Czegléd, 1914 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

2. megkívánja azt, hogy akit az Isten több anyagi jóval áldott meg, az többet is ál­dozzon jótékonyságra. A segélyezésnek ezzel a módjával meg lehetne kímélni a lakosságot a zakla­tástól s nagyobb összeg lenne fordítható a nyomor enyhítésére. Kereskedelmünk. Az elmúlt gyászos esz­tendő szomorú bizony­ságot szolgáltatott arra, hogy a gazdasági viszo­nyok nyomasztó súlya alatt a kereskedő rövid idő alatt elvesztheti azt, amit egy emberöltőn át szí­vós munkával, szorgalommal és gyakran küzde­lemmel szerzett. Az általános gazdasági helyzet váratlan for­dulata s az ennek nyomán kifejlett hitelválság, hiábavalóvá tesz minden óvatosságot és gondos előrelátást, mert ez megingatja az egész szervezetet. Kereskedelmünk még nincs úgy szervezve, mint ahogy azt számbeli és értékbeli súlya meg­kívánná. S ez az alárendelt viszony a termelési ágakkal szemben csak akkor fog megváltozni, hogy ha majd a kereskedők érdekképviseleti szer­vezete teljesen ki lesz építve. Hogy ez az érdekképviselet még nem teljes, annak oka első­sorban a kereskedők közönye, amit az is igazol, hogy eddig hazánk kereskedő­inek egyetlen érdekképviselője van, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület, mely eddig is be­bizonyította, hogy a vezetésben érvényesült tudás, szívós kitartás és az ügyek iránt érzett meleg lel­kesedés mily szép eredményeket tud felmutatni. El kell ismerni azonban, hogy a lefolyt két évben a kereskedői körök figyelmét túlságosan le­kötötték az egymásra torlódó bajok s igy azok­kal a kérdésekkel nem törődhettek, melyek ke­resztülvitelével a törvényhozás útján közvetlen be­folyást gyakorolhatnának a kormány politikájára. A nyomasztó helyzetbe kifolyólag lépéseket tettek az érdekképviseletek, hogy a csődön kívüli kényszeregyezség törvényhhozásilag szabályoztas­­sék, melyre az adta meg az impulzust, hogy a csődnyitások növekedése során kitűnt, miszerint a kereskedelmet ezáltal óriási károk érik. Nemcsak a kereskedői, hanem az ipari kö­rök is nagyban foglalkoznak egy másik kérdéssel, mely nem egyéb, mint a választott bíróság ügye. Ennek célja, hogy kiküszöböltessék a bíró eljárás lassúsága és drágasága. A terv szerint az érdekeltek minden vagyonjogi vitás kérdésben alá­vetnék magukat az ügyvédi kamara által válasz­tott bíróság illetékességének és felebbezhetetlen ítéletének. Ez alól az ítélkezés alól csak olyan pe­rek volnának kivonva, amelyekben a rendes bíró­sági illetékességtől nem lehet eltérni. Bár legfontosabb vonatkozásaiban ipari ér­dek, de kereskedelmi tekintetben sem hagyható fi­gyelmen kívül a kartellkérdés, mely a lefolyt év­ben igen élénken foglalkoztatta gazdasági kö­reinket. A káros kartellek ellen csak egyetlen véde­kezési mód lehet, ha törvényhozási rendelkezés lesz arra nézve, hogy érvénytelenek azok a meg­egyezések, melyek az áruk árát a közönség hát­rányára felemelni célozzák. A hitelmegvonások romboló hatása legin­kább két irányban mutatkozott. Az egyik az, hogy a fogyasztás csökkenése folytán a forgalom meg­felelően apadt s így a kereskedők számos eset­ben nem tudtak eleget tenni fizetési kötelezettsé­geiknek. A másik pedig az, hogy az árak csök­kenése folytán az árukészlet értéke szintén meg­csappant, ami a beállott fizetésképtelenségek ese­tén a hitelezők érdekeit is súlyosan károsította, ilyképen nem csoda, ha az árhanyatlás mintegy 10 százalékot tesz ki az 1912-iki évhez képest. A rendellenes viszonyok sok helyen sajátsá­gos mozgalmat vontak maguk után, melynek célja enyhíteni a rendkívül kiélesedett versenyt, így egyik-másik helyen alkalmi egyesülést létesítettek, melyben kimondták, hogy új üzlet megnyitása exisztenciájukat veszélyezteti s tudatták az ösz­­szes nagy kereskedelmi cégekkel, hogy nem vá­sárolnak tőlük, ha a nyitandó új cégnek árut ad­nak el A mostoha viszonyokat leginkább feltünte­tik az alábbi számadatok: 1913-ban felszámolt 9 és csődbe jutott 6 vállalat. Csődnyitás volt a fő­városban és a vidéken 1913. évben 1003 esetben, ami az előző évhez képes 216-tal több, a csőd­megszüntetések száma pedig ugyancsak az elnyúlt évben­­180 volt Míg a tü­r­ésképtelenségek száma 2154-et tett ki, tehát 1­­­51 esetben sikerült a hite­lezőkkel kiegyezni. Végezetül még megemlítem, hogy a hivata­los kimutatás szerint a fővárosban előfordult fize­tésképtelenségi esetek összes passzívuma majdnem 25 millió koronát, a vidékieké pedig 45 millió koronát tett ki. C Z E G L E D * tét forrón a vér bőre alatt és szinte megdöbben­tem a felém csapó láz miatt. — Annyira szereted ? — kérdeztem halkan. —­ Jobban, mint az életemet . . . csaknem annyira mint téged ! Ez nagy szó volt. Csak egy választ adhat­tam az ő vallomására : — Holnap én is eljegyzem magamat. — A dolog nem járt nagyobb nehézséggel. Kö­rülbelül egy fél esztendő óta udvaroltam főnököm leányának, ki ép úgy, mint a családja, jó szem­mel nézte közeledésemet. Azzal az eltökélt szán­dékkal mentem el hozzájuk az este, hogy nyilat­kozom és megkérem a kezét. Mikor beléptem a szalonjába, Ágnest egé­szen elmélyedve találtam valami játékba. Már akkor is gyűlöltem minden játékot és a legha­szontalanabb időpazarlásnak tekintettem, azért is elkedvetlenedve szóltam : — Nini, Ágnes ön játszik ? — Hisz csak Halma — felelt helyette az édesanyja. A bátyám most hozta magával Lon­donból. Nem játszik pénzre, de így is elég izgató. Lehet, hogy Ágnes észrevette elkedvetlene­­désemet vagy pedig jobban szeretett velem beszél­getni : eltolta magától a táblát és mosolyogva hozzám fordult. — Nem fogok többé játszani — mondta és egészen elpirult, mintha ebben a kijelentésben már vallomás volna. Különben sem tetszik nekem ez a játék, mert lényege abban áll, hogy föláldozzuk azt, ami a miénk, azért ami a másé. Én pedig különösen becsülöm, ami az enyém. ... Az a kis gyűrű, melyet magammal hoz­tam, még az este Ágnes ujjára került. S mikor elbúcsúztunk, a fülébe súgtam : — Tehát mától három hónapra, édes kis feleségem ! — A fivérem nagyon boldog volt, mikor megírtam neki, hogy a jövőm fölött határoztam. Azt írta a következő levélben : — Most már bátran jöhetsz. Eddig nem mertelek meghívni, pedig a jövendőbelim családja nagyon szeretne veled megismerkedni. Különösen a menyasszonyom. Mióta meghallotta, hogy any­­nyira hasonlítunk egymáshoz, nem hagy békében, hogy mutassam be neki a csodasógért. Az igazat megvallva, még mindig tartok egy kicsit az első találkozástól. Mert annyi szépet és jót mondtam neki rólad, hogy szinte csökkentettem a magam értékét. A találkozás minden nagyobb emóció nélkül mut el. Úgy megbámultak, mint valami csodabo­garat és Lenke egész este hol engem nézett, hol meg a fivéremet. De mikor hazamentünk a fivérem lakására és én magamra maradtam a vendégszo­bámban, önkéntelenül fölsóhajtottam s azt mondtam: — Bizony isten, ez a szerencsésebb! (Folytatjuk.) 1. szám. A czegléd—kecskeméti villamosvasút. Alig egy esztendeje merült fel a terv, hogy Kecskemét Czegléddel villamosvasuttal kapcsol­tassák össze, hogy ezzel a két város között erő­sebb kapocs köttessék, és ami a legfontosabb, a három várost összekötő útvonal fejlesztése meg­induljon, amely mindhárom városnak egyformán nagy érdeke. A Magyar Bank és Kereskedelmi Részvény­­ársaság budapesti intézet lépett a három város­sal érintkezésbe s mint azt már megírtuk, a mint­egy 33 kilométer út kiépítésének ügye már na­gyon előrehaladott állapotban van, miért is szük­ségesnek tartjuk olvasóinkat a következőkkel tá­jékoztatni.­­ * Ezen 33 kilométer hosszú útvonal, amely Czeglédtől kiindulva, 2 és fél kilométer hosszban futja át Nagykőrös városát, a Katonatelepig, a műutak mentén halad s csak egy újabb kiváltság szerint, kanyarodik be a Katonatelepnél a tálfáji erdő felé és 4 kilométer úthosszabbítással a Va­­csi-közön át Kecskemét belvárosába ér, ahol a Bethlen-körúton haladva, eljut a Rákóczi-úton a zsidótemplomig, ahol végállomása lenne. A 33 kilométer hosszú útvonal 6—7 millióba fog kerülni, kilométere 150 — 200,000 korona költ­séggel épül s tekintettel arra, hogy a Máv. vo­nalát két felüljáróval hidalja át, ez is 2—300,000 koronával drágítja meg a vonalat, mert vonal­­szinben nem haladhat át a Máv. síneii, amely fölött még a vezetékek elszigetelése is keresztül­viendő. Így tehát az útvonal 37 kilométer lesz. A három városnak törzsrészvényeket kell a vasút­építés előmozdítására vásárolni: Kecskemét városának 600 ezer, Czeglédnek 400 ezer és Nagykőrösnek 300 ezer koronányi törzsrészvényt, melyhez járul még a Máv. 600 ezer koronányi vásárlása és a postaszállításit ,hasonló összeg jegyzése, amellyel együtt a 35­ százaléknyi törzsrészvény jegyzése biztosítva lenne. A Bank ad 65 százalékot. Kecskemét, Nagykőrös és Czegléd városa, ha nem rendelkezik ma akkora összeggel, hogy a fenti törzsrészvényt jegyezhesse, úgy a Magyar bank megelégszik ennek 5 és fél százalékos ka­matával évi­ 33000 koronával, amely megtérül avval a nagy érdekkel, amely a három várost összefűzi, közelebb hozza és a vasútmenti birto­kok hirtelen való nagy áremelkedésével és bené­pesülésével. Mentül később építik a vasutat, annál drá­gábba kerül, s ha a három város hozzájárulása biz­tosítva lesz s a pénzviszonyok is megjavulnak, az öt villamosvasút közül, melyeket a Magyar bank épít, a Czegléd—Kecskeméti lesz az első, amelyet az országban megépít. Ha évi 800,000, vagy egymillió utasforga­lomra lehet számítani, ami az első években még nem remélhető, úgy a vasút egyike lesz a legjobb üz­leteknek, amely a három városnak közgazdasági­lag is nagy előnyöket jelentene. A tiszta nyereség 5 százaléka jut az elsőbb­ségi részvényeseknek, a további nyereség 5 szá­zaléka törzsrészvényeseknek jut, míg az ezen felüli nyereség megoszlik a kétféle részvényesek között. Most a három városon a sor, hogy előre látó gondoskodással megteremtik-e a vasutat, amely egykor Budapesttel és Csongrád—Szentes­sel is villamossal köti össze a három nagy al­földi várost. * Ezek, főbb vonásokban annak az elaborá­­tumnak a lényege, amelyet a Magyar Bank leg­utóbb az érdekelt városokhoz benyújtott. Az ér­dekelt fél hangja mindenesetre kilátszik belőle bár­mi is nagy fontosságot tulajdonítunk ennek a vas­útnak, amely városunk közgazdasági életére szinte döntő befolyással lehet ugyannyira, hogy feltéte­­nül szükségesnek tartjuk, hogy városunk elöljáró­sága a legbehatóbban és legnagyobb megfontolás­sal vegye az ügyet tárgyalás alá.

Next