Ceglédi Kisgazda, 1930 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

1. szám CEGLÉDI KISGAZDA Kérdések Vannak nagy kérdések és kis kérdések. Mégpedig időszerű, életbevágó kérdések, amelyek éjjel nappal foglalkoztatnak bennün­ket. Alig szükséges felsorolni. Trianon. Reví­zió. A szomszédállamok elzárkózása. Túl­termelés. A gabonafélék katasztrofális árha­­­­nyatlása. Iparcikkek és a pénz drágasága. ] Súlyos közterhek. Kartelek, trösztök, tőzsdék, bankok lelketlen ország- és világuralma stb. Aggodalom és panaszkodás között töltjük az időnket. De aggodalomból és panaszko­dásból senki meg nem élhet. Aggodalom és panaszkodás legfeljebb újabb és újabb teó­riát (elméletet) szül. Pedig abból van már bőségesen. A kérdések nagyját, ország-világ dolgát majd elintézik az arra hivatottak. Forduljon sorsunk jobbra vagy rosszabbra, nekünk dolgozni, élni, megélni kell. Egyénileg elszegényedhetünk, tönkremehetünk — talán nagyon sokan is — de a magyar kisgazda-­­ osztály hitével, óriási akaratával, szorgalmával és igénytelenségével átrábolja a mostani bajok özönét isten segítségével — mint megannyit ezer év óta. Mondhatja az olvasó, hogy ez is mind elmélet. Nézzünk hát egy kevés gya­korlati kérdést. Rationalizálás. Rationális gazdálkodás. Az az észszerű, okszerű, számításokon alapuló gazdálkodás ma a legújabb jelszó. Azaz, hogy ne a szokás, a hagyományok, a hajla­munk, a passziónk, a kényelmünk, hanem igazodjunk a ceruza után. Olyan növényeket termesszünk, olyan állatokat tenyésszünk, úgy költekezzünk, úgy takarékoskodjunk, ahogyan azt a ceruzánk javasolja. Minden más foglalkozású népség tud vá­sárolni jó ceruzát, csak mi sajnáljuk a pénzt érte. Pedig megmutatná az, hogy mennyiért szabad a szomszéd félfertály földjét megvenni. Mennyi haszonbért szabad valamelyik földért ígérni. (Nekem is sok rossz ceruzám volt már életemben !) Földünkön a körülményeink kö­zött mennyi termést várhatunk. Mennyi lesz a jövedelmünk, mennyi a kiadásunk. Mennyit költünk a gazdaságra, mennyit a háztartásra. Nemcsak hogy számadást kell vezetni, hanem folyton kalkulálni (tervezni, kiszámítani) kell. A gazdálkodás nemcsak életcél, hanem üz­let is. Barátkozzunk meg azzal a gondolattal (és már most kezdjünk el rá berendezkedni) hogy a legközelebbi nemzedéknek már állan­dóan a tanyán kell lakni. Ott, ahol a dolga van. Intenzívebb, belterjesebb gazdálkodásnak elengedhetetlen feltétele az, hogy a gazda állandóan ott helyben lakjék. De kénytelenek is leszünk vele (rövidesen eljövendő) nehe­zebb cseléd- és munkaviszonyok miatt is. Azért sürgessük, szorgalmazzuk tovább is a műutak és kisvasutak építését, hogy majd mindenfelől járhasson a gyerek iskolába. Mindenhova könnyen eljuthasson a posta, a doktor, állatorvos, bábaasszony, koma, sógor a keresztelőbe, disznótorra. És a tej, tojás, baromfi naponta könnyen a piacra juthasson stb. Mintha csak a jóisten hármas forgóval beosztva teremtette volna a ceglédi határt, úgy ragaszkodnak a gazdák ahhoz. Mennyi jó gondolatnak akadálya lehet ez a merev forgórendszer ? Egy kis több jövedelem miatt megváltoztathatjuk, vagy megszaggathatjuk azt a forgót. Nem a forgó a fődolog, hanem a jövedelem. A faekét — amely ott volt a hármasforgó születésénél — felváltotta a­­ vidacs, azt a Sack, ezt már váltja a traktor, de a ceglédi hármasforgó uralkodik és forog.­­ Nem tudom, hogy miért kell a szántóföld­nek és részén árpát termeszteni, amikor az sokkal kevesebb jövedelmet ad átlagban, mint a búza vagy a tengeri ? (jó földeken értem, ahol a tengeri jól, biztosan terem). Elég volna a szántóföld V» vagy V« részén árpát termeszteni. Nem térhetek itt ki arra, hogy miféle okok miatt (törzsgomba, frid­légy, és még egyfajta penészgomba stb.) van igen sok évben, igen gyenge termés a búza után vetett árpából. Én már csak takarmány és cukorrépa után vetek árpát az összes szántó területnek alig 10—11 százalékán­ A búza és tengeri területét jelentékenyen csökkenteni nem merném ajánlani, de az árpának jó része helyett érdemesebb volna takarmány vagy kereskedelmi növényeket termeszteni. A ceruza nem javasolhatta sok embernek azt, hogy az ősszel nem vetett szuperfoszfátot, vagy egyéb fontos savtartalmú műtrágyát a búzája alá. Jobbfajta földjeinken és ahol a­­ többi tápanyagok is rendben vannak, nagy kár volt a foszforsavműtrágyázásnak az el­mulasztása (feltéve, ha szükség van a tala­junkban rá). Nem lesz attól egy fillérrel sem drágább jövőre a búza, ha Kis Péternek, vagy akár néhány ezer gazdának 10 mázsa helyett 7—8 mázsa terem holdanként. Mert a világpiacon mi csak egy mákszem vagyunk. Sok tanyában tavaszra csonttá száradnak­­ a marhák. Azt hiszi sok ember, hogy még­­ ma is annyi tápanyag van az árpaszalmában és a törekben, mint ezelőtt 40 évvel, amikor­­ még fele gaz, fű volt a gabonáknak. Kevés és rossz trágya gyűlik az ilyen múmiák után.­­ Miért nem termesztenek több takarmányt? Egy magyar holdon (mindenütt magyar holdról van szó) átlag termés (ha) terem 9 mázsa árpa és 12 mázsa szalma. Annak az összes tápértéke keményítőértékben 888 kiló. Egy holdon termett 250 mázsa takarmány­­répáé 1300 kiló. Egy holdon termett 250—300 g csalamádéé 1400—1650 kiló. Egy holdon termett javabeli lucernáé 1200—1600 kiló. Ezek az Alföld legbiztosabb és legnagyobb tömeget, legtöbb tápanyagot adó takarmányai. Hogy ezeknek több trágya kell ilyen (köze­pes) termések eléréséhez ? Hát hiszen több­­ trágya is lesz belőlük!­­ Lucernát érdemes magnak is termeszteni.­­ De nem a kopott, gazos, arankás lucernát,­­ hanem a javabeli, sűrü, gyommentes lucer­­­­nából. Az első kaszálás ad cca 15 q szénát. A második kaszálás ad 1­5 q magot, amely nyersen értékesítve is 200 pengőt ér. És még — ugyebár — nitrogéngyűjtő növény lévén, talajunkat igen nagy mértékben gaz­dagítja. Egy tehénnek az évi takarmányát és ab­rakját (tengeriszárat, töreket és az almot nem számítva bele és még csak értéknek sem számítva, mert hiszen most sem igen érté­kesül) megtermi 1­5, azaz másfél hold föld. M­eglehetős jó tehénnek adni kell ezért egy , borjút és 3000 liter tejet, amely — 20 fillérrel számítva a tejet — 650 pengő érték összesen. Gabonafélékből jó, ha ennek fele bruttó érték terem. Természetesen ehhez több tőke, több munka, több gond, no meg egy tejszövetke­zet ügyes vezetővel — kell. Gyengébb, sovány talajokon érdemes bor­sót termeszteni, amely szintén nitrogéngyűjtő növény és így a búzának kitűnő elővete­­ménye. Angol és angollal keresztezett húsfüldőknek jó piaca nyílt Londonban. A Köztelek kará­csonyi számában azt írja róla enesei Dorner Béla többek között, hogy: „ahol a népnek magasabb inteligenciája van, oda való az angol sertés“. Nagyon érdekes ! Sokat lehetne róla beszélni, hogy miért. Az egész Európá­ban tért hódít a hússertés fogyasztása, így a tenyésztése is. Annyi bizonyos, hogy a neki megfelelő eleséget jobban értékesíti, mint a mangalica és ő maga is jobban értékesül. A pénz is hamarabb forog meg benne, de sokkal nagyobb gondot igényel. Cukorrépát is érdemes termeszteni, vasút­állomástól 7—8 km-nél nem nagyobb távol­ságra. Nagyobb bevételt hozhatunk ki vele — nettó is — mint a gabonával és még sok jó takarmányt kaphatunk vissza. Csak egy tucat kérdés az ezernyi közül. És még erről a tucatról is ezernyit lehetne írni. Ezeket a kikapkodott csekélységeket nem írtam a nálamnál okosabb gazdatársaim számára, hanem csak azokéra, akik meg­szívlelnek magukkal egy gyékényen. Váróczi Mihály: Boldog újévet! Milyen roskasztó gondterhesen mondtad ki ezt a szót 1930 január 1-én ! Igen... A lelked milyen nyomasztó, bizonytalan érzés üli meg. Mit hozasz reánk — 19301 A bánatból a kö­zönyből, a nyomorúságból tán már elég is lenne! Hiszen évek óta egyebet se teszünk, mint bán­kódunk, esszük a bizonytalanság mind szűkebbre és szűkebbre apadó kenyerét és remegve félünk, hogy mi lesz a jövőben, amikor a jobbrafordu­­lásnak még csak egy halvány pírja se dereng sehol ? Mivel harangoztál be hozzánk 1930? Mit rejt számunkra a Te méhed, áldást-e, mely mint égi manna hullhatna reánk, — vagy átkot, keserű, gyilkos átkot, amely a nyomorúság rab­szolga-bilincsébe akarja verni még a meg nem született magyar generációt is! Ködös a világ, oly rútul, lélegzetfojtogatóan ködös. Óh, talán csak nem jelkép ? „Boldog új évet!“.... Mennyit, de mennyit fejez ki most ez a kívánság a magyarnak! — Jelenthet egy új világot, amelybe a nap süt, — amely felé epekedünk. De -- ha a köd-gomoly rossz szellemei életre kelnek, akkor — akkor. . 1930. — Félek. Ágai István Ismét gyászhírt jelentünk e város lakóinak, amely sokunkat, igen sokunkat mélyen érint a lelkünkben. Egy tősgyökeres, régi ceglédi családnak egyik tagja, aki ismerte, mindany­­nyiunknak közszeretetében álló Ágai István élete 6- ik évében elhunyt. — Akit szerettünk, még ha élete alkonyatára érke­zett is, megválni tőle mégis fáj. Hiszen a sírbaszálltával egy valóság élete szakad meg, amelynek körében annyi éven át mi is éltünk, vele együtt gondolkodtunk, örültünk, tettünk­­vettünk. És utána, e valóság megszűntével nem marad egyéb, csak az emlék . . . Az emlék ... Mi az emlék ? . .. Mindenesetre 3. oldal.

Next