Chicago és Környéke, 1971 (66. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-19 / 12. szám

GáborÁron írja: A VOGEL-STORY első felvoná­sa befejeződött. Az újságok úgy könyvelik el, hogy a müncheni fő­polgármester technikai kiütéssel győzött: a városi pártvezetőségből kiebrudalták a kommunistákat, az országos vezetőség pedig újból le­szögezte, hogy a szociáldemokrata párt alkotmányos úton hajtja vég­re programját. Nem vállal közös­séget a kommunista párt forradal­mi és diktatórikus elveivel, mód­szereivel és nem tűri el, hogy a szélsőbaloldali radikalizmus be­épüljön a pártba. Mindez szépen­­ hangzik és elsősorban a berlini választás szavazóinak szól, de va­lóságban senki sem tudja, hogy az alkotmány­eskü meddig, hány szá­zalékban érvényes. A német hely­zet már odáig érett, hogy a jó szán­dék már semmire, legkevésbé ar­ra garancia, hogy Moszkva sokáig támogasson olyan kormányt, mely nem teljesíti politikai és gazdasági ígéreteit. Mert? Egyelőre szó sincs a moszkvai egyezmény ratifikálá­sáról. Sőt. Nemcsak az időközi vá­lasztásokon, de az olyan helyi ci­­vakodáso­kon, mint a Vogel-ügy azonnal kiderül, hogy a német nép többsége nem helyesli a kormány keleti politikáját. Nem elvi beállí­tottság, hanem az a nagyon egy­szerű tény dönt ebben a kérdésben, hogy Hans és Fritz nem tudja ki­számítani, hány márkára jó Moszk­va gazdasági ígérete. Moszkva eb­ben is taktikázik és olyan gazda­sági rosszabbodásra vár, amikor néhány milliárdos rendeléssel könnyen elhitetheti, hogy az év­század bizniszét a Szovjetunió gazdasági talpraállítása jelenti és a német-szovjet kooperáció csak akkor független a nemzetközi tőzs­dék „merényletétől”, ha megfelelő társadalmi és politikai rend áll mögötte. A JÁTÉK NAGYON összetett és a kérdés az: hány milliárdos gazdasági tartalék támasztja még alá Hans és Fritz megyőződését. Helyesebben, futja-e még a gaz­dagságból, amelyet a német szor­galom és tehetség gyűjtött össze húsz év alatt Ha elnyelte már a másfél éves kooperációs ábránd, Hans és Fritz gyorsan előássa a be­vált csodaszert. Fütyül rá, mit dik­tál Európa érdeke, vezényszóra dolgozik, masírozik, háborúzik. A szír­ lényegtelen, mert a törté­nelem egyre jobban bebizonyítja, hogy a világháborút nem ellensé­ges ideológiák, hanem két nagy nép világuralmi igénye, elhivatott­ság-tudata vívta és tiport el min­dent, ami útjukba állt. Mit hoz a közeljövő? Ha a ber­lini választási kudarc után feltá­mad a szociáldemokrata párt élet­ösztöne és egy népfront-kormány halálos ítélete helyett visszahúzó­dik az ellenzéki padsorokba, akkor talán-talán... ? Egy keresztény­párti többségű kormány más alapon és eredményesen oldhatja meg a keleti kérdést, nem ígéretekért, hanem készpénzért adja el a Mer­cedest így Hans és Fritz is job­ban szereti. Különben a hét hőse nem Willy Brandt, nem Vogel főpolgármester, nem is a hét éves fiúcska, akit el­raboltak és 200 ezer márkáért visz­­szaadtak, hanem egy müncheni ügyvéd, aki — új jogértékelési csodabogár — közvetített a gangs­ter és a müncheni rendőrség kö­zött. Az államkasszából felvette és közvetítette a pénzt, aztán nyu­godtan megmagyarázta a bizonyít­ványát: úri becsületszóból értesí­tette a gangszert, hogy a rendőrség a nyomában van. Az ügyvédi etiká­ról egyetlen szó sem esett és arról is csak tárgyalgattak, milyen jóté­kony célra fizesse be a huszonöt­­ezer márkát, amit a gengszertől ka­pott a kétszázezerből... (München, március hó)__ Wetter Publishing Co. — Canadian Hungarians News Service .......................................................................................................... Az utolsó csepp mindig a legjobb, még Dél-Vietnámban is! Ezt fejezi ki a kis barát irigy mozdulata is Még egyszer a pártkongresszusról A pártkongresszuson elmond­tak néhány nagyon humoros dol­got az elvtársak. Benkei kegyel­mes úr, a belügyminiszter például azt mondta — amint a Magyar Hírekben is olvashattuk —, hogy a belügyi szervek (értsd alatta a kommunista csekát) munkájának az alapja a szocialista törvényes­ség, s amíg valaki csak ellenzéki, s a nézeteit nyílt fórumon vitatja, addig a belügyi szervek nem avat­kozhatnak az eseményekbe. Ha ez így lenne, akkor miért tartóztatnak le lelkészeket, ha a Vallásoktatást propagálják, az­után mi lenne, mondjuk, egy pe­dagógussal, aki a kollégáinak csak egyetlen egyszer is antimarxista véleményt nyilvánítana? Mi eddig úgy tudtuk, hogy aki nyíltan el­veti a marxista ideológiát, az leg­feljebb segédmunkás lehet, ha pe­dig sokat beszél, akkor­­ be­csukják. Viszont propagandaokok miatt, a Világ színe előtt, Benkei elvtárs mégse mondhatta az igazat, ezt megértjük. Ugyancsak megértjük Komó­csin Zoltán elvtársat. Ő, valamint a Komócsin család ittas férfi tag­jai, a háború előtt és alatt a sze­gedi Kertész-féle téglagyárban dolgoztak. A harmincas évek má­sodik felében nyilasok voltak, a háború alatt eleinte dühöngött a családban a német (náci) barát­ság, azután a sztálingrádi német vereség után mind csendesebbek lettek. (Jó orruk van a Komócsi­noknak.) A szovjet csapatok meg­érkezése után pedig odasündörög­­tek a kommunista párthoz. Minden oka megvolt tehát Ko­mócsin elvtársnak a kongresszus­tól azt üzenni Németországba, hogy oszlassák fel a „fasiszta” jellegű magyar emigráns szerve­zeteket. Ugyanis, ha ilyenek van­nak, azokban Komócsin elvtárs volt harcostársai működnek, s azok leleplezhetik őt. Ne haragudjon Komócsin elv­társ, de azt nem hisszük el — hiá­ba mondta el a kongresszuson —, hogy a külföldi magyarság felfor­gató és kémtevékenységet folytat Magyarország ellen. Azt viszont tudjuk, hogy a kommunista kor­mányzat kémeket küld nyugatra, sőt a kiutazó hivatalnokaival, az ösztöndíjas diákokkal is stb. stb. jelentéseket íratnak, s olyan kér­dőíveket töltetnek ki, amelyek alaposan kimerítik a kémtevé­kenység fogalmát. Ehhez hozzá kell számítani még azt, hogy a Magyarországra utazó nyugati politikusoktól, műszaki emberek­től és tudósoktól fehér asztal és tokaji bor mellett, vagy más esz­közökkel igen gyakran szereznek az elvtársak „adatokat”. Tehát, ha akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni, az elvtár­sak ne beszéljenek kémtevékeny­ségről, mert nagyobb kémtevé­kenységet folytatnak, mint nem egy nyugati nagyhatalom. Ami pedig Biszku kegyelmes úr kongresszusi kijelentését illeti, hogy a hatalom Magyarországon a népé­h ez meglep bennünket. Mi tudjuk, hogy a néphatalom azt jelenti, hogy a nép néhány éven­ként­ megválasztja a képviselőit. Ha a nép nem választhat, akkor — semmiféle hatalma nincs. A kommunista reakciós pártklikk diktatúrára pedig éppen az jel­lemző, hogy csak a párt jelöltjeire lehet szavazni. Azért reakciós a kommunista uralom, mert nem is­meri az ellenzéket, s vita nélkül nincs haladás. Tudják az elvtársak nagyon jól, hogy miért nem tűrik meg az el­lenvéleményt: azért, mert ragasz­kodnak az egyéni hatalmukhoz. (B. Sz. A.) TÁMOGASSA HIRDETŐINKET! Ez—Kalifornia.., „VIVERE pericolosamente” — mi itt, Kaliforniában megtanul­tunk veszedelmesen élni. Ha vala­ki megkérdezné, hogyan is élünk mi itt, a válasz nagyon egyszerű: nyáron tűzzel, árvízzel, földcsu­szamlással, ősszel csörgőkígyóik­kal, mérges pókokkal (Tarantula), tikkasztó hőséggel, szárazsággal és — egész évben kisebb-nagyobb földrengésekkel. Miért nem vándo­rol el mégis mindenki innét? Mert máshol sem jobb és máshol is meg­van ugyanaz, ami itt — más for­mában. Itt nincs 15 incs magassá­gú hóesés, hóvihar, jeges úttestek, nincs tornádó, ciklon, hurrikán, (a Santa Ana szél csak meleget hoz), nem látogat ide a szörnyű légtöl­csér, ami mindent leborotvál, a földdel egyenlővé tesz városokat, learat termőföldeket. A tengeri hurrikán is rendszerint elkerüli Kalifornia partjait, vagy mire hozzánk érkezne, már megszelídül. Hát... ezért maradnak itt azok, akik csak Istentől félnek. A St Joaquim-i Völgyből tíz év­vel ezelőtt száz farmer vándorolt ki Ausztráliába. Újra kezdték az életet. Gyapotot termeltek. Tavasz­­szal a víz, a szörnyű árvíz mind elvitte, amit tíz év keserves ve­­rejtékes munkájával építettek. De sokan, akik hátat fordítanak Kali­forniának és máshol próbálnak szerencsét,­­ visszajönnek. In­kább vállalják a kaliforniai termé­szet csapásait. A FÖLD MÉG MINDIG reng alattunk. A nagy földrengés utóp­zöngés. Még sokáig fog a föld mo­zogni alattunk. Hogy meddig? A szakvélemények eltérnek. Hat hó­napig, vagy még tovább, mindaddig, amíg a megmozdult réteg meg­nyugszik, lecsillapodik és megál­lapodik. Ki tudja? Tizenegy iskolát teljesen le kell rombolni, illetve újra felépíteni. Folyik az iskolák összeköltözte­tése. Harmincöt iskolaépület szer­kezeti, 28 iskolaépület belső káro­kat szenvedett. Los Angeles megye hat iskolakeresletében a kár 25 millió dollár. Ha a földrengés nem a hajnali órákban, hanem a tanítás ideje alatt történik, úgy ma, az anyagi károk helyett az áldozatok számát regisztrálnánk. A veszély, mint mindig, egy nagy családba tömörítette a lakos­ságot. Szomszédok jelentkeztek, önként jelentkező fiatalok gyüle­keznek a hét végén és segítenek el­takarítani a romokat. A Kereske­delmi Kamarák nem győzik szá­­montartani, főleg Sylm­ar és New­­hall környékén az egyre szaporodó segítőkezek számát Az önkéntes brigádoknak legalább hat hónapig nincs gondja arra, mivel töltsék majd a hét végét Nagy vállalatok alkalmazottai szerencsétlenül járt kollégáik házait, lakásait takarít­ják, vagy ahol lehet építenek. Egy mérnök-háztulajdonos, mialatt be­tegen feküdt a kórházban, kollégái elvégeztek a házban, a ház körül minden munkát Miért nem lehet ezt mindig így? Miért a katasztrófák, isteni csapások idején? CSODÁLATOS MÓDON a város felhőkarcolói alig vettek tudomást a földrengésről. A modern építés­technika „rugalmas” házakat épít, amelyek lengenek, ingának. Már a tíz emeletes épületek is csuklós,­­ statikai vasszerkezetre vannak építve. A szerkezetben lévő tárcsa­­alátét átveszi a földrengés­ okozta ritmikus mozgást. Ez által az épü­let merevsége megszűnik és a ka­pott rugalmassággal az épület len­gő mozgást végez. A kilengés nagyságát a földrengés erőssége határozza meg. A faszerkezetű há­zak is rugalmasak. Csekély kivé­tellel Los Angeles házai, még az 1-2-3 emeletes házak is, faszerke­­zetűek. Tégla és kő a legkevésbé földrengésálló anyagok. A modern technológia csodája: ma már föld­rengésnek ellenálló felhőkarcoló­kat épít a bizonytalan kaliforniai „homokra”. San Fernando Völgyben, a Van Norman gátnál a víz szintjének csökkentése okozott komoly prob­lémát. Nagy területen a házak szá­zai és a lakosok ezrei forogtak életveszélyben. A munkálatokat Vadász Larry városi főmérnök ter­vei alapján végezték. Három nap, három éjjel dologozott szakadatla­nul és sikerült elhárítania az árvíz­veszélyt. Az ő tervei alapján sok­kal gyorsabban és könnyebben vé­gezték a víz lecsapolásának mun­kálatait. Szemben a hatóság által javasolt tervekkel, szerencsére a magyar Vadász Lárry mérnök ter­veit fogadták el. A magyar géniusz ismét megmutatkozott: sok ezer ember életét és munkájának gyü­mölcsét mentette meg. A Földtani Intézet tudósai láza­san , dolgoznak. Sylmai környékén a föld mélyében helyezik el mű­szereiket. A legcsekélyebb rengést is jelzik és mérik. A febrár 9-iki földrengés adataiból sokat akarnak tanulni. Főleg azt, van-e mód és lehetőség arra, hogy majd az idő­járásjelentéshez hasonlatosan, a közeledő földrengésről is előzetes „földrengés-jelentést” adhassanak? Egy bizonyos: sem a texasiak, sem a new-yorkiak nem fogják iri­gyelni a kaliforniai lakosokat — egy hosszú ideig. GALAMBOS­ELLA Skandináv mozaik EL KELL ISMERNI egy dolgot: Dél-Svédország akadályozza a ha­jóforgalmat az Északi Tengeren! Ezt már eddig is tette, de az utób­bi időben valami rejtelmes oknál fogva egyenesen útjába áll az ar­­ra haladó hajóiknak. Úgy néz ki a dolog, hogy éjjelente kinyújtja egyik-másik szigetét, földnyelvét, messze be a tengerbe és a mit sem sejtő hajók aztán, se szó se beszéd, zátonyra futnak. Az év elején két hét alatt pontosan négy hajó akadt el az említett földrészen. AZ első a német Azium volt, amelynek ka­pitánya néhány grog után hirtelen elálmosodott és nyugovóra tért. A parancsnoki híd műszereit egyedül ő tudta csak kezelni és a nemso­kára kritikussá vált helyzetben képtelen volt a hajó legénysége életet venni belé. Pedig a part egy­re közelebb és közelebb jött, míg aztán egy nagy csattanással a ha­jónak ütődött — már ahogyan ezt a kapitány szerette volna bebeszél­ni a biztosító társaságnak. A másik hajó alig egy hétre rá szaladt fel a partra néhányszáz méterre az Öresund legerősebb fé­­nyű vltágító tornyától. A hajó, Dá­nia büszkesége, Princesse Margare­the volt és a szolgálatban levő fő­­kormányosmester teljesen ki volt merülve a sok túlórától. Még le se húzták a partról a büszke dán ha­jót, amikor, alig egy napra rá, a svéd Skone futott zátonyra Trel­­leborg kikötőjének bejáratánál. Az esetet egy hirtelen jött rövidzár­lattal magyarázzák azok, akik ér­tenek az ilyesmihez (már a magya­rázkodáshoz). És ezt a három kü­lönös „hajótörést” pár nap múlva követte a negyedik. A norvég 16 ezer tonnás Gervalla zátonyra fu­tott nem messze Karlskronától. Hogy mit keresett ott, azt csak a jó Isten tudja! A Gervalla t. i. Dél­­amerikába tartott, Colombiába, ami még igencsak messze volt in­nen. Ez a négy érthetetlenül zátony­ra futott hajó meggondolkodtatja az embert, hiszen a mai modern na­vigációs műszerekkel ilyen baklö­véseknek nem szabadna előfor­­fordulni. Még a tengerészeti biz­tonság szakértői sem tudnak ma­gyarázatot találni — a német ka­pitány esetének kivételével — a dolgokra. Hacsak nem fogadják el az elméletemet, amit már elkezd­tem fejtegetni az előbb: t. i. ha el­képzeljük, hogy a szárazföld az éj leple alatt kiúszik a hajókhoz és alattomosan eléjük áll. A mit sem sejtő kapitányok csak azon veszik észre magukat, hogy záto­nyon vak­nak... Az OSLÓI törvényszék kötelez­te a Schering nyugatnémet gyógy­­szergyárat 150.000 norvég korona jóvátétel kifizetésére a most 51 éves Hudecz József, magyar szár­mazású norvég állampolgár részé­re, akinek felesége 1968-ban agy­vérzésben kiszenvedett. Hudeczné az anovlar nevű fogamzásgátli tablettát használta, ami a Schering gyógyszergyár egyik gyártmánya A bíróság három tagjának vélemé­nye megyegyezett abban, hogy Hudeczné halálát a tabletta okoz­ta, de a jóvátétel kifizetését ille­tően eltértek véleményeik. Dr Christie szerint nem lehet ez eset­ alkalmazni az érvényben levő nor­vé­g törvényprakszisból semmi ami felelőssé tehetné a gyógyszer­gyárat a történtekért. A bíróság többsége viszont annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a gyártó cégnek volt nagyobb lehe­tősége tapasztalatokat szerezni a tabletta hatását illetően és a fel­lősség ilyen esetben a gyártó cége terheli és nem a fogyasztót. Ez a eset első Nyugateurópában és va­lószínűleg principális jelentőség­gel fog­airna a közel ötven olda­las ítélet okfejtése. (Hälsingborg, március hó) RÁTÓTH IMR EGYRE FOGY A KANADAI JEGESMEDVE Az ország egyik legérdekesebb állatjáról, a jegesmedvéről arány­lag keveset tudnak a tudósok. A sarki jegesmedve a jégkorszak óta van közöttünk és a Hudson­­öböl környékén, valamint az Északi Jegestenger más pontja­in él. A szakértők szeritn talán 12.000 jegesmedve lehet jelenleg a mintegy 5 millió négyzetmérföl­­des, roppant, jeges pusztaságban a sarkvidék körül, melynek kö­rülbelül a fele, kanadai területre esik. Szinte hihetelen, de még az öreg eszkimók között is akadnak, akik sohasem láttak jegesmedvét. A Canadian Wildlife Service egyik tudósa szerint a kutatások azt mutatják, hogy nem a leg­távolabbi északon él a legtöbb je­gesmedve, hanem a James Bay és a Hudson Bay közti partokon Ma­­nitobában, illetve Ontario északi részén. A vadászok évi átlagban 1200-at ejtenek el. Mivel nagyon lassan szaporodik, veszélyesen nagy szám ez, könnyen ennek a nemes állatfajtának a kipusztulá­sához vezethet. A medvék télen a James Bay és a Hudson Bay partvidékén járnak a befagyott tengeren és fókákra vadásznak. A június—júliusban bekövetkező olvadás után kimen­nek a partra és szárazföldön töl­tik az időt. Az ontariói tartomá­nyi kormány 9300 négyzetmérföl­­des (Polar Bear Provincial Park-ot) jelölt ki. Észak-Manitóbában is tervezik egy ilyen park megvaló­sítását, sőt a tudósok azon a vé­leményen vannak, hogy tanácsos lenne létrehozni a National Mari­time Sub-Artic Park-ot, ami magába foglalná mindazokat területeket, melyeken a tapaszt­lat szerint jegesmedve él. Érdekes, hogy a télen ragadó jegesmedve nyáron növényevőt tér át, legel, gyümölcsöt szedeg és ha nem talál elég ennivaló azon a Zsíron él, amit a téli fók vadászatok­­gazdag idején magé szedett. A legmostohább költ mények között is meg tud­nl Megfigyelték, hogy a partok száz, vagy annál is több mérfö­lyíre, vidáman úszkáltak a mű­vek a jégmentes, de azért jég meg vízben. Megfigyelték azt hogy ezer mérföldeket sodort­­ák magukat kisebb-nagyobb­­i táblákon. Decemberben vagy januárban nőstények jó messze kimennek partra és a gazdag füvű részei szülik meg kicsinyeiket. Ez április—májusra már elég erő: ahhoz, hogy nekimenjenek a v télen tengernek. Egy esztend az anyjukkal maradnak, az önállósítják magukat. Általán szelídek, ha azonban megtárn­ják, vagy feldühösítik őket,­­ pont veszedelmesek. Egy jég medve egy csapással agyon csapni egy 800 fontos fókát. Fort Churchill-ben négy em vigyáz szeptember végétől a­ tél beállátig arra, nehogy jej medvék menjenek a városba. Ha ugyanis nagyon megél­nek, malacokat csapnak úgy esetleg kínjukban a szemétben torásznak élelem után. Fénnyé hagy zajjal lehet legjobban ijeszteni őket. (Canadian Sa

Next