Büntető Jog Tára, 1944 (96. kötet, 1-8. szám)

1944-01-01 / 1. szám

. Sőt Dr. Degré Lajos (i. m. 264. 1.) és Dr. Kocsis Mihály (i. m. 248. 1.) kifejezést adnak az általam helyesnek felismert annak a nézetnek is, hogy a folytatólagos egység megállapítását nem zárja ki, ha az adott esetben súlyosabb minősítés forrása is, illetve, hogy a folytatólagos bűncselekmény minősítésénél a magasabb minősítést kell az egész cselekménysor minősítési keretéül elfogadni. Dr. Finkey Ferenc sok esztendő előtt, még mint fiatal jogakadémiai tanár, egy jogesetmegbeszélésben (B. J. T., XXXV. 289. 1.) szintén annak a nézetnek ad kifejezést, hogy folytatólagos bűncselekményt bűntetti jellegűvé teszi az, ha va­lmely részcselekmény bűntettet képez. Ami pedig a K. gyakorlatát illeti, amint Dr. Degré Lajos (i. m. 243. 1.) arra hivatkozik, a K. nem zárkózott el ugyanazon bűncselekménynek egy­szerű és minősített, vagy k­lönbözőkép minősülő esetei között folytatóla­gosság felvételétől, így egy esetben folytatólagos egységet állapított meg oly lopási cselekmények között, melyek részben a B. T. K. 336. § 3., 4. és 6. pontjai­, részben a 337.­­§ alá is estek (B. J. T. XV. 264. 1.). Egy más eset­ben folytatólagos egységet állapított meg a B. T. K. 336. § 3. p. szerint minősülő lopás bűntettének kísérlete és közönséges lopás között (B. J. T. XXXV. 292. 1.). Ezek szerint tehát úgy a jogi irodalomban, mint a K. gyakorlatában vitán felül áll a tétel, mely szerint a folytatólagosság, tehát deliktum-­ egység megállapításának nem akadálya, hogy az egyes részcselekmények különbözőkép minősülnek. Ezt a tételt kell alkalmazni az esetre is, ha a részcselekmények egy része fiatalkorban követtetett el, s így a B. N. 18. §-a értelmében vétséggé minősülne. Ezek szerint tehát a folytatólagos egység megállapításának nem lehet akadálya az, hogy a részcselekmények egy része fiatalkorban követ­tetett el. Kétségtelen lévén, hogy ily esetben folytatólagosság forog fenn, a minősítésnél a fiatal és felnőtt korban elkövetett bűncselekmények által okozott kár összértéke irányadó. A kir. Kúria: A m. kir. Kúria a közvádló semmisségi panaszának a Bp. 385. § 1. b) pontja alapján bejelentett része folytán mindkét alsófokú bíróság ítéletének a K. Kálmán vádlott bűncselekménye minő­sítésére vonatkozó részét, a büntetés kiszabására is kiterjedő hatállyal, az érvényesített anyagi semmisségi okból, a Bpn. 33. §-ának első be­kezdéséhez képset megsemmisíti, s a K. Kálmán vádlott cselekményét a Btk. 333. §-ba ütköző, a Btk. 336. § 7. pontja és a Bn. 49. § 2. bek. 1. pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének minősíti. Indokolás: A közvádló részéről a K. Kálmán vádlott büntetésé­nek téves minősítése miatt, a Bp. 385. § 1. b) pontja alapján beje­lentett semmisségi panaszrésze alapos. Az alsófokú bíróságok által valónak elfogadott tények szerint K. Kálmán vádlott az 1940. évi októberétől az 1942. évi április hó 17-ig terjedő idő alatt és pedig az 1941. év szeptember hó 9-ig mint fiatalkorú, az időtől pedig mint felnőttkorú kereskedősegéd a szolgálat­adójától, T. Tivadar sértettől, annak üzletéből, több különböző alka-

Next