Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)
1981-12-12 / 50. szám
Alapítva: . 1905 Established: 1905 1981. deqember 12 Issue No. 50. UR LOUIS SZATHMA-RY 2218 N LINCOLN AYE CHICAGO IL 60614 1 Líbia orgyilkosokat csempészett be Amerikába Washingtoni tudósítónk jelenti: A CIA, valamint a belbiztonságot szolgáló FBI és az elnök őrizetével megbízott Secret Service karöltve, napok óta faggatja az orgyilkosok egyik kiképzőjét, aki bizalmas felvilágosítással szolgált. A New York Times értesülése szerint az illető nem amerikai állampolgár. A keresztkérdések tüzét azonban napok óta állta és bebizonyította teljes mértékű szavahihetőségét. Közölte a hatóságokkal, hogy egyike volt a leendő merénylők kiképzőinek Líbiában. Ott ugyanis hónapok óta folyt a merényletsorozatra való lázas készülődés. Az informáló szerint az orgyilkosok — számuk ismeretlen — az elmúlt hét végén érkeztek hamis papírokkal felszerelve az Egyesült Államokba. Feladatuk, hogy Reagan elnököt, valamint több magasrangú kormányszemélyiséget legyilkoljanak. Felszerelésük a legmodernebb és a leghatásosabb fegyverek. A puskaként kezelhető rakéta, amelylyel a lövész földi rejtekhelyéről az elnöki repülőgépre tud támadni, robbanóanyag az elnöki gépkocsi elpusztítására és hasonló szofisztikáit gyilkoló felszerelések. A New York Times washingtoni értesülése szerint az amerikai hatóságok hónapok óta hallottak híreket arról, hogy Líbia diktátora Kadhafi bosszúra készül a két lelőtt repülőgép miatt.. Ezúttal azonban túl a szállongó híreken szavahihető szemtanú vallomása miatt Amerika biztonsági szervei végre halálosan komolyan vették a fenyegetést. Országszerte kutatás indult meg az orgyilkosok és esetleges amerikai cinkosaik felgöngyölésére.. Az elnök repülőgépét új berendezéssel látták el, amely a rakéta támadás előli menekvést biztosítja. Az elnöki gépkocsiban újabban Reagan helyett a titkosszolgálat emberei utaznak, azt a látszatot keltve, hogy az elnök és kísérete foglal helyet az üléseken. Ha az elnök valahova megy megjelölés nélküli gépkocsit használ. Az elnök testőrségét és a Fehér Ház biztonságát nagymértékben megerősítették. Ugyanez áll Bush alelnökre, Haig külügyminiszterre és Caspar Weinberger honvédelmi miniszterre, akik szintén elsőrendű célpontja Kadhafi boszszútervének. A hatóságok arról is értesültek, hogy az orgyilkosok parancsot kaptak, amennyiben nem sikerülne az elnököt célba venniök, úgy környezetére tüzeljenek, öljenek bárkit, mert sürgősen szenzációra van szükség. Így az elnök, családja és fehér házi beosztottjai mind a célpontok közé tartoznak. Ronald Reagan fia, az ifjabb Ronald, aki a Goffrey balettkar egyik fiatal táncosaként New Yorkban próbál és lép fel egyike a legkönynyebben elérhető célpontoknak és ezért az ő őrzése különös gondot ad a titkosszolgálatnak. A merénylet tervnek volt már egy komoly előzménye az ősz folyamán. Kadhafi parancsára Líbia kivégző osztaga indult Rómába, hogy az új amerikai nagykövettel Maxwell Rabb-al “ végezzen". Az amerikai titkosszolgálat az utolsó pillanatban értesült a készülő merényletről, Rabb nagykövetet azonnal hazarendelték, Amerikában szigorú őrizet alá vették és csak hetek múlva engedték vissza Rómába állomáshelyére, amikor ott biztonságáról új és szigorú intézkedések révén gondoskodtak. Párizsban a Suretec és az amerikai felderítő szervek megállapították, hogy az amerikai ügyvivő Christian Chapman elleni sikertelen merénylet szerzője szintén líbiai orgyilkos volt. Az amerikai Immigration Service most megerősített szolgálattal figyeli az Egyesült Államokba igyekezőket a belépési pontokon, különösen a kanadai—amerikai határ és Detroit állnak érdeklődésük előterében. De a hatóságok azt is szem előtt tartják, amit a meg nem nevezett informálótól hallottak, nevezetesen Líbia becsempészett orgyilkosainak egyik feladata, hogy amerikai segítő társakat toborozzanak őket kiképezzék, fegyverzettel ellássák és velük erősítsék soraikat és növeljék az orgyilkos osztagok számait. szabályok életbeléptetésével akadályozza meg a sztrájkok elharapózását, vessen gátat a cenzúra nélküli kiadványok terjedésének, a tömeggyűléseknek és a növekvő külföldi utazásoknak. Röviden korlátozza a lengyelek újonnan kivívott szabadságjogait. A szabadság egyik szóvivője kijelentette amennyiben a lengyel kormány ezzel próbálkozna, úgy a Szolidaritás és a nép az új rendszabályokat figyelmen kívül hagyja. A kormány egyelőre még nem léptetett életbe új rendelkezéseket. Viszont a tűzoltók tűzfészkét kesztyűs kézzel történt rajtaütésével, de mégis csak rohammal vette be. Félezer főnyi rohamcsapat és 5.000 riadós rendőr osztag hajtotta végre a hadműveletet, a lengyel nép fiai ellen. Lech Walesa kijelentette: ,,A mai nappal elkezdődött a harc, növekszik a feszültség. Valami készül, valaminek történnie kell!” Varsóban a lengyel hadsereg rohamot intézett sztrájkoló diákok ellen A Tűzoltó Akadémia háromszázhúsz diákja sztrájkolt Varsó szívében a háromemeletes Akadémia épületében. A leendő tűzoltó parancsnokjelöltek, egyetemistákhoz hasonló autonómiát követeltek, a Belügyminisztérium béklyója és a hadsereg kötelékéhez hasonló szigorú fegyelem helyett egyetemi szabadságot akartak. Nem kívántak többé janicsárok lenni, csupán tűzoltó tisztek, akik a szabad diákok státuszával rendelkeznek. Lezárták az akadémia kapuit, hét napon keresztül sztrájkoltak, kizárták a tűzoltók főparancsnokát és nem bocsájtották be a velük tárgyalni kívánó belügyminisztert. A városnak ezen a környékén a forgalom napokra leállt. Az utcáról villamosvezetők, teherautó sofőrök és a járókelők kiabáltak fel a nyitott ablakokba bátorítást, kitartást sürgetve. A tüntetésnek végülis a hadsereg rohamegységei és a rohamrendőrség vetettek véget. Helikopter szállt le az épület lapos tetejére, rohamosztagok törték be a kaput, és a könnygáz intézte el a többit. Az utca népe öklét rázva nézte a látványt és lehurrogta a rohamot. A tűzoltó kadétok nem álltak ellen, és így a roham nem követelt áldozatot. Az akadémia épületét bezárták, a tűzoltó akadémiát megszüntették, a kadétokat autóbuszon a pályaudvarokra szállították és ott széteresztették őket. A Szolidaritás 33 szervezőjét, akiket az akadémia területén találtak, letartóztatták, hosszassan faggatták őket szabadlábra helyezésük előtt. A Szolidaritás vezetője Lech Walesa országos sztrájk-készenlétet rendelt el. Ugyanakkor megkönnyebbülését fejezte ki, hogy az összecsapás néhány töröt ablakon túl nem szedett más áldozatot. A Szabad Szakszervezet a Szolidaritás problémája, ha szó nélkül hagyja az incidenst úgy hasonló beavatkozásokra bátorítja fel a kormányt. Ha viszont viszszavág, további összeütközésekre számíthat és esetleg a kormány és a Szolidaritás komoly konfliktusára. Jaruzelsky tábornok mint a Lengyel Kommunista Párt elnöke utasítást adott a miniszterelnöknek: — önmagának, hogy szükségrend-Brezsnyev szovjet elnök 110-tagú kíséretével együtt elutazott Bonnból. Háromnapos hivatalos látogatását közös nyilatkozat zárta le, amely — amint az általában lenni szokott — ezúttal is keveset mondott, mivel kimaradtak belőle azok,a kérdések, amelyekben a tárgyalófelek nem egyeztek meg. Amint azt Schmidt kancellár és Brezsnyev elnök maga is mondotta és amit a zárónyilatkozat megerősített, továbbra is ellentétesek a nézetek a rakéták leszerelésének ügyében, a Reagan elnök által javasolt nulla-opció — valamennyi Nyugat-Európára meredő atomrakéta leszerelése eserében azért, hogy az Egyesült Államok ne állítson (ezek ellensúlyozására) hadrendbe új rakétákat — nem került közelebb a megvalósításhoz, mint ahogyan a zárónyilatkozat Ázsiával, Afrikával, Latin-Amerikával és a nemzetközi feszültség okaival kapcsolatban is csak annak megállapítására szorítkozott, hogy a tárgyalófelek kifejtették mindezen kérdésekben a saját véleményüket. A világközvéleményt foglalkoztató és aggasztó legégetőbb problémák tehát változatlanul fennállnak, ami nem is meglepő, Brezsnyev bonni látogatásától reálisan senki sem remélhette azok megoldását. Az egyik nyugatnémet napilap találó címet adott a Brezsnyevlátogatást ismertető és elemző cikkének: „Jelentős szavak és homályos remények.” A Brezsnyev által előterjesztett javaslatról megállapítható, hogy meglehetősen régiek ,azok, 1979-től kezdődően a Szovjetunió különböző alkalmakkor és különböző formákban már fölvetette, ezúttal tehát ismét, de új csomagolásban. Mégis hiba volna ezt a látogatást negatív módon értékelni, hiszen maga Schmidt kancellár azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Moszkva a leszerelés, vagy más szóval a fegyverkezés korlátozásának ügyében valóban őszintén törekszik a megegyezésre és hogy a kölcsönös biztonság politikájával kapcsolatban -■áftozattanul fennálló nézetkülönbségek ellenére remény van a szakadék áthidalására. Schmidt kancellár kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy nem vállalkozik, nem vállalkozhat Moszkva és Washington közötti közvetítő szerepre, hiszen a Német Szövetségi Köztársaság nem kívülálló szemlélő, sorsa szorosan kapcsolódik a NATO kettős határozatához, sőt Schmidt — néhány nappal az Egyesült Államok és a Szovjetunió Genfben kezdődő tárgyalása előtt — saját politikai sorsát is kockára tette, amiről így számolt be: „Megmondtam az oroszoknak, hogy abban az esetben, ha a tárgyalásokat nem veszik komolyan, lemondok és ha az amerikaiak nem tárgyalnak komolyan, abban az esetben is lemondok.” Schmidtnek ezt a közlését a Süddeutsche Zeitung idézte. Brezsnyevvel folytatott tárgyalásainak eredményeképpen a nyugatnémet kancellár máris elkönyvelhet bizonyos sikereket, mint például azt, hogy Brezsnyev elfogadta a kancellárnak azt a javaslatát: a genfi tárgyalásokat szakaszokban kell folytatni, a megbeszélések különböző szakaszaiban a fegyverrendszerek másmás típusainak kell a középpontban állaniuk, bár abban már nem értett egyet Schmidttel, hogy az első szakaszban a szárazföldi támaszpontú atomrakéták ügyét kell tisztázni. Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok légi- és tengeri támaszpontú fegyverei is szerepeljenek a megbeszélések első szakaszának tárgysorozatán. Brezsnyev látogatásának egyik — ha szabad így kifejezni — mellékjáruléka, hogy a szovjet államfő ezúttal első ízben számot adott arról, hány atomrakéta szegeződik Nyugat-Európára a szárazföldről, a levegőből és a tengerekről, a szám eléggé lenyűgöző, összesem 575. Brezsnyev azonban másként látja a dolgot, azt állítja, hogy ezeknek a rakétáknak köszönhetően áll fenn nukleáris egyensúly Európában. Amerika szerint a Szovjetunió hat az egyhez arányban vezet az európai térségben egymással farkasszemet néző rakéta-arzenálban. Schmidt kancellár másik — a tárgyalásokon elért — eredménye, hogy Brezsnyev javaslatából arra lehet következtetni: azoknak a középhatósugarú rakétáknak (mint mondotta) százait, amelyekkel csökkenteni hajlandó a Szovjetunió európai részén hadrendbe állított rakéta-állományt, nemcsak hátrább vonná, esetleg az Ural mögé, de le is szerelné azokat. Az Ural mögé szállítani ezeket, a Nyugat számára nem jelentene nagy előnyt, Schmidt kancelár oly gyakran és oly erőteljesen mondogatta a tárgyalások során, hogy az SS-20-as az Ural mögül is elérheti Hamburgot és Kölnt, hogy Brezsnyev végülis szükségesnek látta — idézőjelbe téve — „megnyugtatni” őt, az SS-20-asok nem civil, de katonai célpontokra szegeződnek. Hogyan lehet végülis megvonni Brezsnyev bonni látogatásának mérlegét? A visszhang ellentétes: a New York Times a Nyugat által már korábban elutasított ajánlatok „áramvonalasításáról” ír, a Financial Times szerint bár frontáttörésről nem lehet beszélni, de azért a megbeszélés távolról sem volt „szavak üres cséplése,” Haig amerikai külügyminiszter pedig azt mondotta, hogy a genfi tárgyalások szempontjából reménytnyújtó, hogy Brezsnyev egyáltalában tett valami fajta javaslatot. A Brezsnyev—Schmidt találkozó nem volt teljesen MI TÖRTÉNT A HÉTEN • December elsején indultak meg Genfben a tárgyalások az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormánykiküldöttei között nukleáris fegyverek Európában való tárolásának korlátozására nézve. Az első napok megbeszélései a tárgysorozat megállapítása körül folytak és mindkét részről teljes titoktartásba burkolóznak azok menetét illetőleg. Mivel az amerikai és szovjet álláspont között jelenleg szinte áthidalhatatlannak tűnő ellentét áll fenn, arra számítanak, hogy a megbeszélések, ha meg nem szakadnak, hónapokig is elhúzódhatnak. • Az angol kormány beleegyezését adta ahhoz, hogy a skót partok mentén elterülő Lewis szigeten NATO repülőteret létesítsenek. A sziget lakossága élénken tiltakozott az engedély megadása ellen, békés életét féltve a repülőgépek zajától és szennyezésétől. • Az amerikai RCA vállalat olyan fényképezőgépet állított elő, amely teljes sötétségben is képes képeket felvenni, amelyek azután televízión is levetíthetők. A fény helyett hőmérsékletre érzékeny fényképezőgépnek korszakalkotó jelentőséget tulajdonítanak orvosi és katonai téren. Abban reménykednek, hogy az új fényképezőgép az eddiginél sokkal pontosabban fogja kimutatni a vérben képződött csomókat, érszűkületeket és kezdődő daganatokat. Hadászati téren az éjjeli csapatmozdulatok és rakétakilövések felderítésére használható fel . • Corsica szigetén egy jugoszláv társas repülőgép leszállás közben a nagy szélben lezuhant. A gép mind a 178 utasa elpusztult. A szigeten még mindig nincs radar irányító és a pilóták a legveszélyesebb helynek minősítették navigációs szempontból. • Kurt Waldheim az Egyesült Nemzetek főtitkára kijelentette: nem vállalja újra, a harmadik terminusra újrajelölését és így az egyetlen jelölt Tanzania NV nagykövete, Salim Ahmed Salim lesz. Újabb hírek szerint arra számítanak, hogy esetleg Dél-Amerikából több jelentkező lesz a megüresedett állásra. Az Egyesült Államok semmi szín alatt sem járul hozzá Salim megválasztásához, mert Amerika-gyűlölő. • Belgiumban Bauduoin király a francia anyanyelvű 45 éves keresztényszocialista Mr. Nothombot bízta meg egy koalíciós kormány megalakításával. Az új kormányfő a volt közép-baloldali lelépő koalíciós kormány külügyminisztere volt és az ellenzék azzal vádolja, hogy erősen szimpatizál a párt balszárnyával. Natalie Wood titokzatos halála... Natalie Wood 43 éves hollywoodi filmsztár a Santa Catalina szigetnél horgonyzó hajójukról egyedül kievezett az öbölbe. Férje, Robert Wagner miután 10-15 perc múlva nem tért vissza, csónakjukkal kiment, hogy utána nézzen, de miután nem találta, reggel 3:30-kor jelentette a parti őrségnek eltűnését, akik hajnalban 200 yardra a parttól megtalálták holttestét. A spekulációk megindultak, annál is inkább miután Wagner és Miss Wood partnere Christopher Walken között éles szóváltás történt a tragikus est folyamán. Stephanie Powers, Wagner jelenlegi partnere a Hart to Hart című TV- sorozatban, nem volt jelen a szerencsétlenségnél. Miss Powers egy hete vesztette el barátját William Holdent, akihez évekig tartó szoros barátság fűzte, aki szintén tragikus körülmények között halt meg és most jelenlegi partnerének felesége, Natalie Wood is hasonlóan tragikus baleset áldozata lett. Natalie Woodot, aki orosz származású volt és családja cári menekült — ortodox szertartással temették és sírjánál Balalajka játszott. A tragikus baleset ügyében tovább folyik a nyomozás.