Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-03-26 / 13. szám

Judit Saáry Éva Milyen nehéz írni ró­la! Mikor hirtelen halál­híre megérkezett, fel sem bírtam jajdulni. Mint akit letaglóztak, vagy még inkább, mint akinek megbénult az egyik fele. Sírni? Ezen nincs mit sírni. Megbé­nult, nem mozdul töb­bet... s ez teljesen fel­foghatatlan. Judit életem darabja volt. Múltam egy része szűnt meg vele élő, bár­mikor feleleveníthető valóság lenni. Mikor tizenhétéves lánya, pár éve, nálam nyaralt, gyakran döb­bent csodálkozással kapta fel a fejét: — Dehiszen, Te ugyanazt mondod, sőt ugyanazokkal a sza­vakkal, "ugyanolyan hangsúllyal is, mint a mamám! Nem csoda. Egy év hí­jával (amikor szüleim átírattak a sashegyi, francia nyelvű intézet­be, a Notre Dame de Sion-ba) állandóan egy padban ültünk a Szilágyi Erzsébet Leánygimná­ziumban. Azonos volt — Az iskolában — Nagy Andreával, Hajnal Má­riával — mi voltunk az „irodalmárok”, mi vet­tünk részt az önképző­­köri pályázatokon, sza­valóversenyeken ... De én — ezenkívül — jó tornász is voltam, ami (tekintve, hogy őt szüle­tett, „szervi” szívbaja miatt eltiltották a spor­toktól) nagyon imponált neki. Bíztatott, izgult ér­tem s diadalaimat saját diadalainak könyvelte el. — Olyan vagy, mint egy amerikai lány! — mondta egy-egy tornasi­kerem után. S ez nem a valóságra, inkább az el­képzelésekre utalt, reggelenként — iskolá­ba menetelünk útvonala is. Sebtében bekaptam a reggelimet, kettesé­vel ugráltam le a lép­csőkön, s futás... Az Ugocsa és Márvány ut­ca sarkán lévő nagy, szürke háztömbben la­kott Csöpi (aki később, felnőtt korára „Judit­tá” komolyodott). A bel­ső udvarról kiabáltam föl érte. Aztán trappban végig — a gimnáziumig. A háborús években köte­lezővé tett egyensap­­kát csak a kapuban tet­tük fel. Csöpi Nyigri Imre író (Illyés Gyula barátja és munkatársa) egyetlen lánya volt. Lakásuk tele könyvvel. Imre bácsi — aki nagyon szeretett en­gem, —,gyakran mesélt nekünk a régi időkről. Szép Ernő, Farkas Im­re, Kaffka Margit sze­mélyes ismerősei vol­tak... Persze, akkor még gyerek lévén, a ne­vek, adatok nagy része elrepült a fülem mel­lett ... Legfeljebb egy­­egy verssor szűrődik még hozzám messziről. Például Harsányi Kál­mántól: „Amerikai” alatt ő bá­torságot, rámenőséget, testi-lelki szabadságot, mozgékonyságot érzett. Vagyis: mindazon tu­lajdonságok összessé­gét, amelyek miatt en­gem egyházi iskolákban nem szerettek, „nevel­­hetetlennek” tartot­tak... De ez már egy más történet. Véletle­nül szaladt ki a tollam alól. Judit sohasem volt ki­tűnő tanuló. A stékere­­ket, a „jó kislányokat”, mindketten megvetet­tük. De, míg én svádám­­ra támaszkodva,­ ő ren­geteg munkával érte el ugyanazokat az eredmé­nyeket. Szívós, konok akarat, mondhatnám, könyörtelenség, volt benne önmagával szem­ben. Előttem a kézírása: az akkor használt, vá­­gott hegyű tollat annyira rányomta a papírra, hogy a vonal mindig ket­tős lett... Hét év ugyanabban a padban! Volt egy nap­lóm, amit csak az ő szá­mára írtam. Mert sze­rette... Mert nem volt „időnk” eleget beszél­getni , az írott szó is kel­lett! (Mi lett, vajon, az­zal a naplófüzettel? Lé­tezik-e valahol? Meny­nyi álom, terv, elképze­lés, öröm és fájdalom temetődött bele! S sze­relmek, az akkori „nagy szerelmek” keservei!) Egyetemista korunk­ban is gyakran találkoz­tunk. Ő az orvosira járt (idegorvosnak készült, de általános orvosi mun­kára kényszerítették, ami nagy törést jelentett számára), én az Eötvös Loránd geológia szaká­ra. Néha — mikor má­sok „bliccelni” akar­tak a klinikai gyakorlat­ról, — felhívott telefo­non: — Nem akarsz „beug­rani”? Beteget jelentettem Vadász Elemérnél és magamra öltöttem a fe­hér köpenyt. Senki sem vette észre rajtam, hogy nem vagyok orvostan­hallgató. Ha a profesz­­szor (aki nem név sze­rint, hanem csak darab­számra vette át a diá­kokat) kérdezett tőlem valamit, Judit sietve megelőzött a válasz­adásban, mintha csak véletlenül történt vol­na... Reggelenként sört és kiflit fogyasztottunk az Üllői út egyik kis­kocsmájában. Sört és kiflit! De mégsem vol­tunk soha álmosak! • Csak 56-ban, mikor Nyugatra jöttem, sza­kadtunk el egymástól. De azért találkoztunk és írtunk egymásnak , már amennyire a roha­­­nó élettempó megen­gedte. Mindketten férjhez mentünk, mindkettőnk­nek született két (ha­sonlókorú) lánya. Judit lelkiismeretes (túl aggályos) orvos lé­vén,­ halálra dolgozta magát a szakmájában — de otthon is... Keserű­en mesélte például, hogy a rokonok megkívánják tőle, hogy minden meg­hívásnál fehér damaszt abrosszal terítsen, noha a mosás-vasalás számá­ra rengeteg munkatöbb­letet jelent. De tovább­ra is fehér damaszt ab­rosszal terített, nem csapott soha az asztal­ra. Csak egyre zárkó­­zottabb, egyre magá­nyosabb lett. Az utolsó években nem szívesen mozdult ki a házból. Kevés szabad idejében — amíg a család sportolt és szórakozott, — be­zárkózott a szobájába és olvasott. Szép lakásuk volt a Parlament mel­lett, Dunára néző abla­kokkal és erkéllyel... Utoljára Lindauban találkoztam vele. Ők, a férjével, németországi túráról voltak hazame­nőben, én pedig felutaz­tam oda Luganóból a kedvükért. Egy hotel­ben aludtunk, s így lát­tam, hogy Csöpi minden­féle orvosságokat szed. — Jó neked! Te azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz! — mondta. — Én is kedvet kapok né­"“W “J““ »OBJ ira­sek... de mikor? Múlt év júliusában — mikor Európa-szerte azok pokoli melegek voltak,—halt meg. Nem tudtam hazamenni a te­metésére, s a családnak írt leveleimre­ sem kap­tam eddig választ. Mi történhetett vele? Megpróbálom százszor is elképzelni. Kimerül­ten hazament, össze­esett, és vége... Vagy? Nem tudok szabadulni a­ gyanútól, hogy öngyil­kos lett... Lánya szerint gyakran nyomott ke­délyállapotban volt, egészen magába for­dult... Mindig terveztük, hogy összejövünk pár napra és „jól kibeszél­getjük magunkat”, de sohasem lett belőle sem­mi. Most pedig már késő. Alig tudnám megmon­dani, hogy valójában Juditot siratom-e, vagy önző módon saját ifjú­ságomat, saját életem kiszakított, örökre fe­ledésbe süllyedt darab­jait, azt, hogy most már senki­ sem tudja többé elmondani, hogy milyen is volt valójában az a nyakigláb, copfos, in­kább csúnya, mint szép Saáry Éva nevű kis­lány... „Én nem vagyok az élet tagadója. Tudom, hogy szép, hogy édes s nagyszerű; S tudom, a legkülönb is maga tehet róla, Ha szájaize mégis keserű, — Én nem vagyok az élet tagadója.” Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago III. 60618 MMHHHflHl Szentiván­yi Lajos festőművész kiállításra készült, amikor mű­termében firiglátogatta egyik ta­*­ní­t­vány­a. Megállt az e­gyik ké­szülő kép előtt, és lelkendezve, dicsérte: — Micsoda szik­ek! Micsoda összhang! Legszívesebben ma­gammal vinném a színeit! Mire Szentiványi: • . — Víz s fi és f ii g­g. 30. VÍZSZÍNTES: I. A művész sza­vai (zárt betű: K); folyt. a fiigg. 30. sz. sorban. 15. A tör! számlá­lóját és iH W/őjét ugyan.tzzal a s/.amiku­l elv.s/.tja. 10. Köteleket kibont. 17. Homályos megelv.e?». w 18. A létig«* régies alakja. 10. A csermelynél is kisebb. 20. • •• Kerrer (amerikai filmszinész). 21. Világhírű fratieia karikat­urista (,han). 23. I lisy.es. 25. ... yl Hasid. 20. Menni kertel ! 27. Kelle­metlenség« *1 súlyosbít. 20. A ma­gyar király els«» helyes lese volt. 30. ... Bator (a mongol (óváros). 31. Nagy szenvedés. 32. Hajrán vége! 33. Egymást követő betük. 34. Akadály. 35. Mikuláskor ajándékozzák. 37. KA­K. 38. Kurditól­­ kettős betű.* 39. Ta­lk'd valamit. 40. Nil J-es labda­rúgócsapat. 41. Szlentori*... 42. Székesfehérvár latin heve. 44. Oloszág. 40. Biztatás. 47.* A szerb királyok palotája Belgrádban. . 48. Német opera* és hangverseny­­énekes (Otto von). 40. Hajóma­51. Radvány. 50. Itatja az egereket. (U­ 52. Szinművész (k­nivl 1030—1057). 54. Ilyent vászon is­­ vall, népiesen. 67. Hely rag. 58. Gon­d­olatai messzi* ... FCLCÖLKU KS: I. KémkjW, társulni'» hangon 2. Megyeszéklu'íy. 3. (1YJ. 4. Youi németül (1ST). 5. Málnál, ribizli­ szed, 6- ötven százalékos. 7. Turgenyev szülővárosa (Orjol) , régebbi nevén. 8. G­­ M. ). A jód­ és a kén vegyjele. 10. Francia légiforgalmi társaság. H. Egy­forma betűk. 12. ...­Baker (angol munkáspárti politikus). 13. Hol­land és vatikáni autójelzés. 14. Izgatott lelkiállapot. 18. A világ első szocialista államának meg­alapítója. 21. Lea betűi, keverve. 22. Katonai vezényszó. 28. A réz­metszet készítése közben készí­tett próbalevol­it. 24. Sulfur. 25. „Haza megyek, ölébe vesz daj­kám, Az altató nóta ... ajkán . (Petőfi). 26. Itt készül a híres velencei üveg. 28. Kevéssé rom­landó. 29. Arcszín. 30. A vízsz. 1. sz. sor folytatása (zárt betűk: I, Á, T). 31. 210 óra. 35. Női név rövidített alakja. 86. Baranya megyei község. 37. Cservsies karszt. 89. Fővárosi ... .(Buda­peste­n él). 41. r­égi..,í indulatszó. 43. A gallium és a kén vegyjele. 44. ... tör az orra alá; bosszúsá­got okoz neki. 45. Az egen­­k ru­­uin. 48. Ijedt. 49. Roek and ... 50. ... i­a­n 4 studio (harag és részre­hajlás nélkül SI­X IC). 51. Gasz­parjan­ szovjet-örmény oitera­­énekesnő személyneve. 53. OOl . 54. Határozó rag. 55. Belső izzás! 50. Nagy múltú sportégt­let (for­dítva). 58. Kicsinyítő képző. 59. Paloina. NZÜCIS GYULA I* 1 2 3“"4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 £ i■“ 17 ■■ 19 20■ 22 IP 23 24 i■" ■ 27 28■ 56■ ■" ■ 31 34■ 36■ 38■ ■ “ 42 11 IT 4«■ i■ _■ ■" ■ " 52 ■■ 54 55 56 57 1 ■ 59 Keletnémetorsz­ágnak hősökre van szüksége George Orwell 1984 cí­mű hátborzongató pró­féciájában sok mindent­­ megjósolt, amiből mára mindennapos gyakorlat lett, így például az álta­la leírt totalitáriánus államban külön minisz­térium foglalkozik a tör­ténelem állandó átírásá­val. Az egész történel­met a napi politika szük­ségleteihez idomítják. Ismerősen cseng mind­ez? Okkal. Vegyük pél­dául a keletnémet re­zsimnek azt az utóbbi időben megfigyelhető törekvését, hogy ismét szalonképessé tegye a közös német történe­lemnek a „szocialista panteonból” eddig ki­taszított alakjait. Scharnhorst, Gneise­­nau, Nagy Frigyes után immár Bismarckban is fölfedezték a „hala­dó” vonásokat. Mint a Neue Zürcher Zeitung írja, az idei esztendő újabb alkalmat nyújt a keletberlini rendszer­nek arra, hogy megszi­lárdítsa a „szocialista német nemzet” történel­mi támpilléreit. Idén lesz Luther Márton szü­letésének 500-ik és Marx Károly halálának száza­dik évfordulója. A ket­tős jubileum alkalmá­ból a keletnémet tömeg­tájékoztatási szervek máris serényen fára­doznak azon, hogy Marx és Luther jelentőségét a keletnémet rendszer politikai- történelmi genezise szempontjából egybeötvözzék. . A keletnémet kom­munisták az úgyneve­zett „szocialista nem­zeti tudat” kialakítása érdekében szüntelenül arra hivatkoznak, hogy Kelet-Németországban mély történelmi gyöke­rei vannak a szocializ­musnak. Ebben az érte­lemben Kelet-Németor­­szág a német történelem legjobb hagyományai­nak a folytatója. Így lett a mostani jubileu­mi esztendőben Luther Mártonból — mint Ho­­necker pártfőtitkár mondotta — „a német nép egyik legnagyobb fia, a nemzeti kultú­ra nagy történelmi személyisége.” A svájci lap szerint az ideológusok megpró­bálnak a korábbinál ár­nyaltabb képet festeni Lutherről. Nemrég még azt hangsúlyozták, hogy a nagy reformátor felbe­csülhetetlen szolgálato­kat tett a „korai­ pol­gári forradalom” szá­mára, most már azon­ban teológiai szempont­ból sem feledkeznek meg róla. Ebben szere­pet játszhat a párt és a keletnémet evangélikus egyház jelenleg viszony­lag zavartalan kapcso­lata is. Annak ellenére, hogy az evangélikus egyház­nak az állammal szem­ben tanúsított maga­tartása hozzájárulhatott a hivatalos keletnémet Luther-kép árnyaltabbá tételéhez, az illetéke­sek gondoskodnak arról, hogy az úgynevezett tör­ténelmi materializmus alapján állva rámutas­sanak Luther „korlátai­ra" is. Csak így válik lehetségessé Luther be­építése a keletnémet marxista történelem­hagyományba. Csak a jövő fogja megmutatni, milyen sikerrel jár a vezetőségnek az a kísér­lete, hogy a keletnémet állam saját magáról ki­vetíteni szándékozott képe szolgálatába állít­son olyan nemzeti nagy­ságokat, mint Luther ■Márton és Marx Károly. Luther Márton Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.......évre mellékelem Név:................................................................. Házszám és utca: Város................... . Állam. . Zip Code. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket­ és Egyesületeket, mert az ö — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. a Chicago és Környéke Szerkesztősége Magyar szülők figyelmébe! Rendelje meg a NYOLCADIK TÖRZS-öt saját ma­gának és gyermekeinek, unokáknak, akik nem értik a magyar nyelvet, hogy ismerjék meg magyar öröksé­güket. Angol-magyar havi lap. Negyedévenkénti melléklete a „Transylvanian Quarterly.” & $ 10.00 egy évre. P.O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658. EKU 281V1ALT LIQUOR EKU BAVARIA DARK RESERVE Special Bavarian Dark Beer Precisely right, crisp, clean and clear. Brewed from finest malt, hops and pure mountain spring water in strict accordance with the Bavarian Purity Code established in the year 1516. Münchner Wéissbier It was quoted by the Chicago Tribune as the No. I. beer of the world! Exclusively Imported by Joseph Gies import importers and Distributors 3345 North Southport Avenue Chicago, IL 60657 GRaceland 2-3330 \

Next