Chicago és Környéke, 1980 (1-51. szám)
1980-09-20 / 38. szám
Amikor ezeket a sorokat írjuk, Kanadában ismét postássztrájk van. A probléma jelenleg az, hogy 50.000 úgynevezett federális tisztviselő, az elosztó irodákban sztrájkba lépett. A leveleket és a csomagokat szállító teherautó-sofőrök — szakszervezetük felhívására „tiszteletben tartják” a sztrájkot, nem mennek át a picket vonalon, vagyis a jelen pillanatban ismételten nincs postai levél és csomagszállítás Kanadában! Az első kérdés ez: miért van az, hogy Kanadában általában évenként postássztrájk van? A válasz a következő: Kanadában a postahivatalokban összesen 7 különböző szakszervezet van. Ha tehát a federális kormány három szakszervezettel aláírja a kollektív szerződést, még mindig van négy olyan szakszervezet, amely sztrájkolhat — és ennek vagyunk most tanúi és áldozatai. A Trudeau-adminisztráció előtt nem volt lehetséges federális sztrájk Kanadában. Amerikában ma sem sztrájkolhatnak a federális alkalmazottak. Az indokolás a következő: Egy federális alkalmazott nemcsak alkalmazott, de egyúttal alkalmazó is, hiszen a federális kormány voltaképpen az adófizetők összessége, ha tehát egy föderális alkalmazott sztrájkba lép — voltaképpen önmaga ellen sztrájkol, ami teljes értelmetlenség. A postai alkalmazottak arra hivatkoznak, hogy a sztrájkjog az Alkotmányban biztosított jog és amikor sztrájkba lépnek, tulajdonképpen demokratikus polgári jogukat gyakorolják. Ezzel az érveléssel azonban azért lehetetlen egyetérteni, mert a jelenleg sztrájkoló postai tisztviselők száma 50.000 , ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy mindössze 50.000 dolgozó tönkre teszi teljesen a kanadai nemzetgazdaságot. Kanadának 23 millió lakosa van és nagyon nehéz igazolni ezt a „demokratikus jogot”, amelynek alapján 50.000 ember áll szemben 23 millióval. Az újabb postássztrájknak van egy másik oldala is és ez a következő: A sztrájkolók szakszervezete azt állítja, hogy a kapitalista kizsákmányolás ellen harcol. A sztrájkolók órabére azonban 9-10-11 dollár és egyáltalában nem jelentéktelen túlóráikkal együtt évi jövedelmük könnyen meghaladhatja az évi húszezer dollárt, ami egy átlagos gyári munkás jövedelménél lényegesen magasabb. Nehezen hihető el az, hogy a sztrájkolók voltaképpen a kapitalizmus ellen küzdenek: a bankok különleges küldöncökkel küldik el ügyfeleik számára a Chargex és egyéb tartozásokravonatkozó kimutatásokat. A Bell Telephone Co. ugyanezt teszi és azzal fenyegeti előfizetőit: ha nem viszik el személyesen a telefonszámlára vonatkozó csekket, kikapcsolja telefonjukat. S elérkezik a nap, amikor az Eaton’s vagy Simpson’s nagyáruház küldöttje megérkezik otthonunkba és kezünkbe téve a számlát, közli, hogy két héten belül személyesen oda kell mennünk és ki kell fizetnünk, amivel tartozunk. A postássztrájk nem a nagykapitalistákat (a bankokat és a nagyvállalatokat) érinti hanem a kisembereknek, a kis és középvállalatoknak okoz mérhetetlen és behozhatatlan kárt. A szakszervezeti vezetők meséje az, hogy ezek a sztrájkok a „dolgozók érdekében” és a „kapitalizmus ellen” történnek. Ezek a sztrájkok megkárosítják a dolgozókat és az igazi kapitalizmusnak semmiféle kárt nem okoznak. Menjünk egy lépéssel tovább: a sztrájk segíti a nagyvállalatokat, amelyeknek küldönceik útján csupán egyetlen levelet kell kiküldeniük, hangsúlyozva, hogy tartozásukat ki kell fizetnünk, és ha nincs más megoldás, a helyszínre kell mennünk. A postások legújabb sztrájkja a dolgozókat és a kisembereket és a kisvállalkozókat állítja nehéz helyzet elé, s az igazi kapitalisták sohasem károsodnak. Talán nem érdektelen emlékeztetnünk arra, hogy a legutóbbi postasztrájk többszázmillió kárt okozott a kanadai nemzetgazdaságnak, Mr. Claude Jean Parrott, szakszervezeti vezetőt, aki a federális törvényhozók döntése ellenére arra bíztatta a szakszervezetek tagjait, hogy ne térjenek vissza munkahelyükre, más szavakkal, egy federális törvény megszegésére szólította fel őket, végülis minimális fogházbüntetésre ítélték és a büntetés letöltése előtt szabadon bocsátották, , ,,jó viselkedése” jutalmául. Mr. Parrott jelenleg szabadlábon van és természetesen egyetért a legújabb postássztrájkkal, amely ezúttal is többszáz millió dolláros kárt okozhat a kanadainemzetgazdaságnak. Mr. Parrott ezúttal is „jól viselkedik” és a kanadai polgárok tovább tűrik a Trudeauadminisztrációt... s talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a föderális kormány néma maradt a legújabb postássztrájk alkalmával is. • A Harris és a Gallup Közvéleménykutató Intézetek és az Associated Press nevű hírügynökség legújabb közösen végzett felmérése szerint az amerikai elnökválasztási küzdelem új fejezethez érkezett: Jimmy Carter és Ronald Reagan népszerűségi százaléka egyaránt 38-38 százalék. John Anderson, aki független liberálisnak nevezi magát (egyébként republikánus, kongresszusi képviselő) 18 százalékkal kullog mögöttük , de veszélyesen kullog. A fennmaradó százaléknak nincs határozott véleménye. A felmérés eredménye mindenekelőtt azért érdekes, mert hetekkel ezelőtt Reagan még 2:1 arányban vezetett Jimmy Carter ellen, Anderson akkor még csak 14 százalékkal kullogott mögöttük. Mr. Harris, a Harris Közvéleménykutató Intézet elemzése a következő: Annak ellenére, hogy a nyugati világ nagy részében az utolsó 2-3 évben a konzervativizmus erősödött (lásd Angliában Margaret Thatcher választási győzelmét) Ronald Reagan, politikailag ügyetlen kijelentéseivel eljátszotta fölényét Carterrel szemben. Egyeseknek nem tetszett a vietnámi háborúval kapcsolatos kijelentése sem. Nixon aki az utóbbi évtizedek leggyakorlatibb értékű amerikai elnöke volt, nem indokolatlanul vonta viszsza az amerikai katonákat Vietnámból. A vietnámi háború értelmetlen volt az amerikaiak számára. Reagan kijelentése ismét felidézte a vietnámi háborút, holott az amerikaiak már csak azért is szeretnének elfeledkezni arról, mert az Egyesült Államok történetében ez volt az első háború, amelyet Amerika az ismert okok miatt nem tudott megnyerni. Reagan kijelentése a két Kínáról (Amerika ismét felveszi a diplomáciai kapcsolatot Taiwannal) ugyancsak politikai gyakorlatlanságra vall. Egyre világosabb, hogy a szovjet imperializmussal szemben a Kínai Népköztársaság lehet Amerika leghatékonyabb szövetségese, az amerikai polgárok nyilvánvalóan úgy vélekednek, hogy Taiwan miatt nem szabadna eljátszani Peking együttműködési százalékát. George Bush, aki egyébként a Reagan-Bush és Carter- Mondale legintelligensebb és leggyakorlottabb tagja, Japánban és Kínában tett kijelentéseivel megpróbálta ellensúlyozni és módosítani Reagan politikailag elhirtelenkedett nyilatkozatát, amennyiben Reagan lojális akar maradni Taiwanhoz, amely ugyancsak lojális volt mindig az Egyesült Államokhoz. Anderson nem kerülhet a Fehér Házba, de veszélyes lehet, elsősorban nem Reagan, hanem Carter számára, akitől elhódíthatja a Kennedy-liberálisok és a négerek szavazatait. Amennyiben sem Carter, sem Reagan (Ander,son előretörése következtében) nem tudja az elektori szavazatok többségét megnyerni, az amerikai Alkotmány értelmében érdekes helyzet állhat elő. Ebben az esetben az új elnököt a képviselőház választja meg, egyszerű szótöbb Az Alkotmány nem követeli meg, hogy az elnök és az alelnök ugyanahhoz a politikai párthoz tartozzék, habár eddig mindig így volt az Egyesült Államok történetében. A novemberi szavazás eredménye tehát a legjobb és a legkedvezőbb esetben is nagyon szoros lesz Mr. Carter és Mr. Reagan között — jövendöli Mr. Harris és hozzáteszi: Ez kétségtelenül Reagan politikai gyakorlatlanságának a következménye. Viszont azt is leszögezi Reagan teljes előnnyel indul Carter ellen (a Billygate-ügy, Carter katasztrófális magatartása az Iránban fogva tartott amerikai túszokkal kapcsolatban, teljes gazdasági és pénzügyi tehetetlensége, stb.) Mr. Harris véleménye szerint Reagan életkora (Reagan majdnem 70 éves, Carter 56 esztendős) lényegtelen, a megkérdezetteknek csupán 3 százaléka vélekedett úgy, hogy Ronald Reagan „öreg.” A New York-i republikánus és a new yorki demokrata párt szenátorválasztási előválasztása lezajlott. Mindkét oldalon valótlan és meglepő eredménnyel. Jacob Javíts, a Republikánus Párt szenátora, veszített Alfonse L’Amatoval szemben. A 76 esztendős Javíts 33 éve vesz részt aktívan a politikai életben és 24 esztendeje New York állam szenátora. Javíts a Republikánus Párt liberális szárnyához tartozik, ennek ellenére azonban Reagant támogatta. Nem biztos azonban, hogy Javíts véglegesen kikerült a politikai életből, mert előválasztási veresége után a Liberális Párt szenátorjelöltje lett. A Demokrata Párt csontvázas szenátorjelöltje a 39 éves Elizabeth Holtzman lett. Miss Holtzman legveszélyesebb politikai ellenfele Bess Meyerson, az egykori Miss America volt, a kettejükre leadott szavazatkülönbség azonban 41-31 százalék volt, Miss Holtzman javára. John Lindsay, az egykori republikánus polgármester is indult a Demokrata Párt szenátorjelölti aspiránsaként, azonban összesen a szavazatok 16 százalékát kapta. Holtzman és Myerson egyenként egymillió dollárt tudott összegyűjteni televíziós kampányára, Lindsay azonban alig százezret. Az előválasztási eredmény után Mr. Lindsay kijelentette, hogy véglegesen visszavonul az aktív politizálástól.• Damascusi jelentések szerint Muammar Qaddafi, líbiai diktátor régi álma teljesült: Szíria és Líbia hivatalosan egyesült. Egyelőre nincs hivatalos értesülés arról, hogy a két ország közös államfője ki lesz, de majdnem bizonyos, hogy Szíria elnöke, Hafez Al-Assad másodrangú szerepet fog kapni, a líbiai diktátorral szemben. A United Press International nevű amerikai hírügynökség hírelemzőjének a véleménye szerint két ország egyesülése „földrajzi okok miatt” gyakorlatilag nem jelent semmit. Az egyesülés elsőrangú célja az, hogy az egyesült Szíria és Líbia szembeszálljon Izraellel és Egyiptommal. Ennek a tervnek a végrehajtása azonban aligha lesz lehetséges — állítja a UPI hírmagyarázója. • A cambodiai Heng Samrin rezsim, lassan és fokozatosan, Vietnám támogatásával és a nyugati világ figyelme nélkül, újabb szovjet csatlós országgá változtatja Cambodiát. Ez a folyamat lassú és csendes, a Szovjetunió ezúttal igyekszik elkerülni az afganisztáni invázió nyilvánosságát. Phnom Penhben, a cambodiai fővárosban, ilyen szövegű plakátok jelentek meg az utcákon: — Mi mindnyájan Max Lenin mellett foglalunk állást! Élmen Max Lenin. A kérdés az, hogy valójában kicsoda a titokzatos „Max Lenin?” A nyugati újságírók kiderítették, hogy a cambodiaiak félreértették az eredetileg küldött orosz szövegű propagandaplakátokat és azt a szokásos kifejezést, hogy „állást foglalunk Marx Lenin mellett, Max Leninnek fordították le, vagyis a cambodiai Kommunista Párt abban a tévhitben él, hogy volt egy olyan kommunista „hős”, akit Max Leninnek hívtak. Valójában azonban lényegtelen, hogy ki volt „Max Lenin.” A lényeg az, hogy Cambodia fokozatosan a Szovjetunió új csatlós országává válik. Szovjet és vietnámi engedéllyel sok cambodiai fiatal utazik Kelet-Európába, hogy az ottani „fejlett szocializmust” tanulmányozza. (A nagymama mindig otthon marad.) A fiatalok kedvence Magyarország, amelyet sokan a „legfejlettebb” szocialista országnak tekintenek.'''!jsrnbstti Egy 22 éves cambodiai egyetemi hallgatónő teljes kommentárja a United Press International nevű amerikai hírügynökség levelezője előtt: — Magyarország cso,dálatos ország! Ha valakinek van pénze, az üzletekben majdnem minden nap sonkát vásárolhat. Az Agence-France Presse nevű francia hírügynökség munkatársának kommentárja a következő: " A jelenlegi cambodiai helyzetben az a leggroteszkebb és a legtragikusabb, hogy már a szovjet irányította diktatúra is kedvezőbb a néhai Pol Pot rezsimnél, amellyel szemben a cambodiaiak minden más rezsimet szívesen üdvözölnek. Általános jelszó ma Cambodiában: — Még mindig jobb Heng Samrin, mint Pót Pot diktatúrája alatt élni. (Pol Pot, egykori miniszterelnök idején, válogatás nélkül, sokszázezer cambodiait mészároltak le.) — Micsoda tragikus dolog — írja a francia hírügynökség cambodiai levelezője — hogy valaki még a Szovjetunió diktatúráját is előnyösebbnek és kedvezőbbnek találja, mint Pol Pot diktatúráját.Micsoda tragikus dolog az, hogy már az is előny, ha hónapok alatt nem félmillió embert végeznek ki, hanem csak kétszázezret. Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség jelentése: — A szovjet bürokraták tisztában vannak azzal, hogy milyen szerencsétlen az élet Cambodiában, egyedül a nyugatiak nem tudják. A Nyugat élelmiszer és gyógyszer szállítmányokat küld Cambodiába, ezek a szállítmányok azonban sohasem jutnak el azokhoz, akiknek élelemre és gyógyszerre van szükségük. Amint az élelmiszer és gyógyszerszállítmányok Nyugat- 1610 Cambodiába érkeznek, a kormány pillanatok alatt olyan teherautókra rakatja a szállítmányokat, amelyeken nincs jelzés és az utcán járó éhes és beteg cambodiai polgárnak fogalma sincs arról, hogy olyan teherautó suhant el mellette, amely a számára Nyugatról küldött élelmet és gyógyszert szállítja a kommunista uralkodó osztály tagjaihoz. • Amerikai, angol és francia újságírók egybehangzó jelentései szerint a szovjet kormány végleg feladta a reményt arra, hogy az amerikai szenátus a jelenlegi nemzetközi körülmények között (tekintettel a Szovjetunió afganisztáni kalandjára) ratifikálni fogja a SALT II egyezményt, függetlenül attól, hogy mi lesz a novemberi elnökválasztások eredménye. Az egyezmény eredeti megszövegezése szerint 1981-ben a Szovjetuniónak meg kellett volna szüntetnie bizonyos, meghatározott stratégiai nukleáris rakéták gyártását, az amerikai szenátus hozzájárulása nélkül — ami teljesen bizonyos — erre nem kerül sor. A szovjet honvédelmi minisztérium szóvivője ezzel kapcsolatban a következőket mondta a Reuter Iroda munkatársának: — Jelenleg tanulmányozzuk az arra vonatkozó lehetőségeket, hogy mit tegyünk az amerikai-szovjet fegyverkezési verseny terén, a két ország közötti feszültség megszüntetése érdekében. Az amerikai honvédelmi minisztérium és a külügyminisztérium nem volt hajlandó kommentárt fűzni a szovjet megjegyzéshez. A Cambodiai Pot Pol rezsim által kivégzettek elnökénekséggel. Miután az alelnökjelölt mindig az elnökjelölttel együtt indul, szükségképpen az ő megválasztására is sor kerül, az új alelnököt pedig a szenátus választja meg, ugyancsak egyszerű szótöbbséggel. Az elnök és alelnök megválasztása a két legtöbb szavazatot kapott jelölt között dől el, tehát Anderson és alelnökjelöltjének helyzete ebben az esetben is reménytelen. Egyáltalában nem lehetetlen, hogy a képviselőház és a szenátus döntése következtében az új elnök és az új alelnök nem ugyanahhoz a politikai párthoz tartoznak. A legújabb lengyel fénykép: A Lenin hajógyárban a lázadás alkalmával két katolikus pap gyóntat. A new yorki republikánus szenátusi előválasztás győztese, Alfonse D’Ameto és a vesztes Jacob Javíts A három amerikai elnökjelölt, alelnökjelöltjeikkel.