Californiai Magyarság, 1977. január-december (55-56. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-21 / 3. szám

6. oldal — + — NAGYANYÓ MINT BAKFIS A régi világban is gyorsabban nőttek a lányok mint a fiúk. Balázs bácsi lánya Panni, alighogy elvégezte az ismét­lőkkel egybekötött elemit, máris bimbózásnak indult. Mi­után örömteljes érzését a külvilággal is illett tudatni, a csábos kor első jeleit is magára öltötte. Nap­ mint­ nap ott pipiskedett a szalonban álló, jórészt már homályos öreg velencei tükör előtt, hogy eddig há­tára lógó maslis varkocsát egyszer a feje köré, másszor pe­dig az akkortájt divatos „diabolo”, frizura mintája szerint a füle köré fonja. Mert nagy kérdést kellett eldöntenie:­­ vajon melyik hajviselet kölcsönöz nagylányosabb kül­sőt a kislánynak? A másik hőn áhított kellék a hosszabb szoknya volt. Ko­runk mini-szoknyás leányzói ezt bizonyára megmosolyog­ják, pedig a régi világ eladósorba cseperedett lánya— a jó­­izlés határain belül— nagyon is jól értett a férjfogás művé­szetéhez. Női bájait öltözködésével sejtetve, délibábos álmodozásba emelve csalogatta Ádámot a törvényes házas­ság édes igájába. Szűzies bája rafinált egyszerűségével, tartózkodó nebántsvirág modorával és pirulékonyságával talán egy csöpp naivitást is mímelt. Ha formás lábait szok­nya alá is rejtette, a tartselyem alsója suhogásával és bo­kája kivillantásával a legbárgyúbb férfi érzékeit is magasra korbácsolta. Egy szó mint száz:— Jól kezelte a lépesmézet! Közülük vajmi kevesen maradtak pártában... — + — Pannikánk, egy levendulaszagú öreg kúrián elsőszülött­ként látott napvilágot. Utána három fiú következett. A helyrevaló csinos leánykára úgy ügyelt a család apraja­­nagyja, mint a szemefényére. Panni és a vele egyidős kisasszonyok részére az idő tel­tével új iskola kezdődött: az élet iskolája. Ennek két fő­tantárgyát, a háztartás vezetését és a gyermeknevelést, egyforma buzgalommal kellett elsajátítani, de mindezt szinte játszva tanulták meg a mamától. Igen ám, de az akkori hétszilvafás kisasszonyoknak az általános műveltség berkeiben is rangjuknak megfelelő tájékozottsággal kellett bírniok.Nem egy esetben ez pótolja a hiányzó móringot! Miután az akkoriban világhíres párisi Sacre Coeur zárda már csak anyagiak miatt sem jöhetett számításba, maradt volna a közeli városka felső leányiskolája, hol a nélkülöz­hetetlen szellemi sziporkákat tanították. Viszont az őszi latyakot követő fagyos, hófúvásos télre gondolván ez az ötlet is elvetődött. Nem maradt más hátra, mint az általános műveltség nagymesterét a családi házhoz hozni. S ezzel az ötlettel — Kedves Olvasóm— elérkeztünk régi világunk egyik szer­felett érdekes személyiségéhez, a gouvernente-hoz. Az előkelő családok nevelői a francia Mademoisellek , a polgári családoké a német Fraulein-ok voltak. Rendszerint mindkét típus külföldi úricsaládok leszármazottja volt, talán elszegényedett, vagy sorsüldözött, esetleg ,­örökre csalódott,, művelt kisasszonyok, akik a kézimunka és zongora tanításon kívül a társasági Bon­ton és a saját anya­nyelvük privát magasiskoláját képviselték. Fraulein Liesl érkezését nagy előkészület előzte meg. Egy minden kényelemmel berendezett szobát bocsájtottak rendelkezésére. Magyaros vendégszeretettel fogadták. Ezt követően minden családtag igyekezete oda irányult, hogy Liesl kisasszony beilleszkedését mielőbb elősegítsék. A szent cél érdekében még az esetleges bogarait is megértő türelemmel viselték el, így aztán csakhamar kölcsönös bizalom és meghitt barátság boldog érzése uralta a családi légkört. A Fraulein később -úgymond— nélkülözhetetlen családtag lett. Nem egy esetben mint „családi bútor,, anyáról annak menyecske lányára öröklődött. Pannikánk ezután reggeltől­ estig sem fogyott ki a részére előírt tantárgyakból. Elsősorban a háztartás berkeiben tal­lózva, az egymást követő évszakok mindég újabb és érde­kesebb feladatokat állítottak fel számára. Tavasszal a baromfikeltést. Nyáron a különböző befőt­tek és savanyúságok elkészítését. Ősszel a gyümölcsasza­lás , lekvárfőzés, gyógy­növény válogatás és gyümölcsborok készítésének komplikált feladatait. Késő ősszel, télbe hajolva jött az u.n. záróvizsga: a disznótor! Mindmegannyi különböző szájízek szerint összeállított „hétpecsétes ,, tudomány, mely részleteiben és egészében világhírűvé tette a magyar konyhát. A régi világ asszonyá­nak ez volt a saját külön kis birodalma, melynek irányí­tásához minden részletében értenie kellett még akkor is, ha netán szakácsnő, szobalány és még pár személyzet állt is a rendelkezésére. Közben a Gouvernante tanító és nevelő munkája is szé­pen haladt. Pannikánk már az első évben örvendetes ered­ménnyel lepte meg jó szüleit. Folyékonyan tudta olvasni La Fontaine világhírű meséit, a bonyolult francia összetett magánhangzók helyes kiejtésével, s a hatvanhárom rend­hagyó igét is kívülről ragozta. Majd a német nyelv három névelőjével is megismerke­dett, de helyes alkalmazásukat —mint annyian mások— ő sem volt képes pontosan megtanulni. Ez viszont teljesen érthető, ha meggondoljuk, hogy Pannika a világ egyik leg­ésszerűbb szabályú any­anyelveinek egyikébe született be, s ezáltal teljesen érthetetlen volt előtte, hogy amíg a szabá­lyok szerint minden nőnemű szó elé a die-nek kellene A NAGYANYÓ MINT BAK­FIS c. elbeszélést Nemeskéri László: TALLÓZÁS AZ ÓHA­ZÁBAN című könyvéből közöl­tük. A mű a szórakozáson kí­vül tanulságosan visz vissza a régi szép időkbe, a békebeli óha­zába, színes, humoros története­ivel. Az elmosódott emlékek életre kelnek és felmérhetjük, hogy mekkorát változott körü­löttünk a világ. Rendeljék meg a könyvet a szerzőnél: Auf der Wies 24.­4020 LINZ, Ausztria. MIKES MARGIT TÉLI ERDŐN Csillámló érc a levegő, jégcsillagok szikrái égnek, hó és jég. Fehér temető a világ, oly remegve lépek, jégtükrök, üveglemezek áttetsző fénylapjain járok. A téli fák meztelenek, mint lelkemben a csalódások. Keletről hajnalfény nem lobban. Nyugatról csak sötétség árad. Minden csöndes és mozdulatlan, az élet élni már elfáradt, alszik s nem fáj felejtett álma, fél hava hull fagyhomlokára. BÚCSÚ MIKES MARGITTÓL Egy értékes női költővel lett szegényebb az emigrációs iro­dalom, MIKES MARGIT távo­zásával. Fennkölt életfilozófiáját a CSILLAGTALAN ÉG ALATT c. kötetből ismertük meg, mely­nek mondanivalója, egyszerű for­mákba öntött soraival éppen olyan tiszta magyar mint maga a költő. Nem fiatalon, leánya meghí­vására 1967-ben jött Amerikába de a kilenc év alatt tartósan beír­ta nevét irodalmunkba. Könyve előszavában élete három fejeze­téről szól. A leghosszabb Buda­pesten játszódott le, ahol a nők szociális helyzetéért harcolt. A „Költő a konyhán" c. kötete azt hangoztatta, hogy a nő nem cseléd, mí­g szerinte az akkori félfeudális rendszerben nem volt kívánatos téma.­ Élete második periódusa 1956- ban kezdődött, mikor lánya Amerikába disszidált. Az elha­gyott, magára maradt anya két­ségbeesését öntötte rímekbe a Válasz Babits Mihálynak" c. hosszú költeményben, mely a II. világháborúval kezdődik és a forradalommal ér véget. Mikor végre 1967-ben Ameri­kában újra együtt volt forrón szeretett gyermekével, a hon­vágy sebezte véresre a lelkét. Ahogy a kagylók gyötrelmeiből formálódik az igaz gyöngy, úgy születtek Mikes Margit gyötrel­­meiből igaz gyöngy verssorok­ kerülnie, addig a feleség és leány szavakat semleges név­elővel ejti a német, azaz: das Weib, das Fraulein. Hát ennyire lehet bízni az idegen nyelvek szabályaiban! Hasonlóképpen, a zeneművészet terén elért teljesítménye is osztatlan sikert aratott. Rokoni, vagy baráti látogatások alkalmával a vendégek nem kis bámulatára kotta nélkül tudta játszani a „Szűz imája,, című komplikált és nagyon fülbemászó melódiát. Azonban mindent felülmúló sikert éppen a Bon­ton terén való előhaladásával aratta, mert a Hofknix-et, —magyarul pukkedlit— valóban utolérhetet­len gráciával csinálta. Hogy eljövendő mátkasága idejére a szerelmi tudomá­nyokban is némi tájékozottsággal bírjon, tizenhat éves ko­ráig elolvastatták vele Benitzkyné, Bajza Lenke és Courts Mahler összes írásait. Ez a,,szellemi,,táplálék teljesen kielé­gítette leányzói álmodozását, mivel minden regény garan­táltan boldog házassággal végződött, ami szerfelett meg­nyugtató volt Pannika számára, mert igazolni látszott a klasszikus aranyszabályL Omnia vincit Ámor! — + — A messzi idegenből jött kisasszonyok nevelő munkájába később egy újabb személy kapcsolódott be a tánctanár személyében, aki egy öregedő társaságbeli úr volt. Ez már­­nem jött házhoz, hanem a közeli kisváros nagyvendéglő­jének külön termében tartotta táncóráit a mindkét nem­beli úri ifjúság számára. A tanár úr —jólvasalt fekete zakójával és serro-lakk báli cipőjével— minden egyes ilyen táncórán követendő példát adott tanítványainak. Természetesen, az akkor divatos táncok tanításával szorosan együtt járt az udvarias társa­dalmi érintkezés szabályainak gondos besulykolása is. Első­sorban a nőtiszteleté! Nyilvánvalóan ezek a tudalmak fő­leg a fiúk tantárgyát képezték, de a lányoknak is meg kellett tanulniok, hogyan fogadják ildomosan ezeket az udvariassági gesztusokat. Minden óra keztyűvizittel kez­dődött, s ebben a tanár úr nem ismert pardont. Aki otthon felejtette a kesztyűjét, az a szabályoknak megfelelően kizárta magát az aznapi órán való részvételből. Az illem­szabályzat ugyanis pontosan előírja, hogy —Egy idegen kisasszony kezét meztelen kézzel érinteni illetlen dolog! — S ezt a szabályt mindenki komolyan betartotta! Két egymásnak néző sorban állva, a mindkét nembeli ifjúság izgalmas várakozással nézett farkasszemet egymás­sal: -Vajon ki lesz a partnerem? A tanár úr azonban szin­tén kiszolgált róka volt szerelmi téren és hasonlóképp fürkésző szemmel figyelte a fiatalokat. Megfigyelésének eredményei a különböző dicséretek ostyájába csomagolt utasításaiban nyilvánultak meg, amikkel időben szétválasz­totta az összemelegedő párokat. Elvégre tánciskolájának egyedüli cégére a jó hírneve volt! Letűnt régi szép világunk táncokban nem nagyon bő­velkedett. Ehhez mérten, egy-egy tanfolyam mindössze csak pár hétig tartott. Viszont az ott szerzett emlékek egy életre tápot adtak a visszaemlékezésnek. Ez a sejtelmes parázslásban eltöltött pár hét a reményteljes fiatalok éle­téből egy u.n. katém­ával zárult, ami a gardírozó mamák jelenlétében lezajló afféle bemutató vizsgaelőadásnak számított. — + — A századeleji mamák nem keseregtek az idő múlá­sán. Eladó sorba cseperedett lányukra mindig büszkék voltak. Női társaságba mindég magukkal vitték őket és barátnőiket szívesen látták akár hosszabb látogatásokra is. A társadalmi élet egy másik folytatása a délutáni uzson­na partyk rendezése volt. Ezeken már a táncpartnerek és hasonló korú fiúvendégek is résztvehettek. Mi sem természetesebb, mint az, hogy társadalmilag összejáró csa­ládok ilyen összejöveteleire Pannika is hivatalos volt. Édesanyja természetesen az akkoriban elmaradhatatlan kikötéssel bocsájtotta útjára:­­Aztán nyolc órára pontosan itthon légy!... — De mama kérem!— Már nem vagyok gyerek... —Éppen azért!— szigorkodott a gondos mama. S ezzel fején találta a szöget. Mert jómagunk is mindnyá­jan átestünk ezen az ú.n. bizsergő koron, melyben mind­két nembeli ifjú már kinőtt ugyan a gyermekcipőből, s jól tudta, hogy „Miből lesz a cserebogár”, de az érett felnőt­tek meggondoltsága még hiányzik belőle. Az akkori fiata­lok nem rohantak el hazulról,­­hová is mehettek volna, hiszen az akkori társadalom még nem kezelte őket teljes fizetést élvező munkabaromként), sem a hatóságok nem fogták pártjukat a szülői fegyelem ellenében, ami manap­ság egész társadalmi rendünket felborulással fenyegeti, hanem -józan ösztönnel­ elfogadva az öregek tapasztalati bölcsességét- végleges és fellebbezhetetlen nem­nek fo­gadták el a szülő tiltó nemét. Pannikánk a kor szellemében, szintén mindenkor szí­vesen engedelmeskedett a tiltó szülői szónak, mert tudta, hogy szeretetből mondják, nem pedig azért, hogy öreges irigységből elrontsák a fiatalsága örömeit. Úgy magára, mint jóhírére kényesen vigyázott, s tudta, hogy egykor majd mély hálával fog visszagondolni szeretettel aggódó szülei intéseire, mert fiatal korban könnyű egy életet tönk­re tenni pillanatnyi meggondolatlanságból. S azt is tudta, hogy eljövendő házas életének évezredeken át kipróbált és bevált törvényei lesznek, melyek mindhalálig tartó boldog­ságot biztosíthatnak számára sokkal előbb, mint a fiata­los lázongások meggondolatlan ideáinak erőszakos valóra váltása. A NAPNYUGAT A MAGYAR SZÉPIRODALOM SZINE-JAVÁT TARTALMAZZA! NAPNYUGAT

Next