Californiai Magyarság, 1986 (63-65. évfolyam, 1-50. szám)

1986-09-12 / 35. szám

8. oldal CALIFORNIAI MAGYARSÁG No. — 35. 1986. szeptember 12. KARIKÁS BROS CECÍLIA ÉNEKEL AZ AUGUSZTUS 3-I, 50-IK JUBILEUMI SAJTÓNAPON A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HŐSEI folytatás a 3. oldalról ország lakosságának tíz százalé­ka! Az irtózatos veszteség nagyob­bik hányada a férfiakból került ki. Az első világháborúban elszen­­­vedett veszteségünk a trianoni Magyarországra értve 270,000. Akkor 36 halott jutott ezer lé­lekre, míg a II. Világháborúban 100. — 1914-18 között minden 28-ik ember vesztette életét, a másodikban minden tizedik, illet­ve ez a háború megtizedelte ha­zánk lakosságát. Ha összehasonlítást teszünk Európa többi országaival, látjuk meg igazán veszteségünk mérete­it. Sorrendben a szomorú 5. he­lyet foglaljuk el: a Szovjetunió (20 millió), Németország (10 millió), Lengyelország (6 millió) Jugoszlávia (1,7 millió) után. Ha pedig a veszteségnek a népesség­hez mért százalékos arányát néz­zük, Magyarország emberveszte­sége meghaladja még a fenti or­szágokét is. Végül, ha a hazájukat elhagyó magyarokat is ide számítjuk, ak­kor Magyarország emberveszte­sége a legnagyobb az összes eu­rópai népek között. (A mene­kültek száma 1945 és 1957 kö­zött 1,500,000). Ehhez a ponthoz érve, az elő­adó feltette a drámai kérdést: „Hősök Napján otthon, Magyar­országon koszorút helyezünk el a szovjet, a román, a csehszlo­vák, szerb, amerikai és angol hő­sök sírjain, akik hazánk területén estek el. Humánus cselekedet: a halálban nincs ellenség, nincs győző és legyőzött! De jogosan merül fel a magyar lélekben a kérdés: Miért nincs Magyarorszá­gon Hősi Emlékmű, de még csak Sírkert sem, a második világhá­borúban elesett magyar hősök számára, ahová elhelyezhetnénk Hősök Napján emlékezésünk nemzeti színű koszorúit? " A II. Világháború hősei emlé­kére Akronban, a Lorántffy Ott­honban állították fel az első em­lékművet, melyet ez év tavaszán avattak. — + — KORABELI KOSZTÜMBEN ADJÁK ELŐ A Bánk Bánt Az október 25-i BÁNK BÁN előadásról BORVETŐ JÁNOS a következőket mondta: — Szép tempóban folynak a próbák, valamennyiünk­nek szívügye, hogy az elő­adás nagyon jó legyen. Bár én a magam részéről operett színész vagyok elsősorban (viszont prózai színészként kezdtem a szakmát) és nem akarom lebecsülni az ope­rettet, de most nem egy könnyű előadásról van szó, hanem egy klasszikus, kö­töttszövegű drámáról. Itt nem mondhatjuk a saját szövegünket, ha véletlenül elfelejtettük az eredetit. Te­hát sokkal több munkával jár a betanulása. — Bár prózai előadásként játszuk a Bánk Bánt, de a zenekedvelőket is kielégít­jük. A Változásoknál és a felvonások kezdésekor a színpadon eljátszott jelene­tet zenében is fogják halla­ni, mint a Bordal, a Hazám, hazám. . . Tiborc-Bánk ket­tőse. — Melinda áriája. Vala­mennyi budapesti felvéte­lek. Úgy volt, hogy modern formában, kosztüm nélkül fogjuk bemutatni a darabot. Sokat gondolkoztunk ezen, míg eljutottunk odáig, hogy valakitől nagy segítséget kap­tunk a kosztümöket illető­en és így szmoking és esté­lyi ruha helyett korabeli öl­tözetben jelennek meg a szereplők a színpadon. Ezt a nagy segítséget előre is kö­szönjük a Tatár György és Patócs Kató házaspárnak, akik készségesen állnak ren­delkezésünkre a ruhák köl­csönzésében. KÉRY ISTVÁN: Az Isteni A nő blue jean nadrágot viselt, amelynek mindkét szárán a hu­szonegyedik orrhossznál, vagyis a hold, akarom mondani . . ., na , hogy is hívják ... a térd magas­ságában három orrhossz átmérő- 3 jű lyuk volt látható és aranysző- 2 ke haja tizenkét orrhossznyira borult rá keskeny vállaira. Vagyis a felvilágosult korosz­tályhoz tartozott.­­ A művészetekben igazi szak­értő lehetett, mert alighogy rá­­c nézett a képre, meg is mondta a­­ címét.­ ­ Arány — „Naplemente tiszta időben”! Hülye! — gondoltam — fordít­va nézi a képet. De mindjárt meg is bántam, amit gondoltam, mert Frigyes zavarba jött és gyors mozdulat­tal megfordította a falon a 18-as számú festményt. Ezek szerint fordítva volt fel­téve. Vagyis fejjel lefelé. Először tátva maradt a szám, de aztán becsuktam és elkezd­tem gondolkodni. Most a világűr a fenékre ke­rült, vagyis a föld másik oldalá­ra, tehát nem látható. Hogy le­het az, hogy én mégis látom? Már miért ne látnám, a föld má­sik oldalán is van világűr . . . I­­gen, de Frigyes azt mondta, hogy ami a kép alján van az nem látható . . . Jó, jó, de mi lesz a napfelkeltével? A nap most a huszonegyedik orrhossznál van, vagyis a látóhatár alatt. A látó­határ alatt nem kelhet fel a nap. Na és a Hold? . . . Bizony Isten, látom a holdat. A végén a nőnek lesz igaza . . .? „Naplemente tiszta időben"? De az sem lehet, ha a nap a látóhatár alatt van. Na és a guillotine? — Ebbe bele lehet őrülni — és elkezdtem tépni a hajamat, azaz, hogy csak akartam, mert már ré­­gen nincs tépnivalóm. Viszont meglepődve láttam, hogy Frigyes meg a hölgy egy­általán nem izgulnak. Pirosak, de szelídek voltak,­mint a pipacs csöndes időben, így tudtam meg, hogy a hiba énbennem van. Tudniillik eszembe jutott, hogy eddig mindig úgy volt, hogy amit én látok, azt a festők nem látják és amit ők látnak azt én nem látom. Most is így lesz az valahogy.­­ Az a hervadt nap biztosan ott van most is, ahova Frigyes tette, illetőleg tette volna, ha olyan hülye lenne, mint én és a hold meg nincs ott, ahol én látom. A guillotineről nem érdemes beszélni, mert holtbiztos, hogy szétvágta az eget, ha Frigyes azt állítja, s a kérdés csak az, hogy napkeltekor vagy napnyugtakor vágta-e szét. Nem tudtam tovább szőni a gondolataimat, mert Frigyes ész­revette, hogy még mindig ott lá­­batlankodom és kelletlenül be­mutatott a hölgynek. — Mr. John Krack — és rámu­tatott a hölgyre . . . azaz, hogy? Megint elállt a lélegzetem és ádámcsutkám a duplájára dagadt Mit mondott Frigyes? Mr. John Krack? Hát akkor ez nem nő? Folytatás a 11. oldalon

Next