Californiai Magyarság, 1977. január-december (55-56. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-21 / 3. szám
6. oldal — + — NAGYANYÓ MINT BAKFIS A régi világban is gyorsabban nőttek a lányok mint a fiúk. Balázs bácsi lánya Panni, alighogy elvégezte az ismétlőkkel egybekötött elemit, máris bimbózásnak indult. Miután örömteljes érzését a külvilággal is illett tudatni, a csábos kor első jeleit is magára öltötte. Nap mint nap ott pipiskedett a szalonban álló, jórészt már homályos öreg velencei tükör előtt, hogy eddig hátára lógó maslis varkocsát egyszer a feje köré, másszor pedig az akkortájt divatos „diabolo”, frizura mintája szerint a füle köré fonja. Mert nagy kérdést kellett eldöntenie: vajon melyik hajviselet kölcsönöz nagylányosabb külsőt a kislánynak? A másik hőn áhított kellék a hosszabb szoknya volt. Korunk mini-szoknyás leányzói ezt bizonyára megmosolyogják, pedig a régi világ eladósorba cseperedett lánya— a jóizlés határain belül— nagyon is jól értett a férjfogás művészetéhez. Női bájait öltözködésével sejtetve, délibábos álmodozásba emelve csalogatta Ádámot a törvényes házasság édes igájába. Szűzies bája rafinált egyszerűségével, tartózkodó nebántsvirág modorával és pirulékonyságával talán egy csöpp naivitást is mímelt. Ha formás lábait szoknya alá is rejtette, a tartselyem alsója suhogásával és bokája kivillantásával a legbárgyúbb férfi érzékeit is magasra korbácsolta. Egy szó mint száz:— Jól kezelte a lépesmézet! Közülük vajmi kevesen maradtak pártában... — + — Pannikánk, egy levendulaszagú öreg kúrián elsőszülöttként látott napvilágot. Utána három fiú következett. A helyrevaló csinos leánykára úgy ügyelt a család aprajanagyja, mint a szemefényére. Panni és a vele egyidős kisasszonyok részére az idő teltével új iskola kezdődött: az élet iskolája. Ennek két főtantárgyát, a háztartás vezetését és a gyermeknevelést, egyforma buzgalommal kellett elsajátítani, de mindezt szinte játszva tanulták meg a mamától. Igen ám, de az akkori hétszilvafás kisasszonyoknak az általános műveltség berkeiben is rangjuknak megfelelő tájékozottsággal kellett bírniok.Nem egy esetben ez pótolja a hiányzó móringot! Miután az akkoriban világhíres párisi Sacre Coeur zárda már csak anyagiak miatt sem jöhetett számításba, maradt volna a közeli városka felső leányiskolája, hol a nélkülözhetetlen szellemi sziporkákat tanították. Viszont az őszi latyakot követő fagyos, hófúvásos télre gondolván ez az ötlet is elvetődött. Nem maradt más hátra, mint az általános műveltség nagymesterét a családi házhoz hozni. S ezzel az ötlettel — Kedves Olvasóm— elérkeztünk régi világunk egyik szerfelett érdekes személyiségéhez, a gouvernente-hoz. Az előkelő családok nevelői a francia Mademoisellek , a polgári családoké a német Fraulein-ok voltak. Rendszerint mindkét típus külföldi úricsaládok leszármazottja volt, talán elszegényedett, vagy sorsüldözött, esetleg ,örökre csalódott,, művelt kisasszonyok, akik a kézimunka és zongora tanításon kívül a társasági Bonton és a saját anyanyelvük privát magasiskoláját képviselték. Fraulein Liesl érkezését nagy előkészület előzte meg. Egy minden kényelemmel berendezett szobát bocsájtottak rendelkezésére. Magyaros vendégszeretettel fogadták. Ezt követően minden családtag igyekezete oda irányult, hogy Liesl kisasszony beilleszkedését mielőbb elősegítsék. A szent cél érdekében még az esetleges bogarait is megértő türelemmel viselték el, így aztán csakhamar kölcsönös bizalom és meghitt barátság boldog érzése uralta a családi légkört. A Fraulein később -úgymond— nélkülözhetetlen családtag lett. Nem egy esetben mint „családi bútor,, anyáról annak menyecske lányára öröklődött. Pannikánk ezután reggeltől estig sem fogyott ki a részére előírt tantárgyakból. Elsősorban a háztartás berkeiben tallózva, az egymást követő évszakok mindég újabb és érdekesebb feladatokat állítottak fel számára. Tavasszal a baromfikeltést. Nyáron a különböző befőttek és savanyúságok elkészítését. Ősszel a gyümölcsaszalás , lekvárfőzés, gyógynövény válogatás és gyümölcsborok készítésének komplikált feladatait. Késő ősszel, télbe hajolva jött az u.n. záróvizsga: a disznótor! Mindmegannyi különböző szájízek szerint összeállított „hétpecsétes ,, tudomány, mely részleteiben és egészében világhírűvé tette a magyar konyhát. A régi világ asszonyának ez volt a saját külön kis birodalma, melynek irányításához minden részletében értenie kellett még akkor is, ha netán szakácsnő, szobalány és még pár személyzet állt is a rendelkezésére. Közben a Gouvernante tanító és nevelő munkája is szépen haladt. Pannikánk már az első évben örvendetes eredménnyel lepte meg jó szüleit. Folyékonyan tudta olvasni La Fontaine világhírű meséit, a bonyolult francia összetett magánhangzók helyes kiejtésével, s a hatvanhárom rendhagyó igét is kívülről ragozta. Majd a német nyelv három névelőjével is megismerkedett, de helyes alkalmazásukat —mint annyian mások— ő sem volt képes pontosan megtanulni. Ez viszont teljesen érthető, ha meggondoljuk, hogy Pannika a világ egyik legésszerűbb szabályú anyanyelveinek egyikébe született be, s ezáltal teljesen érthetetlen volt előtte, hogy amíg a szabályok szerint minden nőnemű szó elé a die-nek kellene A NAGYANYÓ MINT BAKFIS c. elbeszélést Nemeskéri László: TALLÓZÁS AZ ÓHAZÁBAN című könyvéből közöltük. A mű a szórakozáson kívül tanulságosan visz vissza a régi szép időkbe, a békebeli óhazába, színes, humoros történeteivel. Az elmosódott emlékek életre kelnek és felmérhetjük, hogy mekkorát változott körülöttünk a világ. Rendeljék meg a könyvet a szerzőnél: Auf der Wies 24.4020 LINZ, Ausztria. MIKES MARGIT TÉLI ERDŐN Csillámló érc a levegő, jégcsillagok szikrái égnek, hó és jég. Fehér temető a világ, oly remegve lépek, jégtükrök, üveglemezek áttetsző fénylapjain járok. A téli fák meztelenek, mint lelkemben a csalódások. Keletről hajnalfény nem lobban. Nyugatról csak sötétség árad. Minden csöndes és mozdulatlan, az élet élni már elfáradt, alszik s nem fáj felejtett álma, fél hava hull fagyhomlokára. BÚCSÚ MIKES MARGITTÓL Egy értékes női költővel lett szegényebb az emigrációs irodalom, MIKES MARGIT távozásával. Fennkölt életfilozófiáját a CSILLAGTALAN ÉG ALATT c. kötetből ismertük meg, melynek mondanivalója, egyszerű formákba öntött soraival éppen olyan tiszta magyar mint maga a költő. Nem fiatalon, leánya meghívására 1967-ben jött Amerikába de a kilenc év alatt tartósan beírta nevét irodalmunkba. Könyve előszavában élete három fejezetéről szól. A leghosszabb Budapesten játszódott le, ahol a nők szociális helyzetéért harcolt. A „Költő a konyhán" c. kötete azt hangoztatta, hogy a nő nem cseléd, míg szerinte az akkori félfeudális rendszerben nem volt kívánatos téma. Élete második periódusa 1956- ban kezdődött, mikor lánya Amerikába disszidált. Az elhagyott, magára maradt anya kétségbeesését öntötte rímekbe a Válasz Babits Mihálynak" c. hosszú költeményben, mely a II. világháborúval kezdődik és a forradalommal ér véget. Mikor végre 1967-ben Amerikában újra együtt volt forrón szeretett gyermekével, a honvágy sebezte véresre a lelkét. Ahogy a kagylók gyötrelmeiből formálódik az igaz gyöngy, úgy születtek Mikes Margit gyötrelmeiből igaz gyöngy verssorok kerülnie, addig a feleség és leány szavakat semleges névelővel ejti a német, azaz: das Weib, das Fraulein. Hát ennyire lehet bízni az idegen nyelvek szabályaiban! Hasonlóképpen, a zeneművészet terén elért teljesítménye is osztatlan sikert aratott. Rokoni, vagy baráti látogatások alkalmával a vendégek nem kis bámulatára kotta nélkül tudta játszani a „Szűz imája,, című komplikált és nagyon fülbemászó melódiát. Azonban mindent felülmúló sikert éppen a Bonton terén való előhaladásával aratta, mert a Hofknix-et, —magyarul pukkedlit— valóban utolérhetetlen gráciával csinálta. Hogy eljövendő mátkasága idejére a szerelmi tudományokban is némi tájékozottsággal bírjon, tizenhat éves koráig elolvastatták vele Benitzkyné, Bajza Lenke és Courts Mahler összes írásait. Ez a,,szellemi,,táplálék teljesen kielégítette leányzói álmodozását, mivel minden regény garantáltan boldog házassággal végződött, ami szerfelett megnyugtató volt Pannika számára, mert igazolni látszott a klasszikus aranyszabályL Omnia vincit Ámor! — + — A messzi idegenből jött kisasszonyok nevelő munkájába később egy újabb személy kapcsolódott be a tánctanár személyében, aki egy öregedő társaságbeli úr volt. Ez márnem jött házhoz, hanem a közeli kisváros nagyvendéglőjének külön termében tartotta táncóráit a mindkét nembeli úri ifjúság számára. A tanár úr —jólvasalt fekete zakójával és serro-lakk báli cipőjével— minden egyes ilyen táncórán követendő példát adott tanítványainak. Természetesen, az akkor divatos táncok tanításával szorosan együtt járt az udvarias társadalmi érintkezés szabályainak gondos besulykolása is. Elsősorban a nőtiszteleté! Nyilvánvalóan ezek a tudalmak főleg a fiúk tantárgyát képezték, de a lányoknak is meg kellett tanulniok, hogyan fogadják ildomosan ezeket az udvariassági gesztusokat. Minden óra keztyűvizittel kezdődött, s ebben a tanár úr nem ismert pardont. Aki otthon felejtette a kesztyűjét, az a szabályoknak megfelelően kizárta magát az aznapi órán való részvételből. Az illemszabályzat ugyanis pontosan előírja, hogy —Egy idegen kisasszony kezét meztelen kézzel érinteni illetlen dolog! — S ezt a szabályt mindenki komolyan betartotta! Két egymásnak néző sorban állva, a mindkét nembeli ifjúság izgalmas várakozással nézett farkasszemet egymással: -Vajon ki lesz a partnerem? A tanár úr azonban szintén kiszolgált róka volt szerelmi téren és hasonlóképp fürkésző szemmel figyelte a fiatalokat. Megfigyelésének eredményei a különböző dicséretek ostyájába csomagolt utasításaiban nyilvánultak meg, amikkel időben szétválasztotta az összemelegedő párokat. Elvégre tánciskolájának egyedüli cégére a jó hírneve volt! Letűnt régi szép világunk táncokban nem nagyon bővelkedett. Ehhez mérten, egy-egy tanfolyam mindössze csak pár hétig tartott. Viszont az ott szerzett emlékek egy életre tápot adtak a visszaemlékezésnek. Ez a sejtelmes parázslásban eltöltött pár hét a reményteljes fiatalok életéből egy u.n. katémával zárult, ami a gardírozó mamák jelenlétében lezajló afféle bemutató vizsgaelőadásnak számított. — + — A századeleji mamák nem keseregtek az idő múlásán. Eladó sorba cseperedett lányukra mindig büszkék voltak. Női társaságba mindég magukkal vitték őket és barátnőiket szívesen látták akár hosszabb látogatásokra is. A társadalmi élet egy másik folytatása a délutáni uzsonna partyk rendezése volt. Ezeken már a táncpartnerek és hasonló korú fiúvendégek is résztvehettek. Mi sem természetesebb, mint az, hogy társadalmilag összejáró családok ilyen összejöveteleire Pannika is hivatalos volt. Édesanyja természetesen az akkoriban elmaradhatatlan kikötéssel bocsájtotta útjára:Aztán nyolc órára pontosan itthon légy!... — De mama kérem!— Már nem vagyok gyerek... —Éppen azért!— szigorkodott a gondos mama. S ezzel fején találta a szöget. Mert jómagunk is mindnyájan átestünk ezen az ú.n. bizsergő koron, melyben mindkét nembeli ifjú már kinőtt ugyan a gyermekcipőből, s jól tudta, hogy „Miből lesz a cserebogár”, de az érett felnőttek meggondoltsága még hiányzik belőle. Az akkori fiatalok nem rohantak el hazulról,hová is mehettek volna, hiszen az akkori társadalom még nem kezelte őket teljes fizetést élvező munkabaromként), sem a hatóságok nem fogták pártjukat a szülői fegyelem ellenében, ami manapság egész társadalmi rendünket felborulással fenyegeti, hanem -józan ösztönnel elfogadva az öregek tapasztalati bölcsességét- végleges és fellebbezhetetlen nemnek fogadták el a szülő tiltó nemét. Pannikánk a kor szellemében, szintén mindenkor szívesen engedelmeskedett a tiltó szülői szónak, mert tudta, hogy szeretetből mondják, nem pedig azért, hogy öreges irigységből elrontsák a fiatalsága örömeit. Úgy magára, mint jóhírére kényesen vigyázott, s tudta, hogy egykor majd mély hálával fog visszagondolni szeretettel aggódó szülei intéseire, mert fiatal korban könnyű egy életet tönkre tenni pillanatnyi meggondolatlanságból. S azt is tudta, hogy eljövendő házas életének évezredeken át kipróbált és bevált törvényei lesznek, melyek mindhalálig tartó boldogságot biztosíthatnak számára sokkal előbb, mint a fiatalos lázongások meggondolatlan ideáinak erőszakos valóra váltása. A NAPNYUGAT A MAGYAR SZÉPIRODALOM SZINE-JAVÁT TARTALMAZZA! NAPNYUGAT