Californiai Magyarság, 1986 (63-65. évfolyam, 1-50. szám)
1986-09-12 / 35. szám
8. oldal CALIFORNIAI MAGYARSÁG No. — 35. 1986. szeptember 12. KARIKÁS BROS CECÍLIA ÉNEKEL AZ AUGUSZTUS 3-I, 50-IK JUBILEUMI SAJTÓNAPON A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HŐSEI folytatás a 3. oldalról ország lakosságának tíz százaléka! Az irtózatos veszteség nagyobbik hányada a férfiakból került ki. Az első világháborúban elszenvedett veszteségünk a trianoni Magyarországra értve 270,000. Akkor 36 halott jutott ezer lélekre, míg a II. Világháborúban 100. — 1914-18 között minden 28-ik ember vesztette életét, a másodikban minden tizedik, illetve ez a háború megtizedelte hazánk lakosságát. Ha összehasonlítást teszünk Európa többi országaival, látjuk meg igazán veszteségünk méreteit. Sorrendben a szomorú 5. helyet foglaljuk el: a Szovjetunió (20 millió), Németország (10 millió), Lengyelország (6 millió) Jugoszlávia (1,7 millió) után. Ha pedig a veszteségnek a népességhez mért százalékos arányát nézzük, Magyarország embervesztesége meghaladja még a fenti országokét is. Végül, ha a hazájukat elhagyó magyarokat is ide számítjuk, akkor Magyarország embervesztesége a legnagyobb az összes európai népek között. (A menekültek száma 1945 és 1957 között 1,500,000). Ehhez a ponthoz érve, az előadó feltette a drámai kérdést: „Hősök Napján otthon, Magyarországon koszorút helyezünk el a szovjet, a román, a csehszlovák, szerb, amerikai és angol hősök sírjain, akik hazánk területén estek el. Humánus cselekedet: a halálban nincs ellenség, nincs győző és legyőzött! De jogosan merül fel a magyar lélekben a kérdés: Miért nincs Magyarországon Hősi Emlékmű, de még csak Sírkert sem, a második világháborúban elesett magyar hősök számára, ahová elhelyezhetnénk Hősök Napján emlékezésünk nemzeti színű koszorúit? " A II. Világháború hősei emlékére Akronban, a Lorántffy Otthonban állították fel az első emlékművet, melyet ez év tavaszán avattak. — + — KORABELI KOSZTÜMBEN ADJÁK ELŐ A Bánk Bánt Az október 25-i BÁNK BÁN előadásról BORVETŐ JÁNOS a következőket mondta: — Szép tempóban folynak a próbák, valamennyiünknek szívügye, hogy az előadás nagyon jó legyen. Bár én a magam részéről operett színész vagyok elsősorban (viszont prózai színészként kezdtem a szakmát) és nem akarom lebecsülni az operettet, de most nem egy könnyű előadásról van szó, hanem egy klasszikus, kötöttszövegű drámáról. Itt nem mondhatjuk a saját szövegünket, ha véletlenül elfelejtettük az eredetit. Tehát sokkal több munkával jár a betanulása. — Bár prózai előadásként játszuk a Bánk Bánt, de a zenekedvelőket is kielégítjük. A Változásoknál és a felvonások kezdésekor a színpadon eljátszott jelenetet zenében is fogják hallani, mint a Bordal, a Hazám, hazám. . . Tiborc-Bánk kettőse. — Melinda áriája. Valamennyi budapesti felvételek. Úgy volt, hogy modern formában, kosztüm nélkül fogjuk bemutatni a darabot. Sokat gondolkoztunk ezen, míg eljutottunk odáig, hogy valakitől nagy segítséget kaptunk a kosztümöket illetően és így szmoking és estélyi ruha helyett korabeli öltözetben jelennek meg a szereplők a színpadon. Ezt a nagy segítséget előre is köszönjük a Tatár György és Patócs Kató házaspárnak, akik készségesen állnak rendelkezésünkre a ruhák kölcsönzésében. KÉRY ISTVÁN: Az Isteni A nő blue jean nadrágot viselt, amelynek mindkét szárán a huszonegyedik orrhossznál, vagyis a hold, akarom mondani . . ., na , hogy is hívják ... a térd magasságában három orrhossz átmérő- 3 jű lyuk volt látható és aranysző- 2 ke haja tizenkét orrhossznyira borult rá keskeny vállaira. Vagyis a felvilágosult korosztályhoz tartozott. A művészetekben igazi szakértő lehetett, mert alighogy rác nézett a képre, meg is mondta a címét. Arány — „Naplemente tiszta időben”! Hülye! — gondoltam — fordítva nézi a képet. De mindjárt meg is bántam, amit gondoltam, mert Frigyes zavarba jött és gyors mozdulattal megfordította a falon a 18-as számú festményt. Ezek szerint fordítva volt feltéve. Vagyis fejjel lefelé. Először tátva maradt a szám, de aztán becsuktam és elkezdtem gondolkodni. Most a világűr a fenékre került, vagyis a föld másik oldalára, tehát nem látható. Hogy lehet az, hogy én mégis látom? Már miért ne látnám, a föld másik oldalán is van világűr . . . Igen, de Frigyes azt mondta, hogy ami a kép alján van az nem látható . . . Jó, jó, de mi lesz a napfelkeltével? A nap most a huszonegyedik orrhossznál van, vagyis a látóhatár alatt. A látóhatár alatt nem kelhet fel a nap. Na és a Hold? . . . Bizony Isten, látom a holdat. A végén a nőnek lesz igaza . . .? „Naplemente tiszta időben"? De az sem lehet, ha a nap a látóhatár alatt van. Na és a guillotine? — Ebbe bele lehet őrülni — és elkezdtem tépni a hajamat, azaz, hogy csak akartam, mert már régen nincs tépnivalóm. Viszont meglepődve láttam, hogy Frigyes meg a hölgy egyáltalán nem izgulnak. Pirosak, de szelídek voltak,mint a pipacs csöndes időben, így tudtam meg, hogy a hiba énbennem van. Tudniillik eszembe jutott, hogy eddig mindig úgy volt, hogy amit én látok, azt a festők nem látják és amit ők látnak azt én nem látom. Most is így lesz az valahogy. Az a hervadt nap biztosan ott van most is, ahova Frigyes tette, illetőleg tette volna, ha olyan hülye lenne, mint én és a hold meg nincs ott, ahol én látom. A guillotineről nem érdemes beszélni, mert holtbiztos, hogy szétvágta az eget, ha Frigyes azt állítja, s a kérdés csak az, hogy napkeltekor vagy napnyugtakor vágta-e szét. Nem tudtam tovább szőni a gondolataimat, mert Frigyes észrevette, hogy még mindig ott lábatlankodom és kelletlenül bemutatott a hölgynek. — Mr. John Krack — és rámutatott a hölgyre . . . azaz, hogy? Megint elállt a lélegzetem és ádámcsutkám a duplájára dagadt Mit mondott Frigyes? Mr. John Krack? Hát akkor ez nem nő? Folytatás a 11. oldalon