Chicago és Környéke, 1978 (73. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-28 / 4. szám
/ President Carter Charged with Premeditated Deceit by Rep. Oakar The President The White House Washington, D.C. 20500 Dear Mr. President: 1 am outraged by the State Department's announcement today that the Holy Crown of Saint Stephen will be returned to Hungary on January 6th and 7th of next year. Deceit and deception have characterized the entire handling of this issue by your Administration. Just as this decision shows gross insensitivity to the plight of the people in Hungary, so the manner in which the issue has been handled shows a total lack of concern for the millions in America and throughout the world who feel so strongly about the Crown and object to its return. On November 9,1, along with several other Members of Congress, personally heard you tell the Hungarian-American leaders I brought to the White House that you wanted them to list the conditions under which they felt return of the Crown would be acceptable, and that you would listen closely to what they had to say. Believing you to be a man of you word, these men and women who represent thousands of concerned citizens carefully and thoughtfully composed messages to you on the conditions they felt should be imposed upon return of the Crown. Also in response to your request, on November 29 I personally delivered to your representative, Mr. Robert King of the National Security Council staff, a letter to you in which I summed up the views on the Crown that were unanimously expressed to me by the Hungarian-American community. I never received a reply to this letter from you. Because the Crown was not returned during Secretary Vance's trip to Europe in early December as had originally been planned, I began to believe that you were indeed going to listen to our views before making a final commitment on the Crown. Earlier today, just an hour or two before the State Department's announcement, a member of my staff called Mr. King to ask when I could expect to receive a reply to my letter. She was told that no reply could be sent yet because the Hungarian government had not yet replied to messages of the United States regarding conditions for return of the Crown that you insisted upon. He said that my letter thus could not be answered, because you did not have the information needed to answer it. About four hours later, at approximately two o’clock, I received by special messenger from the State Department copies of correspondence between the American Ambassador to Hungary and the Hungarian Foreign Minister stating the very conditions that just a few hours ago supposedly were not known. Just yesterday, George Boutin, an economic officer of the Deparment of State, outright denied the news account in the Washington Post calling for the Crown’s return on or about January 7th and 8th. He said details on the Crown’s return still had not been made between our two countries. These statements, obviously, were false, and so apparently were the statements you made concerning your desire to listen to and consult with Hungarian-Americans on this issue. Hungarian-Americans and others concerned about the safety of the Crown were never consulted in the first place when, according to the State Department, a review of U.S. policy on the Crown was undertaken during the late spring and summer of this year. To my knowledge, no one outside the Administration, even those who pointedly asked about the Crown, was ever told that a review of this policy was underway It is clear that even the cryptic announcement made by the State Department on November 3 would not have been made but for a leak of the decision to the media. It is also clear that since that announcement and our November meeting, the Administration has conducted what amounts to an elaborate charade, speaking in terms of concern for the views of those opposed to return of the Crown, but going ahead with your plans as if we did not exist. While you were under no obligation to accept the views we offered, you could have kept you word and at least listened, and you could have at least provided us with truthful answers to our questions. The events of today show that you did neither. For the second time in a little over a month, I have, as Member of Congress, heard of an important Administration deci sión on a matter on which I repeatedly expressed great concern, from a State Department functionary after members of the press had the same information. Ahd in both instances, the substance the message was contrary to what I had been told repeatedly by the Administration on earlier occasions. To me, this is a very sad day for our country and for all of the oppressed people of the world. I had fully supported the human rights policy you enunciated at the beginning of your Administration, believing it to be consistent with the highest traditions American foreign policy. Now, it is clear that your human rights policy is nothing more than empty rhetoric, and freedom loving people everywhere today feel.the pain of this realization. Sincerely, Mary Rose Oakar Member of Congress HR LOUIS SZATHMART 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO IL 60614 CHICAGOésKÖRNYÉKE "CHICAGO aNDVICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER ■ VOL. 73 ÉVF. 73__________________________ • ■ .. i ■. ' : ■' ______ „ 1978. január 28 Issue No. 4 Újabb Watergate-botránnyá dagadhat a Szentkorona ügye Az amerikai külügyminisztérium jogtanácsosának hamis esküje döntötte el a pert Carter elnököt Oakar képviselőnő komédiázással és szószegéssel vádolja Washingtonban egyelőre napirendre tértek a Szentkorona ügye fölött. Annak azonban, hogy a kiadatásnak szabad utat engedő bírói döntés — a Legfelső Törvényszéké is! — a külügyminisztérium ágtanácsosának hamis tanúságán alapult, messzemenő belpolitikai következményei lehetnek. A kormány ugyanis a Szentkorona kezelésével nemsértette az amerikai alkotmányt. Ha efölött nem húnynak szemet a lapok, televíziós állomások és törvényhozók, akkor olyan válság hullámai önthetik el az amerikai közéletet, hogy ehhez képest a nemrég lezajlott világraszóló Watergatebotrány is eltörpül, az igazságszolgáltatást. Az első törvénysértés abban állt, hogy december 5-ödikén a washingtoni járásbíróság december toakára tűzte ki a Szentkorona ügyének tárgyalását, s addig,amíg a bírói eljárás le nem zárult, a végrehajtó hatalomnak semmilyen intézkedést sem lett volna szabad hoznia. Ennek ellenére a kormány megbízásából Kaiser budapesti amerikai nagykövet december 13-ikán levélváltás formájában megegyezett Paja külügyminiszterrel, hogy a Szentkoronát január 6-ikán Budapestre viszik. A második alkotmánysértés az volt, hogy a kormány erőszakoskodó követelődzéssel presszió alá helyezte az ügy kansasi tárgyalására kijelölt bírót, Earl E. O’Connor-t-Erre akkor került sor, amikor Dole szenátor (aki az 1976-os elnökválasztáson a republikánus párt alelnök-jelöltje volt) a kansasi járásbíróságtól kérte függessze fel a Szent Korona kiadatását, addig, amíg a rendelkezésre álló dokumentumok megvizsgálása után a bíróság nem dönti el: az amerikai alkotmány értelmében szükséges-e a Szenátus jóváhagyása ahhoz, hogy a Szent Koronát kiadják. Háromszoros alkotmánysértés Az Egyesült Államok alkotmánya tudvalévően azon alapul, hogy az államhatalom három ágának — a parlamentnek, a bíróságoknak és a kormánynak — egymástól függetlennek kellene lenniök. A jelenlegi krízis pedig, mint eheti számunk angolnyelvű vezércikkében rámutatunk, azért roszszabb még a Watergatenél is, mert ott csak egy politikai bűntényről volt szó. Arról, hogy a kormány útját állta az igazságszolgáltatásnak. Most azonban a képviselőház néhány tagja is vádolható a kongresszus jogainak elhanyagolásával. És ami még ennél is súlyosabb megítélés alá esik: ez az ügy az igazságszolgáltatásra szintén árnyékot vetett. Három bíró — a kansasi járásbíróság,a denveri fellebbviteli bíróság és a Legfelső Törvényszék egy-egy tagja — tartozik lelkiismeretének és a jogrendnek azzal, hogy tisztára mossa magát az alaposnak látszó gyanútól, hogy a kormány kedvéért hitelt adott egy nyilvánvalóan alaptalan tanúvallomásnak. S meg sem kísérelték, hogy keresztkérdésekkel tisztázzák a kormány koronatanújának igazmondását. Bírák befolyásolása Maga a kormány többszörös törvénytelenséget követett el: (1) bíróság előtt fekvő ügyben intézkedett, (2) nyomást gyakorolt a bíróságra (három fórumra egymás után), és (3) hamis esküvel még félre is vezette A külügyminiszter dührohama Az ügyet a bíró december 23-ikán vette elő és január dereka tájára akarta kitűzni a tárgyalást, ami talán elég időt adott volna Dole szenátor ügyvédjeinek arra, hogy a per megnyeréséhez, legalább is a kiadatás ideiglenes felfüggesztéséhez szükséges eskü alatt teendő írásbeli tanúvallomásokat előkészítsék. Az alperes(mármint Carter elnök) megbízottjainak a sürgetésére azonban a bíró beleegyezett egy január harmadiki dátumba. Washingtonban úgy tudják, hogy ezt a hírt Vance külügyminiszter dühkitöréssel fogadta, mert attól tartott, hogy Dole ügyvédjeinek így valami idejük mégis lesz a peranyag összeszedésére. S ez az oka, hogy Washingtonból telefonos offenzíva indult meg a bíró ellen, így került sor rá, hogy december 24-ikén — Karácsony küszöbén s egy szombati napon! — a bíró a tárgyalás időpontját előbbre hozta és január harmadika helyett december 29-ikére tűzte ki, mégpedig a felperes'O’Dole szenátornak és ügyvédeinek a beleegyezése, sőt a tudta nélkül. Minthogy másnap vasárnap volt, hétfőn pedig Karácsony helyetti szünnap, a per előkészítésére mindössze két nap állt rendelkezésre, december 27-ike és 28- ika. Beavatottak Washingtonban meg vannak róla győződve, hogy csak a kormány közbelépésével lehetett a bírót erre a jogtalan és irracionális intézkedésre rábírni. Ilyen rövid idő alatt, 48 órán belül a felperes ügyvédjei természetesen nem tudták a tanúvallomásokat összegyűjteni. A Szentkoronáról szóló levél Horthynál Dole szenátor fő érve ez volt: az alperes Carter elnöknek azért is a szenátus elé kellett volna terjesztenie a Kaiser nagykövettől Paja külügyminisztertől december 13-ikán aláírt megállapodást, mert a magyar békeszerződésnek 1947 februárjában történt aláírása előtt hallgatólagos megállapodás jött létre Budapest és Washington közt, hogy amíg az orosz megszállás tart, a koronát nem adják ki. így vetődtek fel ezek kérdések: — Volt-e ilyen megállapodás az Egyesült Államok és Magyarország kormánya között; ha volt, az szerződésnek számít-e (mert akkor a jelenlegi amerikai kormány kezét is megköti), s minthogy az amerikai kormány, sőt a hágai nemzetközi bíróság is megállapította, hogy Magyarország a békeszerződést, főleg annak a szabadságjogokat garantáló részét nem tartja be, kérdés, lehet-e egy megszegett szerződés végrehajtása céljából szenátusi hozzájárulásra nem szoruló egyezményt (executive agreement-et) kötni, mert ha nem lehet, akkor a Szentkorona kiadására irányuló december 13-iki megállapodás érvénytelen. Budapest és Washington között két megegyezés jött létre a Szentkorona megőrzésére , vonatkozóan, a korona átvételekor és a békeszerződés aláírása előtt. Az Árpád-házzal rokonságot tartó Sibrik Györgynek 1948. április 6-ikán a bajorországi Weilheimben Horthy Miklós megmutatta azt a levelet, amelynek ellenében Pajtás ezredes a koronát átadta egy Grandpierre nevű magyar anyanyelvű amerikai tisztnek. Nem csak az azóta meghalt Horthy Miklósné és Horthy Jenő volt jelen, hanem Horthy István özvegye is aki most Lisszabon mellett Cascaisban él angol férjével. Sibrik legjobb emlékezete szerint a levél szövege úgy szólt, hogy a koronát mint Magyarország szuverenitásának megszemélyesítőjét megőrzik addig, amíg az oroszok el nem távoznak az országból. Ennek a levélnek a jelenleg Majorca szigetén lakó ifj. Horthy Miklós birtokában kell lennie, tudtunkkal senki sem kért tőle fényképmásolatot. Sibrik erről szóló affi davit-jét január másodikán, tehát a járásbírósági tárgyalás után hitelesítették és a Legfelső Törvényszéknek nyújtották be. Gyöngyösi Czikána-Zichy Kertész István Arról, hogy Gyöngyösi akkori külügyminiszter azért hagyta meg említetlenül a Szent Koronát a békeszerződésben, hogy a kommunisták ne kérhessék a kiadását és más ezzel kapcsolatos körülményekről gróf Czikáni-Zichy Móric és e sorok írója adott egy-egy affidavizet. Ezeket közvetve konfirmálja az a tény, hogy a békeértekezlet magyar előkészítői soha nem foglalkoztak a Szentkoronával. Erre dr. Kertész István is emlékszik, a külügyminisztérium békeelőkészítő osztályának főnöke s a békedelegáció főtitkára. De amikor még a járásbírósági tárgyalás előtt arra kérték, jelentse ezt ki írásbeli vallomásban, Kertész nemet mondott. Nagy Ferenc a korona védelmében A legfontosabb adat Nagy Ferenctől száz Folytatás a 3. oldalon Carter’s Handling of the Hungarian Crown — New Watergate Scandal State Department’s Perjured Testimony Decided Court’s decision The revelations about Watergate led to the resignation of President Nixon. High government officials were sentenced to prison for per* jury. Following the shocking events of Watergate, the American people elected a “Born Again Christian’* who promised to govern with high moral standards. The United States and its friends hoped for a regeneration of traditional American constitutional, legal and moral values. The events of the last two months regarding the U.S. handling of the Holy Crown of Hungary reveal a scandal wider than Watergate in its institutional dimensions. In Watergate only the conduct of the Executive Branch, of the Office of the President was involved. The presénf scandal touches the President, departments of State and Justice, the Congress and, most unfortunately, even the Federal courts. For this reason the scandal is worse than Watergate. As Congresswoman Mary Rose Oakar (Dem., Ohio) wrote, “deceit and deception have characterized the entire handling of this issue” by the White House, the National Security Council and the Department of State. Senior members of the House of Representatives, Congressman Clement J. Zablocki (Dem., Wisconsin) and Lee H. Hamilton (Dem., Indiana) also carry a heavy burden of conscience for which they should answer to Congress and the American people. They manipulated the Congressional machinery in the support of President Carter to prevent the House from considering Congresswoman Oakar’s Bill to keep the Crown in the United States. Far more distressing, however, are the events which took place before the American courts. The record shows that, on Christmas Eve, under heavy pressure from the Justice and State Departments, Judge Earl E. O’Connor of the Federal District Court in Kansas City moved the hearing date, originally set by him on the proposal of the State Department for January 3, 1979, forward tc^ December 29, 1977. He took this action without the prior knowledge or consent of the plaintiff Senator Dole or his lawyers. Under these circumstances, Dole’s lawyers had only two days, December 27 and December 28, to assemble the affidavits and prepare their case. Obviously, with the mails delayed by the Christmas rush, with potential witnesses away on vaction, this was an impossible task. This was the first serious injudicious blunder of Judge O’Connor. His next blunder was far worse. In a manner probably without precedent in American court practices he gave credence to the categorical assertion of the State Department’s Deputy Legal Adviser that he, Mark B. Feldman, after having searched all relevant files has not discovered any indication of any understanding between United ! States and Hungarian authorities í concerning the application or nonapplication of the 1947 Treaty of Peace to the Crown of St. Stephen, tacit or otherwise. Senator Dole’s affidavit included a letter from Deputy Assistant Secretary of State Walworth Barbour to Assistant Attorney General D.S. Townsend indicating a *‘special trust.” Affidavits by other witnesses indicated that some evidence of some kind of secret discussions and tacit understanding had taken place between American and Hungarian officials. Despite this, Judge O'Connor did not submit Mr. Feldman to any judicial cross-examination. Instead, giving full weight and credence to Mr. Feldman, Judge O’Connor dismissed Senator Dole’s assertions as having no basis whatsoever. The documents we have published show without challenge that the highest levels of the American and Hungarian governments had had in fact many discussions and had reached an agreement on the Crown, tacit and secret in nature because of the Soviet occupation of Hungary. Moreover, the Hungarian witnesses to the crucial incidents which led to that tacit agreement are alive and resident in the United States. One is former prime Minister Ferenc Nagy. They should have been heard by Judge O’Connor. The evidence points to one conclusion. The Court has been deceived. The State Department, in the person of Mark Feldman, has committed perjury. Judge O’Connor cannot plead innocence for his too-ready comodation of the Carter administration in moving the hearing date forward from January 3, 1978 to December 29, 1977. He can plead even less innocence for his injudicious opinions and conclusions based on the misleading and categoric affidavit given under oath of Mark Feldman. Neither can the appellate judges in Denver, Colorado avoid the judgment of history on the errors in reviewing the record. Nor can Supreme Court Justice Byron R. White hope that his own oversights will be passed over in silence. Whatever extenuations they will plead, they can not now claim on the basis of the public evidence that they do not know that the affidavit of Mark Feldman, on which Judge O’Connor placed such total reliance, is subject to serious chal lenge on the grounds of perjury. On this ground alone, it is their duty, as defenders of the integrity of the judicial system of the United States, to order a full disclosure of those documents which Mark Feldman in fact examined and of all other documents in the possession of the United States regarding the Crown, including those which Mark Feld' man did -not examine, although he swore that he read all pertinent material. The entire world awaits what Judge O’Connor, the appellate court in Denver, Colorado, and Supreme Court Justice White will do to correct the official judicial record. The reputation of the United States and especially of its judiciary are at stake.