Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-03-06 / 10. szám

­ Reagan elnök elutasította Románia újabb hitelkérelmét Az­ összeg aránylag szerény volt, mindösz­­sze 65 millió dollár. Az elutasítás gesztusa an­nál fontosabb, mert ma­ga az Egyesült Államok elnöke döntött az ügy­ben. A State Department és a washingtoni föld­művelésügyi miniszté­riumok a hitel megadá­sa mellett kardoskod­tak. Az elnök döntött: „Ha a románok nem tudják fizetni számlái­kat, úgy nem kapnak to­vábbi hitelt” — Fülta­nuk szerint így indokol­ta az elnök a döntését. A románok a további hitelkeretet azért kér­ték,­ hogy érte kukori­cát és szójababot vásá­roljanak. A földműve­lésügyi minisztérium, mint szállító szorgal­mazta a kérést, az ame­rikai külügyminiszté­rium pedig úgyszintén­­„jutalmul Ceaucescu függetlenebb külpoliti­kája miatt.” A román elnök az el­múlt hetekben ezért már kapott egy szimbolikus jutalmat amikor meg­hívta Haig külügymi­nisztert, hogy ez spa­nyolországi, portugáliai és marokkói látogatá­sát toldja meg egy nap­pal bukaresti vizittel. Haig engedelmeskedett a kívánságnak. Ami vi­szont újabb hitelkérésre bátorította a román rendszert. Ezúttal azonban ame­rikai részről más meg­gondolások is szerepet játszottak. A Reagan kormányon belül koráb­ban már élénk vitára adott okot a lengyel adósság elnapolása. In­kább mintsem, hogy a lengyel csődöt kimond­ják, ahogy ezt a honvé­delmi miniszter Caspar Weinberger és politikai államtitkára dr. Red Ikle ezt javasolták — a State Department és a földművelésügymi mi­nisztérium nézete domi­nált a végén. A diplo­maták és bankárok, fel­fogása, hogy amennyi­ben a fizetésképtelen adósra nyilvánosan ezt a bélyeget nem nyom­ják, úgy talán vissza­kapnak valamit az adós­ságból. — Csőd esetén — így érveltek a banká­rok és a diplomaták holt bizonyos, hogy a kölcsön elúszik és az adós fize­tés nélkül tovább áll. A kisebbségi szem­szög szerint viszont a csőd tényének "kimondá­sával a Szovjetunió vesz­tené el további hitelét és vásárlási lehetősé­geit.­­ A Reagan kor­­­mány végülis megfizet­te a varsói kormány ál­tal fizetetlen részletét s így elodázta Lengyelül­ország csődjét. Ugyan­akkor a Reagan kor­­mány önmagát a konzer­vatív republikánusok és a liberális demokraták heves támadásának tet­­­te ki. Ez a két ellenté­tes szárny ezúttal egyet­értett abban,hogy a Re­agan kormány kisegítet­te a Szovjetuniót a ká­tyúból, amikor csatló­sának elmaradt részlet­fizetését önmaga tör­lesztette, és így lehető­vé tette Moszkvának hogy eddigi politikáját tovább folytassa. Múlt heti sajtóérte­kezletén Reagan elnök erre a vádra azt vála­szolta, hogy Lengyelor­szág csődjének kimon­dása a nyugati világ szá­mos intézményére sú­lyos terheket rótt vol­na. A sajtóértekezleten Romániáról az elnök nem tett említést, pedig az előző napon önmaga döntött úgy, hogy Romá­nia, miután eddigi köl­csöneit sem tudja kifi­zetni további hitelt nem kaphat. Az újabb washingtoni döntés a Kelet-Európá­­nak nyújtott hitel­korlá­tozás ügyében azt mu­tatja, hogy a washingto­ni vita ebben az ügyben még mindig­­ folyik. Az egyes minisztériumok azonban önmaguk már nem dönthetnek, most az elnökre vár a végle­ges döntés. Ennek a helyzetnek további il­lusztrálása a tény, hogy James Buckley külügyi államtitkár, akinek a múlt­ héten Nyugat Európába­­kellett volna utaznia, hogy Amerika szövetségeseivel a Ke­let-Európának nyújtott hitel és Lengyelország esetleges csődjének ki­mondásáról tárgyaljon velük február végére tervezett utazását már­ciusra halasztotta el. fiP*-­­ Katonai őrjárat Varsó utcáin. Reagan: Nem lesz újabb Kuba Washingtont tudósítónk jelenti, emberi problémákat nyers erőszakkal­­pró­bálja megoldani.”­­ Az elnök hozzátette, hogy az 1947-es szerző­dés, amely a Washing­ton déli szomszédaival kötött közös védelmük­re lehetőséget ad Ame­rikának együttes kato­nai lépésekre, amennyi­ben a helyzet ezt szük­ségessé teszi. Reagan elnök ezidén sürgősségi alapon 350 millió dollárt szánéko­­zik kérni a kongresszus­tól a Carib térség­ meg­segítésére. Választási esztendő lévén a külföl­di segély megszavazása­Ezt ígérte Reagan elnök a hét közepén az ameri­kai államok szövetségének, az OAS washingtoni székházában elmondott 40 perces beszédében. Ez tulajdonképpen egy gazdasági program volt a Karib tenger térségének és Közép-Amerika vál­ságának orvoslására. De mert El Salvador a sza­kadék szélére került és a krízis így akuttá vált, az elnök beszédében a gazdasági segítség ígérete politikai forradalommal párosult: „Mindent megteszünk amit az­ óvatosság és a szükség diktál, hogy eb­ben a térségben a forron­gást megállítsuk!” — A terv amelyet az elnöki beszéd vázolt három részből­ állt. Az első a bank­kedvezmény a Ca­rib és a közép-amerikai térség baráti államai a jövőben teljes vámked­vezményt kapnak Ame­rikától árucikkeik el­adására. Másodsorban az amerikai üzletembe­rek akik itt fektetnek be és így állás, és mun­ka­lehetőségeket terem­tenek, szintén kedvez­ményben részesülnek. A terv­ harmadik része gyors gazdasági és kato­­­nai segély juttatása a­­z ottani rászoruló álla­moknak. Mindez az elkö­vetkező 12 esztendőre ér­vényes és szokatlan pá­ratlan újítást jelent az Egyesült Államok és dé­­li szomszédjainak törté­netében. Reagan elnök nem tit­kolta, hogy Carib prog­ramját elsősorban azért javasolja, hogy a Kuba­­támogatta forradalmak terjedését ezzel gátol­ja. „A Carib térsége és Kö­­zép-Amerika, mondotta­­az elnök, gazdaságilag katasztrofális helyzetbe került, ami a szabadság ellenségeinek kitűnő al­­kalmul szolgál, hogy ezt kiaknázzák.”­­ Reagan még ennél ke­rekebben is kimondotta, hogy elsősorban Kubát okolja El Salvador és szomszédainak bajai­ért: „Egyszerűen ar­ról van szó, hogy parti­zánok akiket Kuba fegy­verzett fel és részesít tá­mogatásában erőszakos úton marxista-leninis­ta diktatúrát igyekez­nek rákényszeríteni El Salvador népére és szomszédaira. Ameny­­nyiben ennek nem vesz­­szük elejét és nem cse­lekszünk haladéktalanul a szabadság védelmére úgy újabb Kubák sarjad­nak a mai konfliktus okozta romokból.” Reagan elnök a kong­resszustól az El Salva­dornak már előirány­zott 81 millió dolláros katonai segélyen felül, újabb 60 millió dolláros segély kiutalását kéri. Ugyanakkor az elnöki beszéd egy mondata nyugatosul szolgál azok­nak, akik arról suttog­nak, hogy a Reagan kor­mány katonai beavatko­zásra készül a Carib ten­geri térségben: ,*Az Egyesült Államok nem fogja követni Kubát az erőszakos megoldások útján, az úton amely az Jaruzelski az álláshalmozó... tagjaihoz. Ez a bizottság először ült egybe Len­­tegyelország lerohanása óta. Nem tudjuk, hogy 200 tagja közül hányan jelentek meg. A Szolida­ritás titkos röpirata szerint a lengyel kom­munisták 3 millió tag­létszáma 1 millióra zsu­gorodott össze. Feltehe­tő, hogy a párt központi bizottságának létszáma ugyanilyen arányban fo­­­gyatkozott meg. Mit mondott nekik Jaruzels­ki? „Ellenségeink, akik az ellenállást szervezik, röpiratokat osztogat­ Jaruzelski: leszünk ellenségeinkkel szemben Az álláshalmozó Jaru­zelski tábornok, mi­niszterelnök, honvédel­mi miniszter, ezúttal, mint a lengyel kommu­nista párt vezére 68 ol­dalas beszédet mondott egyenruhában mínusz kitüntetések,s a párt központi bizottságának­nak a törvényhozók álta­lában szűkmarkúak. Kü­lönösen most, mikor a Reagan recept megszo­rításai a szociális prog­ramokat erősen meg­kurtították, ugyanak­kor a Reagan féle Carib tengeri program ellen­tétben az elnök más ja­vaslataival kedvező fo­gadtatást kapott nem­­csupán az érintett déli szomszédoktól, hanem még a demokrata ellen­zéktől is. Ha valamit ki­fogásoltak benne úgy ez nem maga a program volt, hanem az, hogy: „Miért ilyen későn, mi­ért ilyen keveset?” * Ez a bírálat kivétele­­­­sen nem Reagan elnököt bírálja, hanem múlt­beli elődeit. Tim O’Neil a demokrata párti ház­elnök, Ronald Reagan egyik főellenlábasa ki­jelentette úgy hiszi, hogy Reagan Carib program­ját a Ház meg fogja sza­vazni éspedig hamaro­san, nak­ konspirálnak, ne számítsanak könyörü­­letre. Az ostrom állapo­tot felszámolni nem le­het abban a méretben ahogy mi ezt terveztük, mert a jelenlegi feszült­ség, az ellenséges fel­iratok és plakátok, az elhamarkodott cseleke­detek, ezt lehetetlenné teszik. Ellenfeleink ez­zel meghosszabbítják a rendkívüli állapotok tar­tamát. Az Egyesült Államok szítja ezt az ellenállást, lázit, propaganda és gazdasági háborút vív ellenünk, hogy így a Szovjetunióra mérjen sebet. Jaruzelski sze­rint a lengyel ellenes amerikai hadjáratnak egyik fő eszköze a titkos­szolgálatok és a Szabad Európa Rádió. Ezek ta­lálnak ki olyan jelszava­kat mint a: „Tél a tié­tek, a tavasz a miénk lesz! ” Jaruzelski szerint ilyesmit prédikálni ve­szélyes, ez ábrándokat hint el. „A tavasz nem lesz sem a miénk, sem a tiétek.” mondotta Ja­ruzelski a „tavasz len­gyel lesz és szocialista jellegű.” Nyugati megfigyelők szerint a tábornok kiro­hanását a megszaporo­dott röpiratok és a min­den vonalon tapasztal­ható ellenállás magya­rázza. Jaruzelski táma­dása­­ ellenére a tábor­nok ismét megpróbálko­zott magát mérsékelt­nek beállítani. ,,A párt mondotta jóval a Szoli­daritás születése előtt már elvesztette a mun­kástömegek támogatá­sát éspedig saját hibái miatt.”­­ A katona­pártvezér ezzel elhatá­rolta magát a sztálinis­ta szárny azon követelé­sétől, hogy további drá­kói rendszabályok min­dent megoldanak. Jaru­zelski a maga részéről „nemzeti megújhodást sürgetett.” Azt nem mondotta meg, hogy ezt hogyan lehet megvaló­sítani. Továbbra is amellett kardoskodott, hogy a pártot illeti meg a vezető szerep. mm Kelet-Nyugat szócsatája A spanyol fővárosban ülésező nemzetközi bi­zottság a helsinkii egyezményt aláírt 35 ország az emberi jogok biztosítása és a részt­vevők együttműködésé­nek előmozdítása he­lyett most kelet és nyu­gat szócsatájává válto­zott. Max Kampelman amerikai delegátus, nagykövet szerint a Hel­sinki megegyezés felett a Szovjetunió meghúzta a halál­harangot előbb Afganisztánban, majd Lengyelországban. „Mindaz ami Lengyel­­országban történt azt a­ még nagyobb elnyo­mást tükrözi, ami a Szovjetunióban talál­ható mondotta Kampel­man nagykövet. — Mi­csoda képmutatás foly­tatta Kampelman a Szovjetunió részéről azt sürgetni, hogy tár­gyaljunk tovább, létesít­sünk újabb megegyezé­seket. Miért? Hogy azo­kat is megszeghessék? A szovjet delegáció Kampelman vádjaira sajtókommünikével vá­laszolt: A NATO-hatal­­mak és különösen az Egyesült Államok vona­kodnak konstruktív tár­gyalásokat folytatni Madridban. Ez súlyos következményekhez fog vezetni! A lengyel delegátus ki­jelentette, hogy a kato­­lík­us egyház és más szervezetek Lengyelor­szágban konstruktív sze­repet játszhatnak, mint ahogy rendkívül kon­struktív hatása volt Herbert Wehner nyugat­német szociáldemokra­ta parlamenti vezető­nek, a delante barátjá­nak lengyelországi lá­togatása is. Ilyen gesz­tusokra van szükség mondotta a lengyel dele­gátus. HR LOUIS SZATHMÄRY 2218 N LIHCOLJJ AVE CHICAGO IL 60614 "S Ml TÖRTÉNT A HÉTEN • Az ontariói liberális párt az elmúlt hétvégén tar­tott kongresszusán David Peterson, 38­ éves Lon­don, ontariói képviselőt választotta meg tartomá­nyi vezéréül. Stuart Smith eddigi pártvezér saját elhatározásából visszavonult a párt vezetésétől. • Általános meglepetésre, egy Albertéban most tartott pótválasztáson az újonnan alakult szepara­tista párt jelöltje került be nagy szótöbbséggel. Az új képviselő, Gordon Kesler bejelentette,­hogy cél­ja nem Kanada részekre szakítása, hanem az, hogy felhívja a nép figyelmét: elérkezett az idő arra, hogy az ország jobbra forduljon. • Országos botránnyá fejlődött a Jakartában egy héttel ezelőtt leleplezett szovjet kémdráma. A lavi­nát egy a jakartai repülőtéren keletkezett vere­kedés indította el indonéz rendőrök és az Aeroflot szovjet légitársaság alkalmazottai között. Közben olyan iratok kerültek a rendőrség kezére, amelyek nemcsak a légitársaság számos tisztviselője ellen tartalmaztak súlyosan terhelő adatokat, hanem több szovjet diplomata ellen is. Az indonéz kor­mány az Aeroflot összes alkalmazottját kiutasítot­ta az országból és több diplomatát „persona non grata”-nak nyilvánított. • Pekingi jelentés szerint Sihanuk herceg jobbol­dali csoportja Szövetségre lépett a Vörös Emer kommunista szervezettel Kambodzsa vietnámi uralom alól való felszabadítására. Ugyanakkor a New York Times magazin kénytelen volt beismer­ni, hogy egy Kambodzsa belső helyzetéről közölt riportsorozata tákolmány volt, írója soha meg sem közelítette Kambodzsát. • Római jelentés szerint János Pál pápa nem nézi jó szemmel, hogy egyházának legnagyobb szerze­tesrendjében, a Jezsuita rendben és főleg annak délamerikai tagozatában, mindinkább elharapód­­zik a marxista szellem. Ellensúlyozására és hogy helyreállítsa az egységes irányítást a rend fölött, Rómába rendelte annak több provinciális vezető­jét egy többnapos zártkörű tárgyalásra. A hírek szerint a pápa elhatározott szándéka, hogy meg­szünteti a renden belül jelentkező elhajlásokat, ha kell több vezetőjének a rendből való kizárása által is. • Több közép-amerikai országban kubai támoga­tással felélénkült kommunista gerillatevékenység következtében a viszony mind feszültebbé válik Washington és Havanna között. Reagan elnök több­ször is kijelentette, hogy ha kell drasztikus rend­szabályok alkalmazásától sem riad vissza Kuba el­­len, ha az nem szünteti be aknamunkáját. • Az egyiptomi állambiztonsági szervek kommu­nista szervezkedés vádjával 31 személyt tartóztat­tak le — jelenti a kairói hírügynökség. • A bonni kormány hivatalosan bejelentette, hogy a NATO tagállamok minisztereinek és kormányfő­inek csúcstalálkozóját június 10-én Bonnban tart­ják meg az eredeti tervek helyett, ami Brüsszel­ben lett volna. A bonni javaslat a madridi konfe­rencia előestéjén hangzott el. Genscher nyugat­német külügyminiszter, Helmut Schmidt kancel­lárral egyetértve tette meg javaslatát elsősorban Haig amerikai külügyminiszternek, aki a javasla­tot elfogadta. • Juan Carlos spanyol király több mint félórás megbeszélést folytatott Lord Carrington angol kül­ügyminiszterrel, mielőtt Carrington részt vett vol­na a madridi konferencián. A megbeszélésről nem adtak ki nyilatkozatot. • A madridi találkozón Max Kampelman ameri­kai nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségé­nek vezetője azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy az elmúlt években különböző helyeken vegyi fegy­vereket alkalmazott. A szovjet megbízott tagadta a Vádakat. . (Folytatás a 3. oldalon.)

Next