Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-09-17 / 38. szám
Jackson szenátor halálára Henry Jackson, Washington állam szenátora, 71 esztendős korában meghalt. Mr. Jackson 30 éven keresztül képviselte Washington államot Washington, D.C.-ben, az Egyesült Államok fővárosában, mint US szenátor. Jackson rendkívül érdekes személyiség volt, különlegessége abban rejlett, hogy színtelensége ellenére is verhetetlen volt Washington államban. A demokrata pártnak ahhoz a szárnyához tartozott, amelynek tagjai sokkal közelebb állnak a konzervatív republikánusokhoz, mint saját pártjuk liberálisaihoz. Henry Jackson annak idején határozottan és következetesen támogatta Amerika beavatkozását a vietnami háborúba és ezzel később, nemcsak saját pártjának többségével került szembe, de szembekerült Richard Nixonnal, az ultrakonzervatív republikánus elnökkel is, aki tisztán látta: Amerika belső békéje szempontjából az egyetlen megoldás, ha visszavonják az amerikai katonákat Vietnámból és az Egyesült Államok megszünteti a vietnami háborúba való beavatkozását. Henry Jackson két ízben is pályázott a Demokrata Párt elnökjelöltségére, mindkét alkalommal azonban már az előválasztások során kiesett. Néhányan úgy vélték, hogy politikai sikertelenségének oka a vietnami háborúban történt korábbi állásfoglalása volt. Ez azonban nem látszik a döntő oknak. Ennek ellenére politikai óriás volt, mert három évtizeden keresztül mindig újra választotta állama. A néhai Chet Huntley, az NBC televíziós hálózat ismert hírközlője, azt mondotta, hogy az amerikai szenátusban csupán három olyan szenátor van, akinek emberi és politikai tisztességéhez soha sem fért kétség: Hubert Humphrey, Barry Goldwater és Henry Jackson. A „Szürke Óriás” halálával ebből a triumvirátusból már csak Goldwater van életben. Kína bestsellerje a maoizmus újjáértékelése A Kínai Népköztársaságban néhány nappal ezelőtt új könyv jelent meg. A könyvből az első, kiadás kevesebb, mint egy hét alatt fogyott el , és az összesen 12 millió példányt jelent. A második kiadás valószínűleg már a könyvesboltokban lesz, mire ezek a sorok olvasóink elé kerülnek. A könyv írója a 79 éves Deng Xiaoping, akit a pekingi ,,Vörös Zászló” című folyóirat (egyáltalában nem érdemtelenül) a maoizmus utáni idők legkiválóbb kínai teoretikusának nevez. Deng a hatvanas és hetvenes években kétszer is üldöztetésben részesült, mert az egyedüli volt, aki Mao Tsetung radikalizmusát (például a katasztrófális Kulturális Forradalmat) nyíltan támadta. A 399 oldalas könyv Deng válogatott beszédeit és nyilatkozatait tartalmazza és a könyv olyan népszerű, amire Kommunista Kína történetében még nem volt példa. A könyv a maoizmus teljes újraértékelése és címe egyszerűen ez: — Deng Xiaoping Válogatott Munkái. A könyv néhány kijelentését az alábbiakban közöljük: Maoról: Mindenki előtt kétségtelen, hogy Mao elnök (Mao Tschung hivatalos pozíciója a Kínai Kommunista Párt elnöki tisztsége volt. ( Szerk.) nélkül nem lenne Új Kína. Tévedéseit, éppen ezért, ne túlozzuk el. Ha ezt teszszük, nemcsak őt, de önmagunkat, a Pártot és az Új Kínát is rágalmazzuk. Tény azonban az, hogy Mao valóságos pátriárka módjára viselkedett. Nem volt hajlandó mások véleményét meghallgatni és ezzel egészségtelen és káros párt-feudalizmust teremtett. A Kulturális Forradalom katasztrófális volt Kína és a Part szempontjából egyaránt. Jiang Jingról, Mao özvegyéről a Négyek Bandájának radikális vezetőjéről. Ez az asszony maga a megtestesült ördög, bármennyi rosszat is mondunk felőle, még mindig nem tudjuk megközelíteni az igazságot. Féktelen személyi politikai ambíciójának milliók estek áldozatul. Chou En-lai, néhai külügyminiszterről: Chou hallgatag zárkózott ember volt. Legfőbb jellemvonása talán az volt, hogy bármennyiszer is mellőzték — sohasem panaszkodott. Kína jövőjéről: Mi, a Párt új vezetői, demokráciát és törvényességet akarunk megteremteni a Kínai Népköztársaságban. Gazdasági és politikai rendszerünk korszerűsítésének azonban fokozatosan kell történnie. A fiatalságról: A kínai fiatalság egy része elégedetlen bizonyos társadalmi törvényekkel. Ebben semmi meglepő és semmi elképesztő nincs, óvatosan kell azonban irányítanunk fiataljainkat, különben kárt okozunk Kínának és — a fiatalságnak. Deng könyvéből — rendkívül óvatosan — kimaradtak olyan kijelentések, amelyek különböző okokból ma már kényelmetlenek számára. Többek között például: Hibás vagyok abban, hogy Mao gondolatait túlságosan hosszú ideig elhanyagoltam. (1966) — Ha a tömegek elégedetlenségüket és felháborodásukat kifejezésre akarják juttatni, meg kell ezt nekik engednünk. (1978) Az ,,Agenee Fraine- Presse” nevű francia hírügynökség pekingi irodavezetője a könyv megjelenése után megkérdezte Deng Xiaopinget: „ Lehetséges-e, hogy Deng, a személyi kultusz ellensége, ezzel a könyvvel valójában új személyi kultuszt indított el? Az aprótermetű, 79 éves Deng így válaszolt: — Sokkal inkább kínai vagyok és sokkal inkább kínai hagyományokban élek, mintsem hogy erre gondoljak — és mivel igazi kínai karjait összefonta mellén és kifürkészhetetlenül mosolygott. Egy pekingi könyvkereskedésben a vásárlók valósággal megrohanják az eladókat Deng Xiaoping Aj könyvéért. A világűrben kevesebb a buktató, mint a Földön John Glenn, Ohio állam demokrata szenátora, Amerika első asztronauta, aki pártja elnökjelöltségére pályázik, a közelmúltban David Brinkley vendége volt az ABC televíziós hálózat vasárnapi programján. Mr. Brinkley, aki évtizedeken keresztül az NBC televíziós hálózat délutáni politikai hírközlője, egy idő óta az ABC munkatársa és van .tel vasárnapi programjának költségi címe: „This Week with David Brinkley.” Mr. Brinkley két vendéget hívott meg egyik vasárnapi programjára: az egyik John Glenn volt, a másik pedig Henry Kissinger, volt külügyminiszter, aki jelenleg a középamerikai helyzettel foglalkozó elnöki különbizottság vezetője. Mr. Glenn örömmel fogadta el a meghívást, mivel tisztában volt azzal, hogy Kissinger megjelenése sokmillió amerikai polgárt biztosít a program szárnyra, mint nézőt és hallgatót. Kissinger azonban az utolsó pillanatban — indokolás nélkül — lemondta az interjút és így csupán John Glenn maradt, mint vendég. A programon elsősorban közép-amerikai problémákról, azután pedig, különös tekintet? Glenn elnökieaspirációira, hazai kérdésekre került a sor. Az egykori asztronaut problémája az volt, hogy Mr. Brinkley (aki egyébként sokkal inkább rokonszenvezik a demokratákkal, mint a republikánusokkal) művelt és tájékozott ember és kérdéseit ennek megfelelően tette fel. John Glenn, aki a világűrben bátor és tehetséges asztronautnak bizonyult, a közép-amerikai és amerikai problémákban, kevésbbé bizonyult annak. A másik probléma, amelyet a Demokrata Párt nem hanyagolhat el: ha Ronald Reagan elhatározza, hogy újra indul az elnöki pozícióért (ami jelenleg valószínűnek tűnik) és John Glennt pártjának közgyűlése a Demokrata Párt elnökjelöltjévé választaná, kettőjük közti politikai párharc katasztrófális lenne az egykori asztronauta számára. Mr. Reagan, fantasztikusan jó szónok. Mr. Glenn viszont, számos kérdésben teljesen tájékozatlan, mint egykori asztronaut, viszszaérkezve a világűrből, egészen fantasztikusan gyenge és semmiképpen sem meggyőző szónok. Ez a politikai realitás és ez az elnökválasztási kampány realitás, amelyet a Demokrata Pártnak minden körülmények között figyelembe kell venni. Ferdinand Marcos, filipin elnök, tagadja, hogy neki, vagy kormányának bármi része is volt Aquino meggyilkolásában A gyászolók körül állják Benigno Aquino, a meggyilkolt filipino ellenzéki politikai vezető koporsóját Quezon, ahol Aquinot a családi sírhelybe temették. Kanadában ismét előbbre tört a konzervatív párt „Vadonatúj Kanadát építünk!” — ígérte Brian Mulroney, az új konzervatív vezér elsöprő méretű választási győzelme után. Mulroney életében először állott a szavazók elé, Nova Scotia egyik kerületében. Óvatosságból Mulroney azt mondotta, hogy ha ellenfele, Alvin Sinclair ellen egyetlen szavazat többséget sikerülne is szerezni azzal is beérné. Nos, Mulroney 2:1 arányban verte az újraválasztásáért küzdő eddigi liberális képviselőt. Mulroney váratlanul nagy győzelmét sietett így kommentálni: „Az eredmény azt igazolja, hogy a szavazók tömegesen ítélték el a liberális pártot. Mostantól fogva nincs többé egyetlen olyan mandátum amely megingathatatlan lenne!” A konzervatív párt derűlátását tovább növeli tény, hogy a British Columbiában tartott másik időszaki választáson szintén az ő jelöltjük, Gerry St. Germain volt a győztes, több mint 3 ezer szavazat többséggel, noha 1980-ban sikertelenül próbálkozott. Országszerte a közvélemény kutatók szerint a konzervatív pártot most kanadaiak 55 %-a támogatja, a liberálisokat pedig mindössze 27 %. Mulroney azért lépett választók elé, hogy mandátumot szerezve bekerüljön a parlamentbe. Enélkül nem lehetne belőle miniszterelnök amennyiben a legközelebbi választást a konzervatív párt nyerné meg. A liberális kormánypárt mindent megtett Mulroney választási győzelmének megakadályozására. 11 kabinet miniszterét küldte a kerületbe korteskedni Mulroney ellen. „Ha ezt is tekintetbe vesszük” — mondotta Mulroney megválasztása után — „úgy még nagyobb méretű a győzelem amit Nova Scotiaban arattunk!” Trudeau távollétével tüntetett Mulroney választása idején. Görögországba utazott, ottani barátja a szocialista Papandreau miniszterelnök meglátogatására. Helyette több liberális képviselő nyilatkozott. Úgy vélekedtek, hogy Trudeaunak le kellene mondania, hogy a párt új vezetőt választhasson és javítson népszerűtlenségén. Normális körülmények között Trudeau 1985-ig maradhatna helyén. Egyelőre titok, hogy hajlandó-e távozni, avagy reméli, hogy megint egyszer megússza hatalmas népszerűtlensége ellenére, mint annyiszor korábban. Shamir nem lesz kényelmesebb Amerikának, mint Begin volt Yitzhak Shamir, izraeli külügyminiszter, miniszterelnöki pozíciója számos szempontból érdekes és jelentős. Érdekes az, hogy Shamir legközelebbi politikai ellenfele, Levy helyettes miniszterelnök, veszített vele szemben, annak ellenére, hogy csak 45 esztendős, Shamir pedig alig fiatalabb Béginnél. Bégin 70 éves, Shamir 68 esztendős, igaz, hogy fizikailag robusztusabb és egészségesebb ember, mint Menachem Bégin. A Herut Párt küldöttei tehát az idős Shamir mellett döntöttek, a sokkal fiatalabb Levy ellenében. . A döntés egyik oka talán az, hogy Shamir biztosítéka a Béginpolitika tovább folytatásának. Yitzhak Shamir kezdettől fogva támogatta a Nyugat-Beirut ellen indított akciót és támogatja Béginnek azt a döntését, hogy az izraeli katonák egy részét visszavonják Libanonból — az izraeli katonák fokozatos kivonása, Bégin szándékának megfelelően, folytatódik. Shamir a közelmúltban kijelentette egy nyugatnémet újságíróval folytatott interjú alkalmával: — Izrael rövidesen olyan különbékét fog kötni egy arab országgal, amely hasonló lesz az Izrael és Egyiptom közötti különbékéhez. Mr. Shamir nem volt hajlandó megnevezni ezt az arab országot és nem volna értelme találgatásokba bocsátkozni. Az amerikai külügyminisztérium diplomatái, akiket Menachem Bégin váratlan lemondása meglepett, nyíltan hangoztatták azt a reményüket, hogy az új izraeli miniszterelnök „hajlékonyabb” politikus lesz, mint amilyen Bégin volt. Yitzhak Shamir azonban ugyanolyan makacs és hajlíthatatlan, mint Bégin volt és máris leszögezte: a Bégin-politika alapelvei változatlanul megmaradnak Izraelben. Isobel, a várakozó hölgy így nevezi egy angol politikai hetilap Isobel Peront, Juan Peron özvegyét, Argentína egykori elnökét, aki jelenleg Spanyolországban él önkéntes száműzetésben. Isobel ma már 53 esztendős, még mindig csinos, még mindig aktív és még mindig nagyon gazdag. Az Argentin Peronista Párt a közelmúltban tartotta közgyűlését Buenos Airesben. A közgyűlés célja az volt, hogy az október 30-i országos választásokra megválasszák a Peronista Párt elnökjelöltjét. A probléma azonban az, hogy egy utolsó pillanatban történt bírósági döntés, amely bizonyos utazási korlátozásokat léptetett életbe, lehetetlenné tette a küldöttek körülbelül egyharmadának a részvételét a közgyűlésen. A küldöttek abban reménykedtek, hogy a közgyűlésen részt vesz majd Isobel Peron is. Majdnem mindenki egyetértett abban, hogy a Peronista Párt vezetője csak Isobel Peron lehet, egyesek viszont úgy vélték, hogy pártvezetővé való megválasztása nem jelentené azt szükségszerűen, hogy egy,zúttal őt választják a Peronista Párt elnökjelöltjévé is. Ennek a feltételezésnek azonban nincs,valójában gyakorlati lehetősége: a Peronista Párt vezetőjének szükségképpen a Párt elnökjelöltjének is kell lennie. Két pozíció megosztása és szétválasztása lehetetlenség és indokolatlan. Isobel Peron a következőket mondta egy angol újságírónak Madridban: — A Peronista Párt közgyűlésén azért nem vettem részt, mert nem vagyok hajlandó Argentínába visszautazni mindaddig, amíg a kormány fel nem oldja korábbi tilalmát, amelynek értelmében nem viselhetek közhivatalt Argentínában. Nem akarom kerülgetni a témát és éppen ezért nyíltan kimondom az igazságot Argentínába való viszszatérésemnek egyetlen célja és egyetlen értelme lenne és ez az, hogy a Peronista Párt vezetője és elnökjelöltje, majd pedig az országos választás után Argentína elnöke legyek. Furcsaságok 1.. Újjászületik a kínai császárok nyári palotája. A 18-ik században épített remekműből nem sok maradt épségben. Ennek ellenére a Távol-Kelet csodái közé sorolják. Ez az oka annak, hogy a kínai kormány elhatározta, újjáépíti a megmaradt épületek egy részét és rendbehozza a hatalmas parkot körülvevő 2.500 méter hosszúságú ősi falat. A munka előreláthatólag öt évig fog tartani és a kínai illetékesek azt remélik, hogy sok külföldi látogatót fog vonzani — sok keményvalutával. London jelképe csak 1990-ben lesz kristálytiszta. A Big Ben, az angol főváros világhírű, 97 méter magas tornya, fél évszázad óta nem kapott „nagymosást”. Most egy idő óta állványok veszik körül és nagyban folyik a tatarozás. Egy évig még biztosan nem tűnik el az állványzat, mondják hivatalos körök. De ha 1984 végére le is bontják, ez még nem jelenti azt, hogy a torony rendbehozása befejeződött. 1990 előtt erre nem lehet számítani. Tulajdonképpen minden öt-hat évben ki kellene javítani a légszennyeződés és a közlekedés okozta rongálásokat, erre azonban nincsen mód. Az 50 évenként bekövetkező restauráció ugyanis körülbelül 7 millió fontsterlingbe kerül. Igaz, hogy enynyit megér London jelképének tisztasága. ...a „Health Insurance Association of America” (NYC) közölte nemrégiben: az amerikai polgárok ma sokkal rövidebb időt töltenek kórházban, mint 30 esztendővel ezelőtt. Magyarázat: harminc évvel ezelőtt egy 8 napi kórházi tartózkodás, az orvosi költségeket is beleszámítva, 127 dollárba került. Jelenleg ugyanez a kórházi szolgáltatás 1,867 dollárba kerül. Az Association megjegyzése: Az átlag amerikai polgár ma már nem tudja „megengedni” magának azt, hogy beteg legyen.