Czegléd, 1890 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1890-01-05 / 1. szám
VIII ik évfolyam. Hangja oly parancsoló volt, hogy nem mertem ellenszegülni. Felütöm a könyvet. „Mit olvassak ebből tisztelt uram ? nincs ebben semmi írás, egészen tiszta minden lapja.“ Elveszi előlem a könyvet és másikat tesz elém. „Ez a „Vétkek könyve!“ Benne a vétkek vannak följegyezve, a melyekkel az emberek ez esztendőben az ég és föld urát, a mindenható istent megcsúfolták! Olvasd!“ ..Tréfálni méltóztatol velem tisztelt uram?!“ kérdezem fogvaczogva. „Ebben a könyvben sincs semmi, csak üres lapok, azzal a különbséggel, hogy ezek feketék !•■ Az alak ránczokba szedi még jobban különben is ránczos szemöldökét, egy lapra fordít, azt két kezével a többi közül kiemeli és elkezd csodás műtétet f űzni vele. Bal kezében tartva, jobbjával finom rété- igeket, fejt le róla, villámgyorsasággal egyiket a másik után, ezret meg ezzet. Kínos feszültséggel szemléltem, vaj, mi lesz ebből. Meg kell kérdenem tőle, különben kétség átfúrja oldalam. „Mit mivel?"—szálltam meg. „Szedem a betű rétegeket, a lapról, melyeket reá kellett írni!“ szólt és folytatá munkáját. A rétegek egyre hullottak le a lapról s amint több-több hullott le, a lap elkezde fehéredül. Fehérebbé-fehérebbé vált, míg végre, midőn az utolsó réteg is lehullott, egy sűrűn teleirt fehér lap állt előttem. Oda tartotta elém. Világosan ott állt a felső sorban, nagy betűk kel a nevem. Olvasni akartam tovább, de nem voltam képes : minden betű elkezdett egyszerre tánczolni előttem. Valami kínos érzet fogott el s erőtlenül hajgatlottam vissza karszékemben. Az öreg ezalatt a lefejtett rétegeket újra egymásra rakta és becsapta a könyvet. „Oh uram, hát ez a lap és az a sok, sok betűréteg, amit erről a lapról leszedtél, mind, mind , az én vétkemmel van tele!?“ „Vigasztalódjál! A te lapod még vékony! de pézd, ez a másik ezerszer olyan vastag mint a tiéd!“ ! „Köszönöm a lássan, eleget láttam, nem kívánom látni a másét! ” Ő mondd meg inkább a kárhozat vár-e mindazokra, kiknek neve e könyvben felvált jegyezve ; óh mondd meg nekem, hogy ha jóra nem képes az ember, ha neve nem juthat be a „Jócselekedetek könyvébe“ csak a ,.Vétkekébe“ — ó mondd, van-e még valami, a mi megmentheti a kárhozattól ! ?“ Az óra kombitt s eltűnt az alak. A toronyőr kürtszava búsan hangzott be szobámba, oly siralmasan, mintha érezte volna, hogy egy halottnak szolgál gyászdalul, az ó-esztendőnek! A telkemre mintha önsulylyal nehezedett volna valami. Talán álmodtam ? Ó mily nehéz álom volt! Megdörzsöltem szemeimet s tekintetem íróasztalomon fekvő tárczámra esett. Ni csak, nem is emlékszem! Én irtam vagy nem én e verset a végére ? Ember, beléd az isten Saját lelkét lehelte; Keresd őt s megtalálod Kebled mélyébe rejtve. Figyelj titkos szavára ; Oly bűvös az, oly édes ! Ha hallja és megérti, Üdvöt érez a vétkes ! Kövesd a szót, amit mond. Ápold, mi benned égi: A testi, földi részed Enyészet fogja érni! De az, mi égi benned Tovább él gyermekedben, És nőni fog míg addig Ér, mint az „Isten ember!“ Figyelj a titkos szóra, Oly bűvös az, oly édes : Ha hallja és megérti, Üdvöt tálál a vétkes ! Anda Vilmos. Ő tartja ő Csatárt gazembernek s állítása igazolására 4 rendbeli iratot mutat fel. Ezek egyikéből az tűnik ki, hogy Csatár Zsigmond 1871-ben bizonyos Vas családnak 1000 frtot adott kölcsön. A kölcsön adáskor 20°/9 kamat lehuzatván, a kamat fejébe a kifizetett, 800 frt után Csatár 1876-ig 1603 frtot vett föl, és ekkor beperelte az adósokat a tőkéért és kamatokért, s megbüntetni is kérte őket, mert birtokaikat időközben eliratták. A végtárgyaláson Csatár Zsigmond is beismerte, hogy 209/a kamatot szedett. A bíróság ez ügyben a vádlott Vas családot felmentette a vád alól A másik becsatolt bizonyítékból az tűnik ki, hogy Csatár Zsigmond egy zászlógyárossal 128 írttal nagyobb összeget íratott bele a számlába a valódi összegnél azért, hogy így nagyobb összeget kapjon a valóságnál Hegedűs Károly ügyvédtől, aki neki a zászlók költségeit megtanülni ígérte, midőn S. Vásárhelyen képviselővé megválasztatott. Egy harmadik okirat azt bizonyítja, hogy Csatár Zsigmond elégtételadásra szállittatván fel, az elégtételadás alól magát gyáván kivonta. Végül a 4-dik adta egy csongrádi választók által aláirt plakát, melyben Csatár ugyanoly nevezettel illettetik, mint amilyent ellene Makkay használt, anélkül, hogy azért Csatár valaha elégtételt keresett volna. Csatár Zsigmond ezen iratok előterjesztése után kijelentette, hogy nem egyezik bele a bizonyítás megengedésébe, miért is a bíróság sem adott helyet a panaszolt állítások bebizonyításának , ami ellen panaszlott védője, Tálasy Árpád ügyvéd semmiségi panaszt jelentett be. Ezután megkezdődött a tanúhallgatás. Nyíri István tanú azt vallja, hogy Makkay így nyilatkozott: „hát még mindig van, aki pártolja ezt az országos gazembertTanú nem emlékszik, hogy nevet említett volna Makkay, de azt állítja, hogy ők ezt Csatárra értette. Védő : Hány jelöltre történt a szavazás a Vilii kerületben. Tanú: Két jelöltre, Csatár Zsigmondira és Varga Mihályra. Védő: Hát akkor honnan következteti tanú, hogy az „országos gazember“ szavak a két jelölt közül Csatárra vonatkoztak ? Tanú: Én ezt nem érthettem másra, csak Csatárra, mert Varga Mihályt mindnyájan jóra való embernek ismerjük. Szalisznya Mihály tanú igazolja hogy Makkay Csatár „országos gazembernek“ nevezte. Fánczél Jenes tanú szintén hallotta, hogy panasza 4t Csatárt „országos gazember“ névvel illette. Tinyedi István tanú is bizonyítja, hogy Makkay Csatárra ezt a kifejezést használta : „országos gazember“ Szűrszabó Pál és Kardos Mihály hasonlóképen igazolják, hogy Makkay Csatárt „országos gazembernek“ titulálta. Burányi Péter tanú azt vallja, hogy Makkay előtte úgy nyilatkozott, hogy miért nem választanak valami „becsületes czeglédi polgárt, ne olyan gazembert, mint ez a Csatár, akit valahonnan már elkergettek.“ Lédeczi Sámuel tanú vallja, hogy ő is hallotta mikor Makkay úgy nyilatkozott, hogy „válasszanak valami becsületes czeglédi embert s ne olyan gazembert, mint ez a Csatár, akit Örkényből is kikergettek.“ A bizonyítási eljárs befejezésével Védő a közkezükben terjesztette elő a védelmet. Elismeri úgymond , hogy a legmegbélyegzettebb jellemű embernek is van joga a sértésért elégtételt keresni a bíróságnál, — sőt köztudomású tény az, hogy olyanok keresik leginkább becsületüket a bíróság útján, akiknek írott bizonyítékot kell felmutatni, hogy elhigyje a világ becsületüknek létezését. Egyenlő társadalmi rangú embereknek, ha azok a műveltebb osztályhoz tartoznak, csak két esetben lehet közfelfogás szerint bírói uton keresni elégtételt becsületük megsértése miatt. Az egyik eset az, ha a sértő fél olyan egyén, akit a társadalom megvet; a másik eset, ha a sértés módja olyan, hogy a sértett félnek érdekében áll ilyen nyilvános úton kimutatni a sértés alaptalanságát. Itt az első eset nem forog fenn, mert Csatár maga is elismeri, hogy ő Makkay Ferenczet tisztességes művelt embernek tartja, tehát csak az utóbbi szempont vezethette őt, panaszával a bíróság elé. — ez esetben azonban meg kell neki engedni a bizonyítást, mert csak így lehet kimutatni azt, hogy ártatlan-e ő, avagy csakugyan vétkes ,a bizonyítani kívánt tényekben. Vájjon milyen értékű az az ítélet Csatár becsülete mellett, a melyben elmarasztaltatik ugyan a panasztott, de az is kimondatik, hogy Csatár a bizonyítást ellenezte ? — Egy országos képviselőnek, már csak azért sem szabad ilyen panaszszal a bíróság elé jönni, hogy ne legyen kénytelen fültanuja lenni annak az arczpirító jelenetnek, amibőn egy egész sereg tanti szóról-szóra ismétli sajá szemébe a Makkay által használt „országos gazember“ kifejezést. Hivatkozik továbbá védő, mint enyhítő körülményekre a becsatolt akták tényeire, amelyek lenyomása alatt panasztott az általa beismert nyilatkozatokat tette, mert ezek azt mutatják, hogy Makkay Ferencz felszólalásának egyedüli czélja a közérdek megóvása volt. Végül a panaszolt két esetet védő egy és ugyanazon esetnek kell tekinteni, mert a második nyilatkozat csak folytatása volt az elsőnek. A bíróság a fennforgó enyhítő körülmények tekintetbe vétele folytán egy-egy esetért 40 írt bírságot, szabott panaszlottra, a mely ítéletben Csatár megnyugodott, panaszlott azonban fellebbezett ellene. Z E G L E D. íiTr JTk. — A kaszinói disznótor maradványai rágódnak még mindig a Czeglédi Független hírlap kásás vitézei. Mint előre megjósoltuk, aki csak Komjáthyval érintkezett, avagy csak látta is őt, azt természetükhöz hiven, ugyancsak körül csaholják. Még Fabianek cselédeinek is kijutott belőle egypár kaffantás. Természetes, hogy a fő-fő rész nt. Takács József lelkészre esik a csaholásból, aki azt a vakmerőséget merte elkövetni, hogy pohárköszöntőt mondott városunk derék képviselőjére s a függetlenségi párt működésére. E durva támadásra erélyes hangú választ küldött be a szerkesztőhöz a lelkész úr — kiemelve benne különösen azt, hogy ő mint lelkész, nem akar politizálni, s hogy ő egy alkalommal már Verhovayért is ürített poharat (a mit különben az isten bűnül ne vegyen neki) s visszautasiga azt a rágalmat, a melylyel a Czegl. Füg. őt most ismételve gyanúsítja. Hanem ugyancsak megjárta a védekezéssel a n. lelkész ur, mert annyira bekeverte azt, — minden tisztességgel ellentétben — a szerkesztő kásás kalamusa, hogy ilyen formájában egyszerű észjárású ember aligha külön tudja válogatni belőle a kását a magyar borstól s könnyen azt hiheti hogy a lelkész ur talán maga magát akarja leszólni a zárjelek közt, avagy hogy tán az egészet voltaképen nem Takács úr, hanem a szerkesztő írta. Mindebből könnyű levonni azt a tanulságot, hogy efele támadásra egyedüli válaszul legokosabb elfogadni egy öreg akadémikusnak azt az ismert classikus mondását, hogy : a kutya ugat, a karaván halad. A húsfogyasztó szövetkezet részvényesei körében mozgalom indult meg, amelynek tényezői a törvényszék beavatkozását akarják kikérni az egylet elnöke és igazgatósága ellenében, mert más módon Balog József nagy többséggel elfogadott indítványa daczára sincs reménységük pénzüket viszszakaphatni. — Halálozás. Wälder Mór czeglédi nyug. izraelita tanító decz. 80-án hosszas szenvedés után, 70 éves korában elhunyt. A gyászjelentést az orsz. magyar izr. tanítóegyesület — mely egyik érdemekben gazdag tagját veszté az elhunytban — adta ki ugy saját, mint az elhunyt neje, gyermekei, unokái testvérei és rokonai nevében. Hat gyermeke, név szerint : Mathild, fér. Weisz Manóné, Jakab, középiskolai tanár, Adolf, néptanító, ítázsa, férj. Lippe Józsefeté, Gyula és József s számos unokája gyászolja elhunytét. Deczember 31-én temették nagy részvét mellett, Béke hamvaira. Ifj. Csillag Ignácz városunk szülötte, mint Békés Gyuláról Írják, az ottani regaletársaság igazgatójává választatott meg 1600 frtévi fizetéssel. — A rendőrség figyelmébe. A Kisfaludiutczai közkút körül, különösen esténként egész sereg kóborló kutya szokott összeverődni, amelyek aztán élénk hadilábra helyezkednek a kútra járó mesterinasokkal, s a védelem és ijedség nem egy korsónak idézi elő idő előtti eltörését. Azt hisszük, nem volna nehéz megtudni az útonálló kuvaszok tulajdonosait s egy kis birsággal figyelmeztetni lehetne őket kötelességükre. — A szánkázást is figyelmébe ajánljuk a rendőrségnek, mert a gyorshajtás tilalmát a szánkázók ugy látszik, nem tekintik magukra kötelezőnek — pedig igy mulatságból könnyen származhatik valami nagyobb veszedelem (Beküldetett). Az iparos ifjúság deczember 26-diki társasestélyéről pótlólag megemlítjük, hogy a tombolajegyek kisorsolását a közönség egyhangú kívánsága folytán Szabó Teruska k. a. eszközölte, s hogy az előző társasestélyről elhalasztott kisorsolás is most e lső szám.