Ceglédi Kisgazda, 1930 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
1. szám CEGLÉDI KISGAZDA Kérdések Vannak nagy kérdések és kis kérdések. Mégpedig időszerű, életbevágó kérdések, amelyek éjjel nappal foglalkoztatnak bennünket. Alig szükséges felsorolni. Trianon. Revízió. A szomszédállamok elzárkózása. Túltermelés. A gabonafélék katasztrofális árhanyatlása. Iparcikkek és a pénz drágasága. ] Súlyos közterhek. Kartelek, trösztök, tőzsdék, bankok lelketlen ország- és világuralma stb. Aggodalom és panaszkodás között töltjük az időnket. De aggodalomból és panaszkodásból senki meg nem élhet. Aggodalom és panaszkodás legfeljebb újabb és újabb teóriát (elméletet) szül. Pedig abból van már bőségesen. A kérdések nagyját, ország-világ dolgát majd elintézik az arra hivatottak. Forduljon sorsunk jobbra vagy rosszabbra, nekünk dolgozni, élni, megélni kell. Egyénileg elszegényedhetünk, tönkremehetünk — talán nagyon sokan is — de a magyar kisgazda- osztály hitével, óriási akaratával, szorgalmával és igénytelenségével átrábolja a mostani bajok özönét isten segítségével — mint megannyit ezer év óta. Mondhatja az olvasó, hogy ez is mind elmélet. Nézzünk hát egy kevés gyakorlati kérdést. Rationalizálás. Rationális gazdálkodás. Az az észszerű, okszerű, számításokon alapuló gazdálkodás ma a legújabb jelszó. Azaz, hogy ne a szokás, a hagyományok, a hajlamunk, a passziónk, a kényelmünk, hanem igazodjunk a ceruza után. Olyan növényeket termesszünk, olyan állatokat tenyésszünk, úgy költekezzünk, úgy takarékoskodjunk, ahogyan azt a ceruzánk javasolja. Minden más foglalkozású népség tud vásárolni jó ceruzát, csak mi sajnáljuk a pénzt érte. Pedig megmutatná az, hogy mennyiért szabad a szomszéd félfertály földjét megvenni. Mennyi haszonbért szabad valamelyik földért ígérni. (Nekem is sok rossz ceruzám volt már életemben !) Földünkön a körülményeink között mennyi termést várhatunk. Mennyi lesz a jövedelmünk, mennyi a kiadásunk. Mennyit költünk a gazdaságra, mennyit a háztartásra. Nemcsak hogy számadást kell vezetni, hanem folyton kalkulálni (tervezni, kiszámítani) kell. A gazdálkodás nemcsak életcél, hanem üzlet is. Barátkozzunk meg azzal a gondolattal (és már most kezdjünk el rá berendezkedni) hogy a legközelebbi nemzedéknek már állandóan a tanyán kell lakni. Ott, ahol a dolga van. Intenzívebb, belterjesebb gazdálkodásnak elengedhetetlen feltétele az, hogy a gazda állandóan ott helyben lakjék. De kénytelenek is leszünk vele (rövidesen eljövendő) nehezebb cseléd- és munkaviszonyok miatt is. Azért sürgessük, szorgalmazzuk tovább is a műutak és kisvasutak építését, hogy majd mindenfelől járhasson a gyerek iskolába. Mindenhova könnyen eljuthasson a posta, a doktor, állatorvos, bábaasszony, koma, sógor a keresztelőbe, disznótorra. És a tej, tojás, baromfi naponta könnyen a piacra juthasson stb. Mintha csak a jóisten hármas forgóval beosztva teremtette volna a ceglédi határt, úgy ragaszkodnak a gazdák ahhoz. Mennyi jó gondolatnak akadálya lehet ez a merev forgórendszer ? Egy kis több jövedelem miatt megváltoztathatjuk, vagy megszaggathatjuk azt a forgót. Nem a forgó a fődolog, hanem a jövedelem. A faekét — amely ott volt a hármasforgó születésénél — felváltotta a vidacs, azt a Sack, ezt már váltja a traktor, de a ceglédi hármasforgó uralkodik és forog. Nem tudom, hogy miért kell a szántóföldnek és részén árpát termeszteni, amikor az sokkal kevesebb jövedelmet ad átlagban, mint a búza vagy a tengeri ? (jó földeken értem, ahol a tengeri jól, biztosan terem). Elég volna a szántóföld V» vagy V« részén árpát termeszteni. Nem térhetek itt ki arra, hogy miféle okok miatt (törzsgomba, fridlégy, és még egyfajta penészgomba stb.) van igen sok évben, igen gyenge termés a búza után vetett árpából. Én már csak takarmány és cukorrépa után vetek árpát az összes szántó területnek alig 10—11 százalékán A búza és tengeri területét jelentékenyen csökkenteni nem merném ajánlani, de az árpának jó része helyett érdemesebb volna takarmány vagy kereskedelmi növényeket termeszteni. A ceruza nem javasolhatta sok embernek azt, hogy az ősszel nem vetett szuperfoszfátot, vagy egyéb fontos savtartalmú műtrágyát a búzája alá. Jobbfajta földjeinken és ahol a többi tápanyagok is rendben vannak, nagy kár volt a foszforsavműtrágyázásnak az elmulasztása (feltéve, ha szükség van a talajunkban rá). Nem lesz attól egy fillérrel sem drágább jövőre a búza, ha Kis Péternek, vagy akár néhány ezer gazdának 10 mázsa helyett 7—8 mázsa terem holdanként. Mert a világpiacon mi csak egy mákszem vagyunk. Sok tanyában tavaszra csonttá száradnak a marhák. Azt hiszi sok ember, hogy még ma is annyi tápanyag van az árpaszalmában és a törekben, mint ezelőtt 40 évvel, amikor még fele gaz, fű volt a gabonáknak. Kevés és rossz trágya gyűlik az ilyen múmiák után. Miért nem termesztenek több takarmányt? Egy magyar holdon (mindenütt magyar holdról van szó) átlag termés (ha) terem 9 mázsa árpa és 12 mázsa szalma. Annak az összes tápértéke keményítőértékben 888 kiló. Egy holdon termett 250 mázsa takarmányrépáé 1300 kiló. Egy holdon termett 250—300 g csalamádéé 1400—1650 kiló. Egy holdon termett javabeli lucernáé 1200—1600 kiló. Ezek az Alföld legbiztosabb és legnagyobb tömeget, legtöbb tápanyagot adó takarmányai. Hogy ezeknek több trágya kell ilyen (közepes) termések eléréséhez ? Hát hiszen több trágya is lesz belőlük! Lucernát érdemes magnak is termeszteni. De nem a kopott, gazos, arankás lucernát, hanem a javabeli, sűrü, gyommentes lucernából. Az első kaszálás ad cca 15 q szénát. A második kaszálás ad 15 q magot, amely nyersen értékesítve is 200 pengőt ér. És még — ugyebár — nitrogéngyűjtő növény lévén, talajunkat igen nagy mértékben gazdagítja. Egy tehénnek az évi takarmányát és abrakját (tengeriszárat, töreket és az almot nem számítva bele és még csak értéknek sem számítva, mert hiszen most sem igen értékesül) megtermi 15, azaz másfél hold föld. Meglehetős jó tehénnek adni kell ezért egy , borjút és 3000 liter tejet, amely — 20 fillérrel számítva a tejet — 650 pengő érték összesen. Gabonafélékből jó, ha ennek fele bruttó érték terem. Természetesen ehhez több tőke, több munka, több gond, no meg egy tejszövetkezet ügyes vezetővel — kell. Gyengébb, sovány talajokon érdemes borsót termeszteni, amely szintén nitrogéngyűjtő növény és így a búzának kitűnő előveteménye. Angol és angollal keresztezett húsfüldőknek jó piaca nyílt Londonban. A Köztelek karácsonyi számában azt írja róla enesei Dorner Béla többek között, hogy: „ahol a népnek magasabb inteligenciája van, oda való az angol sertés“. Nagyon érdekes ! Sokat lehetne róla beszélni, hogy miért. Az egész Európában tért hódít a hússertés fogyasztása, így a tenyésztése is. Annyi bizonyos, hogy a neki megfelelő eleséget jobban értékesíti, mint a mangalica és ő maga is jobban értékesül. A pénz is hamarabb forog meg benne, de sokkal nagyobb gondot igényel. Cukorrépát is érdemes termeszteni, vasútállomástól 7—8 km-nél nem nagyobb távolságra. Nagyobb bevételt hozhatunk ki vele — nettó is — mint a gabonával és még sok jó takarmányt kaphatunk vissza. Csak egy tucat kérdés az ezernyi közül. És még erről a tucatról is ezernyit lehetne írni. Ezeket a kikapkodott csekélységeket nem írtam a nálamnál okosabb gazdatársaim számára, hanem csak azokéra, akik megszívlelnek magukkal egy gyékényen. Váróczi Mihály: Boldog újévet! Milyen roskasztó gondterhesen mondtad ki ezt a szót 1930 január 1-én ! Igen... A lelked milyen nyomasztó, bizonytalan érzés üli meg. Mit hozasz reánk — 19301 A bánatból a közönyből, a nyomorúságból tán már elég is lenne! Hiszen évek óta egyebet se teszünk, mint bánkódunk, esszük a bizonytalanság mind szűkebbre és szűkebbre apadó kenyerét és remegve félünk, hogy mi lesz a jövőben, amikor a jobbrafordulásnak még csak egy halvány pírja se dereng sehol ? Mivel harangoztál be hozzánk 1930? Mit rejt számunkra a Te méhed, áldást-e, mely mint égi manna hullhatna reánk, — vagy átkot, keserű, gyilkos átkot, amely a nyomorúság rabszolga-bilincsébe akarja verni még a meg nem született magyar generációt is! Ködös a világ, oly rútul, lélegzetfojtogatóan ködös. Óh, talán csak nem jelkép ? „Boldog új évet!“.... Mennyit, de mennyit fejez ki most ez a kívánság a magyarnak! — Jelenthet egy új világot, amelybe a nap süt, — amely felé epekedünk. De -- ha a köd-gomoly rossz szellemei életre kelnek, akkor — akkor. . 1930. — Félek. Ágai István Ismét gyászhírt jelentünk e város lakóinak, amely sokunkat, igen sokunkat mélyen érint a lelkünkben. Egy tősgyökeres, régi ceglédi családnak egyik tagja, aki ismerte, mindanynyiunknak közszeretetében álló Ágai István élete 6- ik évében elhunyt. — Akit szerettünk, még ha élete alkonyatára érkezett is, megválni tőle mégis fáj. Hiszen a sírbaszálltával egy valóság élete szakad meg, amelynek körében annyi éven át mi is éltünk, vele együtt gondolkodtunk, örültünk, tettünkvettünk. És utána, e valóság megszűntével nem marad egyéb, csak az emlék . . . Az emlék ... Mi az emlék ? . .. Mindenesetre 3. oldal.