Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

Alapítva: . 1905 Established: 1905 1981. deqember 12 Issue No. 50. UR LOUIS SZATHMA-RY 2218 N LINCOLN AYE CHICAGO IL 60614 1 Líbia orgyilkosokat csempészett be Amerikába Washingtoni tudósítónk jelenti: A CIA, valamint a belbiztonságot szolgáló FBI és az elnök őrizetével megbízott Secret Service karöltve, napok óta faggatja az orgyilkosok egyik kiképzőjét, aki bizalmas felvilágosítással szolgált. A New York Times értesülése szerint az illető nem amerikai állampolgár. A keresztkérdések tüzét azonban napok óta állta és bebizonyította teljes mértékű szavahihetőségét. Közölte a hatóságok­kal, hogy egyike volt a leendő merénylők kiképzői­nek Líbiában. Ott ugyanis hónapok óta folyt a me­rénylet­sorozatra való lázas készülődés. Az informáló szerint az orgyilkosok — szá­muk ismeretlen — az el­múlt hét végén érkeztek hamis papírokkal felsze­relve az Egyesült Álla­mokba. Feladatuk, hogy Reagan elnököt, vala­mint több magasrangú kormány­személyiséget legyilkoljanak. Felsze­relésük a legmodernebb és a leghatásosabb fegy­verek. A puskaként ke­zelhető rakéta, amely­­lyel a lövész földi rejtek­helyéről az elnöki repü­lőgépre tud támadni, robbanó­anyag az elnöki gépkocsi elpusztítására és hasonló szofisztikáit gyilkoló felszerelések. A­­ New York Times washingtoni értesülése szerint az amerikai ha­­tóságok hónapok óta hal­lottak híreket arról, hogy Líbia diktátora Kadhafi bosszúra készül a két lelőtt repülőgép miatt.. Ezúttal azonban túl a szállongó híreken szavahihető szemtanú vallomása miatt Ameri­ka biztonsági szervei végre halálosan komo­lyan vették a fenyege­tést. Országszerte ku­tatás indult meg az or­gyilkosok és esetleges amerikai cinkosaik fel­­göngyölésére.. Az elnök repülőgépét új berende­zéssel látták el, amely a rakéta támadás előli menekvést biztosítja. Az elnöki gépkocsiban újabban Reagan helyett a titkos­szolgálat em­berei utaznak, azt a lát­szatot keltve, hogy az elnök és kísérete foglal helyet az üléseken. Ha az elnök valahova megy megjelölés nélküli gép­kocsit használ. Az el­nök testőrségét és a Fe­hér Ház biztonságát nagymértékben meg­erősítették. Ugyanez áll Bush alelnökre, Haig külügyminiszterre és Caspar Weinberger hon­védelmi miniszterre, akik szintén elsőrendű célpontja Kadhafi bosz­­szútervének. A hatóságok arról is értesültek, hogy az or­gyilkosok parancsot kaptak, amennyiben nem sikerülne az elnököt célba venniök, úgy kör­nyezetére tüzeljenek, öljenek bárkit, mert sürgősen szenzációra van szükség. Így az el­nök, családja és fehér házi beosztottjai mind a célpontok közé tartoz­nak. Ronald Reagan fia, az ifjabb Ronald, aki a Goffrey balettkar egyik fiatal táncosaként New Yorkban próbál és lép fel egyike a legköny­­nyebben elérhető cél­pontoknak és ezért az ő őrzése különös gondot ad a titkos­szolgálat­nak. A merénylet tervnek volt már egy komoly előzménye az ősz folya­mán. Kadhafi parancsá­ra Líbia kivégző oszta­ga indult Rómába, hogy az új amerikai nagykö­vettel Maxwell Rabb-al “ végezzen". Az amerikai titkos­szolgálat az utol­só pillanatban értesült a készülő merényletről, Rabb nagykövetet azon­nal hazarendelték, Ame­rikában szigorú őrizet alá vették és csak hetek múlva engedték vissza Rómába állomáshelyé­re, amikor ott biztonsá­­­gáról új és szigorú in­tézkedések révén gon­doskodtak. Párizsban a Suretec és az amerikai felderí­tő szervek megállapí­tották, hogy az amerikai ügyvivő Christian Chap­man elleni sikertelen merénylet szerzője szin­tén líbiai orgyilkos volt. Az amerikai Immigra­tion Service most meg­erősített szolgálattal fi­gyeli az Egyesült Álla­mokba igyekezőket a be­lépési pontokon, különö­sen a kanadai—ameri­kai határ és Detroit áll­nak érdeklődésük előte­rében. De a hatóságok azt is szem előtt tart­ják, amit a meg nem ne­vezett informálótól hal­lottak, nevezetesen Lí­bia becsempészett or­gyilkosainak egyik fel­adata, hogy amerikai se­gítő társakat toboroz­zanak őket kiképezzék, fegyverzettel ellássák és velük erősítsék soraikat és növeljék az orgyilkos osztagok számait. szabályok életbelépte­tésével akadályozza meg a sztrájkok elhara­­pózását, vessen gátat a cenzúra nélküli kiadvá­nyok terjedésének, a tö­meggyűléseknek és a nö­vekvő külföldi utazá­soknak. Röviden korlá­tozza a lengyelek újon­nan kivívott szabadság­­jogait. A szabadság egyik szóvivője kijelentette amennyiben a lengyel kormány ezzel próbál­kozna, úgy a Szolidari­tás és a nép az új rend­szabályokat figyelmen kívül hagyja. A kor­mány egyelőre még nem léptetett életbe új rendelkezéseket. Vi­szont a tűzoltók tűz­fészkét kesztyűs kéz­zel történt rajtaütésé­vel, de mégis csak ro­hammal vette be. Fél­ezer főnyi rohamcsa­pat és 5.000 riadós rend­őr osztag hajtotta vég­re a hadműveletet, a lengyel nép fiai ellen. Lech Walesa kijelen­tette: ,,A mai nappal el­kezdődött a harc, nö­vekszik a feszültség. Va­lami készül, valaminek történnie kell!” Varsóban a lengyel hadsereg rohamot intézett sztrájkoló diákok ellen A Tűzoltó Akadémia háromszázhúsz diákja sztrájkolt Varsó szívé­ben a háromemeletes Akadémia épületében. A leendő tűzoltó parancs­nok­jelöltek, egyetemis­tákhoz hasonló autonó­miát követeltek, a Bel­ügyminisztérium bék­lyója és a hadsereg kö­telékéhez hasonló szigo­rú fegyelem helyett egyetemi szabadságot akartak. Nem kívántak többé janicsárok lenni, csupán tűzoltó tisztek, akik a szabad diákok státuszával rendelkez­­nek. Lezárták az akadémia kapuit, hét napon ke­resztül sztrájkoltak, ki­zárták a tűzoltók főpa­rancsnokát és nem bo­­csájtották be a velük tár­gyalni kívánó belügymi­nisztert. A városnak ezen a környékén a for­galom napokra leállt. Az utcáról villamosve­zetők, teherautó sofő­rök és a járókelők kia­báltak fel a nyitott ab­lakokba bátorítást, ki­tartást sürgetve. A tüntetésnek végül­­is a hadsereg roham­egységei és a roham­­rendőrség vetettek vé­get. Helikopter szállt le az épület lapos tete­jére, rohamosztagok törték be a kaput, és a könnygáz intézte el a többit. Az utca népe öklét ráz­va nézte a látványt és le­hurrogta a rohamot. A tűzoltó kadétok nem álltak ellen, és így a roham nem követelt ál­dozatot. Az akadémia épüle­tét bezárták, a tűzoltó akadémiát megszüntet­ték, a kadétokat autó­buszon a pályaudvarok­ra szállították és ott széteresztették őket. A Szolidaritás 33 szerve­zőjét, akiket az akadé­mia területén találtak, letartóztatták, hosszas­­san faggatták őket sza­badlábra helyezésük előtt. A Szolidaritás veze­tője Lech Walesa orszá­gos sztrájk-készenlétet rendelt el. Ugyanakkor megkönnyebbülését fe­jezte ki, hogy az össze­csapás néhány töröt ab­lakon túl nem szedett más áldozatot. A Szabad Szakszerve­zet a Szolidaritás prob­lémája, ha szó nélkül hagyja az incidenst úgy hasonló beavatkozások­ra bátorítja fel a kor­mányt. Ha viszont visz­­szavág, további össze­ütközésekre számíthat és esetleg a kormány és a Szolidaritás komoly konfliktusára. Jaruzelsky tábornok mint a Lengyel Kommu­nista Párt elnöke utasí­tást adott a miniszter­­elnöknek: — önmagá­nak, hogy szükség­rend-Brezsnyev szovjet el­nök 110-tagú kíséretével együtt elutazott Bonn­ból. Három­napos hiva­talos látogatását közös nyilatkozat zárta le, amely — amint az álta­lában lenni szokott — ez­úttal is keveset mon­dott, mivel kimaradtak belőle azok,a kérdések, amelyekben a tárgyaló­felek nem egyeztek meg. Amint azt Schmidt kancellár és Brezsnyev elnök maga is mondotta és amit a zárónyilatko­zat megerősített, to­vábbra is ellentétesek a nézetek a rakéták lesze­relésének ügyében, a Reagan elnök által java­solt nulla-opció — vala­mennyi Nyugat-Európá­­ra meredő atomrakéta leszerelése eserében azért, hogy az Egyesült Államok ne állítson (ezek ellensúlyozására) hadrendbe új rakétákat — nem került közelebb a megvalósításhoz, mint ahogyan a zárónyilatko­zat Ázsiával, Afriká­val, Latin-Amerikával és a nemzetközi feszült­ség okaival kapcsolat­ban is csak annak meg­állapítására szorítko­zott, hogy a tárgyalófe­lek kifejtették mindezen kérdésekben a saját vé­leményüket. A világköz­véleményt foglalkoztató és aggasztó legégetőbb problémák tehát válto­zatlanul fennállnak, ami nem is meglepő, Brezs­nyev bonni látogatásá­tól reálisan senki sem remélhette azok megol­dását. Az egyik nyugat­német napilap találó cí­met adott a Brezsnyev­­látogatást ismertető és elemző cikkének: „Je­lentős szavak és homá­lyos remények.” A Brezsnyev által előter­jesztett javaslatról megállapítható, hogy meglehetősen régiek ,azok, 1979-től kezdő­dően a Szovjetunió kü­lönböző alkalmakkor és különböző formákban már fölvetette, ezúttal tehát ismét, de új cso­magolásban. Mégis hiba volna ezt a látogatást negatív módon értékel­ni, hiszen maga Schmidt kancellár azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy Moszkva a leszerelés, vagy más szóval a fegy­­­verkezés korlátozásá­nak ügyében valóban őszintén törekszik a megegyezésre és hogy a kölcsönös biztonság po­litikájával kapcsolatban -­■áftozattanul fennálló nézetkülönbségek elle­nére remény van a sza­kadék áthidalására. Schmidt kancellár kez­dettől fogva hangsúlyoz­ta, hogy nem vállalko­zik, nem vállalkozhat Moszkva és Washington közötti közvetítő­ szerep­re, hiszen a Német Szö­vetségi Köztársaság nem kívülálló szemlélő, sorsa szorosan kapcsoló­dik a NATO kettős­ hatá­rozatához, sőt Schmidt — néhány nappal az Egyesült Államok és a Szovjetunió Genfben kezdődő tárgyalása előtt — saját politikai sorsát is kockára tette, amiről így számolt be: „Meg­mondtam az oroszok­nak, hogy abban az eset­ben, ha a tárgyalásokat nem veszik komolyan, lemondok és ha az ame­rikaiak nem tárgyalnak komolyan, abban az esetben is lemondok.” Schmidtnek ezt a közlé­sét a Süddeutsche Zei­tung idézte. Brezsnyev­­vel folytatott tárgyalá­sainak eredményekép­pen a nyugatnémet kan­cellár máris elkönyvel­het bizonyos sikereket, mint például azt, hogy Brezsnyev elfogadta a kancellárnak azt a ja­vaslatát: a genfi tár­gyalásokat szakaszok­ban kell folytatni, a meg­beszélések különböző szakaszaiban a fegy­verrendszerek más­más típusainak kell a középpontban állaniuk, bár abban már nem ér­tett egyet Schmidttel, hogy az első szakasz­ban a szárazföldi tá­maszpontú atomrakéták ügyét kell tisztázni. Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok légi- és tengeri támaszpontú fegyverei is szerepeljenek a meg­beszélések első szaka­szának tárgysorozatán. Brezsnyev látogatásá­nak egyik — ha szabad így kifejezni — mellék­járuléka, hogy a szovjet államfő ezúttal első íz­ben számot adott arról, hány atomrakéta szege­­ződik Nyugat-Európára a szárazföldről, a leve­gőből és a tengerekről, a szám eléggé lenyűgö­ző, összesem­ 575. Brezs­nyev azonban másként látja a dolgot, azt állít­ja, hogy ezeknek a raké­táknak köszönhetően áll fenn nukleáris egyen­súly Európában. Ameri­ka­ szerint a Szovjetunió hat az egyhez arányban vezet az európai térség­ben egymással farkas­szemet néző rakéta-ar­zenálban. Schmidt kan­cellár másik — a tárgya­lásokon elért — eredmé­nye, hogy Brezsnyev ja­vaslatából arra lehet következtetni: azoknak a középhatósugarú raké­táknak (mint mondotta) százait, amelyekkel csökkenteni hajlandó a Szovjetunió európai ré­szén hadrendbe állított rakéta-állományt, nem­csak hátrább vonná, esetleg az Ural mögé, de le is szerelné azokat. Az Ural mögé szállítani ezeket, a Nyugat számá­ra nem jelentene nagy előnyt, Schmidt kancel­­ár oly gyakran és oly erőteljesen mondogatta a tárgyalások során, hogy az SS-20-as az Ural mögül is elérheti Ham­burgot és Kölnt, hogy Brezsnyev végülis szük­ségesnek látta — idéző­jelbe téve — „megnyug­tatni” őt, az SS-20-asok nem civil, de katonai cél­pontokra szegeződnek. Hogyan lehet végülis megvonni Brezsnyev bonni látogatásának mérlegét? A visszhang ellentétes: a New York Times a Nyugat által már korábban elutasí­tott ajánlatok „áramvo­­nalasításáról” ír, a Fi­nancial Times szerint bár frontáttörésről nem lehet beszélni, de azért a megbeszélés távolról sem volt „szavak üres cséplése,” Haig ameri­kai külügyminiszter pe­dig azt mondotta, hogy a genfi tárgyalások szempontjából reményt­­nyújtó, hogy Brezsnyev egyáltalában tett vala­mi fajta javaslatot. A Brezsnyev—Schmidt találkozó nem volt teljesen MI TÖRTÉNT A HÉTEN • December elsején indultak meg Genfben a tár­gyalások az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormánykiküldöttei között nukleáris fegyverek Európában való tárolásának korlátozására nézve. Az első napok megbeszélései a tárgysorozat meg­állapítása körül folytak és mindkét részről teljes titoktartásba burkolóznak azok menetét illetőleg. Mivel az amerikai és szovjet álláspont között je­lenleg szinte áthidalhatatlannak tűnő ellentét áll fenn, arra számítanak, hogy a megbeszélések, ha meg nem szakadnak, hónapokig is elhúzódhatnak. • Az angol kormány beleegyezését adta ahhoz, hogy a skót partok mentén elterülő Lewis szigeten NATO repülőteret létesítsenek. A sziget lakossága élénken tiltakozott az engedély megadása ellen, békés életét féltve a repülőgépek zajától és szen­nyezésétől. • Az amerikai RCA vállalat olyan fényképezőgé­pet állított elő, amely teljes sötétségben is képes képeket felvenni, amelyek azután televízión is leve­­títhetők. A fény helyett hőmérsékletre érzékeny fényképezőgépnek korszakalkotó jelentőséget tu­lajdonítanak orvosi és katonai téren. Abban re­ménykednek, hogy az új fényképezőgép az eddigi­nél sokkal pontosabban fogja kimutatni a vérben képződött csomókat, érszűkületeket és kezdődő da­ganatokat. Hadászati téren az éjjeli csapatmozdu­latok és rakétakilövések felderítésére használható fel­ . • Corsica szigetén egy jugoszláv társas repülő­gép leszállás közben a nagy szélben lezuhant. A gép mind a 178 utasa elpusztult. A szigeten még mindig nincs radar irányító és a pilóták a legve­szélyesebb helynek minősítették navigációs szem­pontból. • Kurt Waldheim az Egyesült Nemzetek főtitkára kijelentette: nem vállalja újra, a harmadik termi­nusra újrajelölését és így az egyetlen jelölt Tan­zania NV nagykövete, Salim Ahmed Salim lesz. Újabb hírek szerint arra számítanak, hogy esetleg Dél-Amerikából több jelentkező lesz a megürese­dett állásra. Az Egyesült Államok semmi szín alatt sem járul hozzá Salim megválasztásához, mert Amerika-gyűlölő. • Belgiumban Bauduoin király a francia anya­nyelvű 45 éves keresztényszocialista Mr. Nothomb­­ot bízta meg egy koalíciós kormány megalakítá­sával. Az új kormányfő a volt közép-baloldali le­lépő koalíciós kormány külügyminisztere volt és az ellenzék azzal vádolja, hogy erősen szimpatizál a párt balszárnyával. Natalie Wood titokzatos halála... Natalie Wood 43 éves hollywoodi filmsztár a Santa Catalina sziget­nél horgonyzó hajójuk­ról egyedül kievezett az öbölbe. Férje, Robert Wagner miután 10-15 perc múlva nem tért vissza, csónakjukkal ki­ment, hogy utána néz­zen, de miután nem ta­lálta, reggel 3:30-kor je­lentette a parti őrségnek eltűnését, akik hajnal­ban 200 yardra a part­tól megtalálták holttes­­­tét. A spekulációk meg­indultak, annál is inkább miután Wagner és Miss Wood partnere Christop­her Walken között éles szóváltás történt a tragi­kus est folyamán. Step­hanie Powers, Wagner jelenlegi partnere a Hart to Hart című TV- sorozatban, nem volt je­len a szerencsétlenség­nél. Miss Powers egy hete vesztette el barát­ját William Holdent, aki­hez évekig tartó szoros barátság fűzte, aki szin­tén tragikus körülmé­nyek között halt meg és most jelenlegi partneré­nek felesége, Natalie Wood is hasonlóan tra­gikus baleset­ áldozata lett. Natalie Woodot, aki orosz származású volt és családja cári menekült — ortodox szertartással temették és sírjánál Balalajka játszott. A tragikus bal­eset ügyében tovább fo­lyik a nyomozás.

Next