Ceglédi Hirlap, 1937 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

2 oldal Városfejlesztés. Minden ceglédi embernek és minden vezető állásban levő tisztviselőnek az a legforróbb vágya, hogy ez a város haladjon, szépüljön, nőjön ki az alföldi városok közül. Ennek két kritériuma van : az egyik az, hogy külsőleg csinosítsuk. Ebben az évben a városszépítő bizottság munkája jóformán semmi lényegeset sem produkált. Néhány utcát a nyár folya­mán rendbeszedtek, egy vagy két utcában (Kisfaludi, Erdő­, Kossuth Ferenc és Körösi út) köveztek, az Árpád tér egy új részletét lekö­vezték. Kevés az eredmény, de mégis valami. Az utcákon a háztulajdonosok ebben az esztendőben is ültettek virágot, de hiányzott az irányító vezetés és legtöbb helyen Cegléd virágosításának szép gondolata csúfosan vereséget szenvedett. Középületet csak egyet építettek, igaz ugyan, hogy még az sincs kész , nevezetesen a hűtőházat. Ez a vállalkozás, amilyen harcok eredményeképpen vált való­sággá, talán majd olyan sok dicséretet is fog idővel kapni. Befejezése és sürgős üzembe helyezése elsőrangú közérdek. A piacrende­zés és a piacok megfelelő elhelyezésének kérdése csak annyival jutott előbbre, hogy egy 70 ezer pengő összegű kölcsön áll e cél megvalósítására a vezetőség kezében. A jövő esztendőben ez a sok vitára, sok megfonto­lásra ítélt, égetően fontos kérdés is úgy meg­oldódik, hogy a közönség érdekeit a legtel­jesebb mértékben kielégíti és szolgálja a városszépítés nagy gondolatát is. A városfejlesztés második kritériuma lelki. Köztudattá, éreteremmé és lelki kényszerű­séggé kell tenni azt a gondolatot, hogy a várost szépíteni és csinosítani kell. Ezt a munkát a legelsősorban a sajtó végezte pél­dátlan buzgalommal és lankadhatatlan szere­tettel és másodsorban csak a város vezető­sége és a városszépítő bizottság. Az elért eredmény kielégítő. Közművelődés. Erről a kérdésről és az itt elért eredmé­nyekről a legkönnyebb írni. A ceglédi társa­dalmi egyletek, a körök, egyházak, iskolák és szövetségek annyi műsoros délutánt, olyan sok kiváló és maradandó hatású estét ren­deztek, hogy nem is lehet fölmérni áldásos működésük eredményét. A közművelődés fontosságát hangsúlyozni sem kell itt már, mert a köztudat tisztában van annak óriási jelentőségével és nagy áldásával. Az anyák iskolája munkája dicséretes, a MANSz­é példás, a népművelési bizottság jelesen végzi feladatát. És e kérdésnél meg kell állapítani azt is, hogy nemcsak a vezetőség, vagy a rendezőség buzgólkodása volt páratlan, hanem a közönség is megjelenésével, megértésével és lelki fölkészültségével olyan érettségről tett tanúságot, ami szinte páratlan. Ha a jövő esztendőben is ilyen kölcsönös ered­ményt tud felmutatni a város közönsége és a közművelődés szolgálatában álló egyesü­letek, elmondhatjuk, hogy a jó magvetés után gazdag lesz az aratás. Három égető kérdés. A harcok még folynak, de már a félig­­meddig megnyugtató jelekből arra következ­tethetünk, hogy városunk három égető kérdé­sét, a vasárnapi munkaszünet, az üzleti zár­óra és a szegénygondozás kérdését sikerült közmegnyugtatóan megoldani. Mind a három egyetemes érdek, mind a három léleképítő gondolatok testetöltése. A jövő esztendő fo­lyamán simulnak el a háborgások, békülnek meg az ellenvetések és nőnek meg az áldá­sok. Ebben az esztendőben csak megkezdet­tük a munkát, de ilyen nagy kérdések meg­oldásánál a radikális kezdeményezés is valami. Az eredményt még a jövendő rejte­geti, de egészen bizonyos, hogy szép és áldott lesz a végső kibontakozás. Egészségügy. Az egészségügy érdekében sohasem lehet eleget tenni. A sportpályákon már ebben az évben szélesebb rétegekben folyt az ifjúság testi nevelése. A testgyakorló órákon a szel­lemi felvilágosítás is folyt. A gimnáziumban hetente már 4 tornaórát tartottak. Megépült az egészségház és az egészségügyi előadások egész sora végezte el a maga áldásos mun­káját. A képviselőtestület új városi orvosi állást szervezett és a közeljövőben már két orvos gyógyít, ad szakszerű tanácsot, menti az életet és menti a magyar holnapot. Az Anya- és Csecsemővédő Intézet tevékenysége is sok fáradozás és sok gondozás egymás­utánjából áll. Egészségügyünk állapotában örvendetes javulás észlelhető. A belterületen új artézikutak furatása által a város képvi­selőtestülete is megmutatta azt, hogy szív­ügyének tartja a város egészségügyének fejlesztését, jobbítását és megfelelőbbé tételét. A kívánni való itt is sok, de az elért és fel­mutatott eredmények is kielégítők. Két nagy ünnep. Ebben az esztendőben Cegléd városnak két nagy ünnepe volt. Mind a kettő arról beszél, hogy kellő hozzáértéssel és jó propa­gandával nagy eredményeket lehet elérni és ezrekre menő tömegeket lehet megmozgatni. Az első ünnep a műegyetemi sportrepülők által rendezett „Repülő nap“, a másik pedig a „Ceglédi Napoknak“ nevezett ünnepi hét. Ennek a két napnak a jelentősége mérhetet­lenül nagy. Mutatja ez a két nap azt, hogy lehet rendezni Cegléden is látványosságot és lehet összehozni nézőközönséget is. A Ceglédi Napokkal kapcsolatban e helyen kijelentjük azt, hogy a jövő esztendőben a tapasztala­tokat leszűrve, még szebb, még sikeresebb és még nagyobb hasznot hajtón is meg lehet rendezni. Szép kezdeményezés után jöjjön a bátor lendület. Új országgyűlési képviselő, Cegléd egyhangú bizalommal új képviselőt választott, mert a szeretett és tisztelt régi képviselő állása folytán nem viselhette tovább a Ceglédi mandátumot. Ebben az új válasz­tásban is nagy reménységek alszanak és várjuk a jövőt, hogy a rügyszemek kipattan­janak és az alvó csk­ák életre ébredjenek. A bizalom kölcsönös és megértésből csak növekedés, fejlődés és haladás születhetik. Megpróbáltatás. Ennek az évtizednek az első éveiben a legkegyetlenebb gazdasági válságon ment át a mi városunk szorgalmas és iparkodó népe. Azóta lassan-lassan kezdik összeszedni magu­kat a gazdák, amit mutat az, hogy az adó­tartozásaiknak pontosabban tesznek eleget. Az iparosság még mindig küzd és a legna­gyobb reménytelenségek között néz az új esztendő ígéretei felé. A gazdaadósság rende­zése és a birtokvédelem áldásai mutatkoznak. Igaz ugyan, hogy annyi még a teher, hogy szinte minden harmadik gazdát árverezni és minden második iparost árverezni kellene, de ebben az évben a javulásnak eltitkolhatatlan jeleit láttuk. A gazdasági és ipari élet javul — ezt nemcsak a kormány mondja — ezt lehet érezni városszerte. Az évi termés. Eléggé megfelelő időjárás volt az egész elmúlt esztendőben. A tél enyhe volt, a tavasz esős, a nyár is kielégítő. Ennek eredménye­­képen az idei terméseredmény is megfelelő volt. Búzából, árpából, rozsból nem volt rekordtermés, de az eredmény határszerte kielégítő. A takarmány bőséges. A kukorica termés jó volt, néhol okozott csak nagyobb kárt a féreg, a szőlő­termést a korai őszi esők károsan befolyásolták, mégis elég kielégítő, sőt azt lehetne mondani, hogy mennyiségileg és minőségileg is elsőrangú. A borárak ugyan elég alacsonyak, de többért többet kapnak a gazdáink Sok kicsi sokra megy — mondja a régi közmondás. Fagy alig okozott kárt, előlép, valamit súg egy új árnyék jövevény fülébe. — No, hát ezek ismerik egymást ? — kérdjük vacogva. — Bennünket ne féltsenek — kuncog a két betyár. A vén gonosz ott hagyja a társaságot. Fázósan ácsorgunk. Valaki nagyot kiált: — Lámpát Miska, had világítok az arcából — Kacagást hallunk és egy lenge árnyék meg­indul előttünk a havon. De mire mind betérünk a lakásba , előre tudom, nem találjuk sehol az új vendéget. És ha fel is tűnik néha egy homályos szegletben, az arcába nézni senkit se enged. Ilyen titokzatos vendégünk lesz mára : az újév. A hó csendesen hulldogál. Megjött a kocsi. Az asszonyok szépítőbe voltak. Terítenek. Én is befejezem furcsa mesémet. — Elég is volt mára a gépírásból­­ — nyit rám a pórom, elráncigál a géptől. — Azt éri el vele, hogy eldugjuk az orra elől — mondja mérgesen és kimegy. * Ceglédy Tamás ennek dacára másnap is hozzálátott a gépeléshez. — Amit az ember újév reggelén csinál, a­zt fogja csinálni egész évben ! — mondják. — Ez nem lesz rossz — gondoló és leült. Kopogott a gép. IV. Na elég ! Ma csakugyan abbahagyom. Most látom, nem sok papírt kaptam szünidei szóra­kozásomhoz, fogytán van leiz az ! De hiszen nem is akarok én unos-untalan kopogni, mint afféle gépiró kisasszony. Ez az utolsó darab. Még néhány szó és bezárom a boltot. Mindig vágytam e bolondos kis masinán petyegtetni. Volt is mind a három iskolai irodában, hol az évek megpörgettek, egy-egy „Pikkolo“, de az igazgatók, ismerem a szoká­sukat, kihasználták volna ebben­ vágyamat. Gépeltettek volna velem annyi jegyzőkönyvet, hogy arról kódulnék ma is. Én meg uram bocsá’ , bagóért életemben sohasem dolgoz­tam. Most se fogom elárulni, hogy néhány napi türelmes nyomkodás után valahogy fut már a betűsor az ujjaim alatt. Hálás vagyok elsősorban a Sógor úrnak, aki e kis Royal-ért a részleteket pontosan kifizette. Hiszen mindenkinek van egy-egy titkos óhaja. Én is melengetek a szívemen titokban néhány kívánságot. Egyik ilyen fia-kívánság az is: — Ha lehetne nékem egy ilyen kis masinám! Azon minden bajom, kedvem, vágyam leirnám ! (Hoppá ez versben sikerül! !) Azután ha ezért az írásért nem bagót, de pénzt is adnának, a kis masinát én is rendre kifizet­ném. S ha még azon felül maradna egy kis pénzmagom, vennék én is, vennék bizony egy kis tanyát, csak akkorát, hogy ketten a párommal jól elférjünk benne. Abban aztán kopoghatnak a sok acél billentyű, mint a zongora. Készülne regény, készülne novella, rajz és más efféle. Ha, ha, de jó is volna. Készíti a butyort édes kicsi párom, indul a vonatunk visszafelé már most. Hajdúk nagy városát elhagyjuk mi mostan, kiisszuk a bucsubort, meg sem is kottyan. Mielőtt ülnénk a röpítő szekérre, mámoros gondo­latnak érjek végére. Kicsi papirosra nagy gondolatot imák, de kutyára szalonnát soha­sem bíznak. Újév reggelén is munkába ki állna, csak én kopogok, mint szellem álmába. Mondanivalóm is holdálmos viszontag, csípje, várja meg az Írókat a­­ kócsag ! Aki azt kérdezné, hogy ezt mért írtam ? annak azt mondom : én se tudom biztosan. Tegnap lepislogtunk a kancsó fenekére, nagyot ivónk óév elmenetelére. Kicsinek, nagynak is csillogott a szeme, ne lobbantsuk már most ezt senki szemeire. Boldog újévet, mint hős eleink mondták, Isten áldja erősre a magyar Hazát! — Isten veled keresztfiam ! Nagyra nőjj ! * Látni való, hogy Ceglédy Tamás, ki a gépírást négy részletben tanulgatta: keresztapa lett. Keresztelőre hívták a hajdúk fővárosába. De az is kitetszik az írások során, hogy a szilveszteri borozás annyira megzavarta, a keresztfiéról majdnem megfeledkezett. De, ami még ennél is nagyobb bűn : versbe csaptak át gondolatai, holott józanabb perceiben ő maga írja, hogy költő nem akar lenni. — Van az ugy néha, hogy elszalad velünk a lói HSzhivánotpa 7 nap MHSEZVÜTÚ a MOZGÓBAN Január S­án ás 6-án CEGLÉDI HÍRLAP 1. szám.

Next