Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-06-18 / 25. szám
A williamsburgi (Va.) nemzetközi értekezlet legfőbb résztvevői: Fent, balról jobbra: Helmut Kohl, nyugatnémet kancellár, Yasuhiro Nakasone, japán miniszterelnök, Margaret Thatcher, angol miniszterelnök. Lent, balról jobbra: Amintore Fanfani, olasz miniszterelnök, Pierre Trudeau, kanadai miniszterelnök, Francois Mitterrand, francia elnök. (Az értekezlet legfőbb résztvevője és vendéglátója, Ronald Reagan, nincs a fényképen.) Véres zendülés a Fatahban... Arafatot megalkuvással vádolják A PLO legnagyobb frakciójának, a Fatahnak a keretein belül, zendülés tört ki, amelyet még súlyosabbá tett az, hogy a PLO egyéb frakciói viszont a Fatah ellen lázadtak fel. Az igazi probléma meglepően az, hogy Yasser Arafatot, aki a PLO hivatalosan megválasztott politikai vezetője, azzal vádolják a zendülők, hogy valójában megalkuvó és adott esetben hajlandó lenne Izraellel tárgyalni holott a palesztin kérdés egyetlen megoldása — a zendülők szerint — a fegyveres harc Izrael ellen és ha szükséges, újabb általános közelkeleti háború. A UnitedPress International nevű amerikai hírügynökség jelentése szerint a Bekaa Völgyben a PLO különböző frakciói között véres harc tört ki, amelynek következtében 16 személy vesztette életét — tizen ezek közül a Fatah guerillái voltak, hatan pedig polgári személyek. A PSO Fatahellenes frakcióinak a zendüléséhez a Fatah Arafat-ellenes csoportja is csatlakozott. A dolog különleges érdekessége az, hogy Arafat — figyelmen kívül hagyva a zendülést — hirtelen és magyarázat nélkül megváltoztatta programját, amely szerint a Fatah területi parancsnokaival kellett volna értekezletet tartania és Romániába, majd azután Algériába utazott — mindkét esetben az ország elnökével tárgyalt. A megbeszélések tárgya ismeretlen. Nyugati hírmagyarázók szerint azonban teljesen valószínűtlen, hogy Nicolae Ceausescu, román és Benjedin Chadli, algír elnök, hajlandó volna a PLD jelenlegi belső válságába beavatkozni, akár Arafat mellett, akár Arafat ellen. Ámbár Arafat következetesen tagadja, az igazság az, hogy nemcsak a Fatah frakció, de maga a PLD is válságban van és mindenekelőtt válságba került maga Yasser Arafat is, aki valamikor a PLO elvitathatatlan politikai vezetője volt. Válságának legfőbb oka kétségtelenül a Nyugat- Beirut-i veszteség. A veszteseket sohasem kedvelik a tömegek, különösen akkor nem, ha maguk a tömegek — a vesztesek. Vajon, emlékszik-e még Yasser Arafat arra, amikor néhány évvel ezelőtt a világ békeszervezetébe, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, fegyveresen vonult be, hogy a küldöttek nagy részének ünneplése után beszédet mondjon? A „Days of Wine and Roses” időszaka kétségtelenül elmúlt Arafat számára. Régi tekintélyét majdnem lehetetlen lesz visszanyernie. Senki sem szánalmasabb, mint egy forradalmár, aki túlélte önmagát. Szovjet kommentátor különös nyelvbotlása A hivatalos szovjet hírügynökség, a TASS iroda, évtizedek óta első ízben meglehetősen határozatlan kommentárjában. A határozatlanság teljes mértékben érthető, ha annak előzményeit ismerjük. Az előzmények, röviden összefoglalva, a következők: A hivatalos szovjet rádióállomás angolnyelvű adásának kommentátora, a 38 éves Vladimir Danchev, nemrégiben a következőket mondta kommentárjában: (az angolnyelvű kommentárt szószerinti magyar fordításban közöljük. — Szerk.) — Afganistán lakossága egyre nagyobb mértékben vesz aktív részt a szovjet megszállók elleni küzdelemben. Az afganisztáni törzsek vezetőinek egybehangzó véleménye az, hogy a szovjet tevékenység veszélyezteti az afganisztáni lakosság biztonságát. Alig egy órával később, Danchev, megismételte kommentárját és a következőket fűzte hozzá: Az afgánok egyre nagyobb számban és egyre nagyobb erővel állnak ellen a Szovjetunióból odaszállított banditáknak. Következő nap a moszkvai rádióállomás kommentátora azt állította, hogy a Danchevkommentárok nem voltak egyebek, mint „személyi tévedések”, amelyek legfőbb oka az volt, hogy a kommentátor nem tud kifogástalanul angolul. Ez az érvelés azonban nem egyéb hazugságnál: Vladimir Danchev több, mint tíz éve hivatalos kommentátora az angol nyelvű adásnak, kommentárjai mindig kifogástalan angolsággal készültek, beleértve a legutóbbi kommentárokat is. Annyi bizonyos, hogy Danchev nyilvánvalóan tudja a különbséget a „Szövetunióból odaszállított banditák” és a „Szovjetunióból odaszállított felszabadító csapatok” között. Angol újságírók szerint valójában az történt itt, hogy a szovjet újságírók egy része fellázadt a hivatalos szovjet kormánypolitika ellen. Voltaképpen azonban nem lehet tudni, hogy mi van a Danchev-kommentárok mögött. Annyi bizonyos csak, hogy Vladimir Danchev nyomban elvesztette állását a hivatalos rádióállomás angolnyelvű osztályánál és nyomtalanul eltűnt. Talán sohasem fogjuk megtudni, hogy valójában a szovjet újságírók lázadásáról, vagy pedig csupán Vladimir Danchev egyéni, bátor tiltakozásáról van-e szó? Amerikai diplomatát kémkedéssel vádol „érzékeny” Szovjetunió az A hivatalos szovjet hírügynökség, a TASS iroda, közölte nemrégiben. Louis Thomas, amerikai diplomatát, aki a moszkvai amerikai nagykövetség biztonsági osztályának a vezetője volt, kémkedés miatt azonnali hatállyal kiutasítottak a Szovjetunióból. A TASS iroda azt állítja, hogy Thomast a KGB, a szovjet titkos rendőrség és kémelhárító osztály munkatársai „éppen kémkedésen kapták rajta”, így tehát nem volt kétség afelől, hogy az amerikai diplomata bűnös. . Mr. Thomas már elhagyta a Szovjetuniót, amikor ezeket a sorokat írjuk. A kiutasításhoz nem sokkal később a Kreml sajtóosztálya azt a megjegyzést fűzte, hogy az amerikai diplomata kiutasítása voltaképpen nem egyéb, mint „válasz” arra, hogy az elmúlt áprilisban Franciaországból 47 szovjetkémet” utasítottak ki és a Nyugat kémkedési eljárásai valósággalparanoiásak”. Mindezzel kapcsolatban az Agence France-Presse nevű francia hírügynökség moszkvai hírmagyarázója a következőket írta kommentárjában: — Nem férhet kétség ahhoz, hogy a nyugati országokból kiutasított szovjet diplomaták valójában kémek voltak és ahhoz isalig férhet kétség, hogy a Moszkvából kiutasított Louis Thomas, amerikai diplomata is kém volt. A szovjet felháborodás indokolatlan és képmutató. Mindenki tudja, hogy a külföldi országokba akkreditált szovjet diplomaták nem jelentéktelen része kém. A kérdés, csak az, hogy kit és mikor kapnak rajta? Amerika egyik legostobáb elnöke, Eisenhower, évekkel ezelőtt hivatalosan elismerte, hogy a U-2 felderítő repülőgép pilótája, Gary Francis Powers, kém volt és ezzel alkalmat adott Hruscsovnak arra, hogy Párizsban több órás beszédben krokodil-könynyeket hullasson „Eisenhower csalárdsága” miatt. Sem a közelmúltban Nyugatról kiutasított, sem a Szovjetunióból kiutasított Louis Thomas esete nem érdemel hosszabb figyelmet és megfontolást.Mindegyikük kém volt és mindegyik ország alapvetően tisztában van azzal, hogy a külföldi diplomaták nagy része kém. A moszkvai felháborodás különös mértékben indokolatlan, tekintettel arra, hogy a Szovjetunió vezetője, Yuri Andropov, maga is „mesterkém” volt tizenöt esztendőn keresztül. Spanyolország új szocialista vezetője az USA külpolitikáját bírálta Latin-Amerikában Felipe Gonzales, Spanyolország új szocialista miniszterelnöke beutazta Latin-Amerika öt spanyolul beszélő országát. A Dominikai Köztársaságot, Columbiát, Venezuelát, a Panamai Köztársaságot és Mexikót. Gonzalez mindenütt az USA középamerikai politikáját bírálta. A meglátogatott utóbbi 4 ország önálló kísérletbe kezdett Közép- Amerika békéjének politikai tárgyalások útján történő előmozdítására. A körutat tevő spanyol miniszterelnök az ő tervüket támogatta. Latin körútja minden állomásán azt hirdette, hogy az USA beavatkozása a középamerikai konfliktusba káros kimenetellel járhat, katonai kiképzők kirendelése tovább ronthatja a helyzetet, ezeket vissza kellene vonni. Gonzalez szerint a középamerikai viszályt a társadalmi igazságtalanságok szülték, nem pedig a szovjet beférkőzés, amint ezt az Egyesült Államok gondolja. Washingtonban meglepetéssel hallották Gonzalez bírálatát, annál is inkább, mert a spanyol miniszterelnök washingtoni látogatása a jövő hétre esedékes. Kérdéses, hogy a körút után milyen fogadtatást kap majd? A közép-amerikai helyzet egyre bonyolultabb. A két baloldali fénykép két nicaraguai katonáról, a jobboldali fénykép pedig egy szandinista-ellenes felkelő csoportról készült. Különleges koalíció Portugáliában A portugál demokrácia mindössze kilenc esztendős és eddig már 14 kormány került az ország élére. A számarány határozottan megközelíti az olasz parlamenti demokrácia számarányát és időnkint nyugati hírmagyarázók felvetik a kérdést: vajon, eredményes és szükséges-e a demokrácia bizonyos országokban, amelyeknek sohasem voltak demokratikus hagyományaik, sem érzelmileg, sem pedig politikailag? Néhány nappal ezelőtt a portugál Szocialista Párt és Portugál Szociáldemokrata Párt olyan négy esztendőre szóló egyezményt írt alá, amelynek lényege: a két baloldali politikai párt olyan bal-közép kormányt akar alakítani, amelynek alapja a polireformizmus, a gazdasági korszerűsítés és a társadalmi igazságosság. (Van ilyen egyáltalán. — Szerk.) Az egyezményt Mario Soares, a portugál Szocialista Párt vezetője és Carlos Bota Pinto, a portugál Szociáldemokrata Párt vezetője, írta alá. Az egyezményhez még a 250 tagú parlamentnek is hozzá kell járulnia. A kérdés, mindenekelőtt a következő: Mit jelentenek az egyezményben használt kifejezések? Mit jelent a politikai reformizmus, a gazdasági élet korszerűsítése és a társadalmi igazságosság? A semmitmondó egyezmény egyik paragrafusa bizonyos világosságot vetít erre a homályos problémára. A negyedik paragrafus a következőkben részletezi a két baloldali párt programját: a nagyvállalatokat, a bankokat és a biztosító vállalatokat államosítani kell, meg kell engedni a magánvállalatoknak, hogy bizonyos esetekben (például, amikor a vállalat deficittel dolgozik), elbocsássa az alkalmazottak egy részét és a korábban államosított birtokokat vissza kell adnia családi tulajdonba. A program ezért különlegesen érdekes, mert az a baloldal korábbi programja teljes csődjének az elismerése. A bankok és a nagyvállalatok államosítása olyan programpont, amelytől egyetlen szocialista sem tekinthet el. A vállalat elbocsátási joga és a tervezett farmtörvény viszont határozottan „kapitalista” jellegű program. Érdekes módon, a legújabb portugál baloldali koalíció olyan programot állított fel, amely lényegében nem is antikapitalista. Óhatatlanul is vissza kell gondolnunk Nikita Hruscsovra, az egykori ukrán bányamunkásra, aki fantasztikus politikai karrierje csúcspontján kijelentette: — A Szocializmus egyenlő az élelmezéssel. Senki sem hajlandó politikai ideológiát lenyelni, ha nem nyel le ezzel egyidőben megfelelő mennyiségű gulyást. Nem sokkal később, Hruscsovot a szovjet triumvirátus megbuktatta. Suarez és Pinto problémája nem kevesebb, mint ez. Keresztül tudják-e vinni a baloldali színezetű „kapitalista” politikai és gazdasági programot ebben a különleges koalícióban? Meg tudják-e valósítani a gulyás-szocializmust? Aligha! Tüntet a rendőrség Mitterrand belpolitikai válsága Két évvel hatalomra jutása után Francois Mitterrand súlyos belpolitikai válsággal néz szembe. Párizs utcáin nap nap után tüntetnek. Noha ez számukra tilos, a héten a párizsi rendőrség legénységének is több mint ezer tagja tüntetett, kötelet követelt a belügyminiszternek, aki szerintük túl liberális a bűnözőkkel szemben. A kivezényelt riadórendőrség karjait karbafonva tétlenül nézte tüntető kollégáit. Párizs rendőrfőnöke lemondott, felettesét a belügyminiszter elbocsájtotta állásából és vizsgálatot indított a rendőrtüntetés ügyében. Jack Lang, Mitterrand kultuszminisztere, aki korábban Amerika ellenes kirohanásaival beszéltetett magáról ideát, szintén ízelítőt kapott honfitársaitól saját népszerűségét illetően. Tüntetők felismerték a miniszter autóját, leállították, körbefogták, kivonszolták és megverték a sofőrt, majd kővel dobálták a limuzint és menekülésre kényszerítették Mitterrand kultuszminiszterét. Mindez a Mitterrand rendszerből való általános kiábrándulás nap'ponta ismétlődő félreérthetetlen jele. Az elégedetlenséget a gazdasági válság magyarázza elsősorban. Egy esztendővel ezelőtt amikor a kormány még új állásokat és az államgazdaság növelését ígérte a közvéleménykutatók szerint a lakosság 74 %-a helyeselte Mitterrand kormányzását. Azóta azonban a frankot háromszor leértékelték és most egy negyedik leértékelésről suttognak. Mitterrand új jelszava a megszorítás minden vonalon. A kormány egyre több áldozatot követel, elsősorban a francia középosztálytól és az augusztusi nemzeti intézmény „a nagy vakáció” hoszszú idő után első ízben utazás és népvándorlás helyett mást ígér, otthonmaradást. A legtöbb francia többé nem tudja megengedni magának az utazást. Hogyan vélekedik most a közvélemény Mitterrand kormányzásáról? 70 %-a úgy véli, hogy a takarékossági rendszabályok miatt rendkívüli mértékben gyengült a kormány. A kommunista párt, noha a koalíciós partnere a szocialistáknak, eddig hallgatásra kényszerült. Újabban azonban túl nagy volt a kísértés és ezért most vezetőjük Georges Marchais bírálni kezdte Mitterrand kormányát: ,,1981-es nagy reményeinkben csalódnunk kellett!” — hirdeti. A szocialista párt balszárnya most olyan orvosságért agitál, ami viszont Nyugat-Európa jólétét fenyegeti. Az európai pénzügyi rendszerből akarják kivonni Párizst és a külföldi behozatal ellen védővámokat akarnak emelni nacionalista gazdasági politikát bevezetni és az eddigi partnerektől elszigetelnék Franciaországot. Miután Franciaország Nyugat-Európa közepén fekszik és ennek tengelye, a Mitterrand rendszer válsága aggodalommal tölti el nemcsak európai szomszédait, hanem az egész nyugati szövetséget.