Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)

1981-10-31 / 44. szám

10. oldal A kanadai alkotmány körüli vihar tovább tart Melbourneben Pierr Trudeau felvetette kérdést Margaret That­cher előtt. Az angol mi­niszterelnök válasza­­ maga nem ért egye­t British North Ameri­ca egyoldalú (tehát­­ provinciák beleegyezé­se nélküli) repatriálásá­ra, de mindeneset­ gondoskodni fog afelől hogy a képviselők mi­előbb és lehetőleg hosz­szú vita nélkül, szavaz­zanak a kérdésben. Mrs Thatcher hozzáfűzte: Nem tudok ígéretet ten­ni arra vonatkozóan, hogy az angol képviselők támogatni fogják Mr. Trudeau egyoldalú re­­patriálási tervét, egy­szerűen azért, mert nem tudom, hogy a képvise­lők miképpen szavaznak majd. Jonquiereben (Que.), ahol a Parti Quebecois ügyvezető bizottsága ér­tekezletet tartott, Rene Levesque, québeci mi­niszterelnök, kijelentet­te az újságírók előtt egy sajtóértekezleten: " A jelenlegi alkot­mány­vitában az egyik taktikai lehetőségünk, hogy támogassuk a fede­rális konzervatív pár­tot, vagy bármelyik olyan federális pártot, amely az alkotmány re­patriálása ellen küzd. Másik lehetőségünk az, hogy a Parti Quebecois — történetében először — federális párttá vál­jék. Vagyis, arra gondo­lunk, hogy a legközeleb­bi federális választáso­kon a Parti Quebeco is is indul, federális párt­ként. Véleményünk az, hogy a federális liberá­lisok ma már nem olyan áthatolhatatlan tömb, mint azelőtt.­­ Amennyiben a 75­­fő federális parlament a képviselői széknek i­s- többségét megkapjuk­­- könnyen többségi fede­rális párttá válhatunk, sz Ezek szerint tehá­t- Monsieur Levesque (ere­­­deti szándékától elté­­­rően) nem szándékozol­­ újabb referendumot ter­­­jeszteni a québeci polgá­­­rok elé, annak eldönté­­­­se végett, hogy Quebec­­ elszakadjon-e Kanadá­­■ tól. Amennyiben azon­­­­ban olyan módon akar küzdeni az alkotmány el­len, hogy pártját a leg­közelebbi federális vá­­­­lasztáson federális párt­tá teszi, ennek még ke­vesebb gyakorlati értel­me és jelentősége van, mint bármelyik eddigi, ezzel kapcsolatos tervé­nek. A legközelebbi federá­lis választásoktól még hozzávetőlegesen há­rom esztendő választ el bennünket. Teljesen el­képzelhetetlen, hogy Trudeau addig várjon a British North America Act repatriálásával, te­kintettel arra, hogy a Kanadai Legfelsőbb Bí­róság döntése értelmé­ben ezt a provinciák hoz­zájárulása nélkül is megteheti. Ha Levesque arra gondol, hogy amennyiben esetleg fe­­deralizált pártja több­séget kap az elkövetke­ző federális választáson és akkor próbálkozik meg azzal, hogy az al­kotmányt megváltoztas­sa, ennek pedig minden­nél kisebb gyakorlati le­hetősége van. Az alkot­mány teljes megváltoz­tatása — éppen úgy, mint Amerikában — szinte teljesen elképzel­hetetlen. Lehetséges lenne azonban az akkor már kanadai alkot­mánnyá­­vált British North America Acthoz módosító paragrafuso­kat illeszteni. Ennek nyilvánvalóan az lenne a módja, ami Ameriká­ban. A federális tör­vényhozók döntése után a provinciák kéthar­mad részének hozzá kel­lene járulnia az alkot­­mánymódosító paragra­fushoz. Ebben az eset­ben azonban a Kanadai Legfelsőbb Bíróság úgy dönthetne, hogy az al­­kotmánymódosító ja­vaslat az eredeti alkot­mány szellemével ellen­kezik, tehát nem iktat­ható az alkotmányhoz módosító paragrafus­ként. (Amerikában pél­dául több egymást köve­tő adminisztrációnál an­nak idején évtizedek munkájába került, amíg a föderális adó fizeté­sére vonatkozó alkot­­mánymódosító javasla­tot úgy sikerült megfo­galmaznia, hogy azt nem ellenezték a US Legfelsőbb Bíróság tag­jai.) Pierre Trudeau bele­egyezett abba, hogy az alkotmány repatriálásá­nak a kérdésében még egy utolsó értekezletet tartson a provinciális miniszterelnökökkel. Erre az értekezletre a legközelebbi jövőben kerül sor, Ottawában. Egy másik újabb fej­lemény: Bill Davis, On­tario miniszterelnöke, aki Richard Hatfield­­del együtt (New Bruns­wick) kezdettől fogva tá­mogatta a British North America repatriálását, kijelentette: ő is és Hat­field is „esetleg” haj­landók lennének állás­pontjukat „bizonyos mértékig” megváltoz­tatni, olyan módon, hogy az közelebb kerüljön a többi nyolc provincia álláspontjához, habár a repatriálást sem ő, sem Hatfield nem hajlandó „mereven és határozot­tan” ellenezni. Allan MacEachen, federális pénzügymi­niszter, három órás megbeszélést folyta­tott a provinciális pénz­ügyminiszterekkel, akik elsősorban arra akarták őt rábírni: ígérje meg, hogy bármiképpen és bármilyen vonalon fog­ja is költségvetési kere­tét csökkenteni a fede­rális kormány, ez nem fogja érinteni azt az ösz­­szeget, amelyet a pro­vinciák kapnak. Mr. MacEachen azonban nem volt hajlandó ilyen ígéretre, az értekezlet után viszont a követke­zőket mondta a riporte­reknek: — A provinciális pénzügyminiszterek egy része bizonyosra ve­szi, hogy a federális költségvetési javaslat minden tétele felől már megtörtént a végleges döntés. Ez azonban té­vedés. Számos olyan költségvetési tétel van amelyre vonatkozóan még nem történt döntés sőt; én magam sem ha­tároztam meg véglege­sen sok kérdést illető­en. A provinciális pénz­ügyminiszterek mind­egyike arra kérte Mac­ Ead­ent: segítse azo­kat, akik különlegesen nehéz helyzetbe kerül­tek a jelzálogkölcsönök magas kamatszázalé­kai következtében. A federális pénzügy­­miniszter azonban csu­pán arra a válaszra volt hajlandó, hogy erre vo­natkozó kérésüket „megfontolás tárgyá­vá” teszi. Mr. MacEachen a kö­vetkező szavakkal fejez­te be az újságíróknak adott tájékoztatását: „ Senki se számítson arra, hogy a magas ka­matlábak a legközeleb­bi jövőben alacsonyab­bak lesznek és senki se számítson arra, hogy az infláció áremelkedés üteme lelassul. A köz­vetlen gazdasági és pénzügyi jövő nem ad re­ményt optimizmusra. Hungarian Society of Massachusetts, Inc. 287 Commonwealth Avenue Boston, Ma. 02115. Mottónk: 1974 óta minden év a MAGYAR ÍRÁS éve! Szö­rényi Éva: Ital­virág helyett ajándékozz magyar könyvet! Mi hozzáfűzzük: Fizess elő és ajándékozz emigráns magyar újságokat is! Kanadában jelentős adóemelés várható... A Gallup Közvéle­ménykutató Intézet fel­mérést végzett Kanadá­ban, a három federális pártot illetően. Az ered­mény meglepő volt. A Progresszív Konzerva­tív Párt népszerűségi arányszáma 39, a Libe­rális Párté 38, az NDP-é pedig 20 százalék. 1979 januárja óta ez az első eset, hogy a Gallup Intézet felmérése a kon­zervatívok nagyobb nép­szerűségi százalékát mutatja, mint amennyi a liberálisoké! Az NDP népszerűségi százaléka viszont 16 százalékról húsz százalékra emelke­dett. Amennyiben tehát most kerülne federális választásra a sor, való­színű, hogy a választás konzervatív parlamenti többséggel végződne, habár abszolút parla­menti többséget a Prog­resszív Konzervatív Párt most sem tudna el­érni. Nem érdektelen most összehasonlíta­nunk ezt a felmérést az 1979-es májusi felmérés eredményével, amikor a liberálisok a federális választáson a 136 parla­menti képviselői székből 114 parlamenti képvise­lői székét, a Gallup In­tézet szerint azonban a liberálisok népszerűségi százaléka mindössze 40 százalék volt a konzer­vatívok 36 százalékával szemben. Tom Axworthy, a mi­niszterelnök titkári iro­dájának­­ vezetője, a következőket mondta az újságíróknak a Gallup Intézet legutóbbi fel­mérésével kapcsolat­ban: — Ennek a felmérés­nek az eredménye való­jában nem volt meglepe­tés számomra. A liberá­lis párt népszerűségé­nek hanyatlását már a legutóbbi két időközi választás jelezte, mert hiszen a torontói Spadi­­na és a québeci Joliet szavazó­körzetben egy­aránt veszítettünk. A ka­nadai átlagpolgár véle­ménye az, hogy mi, libe­rálisok, nem fordítot­tunk elég gondot és fi­gyelmet a gazdasági és pénzügyi problémákra." Nem állítom azt, hogy ez valóban így van, tény azonban, hogy ez a véle­mény felőlünk és igye­keznünk kell, hogy ezt a véleményt megváltoz­tassuk. A Gallup Inté­zet legutóbbi felmérése figyelmeztetés volt szá­munkra. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni azt, hogy a konzervatí­vok semmit sem nyertek népszerűségi százalék­ban, a felmérés ered­ményében az a különb­ség mutatkozik, amelyet az NDP nyert, vagyis az egy hónap alatti négy százalékos emelkedés az NDP javára történt. Ilyen légkörben kezdő­dött meg a federális par­lament új és az évet be­fejező ülésszaka, amely valószínűleg egészen ka­rácsonyig fog húzódni. A mindkét párti ellenzéki képviselők (konzerva­tívok és NDP) hevesen támadták a liberális kormányt és személyé­ben Trudeaut az ország gazdasági és pénzügyi helyzetével kapcsolat­ban. Kiderült azonban, hogy Mr. Trudeau nem­csak három hónappal ez­előtt, amikor a parla­ment megkezdte nyári szabadságát, nem tudott válaszolni a kérdésekre, de most sem tud. Pierre Trudeau hatá­rozatlanul válaszolt az interpellációkra és vá­laszainak lényege az volt, hogy mindenek­előtt meg kell várni a nemsokára benyújtásra kerülő költségvetési ja­vaslatot. Ezáltal a költ­ségvetési javaslat vala­miképpen mítosszá vált, amelytől talán mindent lehet várni — holott Mr. Trudeau semmit sem ígért, csupán elodázta határozatlan válaszai­val a kérdéseket. MacEachen, pénzügy­­miniszter, most sem volt hajlandó nyilatkozni, hogy milyen lesz a költ­ségvetési javaslat. Vagy maga sem tudja?... Amikor Paul Cosgrove, középítkezésügyi mi­niszter, a jelzálogköl­csönök magas kamatai­val kapcsolatban ugyan­csak a majd benyújtás­ra kerülő költségvetési javaslattól függően ígér­te a választ — a képvi­selők körében valóságos forradalom tört ki, — hangos felzúdulásuk közben Mr. Cosgrove alig tudta befejezni be­szédét. A leghevesebb táma­dást maga Joe Clark, a Progresszív Konzerva­tív Párt vezetője, intéz­te Trudeau ellen, amikor a következőket mondta: — A miniszterelnök üres válaszai felhábo­­rítóak. Emberek van­nak, tízezrek és száz­ezrek, akik tönkremen­tek és rövidesen csődbe fognak kerülni a kor­mány felelőtlen gazda­sági és pénzügyi politi­kája következtében. Nem akarunk tovább várni. Választ követe­lünk arra a kérdésre: Mi történjék most? Nem később — most! A mi­niszterelnök, végülis, visszatért külföldi út­jairól Kanadába, de a választ most sem tudja. Ebben az esetben pedig jobb lenne, ha ismét visszamenne oda, ahon­nan visszaérkezett.. (Le­het, hogy akkor eszébe jut a válasz? — Szerk.) A nemsokára sze­münk elé kerülő, miszti­kus költségvetési javas­latról voltaképpen sen­ki sem tud semmit és azok, akik tudnak róla valamit is — nem haj­landók nyilatkozni. Any­­nyi azonban már kiszi­várgott, a liberálisok minden óvatossága elle­nére, hogy a federális adó jelentős emelése várható. Maga MacEac­hen pénzügyminiszter is kénytelen volt ennyivel előkészíteni a kanadai polgárokat: Nincs kizár­va egy adóemelés. Kiderült azonban az, hogy az adóemelés haté­konyságában sem a munkás­képviseletek, sem pedig az üzletem­berek nem bíznak. íme, néhány példa: Bob White, a United Auto Workers nevű szak­­szervezet kanadai igaz­gatója: — A pénzügyminisz­ternek az adóemelés he­lyett mindenekelőtt ar­ra kellene igyekeznie, hogy a magas munka­nélküliségi százalékot megszüntesse, mert csak azok, akik keres­nek, képesek költeni és vásárolni. A jelenlegi adótörvénynek sok igaz­ságtalan rendelkezése és hibája van és a pénz­ügyminiszternek ezeket a „lyukakat” kellene betömnie új és igazsá­gosabb adótörvénnyel, ahelyett, hogy a dolgo­zókat még magasabb adóval terheli meg. A kormány által beveze­tett magas kamatok in­flációs jellegűek, mert munkanélküliséget okoz­ ,­nak, a munkanélküli dol­gozók pedig nem termel­nek, de a munkanélkü­liségi segélyek kifize­tésére sokbilió dollárt kell a federális kor­mánynak költenie. John Dulloch, a „Ca­nadian Federation of Independent Business” elnöke.­­ Ottawa pénzügyi politikája következté­ben az elkövetkező esz­tendőben, a szakértők becslései szerint, leg­alább 60.000 kis és közép­­vállalattal rendelkező üzletember fog tönkre­menni. A federális kor­mánynak nincs szüksé­ge újabb és magasabb adójövedelemre, mert a provinciákkal nemrégi­ben kötött energia­egyezmény egymaga az elkövetkező öt évben 14 billió dollár jövedel­met fog jelenteni Otta­wa számára.­­ A federális adó emelése sohasem volt produktív és ezúttal sem lesz az, mert az üzletem­berek kevesebb pénzt lesznek képesek megta­karítani, vagyis­ kisebb mértékű befektetése­ket tudnak majd csak végezni.­­ A nemzetgazdasá­got tönkre fogja tenni, ha a föderális kormány csökkenti a kanadai pol­gárok vásárlóerejét. Amerikai televíziós prédikátorok alkonya Az amerikai funda­mentalista vallási szek­ták szinte gombamódra szaporodnak, sok prédi­kátor már évekkel, év­tizedekkel ezelőtt felfe­dezte, hogy a televíziós igehirdetés nagyszerű üzlet, sokan mostaná­ban fedezik fel — a ré­gi és az új fundamenta­lista televíziós prédiká­torok azonban egyre na­gyobb pénzügyi problé­mákkal küzdenek. En­nek a legfőbb oka az, hogy televíziós műso­raiknak (amelyeket ál­talában hetenkint egy­szer ismételnek, van­nak azonban közöttük olyanok, akik heti 4-6 napon keresztül adnak műsort) nincs sponsora, ők maguk a sponsorok. Ez annyit jelent, hogy a televíziós állomás idejé­ért nekik kell fizetniük és egy-egy ilyen adás, az inflációs áremelke­dés következtében, egyáltalában nem olcsó: az időponttól függően 150.000—400.000 dollárba kerül. A prédikátorok igye­keznek ezt a pénzt híve­iktől begyűjteni, az azonban szintén nem könnyű, mert az infláció nemcsak őket, hanem híveiket is sújtja. A te­levíziós prédikátorok azt állítják, hogy heti műsoraikat 15-20-30 mil­lió ember hallgatja vé­gig Amerikában és Ka­nadában, az „Arbitron” nevű televíziós kutató intézet legújabb felmé­rése szerint azonban ez távolról sem így van. Jerry Falwell, az úgy­nevezett „Moral Majori­ty” nevű vallásos moz­galom prédikátora azt állítja, hogy heti tele­víziós műsorát körülbe­lül 30 millió személy hallgatja végig. Az „Ar­bitron” szerint azonban a valóságos szám 1,260.000. Az „Arbitron” néhány másik adata: Oral Roberts (Tulsa, Okla.) — 2,179.000, Rex Humbard (Akron, O.) — 1,974.000, Robert Schul­ler 1,819.000 — Pat Ro­bertson — 620.000. Oral Roberts, Rex Humbard hallgatósága az elmúlt évben 3,5 szá­zalékkal csökkent, Jerry Falwell hallgatóságá­nak száma pedig most 4,5 százalékkal alacso­nyabb, mint ezelőtt. Az „Arbitron” elem­zőinek a véleménye:­­ Roberts és Hum­bard népszerűsége azért csökken, mert hallgató­iknak túlságosan gyak­ran könyörögnek pén­zért. Roberts hanyatlá­sához még az is hozzá­járul, hogy alkalmazot­tainak egy része nemré­giben otthagyta és az­után nyilvánosan és éle­­sen bírálta, az NBC te­levíziós hálózat ,,60 Minutes” című prog­ramja pedig a közel­múltban éles támadást intézett ellene. Falwell azért csúszik lefelé, mert prédikációjába egyre gyakrabban ke­ver bele napi politikát. Egészében véve azt mondhatjuk, hogy a te­levíziós igehirdetés nép­szerűsége fokozatosan hanyatlik és a televíziós prédikátoroknak aligha­nem imádkozniuk kell kedvezőbb időkért. JhtCLiyfifd­ ,e­Hetem. Ha egy estét Magyarországon akar tölteni, akkor okvetlen keresse fel éttermünket. Biztosak vagyunk benne, hogy meg lesz elégedve Óhazai módon ké­szült ételeinkkel. Az étlapon megtalálja mind­azt amit szeret. Halászlé — Harcsapörkölt — Fatányé­ros — Aranybika húsostál — Szilvásgombóc — Vadasak — Sültek és különböző töltelékfélék. Palacsinta — Rétes — Töpörtőspogácsa — Kaproslángos. Asztalfoglalásért kérjük hívja a következő számot: 764-1436 Heti 7 napon át nyitva! Szombat, vasárnap ebédet is felszolgálunk, a többi napokon csak vacsorát. Nyitva délután 4 órától, hétvégén déli 12 órától. ft) 7308 North Rogers Ave. Chicago 606260 The Bakery Restaurant Cookbook By Chef Louis Szathmáry The kitchen doors of one of the nation’s most acclaimed restaurants — The Bakery — are opened wide by Chef Louis Szathmáry in the newest of his culinary ‘exposes* — THE BAKERY RESTAURANT COOKBOOK. With the same candor and enthusiasm that have lured new and repeat diners to The Bakery on Chicago’s cosmopolitan North Side for nearly two decades, this jolly, psychologlst­­turned-chef has converted more than 200 of his restaurant's most popular recipes Into easy-to-follow and enjoyable-to­*sBr read guides for professional and amateur cooks alike. The Hungarian-accented text and explicit Illustrations span a gustatory gamut from fresh pate through flavorful finales that bring glory to the word dessert. Along the way are surprisingly simple directions for creating such masterpieces as Individual Filet of Beef Wellington and a crispy-tender Roast Duckling. Even soups and vegeta­bles don new personalities and provide new satisfactions. Each recipe was tested with family-size quantities in a con­ventional home kitchen before it qualified to appear In this extraordinary cookbook. But there’s more than a listing of Ingredients, times and temperatures. Each recipe includes a Chef's Secret. These “foodnotes" reveal Chef Szathrnárys personal touches and hints that make the difference between excellent and superb. They are like having the chef in the kitchen with you whispering sweet somethings Into your ear. For many years, The Bakery has been described as a restau­rant where the food is the show. With THE BAKERY RES­TAURANT COOKBOOK, you can bring that show right Into your home — or your restaurant. But why take our word for It? Let Chef Louis tell you himself: Dear Reader, Authors feel about their books the way parents feel about their children. They love them all and love them equally. Yet, for some reason or other, one often is the favorite. I feel this way about The Bakery Restaurant Cookbook ^It's my baby. I was at Its birth. I have spent a third I my life “raising* this restaurant, and here have ^assembled every recipe for every dish we have \served from the day we opened. Included are \our regular dally “Table d'Hote” dinners and \our unique parties for special people and ^special events. Between these covers I reveal everything about The Bakery. This is my baby! This^ book Is like a pah of me. I like to think It Is my best part. As we say to our guests, “Enjoy.*; Louis Szathmáry 1981.256 pages. Hardbound 0-8436-2195-8 S12.95T

Next