Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)
1981-09-05 / 36. szám
Haig: Amerika és szövetségesei képesek arra, hogy megvédjék érdekeiket! A Szovjetunió Reagan szószorítani, kiegyenlőelneknek a neutronbomba gyártásáról szóló bejelentését is fel akarja használni arra, hogy éket verjen Amerika és nyugateurópai szövetségesei közé, általánosságban, hogy gyengítse a NATO belső szilárdságát. A Moszkva által alkalmazott taktika — miként a Christian Science Monitor című lap találóan írja — nem új. Ugyanezzel a Szovjetunió mindig megpróbálkozott, amikor a NATO olyan döntéseket hozott, amelyek a Szovjetunió katonai fölényét veszteni hivatottak. Évek óta agitál a moszkvai propaganda az 1979-es NATO határozat ellen, amely kívánatosnak tartja középhatósugarú rakéták felállítását Nyugat-Európában, mivel a Szovjetunió az SS- 20 típusú rakéták egész erdejét sorakoztatta fel, s ezek a rakéták Nyugat- Európa főbb pontjaira irányulnak. Miközben maga szédületesen fegyverkezik, a Szovjetunió kétségbevonja a Nyugat jogát a szovjet katonai fölény ellensúlyozására. A NATO-rakéták tervezett felállítását, a neutronbomba megépítését a szovjet propaganda egyszerűen a Reagan-kormány „katonai kalandpolitikájának’ ’ bélyegzi, mélyen hallgatva arról, hogy a nyugati védelem konkrét lépéseit Moszkva nagyarányú fegyverkezése provokálja ki. Ennek megvilágítására elég néhány adat. Az Egyesült Államok nemzeti jövedelmének mindöszsze 5 százalékát fordítja fegyverkezésre, ezzel szemben a Szovjetunió a maga nemzeti jövedelme 15 százalékát, vagyis háromszor anynyit. Egy másik adat: amíg Nyugat-Európában, a NATO védelmi területén csak 11.000 tank állomásozik, vele szemben a szovjet blokk európai részén 45.000 tank. És éppen az amerikai neutronfegyver azért jelentős, mert amióta hadászat, modern hadászat van, amióta az egyik leghatásosabb támadófegyver éppen a tank, azóta a neutronbomba az eddig leghatásosabb tank-ellenes fegyver. A kommunista blokk 45.000 tankja mind háborús támadásra, mind politikai zsarolásra alkalmatlanná válik abban a pillanatban, mihelyt a Nyugat olyan megfelelő tankelhárító fegyverrel rendelkezik, mint a neutronbomba. A Szovjetunió felháborodása, az az igyekezete, hogy másokat is Amerika-ellenes háborgásra késztessen, tulajdonképpen onnan ered, hogy agressziója megfékezésére a Nyugat megint talált egy alkalmas eszközt. Hatásos nyugati védelmi eszközök csökkentik a Szovjetunió katonai fölényét, amit pedig minden áron szeretne megtartani. Minden áron — ez legtöbb esetben a szovjet polgároktól, s a kommunista blokkban élő népektől megkövetelt áldozat. Egyetlen nyugati demokratikus ország sem rak a nép vállára olyan katonai terheket, mint a Szovjetunió. Moszkva még most, 35 évvel a háború után is, vagyis békeidőkben is folytatja a „vaj helyett ágyú” politikáját. Polgáraitól megvonja az élet kellemesebb lehetőségeit, hiányoznak a közfogyasztási és közszükségleti javak és cikkek, de egyre növekszik a fegyveres arzenál. Miként a New York Times írta legutóbb , a Szovjetunióban a hadiipar négyszer nagyobb arányban növekszik, mint az egész gazdasági élet. Ha ezt figyelembevesszük, külön is fontosnak tarthatjuk azt, amit néhány napja Haig amerikai külügyminiszter mondott. Nyílt üzenetet küldött a Szovjetunió címére. Ebben világosan megmondotta, hogy a szuperhatalmaknak nem kellene mérhetetlen összegeket küldeni a fegyverkezésre, ha a Szovjetunió belátná, hogy nem uralkodhatok az egész világ felett az agresszió módszereivel. Viszont a Szovjetunió sokat profitálhatna a békéből és kölcsönös megértésből, hozzájuthatna a nyugati kereskedelem és technológia előnyeihez, elhárulna minden akadály a kölcsönös és kiegyensúlyozott fegyverkorlátozási megállapodások útjából. Ha a Szovjetunió megszünteti agresszióját Afganisztánban, ha abbahagyja, hogy Kubán keresztül fegyvereket szállít Dél-Amerikába, ha hozzájárulna az eddigi fegyverkorlátozó szerződések ellenőrzéséhez, — mindez, amerikai felfogás szerint, meghozná azt az atmoszférát, amelyben eredményesen lehet tárgyalni a békéről, jó kapcsolatokat lehetne kialakítani — a kölcsönösség alapján. Ehhez azonban szükséges, mint Haig mondotta, hogy a Szovjetunió ráébredjen a mérséklet előnyeire. Ha viszont a Szovjetunió nemzetközi viselkedése nem változik meg, , úgy Amerika és szövetségesei képesek arra, hogy megvédjék érdekeiket. Haig külügyminiszter Dr. Nagy György: A neutron bombabombája Reagan elnök bejelentése, hogy Amerika megkezdi a neutron bomba gyártását, megindította a farkasok üvöltését Moszkvától földünk minden szakáig, ahol kommunista ügynökök működnek. Nincs a marxista frazeológiának olyan becsmérlő jelzője, amivel nem illették volna az amerikai elnököt. Pedig nem tett egyebet, mint hogy helyrehozta elődjének, Jimmy Carternek szarvas hibáját, amidőn az európai baloldal nyomására hidegre tette ezt a kitűnő taktikai fegyvert. A kis hatósugarú és veszélyes kisugárzást alig okozó neutronbomba ugyanis, elsősorban tankelhárító fegyver és éppen Európa védelmét volt hivatva megerősíteni a nagy túlsúlyban levő szovjet tankhaderővel szemben. Mivel az európai baloldal várhatóan most is vakon ellenezné a NATO haderőknek a bombával való felszerelését, Reagan azt is kijelentette, hogy azt Amerika földjén fogják tárolni. Ez persze nem hallgattatta el a farkasokat, sőt alkalmat adott arra, hogy Moszkva újabb propaganda hadjáratot indítson a NATO szövetség megbontására. A Kreml vezetősége ugyanis, a vietnámi kommunista győzelem után, valamint látva, hogy a világ ha lassan is, de napirendre tér Afganisztán leigázása fölött, eléggé biztonságosnak érzi helyzetét déli határain, hogy figyelmét nyugatra, vagyis Európára összpontosítsa. Közismert, hogy Brezsnyev mennyi energiát fektetett a Helsinki Megállapodások létrehozásába, amelyek a hetente politika kiindulópontjául szolgáltak és végcéljuk Nyugat-Európa elaltatása volt. Méltán büszke is lehet az elért eredményre, mert politikája teljes sikerrel járt mindaddig, amíg Reagan nem került az elnöki székbe Washingtonban. Ezzel azonban egycsapásra megváltozott a nemzetközi helyzet. Azamerikai politika jobbra fordulása és főleg az ország gyors felfegyverkezésének megindítása véget vetett a Washington és Moszkva közötti détente-nak. Viszont Brezsnyev sem volt rest és ellensakkhúzásként kitalálta az „eurodétente” fogalmát Nyugat- Európa megbontására. Ennek jelszava alatt arról igyekszik meggyőzni a jólétükben politikai nemtörődömségbe sülylyedt ottani tömegeket, hogy a szovjet-amerikai viszony kiéleződése nem érinti szükségszerűen Európát. Sőt, hangoztatja Moszkva, éppen a washingtoni „háborús uszítás” folytán van igazán szükség arra, hogy Nyugat-Európa és a Szovjetunió megőrizve hidegvérét, szorosabbra fogja együttműködését „a béke fenntartására.” Az eurodétente keretében Moszkva az elmúlt hónapokban többször is tett javaslatot egy északeurópai atommentes zóna létesítésére, aminek nyilvánvaló oka az, hogy a nagy oroszországi ipari központok Skandináviából érhetők el a legkönnyebben. A neutronbomba gyártásának bejelentése után azután Moszkva sokkal tovább ment. Egy hivatalos közleményben nyíltan megfenyegette egész Nyugat-Európát: válasszon az eurodétente és az Amerika-diktálta „kollektív öngyilkoság” között. Csábít józansággal mutató rá, hogy a varsói hatsmáktól milyen távol , hogy konfliktust idézzek elő, viszont saja nem tehetnek semmit, tengerentúli atomkór sok” meggondolatli cselekedeteinek meakadályozására. Ezt minden nyugateuróp vezetőnek nagyon is meg kell fontolnia, vajon kövesse-e továbbra is a washingtoni vonalat, vagy inkább kitartson a Moszkvával való együttműködés mellett. A szovjet taktika és kétszínűségre jellemző, hogy míg Nyugat-Európa felé továbbra is hetente-ot prédikál, addig csatlós országait a legélesebben figyelmezteti ne támaszkodjanak nyugati pénzügyi segítségre gazdasági problémáik megoldására, hanem kövessék a szigorúan leninista vonalat és nehézségeiket a KOMÉ KON keretein belül oldják meg. • Bármily átlátszó is a szovjet taktika, bőven akad követője Nyugat- Európában. Azt már megszoktuk, hogy a hivatásos baloldal úgy táncol, ahogy Moszkvában fütyülnek. Ami azonban ijesztő a mostani, európai helyzetben az az, hogy az ifjúság tömegeiben, sőt az egyes protestáns egyházak keretében lángol föl egy olyan defetista, megalkuvó hangulat, amely egyenesen Moszkva malmára hajtja a vizet. Még érthetetlenebb, hogy ez a hangulatváltozás éppen akkor következik be, amidőn az új amerikai politikai vezetés alatt először van remény a szovjet előretörés megállítására. . Milyen erős a szovjet flotta? A Szovjetunió tengeri haderejének fejlesztését már röviddel a második világháború után elkezdte. Nyugaton ezt nem tartották veszélyesnek, annak ellenére, hogy éppen akkor Moszkva szárazföldi csapatai különösen fenyegették a NATO-országokat. A szovjet flotta kezdetben így is csak a partvédelemre volt alkalmas. De az 1970-es évek elején már joggal felmerült a kérdés, hogy az állandóan növekedő szovjet tengeri haderő tényleg csak a védelmetszolgálja-e.Mikor pedig a Kiev áthaladt a Feketetenger és a Földközi-tenger közötti Boszporusz szoroson, az Associated Press jelentése szerint a nyugati katonai szakértők már előre látták, hogy a Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tesz a tengeri fegyverkezési fölény elérése érdekében. A Kiev tényleg új korszakot nyitott meg Moszkva flottaépítési programjában. Az előtte elkészült szovjet hadihajók eléggé kicsik, viszonylag nehéz fegyverzetük következtében legénységi szállásaik nyugati fogalmak szerint elviselhetetlenül zsúfoltak. Ez korlátozza a nyílt tengeren tölthető időt és ezzel együtt a hajók hatótávolságát. A Kiev vízkiszorítása viszont 38.000 tonna, annyi, mint a második világháborús csatahajóké volt. Méreteiben csak a teljes nagyságú repülőgépanyahajók múlják felül. És a Kiev tényleg ezek közé sorolható. Lapos, futópályának kiképzett fedélzetén helikoptereket és Jak-36 típusú helyből felszálló csatarepülőgépeket visz magával. És a Kiev a szovjet flottának nem az egyetlen ilyen típusú hadihajója. A hozzá mindenben hasonló Minszk 1978-ban készült el a feketetengeri gyárban, 79 február 25-én futott ki a Földközitengerre. A kettő testvérhajóját, a Novoszibirszket pedig már szintén vízre bocsájtották. Jelenleg a Feketetengeren végzi próbaútjait. A nyugati szakértők arra számítanak, hogy ez is még az idén átmegy az Európát Kisázsiától elválasztó tengerszoroson. És a nyugati haditengerészeti szakértők a szovjet flottafejlesztési program más részleteiről is tudnak. Biztos értesülésük van arról, hogy a feketetengeri Nyikolajev hajógyárban egy negyedik Kievtípusú repülőgéphordozó is épül. Ezt — az Associated Press jelentése szerint— mint a program logikus folytatása, még egy 75.000 tonnás anyahajó is követi, amelyet majd atomenergia hajt. Ugyanúgy, mint a Kirov nevű nehézcirkálót, amelyet máris szolgálatba állítottak. A szovjet hadiflotta különben csak az utolsó két évben 40 hajóval gyarapodott. Az Egyesült Államok haditengerészete ugyanebben az időben mindössze 18 hajót állított hadrendbe, és ezek közül is csak egy nagyobb méretű. Így még növekszik a szovjet flotta számszerű fölénye a legfontosabb tengereken. Például a Földközitengeren a Szovjetunió már 40-45 hadihajót tart állandóan. Az ugyanezen a tengeren lévő amerikai hatodik flotta mindössze 27-30 hajóegységből áll. Az Egyesült Államokban, persze, a lakosság már belátta mindennek a veszélyességét. Mint a Jane’s Fighting Ships című haditengerészeti kézikönyv két nappal ezelőtt megjelent legújabb kiadásában olvashatjuk, az amerikai közvélemény egyetért a Reagan-kormány flottafejlesztési programjával. De még nem lehet tudni, hogy ezt mennyire támogatja a törvényhozás. A Kirov cirkáló, mely a szovjet hadihajóhad egyik legmodernebb és legújabb hajója. Sergej Soldatov kálváriája Sergej és Ludmilla Soldatov esete újabb példa arra, hogyan jár el a Szovjetunió a politikailag másként gondolkodó polgáraival szemben” — állapítja meg Christian Schneider, a Süddeutsche Zeitung szerkesztője, a Soldatov család kálváriájáról szóló hoszszú cikkében. Kálváriájuk egy levéllel kezdődött, amely Kurt Waldheim ENSZ főtitkárnak szólt. Ebben a levélben a szovjet csapatok kivonulását követelték Észtországból, annak a három balti országnak egyikéből, amelyet a Hitler- Sztálin paktum értelmében a Szovjetunió előbb megszállt, majd 1945 után bekebelezett. Továbbá szabad választásokat követeltek és az észt nemzet önrendelkezési jogának elismerését. Választ a levélre azonban nem a newyorki ENSZ-palotából, hanem a moszkvai KGB- től kaptak. Az nem sokat teketóriázott a levélírókkal. A levél egyik aláíróját Sergej Soldatovot 1975 januárjában letartóztatta és tíz hónappal később hatéves szigorított kényszermunkatáborra ítélte. Soldatovot egy ideig a Serbsky intézetben, a hírhedt moszkvai pszichiátriai klinikán tartották fogva, büntetése nagy részét a 19-ik számú büntetőtáborban, a Mordvin köztársaságban töltötte le. Sergej Soldatov korábban a tallini politechnikai intézet docense volt. Felesége, Ludmilla, könyvtárosnő, akit ugyancsak elbocsátottak állásából és végül eltiltottak mindenféle mégoly alacsonyrendű munkától is. Barátai támogatására szorult. A KGB azonban még ezeket a büntetéseket sem tartotta kielégítőnek. 1976-ban a házaspár akkor 18 esztendős Alexander nevű fiát is tőrbecsalta. Egy ismeretlen férfi telefonon felhívta Alexandert és rábeszélte egy másnap esti találkára a városban, azt ígérte neki, hogy, összehozza az egy év óta börtönben sínylődő apja most szabadult bajtársával. Alexander elment a találkára, de „jóakarója” helyett a KGB ügynökei fogadták, akik utcai verekedést provokáltak. „Véletlenül” éppen arra cirkált egy rendőr őrjárat, Alexandert letartóztatták. A bíróság — mint közbüntényest — öt évre szóló szigorított börtönbüntetésre ítélte. Még alig száradt fel a tinta Alexander ítéletén, amikor a Saranski KGB börtönben zsarolni kezdték az apát. Ha nyilatkozatban elítéli korábbi tevékenységét és írásba adja, hogy nem vesz részt többé az emberjogi mozgalomban, azonnal szabadlábra helyezik és fiának öt év helyett csak 2 és fél évet kell a büntetésből letöltenie. Sergej Soldatov állhatatos maradt. Viszszautasította az ajánlatot. Letöltötte büntetését és ez év januárjában szabadult. Kálváriája azonban nem ért véget. Tallinban rendőri felügyelet alá helyezték, estétől reggelig nem hagyhatta el lakását, kávéházba, vendéglőbe nem tehette be a lábát, színházba nem járhatott. Hetente egyszer jelentkeznie kellett a rendőrségen. Végül közölték vele: a legrövidebb időn belül el kell hagynia a Szovjetuniót. A Sodatov házaspár mindaddig míg fiúk Alexander börtönben ül hallani sem akart a kivándorlásról. Alexander büntetésének ideje most augusztusban jár le. Május 12-én azonban közölték velük, hogy megvonták tőlük állampolgárságukat és’hat napon belül ‘el kell hagyniuk a Szovjetuniót. Moszkvábavitték őket és Izrael-be szóló kiutazási vízumot nyomtak a markukba, holott egyikük sem zsidó származású. Sergej és Ludmilla Soldatovnak nem volt más választása, Bécsbe repültek, onnan az Amnesty International emberjogi szervezet támogatásával Münchenbe utaztak. A Szovjetunióból való kiutasításuk előtt a hatóságok ígéretet tettek arra, hogy Alexandert utánuk küldik. Most itt Münchenben várják fiúk szabadulásának és érkezésének hírét... Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége NÉGY NYELVEN A MAGYAR SZABADSÁGÉRT! , 1 INEMZETÖR® láan ■woman MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pontf. TO. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSI-TOLLAS TIBOR . Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyaginehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Belépek a Nemzetőr előfizető, vagy pártoló tagjainak sorába. Név: (vagy szervezet neve) Cím:.................................... Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053