Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)

1981-05-16 / 20. szám

Haas György: Nemzeti tudatunk a esztendők végén A Rómában megjelenő Katolikus Szemle című fo­lyóiratban egy rendkívül figyelemreméltó tanul­mány jelent meg a legégetőbb magyar sorskérdé­sekről: ,,Nemzeti tudatunk a 70-es esztendők vé­gén címmel. Szerzője a Bécsben élő Haas György. Ebből, az emigrációban élő magyarságot nagyon érintő írásból közlünk három részletet lapunkban folytatólagosan. Történelemhamisítás mint a nemzeti tudat gyengítése A Rákosi—Gerő—Ré­vai vezette magyaror­szági kommunista párt 1945-ben a megszálló ha­talom intelmére hallgat­va nem kezdte azonnal a nemzeti öntudat felszá­molását. Előbb csak a párt érdekeit szolgáló úgynevezett haladó tör­ténelmi hagyományokat állították előtérbe. Az 1948-as „fordulat éve” után azonban elérkezett­nek látta az időt, hogy megkezdje a magyar nép lelkének főleg a fel­növekvő nemzedék ma­gyarságtudatának át­formálását. .A magyar nép — ír­ja Illyés Gyula — a má­sodik világháborúban nemcsak vért vesztett rengeteget. Jó hírét, be­csületét is kemény csapá­sok érték. Igaztalanul olyan vádakkal illették, melyek hatása alatt már­­már természetes nemzeti érték — korunknak is e leghatékonyabb közössé­gi érzése — szégyelni va­lónak látszott.” A kommunista kultúr­politika arra törekedett, hogy a bűnrészesség ér­zését keltse az egész tár­sadalomban. Elhallga­tott például olyan ténye­ket, hogy Magyarország nehéz külpolitikai hely­zete ellenére a nácik, vagy a kommunisták elől menekültek százez­reinek adott menedéket. Az egyeduralomra jutott párt vezetői tudták, hogy egy olyan nemzet­nek a lelkét kell­ össze­törni, amelynek legfőbb vonásai közé tartozik a szabadság szeretete. Ezért próbálták meg­alázni és félrevezetni az egész népet szándéko­san figyelmen kívül hagyni vagy meghami­sítani a történelmi té­nyeket. Szólamaik kö­zött szerepelt többek kö­zött, hogy „mi voltunk Hitler utolsó csatlósai.” A megszálló hatalom ha­zai propagandistái tuda­tosan elhallgatták Ma­gyarország német meg­szállását és kiszolgálta­tottságát. Lépésről lé­pésre igyekeztek felszá­molni a nép emlékeze­tében a politikai esemé­nyek összefüggéseit és egyre határozottabban követték kultúrpoliti­kájukban is a moszkvai felfogást, amely szerint, ha egy népnek nincs sa­ját irodalma, művészete és nem ismeri múltját „az a jelenet is úgy éli, mint a gyermek, vagy az őrült­ kincsét elcserél­né egy darab cukorért, megölelné a tüzes kály­hát az ötvenedik ugra­tásra is.” A nemzeti öntudat fel­számolása felé vezető úton a következő lépés a tudományos élet terv­szerű megszállása volt. A párt kisajátította a Történelemtudományi Intézetet, a Történelmi Társulatot, a publikáció lehetőségeit és a tan­székeket. A történet­­írást a Párttörténeti In­tézet létesítésével az agitációs propaganda szintjére süllyesztet­ték. Az új intézmények feladatává tették azt a mai napig nyilvánosan elhallgatott szándékot, hogy a jövő magyarja még beszélheti anya­nyelvét, de tudatában szovjet polgárrá kell válnia. A hivatalos ma­gyar történelemokta­tás célja lett, hogy el­homályosítsa a nyugati kereszténység felvételé­nek sorsdöntő jelentősé­gét, tudatot alakító és kultúraformáló szere­pét és meghamisítsa az újkori nemzeti tudat ki­bontakozását és meg­tartó erejét a nemzet is érdekei szerint, a pil­lanatnyi helyzetnek megfelelően. Megszűnt az események tárgyila­gos értelmezése, meg­kezdődött az átköltések korszaka. A Lenintől ih­letett logika és zsargon segítségével az elnyo­mást szabadságnak, a jelentéktelen kisebbsé­get óriási többségnek, a párt önkényét a nép aka­ratának, az orosz meg­szállást az ország füg­getlenségének igyekez­tek feltüntetni. Az új történészek szókincse szinte azonos lett a párt­sajtóéval. A szocialis­ta értékrendszernek el­keresztelt agymosásá­ról M. Kiss Sándor így írt a Valóságban: „Természetesen, ha az ember nem rendelkezik kellő tudásanyaggal, ak­kor érzelmei kerekednek felül. Bennem is az érzel­mek dúltak, mikor min­den porcikám tiltakozott­­az ellen, hogy maradék­talanul, teljes és egyetlen igazságként fogadjam el a sokszor tanult, sokszor hallott ,utolsó csatlós, megbélyegző kitételt. Ak­kor éreztem igazán hiá­nyát annak, hogy nem ismerem kellően a XX. század első felének ma­gyar irodalmát. Mert azt, amit történelemből ta­nultam, nem elégített s nem■ elégíthetett ki.” Az 1956-os forradalom után a tudatátalakítás eszközei körmönfontab­bá váltak. Egyre jobban korlátozták az ismere­tek körét és hitelessé­gét, úgy hogy a nemzeti történelem osztályhar­cok és a termelési­ esz­közök fejlődésének vetü­­leteként és egy csupán 100-150 éves kultúra szí­nében jelent meg. A tan­terveket is úgy formál­ták, hogy az iskolában alig tanítanak valamit a XIX. század előtti iro­dalomból, azt is ideoló­giai ferdítésekkel. Rész­letek a Vigíliában kő­nehéz századaiban. Évk .zölt, Juhász Ferenccel fől évre újabb és újabb folytatott beszélgetés­értékeket tüntetett el az irodalom- és a történe­lemkönyvekből, az okta­tásból, a felnövekvő nemzedék tudatából. Ezt a célt­ szolgálta a történelmi anyag ön­kényes csoportosítása és még önkényesebb értel­mezése. Itt kívánták el­érni ideológiájuk igazo­lását, a Párt mindenki­ből: „Elképedtem. Nem is­merik Arany Jánost! Nem ismerik szellemé­nek, szívének, tartásá­nak, történelmi jellemé­nek, embersége tudatá­nak az ■értékét... S azt hiszed, hogy tudott vala­ki a nevénél többet Köl­csey Ferencről? Erről az ellentmondásos, hatal­mas koponyáról, aki öt remekművet írt, a Zrí­nyi két énekét, a Vani­­tatum vanitás­t, a Him­nuszt és a Husztot, s aki az eszmélkedő gondol­kodás hithirdetőjévé vált a magyar szellemi élet­ben! Vagy gondolod, hogy ismerte valaki iga­zándiból Kazinczy Fe­rencet?” A beszélgetés további során a Vigíliát képvise­lő Hegyi Béla ezt kér­dezte Juhásztól: „Miben látod annak okát, hogy a magyar múlt ennyire ismeretlen a fiatalok előtt, hogy ilyen már-már behozha­tatlan hátrányokban va­gyunk önmagunkkal szemben? Miért a részvét­lenség nagyjaink iránt?” A költő válasza e kér­désre többrétű volt. De talán ezek a mondatok a legjellemzőbben fejezik ki a jelenlegi hazai hely­zetet. : „Babitssal együtt azt hiszem és azt vallom, hogy múlt nélkül nincsen művészet, se társadalom, sem ember: légvárakat csak a népmesében lehet építeni és védeni. Mind­ennek, ami ma született vagy születik, termőta­lajra kell épülnie, olyan tenyésző rétegre, amely megbízja és továbbhor­dozza munkásságunkat és életünket, talán ké­sőbbi nemzedékek okulá­sára is.” A magyar múlt terv­szerű elferdítésének irá­nyítói tudták, hogy a hi­tes nemzeti történet is­meretének különleges ereje van az egészséges nemzeti öntudat kialakí­tásában és ébrentartá­sában. Nem véletlen hogy a magyarságnál a nemzeti fejlődés tekinte­tében fiatalabb népek — még a kommunista ál­lamokban is — olyan szí­vós erőfeszítésekkel igyekeztek kimutatni kultúrájuk történelmi gyökereit és dokumen­tálni hitelességüket. Er­ről mondta Illyés Gyu­la 1979 őszén, az ifjú írók lakiteleki találkozóján: „De nálunk a magyar múlt és a közelmúlt sok vonatkozásban és tekin­tetben még mindig köd­ben áll. A magyar sors­mozdulatok, a magyar történelem egy-egy alak­ját már az ábrázolás fo­lyamán rögtön rágalom és vád éri, a helyzetek nincsenek tisztázva. Ennek a folyamatnak a kapcsán, míg „a Margitszigeti kolos­tori-romok látogatója nem is sejtheti, hogy a ko­lostori­ templom csonka négy Nyelven a­ magyar , ,­ SZABADSÁGÉRT! .­ , ', V [f NEMZETŐRE mrooumjo. h­o» «WM man« MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pocht. 70, German. . Felelős szerkesztő és kiadó: v KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven, angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. . «.­..á-ú. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldány­ként küldjük szét a­ szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik:­­ Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kivánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Belépek a Nemzetőr előfizető, vagy pártoló tagjainak sorába. Név: (vagy szervezet neve). Cím:... Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 falai mellett V. István magyar király jeltelen sírját tapossa, addig a Kremlben még a legzsar­­nokobb moszkvai nagy­fejedelem szarkofágja is ott állhat a többi között, ragyogóan kisuvickol­­va...”. A nemzeti tudatot megcsonkító történe­lemtanítás káros követ­kezményeit azonban a mai rendszer a maga bő­rén is tapasztalja, most a mai tanuló ifjúság tel­jes közömbösséggel vi­seltetik a párt irányítot­ta események iránt is. Részlet Czakó Gábornak a fiatalok körében készí­tett interjújáról: ,N­égy évvel ezelőtt egy hetedik-nyolcadik osztá­lyosoknak­ tartott olvasó­táborban szóba jött Rá­kosi Mátyás neve. A ha­sonlóképpen becézett, és akkor még aktív FTC- balösszekötő (Rákosi Gyula) nevét valameny­­nyi fiú ismerte, sőt job­bára a lányok is, a poli­tikusét viszont senki. Valami azért derengett a gyerekek fejében, törté­nelmi személyt gyaní­tottak a név mögött, még­pedig negatív alakot. Ilyesféle válaszokat kap­tam: ,egy úr,’ egy ,nagy úr,’ ,báró,’ ,bíró,’ az ,or­szág főbírája, aki min­denkit elítélt.’ Működése idején a negyvenvala­­hány gyerek 1945 előttre tette, a század első felé­re és valamennyien egy közbeszólóval,biztos nem volt kommunista.”­ Egy másik olvasótá­bor fiatal résztvevői­nek négy nevet említett: Rákosi Mátyás, Rajk László,­­Mindszenty Jó­zsef, Tildy Zoltán. „Huszonöten adtak Rákosival kapcsolatban helyes választ. A mércét alacsonyra állítottam, tevékenységének idejét kellett nagyjából meg­jelölni és legalább egy tisztségét. J­SzMP veze­tője : 1950—56, túlkapá­sok, túlzott baloldali­személyi kultusz.’ 1950- es években MSzMP-főtit­­kár.’ A fasizmus utáni időszakban személyi kul­tuszával uralkodott.’ ,Is­merem, de sajnos semmit se tudok róla. Fasiszta.’ ,Rajk, Nagy I., Mindszen­ty, Tildy nevét 2-6 gyerek ismerte tűrhetően. A bu­taságokat nem idézem (írtak írót, költőt, nyom­dászt, zeneszerzőt). Rajk­­ról sejtettek legtöbbet: Mártír, munkásmozgal­mi.” „ A nemzetnek néptö­meggé süllyesztése, ki­­vetkőztetve népi kultú­rájából, a legjobb úton van ahhoz, hogy olyan társadalommá váljék, amelyben többen tarta­nak igényt gépkocsira és mind kevesebben nem­zeti kultúrájukra. A fia­tal nemzedék már ott tart, ,hogy érettségizett, sőt egyetemet végzett fi­atalemberek sem isme­rik a Himnuszt, Szóza­tot,a Nemzeti dalt.” A párt kultúrpolitiká­jának és az idegen érde­kek szolgálatának törek­véseit tükrözi a hazai történészek és ideológu­sok 1966 elején tartott ta­nácskozásán elhangzot­tak. Többek között a nemzetfogalom új meg­határozására töreked­tek, és a következő ered­ményre jutottak. Az új értelmezés magába fog­lalja „a kapitalista és szocialista országok­hoz való viszonyok kü­lönbözőségét és megfe­lel a szocialista integ­ráció és együttműködés egyre gazdagabb formá­inak.” Az így létrejött új fogalomnak a törté­nelmi hivatása a párt­ideológusok szerint pe­dig az, hogy „magát a nemzeti formát a szoci­alista népek barátságá­nak és testvéri közeledé­sének, végső soron egy­beolvadásának eszközé­vé tegye.” A rezsim a hetvenes években már olyan erős­nek érezte magát, hogy szép csöndesen elren­delte a történelem tör­lését az érettségi tár­gyak sorából. (Folytatjuk.) ? Klaniczay Tibor, Kortárs, 1974/5.­­ Czakó Gábor, Új Tükör, 1979. ’ Czakó Gábor, i.m. _« Magyarországról jelentik V —-y—a .. yy——v ■ T" • A Hungar Hotel­ vagy Hotel Aurora né­ven nevezett „szociális intézmény” Balatonal­mádiban bridzstanfo­lyammal egybekötött kedvezményes kirándu­lást rendez. Részvételi díj félpanziós ellátással egy hétre egy ágyas szo­ba 3,010.- Ft., a kétágyas szoba 2,210.- Ft. szemé­lyenként. Végre a ma­gyar dolgozók akik csa­ládostul még mindig hó­napos szobában laknak — a szocializmus na­gyobb vívmányára — bridzsezni is megtanul­hatnak, ha meg tudják fizetni... • A Ferencvárosban még mindig rendetle­nek az udvarok és pisz­kosak a járdák. A na­gyobb főutak tisztasá­ga még úgy ahogy elfo­gadható, de a mellék­utcáké — már borzas­, más. Az üzletek előtt a szemét ottmarad, a kira­katok szemetesek, pisz­kosak, de nem talál na­gyobb rendet a vevő be­lül sem. A lakóházakra még inkább igaz: sem kívülről, sem belülről nem ütik meg a mérté­ket! Legutóbb 1978-ban tették ezt szóvá. A hely­zet azóta is változatlan — írja a panaszleveles odahaza. • Felújítják a nagy­­múltú Veres Pálné Gim­náziumot, amire már nagyon ráfér a tataro­zás. A munkálatokat júniusban kezdik meg. • Ismét megtörtént a vetélkedő odahaza: Ki tud többet a Szovjet­unióról — címmel. De­hogy ki tud többet Ma­gyarországról? — arról nincs vetélkedő. Éppen a múltkor írtuk le a ha­zai lap adatai alapján, hogy Magyarországon a diákok vajmi keveset tudnak a külföldre sza­kadt, életve megszállt területen élő magyarok­ról. • Kálmán Imre be­mutatót tartottak Ja­pánban és először vitték színre a Marica gróf­nőt.­ • Két magyar fiatal­ember egy vízilovat szállító teherautón akart disszidálni Nyugatra és ezért ellopták a Cirkusz teherkocsiját, de elfog­ták őket. „Hátra van azonban még annak megállapítása — írja az otthoni lap — miért kö­vették el tettüket?” • Az első külföldi tu­rista­­­csoportok már megérkeztek a Balaton­ra és húsvét előtt meg­teltek a balatoni szál­lodák. • Erdőtűz pusztított a Pest megyei Nagyká­tán. Több hektáron je­­­lentettek komoly kárt. A tűz okát vizsgálják. • Befejeződtek az öt­napos vízügyi tárgyalá­sok Miskolcon, ahol a két ország szakemberei a Hernád, Bodrog, Sajó, valamint a Bodva ár- és belvízvédelmi kérdéseit tárgyalták. • Cyrus Eaton ameri­kai szovjetbarát nagy­iparos a magyar keres­kedelmi kamara meghí­vására Budapestre ér­kezett. Kíséretében volt Robert Bergland a Farmland-Eaton World Trade elnöke a Carter kormány volt mezőgaz­dasági minisztere is. • Demján József az Egyesült Államokban élő magyar festőmű­vész és fametsző egyet­len példányban készült „A kékszakállú herceg vára” ihlette famet­szetét a budapesti Bar­tók Emlékbizottságnak ajándékozta. • A jól ismert refor­mátus békepüspök, dr. Bartha Tibor ajánlásá­val jelent meg odahaza dr. Tóth Károly előadá­sainak, igehirdetésének gyűjteménye, mely Bartha szerint „az egy­ház megújulásán hazai és világméretekben egy­aránt társadalmi, embe­ri békefeladatainak tel­jesítésén fáradozó Tóth Károly ötvenedik szüle­tésnapját köszöntve je­lent meg, „Örömhír, bé­keüzenet” címmel. Mindkettő a református egyház legismertebb bé­ke­püspöke és a rend­szer legmesszebbmenő kiszolgálója. • A pesti Lada tulaj­donosokat figyelmezte­tik: a biztonságos üze­melés céljából szüksé­ges az olajszűrő, amit az Armafilt nevű vállalat gyárt Magyarországon. Ez egy újabb üzletág, ami a szovjet gyártmá­nyú Ladáknál nélkülöz­hetetlen, ha azt akar­ják, hogy jól működje­nek. 1z SERVICE STATION 6401 N. Ridge Chicago, Ill. 60626 a Ridge és Devon kereszteződésénél ! Mindenfajta európai és amerikai autók szakszerű és lelkiismeretes javítása­­ AUTOMATA Transzmisszió Service Magyarul beszélő szakképzett szerelők FRANK ISTVÁN tulajdonos , szeretettel várja a magyar üzletfeleket EXPERT AUTO REPAIRS FOREIGN & DOMESTIC . tune UPS • TOWING SERVICE Telefon: 262-1432 7. oldal Hazatért az 1970-es lengyel vezetője Az 1970-es lengyel munkásfelkelés vezető­jének hazatérése Len­gyelországba kényel­metlen választás elé ál­lítja a hatóságokat. Ne­vezetesen vagy teljes súlyával alkalmazzák a törvényt, vagy pedig taktikából napirendre térnek Baluka visszaté­rése fölött. Baluka 1970 decemberében a stettini pártbizottság vezetője volt és a város Warszki nevű hajógyárában dol­gozott. Két éves üldöz­tetés után, 1972-ben, matrózként sikerült fel­jutnia egy hajóra, amely Spanyolországba vitte, ahol emigrált, majd pe­dig Franciaországban telepedett le. Mivel len­gyel állampolgárságát megtartotta, most két bűncselekmény terhel­né. Az egyik, hazájá­nak törvénytelen úton való elhagyása. A másik pedig az, hogy hamis papírokkal érkezett meg április 20-án Scse­­csinbe, valószínűleg Svédország irányából. A bűnügyi hatóságok eljá­rása azonban heves re­akciót váltana ki és új­ra felmerülne a kérdés, hogy vajon a hatóságok nem játsszák-e ki a gdanszki egyezménye­ket. Ezeknek a szerződé­seknek a negyedik pont­ja ugyanis kimondja, hogy vissza kell helyez­ni jogaiba és vissza kell hívni munkahelyükre az 1970-es és 76-os munkás­megmozdulások nyo­mán elmozdított dolgo­zókat. A megyegyezés­­nek ez a pontja világo­san vonatkozik Baluká­­ra is, aki 1970-ben a mun­kásfelkelésben vezető szerepet játszott, ezért üldöztetést szenvedett és végülis hazája elha­gyására kényszerült. Baluka egyébként titok­ban hazatérési enge­délyért folyamodott a hatóságokhoz, de arra választ soha sem kapott.. A hatóságok most kész tények előtt állnak. A 70-es munkásmegmoz­dulás vezetőjét a scse­­csini hajógyár munká­sai védelmükbe vették. Baluka egyébként an­nak a gyárnak a terü­letén tartózkodik, amelynek munkása volt. A hajógyár szakszerve­zeti tagozata határoza­tot hozott, amelyet azon­nal közöltek a Szolidari­tás minden hoyi szerve­zetével. Eszerint Balu­­kát semmiféle megtor­lás nem érheti, újra fel kell venni gyárába mun­kásnak, és személyi biz­tonságának megsértése olyan tiltakozásokhoz vezetne, amelyeket a Szolidaritás szakszerve­zet alapszabályai előír­nak. Magyar szülők figyelmébe! Rendelje meg a NYOLCADIK TÖRZS­ öt saját ma­gának és gyermekeinek, unokáknak, akik nem értik a magyar nyelvet, hogy ismerjék meg magyar öröksé­güket. Angol-magyar havi lap. Negyedévenkénti melléklete a „Transylvanian Quarterly.” & $ 10.00 egy évre. P.O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658.

Next