Chicago és Környéke, 1978 (73. évfolyam, 1-52. szám)

1978-05-20 / 20. szám

-----------­----------------------------------­— Saáry Éva (Lugano): Előadókörúton — a „Nemzetőrrel” — Nem tudlak megér­teni! — csattan fel időn­ként a barátnőm. — Ha telefonálok neked, hogy „Gyere, megiszunk a sarki bárban egy ká­vét”, millió kifogást ta­lálsz. De ha azt mondom „Holnap utazom Hono­luluba, szeretnélek ma­gammal vinni!”, pilla­natig sem habozol a vá­lasszal: „Rendben van. Mikor indulunk?” — Hát, valahogy így van a Nemzetőrrel is. Tollas Tibor többször is bejárta Amerikát, Afri­kát, Ausztráliát (talán már a Holdon is volt!?), de, a Münchentől csu­pán egy „paraszthaj­szálra” fekvő Svájcba, tíz év óta most látoga­tott el először... Igaz (legyünk őszin­ték), a meghívás körül voltak problémák. Leg­jobb, ha adok egy kis helyzetképet: Zürich a földkerekség legellent­mondásosabb városa. Találkozóhely és ütkö­zőpont a Jó és Rossz nemzetközi erői között — idegen és magyar vi­szonylatban egyaránt. „Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, a pénz kö­rül!”­­— énekelhetné Mefisztó az, ezer éksze­rében csillogó Bahnhof­­strassén... Itt kötik a nagy üzleteket, itt csi­nálják a nagy spekulá­ciókat és csalásokat. A Limmatquai egyik kávé­házában álmodozott — a „világmegváltó forra­dalomról” — Lenin, s — zürichbergi villájában írogatva — mutatta be őt, a ma ámuló nemze­dékének Szolzsenyicin. Homoszekszuálisok,­­leszbikusok, kártyások. ..szemfényvesztők, ká­bítószercsempészek és fogyasztók metropolisa szelíd, józan, polgári álarc alatt.... És magyar vonalon?? — Itt élnek a jó, magu­kat — kevés szóval, de annál több tettel — iga­zoló hazafiak, akik nyu­godt lelkiismerettel tár­hatják a világ elé har­mincéves, szívós mun­kájuk konkrét (!) ered­ményeit. A Zürichi Ma­gyar Egyesület, Nőszö­vetség, a Keresztény Magyar Munkásszövet­ség stb. — De itt sündö­rögnek, szaglásznak, bomlasztanak a „nem politizálok”, a keletre kacsingatók is, akiknek a szemében a Nemzetőr és mindaz, amit képvi­sel, „vörös posztó”... A harc a hatalomért, — a békés felszín alatt! — kíméletlenül folyik (nem kis mértékben él­vezve — egyik oldalon — a hivatalos Magyaror­szág támogatását!) A Nemzetőr meghívá­sának, vagy meg nem hívásának problémája, mint az állandóan válto­zó erőviszonyok függ­vénye, alakult. S most érkezett el arra a pont­ra, hogy­­ez az előadó­­körút megvalósulhatott . Az „előjáték” tulaj­donképpen Tollas Tibor és Juhász László (a „Bécs magyar emlékei” és „Burgenland” c. könyv szerzője) márci­usi, genfi szereplése volt, amiről azonban — távollétemre való tekin­tettel — nem tudok be­számolni. Annál inkább viszont az április 7-i, luganoi estről, melynek rende­zésében (mint a Ticinói Magyar Egyesület alel­­nöke) magam is részt vettem. A kongresszusi palota szép, modern „kék ter­mében” a környéken el­szórt magyarok ötven százaléka gyűlt össze és­ hallgatta meg Tollas Ti­bort, aki egyrészt auszt­ráliai útja élményeiről (az ottani honfitársak közt átélt sok kedves és megható epizódról, nagy és kis áldozatvál­lalásról), másrészt a Nemzetőr küzdelmes 22 évéről, jelen gondjai­ról és problémáiról szá­molt be. Végezetül (szo­kásához híven) nemcsak saját, „Irgalmas fák” című verseskötetéből ol­vasott fel, hanem mun­katársainak, barátainak egy részét is bemutatta. Hogy csak példaként említsek egypár nevet: Kocsis Gábort, Koza­­nich Istvánt, Novák Má­riát... Családias, meleg han­gulat. Előadó és közön­ség alig bír elszakadni egymástól. Szinte sorba­­állnak a dedikációkért. — Még sohasem hal­lottam Tibor önálló est­jét, — mondta nekem egy jelenlévő. — Beval­lom, nagyon meghatott. Azon vettem észre ma­gam, hogy könny szökött a szemembe... pedig ilyesmi nem szokott ve­lem előfordulni. Rendkí­vüli érzéke van ahhoz, hogy megnyerje az em­bereket ... — Ezért féltékenyek rá olyan sokan! — — Igen, de erről nem lehet tenni. Menjenek a Jóistenhez­ panaszra! — Baselbe — hála az égi hatalmaknak ! — már nem mint „rendező”, hanem, mint szereplő és meghívott vendég men­tem. (Jaj, mennyivel kellemesebb és köny­­nyebb az, amikor az embernek csak a saját dolgával kell törődnie!) Kovács Andor szer­vezte az előadást — Né­meth János plébánossal karöltve. — S itt jegy­zem meg rögtön, milyen jólesett a fogadtatás. — Szoktuk olvasni ri­portjait a Kanadai Ma­gyarságban! (A lap most már egyre több hívem­nek jár.) A Maga írásai­ból tudom meg, mi érde­kes történik Svájcban! (Ajaj!) Nagy Klára Bernből, Nagy Ernő pedig a fran­ciaországi Belfortből „ugrott át”, hogy — fá­jós dereka ellenére és görnyedten — de részt vegyen az esten. Akadt azonban sok más is, aki hosszú vonatutat tett meg a Nemzetőr kedvé­ért... (Tollas Tibor min­dig és mindenütt felfe­dez, 20-30 év óta nem lá­tott „katonapajtású­„börtöntársa­kat”, hát”...) A báseli előadás fő­szereplője valójában Dr. Csernohorszky Vilmos volt. Immár ismert, de új, aktuális szempontok szerint átírt tanulmá­nyát olvasta fel a „je­lenkori magyar emigrá­ció feladatairól” — jó­zan mértéktartásával, összefogásra intő tár­gyilagosságával nem- Csak a „jobboldaliak”­­at, hanem a kételkedő­ket, gyanakvókat is megnyerve. (De hiszen, nincs is köztünk olyan nagy ellentét!” — döb­bent bele a hallgatóság­ba.) Tollas Tibor a Nem­zetőr történetére, prob­lémáira és a lírára össz­pontosította figyelmét. — Kellemes színfolt volt Farkas Katalin költőnő szereplése. (Felelevení­tette a görög-római ver­selésnek, az érzelme­ket mindig a forma vas­keretei közé szorító hig­gadtságát.) S végül, per­sze, én is sorra kerültem — de nem illendő, hogy magamról nyilatkoz­zam. (A nyájas olvasók úgyis sejtik, hogy ragyo­gó voltam...) Zürichben, a Guthirt egyházközség kultúr­terme zsúfolásig meg­telt. Lehettek 2-300-an. (Beszéltem genfiekkel, solothurniakkal, sőt még Ausztráliából ér­kezőkkel is!) Már az előadás meg­kezdése előtt lehetett érezni a levegőben a kel­lemes, meleg vibrálást, amely az előadókból leg­jobb képességeiket vált­ja ki. A műsor ugyanaz volt, mint Baselben, de egy fokkal színesebb, át­ütőbb hatású, a közön­ség pedig nagyon hálás és lelkes (ami nagyszá­mú könyv eladásában is megnyilvánult.) Bozsóki János, Bö­­röcz József, Orbán Ba­lázs, Szabó Péter, Ma­­gyary Sándor és még so­kan mások vettek részt a rendezés munkájában. Tollas Tibor (a prog­ramban nem­ is szereplő) híres versét, a „Bebá­­dogoztak minden abla­kot” címűt is elszavalta — közkívánatra, tombo­ló tapsok kíséretében. A végén a Svájci Ma­gyar Irodalom- és Könyvbarátok Körének XSMIKK) titkára marci páncímerrel díszített „Nemzetőr-tortát” adott át neki. Az estet a Zü­richberg, panorámikus kilátást nyújtó vendég­lőjében rendezett vidám bankett zárta... • Egész körútunk alatt ragyogott a tavaszi nap­­fény. Búcsúzásunk, in­dulásunk reggelén kúsz­tak csak egünkre komor, fekete felhők. Magányosan, sűrű ködben és hóesésben utaztak haza — délnek. — Lavinaveszély mi­att az összes svájci há­gókat lezárták — foga­dott Luganoban a rádió. Barátaimra gondol­tam, akik — a szép si­ker után elégedetten, de mégis csüggedt szívvel — autóztak észak felé. Tollas Tibor súlyos be­tegen csinálta végig az előadókörutat. Most új­­­­ra be kell feküdnie, egy hónapra, a klinikára FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! DAVE FORD CAPITOL FORD AUTÓK NAGY VÁLASZTÉKA THUNDERBIRD MUSTANG'N­ FAIRMONT FUTURA GRANADA FIESTA PINTO LTD, LTD I­ 4-KERÉK MEGHAJTÁSÚ TRUCK-ok kitűnő Állapotban levő HASZNÁLT AUTÓK ÉS TEHERAUTÓK Magyaroknak készséggel áll rendelkezésükre DÉVÉNYI GÁBOR Finance Manager FIGYELEM! A DAVE CORY FORD 3 hónapos versenyben van Középamerika legnagyobb Ford eladóhely címéért. Szokatlanul alacsony árak és nagy választék! 6200 W. TOUHY AVE., NILES, iLL. 763-1500/SUBURBAN PHONE 647-0444 Nyitva mindennap 9-től 9-ig. ! Kössön biztosítást Amerika legmegbízhatóbb biztosító vállalatánál! Prudential Insurance Co. Élet — Kórház — Betegsegélyző biztosítások Adómentes nyugdíjazási terv. Zalai György biztosítási ügynök Iroda: (312)644-5050 Lakás: (312)282-0873 SAUNA Relax and «n)oy th* hMithy good fooling« of oouna, doily. In wour homol Any ipoO« con bo oonvoríod to o QoPiuln« r«wood Finloh souna at a vary low prico, right now.wmw |||i W Fata la Chicago • largoat apaclallat In aauna malaliation for homo«, dubo, offtooi, condoa and hotala. Alto, gym/oxareioa •quipmont, whirlpool«, and ataam room equipment. Call 677-0050 lor an on alta aatlmata or vlalt any of our ahowrooma. . lincolnwooo MinnosoU Pata B1LUA8D SÍMRE CCRIBRS * jourr0**"000 Egyházi Naptár! Szent István Király Egyházközség 2015 W. Augusta Blvd. Chicago, Ill. 60622. Tel: HU 6-1896 Lelkipásztor: Ft. Dr. Mihályi Gilbert május 14, vasárnap: Anyák napi vacsora május 27, szombat: Ifjúsági Tánccsoport műso­ros estje május 28, vasárnap: Hősök napi ünnepi liturgia. Június 4, vasárnap: „Városunk, Chicago” c. program. Június 11, vasárnap: Elsőáldozás. Június 18, vasárnap: Apák-napi plébániai vacsora. Június 24, szombat: Hétvégi Magyarnyelvi Iskola évzáró piknikje az Adventure­­land-ban. Június 25, vasárnap: Kuglicsoport évi ban­kettje. Augusztus 12-13, szombat-vasárnap: plébá­niai zarándoklat. Augusztus 20, vasárnap: Szent István ünne­pe. Reggel ünnepi liturgia és a Magya­rok Nagyasszonya szinesablak leleple­zése. Este plébániai vacsora. Szent István kuglizók estje minden hétfőn a Rainbow Bowling-ban, 3956 W. Diversey Avenue. A Magyar Ifjúsági Tánccsoport próbája min­den szerda este a Mindszenty teremben. Pazarló szenátus Közismert az a körül­mény, hogy az amerikai federális kormány és az amerikai törvényhozás szinte fantasztikusan pazarolja az adófizető polgárok pénzét. A legújabb adat, amely a General Acco­unting Office (GAO) kö­zölt, egy új szenátusi épület, 122 millió dollár­ba fog kerülni és ez an­nál is érdekesebb, mert az eredeti költségvetés 48 millió dollár volt. Az épület azonban kü­lönböző kényelmi beren­dezések hozzáadása kö­vetkeztében, jelenleg az eredeti árnak két és fél­szeresébe fog kerülni, vagyis a felépítés és be­rendezés ára az eredeti­nél 154 százalékkal ma­gasabb lesz. William Proxmire sze­nátor (D-Wisc.) vélemé­nye: — Ami az új szenátu­si épület körül történik, az gyalázat. Az új szenátusi épü­let megépítésének költ­ségei 1972-ben 47.925.000 dollárt tettek volna ki és ezt is már egyesek so­­kalták. A különböző luxus­berendezések azonban ezt az árat először 85 millióra, ma már vi­szont 122 millió dollárra emelték. John Sparkman szená­tor (D.Ala.) a szenátus „Office Building Com­mission” elnökének vé­leménye : — Bizonyos vagyok abban, hogy a szenáto­rok meg fogják szavaz­ni az új szenátusi épü­let építését, függetle­nül a költségektől. Proxmire szenátor szerint az új szenátusi épületet a következő té­nyek teszik fantaszti­kusan drágává: A tetőn lévő, rendkí­­­vül elegáns étterem, a tornaterem, a folyósok márvány és bronz­ díszí­tései... és az a körül­mény, hogy a szenátorok irodáinak felépítése és berendezése egymaga másfélmillió dollárba kerül. Érdekes és figye­lemre méltó az a körül­mény, hogy a szenátus, amely saját maga­ alap­jában véve szükségtelen kényelmére 122 millió­­ dollárt hajlandó fordíta­ni, habozik, ha arról van szó, hogy az időskorúak nyugdíját felemelje, a farmereknek magasabb összegű támogatást ad­jon. Vajon, milyen mó­don tudja az amerikai szenátus ezt a magatar­tást igazolni? Vélemé­nyem az, hogy az ameri­kai szenátus morális válságban van és kép­mutatók gyülekezetévé vált — mondotta az új­ságíróknak Proxmire szenátor.­­Egy közvélemény­­kutató szerint a szená­torok 72 százaléka foglal állást az új szenátusi épület megépítése mel­lett, bármilyen maga­sak is legyenek a költ­ségek. A­­szenátorok azt állítják, hogy állásfog­lalásuk az amerikai adó­fizető polgárok nevében történik. (Szerk.) Halló, itt London! Jótékony célra ren­dezett vásáron fedezték fel, hogy a királyi mo­sodából elkallódott, még VI. György idejéből való koronás pizsamák is ke­rültek a vásárra aján­dékozott használt hol­mik közé. Aki megvette, kijelentette: nem fogja használni! Talán árve­résre bocsájtja. Vak lyúk is talál szemet?! Tovább szigorítják az Angliába érkező külföl­di orvosok nyelvvizsgá­it. Persze főleg a nem­zetközösségi országok­ról van szó, mert tavaly, a nyugateurópai diplo­mával rendelkezők kö­zül 90 % sikeresen vizs­gázott. Az 1663 egyipto­mi, pakisztáni, indiai, török, kínai és nemzeti­ségű orvosból csak 532 felelt meg a nyelvi kö­vetelményeknek, de eb­ből 476 jelentkező éppen csak, hogy átcsúszott. Kiváló minősítést egyet­len nyugatnémet kapott csak. Miután az angol betegek nehezen értetik meg magukat az ango­lul rosszul beszélő or­vosokkal, súlyos — gyakran halálos — ki­menetelű esetek napi­renden vannak. Közben a jelentkezők saját ha­zájában orvoshiány van.• Megtért az angliai fő­sátán, név szerint David Farrant, akit egy Nan­cy nevű csinos boszor­kány igézett meg és így a „Sátánkultusz” alapí­tója templomban kötött házasságot. Szemorvosnál, a be­teget vizsgálgatja az or­vos. Megkérdezi tőle: Ha kitekint az ablakon, mit lát ebben a pillanat­ban? Válasz: a Napot! Mire az orvos: Nincsen magának semmi baja! Vagy még messzebb akar látni?• Két regényíró találko­zik. Az egyik dicsérni kezdi a másik új köny­vét. — Nagyon örülök, hogy olvastad! Vagy in­kább, hogy — felolvas­ták... Szeretném tudni, ki volt az? — Aki a könyvedet írta... (.­.) 7. oldal A Massachusetts-i Magyar Egyesület Vezetősége szomorú szívvel már­ korábban bejelentette szerkesztőségünknek, hogy az egyesület jelenlegi­ alelnöke, Dr. Pongrátz Ernő, 53 éves korában tragikus hirtelenséggel el­hunyt. Miután késve kaptuk a hírt, így most utólag közlünk részleteket] Masszi Lajos elnök gyászbeszédéből, melyet a márciusi ünnepségen mon-­­dott el. „Kedves magyar tagtársaink, barátaink, vendégeink! Mielőtt mai ünnepünk méltatását elkezdem, elszorult szívvel és a csa-­­ládjával együttérző részvéttel Vezetőségünk nevében ma és itt kell utol­só Isten Veled-et mondanunk szeretett és megbecsült alelnökünknek, dr.­ Pongrátz Ernőnek. A sors tragikus iróniája, hogy alig több, mint két évvel ezelőtt Egye-I sületünk alapító és örökös elnöke Danó Sándor hagyott itt minket. Most­ pedig az emigrációs magyarságunknak egy másik nagyon erős pillérei dőlt ki sorainkból. Magam — bár ismertem őt régebbről — csak az elmúlt­ két évben kerülhettem közelebb Hozzá. Megalkuvást nem ismerő, de­ mindenkor korrekt, a magyarságért szívvel-lélekkel küzdő és kiálló har­f­cost ismerhettem meg benne. Higgadt nyugodtságával mindig megta­lálta az utat az egyenetlenkedések elsimítására. Erdélyben, Szamosújvárott született és így kétszeres magyarnak is kell] nevezzem. Azt mindenki tudta róla, hogy Gergely bátyjuk vezetése alatti a Korvin-közi Pongrátzok egyik harcosa volt. De közismert szerénységei miatt azt már csak nagyon kevesen tudták, hogy 1956. október 23-ánl ötödmagával ő volt az egyik tagja a magyar szabadságharcosok küldött-­­ségének, akik Déry Tibor íróval együtt a Magyar Országház épületébe­ mentek és az ott a jelenlévő kommunista vezetőkkel tárgyaltak, ők nyúj­tották át a magyar diákság 14 pontos követelését. Továbbmenően őt, mint­ önként vállalkozót küldték át a Magyar Rádió épületébe a pontok felolvasí­tására. Oda bejutni már nem tudott, mert a bent lévő ÁVÓ már levette a­ felvonult tüntetőket. Újra visszasietett az Országházba további tárgya­lásokra. Budapesten jogi tanulmányait kellett félbehagyja. Küzdelmes Clevelan­di kezdés után Massachusettsbe került. A Boston College-ban folytatta­ jogi tanulmányait, majd 1962-ben a New England School of Law-ban jogi­ doktorátust kapott. Példás családi életet élt. Gyönyörűen nevelt négy fia és özvegye sok­ magyar családnak mutathatna példát. Ízig-vérig szabadságharcos volt.] De elsősorban magyar. A Szent Korona visszatartásáért ő szervezett­ harcot és vezetett felvonulásokat Washingtonba. Ebben a harcban ma­radt alul. Az elmúlt években kétszer volt szív­attakja és február 21-én­ a harmadik véglegesen elvitte őt. A templomban és a temetésén hatalmas számban résztvevő magyar és­ amerikai barátja tett tanúságot, mily nagy szeretetnek örvendett. Nem-­ csak egyesületünk vezetősége, de számos magyar tagon kívül három ré­­­gebbi elnökünk is részt vett, hogy enyhíteni próbálja a család bánatát. Drága Ernőnk! Te már ott vagy, ahol mindent tudsz és tisztán látsz.­­ Talán meg tudsz nyugodni, hogy a kudarcod, a mi kudarcunk, valójában­­ jól sikerült. Valahogy úgy közöljük most innen Neked, hogy a régi ma­gyar mondásnak megfelelően: „Törököt fogtak, de nem enged el! ” Igen,­ mert hetenként 4 napon keresztül a Nemzeti Múzeumban sorban álló és f­elvonuló tömeg néma tisztelettel fejezi ki örömét, hogy újra láthatja] Szent István szent koronáját. Ez a felvonulás egy keresztény NÉP nem-­­zeti és eszmei hitvallása! Tudom,Te már valahol imádott Erdélyed felett, a Hadak útján Csabai vezéreddel őrződ és harcolod csatádat Magyarországért és hőn szeretett­ Erdélyedért. Segíts minket is drága Ernőnk! A Hadak útján való viszont-­ látásig, Isten Veled!

Next