Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-14 / 15. szám
Saáry Éva (Lugano): Nyitott szemmel — Ti, kint nyugaton, hogyan látjátok a helyzetet? — szegezi nekem mindenki, aggodalmas arccal, a kérdést. Az ázsiai események pánikhangulatot keltettek az országban. A lakosság attól tart,ogy — a Varsói Paktum keretében — magyar csapatokat visznek a kínai határra. A Vietnámnak küldött „testvéri ajándékokba’’ még úgyahogy beletörődnek (volt idejük megszokni az ilyesmit), de az emberáldozat lehetősége és gondolata vérforraló... Hat éve nem jártam Magyarországon. Most azonban Édesanyám súlyos betegsége hazakényszerített. Nem minden nyugtalanság nélkül készültem az utazásra, de (mivel megkaptam a vízumot) reménykedtem a hatóságok „következetességében” ... El kell ismernem, hogy (ezen a téren) nem is csalódtam. A határon sem be-, sem kifelé menet nem zaklattak s azt sem vettem észre, hogy valahol figyelt vagy követett volna valaki. • Budapest — a valóban szép metró s a sok felszíni építkezés ellenére is -4, piszkos és szegény, „balkáni” város benyomását kelti. A tereken tökmagot, napraforgómagot árulnak s egyre több a bőszoknyás, fejkendős erdélyi asszony, aki szőttesekkel, kosarakkal házal — már ameddig az ajándékboltok féltékeny vezetői el nem kergetik. A „KGST-piacon” fongybanfolyik a csenélélért. LA kevés pénzzel érkező „szocialista” turisták itt értékesítik csereáruikat... A len12. Az értelem központja 13. Ókori, germán nép 14. Európai főváros 15. Döntetlen futball-eredmény 17. Írói művet (esetleg filmet, levelet stb.) előzetesen ellenőriz 20. Akiről feltehető, hogy bűnt követett el .21. Régi súlymérték 22. Három — idegen nyelven 23. Kézi szerszám 26. Saját kezűleg 28. Meggondolatlan, kapkodó 31. ...LAND, holland tartomány 33. A. Vígszínház nagy sikerdarabja volt a századforduló után 34. Mássalhangzó főnét. 35. Gazdálkodásról adatszerű számadást ad 37. Névutó 39. A népgazdaság egyensúlyának egyik fontos térvezője ■ 41. C. I. 42. L II. 43. A 17-ik század egyik nagy holland festője 45. A pihenés ideje gyerek ellen már tiltó rendelkezéseket is kellett hozni , amelyeknek egyenes következménye, hogy a magyar látogatókat sem rajongják annyira körül Krakkóban, mint azelőtt. A levegő szennyezettsége óriási mértékű. Rohamosan növekszik a légzőszervi megbetegedések száma, s ezen — az ország szegénysége miatt — még segíteni sem lehet. Meg kellene szüntetni az egyéni fűtéseket, csökkenteni, a (hangyaként nyüzsgő, kétütemű motorral működő) apró kocsik számát... na és persze, máshová telepíteni a gyáripart. — Budapest olyan, mint a száz év előtti London lehetett. — jegyzi meg francia férjem. — Ha a dolgok így haladnak tovább, itt tíz év múlva meg lehet fulladni! — A színházi előadások szépek, de nagyon nehezen; lehet hozzájuk jegyet kapni. Ismerőseim jóvoltából mégis sikerül megnéznem az Erkel Színház „nemzetközi, modern balettfesztiváljának” az Állami Operaház által rendezett estjét. Négy különböző hangulatú zene, négy különböző felfogású téma. Bach „E-dúr hegedűversenyének” dallamára fehér, bőnadrágos tornakosztümökben lebegnek a lányok. Aztán — Radnóti „Nyolcadik eklogájának” félelmeit idéző — érdekes elgondolású, modern kompozíció következik, majdMilhaud „Kamarazenéjének’”,' Dohnányi '.Változatok -egy gyermekdalra” című művének táncos megfogalmazásai... Az áhítatos hangulatot csak a mellékkörülmények elhanyagoltsága zavarja meg. A wc- ben nincsen papír, az ajtók nem záródnak, szappanról, törülközőről pedig szó sem lehet, mert „azt ugyanis ellopnák". — Mindezek után azon sem csodálkozom, hogy a szünetben árult perecek ehetetlenek. Mint a vízbe áztatott bocskorszíj... Megjárunk egypár vendéglőt s készséggel elismerjük, hogy enhilni még mindig tudnak és szeretnek Magyarországon. Természetesen az árak itt sem szerények, ha a 3-4000 forintos átlagfizetéshez mérjük őket. Nézzük meg egy I. osztályú vendéglő étlapját: Gombás omlett 30.70; Casinó tojás 20.50; Rántott csirkecombok 74.30; Debreceni sertéskaraj 60.40; Uborkasaláta 21.20... Természetesen, léteznek sokkal olcsóbb helyek is. Sok ember van, akinek „jól megy”. (Százalékos arányban a mai Magyarországon több a milliomos, mint Amerikában, •— mondja egy író barátom. — Viszont az is igaz, hogy Budapesten harmincezer csavargó él, aki a „híd alatt” alszik s az ország — Nyugat felé — annyira el van adósodva, hogy minden egyes emberre harmincezer dollár teheresne, ha elosztanák.) Anyagi téren a legelgondolkoztatóbb és a legellentmondásosabb a helyzet. — Miből épülnek a villák? Honnan a rengeteg , kocsi? — Vannak jól kereső állások: orvos (már amelyik), színész, pártfunkcionárius, maszek, tsz elnök (igaz, a tsz-nyugdíjkáosz viszont már csak ^368-16 f kitett,kapnák havonta, s a hatóságok azon töprengenek, hogy „szeretetházakban” kel- 1 —.■ függőleges 15 16. Több svéd király neve 18. Időhatározó is, helyhatározó is 19. Hegyes szerszám 24. Nobel-díjas angol költő és író 25. Helység a Balaton mellett 27. Főzelék 29. Arturo ... (állítsátok meg!) 30. Személyszállító postakocsi volt hajdanán 32. Esküre szólít fel 36. S-sel: nép a Közel- Keleten 37. Mesterember 38. Vevő és eladó között folyik 40. Randevú 44. Férfinév 46. J. V. 48. A legkisebb folyóvíz 49- Kötőszó 50. Pihenőhely 53. Négylábú háziállat 55. A moziban áll 57. Kevertelen" , 58. ... lopsz (mitológiai óriás) 60. Az fegyik nem 62. Kicsinyítőképző 64. Tiltószó 51. ’U K. 52. Azonos betűk. 53. Katonai rang 54. Európai nép 56. A kivágott fa maradványa 59. Idősebb nőtestvér, kissé régies szóval 61. Taszít 63. Bizonyára megfázott 65. A gyorsvonat egyik vagonja FÜGGŐLEGES 2. Nemrégen elhunyt Kossuth-díjas költőnk (László) 3. Egy nagy állat szemfoga 4. A Nemzeti Színház hajdani nagy művésze (László) 6. A molibdén vegyjele 7. Egykor nagyhírű magyar sportegyesület 8. Nagy síkság 9. Női név (Ahasvérus perzsa király felesége) 10. B-vel a végén: egyesület 11. Iszik egy kevéskét lene őket elhelyezni), de virít a korrupció, a feketekereskedelem s mindenkinek van — legalább egy! — mellékállása. Vegyészmérnök barátom például (hogy csak egy esetet említsek) szabad idejében karikásostorokat farag, amelyeket nyáron a turisták úgy elkapkodnak „mint a cukrot”... — Csak nagyon nehéz az anyag beszerzése! Megvásárolni jóformán lehetetlen. Az lenne a legegyszerűbb, ha felajánlanék egy kis „borravalót” a különféle gyárakban dolgozó barátaimnak... De nekem még mindig lelkiismereti konfliktusaim vannak a lopott dolgokkal kapcsolatban. Mások bezzeg nem ilyen szívbajosak! — — Az autó nálunk státusszimbólum — hallom valaki mástól. — Ahhoz, hogy megvegyék (akár szükséges, akár nem), képesek lemondani mindenről. Inkább nincsen a gyereknek tej, nem vesznek neki cipőt... Pedig az emberek általában jól öltözöttek! — De fiatal, mentőorvos ismerősöm eláraszt rémtörténeteivel. — Én azelőtt, naivul, azt hittem, hogy nálunk mindenki tisztességes körülmények között lakik. A tapasztalat azonban mást bizonyít. * Olyan nyomortanyákon járok (s itt nem cigányokról beszélek!), amilyeneket azelőtt elképzelni sem tudtam. Kéthárom család egy üzlethelyiségben ... a város közepén! Értelmiségiek is. Különösen rossz a vidékről felkerülők helyzete, akik gyakran csak ágyrajárók, s még az ágyon is osztozkodnak. Mikor az éjszakai műszakban dolgozó felkel, a nappali színszaköálésekszik... Persze, mindez hihetetlen. Még az itthoniak számára is. Amíg az ember nem látja... • Az 5-6 évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva, kellemes meglepetésként ér, hogy az emberek — otthon, de nyilvános helyeken is! — sokkal szabadabban és bátrabban beszélnek. Lelki alapállásuk, hogy (legalábbis magánéletükben) nem vesznek tudomást az oroszok ottlétéről és a kommunizmusról. Úgy tesznek, mintha mindez nem létezne ... De azért kiszolgálják a rendszert! Mintegy álomban, automatikusan ... s az állam beéri ennyivel, feltéve, hogy a tanu-témákat nem sokat firtatják. De ez nem okoz gondot. Tökéletes az öncenzúra. Talán erősebb is, mint kellene. Hála a hazalátogatóknak és a külföldi utazásoknak,, az emberek politikailag tájékozottabbak, mint azelőtt voltak s felfogásuk már nem üt el olyan bántóan az emigránsokétól. Reálisan látják a helyzetüket, cinikus beletörődéssel. Ebben a légkörben csak a fiatalság lázong (ordít, tör-zúz) és fulladozik. Lelkileg kihúztak alóla mindent: a vallást, a nemzeti érzést, az idealizmust... Döbbenten tapasztalom például, hogy László Gyula nevét — még értelmiségi körökben is! — csak kevesen ismerik és munkásságáról semmit sem tudnak. (Nyilván nem csinálnak neki nagy propagandát s könyveit, főleg a külföldi igényt kielégítő példányszámban hozzák forgalomba.) A „nacionalizmusnak” bélyegzett nemzeti érzés üldözés tárgya a mai Magyarországon. Mindent elkövetnek, hogy a jövő nemzedékét lelkileg és biológiailag tönkretegyék. Az erőszak nem használt. Most hát ösztönzést és alkalmat adnak rá, hogy a nép maga irtsa ki önmagát. Egy hét — nem sok idő. Próbálok mindenbe belekóstolni, minden benyomást mélyen magamba szívni. Rokonokat, ismerősöket látogatok (még mindig „eggyel több” van, „mint a rosta lika”!) — és nézelődöm. Legszívesebben egy halom könyvet vásárolnék, de nem lehet, mert még az otthonhagyott régiekből is ki szeretnék hozni egypárat, így például azokat, amelyekben— ez ma már komoly értékemelő! — ott ékeskedik a Gyűjtőfogház bélyegzője! Na, de nem erről akarok írni, hanem arról, hogy miket láttam és tapasztaltam a Széchenyi Könyvtárban, ahová beültem kartotékokat böngészni. Természetesen, a nyugati magyar irodalom érdekelt, mi van meg náluk és mihez hogyan lehet (egy hazai olvasónak!) hozzájutnia. Több „stichpróbát” csináltam s arra a következtetésre jutottam, hogy a Könyvtár gondosan összegyűjtött és feldolgozott minden (?) nyugati anyagot — az utolsó kis brossuráig, sőt idegennyelvű kiadványig. Lapozgatom saját magamat... Nemcsak a verseskötetem („Átható csend”) van meg, de — külön kartotékon — minden mű, amelyben szerepelek, vagy amit illusztráltam. — Attárr 10* Ötletszerűen — fellapozom egypár más író nevét. Tollas Tibortól kb. 15 könyv (még az angolnyelvű afrikai útibeszámoló is!); mindenen „Z.A.” — bélyegző. — Szeretném kivenni olvasásra az 1970-es Nemzetőr-évkönyvet! — megyek oda, ártatlan arccal, az egyik könyvtároshoz. Megdöbbenve, rosszalé szemöldökráncolással néz rám. — Azt nem lehet. — — Miért nem? — — Mert az „zárolt anyag”, amelynek olvasásához főigazgatói engedély kell! — Bocsánatkérések közt lépek le, illetve bújok vissza a kartotékosfiókok közé. Most már legalább tudom, mi az a „Z.A.”! Na, lássuk csak! Gábor Áron minden könyve „zárolt” — kivéve az Ausztráliáról szólót és a „Wohin Amerikaner” címűt. Csernohorszky sok, orvosi írásán megdöbbenek. (Most értem csak meg, milyen karriert hagyott ott, s hogy távozását miért fájlalják annyira a hazai hatóságok.) Természetesen, mind hozzáférhető. Egyedül a „Modus vivendi” vékony kis brosúrájától félnek... (Nevetséges lenne, ha nem kellene sírni rajta!) Nincs sok időm. Nézzünk egy humoristát! — Vajda Albert minden műve olvasható, kivéve kettőt. Egy lépés előre, kettő össze-vissza. Megcsaltam Ádámot. (Ez utóbbit nem nagyon értem. Ennyire vigyáznának az állampolgárok erkölcseire??) Az alapelv hamar kihámozható. Létezik személyi és létezik tárgyi index. Vannak írók (pl. Tollas), akiknek minden műve (még a legártatlanabb is!) tilos olvasmány, míg másoknál tárgy szerint válogatnak. Az egész persze gyerekes dolog, hiszen bizonyos kérdésekben a hazai írók élesebb bírálatot mondanak, mint a kintiek. Másrészt pedig — az utazások következtében — igen sok „tiltott” könyv forog már közkézen. Nemcsak a vételi díjak alakultak ki és stabilizálódtak, hanem már a kölcsönzési díjak is... A kultúrpolitika változatlanul vaskalapos. („A szabál az szabál!”) Nem hiszem, hogy — a maguk részéről — készek lennének bármilyen engedményre. Mézes-mázos beszédükkel csupán a nyugati ellenzék hangját szeretnék elnémítani. Szerencsénk van, mert megláthatjuk a Szent Koronát. Hétköznap lévén, nincsenek sokan. Kényelmesen elbámészkodtunk. A terem sarkában fegyveres rendőrök, a falakon televíziós figyelőkamerák. Ünnepélyes csend. — Úgy látom, az érdeklődés már megcsappant! — elegyedem szóba az egyik civil őrrel. — Ne tessék gondolni! Ma munkanap van, az emberek dolgoznak, de szombat-vasárnap még mindig megfordul itt 5-6000 ember. Valóságos zarándoklat... Mint ismerőseimtől hallom, sokan többször is megnézik, mintegy időről-időre ellenőrizve, hogy nem lopták-e el. Egy 8-9 éves kisfiú ólálkodik körülöttünk. Ragyogó tekintetét nem bírja levenni a történelmi ékszerekről. — Mi az, Öcsi, tetszik? kérdezi, tőle,mosolyogva az őr. — Igen. Nagyon! — — Ha kaphatnál belőlük valamit, mit választanál? A kardot? — — Nem, nem a kardot, hanem a koronát! — feleli elbűvöltem Lelki szemeim előtt felködlik egy régi látogatás ... Én is hasonlókorú lehettem, amikor először láttam a Szent Koronát. Az Eucharisztikus Kongresszus idején állították ki a várban. A terem az itteninél sokkal díszesebb volt, szinte templom. Az üvegszekrény négy sarkán pedig nem davajgitáros rendőrök lődörögtek, hanem feszes vigyázban, kivont karddal, négy díszruhás koronaőr... A sors különös játéka, hogy az a jóképű fiatalember, akibe — huszonegynéhány éves koromban — „halálosan” szerelmes voltam, most nagyon fontos, „bizalmi állásban” van, ahol minden dokumentumanyaghoz hozzájut. Mikor felhívom telefonon, ezt azonban még nem tudom. Csak a szép emlékek kísértenek... Örül váratlan megjelenésemnek s összeülünk beszélgetni — egy presszóban. Nem kérdezek tőle semmit. Magától kezd el mesélni — olyan körültekintő alapossággal, mintha két óra leforgása alatt mindenről tájékoztatni akarna. Alig tudok közbevetni egyegy rövid kérdést. — Látom, nem is nekem akarja elmondani, amit mond, hanem — rajtam keresztül—az egész magyar emigrációnak. Megpróbálom hát—erősen lerövidítve — rekonstruálni eszmecserénket. Elsősorban a hazai erkölcsök foglalkoztatják. Egy-két vonalon világrekordot értünk el — mondja.— Öngyilkosság, alkoholizmus, 16 éven aluliak művi vetélése, s egyre jobban kezd terjedni a kábítószerfogyasztás. Az utolsó két hónapban hatvan halálos áldozat... — Kábítószer Magyarországon?? — — Nem kell hasisra, kokainra gondolni! Az itt használt szerek házilag is előállíthatók. Egy bizonyos orvosság például sörrel összekeverve kellemes bódulatot eredményez, de van egy tubusos ragasztófajta is, amit plasztikzacskóba nyomnak és azt húzzák a fejükre... Gyakran meg is fulladnak benne. — — Minderről sehol sem lehet hallani! — — Teljes a hírzárlat. Szocialista országban nem létezhet kábítószer! Az orvosoknak éppoly tilos tárgyakig róla vagy kutatni utána, mint a szociológusoknak. Amiről nem beszélünk, az nincsen. Ez az elv. —— És a prostitúció? — — Még talán sohasem volt ilyen méretű. Mindenkit meg lehet venni. Csak pöccinteni kell... Eszembe jut az a 3-4 fiatalasszony, akivel a hét folyamán találkoztam. Mindegyiket otthagyta (gyakran gyerekkel!) az ura. Jött egy kiszolgálólány, egy titkárnő... Amit nyugaton csak múló kalandnak tekintenek, amiatt Magyarországon felborítják a házasságot, a családi életet. Rengeteg a válás! (Ebben is vezetünk!) Általában mindenben a „Carpe diem”-elv uralkodik.Csak a jelentésvezete számít. A lemondás, az áldozat fogalma ismeretlen. — De beszéljünk másról. Úgy látom, sok jó könyv jelenik meg Budapesten. — És még több marad örökre az asztalfiókban! Csak ezt kevesen tudják. Nemcsak magyar vonatkozású dolgok, dehogy egy jellegzetes példát említsek) darabokról szóló dokumentumanyagok, riportok is. A hírközlőszervek, újságok igazgatóinak, főszerkesztőinek kilencven százaléka cionista zsidó, aki kívül a pártjelvényt hordja (s a párt hivatalos politikáját hirdeti), belül a hatágú csillagot. Magyarokra vonatkozó szándékaiban teljesen kiszolgálják a rendszert, az Izrael ellenes propagandát azonban elszabotálják. Ez utóbbi természetesen érthető. Mindegyiknek van egy nagynénikéje, nagybácsikája Tel Avivban... . Nem akarom firtatni ezt a kényes témát — bár mi meggyőződésem, hogy elhallgatása senkinek sem használ. Amiről nem szabad beszélni, amit erőszakosan lefojtanak, az, előbb-utóbb robbanni fog, s akkor csupán „antiszemitizmusról” esik majd szó, az azt kiváltó okokról azonban nem. — Nyugati magyaroktól gyakran hallom, hogy idehaza teljes a szólásszabadság, mert ugyebár a Hofi is a kabaréban... — Hofi?! Vedd tudomásul, hogy Hofi állami alkalmazott s feszültséget levezető „biztonsági szerepül” szolgál. Mindazt, amit ő elmond, dokumentumokkal alátámasztva, komoly tanulmány formájában , már nem lehet közölni. — Mi a véleményed a dialógusról s az Anyanyelvi Konferenciákra hazalátogatókról? — A száján kicsúszó szó nem bírja a (nyugati) nyomdafestéket. Kezdem hát a folytatásnál: — Kiállítják elébük Sinkovitsot díszmagyarban, elviszik őket a Gundelhez, az Operába s azt hiszik, hogy minden rendben van. Az ország életéből, a problémákból nem látnak semmit. — Szerinted mi a nyugati emigráció feladata, mi az, amivel az itthoniakat a legjobban tudjuk segíteni? — — Tartsatok ki az elveitek, az álláspontotok mellett és mondjátok ki kertelés nélkül az igazságot! Csak ezzel tudtok nekünk segíteni! Ha engedményeket tesztek, ha megalkusztok, akkor értelmetlen volt a kimeneteletek, legalábbis az ország jövője szempontjából.Mert el kell végre dönteni: Egyéni jóléteteket, dicsőségetek két keresitek-e ott kint, vagy pedig küldetést, szolgálatot teljesítetek! Utolsó estém Budapesten. Nincs már semmi programom. A televízió előtt ülök. „A mozielőadás vége” című amerikai filmet vetítik. Kiváncsi vagyok rá, milyen jellegű, mondanivalójú darab az, amiért — a valutában oly szegény ország! — kemény dollárokat kész áldozni. A történet egy kisváros diákjairól szól. Diákokról, akik teljesen gátlástalanul (és természetesen érzelemmentesen) szertkeznek mindenütt és mindenkivel, aki az útjukba kerül — nemre és korra való tekintet nélkül... Vajon, szüksége van erre a mai magyar ifjúságnak? vízszintes PAUL VALÉRY egy aforizmáját tartalmazza rejtvényünk vízszintes — függőleges sora. 47. Pusztít . 48. Kedv a táplálkozáshoz 7. oldal SERVICE STATION 6401 N. Ridge Chicago, 111. 60626 a Ridge és Devon kereszteződésénél Mindenfajta európai és amerikai autók szakszerű és lelkiismeretes javítása AUTOMATA Transzmisszió Service Magyarul beszélő szakképzett szerelők FRANK ISTVÁN tulajdonos szeretettel várja a magyar üzletfeleket EXPERT AUTO REPAIRS FOREIGN & DOMESTIC .tune ups • TOWING SERVICE Telefon: 262-1432