Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)
1981-10-31 / 44. szám
10. oldal A kanadai alkotmány körüli vihar tovább tart Melbourneben Pierr Trudeau felvetette kérdést Margaret Thatcher előtt. Az angol miniszterelnök válasza maga nem ért egyet British North America egyoldalú (tehát provinciák beleegyezése nélküli) repatriálására, de mindeneset gondoskodni fog afelől hogy a képviselők mielőbb és lehetőleg hoszszú vita nélkül, szavazzanak a kérdésben. Mrs Thatcher hozzáfűzte: Nem tudok ígéretet tenni arra vonatkozóan, hogy az angol képviselők támogatni fogják Mr. Trudeau egyoldalú repatriálási tervét, egyszerűen azért, mert nem tudom, hogy a képviselők miképpen szavaznak majd. Jonquiereben (Que.), ahol a Parti Quebecois ügyvezető bizottsága értekezletet tartott, Rene Levesque, québeci miniszterelnök, kijelentette az újságírók előtt egy sajtóértekezleten: " A jelenlegi alkotmányvitában az egyik taktikai lehetőségünk, hogy támogassuk a federális konzervatív pártot, vagy bármelyik olyan federális pártot, amely az alkotmány repatriálása ellen küzd. Másik lehetőségünk az, hogy a Parti Quebecois — történetében először — federális párttá váljék. Vagyis, arra gondolunk, hogy a legközelebbi federális választásokon a Parti Quebeco is is indul, federális pártként. Véleményünk az, hogy a federális liberálisok ma már nem olyan áthatolhatatlan tömb, mint azelőtt. Amennyiben a 75fő federális parlament a képviselői széknek is- többségét megkapjuk- könnyen többségi federális párttá válhatunk, sz Ezek szerint tehát- Monsieur Levesque (eredeti szándékától eltérően) nem szándékozol újabb referendumot terjeszteni a québeci polgárok elé, annak eldöntése végett, hogy Quebec elszakadjon-e Kanadá■ tól. Amennyiben azonban olyan módon akar küzdeni az alkotmány ellen, hogy pártját a legközelebbi federális választáson federális párttá teszi, ennek még kevesebb gyakorlati értelme és jelentősége van, mint bármelyik eddigi, ezzel kapcsolatos tervének. A legközelebbi federális választásoktól még hozzávetőlegesen három esztendő választ el bennünket. Teljesen elképzelhetetlen, hogy Trudeau addig várjon a British North America Act repatriálásával, tekintettel arra, hogy a Kanadai Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében ezt a provinciák hozzájárulása nélkül is megteheti. Ha Levesque arra gondol, hogy amennyiben esetleg federalizált pártja többséget kap az elkövetkező federális választáson és akkor próbálkozik meg azzal, hogy az alkotmányt megváltoztassa, ennek pedig mindennél kisebb gyakorlati lehetősége van. Az alkotmány teljes megváltoztatása — éppen úgy, mint Amerikában — szinte teljesen elképzelhetetlen. Lehetséges lenne azonban az akkor már kanadai alkotmánnyávált British North America Acthoz módosító paragrafusokat illeszteni. Ennek nyilvánvalóan az lenne a módja, ami Amerikában. A federális törvényhozók döntése után a provinciák kétharmad részének hozzá kellene járulnia az alkotmánymódosító paragrafushoz. Ebben az esetben azonban a Kanadai Legfelsőbb Bíróság úgy dönthetne, hogy az alkotmánymódosító javaslat az eredeti alkotmány szellemével ellenkezik, tehát nem iktatható az alkotmányhoz módosító paragrafusként. (Amerikában például több egymást követő adminisztrációnál annak idején évtizedek munkájába került, amíg a föderális adó fizetésére vonatkozó alkotmánymódosító javaslatot úgy sikerült megfogalmaznia, hogy azt nem ellenezték a US Legfelsőbb Bíróság tagjai.) Pierre Trudeau beleegyezett abba, hogy az alkotmány repatriálásának a kérdésében még egy utolsó értekezletet tartson a provinciális miniszterelnökökkel. Erre az értekezletre a legközelebbi jövőben kerül sor, Ottawában. Egy másik újabb fejlemény: Bill Davis, Ontario miniszterelnöke, aki Richard Hatfielddel együtt (New Brunswick) kezdettől fogva támogatta a British North America repatriálását, kijelentette: ő is és Hatfield is „esetleg” hajlandók lennének álláspontjukat „bizonyos mértékig” megváltoztatni, olyan módon, hogy az közelebb kerüljön a többi nyolc provincia álláspontjához, habár a repatriálást sem ő, sem Hatfield nem hajlandó „mereven és határozottan” ellenezni. Allan MacEachen, federális pénzügyminiszter, három órás megbeszélést folytatott a provinciális pénzügyminiszterekkel, akik elsősorban arra akarták őt rábírni: ígérje meg, hogy bármiképpen és bármilyen vonalon fogja is költségvetési keretét csökkenteni a federális kormány, ez nem fogja érinteni azt az öszszeget, amelyet a provinciák kapnak. Mr. MacEachen azonban nem volt hajlandó ilyen ígéretre, az értekezlet után viszont a következőket mondta a riportereknek: — A provinciális pénzügyminiszterek egy része bizonyosra veszi, hogy a federális költségvetési javaslat minden tétele felől már megtörtént a végleges döntés. Ez azonban tévedés. Számos olyan költségvetési tétel van amelyre vonatkozóan még nem történt döntés sőt; én magam sem határoztam meg véglegesen sok kérdést illetően. A provinciális pénzügyminiszterek mindegyike arra kérte Mac Eadent: segítse azokat, akik különlegesen nehéz helyzetbe kerültek a jelzálogkölcsönök magas kamatszázalékai következtében. A federális pénzügyminiszter azonban csupán arra a válaszra volt hajlandó, hogy erre vonatkozó kérésüket „megfontolás tárgyává” teszi. Mr. MacEachen a következő szavakkal fejezte be az újságíróknak adott tájékoztatását: „ Senki se számítson arra, hogy a magas kamatlábak a legközelebbi jövőben alacsonyabbak lesznek és senki se számítson arra, hogy az infláció áremelkedés üteme lelassul. A közvetlen gazdasági és pénzügyi jövő nem ad reményt optimizmusra. Hungarian Society of Massachusetts, Inc. 287 Commonwealth Avenue Boston, Ma. 02115. Mottónk: 1974 óta minden év a MAGYAR ÍRÁS éve! Szörényi Éva: Italvirág helyett ajándékozz magyar könyvet! Mi hozzáfűzzük: Fizess elő és ajándékozz emigráns magyar újságokat is! Kanadában jelentős adóemelés várható... A Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérést végzett Kanadában, a három federális pártot illetően. Az eredmény meglepő volt. A Progresszív Konzervatív Párt népszerűségi arányszáma 39, a Liberális Párté 38, az NDP-é pedig 20 százalék. 1979 januárja óta ez az első eset, hogy a Gallup Intézet felmérése a konzervatívok nagyobb népszerűségi százalékát mutatja, mint amennyi a liberálisoké! Az NDP népszerűségi százaléka viszont 16 százalékról húsz százalékra emelkedett. Amennyiben tehát most kerülne federális választásra a sor, valószínű, hogy a választás konzervatív parlamenti többséggel végződne, habár abszolút parlamenti többséget a Progresszív Konzervatív Párt most sem tudna elérni. Nem érdektelen most összehasonlítanunk ezt a felmérést az 1979-es májusi felmérés eredményével, amikor a liberálisok a federális választáson a 136 parlamenti képviselői székből 114 parlamenti képviselői székét, a Gallup Intézet szerint azonban a liberálisok népszerűségi százaléka mindössze 40 százalék volt a konzervatívok 36 százalékával szemben. Tom Axworthy, a miniszterelnök titkári irodájának vezetője, a következőket mondta az újságíróknak a Gallup Intézet legutóbbi felmérésével kapcsolatban: — Ennek a felmérésnek az eredménye valójában nem volt meglepetés számomra. A liberális párt népszerűségének hanyatlását már a legutóbbi két időközi választás jelezte, mert hiszen a torontói Spadina és a québeci Joliet szavazókörzetben egyaránt veszítettünk. A kanadai átlagpolgár véleménye az, hogy mi, liberálisok, nem fordítottunk elég gondot és figyelmet a gazdasági és pénzügyi problémákra." Nem állítom azt, hogy ez valóban így van, tény azonban, hogy ez a vélemény felőlünk és igyekeznünk kell, hogy ezt a véleményt megváltoztassuk. A Gallup Intézet legutóbbi felmérése figyelmeztetés volt számunkra. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni azt, hogy a konzervatívok semmit sem nyertek népszerűségi százalékban, a felmérés eredményében az a különbség mutatkozik, amelyet az NDP nyert, vagyis az egy hónap alatti négy százalékos emelkedés az NDP javára történt. Ilyen légkörben kezdődött meg a federális parlament új és az évet befejező ülésszaka, amely valószínűleg egészen karácsonyig fog húzódni. A mindkét párti ellenzéki képviselők (konzervatívok és NDP) hevesen támadták a liberális kormányt és személyében Trudeaut az ország gazdasági és pénzügyi helyzetével kapcsolatban. Kiderült azonban, hogy Mr. Trudeau nemcsak három hónappal ezelőtt, amikor a parlament megkezdte nyári szabadságát, nem tudott válaszolni a kérdésekre, de most sem tud. Pierre Trudeau határozatlanul válaszolt az interpellációkra és válaszainak lényege az volt, hogy mindenekelőtt meg kell várni a nemsokára benyújtásra kerülő költségvetési javaslatot. Ezáltal a költségvetési javaslat valamiképpen mítosszá vált, amelytől talán mindent lehet várni — holott Mr. Trudeau semmit sem ígért, csupán elodázta határozatlan válaszaival a kérdéseket. MacEachen, pénzügyminiszter, most sem volt hajlandó nyilatkozni, hogy milyen lesz a költségvetési javaslat. Vagy maga sem tudja?... Amikor Paul Cosgrove, középítkezésügyi miniszter, a jelzálogkölcsönök magas kamataival kapcsolatban ugyancsak a majd benyújtásra kerülő költségvetési javaslattól függően ígérte a választ — a képviselők körében valóságos forradalom tört ki, — hangos felzúdulásuk közben Mr. Cosgrove alig tudta befejezni beszédét. A leghevesebb támadást maga Joe Clark, a Progresszív Konzervatív Párt vezetője, intézte Trudeau ellen, amikor a következőket mondta: — A miniszterelnök üres válaszai felháborítóak. Emberek vannak, tízezrek és százezrek, akik tönkrementek és rövidesen csődbe fognak kerülni a kormány felelőtlen gazdasági és pénzügyi politikája következtében. Nem akarunk tovább várni. Választ követelünk arra a kérdésre: Mi történjék most? Nem később — most! A miniszterelnök, végülis, visszatért külföldi útjairól Kanadába, de a választ most sem tudja. Ebben az esetben pedig jobb lenne, ha ismét visszamenne oda, ahonnan visszaérkezett.. (Lehet, hogy akkor eszébe jut a válasz? — Szerk.) A nemsokára szemünk elé kerülő, misztikus költségvetési javaslatról voltaképpen senki sem tud semmit és azok, akik tudnak róla valamit is — nem hajlandók nyilatkozni. Anynyi azonban már kiszivárgott, a liberálisok minden óvatossága ellenére, hogy a federális adó jelentős emelése várható. Maga MacEachen pénzügyminiszter is kénytelen volt ennyivel előkészíteni a kanadai polgárokat: Nincs kizárva egy adóemelés. Kiderült azonban az, hogy az adóemelés hatékonyságában sem a munkásképviseletek, sem pedig az üzletemberek nem bíznak. íme, néhány példa: Bob White, a United Auto Workers nevű szakszervezet kanadai igazgatója: — A pénzügyminiszternek az adóemelés helyett mindenekelőtt arra kellene igyekeznie, hogy a magas munkanélküliségi százalékot megszüntesse, mert csak azok, akik keresnek, képesek költeni és vásárolni. A jelenlegi adótörvénynek sok igazságtalan rendelkezése és hibája van és a pénzügyminiszternek ezeket a „lyukakat” kellene betömnie új és igazságosabb adótörvénnyel, ahelyett, hogy a dolgozókat még magasabb adóval terheli meg. A kormány által bevezetett magas kamatok inflációs jellegűek, mert munkanélküliséget okoz ,nak, a munkanélküli dolgozók pedig nem termelnek, de a munkanélküliségi segélyek kifizetésére sokbilió dollárt kell a federális kormánynak költenie. John Dulloch, a „Canadian Federation of Independent Business” elnöke. Ottawa pénzügyi politikája következtében az elkövetkező esztendőben, a szakértők becslései szerint, legalább 60.000 kis és középvállalattal rendelkező üzletember fog tönkremenni. A federális kormánynak nincs szüksége újabb és magasabb adójövedelemre, mert a provinciákkal nemrégiben kötött energiaegyezmény egymaga az elkövetkező öt évben 14 billió dollár jövedelmet fog jelenteni Ottawa számára. A federális adó emelése sohasem volt produktív és ezúttal sem lesz az, mert az üzletemberek kevesebb pénzt lesznek képesek megtakarítani, vagyis kisebb mértékű befektetéseket tudnak majd csak végezni. A nemzetgazdaságot tönkre fogja tenni, ha a föderális kormány csökkenti a kanadai polgárok vásárlóerejét. Amerikai televíziós prédikátorok alkonya Az amerikai fundamentalista vallási szekták szinte gombamódra szaporodnak, sok prédikátor már évekkel, évtizedekkel ezelőtt felfedezte, hogy a televíziós igehirdetés nagyszerű üzlet, sokan mostanában fedezik fel — a régi és az új fundamentalista televíziós prédikátorok azonban egyre nagyobb pénzügyi problémákkal küzdenek. Ennek a legfőbb oka az, hogy televíziós műsoraiknak (amelyeket általában hetenkint egyszer ismételnek, vannak azonban közöttük olyanok, akik heti 4-6 napon keresztül adnak műsort) nincs sponsora, ők maguk a sponsorok. Ez annyit jelent, hogy a televíziós állomás idejéért nekik kell fizetniük és egy-egy ilyen adás, az inflációs áremelkedés következtében, egyáltalában nem olcsó: az időponttól függően 150.000—400.000 dollárba kerül. A prédikátorok igyekeznek ezt a pénzt híveiktől begyűjteni, az azonban szintén nem könnyű, mert az infláció nemcsak őket, hanem híveiket is sújtja. A televíziós prédikátorok azt állítják, hogy heti műsoraikat 15-20-30 millió ember hallgatja végig Amerikában és Kanadában, az „Arbitron” nevű televíziós kutató intézet legújabb felmérése szerint azonban ez távolról sem így van. Jerry Falwell, az úgynevezett „Moral Majority” nevű vallásos mozgalom prédikátora azt állítja, hogy heti televíziós műsorát körülbelül 30 millió személy hallgatja végig. Az „Arbitron” szerint azonban a valóságos szám 1,260.000. Az „Arbitron” néhány másik adata: Oral Roberts (Tulsa, Okla.) — 2,179.000, Rex Humbard (Akron, O.) — 1,974.000, Robert Schuller 1,819.000 — Pat Robertson — 620.000. Oral Roberts, Rex Humbard hallgatósága az elmúlt évben 3,5 százalékkal csökkent, Jerry Falwell hallgatóságának száma pedig most 4,5 százalékkal alacsonyabb, mint ezelőtt. Az „Arbitron” elemzőinek a véleménye: Roberts és Humbard népszerűsége azért csökken, mert hallgatóiknak túlságosan gyakran könyörögnek pénzért. Roberts hanyatlásához még az is hozzájárul, hogy alkalmazottainak egy része nemrégiben otthagyta és azután nyilvánosan és élesen bírálta, az NBC televíziós hálózat ,,60 Minutes” című programja pedig a közelmúltban éles támadást intézett ellene. Falwell azért csúszik lefelé, mert prédikációjába egyre gyakrabban kever bele napi politikát. Egészében véve azt mondhatjuk, hogy a televíziós igehirdetés népszerűsége fokozatosan hanyatlik és a televíziós prédikátoroknak alighanem imádkozniuk kell kedvezőbb időkért. JhtCLiyfifd ,eHetem. Ha egy estét Magyarországon akar tölteni, akkor okvetlen keresse fel éttermünket. Biztosak vagyunk benne, hogy meg lesz elégedve Óhazai módon készült ételeinkkel. Az étlapon megtalálja mindazt amit szeret. Halászlé — Harcsapörkölt — Fatányéros — Aranybika húsostál — Szilvásgombóc — Vadasak — Sültek és különböző töltelékfélék. Palacsinta — Rétes — Töpörtőspogácsa — Kaproslángos. Asztalfoglalásért kérjük hívja a következő számot: 764-1436 Heti 7 napon át nyitva! Szombat, vasárnap ebédet is felszolgálunk, a többi napokon csak vacsorát. Nyitva délután 4 órától, hétvégén déli 12 órától. ft) 7308 North Rogers Ave. Chicago 606260 The Bakery Restaurant Cookbook By Chef Louis Szathmáry The kitchen doors of one of the nation’s most acclaimed restaurants — The Bakery — are opened wide by Chef Louis Szathmáry in the newest of his culinary ‘exposes* — THE BAKERY RESTAURANT COOKBOOK. With the same candor and enthusiasm that have lured new and repeat diners to The Bakery on Chicago’s cosmopolitan North Side for nearly two decades, this jolly, psychologlstturned-chef has converted more than 200 of his restaurant's most popular recipes Into easy-to-follow and enjoyable-to*sBr read guides for professional and amateur cooks alike. The Hungarian-accented text and explicit Illustrations span a gustatory gamut from fresh pate through flavorful finales that bring glory to the word dessert. Along the way are surprisingly simple directions for creating such masterpieces as Individual Filet of Beef Wellington and a crispy-tender Roast Duckling. Even soups and vegetables don new personalities and provide new satisfactions. Each recipe was tested with family-size quantities in a conventional home kitchen before it qualified to appear In this extraordinary cookbook. But there’s more than a listing of Ingredients, times and temperatures. Each recipe includes a Chef's Secret. These “foodnotes" reveal Chef Szathrnárys personal touches and hints that make the difference between excellent and superb. They are like having the chef in the kitchen with you whispering sweet somethings Into your ear. For many years, The Bakery has been described as a restaurant where the food is the show. With THE BAKERY RESTAURANT COOKBOOK, you can bring that show right Into your home — or your restaurant. But why take our word for It? Let Chef Louis tell you himself: Dear Reader, Authors feel about their books the way parents feel about their children. They love them all and love them equally. Yet, for some reason or other, one often is the favorite. I feel this way about The Bakery Restaurant Cookbook ^It's my baby. I was at Its birth. I have spent a third I my life “raising* this restaurant, and here have ^assembled every recipe for every dish we have \served from the day we opened. Included are \our regular dally “Table d'Hote” dinners and \our unique parties for special people and ^special events. Between these covers I reveal everything about The Bakery. This is my baby! This^ book Is like a pah of me. I like to think It Is my best part. As we say to our guests, “Enjoy.*; Louis Szathmáry 1981.256 pages. Hardbound 0-8436-2195-8 S12.95T