Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-09-17 / 38. szám

Jackson szenátor halálára Henry Jackson, Wa­shington állam szenáto­ra, 71 esztendős korában meghalt. Mr. Jackson 30 éven keresztül képvisel­te Washington államot Washington, D.C.-ben, az Egyesült Államok fő­városában, mint US sze­nátor. Jackson rendkívül ér­dekes személyiség volt, különlegessége abban rejlett, hogy szintelensé­­ge ellenére is verhetet­len volt Washington ál­lamban. A demokrata pártnak ahhoz a szár­nyához tartozott, amely­nek tagjai sokkal köze­lebb állnak a konzerva­tív republikánusokhoz, mint saját pártjuk libe­rálisaihoz. Henry Jack­son annakidején határo­zottan és következete­sen támogatta Amerika beavatkozását a vietna­mi háborúba és ezzel ké­sőbb, nemcsak saját pártjának többségével került szembe, de szem­bekerült Richard Nixon­­nal, az ultrakonzerva­tív republikánus elnök­kel is, aki tisztán látta: Amerika belső békéje szempontjából az egyet­len megoldás, ha vissza­vonják az amerikai ka­tonákat Vietnámból és az Egyesült Államok megszünteti a vietnami háborúba való beavat­kozását. Henry Jackson két Íz­ben is pályázott a De­mokrata Párt elnökje­löltségére, mindkét al­kalommal azonban már az előválasztások során kiesett. Néhányan úgy vélték, hogy politikai si­kertelenségének oka a vietnami háborúban tör­tént korábbi állásfogla­lása volt. Ez azonban nem látszik a döntő ok nak. Ennek ellenére po litikai óriás volt, mert három évtizeden kérész tül mindig újra válasz­totta állama. A néhai Chet Huntley, az NBC televíziós háló­zat ismert hírközlője, azt mondotta, hogy az amerikai szenátusban csupán három'olyan sze nátor van, akinek embe­ri és politikai tisztessé­géhez soha sem fért két­ség: Hubert Humphrey, Barry Goldwater és Henry Jackson. A „Szür­ke Óriás” halálával eb­ből a triumvirátusból már csak Goldwater van életben. Kína bestsellerje a maoizmus újjáértékelése Egy pekingi könyvkereskedésben a vásárlók valósággal megrohanják az eladókat Deng Xiaoping Aj könyvéért. A Kínai Népkoztarsa­­sagban néhány nappal ezelőtt új könyv jelent meg. A könyvből az el­ső, kiadas kevesebb, mint egy hét alatt fo­gyott el — és az össze­sen 12 millió példányt jelent. A második ki­adas valószínűleg mar a könyvesboltokban lesz. mire ezek a sorok olva­sóink elé kerülnek. A könyv írója a 79 éves Deng Xiaoping, akit a pekingi ..Vörös Zászló” című folyóirat (cgyal­­talaban nem érdemtele­nül) a maoizmus utáni idők legkiválóbb kínai teoretikusának nevez. Deng a hatvanas és hetvenes években két­szer is üldöztetésben részesult. mert az egye­düli volt. aki Mao Tse­­tung radikalizmusát (például a katasztrófa­­lis Kultúralis Forra­dalmat) nyíltan támad­ta. A 399 oldalas könyv Deng válogatott beszé­deit és nyilatkozatait tartalmazza és a könyv olyan népszerű, amire Kommunista Kína törté­netében még nem volt példa. A könyv a mao­izmus teljes újjaértéke­­lése és címe egyszerű­en ez: — Deng Xiaoping Vá­logatott Munkai. A könyv néhány kije­lentését az’alábbiak­ban közölj H k: Maoról: Mindenki előtt kétségtelen, hogy Mao elnök (Mao Tsc­­tung hivatalos pozíció­ja a Kínai Kommunis­ta Part elnöki tisztsége volt. — Szerk.) nélkül nem lenne Új Kína. Té­vedéseit. éppen ezért, ne túlozzuk el. Ha ezt tcsz­­szuk. nemcsak őt. de ön­magunkat. a Pártot és az Új Kínát is rágal­mazzuk. Tény azonban az. hogy Mao valóságos pátriárka módjára vi­selkedett. Nem volt haj­landó masok vélemé­nyét meghallgatni és ez­zel egészségtelen és karos part-feudalizmust teremtett. A Kultúralis Forradalom katasztró­­falis volt Kína és a Part szempontjából egyaránt. Jiang fingról. Mao özvegyéről a Négyek Bandájának radikális vezetőjéről: Ez az asszony ma­ga a megtestesült ördög, bármennyi rosszat is mondunk felőle. még mindig nem tudjuk meg­közelíteni az igazságot. Féktelen személyi poli­tikai ambíciójának mil­liók estek áldozatul. Chou En-lai. néhai külügyminiszterről: thou hallgatag zárkó­zott ember volt. Legfőbb jellemvonása tálán az volt. hogy bármennyi­­szer is mellőzték — so­hasem panaszkodott. Kína jövőjéről: Mi. a Part új vezetői, demok­ráciát és törvényessé­get akarunk megterem­teni a Kínai Népkoztar­­sasagban. Gazdasági és politikai rendszerünk korszerűsítésének azon­ban fokozatosan kell történnie. A fiatalságról: A kí­nai fiatalság egyrésze elégedetlen bizonyos társadalmi törvények­kel. Ebben semmi meg­lepő és semmi elképesz­tő nincs, óvatosan kell azonban irányítanunk fiataljainkat, különben kart okozunk Kínának és A világűrben kevesebb a buktató, mint a Földön John Glenn. Ohio ál­lam demokrata szenáto­ra, Amerika első asztro­nauta, aki partja elnök­jelöltségére pályázik, a közelmúltban David Brinkley vendége volt az ABC televíziós hálózat vasárnapi programján. Mr. Brinkley, aki évti­zedeken keresztül az NBC televíziós hálózat délutáni politikai hír­közlője, egy idő óta az ABC munkatársa és va- .tel Mr. sárnapi programjának löltségi címe: „This Week with David Brinkley.” Mr. Brinkley két ven­déget hívott meg egyik vasárnapi programjá­ra: az egyik John Glenn volt, a másik pedig Henry Kissinger, volt külügyminiszter, aki je­lenleg a középamerikai helyzettel foglalkozó el­nöki különbizottság ve­zetője. Mr. Glenn öröm: mel fogadta el a meghí­vást, mivel tisztában volt azzal, hogy Kissin­ger megjelenése sokmil­lió amerikai polgárt biz­tosít a program szárny­ra. mint nézőt és hallga­tót. Kissinger azonban az utolsó pillanatban — in­dokolás nélkül — le­mondta az interjút és így csupán John Glenn maradt, mint vendég. A programon elsősor­ban közép-amerikai problémákról, azutan pedig, különös tekintet? Glenn elnökjc­­aspiráeióira, hazai kérdésekre került a sor. Az egykori aszt­­ronaut problémája az‘ volt, hogy Mr. Brinkley (aki egyébként sokkal in­kább rokonszenvezik a demokratákkal, mint a republikánusokkal) mű­velt és tájékozott ember és kérdéseit ennek meg­felelően tette fel. John Glenn, aki a vi­lágűrben bátor és tehet­séges asztronautnak bi­zonyult, a közép-ameri­kai és amerikai problé­mákban, kevésbbé bizo­nyult aqnak. A másik probléma, amelyet a Demokrata Part nem hanyagolhat el: ha Ronald Reagan el­határozza. hogy újra in­dul az elnöki pozícióért (ami jelenleg valószí­nűnek tűnik) és John Glennt pártjának köz­gyűlése a Demokrata Part elnökjelöltjévé vá­lasztana, kettőjük közti politikai párharc ka­­tasztrófalis lenne az egykori asztronauta szamara. Mr. Reagan, fantasztikusan jó szó­nok. Mr. Glenn viszont, számos kérdésben telje­sen tájékozatlan, mint egykori asztronaut, visz­­szaérkezve a világűrből, egészen fantasztikusan gyenge és semmiképpen sem meggyőző szónok. Ez a politikai reali­tás és ez az elnökválasz­tási kampány realitás, amelyet a Demokrata Pártnak minden körül­mények között figyelem­be kell venni. — a fiatalságnak. Deng könyvéből — rendkívül óvatosan — kimaradtak olyan kije­lentések. amelyek kü­lönböző okokból ma mar kényelmetlenek szama­ra. Többek kozott pél­dául: Hibás vagyok ab­ban. hogy Mao gondo­latait túlságosán hosszú ideig elhanyagoltam. (1966) — Ha a tömegek elégedetlenségüket és felháborodásukat kife­jezésre akarjak juttatni, meg kell ezt nekik en­gednünk. (1978) Az ..Agcnec Fraiuc- Presse” nevű francia hírügynökség pekingi irodavezetője a könyv megjelenése után meg­kérdezte Deng Xiaopin­­get: — Lehetséges-e. hogy Deng. a személyi kultusz ellensége, ezzel a könyv­vel valójában új szemé­lyi kultuszt indított el? Az aprótermetü. 79 éves Deng így válaszolt: — Sokkal inkább kí­nai vagyok és sokkal in­kább kínai hagyomá­nyokban élek. mintsem hogy erre gondoljak — és mivel igazi kínai karjait osszefonta mel­lén és kifűrkészhetetle­­nnl mosolygott. O Kanadában ismét előbbre tört a konzervatív párt „Vadonat új Kanadát építünk!” — ígérte Bri­an Mulroney, az új kon­zervatív vezér elsöprő méretű választási győ­zelme után. Mulroney életében először állott a szavazók elé, Nova Sco­tia egyik kerületében. Óvatosságból Mulro­ney azt mondotta, hogy ha ellenfele-, Alvin Sin­clair ellen egyetlen sza­vazat többséget sikerül­ne is szerezni ázzál is beérné. Nos, Mulroney 2:1 arányban verte az újra­választásáért küzdő ed­digi liberális képviselőt. Mulroney váratlanul nagy győzelmét sietett így kommentálni: „Az eredmény azt igazolja, hogy a szavazók tömege­sen ítélték el a liberális pártot. Mostantól fogva nincs többé egyetlen olyan mandátum amely megingathatatlan len­ne!” A konzervatív párt de­rűlátását tovább növeli tény, hogy a British Columbiában tartott má­sik időszaki választáson szintén az ő jelöltjük, Gerry St. Germain volt a győztes, több mint 3 ezer szavazat többséggel, no­ha 1980-ban sikertelenül próbálkozott. Országszerte a közvé­lemény kutatók szerint a konzervatív pártot most kanadaiak 55 %-a tá­mogatja, a liberálisokat pedig mindössze 27 %. Mulroney azért lépett választók elé, hogy mandátumot szerezve bekerüljön a parlament­be. Enélkül nem lehetne belőle miíiiszterelnök amennyiben a legköze-Ferdinand Marcos, fílipin elnök, tagadja, hogy neki, vagy kormányának bármi része is volt Aquino meggyilkolásában lebbi választást a kon­zervatív párt nyerné meg. A liberális kormány­párt mindent megtett Mulroney választási győzelmének megaka­dályozására. 11 kabinet miniszterét küldte a ke­rületbe korteskedni Mul­roney ellen. „Ha ezt is tekintetbe vesszük” — mondotta Mulroney megválasztá­sa után — „úgy mégna­­gyobb méretű a győze­lem amit Nova Scotia­­ban arattunk!” Trudeau távollétiével tüntetett Mulroney vá­lasztása idején. Görög­országba utazott, otta­ni barátja a. szocialista Papandreau miniszter­­elnök meglátogatására. Helyette több liberális képviselő nyilatkozott. Úgy vélekedtek, hogy Trudeaunak le kellene mondania, hogy a párt új vezetőt választhas­son és javítson népsze­rűtlenségén. Normális körülmé­nyek között Trudeau 1985-ig maradhatna he­lyén. Egyelőre titok, hogy hajlandó-e távoz­ni, avagy reméli, hogy megint egyszer meg­ússza hatalmas népsze­rűtlensége ellenére, mint annyiszor koráb­ban. Shamir nem lesz kényelmesebb Amerikának, mint Begin volt Yitzhak Shamir, izra­eli külügyminiszter, mi­niszterelnöki pozíciója számos szempontból ér­dekes és jelentős. Érde­kes az, hogy Shamir leg­közelebbi politikai ellen­fele, Levy helyettes mi­niszterelnök, veszített vele szemben, annak el­lenére, hogy csak 45 esz­tendős, Shamir pedig alig fiatalabb Béginnél. Bégin 70 éves, Shamir 68 esztendős, igaz, hogy fizikailag robusztusabb és egészségesebb em­ber, mint Menachem Bé­gin. A Herut Párt kül­döttei tehát az idős Sha­mir mellett döntöttek, a sokkal fiatalabb Levy el­lenében. .A döntés egyik oka talán az, hogy Shamir biztosítéka a Bégin­­politika tovább folytatá­sának. Yitzhak Shamir kezdettől fogva támo­gatta a Nyugat-Beirut ellen indított akciót és támogatja Béginnek azt a döntését, hogy az iz­raeli katonák egyrészét visszavonják Libanon­ból — az izraeli katonák fokozatos kivonása, Bé­gin szándékának megfe­lelően, folytatódik. Shamir a közelmúlt­ban kijelentette egy nyugatnémet újságíró­val folytatott interjú alkalmával: — Izrael rövidesen olyan különbékét fog kötni egy arab ország­gal, amely hasonló lesz az Izrael és Egyiptom közötti különbékéhez. Mr. Shamir nem volt hajlandó megnevezni ezt az arab országot és nem volna értelme ta­lálgatásokba bocsátkoz­ni. Az amerikai külügy­minisztérium diploma­tái, akiket Menachem Bégin váratlan lemon­dása meglepett, nyíl­tan hangoztatták azt a reményüket, hogy az új izraeli miniszter­­elnök „hajlékonyabb” politikus lesz, mint ami­lyen Bégin volt. Yitzhak Shamir azonban ugyan­olyan makacs és hajlit­­hatatlan, mint Bégin volt és máris leszögez­te: a Bégin-politika alapelvei változatlanul megmaradnak Izrael­ben. Isobel, a várakozó hölgy így nevezi egy angol politikai hetilap Isobel Peront, Juan Péron öz­vegyét, Argentína egy­kori elnökét, aki jelen­leg Spanyolországban él önkéntes száműze­tésben. Isobel ma már 53 esztendős, még min­dig csinos, még mindig aktív és még mindig na­gyon gazdag. Az Argentin Peronista Párt a közelmúltban tartotta közgyűlését Buenos Airesben. A köz­gyűlés célja az volt, hogy az október 30-i or­szágos választásokra megválasszák a Pero­nista Párt elnökjelölt­jét. A probléma azon­ban az, hogy egy utolsó pillanatban történt bíró­sági döntés, amely bizo­nyos utazási korlátozá­sokat léptetett életbe, le­hetetlenné tette a kül­döttek körülbelül egy­­harmadának a részvéte­lét a közgyűlésen. A küldöttek abban re­ménykedtek, hogy a köz­gyűlésen résztvesz majd Isobel Peron is. Majd­nem mindenki egyetér­tett abban, hogy a Pe­ronista Párt vezetője csak Isobel Peron lehet, egyesek viszont úgy vél­ték, hogy pártvezetővé való megválasztása nem jelentené azt szük­ségszerűen, hogy égy,? úttal őt választják á Peronista Párt elnökje­löltjévé is. Ennek a fel­­tételezésnek azonban nincs,valójában gyakor­lati lehetősége: á Pero­nista Párt vezetőjének szükségképpen a Párt elnökjelöltjének is kell lennie. Két pozíció meg­osztása és szétválasztá­sa lehetetlenség és indo­kolatlan. Isobel Peron a követ­kezőket mondta egy an­gol újságírónak Madrid­ban: — A Peronista Párt közgyűlésén ázért nem vettem részt, mert nem vagyok hajlandó Argen­tínába visszautazni mindaddig, amíg a kor­mány fel nem oldja ko­rábbi/ tilalmát, amely­nek értelmében nem vi­selhetek közhivatalt Ar­gentínában. Nem aka­rom kerülgetni a témát és éppen ezért nyíltan kimondom az igazságot Argentínába való visz­­szatérésemnek egyetlen célja és egyetlen értel­me lenne és ez az, hogy a Peronista Párt vezető­je és elnökjelöltje, majd pedig az országos vá­lasztás után Argentína elnöke legyek. A gyászolók körül állják Benigno Aquino, a meggyilkolt filipino ellenzéki politikai vezető koporsóját Quezon, ahol Aquinot a családi sírhelybe temették. Furcsaságok 1.. Újjászületik a kínai császárok nyári palo­tája. A 18-ik szazadban épített remekműből nem sok maradt épség­ben. Ennek ellenére a Távol-Kelet csodái közé soroljak. Ez az oka an­nak, hogy a kínai kor­mány elhatározta, újjá­építi a megmaradt épü­letek egy részét és rend­behozza a hatalmas par­kot körülvevő 2.500 mé­ter hosszúságú ősi falat. A munka előrelátható­lag öt évig fog tartani és a kínai illetékesek azt remélik, hogy sok külföldi látogatót fog vonzani — sok kemény­valutával. London jelképe csak 1990-ben lesz kristály­­tiszta. A Big Ben, az an­gol főváros világhírű, 97 méter magas tornya, fél évszázad óta nem ka­pott „nagymosást”. Most egy idő óta állvá­nyok veszik körül és nagyban folyik a tataro­zás. Egy évig még biz­tosan nem tűnik el az áll­ványzat, mondják hiva­talos körök. De ha 1984 végére le is bontják, ez még nem jelenti azt, hogy a torony rendbeho­zása befejeződött. 1990 előtt erre nem lehet szá­mítani. Tulajdonképpen minden öt-hat évben ki kellene javítani a lég­szennyeződés és.a köz­lekedés okozta rongálá­sokat, erre azonban nin­csen mód. Az 50 éven­ként bekövetkező restau­ráció ugyanis körülbe­lül 7 millió fontsterling­be kerül. Igaz, hogy eny­­nyit megér London jel­képének tisztasága. ...a „Health Insuran­ce Association of Ame­rica” (NYC) közölte nemrégiben: az ameri­kai polgárok ma sokkal rövidebb időt töltenek kórházban, mint 30 esz­tendővel ezelőtt. Ma­gyarázat: harminc év­vel ezelőtt egy 8 napi kórházi tartózkodás, az orvosi költségeket is be­leszámítva, 127 dollárba került. Jelenleg ugyan­ez a kórházi szolgálta­tás 1,867 dollárba kerül. Az Association megjegy­zése: Az átlag amerikai polgár ma már nem tud­ja „megengedni” ma­gának azt, hogy beteg le­gyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék