Czegléd és Vidéke, 1895 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-06 / 1. szám

Czegléd, 1895. Klatixer-i árak. Egész évre . . 3 frt 2 kr. Negyed évre . . . 75 kr. Fél évre ... 1 frt 50 kr. Egyes szám ára . 7 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal , I kerület, Vasut-utcza 101. sz. Ide küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények.­ ­ I ff I / V. évfolyam,­l­ső szám Felelős szerkesztő: Dr. TÖRÖK ISTVÁN Főmunkatárs: Dr. FISC Íl ER L Á S Z L Ó. J / ’P~* 1 ^ Vasárnap, január 6-án. A CZEGLED és VIDÉKÉ Társadalmi és vegyestartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetményeket is legjutányosabban közlünk. „Nyílt,tér“ soronkint SO­­r. Előfizetési- és hirdetési­ díjak fizetendők a szerkesztőségnél. Kéziratokat, vissza nem adunk ! Boldog új évet! Egy évvel lettünk öregebbek. Hátunk m­egett egy eltűnt év, tapasztalataival és csa­lódásaival. Előttünk egy új év, kételyeivel és reményeivel. Szerencséjére az emberi természetnek, hogy bármennyire és bárhányszor csalódik is — a remény, a bizalom nem hagyja el. Ha, a­mire számított, nem sikerül, újabb számításokat csinál; ha, amit tervezett, romba­­dől, újabb terveket állít és épít fel. Újabb remény, újabb terv, újabb számítás ! A lefolyt év több keserűséget okozott,­­ mint amennyi örömet nyújtott. Pedig nagy­­ bizalommal fogtunk hozzá. Az egyenlőség eszméje fényes dicsőséggel­­ lépett fel közéletünkben. Az eredmény nem lett megfelelő. Feltámadt a reakció, hogy az egyenlőség­­ eszméjét diadalában megkösse, legyőzze, lenyű­gözze. Feltámadt az az ósdi, de önző felfogás, a­mely az egyéni nem engedi saját értéke szerint érvényesülni, de a­mely a születést, a rangot, a felekezetet nézi. A mi érdeme van az egyén­nek, mert saját szerzeménye s teremtménye,­­ azt nem tekinti. Egyedül az öröklött nevet, rangot, a születést nézi. Még városunkban is, a­hol pedig annyiszor büszkén hivatkoztunk a szabad gondolkozásra, lábra kapott, a szűk látókörű felekezetieskedés. Kört a­lakitól­ott­ak, a­melyet eddig nálunk tel­jesen ismeretlen alapra, a felekezetiségre fek­tettek. És amint az erkölcsi világban nem voltunk szerencsések , a gazdasági élet sem vált be. Különösen nálunk Czegléden. A termés, ha volt is, olcsó árban kelt. Iparunk és kereskedésünk lanyha. Szegény az iparos, alighogy megél a kereskedő. A pénz drága. Bár négy pénzintézete van városunknak, a hitelt alig lehet, megkapni. A pénzintézetek nagyon is válogathatnak adósaikban. A kamatláb is magas. A közterhek pedig mód nélkül emel­kednek. Bár merre vessük is hát tekintetünket, jót sehol, bajt mindenütt láthatunk. Nézzük csak meg jobban saját városunkat. A társadalm­i élet laza. A jövedelmi források alig adják meg a meg­élhetésre szükségeseket Az igények szaporodnak. A panasz általános. Elkeseredett a küzdelem a létért, a kenyérért. De azért a remény el­ nem hagy bennünket. Bizalmunk, hitünk él. „Majd jobbra fordul minden“, ez az édes, jó, magyar biztató szó fenntartja a mi bizalmunkat és hitünket is. Vajha ez évben több számításunk válnék, ha több tervünk érne sikert, mint a múltban. Vajha a munka megkapná méltó jutalmát, bérét. Az erő, az akarat, a tehet,még teret találna és érvényre juthatna. Erősebb és ma­gasabb lenne a szellemi élet; megnyugtatóbb és kielégítőbb az anyagi ! Adja a magyarok istene, hogy — úgy legyen. Hogy ez újév, igazán, boldog újév legyen! — A fl C I A: Az új sommás eljárás a családi életben. — Kivonat egy férj naplójából. — Motto : Páros élet­e­ legjobb e világon ! A ki meg nem nősül mihelyt a feje lágya benő, mondhatom igen rosszul teszi ; csak egy példát hozok fel : midőn még legény voltam, azt tapasztaltam, hogy mindenünnen elkéstem, pedig vettem ám vekkert is, de ezt már három nap múlva megszoktam ; most azután, hogy nős vagyok nem késhettem el sehonnét sem, mert a feleségem­­ egy áldott, jó, csendes asszony minduntalan újabb és újabb módját találja ki, hogy túlságosan el ne nyugodjam. De ezt soha sem lehet megszokni ! De, hogy thémámra térjek, mondhatom, hogy az új sommás eljárás nem ér egy hajító fát sem ; minden egyes intézkedéséből kitűnik, hogy Ő excel­­entiája az igazságügy miniszter úr agglegény, kinek fogalma sincs arról, mint szokás perelni. A feleségem, ki, mint mondom, áldott egy jó csendes asszony, huzamos­ ideig tett e­élzásokat arra, hogy ennek és ennek a férje itt választmányi tag ott titkár vagy elnök, szóval, hogy mindenkinek van valami kisz­állása, csak ép az ő férjének nincs; ne­m gondolom ha csak ez a baj, ezen könnyen segíthetünk. Ép ekkor szándékozott a „Felvidéki munka­képtelen agg­legények betegsegélyző egyletének“ hely­beli fiókja alakuló gyűlését megtartani; utálnia láttam tehát én is, hogy szert tegyek valami disz­tisztségre, ----------------------IMI—i—IBIMM II ................I I I ■¡! ■ ■■ — IMIIHIW 1 IIBit—IIW I' I III I IMt II' I I II iTfl és egy kis jó akarattal és nagyobb mennyiségű „m­u­lasztóvíz“ segélyével be lettem választva a most említett „Felvidéki munkaképtelen agglegények beteg­­segélyző egylete“ helybeli fiókjához főjogi tanácsosn­ak Ily rendkívüli e­redmény után midőn haza mentem, a cselédtől, elég halmosatt csak annyit kér­deztem, itthon a tanácsosáé? Ez ijedten kérdezte, h­ogy melyik tanácsosító. No, hát a főjogi tanácsosim, mondom én még emelkedettebb hangon, mire aztán a főjogi tanácsosim is mellettem termett és elérzékenyülve sohajtá : tehát mégis igaz az, miről a városban beszélnek ! Másnap bejelentettem a feleségemnek — mond­hatom, hogy áldott, jó egy csendes asszony — hogy az esteli ólakban válaszmányi ülés lesz, melyre igen fontos ügyek levélt bejelentve, a főjogi tanácsosnak okvetlen jelen kell lenni, a választmányi ülést a városházában tartjuk ; arról természetesen hallgattam, hogy a nagy vendéglő is a város­háza, minek folytán a ki­maradási engedély minden akadály nélkül meg lön adva. Megnyitottuk tehát a választmányi illést, mivel az elintézett ügyek ködtartalma meghaladta a félszáz litert, csak úgy tudtam 2 órára haza vergődni, hogy órámat 2 órával hátra igazitól­tam­, így azután teljes biztonságban éreztem magamat, mert tudtam, hogy a feleségem most egy rendes pert fog kezdeni, a rendes pernél a makacssági idő 2 óra, az én órám pedig most ép kettőt mutat. Nagy volt azonban a meglepetésem, midőn a főjogtanácsosné most, idején, a hajnali óráknak egy sommás szóbeli pert zúdít a nyakam közé, a­nélkül, hogy fel lett volna híva a kereset szóbeli előterjesz­tésére. Én természetesen minden módon odatöreked­tem, hogy leszállítsam az illetékességet; felhoztam,­­ hogy már új perrendtartás van életbeléptetve, hivat­koztam 27. §-ának 2. pontjára és annak alapján pergátló kifogást emeltem. Hanem ez azután rosszul sikerült ! De hogy is jött. Ő excellentiája oly gondolatra, hogy a világon létezhessék olyan kifogás, melynek ilyenkor pergátló hatása lesz? De képtelenségre valóban csak egy­­ agglegény gondolhatott. A pergátló kifogás tehát el­vettetett, sőt mi több én azután ebbe bele is nyugodtam , mit csinál­jak ? csak nem tehetem ki magamat annak, hogy egy közbevetett felülvizsgálati kérvény folytán, az egész pert, újabb bizonyítékok alkalmazása mellett még egyszer végig tárgyaltam a második első fórum­mal : az anyósommal ! Hanem hát így van az, mikor annyi sok féle perrendtartásunk van, az asszonyok mindig a szerint járnak el, a­melyik reájuk nézve legelőnyösebb ; ki ne tapasztalta volna, hogy ők rendes pereiket is mindig a bagat­ell eljárás szerint tárgyalják le? Igen, mert az szóbeli, azután ott felebbezésnek helye nincs, perújításnak meg annyiszor van helye a hány­szor csak akarják ! Mindnyájunknak oda kell tehát törekedni, hogy­­ ezt az átkos bagatelle­ljárást érvényén kívül helyez­zük s mn­g alkalmasabb nem készül, addig is teljes érvényre emelhessük a legrégibb ugyan, de a férjekre legelőnyösebb „rendes eljárást“; minden házas­pár­­ rendezhet be magának egy kis pertárt, hol a perek írásban tárgyaltatnak le ; ez ugyan némi személy­­ szapor­tással jár, de az csak látszólagos, mert, hogy­­az anyósnak is legyen valami foglalkozása, ki kell őt nevezni pertárnoknak ; azt hiszem ért hozzá ! Z. Gy. Városi közgyűlés. — 1894. deczember 30. — E napra kitűzött rendkívüli közgyűlésnek egyedüli tárgya volt a mezőgazdaságról és me­­zőrendőrségről szólló 1894. évi X.­­­ez. és az ennek életbe léptetése és végrehajtása tár­gyában kiadott földm­­ügyi m. kir ministeri rendelet felolvasása és megmagyarázása. Miután ezen törvény az ország, mint job­batlán termelő állam lakosainak létérdekeibe mélyen belenyúl, ez okolja meg azt a különös intézkedését a földmivelésügyi kormánynak, hogy annak felolvasását és megmagyarázását az or­szág minden községének képviselőtestületében­­ elrendelte. Elnöklő polgármester az ülést d. e. II órakor megnyitotta, jelezte mindezen körül­ményeket és kijelentette a képviselő testület tagjai előtt, hogy a felolvasás közben felvilágo­­­­sítással szolgálni kötelességében állami. Hozzá is fogtak a felolvasáshoz, de mind a törvény, mind a rendelet oly sok intézkedést tartalmaz s oly hosszú, hogy déli 12 óráig a felét sem végezték el ; hát egy kis ebédelés végett a közgyűlést felfüggesztették, hogy dé­lután 2 órakor folytathassák. A közgyűlést délután jóval kevesebben látogatták mint délelőtt. Híjába, egy új törvény rendelkezését nem lehet oly könnyen és oly hamar átérteni és megismerni. Mi épen azért tettük, hogy a törvényt

Next