Chicago és Környéke, 1980 (1-51. szám)

1980-09-27 / 39. szám

Amikor ezeket a soroket írjuk, éppen ninc postás-sztrájk Kanadában, ami már önmagában véve is meglepő , szokatlan. Persze valószínű az, hogy néhány nap múlva ismét lesz postás-sztrájk, legalábbis ezzel fenyegetnek, ami azt jelent majd, hogy életünk viszszatért szokásos kényelmetlen és az országot tönkretevő medrébe. A kanadai postás sztrájkok történetében egyébként az elmúlt sztrájk volt kétségtelenül a leggroteszkebb. A helyzet ugyanis az, hogy ezúttal valójában nem volt postás sztrájk, de mégsem volt postai szolgáltatás. Ez a nem mindennapi helyzet, amely egyébként a civilizált országok közül egyedül Kanadában lehetséges, a következőképpen jött létre: A föderális tisztviselők, akik a kormányhivatalokban (így tehát a postahivatalokban is) a belső adminisztrációt intézik, picketelni kezdtek a kormányépületek (tehát a postai épületek és más federális hivatalok) előtt. Illetőleg, hogy pontosak legyünk: Kanadában 52.000 ilyen belső adminisztrációt intéző federális tisztviselő dolgozik és közülük (saját szakszervezetük jelentése szerint) valamivel kevesebb, mint tízezer hagyta el munkahelyét önkényesen és sorakozott fel picketelésre. Ekkor még nem került sor arra, hogy szavazzanak afelől, hogy sztrájkolnak-e, vagy sem. A picketelés tehát önmagában véve a federális munkajogi és az illetékes szakszervezet szempontjából illegális volt. Ettől azonban még nem kellett volna a postai szolgáltatásnak megszűnnie. A leveleket öszszegyűjtő postai teherautó sofőrök azonban elhatározták, hogy — ámbár más szakszervezethez tartoznak — „tiszteletben fogják tartani” a picket-vonalat és azt nem lépik át. Ilyen módon, nem érkezett levél a postai elosztó központokba, nem volt mit szétosztani és nem volt mit kikézbesíteni, tehát ücsörögtek csupán az adófizetők pénzén. Az egész helyzet különleges érdekessége az, hogy a sofőröknek aláírt és érvényes szakszervezeti kollektív szerződésük van, amelynek értelmében dolgozniuk kellett volna, munkabeszüntetésük tehát a federális munkajog és saját szakszervezetük szempontjából is illegális volt. A két illegális cselekedet következtében tehát megszűnt a postai szolgáltatás. Ma már teljesen bizonytalan Kanadában az, hogy a szakszervezeteknek és a szakszervezeti tagoknak mihez van joguk és mihez nincs. Eddig azt hittük, hogy egy szakszervezet előír egy kollektív szerződést, tagjainak tehát dolgoznia kell. Tévedtünk. Kiderült, hogy ez nem így van. Eddig ugyancsak abban a hitben éltünk, hogy egy szakszervezet jóváhagyása nélkül tagjai nem hagyhatják el munkahelyüket és nem szüntethetik be munkájukat. Kiderült, hogy ebben is tévedtünk. Néhány nap múlva a federális hivatalok tisztviselőinek a sztrájk ügyében a szakszervezethez küldött leveleinek szavazatát össze fogják számlálni és a szakszervezeti elnök, Andy Stewart véleménye szerint a többség a sztrájk mellett fog szavazni, tehát ebben az esetben néhány nap múlva a federális tisztviselők (ezúttal legálisan) abbahagyják majd a munkát a postai teherautó sofőrök ismét nem lesznek hajlandók átmenni a picket-vonalon, vagyis, a groteszk helyzet megismétlődik: nem lesz ugyan postássztrájk, de nem kapunk sem levelet, sem újságot. A federális tisztviselőket képviselő szakszervezet „felkérte” az illegálisan sztrájkoló tagjait arra, hogy amíg a sztrájk-szavazatok összeszámlálása befejeződik, menjenek viszsza munkahelyükre. — Ez, néhány napi késlekedéssel, megtörtént. Nem egészen érthető, hogy a szakszervezetnek erre miért kellett „felkérnie” a tagokat, amikor adott esetben képes arra, hogy elrendelje őket munkahelyükről, „felkérés” nélkül. Tegnapelőtt a torontói federális hivatal előtt, amelyik a munkanélküli segélyek ügyét intézi, körülbelül ötezer ember állt sorban. Mindegyiküket a közelmúltban bekövetkezett sztrájk tette munkanélkülivé. Három nappal ezelőtt ugyanitt 8 federális tisztviselő picketelt. Mr. Trudeau szeptember 29-ikére különleges ülésre szándékozik öszszehívni a parlamentet, az Alkotmány „hazahozatala” kérdésében. A federális tisztviselők egy részének illegális sztrájkja következtében egyedül Torontóban több ezer ember vált munkanélkülivé. Határozottan kérdéses, hogy a federális képviselőház legfontosabb feladatának tekinti-e azt, hogy egy nemlétező probléma, illetve mondvacsinált probléma, az Alkotmány felől, határozzon? Nem lenne sürgősebb az adófizető polgárok érdekében először a sztrájkjogot elrendezni? A botrány íze olyan, mintha a „főhős” egy dekadens” nyugati ország „imperialista" polgára volna. Szex és a pazarlás — ki hinné, hogy mindez a kommunista Lengyelországban történt és a főszereplő, a botrányhős, az 52 esztendős Maciej Szczepanski, a lengyel Kommunista Párt egyik legbefolyásosabb tagja, Edward Gierek barátja és protezsáltja. Az a körülmény, hogy a botrány éppen most került napvilágra, kétségtelen következménye annak, hogy Szczepanski Edward Gierek protezsáltja és személyes jóbarátja és Gierek, a legutóbbi lengyel események következtében megbukott és távoznia kellett pozíciójából. A hivatalos jelentések szerint a távozás oka „szívroham” volt. Aligha lehet azonban kétség afelől, hogy ez „politikai szívroham” volt. — A Pravda, a szovjet Kommunista Párt hivatalos napilapja, a következő hűvösen megfogalmazott apróhírben közölte Gierek távozását: — Edward Gierek elvtárs, a lengyel Kommunista Párt vezetője, szívbaja miatt lemondott pozíciójáról. Távozásával a lengyel Kommunista Párt egyik legodaadóbb vezetőjét „vesztette” el. A hír hűvös megfogalmazása nagyon is érthető: a Kreml nem kedveli azokat a kommunista csatlósokat, akik kudarcot vallottak és Gierek elvtársat teszi felelőssé a legutóbbi lengyel eseményekért. Gierek távozása után, nyomban megkezdődött közeli munkatársainak, barátainak és híveinek a felszámolása is. Az első lépés Maciej Szczepanski felszámolása volt. Szczepanski ellen jelenleg vizsgálat folyik, az államügyészség 21 pontból álló vádiratot fogalmazott meg ellene és helyzete reménytelen, aki ellen egy kommunista országban vádiratot adnak ki, azt a bíróság szükségszerűen bűnösnek fogja találni. (Különben a bíró ellen adnak ki vádiratot, mert erre is volt számtalan példa). Maciej elvtársat, aki egyébként úgy öltözik és úgy viselkedik, mint egy nagyjövedelmű üzletember, többek között sikkasztással, erkölcstelenséggel és azzal vádolják, hogy a „nép” megkárosításával személyes vagyonra tett szert. A vádirat szerint Szczepanskinak Lengyelország különböző részeiben összesen tíz „fényűző kastélya” van, összevásárolt festményeinek és szobrainak értéke legalább egymillió dollár. Egyik kastélyában például negyven hálószoba van. Egy Varsó melletti ötszobás villájában — a vádirat szerint — öt prostituált lakik, akik minden pillanatban rendelkezésére állnak és horribile dictu a villában egy szívalaki uszoda is van. (Úristen, ha a magyar kommunista vezéreket is vizsgálat tárgyává tennék — ugyanezt találnák. Pénz, nők és Dolce Vita — Szerk.) Maciej elvtárs karrierje akkor kezdődött, amikor Gierek 1972-ben az állami rádió és televíziós hálózat igazgatójává nevezte ki, korábban Szczepanski Sziléziában egy hetilap szerkesztője volt. További súlyosbító körülmények: Gierek egykori barátja és protezsáltja — a vádirat szerint — orgiákat rendezett kastélyaiban és azonkívül — különböző sikkasztásai eredményeképpen — képes volt arra, hogy yachtot is vásároljon. Amikor Szczepanski megtudta, hogy vizsgálat folyik ellene, kétségbeesésében inni kezdett és annyit ivott, hogy jelenleg egy varsói kórházban „kiszárító ka,rán” van és ha kiszárították, bíróság elé kerül. Nyugati újságírók szerint — logikusan — egyáltalában nem lehetetlen, hogy barátja, Gierek, is bíróság előtt fogja befejezni politikai karrierjét.• Ayatollah Khomeini, Irán majdnem 81 éves diktátora, tagadhatatlanul a meglepetések embere, nemrégiben kijelentette, hogy a majdnem egy év óta fogvatartott amerikai túszokat „bizonyos körülmények között" szabadon bocsátanák. Khomeini feltételei a következők: Amerika kérjen bocsánatot azért, hogy a múltban beleavatkozott az iráni belügyekbe. — A néhai Sah vagyonát azonnal juttassa vissza Iránba. Az Ayatollah nyilvánvalóan nem tudja, — mert a Korán sem ad mindenre választ — hogy a néhai Sah vagyonának egy része nincs Amerikában, hanem Svájcban van és az Amerikában lévő vagyonrész is magánkézben van, amelyhez az amerikai federális kormány, természetesen, nem nyúlhat hozzá.) — Amerika tegyen ünnepélyes ígéretet arra, hogy a jövőben semmi esetre sem fog beleavatkozni az iráni belügyekbe. Az amerikai State Department szóvivője egy rögtönzött sajtóértekezlet alkalmával kijelentette az újságírók előtt: A külügyminisztérium „óvatos optimizmussal” kezeli Khomeini javaslatait és még nem történt döntés afelől, hogy az Elnök hajlandó-e eleget tenni az Ayatollah követeléseinek. — Lehetséges-e, hogy az Elnök komolyan fontolóra veszi Khomeini követeléseit? — kérdezi az Associated Press nevű hírügynökség külpolitikai kommentátora.• A Kínai Népköztársaság párt és államvezetőinek a többsége 70 és 80 év között jár, sőt, vannak olyanok is közöttük, akik 80 esztendősnél idősebbek. (A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizotto dik, habár ez a „fiatalodási folyamat” relatív. A Párt legutóbbi kongresszusán Hua Guofeng, a Kommunista Párt elnöke, aki maga is a pártbürokraták babyje (a kínai Kommunista Pártnak nincs főtitkára, hanem elnöke van és ezt a pozíciót nem szabad összetéveszteni az államelnökkel, akinek viszont pusztán dekoratív a pozíciója) lemondott másik tisztségéről, a miniszterelnökségről és az új miniszterelnök a 61 esztendős Zhao Ziyang közgazdász lett, akinek a nevét eddig nemcsak a nyugatiak, de maguk a kínaiak sem ismerték. Zhao a teljes ismeretlenségből bukkant fel és már maga az a tény is meglepő volt, hogy kiderült: a hat miniszterelnökhelyettes egyike volt mindeddig. A Kínában élő nyugati újságírók véleménye a következő: Zhua karrierje voltaképpen Deng Xiaoping, 76 éves miniszterelnökhelyettes politikai győzelme Hua felett. Deng, aki a szovjet sztálintalanítás mintájára kínai majtlanítást hajtott végre, — állítólag — rövidesen lemond helyettes miniszterelnöki pozíciójáról, öt másik idős helyettes miniszterelnökkel együtt. Ő maga azonban megmarad a Párt elnökhelyettesének. Deng Zhao Ziyang, az új miniszterelnök protezséje és állítólag azért akarta őt miniszterelnökül, hogy politikai irányvonala halála után is túlélje őt. Az új miniszterelnök mindeddig teljesen jelentéktelen szerepet játszott a kínai politikában és mint közgazdász, határozottan a nyugati kapcsolatok erősítésének a híve. A kínai Kommunista Párt legutóbbi kongreszszusán Deng és csoportja határozott sikereket ért el, a Kínai Népköztársaság elindult a modernizálás útján. Többek között, Kínában rövidesen bevezetik a személyi adókötelezettséget, a Nyugattal, elsősorban Amerikával, új külkereskedelmi szerződéseket kötnek és ami talán a legfontosabb: Dengnak sikerült a Párt Központi Bizottságából utollsó négy maoista ellenfelét is kibuktatnia. Deng protezsáltja Zhao, 1971-ben a legnépesebb kínai tartomány, Sichuan, kommunista pártszervezetének az első titkára lett és ebben a minőségében kapitalista módszerekkel próbálta emelni a kús volt és egy ideig a kínai vezetők igyekeztek elhallgatni a kapitalista módszerek sikerét: a termelés 51 százalékkal emelkedett. Mindeddig az volt a gyakorlat a Kínai Népköztársaságban, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatok egyszerűen annyi pénzt vettek ki a bankból, amennyire szükségük volt. A jövőben azonban ez a gyakorlat megszűnik: a vállalatoknak kölcsönt kell kérniük a bankoktól és a kölcsön után kamatot kell fizetniük. Különleges újítás a személyi adó bevezetése is: mindenkinek, aki havi 540 dollárnak megfelelő összegnél többet keres, jövedelmi adót kell fizetnie. A jelen pillanatban ez gyakorlatilag jelentéktelen, mert Kínában mindöszsze 21 olyan személy van, aki ennél többet keres. Teljesen újjá akarják szervezni a kínai hadiipart is, mindeddig eredménytelenül: néhány évvel ezelőtt a kínai mérnökök teljesen szétszedtek egy amerikai Boeing 707 repülőgépet, az alkatrészeket lemásolták és hasonló repülőgépet készítettek. Eddig két ilyen repülőgép készült el. Az egyetlen probléma az, hogy ezek a Kína által gyártott repülőgépek nem tudnak repülni. A kínai irodákból és gyárakból nemrégiben nemcsak Mao Tse-tung, de Lenin képeit is eltávolították. A Pekingi Népújság — első ízben a Kínai Népköztársaság történetében — első oldalas cikkben közölte, hogy négy magasrangú kínai köztisztviselőt a bíróság bűnösnek talált korrupció vádjában és mindegyiküket többéves börtönbüntetésre ítélték. A Kínai Népköztársaság megindult a modernizálás útján és érdekes az, hogy a kommunizmus korszerűsítése (anélkül, hogy magát a kommunizmust megszüntetné) kétségtelenül kapitalista módszerekkel történik. • A három amerikai elnökjelölt — Carter, Reagan és Anderson sorsa —nagymértékben három szavazócsoport novemberi állásfoglalásá- tól függ. A három csoport: a négerek, a zsidók és a mexikói-amerikaiak, az úgynevezett chicanok. Az Associated Press legutóbbi felmérésének eredménye a következő: A négerek többsége ismét Carterre fog szavazni, kisebb része Andersonra, Reagan helyzete ezen a területen reménytelen. A zsidó szavazatok többségét Carter fogja megkapni Andersonnal szemben, ámbár a zsidók kiábrándultak Carter közelkeleti politikájából, amely bizonytalanságával sokkal inkább összezavarta a helyzetet, mint segítette. A zsidó szavazók kisebbsége fog Reaganra szavazni és ezek is az etnik származású zsidó tömbökhöz tartoznak. (Magyar, lengyel, és román zsidók.) Carter számára kulcskérdés Texas és az ottani chicanok szavazatai. A texasi szavazók 22 százaléka chicano és Texas nélkül nehezen győzhet egy elnökjelölt. (Texas majdnem olyan fontos az elnökválasztás szempontjából, mint New York, vagy California.) Carter váratlan segítséget kapott Kennedy szenátortól. Kennedy személyes kampányt kezdett Texasban Jimmy Carter érdekében és ez azért jelentős, ifmért Kennedy rendkívül népszerű a chicanok között. — Mindez — állítja az Associated Press — nem teszi lehetetlenné Reagan novemberi győzelmét, de kétségtelen, hogy Carter és Reagan között az elektori szavazatok különbsége minimális lesz, sőt, Reagan néhány népszerűtlen politikai kijelentése következtében, az sem lehetetlen, hogy az egykori californiai kormányzó veszíteni fog — írja az Associated Press nevű hírügynökség. (Jelenleg Carter és Reagan népszerűségi arányszáma 37-37 százalékos.) • A legújabb és legérdekesebb ázsiai hír: A Kínai Népköztársaság, csendesen és feltűnés nélkül, valamiféle megbékélést szeretne létesíteni Taiwannal. A nyitány korábban, 1979- ben, érkezett Peking részéről, amikor Kína megszüntette a taiwani cikkekre kivetett behozatali vámot. Ebben az évben a kommunista Kínába körülbelül 500 millió dollár értékű taiwani árucikket szállítottak. Nemrégiben pedig a kínai külügyminisztérium szóvivője egy sajtóértekezleten kijelentette a külföldi újságírók előtt:Kína szívesen látná, ha minél több taiwani turista látogatna el Kínába. Ha ez a megbékélés Taiwan és a Kínai Népköztársaság között sikeres lesz, érdekes módon, az első,aki ennek az előnyét fogja élvezni. Ronald Reagan, az amerikai Republikánus Párt elnökjelöltje lesz, aki a Kína—Taiwan kérdéssel kapcsolatban már eddig számos elgondolkoztató kijelentést tett. Nem lehetetlen, hogy kommunista Kína megbékülési kísérlete leveszi ezt a terhet Reagan válláról. Ebben az esetben, különös szövetségnek lehetünk majd tanúi Kína—Taiwan és Reagan között__ Ki hitte volna? • sága is öreg — az átla- tartomány ipari produktos életkor 70 év felettivitását, például, megvan. Érdekes az, hogy szüntette az eredménya két kommunista szuterén és értelmetlen ideperhatalom forradalmá-ológiai pártgyűléseket rai — mind öregek.) és a munkásoknak pré— A kínai Kommunismiumot biztosított, hatatárt azonban bíró- jól termeltek. Az erednyes mértékben fiatalemény szinte fantaszti Pekingi munkások egy gyár faláról eltávolítják a „detronizált” Lenin fényképet Balról jobbra: Hua Cuofeng, a kínai Kommunista Párt elnöke, Zhao, az új miniszterelnök, is Deng Xiaoping, helyettes miniszterelnök, a modernizálási és a maodanitási folyamat elindítója. Szczepanszki, a botrányhős lengyel „aranyifjú” Hírek és képek a nagyvilágból ítéletidő írta: ifj. Fekete István A két kötetes, — de egy kötetben megjelentetett, — nagy terjedelmű, 340 oldalas, sok szép illusztrációval díszített regényt Dr. Nádas Gyula clevelandi Árpád kiadóvállalata jelentette meg. Az izgalmas eseményekben gazdag, történelmi témájú regényt a, ,tizenéves’ ’ korosztály éppen úgy élvezheti, mint az idősebb generációk. Az író — aki köztudomásúlag minden idők egyik legolvasottabb és legnépszerűbb magyar írójának Fekete Istvánnak a fia, — jó tizenöt éve szerepel emigrációs irodalmunkban. Novelláival nem csak amerikai és kanadai, hanem európai, ausztráliai és dél-amerikai lapok hasábjain is találkozhattunk. Ifj. Fekete István írói adottságára talán az a legnagyobb dicséret, ha azt mondjuk, hogy stílusa, szókincse és érzés gazdagsága édesapjára emlékeztet. A két Fekete István abban is hasonlít egymásra, hogy nem csak történeteik érdekességével, hanem egyéni természet-ábrázolásukkal és tiszta, szép magyar nyelvezetükkel is szórakoztatják — és tanítják — olvasóikat.......... Árpád kiadóvállalat RENDELŐ-SZELVÉNY Megrendelem ifj Fekete István: ÍTÉLETIDŐ című művét. Puhakötésben $ 9.00 plusz 1.00 postaköltség drb______ Vászonkötésben $14.00 plusz 1.00 postaköltség drb______ Pontos név: ......................Cím: ■ Zip code: A csekket, vagy pénzes utalványt kérjük: Julius Nadas névre, és ítéletidős megjelöléssel,, vagy a CHICAGO és KÖRNYÉKE címére 2923 „C” W. Argyle Chicago, 111. 60625, vagy pedig Mr. Julius Nadal: (1425 Grace Ave, Lakewood, Ohio 44107) Árpád könyvkiadó címére küldeni.