Czegléd és Vidéke, 1895 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
Czegléd, 1895. Klatixer-i árak. Egész évre . . 3 frt 2 kr. Negyed évre . . . 75 kr. Fél évre ... 1 frt 50 kr. Egyes szám ára . 7 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal , I kerület, Vasut-utcza 101. sz. Ide küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények. I ff I / V. évfolyam,lső szám Felelős szerkesztő: Dr. TÖRÖK ISTVÁN Főmunkatárs: Dr. FISC Íl ER L Á S Z L Ó. J / ’P~* 1 ^ Vasárnap, január 6-án. A CZEGLED és VIDÉKÉ Társadalmi és vegyestartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetményeket is legjutányosabban közlünk. „Nyílt,tér“ soronkint SOr. Előfizetési- és hirdetési díjak fizetendők a szerkesztőségnél. Kéziratokat, vissza nem adunk ! Boldog új évet! Egy évvel lettünk öregebbek. Hátunk megett egy eltűnt év, tapasztalataival és csalódásaival. Előttünk egy új év, kételyeivel és reményeivel. Szerencséjére az emberi természetnek, hogy bármennyire és bárhányszor csalódik is — a remény, a bizalom nem hagyja el. Ha, amire számított, nem sikerül, újabb számításokat csinál; ha, amit tervezett, rombadől, újabb terveket állít és épít fel. Újabb remény, újabb terv, újabb számítás ! A lefolyt év több keserűséget okozott, mint amennyi örömet nyújtott. Pedig nagy bizalommal fogtunk hozzá. Az egyenlőség eszméje fényes dicsőséggel lépett fel közéletünkben. Az eredmény nem lett megfelelő. Feltámadt a reakció, hogy az egyenlőség eszméjét diadalában megkösse, legyőzze, lenyűgözze. Feltámadt az az ósdi, de önző felfogás, amely az egyéni nem engedi saját értéke szerint érvényesülni, de amely a születést, a rangot, a felekezetet nézi. A mi érdeme van az egyénnek, mert saját szerzeménye s teremtménye, azt nem tekinti. Egyedül az öröklött nevet, rangot, a születést nézi. Még városunkban is, ahol pedig annyiszor büszkén hivatkoztunk a szabad gondolkozásra, lábra kapott, a szűk látókörű felekezetieskedés. Kört alakitólottak, amelyet eddig nálunk teljesen ismeretlen alapra, a felekezetiségre fektettek. És amint az erkölcsi világban nem voltunk szerencsések , a gazdasági élet sem vált be. Különösen nálunk Czegléden. A termés, ha volt is, olcsó árban kelt. Iparunk és kereskedésünk lanyha. Szegény az iparos, alighogy megél a kereskedő. A pénz drága. Bár négy pénzintézete van városunknak, a hitelt alig lehet, megkapni. A pénzintézetek nagyon is válogathatnak adósaikban. A kamatláb is magas. A közterhek pedig mód nélkül emelkednek. Bár merre vessük is hát tekintetünket, jót sehol, bajt mindenütt láthatunk. Nézzük csak meg jobban saját városunkat. A társadalmi élet laza. A jövedelmi források alig adják meg a megélhetésre szükségeseket Az igények szaporodnak. A panasz általános. Elkeseredett a küzdelem a létért, a kenyérért. De azért a remény el nem hagy bennünket. Bizalmunk, hitünk él. „Majd jobbra fordul minden“, ez az édes, jó, magyar biztató szó fenntartja a mi bizalmunkat és hitünket is. Vajha ez évben több számításunk válnék, ha több tervünk érne sikert, mint a múltban. Vajha a munka megkapná méltó jutalmát, bérét. Az erő, az akarat, a tehet,még teret találna és érvényre juthatna. Erősebb és magasabb lenne a szellemi élet; megnyugtatóbb és kielégítőbb az anyagi ! Adja a magyarok istene, hogy — úgy legyen. Hogy ez újév, igazán, boldog újév legyen! — A fl C I A: Az új sommás eljárás a családi életben. — Kivonat egy férj naplójából. — Motto : Páros élete legjobb e világon ! A ki meg nem nősül mihelyt a feje lágya benő, mondhatom igen rosszul teszi ; csak egy példát hozok fel : midőn még legény voltam, azt tapasztaltam, hogy mindenünnen elkéstem, pedig vettem ám vekkert is, de ezt már három nap múlva megszoktam ; most azután, hogy nős vagyok nem késhettem el sehonnét sem, mert a feleségem egy áldott, jó, csendes asszony minduntalan újabb és újabb módját találja ki, hogy túlságosan el ne nyugodjam. De ezt soha sem lehet megszokni ! De, hogy thémámra térjek, mondhatom, hogy az új sommás eljárás nem ér egy hajító fát sem ; minden egyes intézkedéséből kitűnik, hogy Ő excelentiája az igazságügy miniszter úr agglegény, kinek fogalma sincs arról, mint szokás perelni. A feleségem, ki, mint mondom, áldott egy jó csendes asszony, huzamos ideig tett eélzásokat arra, hogy ennek és ennek a férje itt választmányi tag ott titkár vagy elnök, szóval, hogy mindenkinek van valami kiszállása, csak ép az ő férjének nincs; nem gondolom ha csak ez a baj, ezen könnyen segíthetünk. Ép ekkor szándékozott a „Felvidéki munkaképtelen agglegények betegsegélyző egyletének“ helybeli fiókja alakuló gyűlését megtartani; utálnia láttam tehát én is, hogy szert tegyek valami disztisztségre, ----------------------IMI—i—IBIMM II ................I I I ■¡! ■ ■■ — IMIIHIW 1 IIBit—IIW I' I III I IMt II' I I II iTfl és egy kis jó akarattal és nagyobb mennyiségű „mulasztóvíz“ segélyével be lettem választva a most említett „Felvidéki munkaképtelen agglegények betegsegélyző egylete“ helybeli fiókjához főjogi tanácsosnak Ily rendkívüli eredmény után midőn haza mentem, a cselédtől, elég halmosatt csak annyit kérdeztem, itthon a tanácsosáé? Ez ijedten kérdezte, hogy melyik tanácsosító. No, hát a főjogi tanácsosim, mondom én még emelkedettebb hangon, mire aztán a főjogi tanácsosim is mellettem termett és elérzékenyülve sohajtá : tehát mégis igaz az, miről a városban beszélnek ! Másnap bejelentettem a feleségemnek — mondhatom, hogy áldott, jó egy csendes asszony — hogy az esteli ólakban válaszmányi ülés lesz, melyre igen fontos ügyek levélt bejelentve, a főjogi tanácsosnak okvetlen jelen kell lenni, a választmányi ülést a városházában tartjuk ; arról természetesen hallgattam, hogy a nagy vendéglő is a városháza, minek folytán a kimaradási engedély minden akadály nélkül meg lön adva. Megnyitottuk tehát a választmányi illést, mivel az elintézett ügyek ködtartalma meghaladta a félszáz litert, csak úgy tudtam 2 órára haza vergődni, hogy órámat 2 órával hátra igazitóltam, így azután teljes biztonságban éreztem magamat, mert tudtam, hogy a feleségem most egy rendes pert fog kezdeni, a rendes pernél a makacssági idő 2 óra, az én órám pedig most ép kettőt mutat. Nagy volt azonban a meglepetésem, midőn a főjogtanácsosné most, idején, a hajnali óráknak egy sommás szóbeli pert zúdít a nyakam közé, anélkül, hogy fel lett volna híva a kereset szóbeli előterjesztésére. Én természetesen minden módon odatörekedtem, hogy leszállítsam az illetékességet; felhoztam, hogy már új perrendtartás van életbeléptetve, hivatkoztam 27. §-ának 2. pontjára és annak alapján pergátló kifogást emeltem. Hanem ez azután rosszul sikerült ! De hogy is jött. Ő excellentiája oly gondolatra, hogy a világon létezhessék olyan kifogás, melynek ilyenkor pergátló hatása lesz? De képtelenségre valóban csak egy agglegény gondolhatott. A pergátló kifogás tehát elvettetett, sőt mi több én azután ebbe bele is nyugodtam , mit csináljak ? csak nem tehetem ki magamat annak, hogy egy közbevetett felülvizsgálati kérvény folytán, az egész pert, újabb bizonyítékok alkalmazása mellett még egyszer végig tárgyaltam a második első fórummal : az anyósommal ! Hanem hát így van az, mikor annyi sok féle perrendtartásunk van, az asszonyok mindig a szerint járnak el, amelyik reájuk nézve legelőnyösebb ; ki ne tapasztalta volna, hogy ők rendes pereiket is mindig a bagatell eljárás szerint tárgyalják le? Igen, mert az szóbeli, azután ott felebbezésnek helye nincs, perújításnak meg annyiszor van helye a hányszor csak akarják ! Mindnyájunknak oda kell tehát törekedni, hogy ezt az átkos bagatelleljárást érvényén kívül helyezzük s mng alkalmasabb nem készül, addig is teljes érvényre emelhessük a legrégibb ugyan, de a férjekre legelőnyösebb „rendes eljárást“; minden házaspár rendezhet be magának egy kis pertárt, hol a perek írásban tárgyaltatnak le ; ez ugyan némi személy szaportással jár, de az csak látszólagos, mert, hogyaz anyósnak is legyen valami foglalkozása, ki kell őt nevezni pertárnoknak ; azt hiszem ért hozzá ! Z. Gy. Városi közgyűlés. — 1894. deczember 30. — E napra kitűzött rendkívüli közgyűlésnek egyedüli tárgya volt a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szólló 1894. évi X.ez. és az ennek életbe léptetése és végrehajtása tárgyában kiadott földmügyi m. kir ministeri rendelet felolvasása és megmagyarázása. Miután ezen törvény az ország, mint jobbatlán termelő állam lakosainak létérdekeibe mélyen belenyúl, ez okolja meg azt a különös intézkedését a földmivelésügyi kormánynak, hogy annak felolvasását és megmagyarázását az ország minden községének képviselőtestületében elrendelte. Elnöklő polgármester az ülést d. e. II órakor megnyitotta, jelezte mindezen körülményeket és kijelentette a képviselő testület tagjai előtt, hogy a felolvasás közben felvilágosítással szolgálni kötelességében állami. Hozzá is fogtak a felolvasáshoz, de mind a törvény, mind a rendelet oly sok intézkedést tartalmaz s oly hosszú, hogy déli 12 óráig a felét sem végezték el ; hát egy kis ebédelés végett a közgyűlést felfüggesztették, hogy délután 2 órakor folytathassák. A közgyűlést délután jóval kevesebben látogatták mint délelőtt. Híjába, egy új törvény rendelkezését nem lehet oly könnyen és oly hamar átérteni és megismerni. Mi épen azért tettük, hogy a törvényt