Cementipar, 1983 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

Gazdaságpolitikai pártna­pok lesznek februárban a ta­tabányai cementgyárban. Feb­ruár 15-én a központi irodá­nak Boda László, február 22- én a műhely dolgozóinak Ne­mes Antal, 22-én a mészüze­­mieknek Szám Róbert, 24-én a gépü­zemnek Molnár László és 25-én a kőbányai dolgozók­nak Vida Antal tart elő­adást. Hírek a DCM-faSI — A váci városi szocialista bri­gád klubtagjaiként január 16-án a DCM brigádjai, a Budapesti Ope­rettszínházban megnézték a Le­ányvásár c. nagyoperettet, janu­ár 31-én pedig Szép Ernő Patika c. darabját tekintették meg a ce­ntrét gyáriak. — A mészüzem vezetősége zenés klubestet rendezett az üzem dol­gozóinak abból az alkalomból, hogy a kollektíva a mészüzem fennállása óta először teljesítette tervét az elmúlt évben. — Januártól Kassai László, szervezési osztály dolgozója szer­­­keszti a DCM-híradót, mely új rovattal bővülve kívánja tájékoz­tatni az olvasókat a gyár életéről, és Kérjük véleményét címmel Várja az olvasók visszajelzéseit. fez — Kísérleti jelleggel megalakult irodai munkaversenybizottság, amely azt jelenti, hogy a munka­versenyben nem csak a drívánok­­ között vehet részt a hat szocia­­­­lista kollektíva, de az üzemek kö­zötti versenybe is benevezhetnek az irodai dolgozók. — Felfrissítik idén a gyári le­téti könyvtárat. A hatékonyság szocialista brigád vállalta a kise­lejtezést és a könyvek jegyzékbe vételét. A leírt könyveket szét­osztják a­­ dolgozóknak, és könyvtárat új könyvekkel egészí­­­tik ki. Megkezdődtek az értékelések Elkezdődtek a szocialista brigádvállalások értékelései a HCM-ben. 46 szocialista bri­gádnapló már a munkaver­­seny-irodánkban van és kiér­tékelésre vár. Több napló hi­ányát, amely egyben a szocia­lista brigádok megszűnését is jelenti, most vizsgálják. Rólunk írják A Pest megyei Hírlap első dalon foglalkozik a DCM-nek él­a hazai cementgyártásban betöltött szerepével. Csúcsidőszakra készül a DCM című cikkben Kovács Jó­zsef, az igazgató műszaki he­lyettese nyilatkozott a kollektíva munkájáról, a csúcsidőszakra történő felkészülésről. Az anyag foglalkozik az ingadozó kereslet gondjaival és a nátronzsákgyár­tás nehézségeivel. Terv&eszanáció Kottás Imre vezérigazgató vezetésével tervkonzultációs értekezlet zajlott le a hejőcsa­­bai gyárunkban, melyen részt vettek a vállalat vezérigazga­tó-helyettesei, valamint a gyár gazdasági, politikai és társa­dalmi szerveinek vezetői. Az őszinte és nyílt légkörben le­zajlott tanácskozásokon az 1981. év értékelése után az 1982. év feladatai kerültek részletesen megtárgyalásra. Külön hangsúlyt kaptak azok a tényezők, amelyek az éves terv teljesítését veszélyeztetik, valamint a csúcsidőben való maximális termelést, illetve kiszállítást. Beszámolási ütemterv Megtárgyalta a beszámolási ütemtervet a tatabányai cement­gyár szakszervezeti bizottsága. En­nek megfelelően február 1., és március 15. között kerül sor a szakszervezeti testületek és vá­lasztott tisztségviselők beszámo­lóira. Február 1. és 13. között bizalmiak számolnak be csoport­a­juk előtt a végzett munkáról, a főbizalmiak beszámolóira febru­ár 23. és m­­árcius 4. között kerül sor. A szakszervezeti bizottság és a számvizsgáló bizottság a már­ciusi bizalmi testületi ülésen ad számot tevékenységéről. Összhang•!! felfcé­s Efcorsinok A gyári művelődési bizottság január 27-én ülést tartott Tata­bányán. A korábbiakkal ellentét­ben az első negyedévi programot a szakszervezettel és a KISZ- szervezettel közösen alakítják ki az „átfedések” elkerülésére, és a rendezvényekről jó előre érte­sítik a gyáriakat. A tervek sze­rint az első három hónapban lesz több fordulós vetélkedő, színházlátogatás, családi sport­­vetélkedő, gyalogtúrák, asztali­­tenisz- és sakkversenyek. Kis­mamaklub is indul, az első fog­lalkozáson a csecsemőgondozás­ról kapnak ismertetést a klub te­vékenysége iránt érdeklődő, gye­sen levő nődolgozók. 2 CEMENTIPAR Példát mutattak a lábatlani kommunisták Hosszú évek óta országos viszonylatban jellemző a párt­­alapszervezeti beszámoló tag­gyűlésekre, hogy a gazdálko­dást segítő feladatok értékelé­se mind nagobb szerepet ját­szik. Nem volt ez másként a lábatlani cementgyár négy alapszervezetének tavalyi be­számoló taggyűlésein sem. Ter­mészetesen ez nem jelentette azt, hogy a szervezeti élet kérdéseivel a korábbi évek­hez hasonló alaposággal ne foglalkoztak volna. A gazdálkodást segítő tevé­kenység tárgyalásakor újszerű gazdaságpolitikai feladattal össze­függő témával bővült a taggyűlések tartalma, ami tu­lajdonképpen összefügg az egész iparág helyzetével. Nagy teret szenteltek ugyanis an­nak az értékelésnek, hogy mi­lyen rugalmasan sikerült al­kalmazkodni a megváltozott körülményekhez, amire termé­szetesen az idén és a további években is nagy szükség lesz. Ez jelentős politikai agitációt követelt és követel az alap­szervezetektől, hiszen a meg­változott körülményekhez való alakalmazkodás és álta­lában a gazdasági munkában való helytállás el­sősorban a párttagok tevé­kenységén keresztül kell, hogy mérhető legyen. A kommunisták helytállásá­nak értékelésekor nem kellett szégyenkeznie egyik alapszer­vezetnek sem, hiszen ők je­lentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a lábatlani cementgyár eredményes esztendőt­­ zárt 1981-ben. Az ő példamutató magatartásuk eredményeként szinte mindig sikerült mege­lőzni az eseményeket, az új helyzetből adódó feladatokat taggyűlés elé vitték, ahol meg­határozták a soron következő időszak legfontosabb teendőit. Ez folyamatos politikai mun­kát jelentett, hiszen így cse­lekedtek az 1981-es évet meg­előző időszakban is. Az is elhangzott a taggyű­léseken, hogy továbbra is ál­landó feladat a párt egységé­nek erősítése, alapvető köve­telmény az őszinteség és a nyíltság. Ennek alapján fog­lakoztak a szervezeti életen belül a pártépítéssel, kiemel­ve a helyi KISZ-szervezet pártépítő tevékenységét, to­vábbá az üzemi demokráciá­val, valamint a párttagok to­vábbképzésével, amely mind a négy alapszervezetben évek óta szervezetten, eredménye­sen folyik. Ebben látják a politikai fel­adatok eredményes végrehaj­tását, amelynek folyamatos­sága érdekében ez évre is megfelelő határozatokat hoz­tak — nyilatkozta Szorgalmas Mihály, a gyári pártszervezet­titkár. (c. g.) A munkásőrök elkötelezettek Bélapátfalván 1956. hui eseményei hasonlóan tragi­je­lentkeztek mint más falvak­ban. Az elégedetlenség, az el­követett hibák miatt ott élt a fejekben, csakhát túl sok zavaros gondolat is kavar­gott, amiből jó nem jöhetett ki. S ezek a bosszú sugallta cselekmények elsősorban kommunisták ellen fordultak. a Bársony Béla egyike volt a cementgyár Nem maradt ki párttagjainak, ellenforradalmárok a leselkedő célpont­jainak sorából. Ezért hordozza még ma is szinte minden sejtjében azok­nak a napoknak emlékét. Bár tettleges fizikai kényszert nem kellett elviselni, a fenye­getettség érzése beleivódott. Azért nem haboztak társaival, amikor lehetőség mutatkozott a munkáshatalom védelmére. A november 4-ét követő idő­szakban tizenkét társával új­jászervezték a pártot és ők voltak azok is, akik a mun­kásőrséget a cementgyárban megalakították. Nem tagadja, még a volt párttagok közül is akadt egy-kettő akit a féle­lem visszaszorított a cselek­véstől. Akik cselekedtek, azok viszont elkötelezettek voltak és számot vetettek minden­nel. Legemlékezetesebb élmé­nye már a konszolidáció ide­jéből az egri stadionban megtartott összejövetel, ahol jelen volt mindenki a mun­kásőrök közül, akik fegyver­rel a kézben jelezték, készek a harcot minden velejárójá­val vállalni. Két évvel később már a bélapátfalvai szakasz önálló századdal is jelezte, a munkáshatalom védelmezői a cementgyár és a körzetébe tartozó néhány község, önál­ló egységként is számottevő. Egyéni sorsa hasonló a — most ötvenhat éves munkás­őrnek — a cementgyárban dolgozó sok szakmunkáséval. 1942-ben jött a régi cement­gyárba inasként és négy évvel később — a háború miatt — szerzett szakképesítést. Esz­tergályosként dolgozott, amíg normálképző iskolára nem küldték. Ebben a munkakör­ben dolgozott 1956-ig. Senkit nem hozott hátrányos tetbe normásként, csupán hely­tisztességes munkavégzést kí­­­vánta meg. Most munkaverseny-felelős­­ként gazdasági feladatokhoz köti munkaköre. Nem kívánt mást, csak, amit önmagától is mindig megkövetelt, az igé­nyes és alapos munkát. Munkásőrtársait szereti, a foglalkozások többségét Bél­apátfalván tartják, hiányolja viszont a fiatalokból azt a kitartást, ami a régebbi, saját korosztályát jellemezte.­­ Ezt a megjegyzést nem a ki­képzésekre, vagy a feladatok ellátására érti, hanem a szol­gálat idejének tíz-, tizenöt éves lerövidítésére gondolja. Hi­szen, mint megfogalmazta: munkásőrnek nem kényszer­ből, hanem elkötelezettségből mennek a munkások. Bársony Béla egy cement­gyári dinasztia egyik tagja. Édesapja negyven évet dolgo­zott cementmolnárként. Fia munkásként és a munkásha­talom elkötelezettjeként azo­nosult osztályának sorsával. Kitüntetései közül is csupán azokat említi, amelyet mun­kásőrként is a leginkább büsz­keséggel említhet. Tulajdono­sa a Haza Szolgálatáért Ér­deméremnek és a tíz-, tizenöt és húszéves munkásőri szol­gálat elismerésének. Farkas Tibor TIT-előadás Idén megreformálták Vá­cott a TIT-előadások szervezé­sét és lebonyolítását. Koráb­ban az előadások látogatottsá­ga sok kívánnivalót hagyott maga után, ezért úgy döntöt­tek, hogy , az előadás meg­szervezését, lebonyolítását, egy-egy pártalapszervezet vál­lalja magára. A kezdeményezés jónak bi­zonyult. Január 20-án rendez­ték a második előadást, ame­lyen sok hallgató vett részt. A TIT-rendezvények témái is nagyon változóak és mindig aktuálisak. A legutóbbi estén Reagan elnök egy évéről és külpolitikájáról, valamint a lengyelországi eseményekről tartottak előadást. Megismerkednek a váci dol­gozók Távol-Kelet és Ázsia biztonságával, Valamint Kína modernizálási politikájával és ellentmondásaival.­­ Előadást hallgatnak az emberi jogokról és annak különböző értelme­zéseiről, valamint a katolikus egyház szerepéről a mai nem­zetközi helyzetben. ***** A ****** *r*****­***­*Th­*i****** ***­*■*­*★* *****A********************, Hetente kétszer gyakorlatoztunk... — Voltam a pártban szervező titkár, levál­tott igazgató, majd tisztségemben megerősí­tett igazgató, voltam műszaki ellenőr, főmű­vezető, az Országos Tervhivatal dolgozója — sok mindent végeztem. Az életem nem volt diadalmenet, de hetvenévesen is azt mondom: megérte a küzdelem. Mint ahogyan sokféle munkával foglalkoz­tam, úgy váltakozott lakhelyem is. Az Alföl­dön születtem, de a munkásélet kezdetét a Tatabányai Cementgyárban éltem meg. Ott voltam a gyári pártszervezet megalakításánál, magam is 1945-től vagyok párttag. Kiemelt káderként kerültem Budapestre, az Országos Tervhivatalba, de két év múlva már a Selypi Cementgyár „kenyerét ettem”. Tíz évig igaz­gattam a gyárat. Életem egyik legszebb tíz évére emlékszem vissza a Selypen eltöltött időre. Pedig ezek az évek jóból-rosszból egy­aránt bőséggel szolgáltak — emlékszik vis­­­sza Kányik János, a DCM nyugdíjasa. — Szenvedő alanya voltam én is az ellen­­forradalomnak, ekkor menesztettek állásom­ból, de nem hagytam sorsára a gyárat, végig bejártunk. Míg volt nyersanyag, addig ter­meltünk. Becsülettel vizsgázott azokban a na­pokban a selypi kollektíva nagy része, nem álltak az ellenforradalmárok oldalára, pe­dig jöttek Petőfibányáról agitálni a néphata­­talom ellen. Sőt, mikor látták, hogy az embe­rek nem hagyják magukat megtéveszteni, föl akarták gyújtani a gyárat, s engemet meg fölakasztani. Csakhogy nem hagytak magam­ra az elvtársaim. S egy napon megkerestek a hatvani pártbizottságról egy szovjet őrnagy társaságában, s azt kérték, ne hagyjuk el a helyünket, továbbra is én vagyok az igazgató. A munkásőrség megalakulásakor fegyvert kértem, hogy védekezzünk. A selypi cukor­gyár, a Zsófia-malom és a cementgyár dolgo­zóiból szerveztük meg a szakaszt, tízen vol­tunk cementgyáriak. Hetente kétszer gyakor­latoztunk, tanultuk a fegyverforgatást, fegyveranyag-ismeretet. Kéthetenként teljese­n tettünk szolgálatot éjszaka a fegyverraktár mellett. Az első ünnepélyes munkásőrszemlét május elsején tartottuk a cukorgyári sport­telepen. Ahogyan később konszolidálódott a hely­zet, a termelés jelentette a „harcot”. Ezekben az években kísérleteztük ki Selypen a fehér cementet és kezdtük el a gyártását, mi zsu­gorítottuk először Magyarországon a dolomi­tot, kifejlesztettük a pakuratüzelést, majd a vegyes olaj- és széntüzelést. 1962-ben jöttem Vácra, a minisztérium ká­dereket keresett a beruházáshoz. Ekkor je­lentkeztem én is, beruházási műszaki ellen­őr voltam a kemenceüzemnél, majd főmű­vezető, s mikor kineveltem magam helyett az utódot, átmentem a mészüzemi beruházáshoz. Úgy mentem el nyugdíjba tíz évvel ezelőtt, hogy jó garnitúra maradt utánam. Büszke va­gyok azokra az emberekre, akik ma a gyár­ban dolgoznak. Sokan nőttek fel mellettem, remek szakemberek. De ma sem ülök csönd­ben otthon, a vszb munkatársa vagyok, 1980- ig a Váci városi Tanács tagja voltam, jelen­leg is a lakásügyi társadalmi bizottság tagja vagyok már 1962-től. Ma is munkásőr vagyok, a jövő héten megyek szolgálatba. Eljutottam több országba, teljesült életem legszebb vá­gya: két hetet töltöttem a Szovjetunióban. Kányik János bácsi volt 1948-ban a cement­ipar első élmunkása, 1950-ben az iparág első sztahanovistája. Tulajdonosa a Felszabadulá­si Jubileumi Emlékéremnek, az építőipar több­szörös kiváló dolgozója és a Munka Érdem­rend bronz, illetve arany fokozatának büszke tulajdonosa. (Bús) Fogadótoreny Nyersanyag-fogadótorony Bélapátfalván ! I szocialista brigádok 1981. évi Hukájáról A BCM szocialista brigádjai be­fejezték az éves vállalásaik telje­sítését. A brigádnaplók és az ér­tékelőlapok alapján sok szép eredményről számolhatunk be. 50 brigád tevékenysége értékelhető pozitívan, 3 brigád munkája nem éri el a szocialista brigád cím el­éréséhez szükséges szintet. A termelés területén: szocialis­ta brigádjaink a napi munkában és a rendkívüli feladatok megol­dásában lelkes odaadó munkájuk­kal hozzájárultak eredményeink­hez. Kiemelkedő a vasútüzem, a cso­magolóüzem és az üzemfenntar­tás szocialista brigádjainak tevé­kenysége. Az új mészüzem bein­dulásával, beüzemelésével párhu­zamosan az ott dolgozó brigádok átszervezése is megtörtént, úgy­hogy nem okozott jelentősebb visszaesést a brigádéletben. Brigádjaink 104 ezer Ft értékű­ kommunista műszakot végeztek, amit a rokkantak nemzetközi éve alkalmából nyitott számlára fizettünk be, és a siklósi, bere­­mendi gyermekintézmények részé­re utaltunk át. A gyárban és a gyermekintézményeknél végzett társadalmi munkák száma meg­haladja a 15 ezer órát. A brigádok által beadott újítá­sok száma 60 volt. A brigádok fe­lének van kapcsolata úttörőra­jokkal, bölcsődékkel, óvodákkal. 30 brigád vett részt különböző ki­­­rándulásokon. A véradók száma meghaladta a 200 főt. Minden bri­gád rendezett családi estet, nő­napi megemlékezést. A brigádélet szép színfoltjai voltak a decemberi Télapó-ünnep*­ségek. Del­ Ferenc versenyfelelőa Eredményes DCM-es brigádok A gyár szocialista brigádjai vállalásaikat a múlt évben a minőség, a takarékosság, piaci igényekhez való rugal­a­mas alkalmazkodás jegyében tették meg.­­ Ennek szellemében dolgoz­tak egész évben a brigádok, így a kemenceüzemi Kun Bé­la, Sallai Imre, Lőwy Sándor nevét viselő kollektívák a rá­juk háruló termelési tervet, teljesítették.­ Dicséretet érde­melnek a csomagolóüzemi brigádok, és a zsákgyári Killián György, illetve Kun Béla brigád tagjai. Szép eredményt ért el a keszegi bányaüzem kollektívá­ja, ezen belül is a Barátság brigád. A zökkenőmentes gipszkőszállítás érdekében Volán szocialista brigád tag­a­jai egy héten keresztül éjsza­kai műszakot is szerveztek, és munkájukkal jelentős megta­karítást értek el, a TEFU-val szemben. A DGM brigádjai s a gyár dolgozói az elmúlt évben két kommunista műszakot tartot­­tak, összesen 11130 óra tár­sadalmi munkát végeztek, és 177 ezer forintot utaltak át a váci városi tanács számlájára. Ezen túlmenően a gyári bri­gádok még különböző munka­­­területeken 3­246 órát dolgoz­­­tak társadalmi munkában. A brigádok kulturális vál­lalásai is szép eredményt hoz­tak. A deákvári esték védnö­ke egy-egy szocialista brigád volt. Tizenkét kollektíva vett részt a Törd a fejed és ti­zenöt brigád pedig a Munka­­védelmi és RTV vetélkedőn. Kilenc brigád vetélkedett a KRESZ tudományában, mely­nek győztese a Hatékonyság­kollektíva lett. A brigádok múlt évi érté­kelése ezekben a napokban zajlik, még a sorrend nem is­meretes, de egy biztos, min­den egyes kollektíva szép, el­ismerésre méltó eredményt ért el a hármas jelszó je­gyében. — Csányi — Mit ajánlanak a brigádoknak? A választék gazdag, min­denki egyéniségének, lehető­ségének és tehetségének meg­­felelő­en választhatja ki azt a feladatokat, melyek azo­n legjobban szolgálják a na­gyobb kollektíva érdekeit. A DCM elkészítette és eljut­tatta szocialista brigádjaihoz az 1982-re szóló versenyválla­­lásokhoz szükséges ajánlást. Az idei terv már minden bri­gád előtt ismeretes, így az ajánlás azokra a részterületek­re tér ki, amelyek nélkülözhe­tetlenek a piaci igényekhez naprakészen alkalmazkodó kollektíva munkájához.. Kérik a szocialista kollektívákat, hogy használják ki mindazo­kat a lehetőségeket, melyek a hatékonyság javítását, a lehe­tő leggazdaságosabb üzemelé­si rend kialakítását az anyag- és energiatartalékok feltárá­sát célozzák. Terjedjenek ki a vállalások a­zon­­os üzemvitel­re, a jobb állóeszköz-fenntar­tásra. Törekedjenek a kollektí­vák a teljesítmények és sokkal jobban a fajlagos mutatók javítására, és energiagazdálkodás költség­­szem­pontjából nagyon fontos, hogy a COPOL-kemence 300 ezer tonna kankert termeljen 1982- ben. Mivel a gyár termékei rendkívül energiaigényes tech­nológiával készülnek, ezért cél­szerű a brigádok vállalásaiba beépíteni a bányai rakodó, szállító és egyéb munkagépek üresjáratainak a megszünteté­sét, a cementmalmok optimá­lis terhelését biztosítani, a ke­mencéket a folyamatos, az előírt teljesítményszinten üze­meltetni. A brigádok a termelési vál­­­lalásaikon túl segítsék strandfürdő átalakítását, a de­a­­kvári parkosítást és a gyer­mekintézmények esetenkénti segítését, végezzenek társadal­mi munkát a DCM sportte­lepen és úttörőtáborban. B. E. ,

Next