Büntető Jog Tára, 1944 (96. kötet, 1-8. szám)

1944-01-01 / 1. szám

l­ gálhat-e a folytatólagos bűncselekmény által előidézett egész kárösszeg, tehát a fiatalkorban elkövetett részcselekmények által okozott kár is, avagy a minősítés alapjául csupán a felnőtt korban megvalósított részcselekmények által okozott kár összege szolgáljon-e. Érdekes az, hogy mindezideig nem került nyilvánosságra határozat, mely a kérdéssel a fiatalkorúak cselekményeire vonatkozással (B. N. 18. §, F. B. 56. § 1. bek. 2. p., 59. § 2. bek.) foglalkoznék, és tudomásom szerint a kérdés ebben a vonatkozásban jogi íróinkat sem foglalkoztatta, bár azok közül többen behatóan foglalkoztak a folytatólagos bűncselekmény problé­májával.­­ Ilyen körülmények között meg lehet érteni, hogy a kérdés vitásnak jelentkezett, s az alsóbíróságok a minősítésnél csak a felnőtt korban elkö­vetett részcselekmények által okozott kár összegét fogadták el irányadónak. És­pedig annál inkább létjogosultsággal bír az alsóbíróságok ítéletében kifejezésre jutott jogi felfogás, mert azt a Kúriának a közelebbi múltban nyilvánosságra került egy határozata bizonyos tekintetben alátámasztja. A most idézett határozat (B. J. T. XCV. 5. sz. 9. 1.) nem ugyan a cselekmény minősítése­, de a bűnösségi körülmények mérlegelése szempontjából fog­lalkozik a kérdéssel, s arra az álláspontra helyezkedik, hogy ha vádlott a folytatólagos cselekmény egyes részcselekményeit 18. életévének betöltése előtt követte el, úgy a F. B. 59. § 2. bekezdése értelmében vádlott a rendes bíróság előtti eljárás keretében csupán a 18. életévének betöltése után el­követett részcselekményekért vonható felelősségre. Korábban e sorok írója is ezt a nézetet vallotta magáénak, a kérdés­sel való behatóbb foglalkozás azonban arra az álláspontra vezetett, ame­lyet alábbi határozatában a K. kifejezésre juttatott. Mert mely jogszabály támasztja alá az alsóbíróságok által elfoglalt álláspontot? Nyilván a B. N. 18. §-ának rendelkezése, melynek­­ értelmében a fiatalkorban elkövetett bűncselekmény máskép minősül, mint a felnőtt korban elkövetett bűncselekmény. Amaz vétség, emez lehet bűntett is. A vitás kérdés tehát végeredményben abban csúcsosodik ki, kizárja-e a folytatólagosság megállapítását, tehát az egységbe foglalást az a körül­mény, hogy egyes részcselekmények különbözőképen minősülnek. Erre a kérdésre már találunk választ úgy a jogi irodalomban, mint a K. gyakorlatában. Dr. Degré Lajos (Adalékok a folytatólagos bűncselekmény tanához. 265. 1.) szerint a minősített és egyszerű vagy többféleképen minősített tény­­álladéknak folytatólagos egységbe való összefoglalása nem áll ellentétben a jogtárgy egységének alapvető elvével. Két évtizedet jóval meghaladó idő eltelte után Dr. Kocsis Mihály (A folytatólagos bűncselekmény, 248. 1.) szintén azt fejtegeti, hogy lopásnál a szolgálati viszonynak megszakadása nem jelenti szükségképen azt, hogy a folytatólagosság láncolata megszakadt volna. Dr. vitéz Hárs László a legközelebbi múltban megjelent művében (A bűnhalmazat eljárásjogi vonatkozásai, 58. 1.) ugyancsak nem tartja kizártnak a különbözőnép minősülő egyes részcselekményeknek folytatólagos egységbe foglalását.

Next