Chicago és Környéke, 1977 (72. évfolyam, 1-53. szám)

1977-01-22 / 4. szám

r 6. oldal Chicago és környéke PÉ l­épnek a foglyvágbóL.. HANOI ELLEN .TILTA- mára Vietnam nem straté­­KOZIK AZ AMERIKAI giai kulcskérdés. Kide- BÉKEMOZGALOM: az volt, hogy valóban nem úgynevezett amerikai bé- volt az. A dolog a külön ér­­keaktivisták több, mint­dekessége az, hogy a Ful- 100 aláírást gyűjtöttek bright álláspontot ellenző össze és az ívet egyszerű­ Kissinger olyan­ béké­én az Egyesült Nemzetek egyezményt kötött, amely Szervezete vietnámi meg­­biztosította a további vér­­figyelőjének irodaajtaja ontást, amerikai és vietna­­alá csúsztatták. A béke- -mi emberéletek feláldozó­­aktivisták, akik a vietnami sával Morális szempontból háború idején Washington- a helyzet az volt, hogy az és Saigon ellen tüntettek, ezúttal Észak-Vietnám el­len foglaltak állást és kö­vetelik, hogy Hanoi azon­nal adjon választ arra, hogy mi történt azokkal az amerikai hadifoglyokkal, akik eltűntek és semmi hír nincs felőlük, adjon szá­mot a politikai foglyokról és engedjen be az ország­ba semleges megfigyelő­ket a körülmények tisztá­zására. A békeaktivisták egy new yorki értekezle­ten kijelentették: Ugyan­azoknak az erkölcsi elvek­nek megfelelően foglalunk most állást Hanoival szem­ben, mint amilyen erkölcsi elveknek megfelelően a vi­etnami háború idején ál­lást foglaltunk Saigon­ és Washington ellen. — Hosz­­szú ideig tartott, amíg az amerikai békeaktivisták ráébredtek arra, hogy Ha­noi még sokkal rosszabb Saigonnál. Ami az ameri­kai beavatkozás elleni til­takozásukat illeti, annak annak idején megvolt az er­kölcsi­ és gyakorlati jelen­tősége. — mondják W.J. Fulbright, arkansasi sze­nátor, a szenátus külügyi bizottságának akkori el­nöke, kijelentette és több ízben hangoztatta azt az álláspontot: Amerika szó­amerikai kongresszus so­hasem üzent háborút Észak-Vietnamnak s ez a körülmény nemzetközi jo­gi szempontból erősen kér­désessé tette az amerikai beavatkozás jogosultsá­gát. Mindennek a párharc­nak azonban már vége: Fulbright szenátort kibuk­tatták, Kissinger Nobel Bé­kedíjat kapott annak ju­talmául, hogy hangos kürt­szóval hirdetett béke­egyezménye következté­ben körülbelül még 50.000 ember halt meg. A béke­aktivisták nagy része tehát ma már tisztán látja a kér­dés morális, gyakorlati és politikai oldalát, s talán azt is tudomásul fogja vég­re venni, hogy Hanoinak gyökerében meg kell vál­toznia, ha a NU tagja akar lenni. S talán még egy szempontot érdemes fi­gyelembe vennünk: a bé­keaktivisták tisztán lát­ták ugyan a vietnami há­ború éveiben, hogy Saigon sem erkölcsös és tisztán látták azt is, hogy Ame­rika beavatkozása gyakor­lati szempontból kataszt­rofális, morális szempont­ból pedig egyenesen tart­hatatlan. A vietnami há­ború „sólymai” helyesen látták meg, hogy Észak- Vietnam diktatórikus or­szág — Hanoi ma sem vál­tozott.­­ Mindez hozzáve­tőlegesen negyedmillió emberéletbe került. FRANCIAORSZÁG vért árusított olajért — mon­dotta az újságíróknak a Münchenben lemészárolt izraeli olimpiai atléták egyikének özvegye — és körülbelül ez a hangulat uralkodik Izraelben, ami­óta Franciaország szaba­don engedte Abu Daoudot, a palesztin guerillák egyik vezetőjét. Daoud Algériá­ba utazott, ahol politikai menedékjogot kért és ka­pott és a repülőtéren az algír kormány megbízottai fogadták. A bírósági meg­hallgatás alkalmával Da­oud Youseff-ben Hannanak nevezte magát, az arab nagykövetek és a PLO azonban változatlanul Da­­oudnak nevezte. Izrael azt állítja, hogy ő volt az iz­raeli olimpiai atléták mün­cheni lemészárlásának ki­­tervelője és értelmi előké­szítője. Daoud nemcsak személyazonosságát, ha­nem magát a vádat is ta­gadta a francia bírósági tárgyaláson. Először az volt a hír, hogy Daoudot nyugatnémet kérésre tar­tóztatták le, amikor azon­ban kiderült, hogy a nyu­gatnémet kormány kérése a letartóztatás után egy nappal érkezett Párizsba, a francia igazságügymi­nisztérium hivatalosan az­zal vádolta Daoudot, hogy hamis iraki útlevéllel jött az országba. Yitzhak Ra­bin, izraeli miniszterelnök, későbbi megjegyzései majdnem bizonyossá te­szik, hogy Daoud letartóz­tatásában döntő szerepet játszottak az izraeli kém­elhárító ügynökök. A fran­cia bíróság a következők­kel indokolta Daoud kiada­tásának megtagadását: Nyugat - Németország nem kérte a letartóztatás után azonnal, hogy a pa­lesztin guerilla­vezért ad­ják ki. Daoudot nem le­hetett kiadni Izraelnek, mivel Franciaország és Iz­rael között csak 1975-ben létesült egy olyan kiada­tási egyezmény, amelynek értelmében egy személy akkor is kiadható, ha a másik ország által vádolt bűncselekményt egy har­madik országban (tehát nem Izraelben és nem Franciaországban) követ­­­­te el.­­ A müncheni gyil­kosság pedig 1975 előtt tör­tént. A nyugatnémet igaz­ságügyminisztérium szó­vivője kijelentette: Daoud szabadon bocsátása a nem­zetközi terrorizmus elleni küzdelem egyik kudarca volt — nemhivatalosan azonban nyugatnémet jo­gászok kijelentették a UPI amerikai hírügynökség le­velezője előtt: Alapjában véve örülünk annak, hogy Abu Daoudot nem kaptuk meg, mert ebben az eset­ben a nyugatnémet bíró­ság elé kellett volna állí­tanunk és bizonyos, hogy a palesztin guerillák a ter­rorcselekmények valósá­gos áradatát zúdították volna Nyugat-Németor­­szágra. Egyáltalában nem lehetetlen, hogy a francia bíróság Daouddal kapcso­latos döntésének is ez volt az egyik magyarázata. Kétségtelen ugyanis, hogy az Abu Daouddal kapcso­latos küzdelem a kiadatás, vagy annak megtagadása körül, sokkal inkább poli­tikai mint igazságszolgál­tatási jellegű volt. Az ame­rikai külügyminisztérium szóvivője egy nyilatko­zatban ugyancsak állást foglalt .a francia bíróság Daouddal kapcsolatos dön­tése ellen. A nyilatkozat azonban meglehetősen enyhe volt, szinte üres for­malitásként hatott. Ennek magyarázata állítólag amikor mindez történt, a Ford adminisztráció utol­só napjait élte és alapjá­ban véve semmiféle hatá­rozott és Amerika számá­ra elkötelező magatartás­nak nem lett volna jelen­tősége. AZ IZRAELI VÁLASZ­TÁSI kampány egyre ér­dekesebb: Shimon Peres, honvédelmi miniszter, hi­vatalosan bejelentette, hogy pályázik a miniszter­­elnöki pozícióra. Ez a kö­rülmény kétségtelen belső harcot fog eredményezni a Munkás Párton belül, Yitz­hak Rabin miniszterelnök és Peres között. Abba Eban, volt külügyminisz­ter, ugyancsak pályázik a miniszterelnökségre és meglehetősen jelentős hí­veinek a száma, koránt­sem elegendő ahhoz, hogy Rabin ellen győzzön. Jól­értesültek viszont, nem­hivatalos értesülésekre tá­maszkodva, úgy tudják, hogy Eban rövidesen kivá­lik a küzdelemből és fel­szólítja híveit arra, hogy Peres miniszterelnöksége mellett foglaljanak állást. Ha ez megtörténik, Rabin rendkívül nehéz helyzetbe kerül és egyáltalában nem lehetetlen, hogy Peres győzni fog. A választások­ra februárban kerül sor és amikor Yitzhak Rabin úgy döntött, hogy a szükséges­nél korábban írja ki a vá­lasztásokat, aligha számí­tott arra, hogy a Munka Párton belül ketten is (Eban és Peres) indulnak majd ellene. Amikor 1974- ben a Munka Párt Golda Meir utóda felől szavazott, Yitzhak Rabin egyáltalá­ban nem jelentős többség­gel győzött Shimon Peres ellen — a Munka Párt kon­vencióján Rabin 298 szava­zatot kapott, a Shimon Pe­resre leadott 254 szavazat­tal szemben. Peres állás­pontja már régebben is­meretes és annak lénye­ge a következő: a meg­szállt arab területeknek nagy részét fel kell adni, ha ez az ára annak, hogy az arab országok hivatalo­san elismerjék Izraelt és béke legyen a Közelkele­­ten. Peres sokkal kevésb­­bé Amerika-barát, mint amilyen az amerikai szü­letésű Golda Meir volt és mint amilyen Amerika-ba­rát Yitzhak Rabin. Peres a mostaninál függetlenebb izraeli külpolitikát java­sol és le akar számolni az­zal a jelszóval: Amerika nélkül nincs Izrael! Sokan az izraeli politikusok közül úgy vélik, hogy ennek az alapelvnek a feladása ka­tasztrofális lenne Izrael, szempontjából. Shimon Peres 1934-ben Lengyelor­szágból emigrált Tel Aviv­­ba és mielőtt tevékeny részt vett volna az izraeli politikában, az amerikai Harvard egyetem hallga­tója volt. SPANYOLORSZÁG MINDEN POLITIKAI pártot törvényesít. Erről van most szó és a spa­nyol kormány komoly megfontolás tárgyává te­szi ezt a lehetőséget. Ezen­kívül­ a közeljövőben alig­júniusi választáson — ez lesz az első szabad válasz­tás a polgárháború óta — a spanyol polgárok egy két­­házból álló parlamentet fognak választani és ez a demokratikusan választott képviselőház és a szenátus fogja átvenni a helyét és szerepét az egyetlen ház­ból álló, jobboldali parsa­lyi palotával való érteke­zés után, közölte az ellen­zék vezetőivel.­­ Kérésük teljesítése valószínű. Amennyiben ez megtörté­nik, két olyan ellenzéki párt törvényesítéséről is szó lesz, amelyek mind­egyike komoly küzdelmet jelenthet a törvényhozás­ban: az egyik a baszkok mentnek, amelyet Franco nacionalista pártja, a má­ 34 esztendővel ezelőtt ren­delettel létesített. A spa­nyol ellenzéki pártok közös értekezletet tartottak és azután tárgyaltak Adolfo Suarez miniszterelnökkel is és közölték kívánságu­kat. A politikai foglyokat szabadon kell engedni és sok a mindeddig törvényen kívülinek nyilvánított Kommunista Párt lesz. Alig néhány nappal ezelőtt egy madridi baszk csoport utcai tüntetést rendezett és a rendőrség könnygáz­bombákkal és lőfegyverek­,­ből kilőtt gumi­golyókkal oszlatta szét a tüntetőket. Érdekes megjegyezni, hogy a fiatal spanyol ki­rály, Juan Carlos, nyíltan és leplezetlenül a demok­rácia híve. Korunk a kü­lönös politikai fejlemé­nyek korszaka és nem rit­kán szolgál meglepetések­kel: az egyik meglepetés az, hogy a spanyol demok­­rácia kezdete és­ megalapí­­tása­­ egy király nevéhez fűződik majd. Az angol és francia demokrácia kezde­tét fejek porba hullása je­lezte — a spanyol demok­rácia kezdete egy király nevéhez fog kapcsolódni, remélhetőleg egy osztály üldözése és kiirtása nél­kül. A jelek arra mutat­nak, hogy valamiképpen a falangisták is beletörőd­tek a demokráciába, vég­tére is, mit lehet tenni, ha­­ maga az uralkodó is de­mokrata? A harcnak egye­lőre azonban még koránt sincs vége és korai az öröm. Majd csak a jövő dönti el, hogy a spanyolok meg­érettek-e a demokráciára. Az amerikai kongresszus nagy elhatározásokkal kezdte meg új ülésszakát, egy karrikaturista azonban meglehetősen szkeptikus ha nem szabadon bocsát a­ minden politikai pártot an­­nak minden politikai füg­­gedélyezni kell Spanyolor­­lgot Spanyolországban. A szágban. Suarez, a kirá­ Ez a karikatúra 1890-ben látott napvilágot egy new yorki újságban: az orosz veszély és az orosz imperializmus már akkor kétségtelen volt. Robert Byrd, west virginiai szenátor, az amerikai szenátus demok­rata csoportjának új vezetője Edward Kerry, amerikai újságíró, aki 1967 és 1971 között a US chilei nagykövete volt, örökre elhagyja Amerikát. ! MEGJELENT! Márai Sándor : Ez a hatalmas mű a legnagyobb magyar író személyes meglá­tásait, élményeit, bölcs véleményét és biztos ítéletét mondja el az elmúlt évekről. Ezekből a mozaikokból összeállítható korunk zűrzavaros társa­dalma teljes képpé. A Napló­ban megtaláljuk ezeknek az esztendőknek minden jelen­tős eseményét — úgy, ahogy azt Mára­ Sándor látta. A könyv 336 oldalon, kemény vészonkötésben, művész­ borító­lappal, luxus kiállításban a Vörösváry Publishing Co. Ltd. gondo­zásában jelent meg. A könyv ára (a postai küldéssel együtt) 12.00 dollár. Rendelés­kor kérjük a vételárat money orderen, vagy csekkben mellékelni. Kapható, vagy megrendelhető az alábbi címen: Vörösváry Publishing Co. Ltd. 412 Bloor Street West, Toronto, Ont. M5S 1X5 Canada. Megrendezem Márti Sándor „Napid 1968—1075" legújabb művét. Név:______________________________________................................................... Cfr.:------------------------------------..-------------------------- -,rl-- ____................___ Portal Coda number:.....................­......­­ ............... ........................................................... Figyelem! Kérjük a naval­át elmat nyomtatott botokkal Irni. Európai Szabad Magyarok Kongresszusának képviselője a State Departmentben Tollas Tibor a NEM­ZETŐR szerkesztője, az Európai Szabad Magyarok Kongresszusának tagja rö­vid washingtoni látogatása során Gereben Istvánnak, a Közös Magyar Külügyi Bizottság titkárának kísé­retében tisztelgő látoga­tást tett a State Depart­mentben. Tollas tájékoz­tatta az amerikai külügy­minisztérium magyar ügyekkel foglalkozó tiszt­ségviselőjét az európai magyarság Amerika ma­­gyar vonatkozású külpo­litikai vonalvezetéséről alkotott véleményéről. Ki­fejezte azt az aggodalmát amit Richardson kereske­delemügyi miniszter nem­régen, budapesti látogatá­sa során tett, a Magyar Szent Koronára vonatkozó kijelentést okozott az európai és délamerikai magyarság körében. Tol­las ismertette azt a tényt, hogy az erdélyi magyarság sorsát, Amerika ezzel kap­csolatos állásfoglalását Európában is figyelemmel kísérik. Tollas rámutatott arra, hogy a magyar kom­munista rendszer lényegé­ben nem változott 1956 óta. Most is mint akkor a szov­jet fegyveres erők jelenlé­te tartja hatalmában az or­szágot. A magyar gazdasá­gi élet teljes egészében a Szovjetuniótól függ, annak kiszolgáltatottja. Kifejezte azt a reményét, hogy az új adminisztráció külpoliti­káját az emberi jogok biz­tosítása fogja vezérelni nemcsak Afrika de Közép- Kelet-Európa vonatkozá­sában is. Márai Sándor FÖLD, FÖLD!... című hatalmas írása! A több mint 300 oldalas mű a legna­gyobb élő magyar író személyes élményeit közvetíti drá­mai erővel a szovjet megszállástól a végleges Nyugatra való költözéséig. Ez a könyv valamennyiünk életét öleli fel: a száműzetés fájdalmait, az elvesztett magyar nép irán­ti örök vágyunkat, az idegen közösségbe történt beillesz­kedésünk gyötrelmeit. A könyvet a Weller Publishing Co. adta ki művészi gondo­zásban. Kapható, vagy megrendelhető 8 dollár előzetes bekül­désével (csekken, vagy money orderen) az alábbi címen: Weller Publishing Co. Ltd. 412 Bloor St. W. Toronto, Ont. M5S 1X5 Canada Megrendelem Márai Sándor „Föld, föld” c. művét Címem:...............;............................................................ Nevem:........................................................................................ A könyv árát, 8 dollárt csekken, vagy money orderen mellékelem. FIGYELEM! Kérjük a nevet és címet nyomtatott betűkkel Imi­

Next