Ceglédi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 1-55. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Cegléd, 1939. január 1. Ára 12 fillér VII. évfolyam, 1. szám. CEGLÉDI HÍRLAPI POLITIKAI LAP : MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN ( 1^! Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1 kerület Árpád-tér 5. szám, ev. bazárépület. Szerkesztésért felelős: GARAB JÓZSEF Előfizetési dij: negyedévre 1 , 40 fillér, jogi személyeknek 3 pengő. Mull és jövő határán : Szilveszter napja a számvetések és szá­monkérések napja. Egy aláhulló és egy el­­j jövendő esztendő találkozásán, a multnak­­ és a jövendőnek a határán könyörtelen ön-­­­vizsgálatot kell tartanunk. Ez az önvizsgá­­­­lat, ha őszinték és kemények akarunk lenni­­ önmagunkhoz, bizony nem a legfényesebb­­ bizonyítvány számunkra. Elmulasztott alkal-­­ mak, eltékozolt napok és lehetőségek, örökre eltűnt és immár újra nem csinálható­­ szándékok kísértenek a múltból. A jöven­dőnk tele van reménységgel. A vigasztaló tudat az, amit Széchenyi így fogalmazott meg: a múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai vagyunk. Az eljövendő esztendő a ceglédi jobbol­dali lélekért vívott harc esztendeje kell, hogy legyen. Új világ új eszméinek hő­seivé és héroszaivá kell válni ebben az álmos és tunya városban mindenkinek. Régi múltúnk emléke feldereng ezen a napon­­ lelkünkben, amikor ennek a városnak a­­ népe a legelsők között kockáztatott az új­­ idők eszméiért vért és vagyont. Egy nagy­­ lelki hadjárat indul meg a ránk következő esztendőben a mi városunkban. ’ •,Tresz­­tény és nemzeti jelszavak életté, ha.­.. „ és vérré, fanatizáló erővé tevése a legnagyobb feladat. Tisztába kell jönnie végre ennek a városnak azzal, hogy mit jelent a magyar­ságnak a zsidósággal vívott nagy pőre, fel kell készülnie a helyi viszonyoknak, adott­ságoknak és parancsoló tényeknek figye­lembevételével arra, hogy a megvalósuló tör­vények adta új helyzetnek ura és győzelmes munkája tudjon maradni. Tisztáznia kell végre ennek a városnak azt, hogy a saját agrárproletárjai számára mit jelent egy el­következendő »szent forradalom« útján meg­valósított igazságos és gyors földreform. Tudnia kell ennek a városnak, hogy kitől várja a szőlőskezű kapitalista Mammonok halálát, hogy kitől várja a magyar munka­erők felkarolását és jövendő országépítésbe való állítását, hogy ki ad a betegségek, nyo­morúságok, éhségek és húszfilléres átlag­jövedelemből tengődő magyar koldus sor­ban élő társadalmi rétegnek szociális élet­­lehetőségeket. Honnan és kitől várjunk szebb magyar jövendőt, ha nem tudjuk azt, hogy mik az új élet feltételei, első és alap­vetően fontos programpontjai. Annyi nyilat­kozatot, annyi ígéretet, szónoklatot, handa­­bandázást és szóhalandzsát hallott már ez a város, hogy végre jogosan és ellenállhatat­lan sóvárgással várja a cselekedeteket. Letagadhatatlan jelek mutatnak arra, hogy az utolsó esztendők és különösen az utolsó hónapok alatt elérkeztünk a cselek­vések idejéhez. Máskor évtizedekig nem tettek ennyit a magyar népért, mint most egyetlen esztendő során. A régi redszer immár halott. Uj idők új dalai harsognak a magyar tájakon. Tíz millió magyar lelké­ben ég az Uj Magyarország utáni vágy. Talán még csak ösztönszerűen, tudatalatti mélységekben, homályosan és sejtelem­­szerűen, zavarosan és formátlanul. Sokan még csak hitetlenül és tamáskodóan rázzák a fejüket és nem akarnak látni. A tények, a tettek, a cselekedetek beszélnek már. A kormányzat az új magyar élet megalapo­zásához fogott. Mi ennek a városnak a feladata a jövendőben. Röviden összefog­lalva ez: Kialakítani az egységes, megin­gathatatlan jobboldali lelki frontot. Segíteni az élharcosokat a lélek forró lelkesedésével, egységes és lobogó fanatizmussal hirdetett magyar érzelemmel. A ránk következő esz­tendő tehát önmagunk revíziójának az esz­tendeje lesz. Az új ceglédi lelkiség meg­teremtése és kivirágzása. Ha ezt a revíziót elmulasztjuk és ha ezt a lelki frontot nem teremtjük meg — ez a város kiesik a ma­gyar életből. Színtelenné, értéktelenné, le­járt dicsőségű és nullával egyenlő várossá válik. Múlt és jövő határán, a szilveszteri szám­vetés könyörtelen órájában tegyük mérlegre önmagunkat, a régi énünket és hogyha híj­­jával találttattunk, az apostol tanácsát meg­fogva vetkezzük le az ó-embert és vál­tozzunk újjá. Az új esztendőt tekintsük úgy, mint kegyelmi ajándékot, áldott lehető­ségek idejét, mint szent készülődések nap­jait, mint a reménység és beteljesülés idő­szakát. Senki ne mondja azt, hogy szép volt a múlt, hogy kívánatos a jelen, hanem ké­szülődjön mindenki a jövendőt, az elkövet­kezendő napokat szebbé, boldogabbá, ma­gyarabbá, keresztényebbé, lelkibbé tenni. Az új esztendő programja, feladata, egyetlen missziója ennek a nagy harcnak a meg­­harcolása az egyének, a város és az ország egyetmének az életében. Ha ezt megcselekedjük, mienk a jövendő. Magyar függetlenség Irta: Dr. Halász János. A magyarlakta Felvidék visszakerülésével a politika serpenyőjébe ismét belekerült Ma­gyarország függetlensége Uj kísérletezések, uj találgatások hívei cikáznak keresztül a légürben s az emberek találgatásai ismét rémhírterjesztésekkel, koholmányokkal telitő­dőlt meg. A magyar faj Európában egyedülálló tulaj­donságokkal létező nemzet, ezt ezer év óta a történelem tanúsága szerint beigazoltuk és most is érezzük. A zsidó faj különleges tulajdonságai épp igy az egész világon feltűnik s ennek érzik a hatását elsősorban a zsidók, de mert ők országnélküliek, igy természetes következ­ménye, hogy ahol jól érzik magukat, ott van hazájuk, vagyis az egész földön. De nem így áll a helyzet a magyar fajjal. Mi elszigetelten élünk e véráztatta szép országban, ahol minden megterem, ami az emberi élethez szükséges. Talán ez is hozzá­járul a magyar faj büszkeségéhez, mert nem szorul a szomszédra, a maga erejéből is megél. A magyar faj természetében benne él az önállóság, a függetlenség vágya, nem akar magánál nagyobb utat ismerni s igy igen meggondolja, hogy a felkínált ígéretekért, egy tál lencséért eldobja-e magától önállóságát s szolgájává szegődjék másnak csak azért, hogy uszályát hordozhassa. A kecsegtetések némi csiklandozást idéz­nek elő a jó magyar ember markában, szinte érzi a sült galamb illatát az orrcimpái alatt s jó magyar szokással vakaródzik is egyet a fején, de mivel tisztának érzi fejét, nem dől be a csalogató pecsenye illatának. Annyi azonban világos és minden jó ma­gyar honfi előtt felismertté kell válnia, hogy mint ezer évvel ezelőtt be kellett látnunk, hogy ha itt meg akarjuk helyünket állni, fel kellett hagynunk a kalandozásokkal és ke­resztényekké kellett válnunk és igazodnunk kellett a nyugati műveltebb nemzetek világ­felfogásához, úgy most sokkal döntőbb pilla­natokat kell átélnünk és nagyon is meg kell értenünk és át kell éreznünk, hogy az új második ezer évre is csak úgy biztosíthatjuk önállóságunkat, függetlenségünket s úgy re­mélhetjük az ezeréves határainknak vissza­szerzését, ha könyörtelenül, elodázhatatlanul, szíves akarattal kikényszerítjük azt, amit régóta érzünk mindannyian, hogy a túlságos nagybirtokokat —, amelyek végső elemzésben a magyar faj összeségének kizárólagos közös birtoka, közös vérrel öntözött tulajdona, — nem csak kis haszonbérletekké, hanem való­ságos kisbirtokokká alakítsuk át, ugyanolyan törvényes adományozási rendszerrel juttassuk a sokgyermekes magyar fajhoz tartozó csa­ládoknak, mint amilyen adományozási rend­szerre­ annak idején királyaink ingyen ado­mányozták el egyes uraknak A kisbirtokosok majd szintén a közért teljesítendő kötelezett­ségeiknek eleget fognak tenni. Ez a legégetőbb probléma, ne fázzanak ettől törvényhozóink, mert a nép hátuk mögött áll. A nép pedig a legfőbb hatalom, ez tartja az országot, ez képezi az erősséget és nem a néhány ezer kiváltságok falán nem is magyar­ul. Európa, sőt az egész művelt világ, a nagy népek kacérkodásnak tekintik, hogy mi még most is dacolunk a kor és az igazság szelle­mével A nagy földbirtokok mostani élvezői megtalálhatják a kereskedelem és ipar terén bőségesen az ellenértéket. Hönpeket küldtek a ref. elemi iskolás növendékek a felvidékre Hírt adtunk olvasóinknak arról, hogy a felszabadult magyar Felvidék iskolásgyer­mekei nem tanulhattak magyar történelmet, magyar irodalmat, magyar földrajzot. Magyar könyvet is csak ritkán olvashattak. Épen azért országos gyűjtés indult, hogy a felvidékieket magyar könyvekkel lássuk el. A ceglédi ref. elemi iskola növendékei hetek óta gyűjtött filléreikből karácsonyi aján­dékos könyveket vásároltak. A könyveket a pozsonymegyei Réthe községbe küldik el az ottani ref. elemi iskolába járó gyerekeknek. Réthe az új csehszlovák—magyar határ men­tén fekszik. A falu a húszéves cseh meg­szállás alatt is hősiesen küzdött magyar lelkiségéért. A községben mindössze 360 református él s ez a kis sereg példát adó áldozatkészséggel tartotta fenn iskoláját a megszállás alatt is. A csehek emeletes, modern állami iskolát építettek, hogy elvegyék a ref. iskola növendékeit. Ez nem sikerült. A ma­gyar gyerekek nem mentek a cseh iskolába. Ekkor arra kötelezték az ottani gyülekezetet, hogy iskoláját alakítsa át két tanerőssé, vagyis legyen két tanterme, két tanítói lakása és két tanítója A gyülekezet ekkor sem mon Boldog újévet kíván­t.Szabó József fűszer- és csemege­kereskedő. Rákóczi-út

Next