Czegléd, 1914 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
2. megkívánja azt, hogy akit az Isten több anyagi jóval áldott meg, az többet is áldozzon jótékonyságra. A segélyezésnek ezzel a módjával meg lehetne kímélni a lakosságot a zaklatástól s nagyobb összeg lenne fordítható a nyomor enyhítésére. Kereskedelmünk. Az elmúlt gyászos esztendő szomorú bizonyságot szolgáltatott arra, hogy a gazdasági viszonyok nyomasztó súlya alatt a kereskedő rövid idő alatt elvesztheti azt, amit egy emberöltőn át szívós munkával, szorgalommal és gyakran küzdelemmel szerzett. Az általános gazdasági helyzet váratlan fordulata s az ennek nyomán kifejlett hitelválság, hiábavalóvá tesz minden óvatosságot és gondos előrelátást, mert ez megingatja az egész szervezetet. Kereskedelmünk még nincs úgy szervezve, mint ahogy azt számbeli és értékbeli súlya megkívánná. S ez az alárendelt viszony a termelési ágakkal szemben csak akkor fog megváltozni, hogy ha majd a kereskedők érdekképviseleti szervezete teljesen ki lesz építve. Hogy ez az érdekképviselet még nem teljes, annak oka elsősorban a kereskedők közönye, amit az is igazol, hogy eddig hazánk kereskedőinek egyetlen érdekképviselője van, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület, mely eddig is bebizonyította, hogy a vezetésben érvényesült tudás, szívós kitartás és az ügyek iránt érzett meleg lelkesedés mily szép eredményeket tud felmutatni. El kell ismerni azonban, hogy a lefolyt két évben a kereskedői körök figyelmét túlságosan lekötötték az egymásra torlódó bajok s igy azokkal a kérdésekkel nem törődhettek, melyek keresztülvitelével a törvényhozás útján közvetlen befolyást gyakorolhatnának a kormány politikájára. A nyomasztó helyzetbe kifolyólag lépéseket tettek az érdekképviseletek, hogy a csődön kívüli kényszeregyezség törvényhhozásilag szabályoztassék, melyre az adta meg az impulzust, hogy a csődnyitások növekedése során kitűnt, miszerint a kereskedelmet ezáltal óriási károk érik. Nemcsak a kereskedői, hanem az ipari körök is nagyban foglalkoznak egy másik kérdéssel, mely nem egyéb, mint a választott bíróság ügye. Ennek célja, hogy kiküszöböltessék a bíró eljárás lassúsága és drágasága. A terv szerint az érdekeltek minden vagyonjogi vitás kérdésben alávetnék magukat az ügyvédi kamara által választott bíróság illetékességének és felebbezhetetlen ítéletének. Ez alól az ítélkezés alól csak olyan perek volnának kivonva, amelyekben a rendes bírósági illetékességtől nem lehet eltérni. Bár legfontosabb vonatkozásaiban ipari érdek, de kereskedelmi tekintetben sem hagyható figyelmen kívül a kartellkérdés, mely a lefolyt évben igen élénken foglalkoztatta gazdasági köreinket. A káros kartellek ellen csak egyetlen védekezési mód lehet, ha törvényhozási rendelkezés lesz arra nézve, hogy érvénytelenek azok a megegyezések, melyek az áruk árát a közönség hátrányára felemelni célozzák. A hitelmegvonások romboló hatása leginkább két irányban mutatkozott. Az egyik az, hogy a fogyasztás csökkenése folytán a forgalom megfelelően apadt s így a kereskedők számos esetben nem tudtak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. A másik pedig az, hogy az árak csökkenése folytán az árukészlet értéke szintén megcsappant, ami a beállott fizetésképtelenségek esetén a hitelezők érdekeit is súlyosan károsította, ilyképen nem csoda, ha az árhanyatlás mintegy 10 százalékot tesz ki az 1912-iki évhez képest. A rendellenes viszonyok sok helyen sajátságos mozgalmat vontak maguk után, melynek célja enyhíteni a rendkívül kiélesedett versenyt, így egyik-másik helyen alkalmi egyesülést létesítettek, melyben kimondták, hogy új üzlet megnyitása exisztenciájukat veszélyezteti s tudatták az öszszes nagy kereskedelmi cégekkel, hogy nem vásárolnak tőlük, ha a nyitandó új cégnek árut adnak el A mostoha viszonyokat leginkább feltüntetik az alábbi számadatok: 1913-ban felszámolt 9 és csődbe jutott 6 vállalat. Csődnyitás volt a fővárosban és a vidéken 1913. évben 1003 esetben, ami az előző évhez képes 216-tal több, a csődmegszüntetések száma pedig ugyancsak az elnyúlt évben180 volt Míg a türésképtelenségek száma 2154-et tett ki, tehát 151 esetben sikerült a hitelezőkkel kiegyezni. Végezetül még megemlítem, hogy a hivatalos kimutatás szerint a fővárosban előfordult fizetésképtelenségi esetek összes passzívuma majdnem 25 millió koronát, a vidékieké pedig 45 millió koronát tett ki. C Z E G L E D * tét forrón a vér bőre alatt és szinte megdöbbentem a felém csapó láz miatt. — Annyira szereted ? — kérdeztem halkan. — Jobban, mint az életemet . . . csaknem annyira mint téged ! Ez nagy szó volt. Csak egy választ adhattam az ő vallomására : — Holnap én is eljegyzem magamat. — A dolog nem járt nagyobb nehézséggel. Körülbelül egy fél esztendő óta udvaroltam főnököm leányának, ki ép úgy, mint a családja, jó szemmel nézte közeledésemet. Azzal az eltökélt szándékkal mentem el hozzájuk az este, hogy nyilatkozom és megkérem a kezét. Mikor beléptem a szalonjába, Ágnest egészen elmélyedve találtam valami játékba. Már akkor is gyűlöltem minden játékot és a leghaszontalanabb időpazarlásnak tekintettem, azért is elkedvetlenedve szóltam : — Nini, Ágnes ön játszik ? — Hisz csak Halma — felelt helyette az édesanyja. A bátyám most hozta magával Londonból. Nem játszik pénzre, de így is elég izgató. Lehet, hogy Ágnes észrevette elkedvetlenedésemet vagy pedig jobban szeretett velem beszélgetni : eltolta magától a táblát és mosolyogva hozzám fordult. — Nem fogok többé játszani — mondta és egészen elpirult, mintha ebben a kijelentésben már vallomás volna. Különben sem tetszik nekem ez a játék, mert lényege abban áll, hogy föláldozzuk azt, ami a miénk, azért ami a másé. Én pedig különösen becsülöm, ami az enyém. ... Az a kis gyűrű, melyet magammal hoztam, még az este Ágnes ujjára került. S mikor elbúcsúztunk, a fülébe súgtam : — Tehát mától három hónapra, édes kis feleségem ! — A fivérem nagyon boldog volt, mikor megírtam neki, hogy a jövőm fölött határoztam. Azt írta a következő levélben : — Most már bátran jöhetsz. Eddig nem mertelek meghívni, pedig a jövendőbelim családja nagyon szeretne veled megismerkedni. Különösen a menyasszonyom. Mióta meghallotta, hogy anynyira hasonlítunk egymáshoz, nem hagy békében, hogy mutassam be neki a csodasógért. Az igazat megvallva, még mindig tartok egy kicsit az első találkozástól. Mert annyi szépet és jót mondtam neki rólad, hogy szinte csökkentettem a magam értékét. A találkozás minden nagyobb emóció nélkül mut el. Úgy megbámultak, mint valami csodabogarat és Lenke egész este hol engem nézett, hol meg a fivéremet. De mikor hazamentünk a fivérem lakására és én magamra maradtam a vendégszobámban, önkéntelenül fölsóhajtottam s azt mondtam: — Bizony isten, ez a szerencsésebb! (Folytatjuk.) 1. szám. A czegléd—kecskeméti villamosvasút. Alig egy esztendeje merült fel a terv, hogy Kecskemét Czegléddel villamosvasuttal kapcsoltassák össze, hogy ezzel a két város között erősebb kapocs köttessék, és ami a legfontosabb, a három várost összekötő útvonal fejlesztése meginduljon, amely mindhárom városnak egyformán nagy érdeke. A Magyar Bank és Kereskedelmi Részvényársaság budapesti intézet lépett a három várossal érintkezésbe s mint azt már megírtuk, a mintegy 33 kilométer út kiépítésének ügye már nagyon előrehaladott állapotban van, miért is szükségesnek tartjuk olvasóinkat a következőkkel tájékoztatni. * Ezen 33 kilométer hosszú útvonal, amely Czeglédtől kiindulva, 2 és fél kilométer hosszban futja át Nagykőrös városát, a Katonatelepig, a műutak mentén halad s csak egy újabb kiváltság szerint, kanyarodik be a Katonatelepnél a tálfáji erdő felé és 4 kilométer úthosszabbítással a Vacsi-közön át Kecskemét belvárosába ér, ahol a Bethlen-körúton haladva, eljut a Rákóczi-úton a zsidótemplomig, ahol végállomása lenne. A 33 kilométer hosszú útvonal 6—7 millióba fog kerülni, kilométere 150 — 200,000 korona költséggel épül s tekintettel arra, hogy a Máv. vonalát két felüljáróval hidalja át, ez is 2—300,000 koronával drágítja meg a vonalat, mert vonalszinben nem haladhat át a Máv. síneii, amely fölött még a vezetékek elszigetelése is keresztülviendő. Így tehát az útvonal 37 kilométer lesz. A három városnak törzsrészvényeket kell a vasútépítés előmozdítására vásárolni: Kecskemét városának 600 ezer, Czeglédnek 400 ezer és Nagykőrösnek 300 ezer koronányi törzsrészvényt, melyhez járul még a Máv. 600 ezer koronányi vásárlása és a postaszállításit ,hasonló összeg jegyzése, amellyel együtt a 35 százaléknyi törzsrészvény jegyzése biztosítva lenne. A Bank ad 65 százalékot. Kecskemét, Nagykőrös és Czegléd városa, ha nem rendelkezik ma akkora összeggel, hogy a fenti törzsrészvényt jegyezhesse, úgy a Magyar bank megelégszik ennek 5 és fél százalékos kamatával évi 33000 koronával, amely megtérül avval a nagy érdekkel, amely a három várost összefűzi, közelebb hozza és a vasútmenti birtokok hirtelen való nagy áremelkedésével és benépesülésével. Mentül később építik a vasutat, annál drágábba kerül, s ha a három város hozzájárulása biztosítva lesz s a pénzviszonyok is megjavulnak, az öt villamosvasút közül, melyeket a Magyar bank épít, a Czegléd—Kecskeméti lesz az első, amelyet az országban megépít. Ha évi 800,000, vagy egymillió utasforgalomra lehet számítani, ami az első években még nem remélhető, úgy a vasút egyike lesz a legjobb üzleteknek, amely a három városnak közgazdaságilag is nagy előnyöket jelentene. A tiszta nyereség 5 százaléka jut az elsőbbségi részvényeseknek, a további nyereség 5 százaléka törzsrészvényeseknek jut, míg az ezen felüli nyereség megoszlik a kétféle részvényesek között. Most a három városon a sor, hogy előre látó gondoskodással megteremtik-e a vasutat, amely egykor Budapesttel és Csongrád—Szentessel is villamossal köti össze a három nagy alföldi várost. * Ezek, főbb vonásokban annak az elaborátumnak a lényege, amelyet a Magyar Bank legutóbb az érdekelt városokhoz benyújtott. Az érdekelt fél hangja mindenesetre kilátszik belőle bármi is nagy fontosságot tulajdonítunk ennek a vasútnak, amely városunk közgazdasági életére szinte döntő befolyással lehet ugyannyira, hogy feltétenül szükségesnek tartjuk, hogy városunk elöljárósága a legbehatóbban és legnagyobb megfontolással vegye az ügyet tárgyalás alá.