Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)
1981-04-11 / 15. szám
1979-ben az Egyesült Államok megvonta hivatalos diplomáciai elismerését Taiwantól s azóta a két ország viszonyát és kapcsolatát egy olyan federális törvény szabályozza, amelyről Washington, D.C.-n kívül kevesen tudnak és amelynek hivatalos elnevezése: Taiwan Realations Act. Ennek a törvénynek az értelmében sem Amerika nem tart hivatalos diplomáciai küldöttséget Taipeben, sem pedig Nemzeti Kína nem tart hivatalos diplomáciai személyzetet Washington, D.C.-ben, mindkét országban azonban van egy nemhivatalos diplomáciai küldöttség. Az amerikai fővárosban a taiwani nemhivatalos diplomáciai küldöttségnek ez a hivatalos fedőneve: Coordination Council for North American Affairs. •A federális törvényhozók, természetesen tudják, hogy miről van szó. A State Department és a nemhivatalos taiwani diplomáciai küldöttség tagjai gyakran folytatnak megbeszéléseket egymással. A megbeszéléseknek két érdekessége van. Az egyik az, hogy a külügyminisztérium nem adhat ki azokról hivatalos jelentést, mivel a megbeszélések nem hivatalosak. A másik az, hogy — éppen ezért — a megbeszéléseket nem lehet federális épületekben tartani. Ezek a tárgyalások minden alkalommal valamelyik szálloda auditóriumában történnek, olyan auditóriumban, ahol általában esküvői fogadásokat rendeznek. Nemrégiben egy francia diplomata felvetette a kérdést: — Lehetséges-e, hogy a korábban „elvált” Amerika és Taiwan között újabb „esküvőre” kerül a sor? A kérdésre senki sem tud válaszolni, mert sem az amerikai, sem a taiwani diplomaták nem nyilatkoznak. A probléma annál is inkább érdekes, mert Reagan a választási kampány során kijelentette, hogy ha elnökké választják, igyekszik majd rábírni a federális törvényhozókat arra, hogy Amerika ismét hivatalos diplomáciai kapcsolatot vegyen fel Taiwannal. A meggondolatlan kijelentés ellensúlyozása annak idején hetek munkájába került George Bushnak. A kérdés egyáltalában nem volt jelentéktelen: annak idején a Nixon-féle közeledés Kínához történelmi jelentőségű volt, mert szembenállította egymással nyíltan a Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot. Nixon két különlegesen tehetségtelen utóda a Fehér Házban, Jerry Ford és Jimmy Carter, nem tudta kiaknázni a nixoni kezdeményezés lehetséges előnyeit és a kínaiak bizalmatlanná váltak Amerikával szemben. Kína számára Taiwan alapvető politikai és ideológiai kérdés és tartott egy ideig, amíg Bush ezt megmagyarázta Reagannak. A probléma annál is inkább jelentőssé vált, mert a külügyminiszter, Haig tábornok, köztudomásúan Taiwan hivatalos elismerése mellett foglal állást, nemrégiben azonban a Fehér Ház sajtóosztálya közölte: Az Elnök kijelentette, hogy az amerikai külpolitika irányítása a Fehér Házból történik és az amerikai külpolitika irányítója „válságos esetekben” nem a külügyminiszter, hanem az alelnök. George Bush kétségtelenül a Kínai Népköztársasággal való közelebbi kapcsolatok mellett foglal állást és úgy tűnik, hogy az Elnök Mr. Bush álláspontja felé hajlik. Ez tehát gyakorlatilag azt jelenti, hogy Taiwan a Reagan-adminisztrációban sem számíthat hivatalos diplomáciai elismerésre.. A taiwani nemhivatalos diplomáciai küldöttség egyik tagja nemrégiben a következő kijelentést tette a United Press International nevű hírügynökség munkatársa előtt: — Annak ellenére, hogy diplomatáink ma könnyebben tudnak nemhivatalosan tárgyalni az amerikai diplomatákkal, mint 1979 óta bármikor is, helyzetünk válságos. Haig tábornok a mi oldalunkon van, Bush alelnök nincs és szemmel láthatóan az a véleménye, hogy az Egyesült Államok számára fontosabb a Kínai Népköztársasággal, mint a Taiwannal való kapcsolat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az Elnök sokkal inkább bízik Bush, mint Haig tábornok véleményében. Ha 1984-ben Reagan újra indul és megválasztják, semmi sem fog változni. Ha nem indul és Busht fogja támogatni és Busht az Egyesült Államok elnökévé választják, a Taiwanellenes amerikai álláspont erősebb lesz. Ha történetesen demokratát választanak az Egyesült Államok elnökéül 1984-ben, lemondhatunk arról, hogy a demokrata elnök a Nemzeti Kínával való diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét forszírozza. A State Department diplomatái nemhivatalosan állandóan tárgyalnak velünk, de semmi jele annak, hogy Washington, D.C. és Taipe között a közeljövőben (ez jónéhány évet jelent) a diplomáciai kapcsolat újra kezdődhet.• A kommunistáknak szerte a világon egy merőben új amerikai politikai és diplomáciai magatartással kell szembenézniük. Néhány nappal ezelőtt Alexander Haig tábornok, külügyminiszter, egy sajtóértekezleten a következőket mondta: — Nem lehet kétség afelől, hogy a Szovjetunió különleges katonai kiképző táborokban képzi ki azokat a terroristákat, akiknek azt a feladatot adja, hogy Közép- Amerikát megtámadják. Nem sokkal később Walter Stoessel, amerikai külügyminiszter helyettes, kijelentette: Kuba kétségtelenül fegyvereket szállít El Salvadorba és ha ezt tovább folytatja, Amerikának tennie kell ez ellen valamit, különben Amerika kénytelen lesz megtorlással élni Kuba ellen. Mr. Stoessel nem részletezte, hogy milyen amerikai „megtorlásról” lehet szó, két nappal később azonban Richard Pipes, harvardi professzor, a Nemzetbiztonsági Tanács egyik tagja, ennél határozottabb és egyértelműbb volt, amikor az újságíróknaka következőket mondta: „ — A Szovjetunió vezetőinek tudomásul kell venniük, hogy vagy békés úton, fokozatosan megszüntetik a kommunista rendszer külföldi aggresszióját, vagy pedig elkerülhetetlenül háborúval kell szembenézniük Amerika és a Szovjetunió között. Amikor az Associated Press munkatársa kommentárt kért a Fehér Ház sajtóosztályától, a kommentár így hangzott: — No comment. Ez gyakorlatilag, természetesen, azt jelenti, hogy a Fehér Ház nem akarja magát „leválasztani” Pipes professzor megjegyzésétől. Később a hangulat Amerika és a Szovjetunió között még élesebbé vált, amikor Haig néhány újságíró előtt a következő kijelentést tette: — A Szovjetunió terjeszkedési törekvései Pakisztántól Egyiptomig terjednek és igyekszünk egy olyan stratégiai megoldást találni, amely — más országok támogatásával — ezt megakadályozza. Nincs értelme annak, hogy ne vegyük tudomásul: a világbéke komoly veszélyben van és ezt a veszélyt elsősorban a Szovjetunió magatartása okozza. Egy magát megnevezni nem akaró amerikai diplomata kommentárja a „Newsweek” nevű politikai hetilap munkatársa előtt a következő volt: — Haig tábornok diplomáciai magatartása sokkal egyértelműbb és sokkal egyszerűbb, mint a korábbi adminisztrációké. Az alapelvek a következők — és ezek irányítják jelenleg az amerikai diplomáciáét: — Ha a Szovjetunióval szembekerülünk, ne hátráljunk meg, mint ahogyan ez a Carter adminisztrációban történt a szovjet brigád kubai jelenlétének a kérdésében. Minden körülmények között törekedjünk arra, hogy Amerika és a Szovjetunió között katonai egyensúly keletkezzék, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a szovjet katonai fenyegetés megszűnjék. Tegyük nyilvánvalóvá Moszkva számára, hogy minden újabb nemzetközi kaland a Kreml részé-ről komoly veszélyt jelenthet a két ország kapcsolata szempontjából. — Adjuk Moszkva tudomására, hogy ma már nem vagyunk a hétentepolitika megszállottai. A United Press International nevű hírügynökség szerint a helyzet az, hogy Washington, D.C. és a Szovjetunió között jelenleg olyan szóháború folyik, amelyet nem kell komolyan venni. Az amerikai külügyminisztérium azonban azt állítja, hogy a szóháború mögött nemcsak szavak vannak, hanem egy új amerikai politikai magatartás. A Kreml alighanem egyetért ezzel, mivel az „új amerikai magatartáshoz” semmiféle kommentárt nem fűz. Kérdés az, hogy a Kreml végső reakciója mi lesz. A nyugati újságírók többsége általában így jellemz Brezsnyevet: • A Szovjetunió elnöke és a szovjet Kommunista Párt főtitkára a jelen pillanatban „meglepett és határozatlan.” • Évek óta kérdés az, hogy mi történjék a Közelkeleten azután, hogy Izrael visszavonja csapatait a Sinai Sivatag egyiptomi területéről? Az egyezmény Egyiptom, Izrael és Amerika között az, hogy ezek után a kérdéses területen nemzetközi katonai alakulatnak kell állomásoznia, hogy minden lehetséges összeütközést elkerülhetővé tegyenek. A közelmúltban történt első alkalommal, hogy a State Department úgy döntött: ebbe a nemzetközi békefenntartó haderőbe körülbelül ezer amerikai katonát vezényel. Az errevonatkozó döntés még nem hivatalos, de a külügyminisztérium szerint már végleges és természetesen, a Fehér Ház hozzájárulásával és jóváhagyásával történt. A State Department szóvivője egy magánbeszélgetés alkalmával többek között a következőket mondta a „Newsweek” nevű politikai hetilap munkatársának: — Ebben az esetben valójában nemcsak békefenntartó haderőről van szó, hanem ennél többről. Arról van valójában szó, hogy a Szovjetunió előtt világossá tegyük: a kérdéses területen jelen vagyunk és hajlandók és készek vagyunk arra, hogy a Perzsa Öbölt a Szovjetuniótól és csatlósaitól megvédjük. Tény az, hogy az úgynevezett Camp David-i egyezmény értelmében a kérdéses területre nemzetközi békefenntartó haderőt kell küldeni. Egyiptom és Izrael számos országgal kezdett erre vonatkozó megbeszéléseket, többek között Kanadával, Ausztráliával és New Zealanddal, a válasz azonban minden esetben az volt, hogy a kérdéses országok először Washington álláspontjára és nyilatkozatára várnak, mielőtt döntést hoznak arra vonatkozóan, hogy hajlandók-e egy ilyen nemzetközi haderő felállításában résztvenni a Sinai Sivatagban. Az elmúlt héten Haig külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottsága előtt kijelentette : „ A State Department véleménye az, hogy a nemzetközi békefenntartó haderő egyik részének délen Sharm el Sheikh közelében, a másik részének északon, El Arishnál kell majd állomásoznia és kétségtelen, hogy „valamiféle” amerikai részvételnek is kell történnie. — S mivel kétségtelen — folytatta nyilatkozatát Haig, — hogy jelenleg egyetlen arab ország, Egyiptomot is beleértve, sem lesz hajlandó arra, hogy területén amerikai katonai egységek állomásozzanak, a helyzet az, hogy ezek a katonák csak a „küszöbön” lesznek elhelyezhetők. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy később, hónapokkal ezután, rá tudjuk majd bírni Anwar Sadat, egyiptomi elnököt arra, hogy a Sinai Sivatag olyan területeire is beengedjen amerikai csapatokat a terület békéje és biztonsága érdekében, ahova egyelőre nem enged be külföldi katonákat. — Célunk az, hogy meggyőzzük Egyiptomot (és másodsorban Izraelt) arról: Amerikának legalább olyan érdeke a közelkeleti béke fenntartása, mint Egyiptomnak és Izraelnek. Kanada, Ausztrália, New Zealand már hivatalosan kijelentette, hogy — Haig tábornoknak a képviselőház külügyi bizottsága előtt történt nyilatkozatára — hajlandó katonákat küldeni a Sinai Sivatagba békefenntartás céljából. • , 1979 októberében Nigéria, 13 esztendei katonai diktatúra után, viszszatért a polgári kormányzathoz. Nicholas Proffit, a „Newsweek” utazó riportere, aki nemrégiben Lagosban járt, úgy véli, hogy a polgári kormányzati formához való visszatérés — egyelőre — mint általában az afrikai országokban — csak részleges sikert jelent. Mr. Proffitt erre vonatkozó cikkének néhány részlete a következő: — Nigéria fekete Afrika legsűrűbben lakott, leggazdagabb országa. Senki sem tudja, hogy mennyi lakosa van (ilyesmit soha senki sem tud fekete Afrikában), de hozzávetőleges becslések szerint 80-100 millió lehet. — Nigéria húsz esztendővel ezelőtt nyerte el függetlenségét Angliától és ebben a gazdag országban azóta is politikai, gazdasági és társadalmi káosz van. Nigéria első demokratikusan megválasztott elnöke egy Abhaju Shehu Shagari nevű 56 évestanító, akinek két jellemvonása: — Politikailag teljesen gyakorlatlan és azonkívül meggyőződéses híve annak, hogy minden vonalon és mindenkivel, minden csoporttal politikai kompromisszumot kell kötnie. — Shagarinak ez az álláspontja valamiképpen csökkentette a belső politikai feszültséget, amely a biafrai 1967— 1970 közötti katasztrofális polgárháborúnak volt a következménye. Nigéria jelenleg a világ egyik legjelentősebb olajtermelő országa, a törzsfőnökök azonban újra megindították a különböző törzsek közötti harcot és Shagart, akit országában a „kedves tanítónak” neveznek, nem tudja, hogy mihez fogjon az újabb válsággal. Nigériában jelenleg valóban demokrácia van, de kétséges, hogy ez előnyös-e Nigéria számára: az inflációs áremelkedés mértéke magasabb, mint évi húsz százalék és valójában senki sem tudja, hogy milyen magas a munkanélküliségi arányszám, tekintettel arra, hogy erre vonatkozóan nincs hivatalos nyilvántartás Nigériában. A bűnözési arányszám olyan magas, hogy Lagosban például este 8 óra után már néptelenek az utcák. Ott tartózkodásom hat hete alatt a polgárok elfogtak hat tolvajt (a teljesen tehetetlen rendőrség képtelen erre), mindegyiküket leöntötték benzinnel és felgyújtották őket. A teljesen elégett tolvajokat már nem lehetett bíróság elé állítani, a tolvajokat meggyilkolt polgárokat sohasem állították bíróság elé, mert Nigériában teljesen bizonytalan, hogy ki kerülhet bíróság elé és miért. — Nigéria, ez a gazdag afrikai ország, a példaképe annak, hogy a nyugati mintájú demokrácia a Nyugaton kívül — nem egy esetben kudarcot vall. A nigériai demokrácia egyetlen előnye talán az, hogy a hadsereg jelenleg nem ura az országnak. A jelenlegi kaotikus állapotokat figyelembe véve azonban kérdés, hogy a polgári adminisztráció — a hadsereggel szemben — meddig tartható fenn? — A magasrangú katonatisztek egy része azt állítja, hogy Nigériában a polgári adminisztráció és a polgári demokrácia zűrzavart keltett — és ez az állítás talán nem is teljesen alaptalan. Hírek és képek a nagyvilágból... Baloldalt: Haig, amerikai külügyminiszter. — Jobboldalt: Szovjet csapatok hadgyakorlata a lengyel határ közelében Nigériai katonák — egyelőre polgári kormányzat alatt, kérdés, hogy meddig? Nancy Reagan távozik férje betegágyától a George Washington University Hospitalból. Hosszú idő óta ez az első eset, hogy Mrs. Reagan híres mosolyát nem láthatjuk. Furcsaságok... Nápoly: Az ásatásoknál napvilágra került leleteket, amelyek szenvedtek a tavaly november 23-iki földrengéstől, ismét szabaddá tették a Pompei látogatók számára. Csak egyes romok közelében nem mehet senki, beomlás veszélye miatt. A restaurálási munkákról úgyszólván elsősegélyként a római földrengésügyi biztos 12 millió forintnak megfelelő lírát utalt ki az antik város rendbehozatalára, amelyet Krisztus előtt 79-ben a Vezúv tűzhányó lávája betemetett. Néhány nap óta a Nápolyi régészeti múzeum is újból megnyílt. Számos ásatási lelet látható Pompeiből és az annak idején szintén elpusztult Herculaneumból. Róma: Még egy olasz archeológiai hír: Megröntgenezik Marcus Aurelius császár lovasszobrát, amely néhány hete még Róma védjegyeként állt a Capitoliumon. A restaurálási munka kezdete előtt a régészeti doktorok alaposan megkopogtatják hátát, mellét, végtagjait és fejét, mégpedig nemcsak az antik császárnak, hanem a lónak is. A bronzszobrot mozgatható állványra akasztják, úgy hogy töviről-hegyire megállapítható, hogy nem beteg-e. Tévéképernyőhöz kapcsolt távirányítású szondát eresztenek a császár és a ló fejébe, gyomrába, végtagjaiba és általában minden üres részébe. A teljes orvosi vizsgálat idejét a szakértők legalább 8 hónapra becsülik. Eddig összesen 3 ezer jelet és írást találtak, amelyek rámutattak arra, hogy az antik időkben már végeztek javításokat Marcus Aureliuson és a lován. • New York: Egy metróvezető 12 éves szolgálat után úgy találta, hogy a földalatti vonat vezetése gyerekjáték. Megmagyarázta 15 éves fiának a metrózás minden csínját-bínját, aztán a 34-ik utca alatti állomáson átadta neki a vezetőfülkét és ő kiszállt a vonatból. Az utasoknak halvány fogalmuk sem volt a változásról. A vonatvezetés ellen sem volt kifogása senkinek. Csak a végállomáson csípték el a fiút.