Californiai Magyarság, 1980. szeptember-december (57-58. évfolyam, 36-52. szám)
1980-10-17 / 42. szám
No. 42. — 1980. október 17. CALIFORNIAI MAGYARSÁG 3. oldal FÉNYES MÁRIA: A venezuelai őserdőben egy magyar nyomában 11. rész A szerényen berendezett kabinok (fojtogató szaguk van a féregirtóktól) a folyóból képződött tóra néznek, melynek jobb oldalán óriási mennyiségben zuhog a sárga színű víz, és vastag fehér habot ver fel. A bal oldali parton a buja növényzet sűrű tömege zöldell.A táborban az étkezés szigorúan megszabott időben egy kantinszerű helyiségben történik. Van még egy ócska bár és egy kis ajándéküzlet , (ahol alig lehet valamit kapni) és ez az egész. A canaimai tábor alapításának és fejlesztésében főszerepe volt egy SIMON RÓBERT nevű magyarnak. Az elbeszélések szerint kedélyes, jó nagy darab ember. Nagyon szerette az italt,meg az indián menyecskéket. Van is több balkézről való gyereke a környéken, hogy hány azt senki sem tudja. Miután ő csak a magyar ételek elkészítését ismerte, arra tanította meg a bennszülött szakácsokat, s így Canaima korábbi látogatói jól kosztoltak. Mikor az egyik étkezésnél egy szép, magyaros arcú, rézbőrű lány nyújtotta át nekem a jó magyar gulyást , arra gondoltam, hogy talán faji rokonságban vagyunk. SIMON RÓBERT két végén égette a gyertyát és az elfogyott neki hamar, ezelőtt két évvel, 53 éves korában. Sírja a repülőtér közelében van. Meglátogattam. Egy rozsdás, téglalap alakú vaslap fekszik a földön, gazzal, kúszónövényekkel benőve, nevét csak nehezen lehet kibetűzni: RÓBERT SIMON. Születési éve: 1925. így nyugszik egy magyar föld szülötte a venezuelai őserdőben. Érkezésem utáni reggelen egésznapos kirándulásra indultunk. Rokonaim tanácsára felszereltem magam a következő dolgokkal: szúnyogírtó permetező, napolaj, napszemüveg, széles karimájú szalmakalap és egy hosszúujjú blúz a fürdőruha felett, —ha nagyon égetne a trópusi nap. — A társaság többi része főként svájciak voltak. A tíz személyes dzsipen, melyen elindultunk, húszan szorongtunk. Úttalan utakon, vízmosásokon kapaszkodtunk fel a hegyre, a kényelmetlen jármű még a lelkünket is kirázta. Utána motorcsónakba ültünk, rövid ideig egy széles, zajló folyón a Hacha vízesés tetején mentünk tovább óvatosan lavírozva az örvények között. Közben mind a két oldalon kimondhatatlan szépségű tepsikban gyönyörködtünk. A svájciak az első fél órában pecsenyére sültek, a nők a szoknyájukat a fejükre borították napszúrás ellen. Újabb dzsip és motorcsónakázás után egy kisebb vízesésnél megálltunk felfrissülni. A zuhatag alatti részben kis tó képződött, melynek alját óriási kövek borították. A jéghideg vízbe csak lemerülni lehetett, de úszni nem. Az egyik svájci nagy hősként beugrott és beleejtette a 14 dioptriás szemüvegét. Félvakon bukkant fel és próbálta megkeresni. Eredménytelenül. Végül túravezetőnk két indián gyereke találta meg, úgy bukkantak a vízben le meg fel, mintha halak lettek volna. Egy másik svájci az óráját vesztette el. De azt már nem keresték, azt mondták neki, van óra Svájcban elég. Délben kikötöttünk a Carraro folyó partján, melyet selymes, sárga homok szegélyez. Míg a vízben úszkáltunk, indián túravezetőnk ebéd készítéséhez láttak. Máglyát raktak, melyet hoszszú (kb. két méter magas) görbe nyárssal raktak körbe, melyek felső végére egy fél csirkét tűztek. A csirkék a nyárs végén középen a tűz fölött összehajoltak és úgy sültek. A szemünk kopogott az éhségtől, mennyei illatok szálltak. Közben az egyik indián jó, magyaros uborkasalátát készített ecettel. Végre megsültek a csirkék, melyeket egy gyanús tisztaságú, kormos, zsíros asztalon a máglya közelében gyorsan összeragadaltak, kenyeret szedtek elő,no meg a salátát. Sem tányér, sem szalvéta, sem evőeszköz Úgy estünk neki mint az ősemberek. Kenyérre tettük a húst, tetejére a csöpögő salátát és farkasétvággyal fogyasztottuk, citromos limonádét ittunk hozzá. Ebéd után egy-két indián falut látogattunk meg és hazafelé vettük az irányt. Motorcsónak, dzsip, motorcsónak, dzsip. . . Még utólag is izgalmas viszszagondolni azokra a napokra, melyekben bepillantást nyertem a természet titkaiba, a dzsungel misztikus életébe. Éreztem virágainak illatát, hallottam vízeséseinek mennydörgését, beszívtam , romlatlan kristálytiszta levegőjét, láttam buja növényzetét, folyondárjait, hatalmas fáit, a trópusi viharban hajladozni, a napsütésben sütkérezni. Valami atavisztikus ösztön által visszavágyom a természet ez örök harmóniájába. ---------------------------------------TOLLAS TIBOR sikeres szívműtéten ment keresztül szeptember végén Münchenben és most a gyógyulás legjobb útján van, amit mi is szívből kívánunk neki. RUTTKAY ARNOLD ( írói nevén SÓ BERNÁT) ausztráliai munkatársunk és felesége CILA november 21-én Los Angelesbe érkeznek. Itt töltik a hétvégét és 24-én indulnak tovább Clevelandba a Magyar Találkozóra. Kiváló írótársunkat felkértük a november 22-i KINCSES ERDÉLYORSZÁG Erdélyi Estünkön közreműködésre. A magas irodalmi és zenei színvonalú estnek kimagasló eseménye lesz SÓ BERNÁT közreműködése. Azt írja, hogy szívesen találkozna los angelesi barátaival. Ezért november 23-án vasárnap délután a szerkesztőnő pezsgős fogadást rendez a Ruttkay házaspár tiszteletére a szerkesztőségben. FÉNYES MÁRIA MIKO KOVÁCS ZOLTÁN: AZ 59. ÉVBE LÉPTÜNK . . . Lapunk 59. születésnapját ünnepeltük. Az író reszketve gondol arra, mit tesz majd írásával a nyomda, milyen sajtóhibák fogják megváltoztatni írása értelmét. Az ember idegesebb pillanataiban a nyomdát démonok hazájának tekinti, ahol néhányan közülük csak azzal,foglalkoznak, megmásítsák az írás értelmét. A védekezés ez ellen a saját munka kijavítása, a kefelenyomat átolvasása. Ez azonban keserves munkával jár, lelkierő kell hozzá. Egyszerűbb mártír arcot felvenni, s a sors kegyetlenségére hivatkozni. Van azonban olyan eset is, amikor a sajtóhiba javít az íráson. A rossznyelvek szerint ez egyes íróknál 100 % körül van. Egy esetről én is tudok. Nyári munkát végeztem az egyik szerkesztőségben. Olyan szaladj ide, hozd ide voltam. A fizetés gyenge volt, de annál nagyobb a dicsőség : a portás szerkesztő úrnak szólított. Teiko Kiwa a világhírű japán énekesnő gyönyörködtette csodálatos hangjával a szegedi, meg a környező tanyasi népséget. A zenekritikus nagy beszámolót írt. Másnap kétségbeesetten panaszkodott: Azok a barmok a nyomdában tönkretették az írásomat. Azt írtam a művésznő hangja „sonorus" ezek a hülyék meg szomorúsnak szedték! Ömlik a panasz szájából a kollegák meg hallgatják, egyik másik vigasztalni próbálja a vigasztalhatatlant. Ekkor lép be a tulajdonos lapszerkesztő. Egyenesen odamegy a felindult kritikushoz. „Nagyon örülök, hogy itt találom. Egész este azon töprengtem, milyen jelző illenék erre a gyönyörű hangra. Ma reggel olvasom a kritikáját, maga fiam fején találta a szeget. Igazga van, ez a hang szomorús volt. Igen nagy tehetség maga, még sokra fogja vinni!" Sokra is vitte! Elvette egy bankigazgató lányát maga is bankár lett, aztán már ő előtte kapkodták le a kalapot a minden nemű főszerkesztők. A tréfa, a vicc, a humor valamikor feltűnt mint lány az éjszakában, felvillant, megvilágította a tárgyat, eltűnt. Korunkban ez is megváltozott. Olvastam az első világháború után a budapesti sváb falvak közgazdasági képzettségű tejes asszonyai vizezni kezdték a tejet. Szociális érzés vezette őket, hadd örüljön a városi nép, több a tej. A milimárik, így hívta őket a nép, az első gyakorló szocialisták voltak, méghozzá sikeresek. A második világháború után a fele tej, fele víz már nem volt jó vicc, hanem tej lett belőle. Mi időnkben is akad ilyen példa, nem is egy. 59. éves lett lapunk. Megalapítás előtt éltek magyar származásúak Kaliforniában. A lap fogta őket össze magyaroknak. Hírt vitt, hozott enyhítette az egyedüllétet, azzal , hogy mások is vannak, akinek éppen úgy forog az agyuk, hasonlóak a vágyaik. Megszülte a Sajtónapot is, ahol legalább évenként egyszer üdvözölhetjük testvéreinket. Kaliforniai magyarok vagyunk, ezt nem törli el semmiféle állampolgárság Szeretjük új hazánkat, de nem felejtjük el a régit. Néhány éve azt kérdezték tőlem, igaz-e kialszik a lélek? Ezt feleltem: „Úgy szeretem Los Angelest, hogy nem felejthetem Szegedet." NAGYSZABÁSÚ tömegfelvonulást rendez a POLISH AMERICAN CONGRESS dél kaliforniai osztálya tiltakozásul a világ különböző részein élő népek szovjet elnyomása ellen. A rendezőség kéri a testvéri magyar népet , hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a tüntetésen, melynek időpontja: október 18. szombat délután 1 óra. Színhelye: a „Court of American Flags" 222 N.Hill Street ( a Temple sarkán) Los Angeles. • Repüljön Budapestre a Lufthansával A Szent István szobor Budapesten A Lufthansa gyors, kényelmes lökhajtásos gépei New Yorkból, Chicagóból, Los Angelesből, Philadelphiából, Bostonból, San Franciscóból, Miamiból, Dallas Fort Worthból és Atlantából indulnak a németországi Frankfurtba. Frankfurtból naponta indul Lufthansa-gép Budapestre. A Lufthansa szolgálatairól és viteldíjairól minden részletet megtudhat saját utazási irodájától. © 633 W. Sixth Street Los Angeles, Calif. 90017 Tel.: 680-0700 Lufthansa Budapest v., Felszabadulás tér 1 Tel.: 184-511