Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

Mayne Reid kapitány, Edgar Allan Poe és Kossuth Lajos barátja Kora legnevesebb kalandregény írója 300 önkéntest toborzott össze New Yorkban 1849 elején, hogy a magyar szabadságharcban részt vegyen Itthagyom e földet, amelyet annyira szerettem és szeretek most is, szivem minden melegével. El kell mennem egy igaz ügy védelmére, hogy részt vegyek egy kis nép hősies küzdelmében a szabadságát eltipró zsarnokság ellen... Amikor a búcsúsorok napvilágra jöttek a „New York Herald” hasábjain, 1849. július 28-án, szerzőjük, Mayne Reid kapitány már a Liverpool felé tartó „Cambria” fedélzetén sétált, valószínűleg igen türelmetlenül. Úgy mint a hajó többi utasa is, három teljes hónapig várt arra, hogy útra kelhessen Európa felé. A New Yorkból, Bostonbólés Baltimore-ból százával induló hajók túlnyomó része a világ minden tájáról összegyűlt kalandorokkal megrakodva San Franciscóba igyekezett, az akkortájt felfedezett Eldorádó felé. Az alig harmincesztendős kapitány, aki a kaliforniai aranymezők helyett a magyar szabadságharc csatamezőit választotta, nem volt mindennapi egyéniség. Már daliás külsejével és szerény, de öntudatos magatartásával is azonnal kitűnt környezetéből. De ettől függetlenül, megállapítható az, hogy, amikor a „Cambria” fedélzetére lépett, az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb figurája volt, aki,nek nevéhez legendák szövődtek, ő volt a „hihetetlen” Mayne Reid. Thomas Mayne Reid, aki nemsokára, mint író válik világhírűvé, nem volt amerikai, 1818. április 4-én született az észak-írországi Ballgroney városkában. Apja skót származású presbiteriánus lelkészvolt, aki elsőszülöttét is az egyházi pályára szánta. Az ifjú Thomas azonban, aki igen jól vívott,úszott, lovagolt és táncolt, minden tantárgyban kitűnt, csupán a teológiával nem boldogult Belfast református főiskoláján, ahol végül is helyébe öccse került. Még nem volt egészen húszesztendős, amidőn 1838 tavaszán partra szállott New Orleansban. Szülei először hallani sem akartak az amerikai útról, de Mayne Reid, aki anyai ágon a heves vérű, harcos és fékezhetetlen Rutherfordok természetét örökölte, végül is győzött. De — mint emlékirataiban megjegyzi —, a frivol és kozmopolita New Orleans, amely akkor az amerikai rabszolga-kereskedés központja volt, egyáltalán nem vált ínyére. Néhány heti ott-tartózkodás után felhajózott a Mississippin és Natchezben kötött ki, ahol mint könyvelő helyezkedett el. 1842-ben már Pittsburghben él, egy ottani újság munkatársa lesz. '* [ Alkor háború tör ki Mexikó és az Egyesült Államok között 1846-ban, Mayne Reid a „Spirit of the Times” című irodalmi újság egyik főmunkatársa és egyúttal a „The New York Herald” philadelphiai tudósítója is. A háború hírére azonnal New Yorkba siet és belép az első önkéntes zászlóalj emberei közé hadnagyi rangban. Ezenkívül haditudósítói megbízást is kap a „Herald”-tól. Részt vesz Veracruz meghódításában, és magára hívja a figyelmet bátorságával a Cerro Gordo, Contreras és Churubusco mellett lezajlott véres ütközetekben, de Chapultepec ostroma az, ahol az ír lelkipásztor fia kitűnik magatartásával. Chapultepec,a jól megerősített és hősiességgel védett kastély bevétele elsősorban Mayne Reid és önkéntesei bátorságának haditénye volt. Népszerűsége magaslatán állt már, amidőn értesült a magyar szabadságharc eseményeiről. Chapultepec hőse jóformán semmit sem tudott Magyarországról. Csupán annyit, hogy egy kis nép élethalálharcáról van szó. Ez elegendőnek bizonyult számára. Mayne Reid a gyors elhatározások embere volt. Azonnal Washingtonba sietett, hogy engedélyt nyerjen egy Magyarországba induló önkéntes csoport megszervezésére. Mivel a közhangulat az Egyesült Államokban erősen Habsburg-ellenes volt, az engedélyt hamarosan megkapta. Azonkívül tudomást szerzett arról is, hogy Clayton külügyi államtitkár Ambrose Dudley Mannt, mint diplomáciai megbízottat Magyarországra akarja küldeni. Ami ezek után történt, olyan bámulatos, hogy még ma is szinte hihetetlennek tűnik fel. Nem egészen hat hét leforgása alatt több mint 300 önkéntes teljes harci felkészültségben állt készen arra, hogy Magyarországra induljon. Nagy részük a mexikói háború veteránja, Chapultepec hősének bajtársai. Samuel Colt, az általa feltalált és gyártott, a mexikói háborúban jól bevált revolverekből százat ajándékozott a légiónak, Commodore Moore pedig, saját kardjának adományozásával tisztelte meg Mayne Reid kapitányt. Érzelmeikben osztozott New York népe is, amelynek áldozatkészsége bőségesen feidezte az expedíció útiköltségeit. 1849. márciusa végén Mayne Reid légiója újra készen állt. Semmi sem hiányzott, csupán hajó. Azaz volt hajó, de csak Kalifornia felé. Végül is, több mint három hónapig tartó türelmetlen várakozás után, Mayne Reid a „Cambria” fedélzetén elindult Európa felé, de előbb helyet szerzett önkénteseinek egy két héttel később induló hajón. A „Cambria” július 10-én vetett horgonyt Liverpool kikötőjében, és így Mayne Reid időt nyert arra, hogy családját meglátogathassa Írországban. Onnan Londonba ment, ahol részt vett néhány, a magyar, ügyet támogató népgyűlésen.Mayne Reid légióját Anglia népe kitörő lelkesedéssel fogadta. De még mielőtt az önkéntesek folytathatták volna útjukat Magyarországra, megérkezett a gyászos hír: augusztus 13-án Görgey letette a fegyvert Világosnál. Így tehát a légió emberei — mi mást tehet-* tek volna — eladták a mindenütt megcsodált revolvereiket, és a legelső hajóval visszatértek az Újvilágba.* Mayne Reid a magyar ügy lelkes támogatója maradt mindvégig. Amikor Kossuth Lajos Törökországból Southamptonba érkezett 1851. őszén, a fogadtatására összegyűltek között volt Mayne Reid kapitány is. Itt kezdődött közöttük az a bensőséges meleg barátság, amely csak a népszerű regényíró halálával ért véget.Jóllehet egyik könyve a másik után jelent meg, időt tudott magának szakítani arra, hogy Kossuth angol nyelven írt újságcikkeit és beszédeinek szövegét javítgassa. Kossuth észak-amerikai útjának előkészítésében Mayne Reidnek oroszlánrésze volt. Mayne Reid özvegye a múlt század végén közzéadott emlékirataiban megemlíti, hogy 1853-ban férje Kossuth Lajossal együtt Magyarországra akart menni, hogy részt vegyek egy küszöbönálló forradalmi mozgalomban. Valószínűleg a Mack-Figyelmessy szervezkedésről lehetett szó. Az osztrák titkosrendőrség londoni ügynökei azonban, megneszelték a dolgot, s így Mayne Reidkapitány és „titkára, James Watkins” útja meghiúsult. A legendás hírű Mayne Reid, akinek műveit öt világrész ifjúsága olvasta élvezettel sok évtizeden keresztül, 1883. október 22-én halt meg. Hírnevén kívül nem sok maradt utána; hatalmas vagyonát még életében szétosztotta a nincstelenek között. Hamvai a londoni Kensal Green temetőben nyugszanak. Kossuth Lajos örökségének leltározói bizonyára nem kis meglepetéssel vettek tudomást arról, hogy a turini remete könyvtárában Mayne Reid kapitány összes munkáit megtalálhatták. SZABÓ LÁSZLÓ (ARGENTÍNA) Esze Tamás-bélyegek Esze Tamás jobbágy és hadvezér arcképe bélyegen legutóbb 1966. szeptember 25-én jelent meg (Zumstein 2248). Az alkalmat ehhez születésének 300. évfordulója adta. Az ünnepi jubileumi bélyegtervezői feladatra most így emlékezik vissza Nagy Zoltán: „Csak annyit akartam ezzel az egyszerű, tömör bélyegképpel kifejezésre juttatni, hogy egy mokány magyar a maga teremtette, s aztán önmagától növekvő seregével harcba indult, mert a szabadság akkor úgy kívánta.” Első Esze-bélyegünket csaknem két évtizeddel korábban adta ki a Magyar Posta: 1947. március 15-én (Z 993). Előzetes köszöntéséül az 1848-as szabadságharc centenáriumának, a „Szabadsághősök” elnevezésű sorozat (Z 991— *1000) egyik címleteként. Ez a bélyegkép közelebb áll a romantikához. Tervezte a nemrég elhunyt kitűnő grafikusművészünk, Köpeczi Bócz István. *S. GY. F. . Az 1947-es Az 1966-os Tudós-bélyeg A „Híres magyar tudósok” elnevezésű sorozat (Zumstein 1406—1416), amelyet tizenegy mértékben adott ki a Magyar Posta még 1954. december 5-én, olyan világhírességek emlékének adózva tette le egy „ország névjegyét" a filatelisták nemzetközi családjának nagy asztalára, mint amilyen: Körösi Csoma Sándor (10 f; Z 1407), Jedlik Ányos (12 f; Z 1408), Semmelweis Ignác (20 f; Z 1409), Puskás Tivadar (1,70 Ft, Z 1415). A sorozat kezdő értéke, a 8 filléres címlet (Z 1406) Apáczai Csere Jánost, az anyanyelvű oktatás és tudományművelés XVII. századi kezdeményezőjét ábrázolja, aki nemzetünket Európa s a világ vérkeringésébe akarta bekapcsolni. Az úgymond „ábrázolás” azonban ebben az esetben kissétúlzó kifejezés, mert a bé■lyegtervező grafikus, Légrády Sándor nem támaszkodva korabeli képre, Apáczai Csere Jánosról a sárga papírra nyomott barnásszürke bélyegképet, elgondolt arcmást alkotott. Hogy ezek az arcvonások aztán mennyire mentek át a köztudatba, arról a filatelisták népes nemzetközi tábora tudna felvilágosítást adni. , S. GY. F. Feleség: Oh, drágám, ha befizetnél engem egy tengeri nyaralásra, a tenger partján mindig rólad álmodnék. Férj: Én azt hiszem, legjobb lesz, ha itthon maradsz, és itthon álmodozol majd a tengerről. *** A vonat a nyílt pályán megáll. Egy utas izgatottan megkérdi a kalauztól: ' — Mi történt? .— Valaki meghúzta a vészféket, egy kocsi kiugrott a sínekről és emiatt négy órát késünk. T — Az lehetetlenl Nekem egy óra múlva lesz az esküvőm! ■ — Aha — feleli a kalauz. — Ezek szerint maga volt a tettest / —Különös emberek lehetnek ezek az finingósok Nem mindennapi emberek. — Miből gondolod? — Olvastam például William Anders e£ válaszát az újságíróknak. Azt mondja, hogy a űrutazással kapcsolatos munkája annyira lefoglalja hogy nincs ideje a feleségével is foglalkozni. — Ez könnyen lehetséges. — Lehet, de öt gyermeke van. Hánylenne, k nem lenne űrhajós? • A miniszoknyás ifjú Juliette sirva jelenik meg a párizsi kerületi rendőrőrszobán, és elpanaszolja, hogy a moziban kilopták a zsebéből a pénztárcáját. — Hát nem vette észre, kisasszony — kérdezi a ügyeletes rendőrtiszt —, hogy valaki a zsebébe kotorászik? Észrevettem, hogy ne — feleli zavartan Juliért —, de azt hittem, hogy tisztességes szándékai vannak ••• Egy részeg ember éjjel megy haza a szállodába, és nem találja az ajtaját. Benyit az egyik szobába, de gorombán rákiabálnak, hogy menjen a dolgára. Tovább keresi a saját ajtaját, és keresés közben megint ugyanabba a szobába nyit be. A lakó most még dühösebben kergeti el. A részeg odébb áll és tovább keres. Pechére harmadszor is benyit. — Ejnye, na — ordít rá a lakó —, hát magától már nem lehet nyugton lenni? De kérem — mondja a részeg —,micsoda szálloda ez, hogy minden szobában maga lakik? Filmrendező a statisztának: — Maga most lefekszik ide a vágányokra. Jön majd a vonat, nagy sebességgel és fél méterre magától ,megáll. . — Nem vállalom. Félek. . — Nagy összeget kap ezért a jelenetért! S mi lesz ha a vonat nem áll meg fél méterre tőlem? — kérdi idegesen a statiszta. — Az sem nagy baj — feleli a rendező—,akkor a jelentet kivágjuk a filmből, hogy altatógépet szabadalmaztatott az Arizona állambeli Phoenixben egy William Cook nevű ember. Cook magyarul szakácsot jelent, hát ezt jól kifőzte az az arizonai szakács, altatógép, ez csodálatos találmány, már csak azért is, mert altatógépet nem lehet otthon a fiókban Utószámra tárolni, mint a receptre felírt altatókat, és ha ez az altatógép beválik, nem mondhatja többé senki, hogy mennyit kell az embernek az életben nyelnie, amit sokan azért mondtak, mert beleszámították azt a jó néhány szem altatót, amit fölöslegesen lenyeltek, csak azért, mert olcsó és nem ráz, apropó nyelés, ha valamivel több technikai ismeretem volna, én is tudnék egy ügyes altatógépet szerkeszteni, az elgondolásom végtelenül egyszerű: a gép egy műanyag *»»«*»* lemrtelkeme. amely elnyeli a Szomszéd lakásban teljes »- - s » - - ■ — • érövel moBD vésné* dési. kmezJátsBÓ-. magnál tévé- és rfcfiehsnaz kgfrl Jebb akkor lens» egyes baj. ha a gép meg hibáén dns. mert a torkán akadna egy szálkás témsléger. vagy egy émelyítőm édes cukrosan ismamentális dalos seeratios vallomás, de ez ne lenne olyan már dolog. hlsam ki lehetne hívni a szervizt, és a szegény, ártatlan zűjnyelő altatógép nyugodtan nyelhetne és nenvedhetne tovább a tulajdonosa helyett. lehet emnhan, hogy Önök ■■■inért üres locsogásnak fogják minősíteni, mondván, hogy minek ilyesmivel próbálkozni, amikor vannak már ily. jól bevált altatógépek, amelyek unalmas műsorokkal a legmakacsabb álmatlanságban szenvedőt is pillanatok alatt elaltatták szép KIS FOCIEDZŐ : — Meccs előtt együtt fröccsözöm a játékosaimmal. Így legalább szemmel tudom tartani őket / BÁTORSÁG X. bátran rámutat társadalmunk visszás jelenségeire, azokra, amelyek már megszűntek. OPERÁCIÓ• A napokban kioperáltak belőlem egy 1945-ben bennem maradt Szilánkot. Közérzetem Javulóban. BABONA — Ma jobb lábbal keltem fel. ^Napközben mégis pechem volt, rengeteg baj ■irt. Perne, lehet, hőre 01 én ezer íny iskolai végzettségemmel, össztévesztettem a bal lábamat a Jobb lábammal. . KÜZDELEM ! — Az én szerelmemért küzdeni, harcolni kell. Sokszor órákba is beletelik, amíg egy férfinak igent mondok. TANÁCS Aki a kényelmes, kulturált tömegközlekedést igényli, menjen gyalog ! FONOK — Nekem a főnök szava szent. Igaz, hogy én vagyok a főnök. PSZICHOPATA — Rossz álmom volt az éjjel. Azt álmodtam, hogy rosszat álmodtam. CSEND X. betartotta a csendrendeletet. Minden hangos botrány nélkül, csendesen öregedett meg. LUSTÁK FIGYELMÉBE Kutyasétáltató embersétáltatást is vállalt OSZTÁLYON AlUll VENDÉGIG ! MOiat — Mi csak kotmonalat adunk a leveshez, mert a kanotokat mindig ellopják a vendégek. • Borzasztó, hogy ilyen srófolják dróté szegényeket!