Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-09-24 / 39. szám
A nagy zarándok Lourdes-ban különös nagy csönd volt Párizsban. Soha még ilyet nem tapasztaltunk. Jól hallottuk a madarak szárnyrebbenéseit és a fák leveleinek suttogását. Augusztus 14 vasárnap délután 3 óra volt. A televízióban megkezdték a pápa Lourdesba érkezésének közvetítését, amely kisebb megszakításokkal hétfő estig tartott. Azért lepett meg ez a két napon át tartó végtelenül nagy csönd és nyugalom, mert ahol élek, nem valami szent környék. S tudtam, hogy sokan itthon vannak. De a kertekben és az erkélyeken nem mozdult senki, üresek maradtak a nyugágyak s a lakásokból nem hallatszott más, mint szent énekek és a pápa hangja. Mindenki őt figyelte. Mintha egész Párizs lélekben Lourdes-ba ment volna. De amint későbbi beszélgetésekből kiderült, sokan úgy voltak mint magam is: figyelni kell a pápát, mert ha nem nézem, nem „tartom” akkor baja lesz. Féltünk, féltettük sokan, hiszen az érkezése előtti napokban több terrorakció is történt. Fölrobbantották az embernagyságú szobrokból álló Lourdes-i keresztút első stációját, de csak Pilátus szobra ment tönkre. Robbanás volt a telefonközpontban is. Pedig mennyi rendőr, mennyi figyelő volt raporton. Mondták sokan, minek az a nagyszámú védelem, hiszen közelébe sem férnek mindanynyian. Nem is csak az ő személyi védelmét szolgálták, hanem az emberekét, a zarándokokét, kik nagy tömegben tolongtak. Szükség volt sok rendtartóra. Tehetetlen betegek is több ezren. Amint néztem Szőke Klári ezeket a rendfenntartókat arra gondoltam, ezek biztos azért imádkoztak, ne legyen ma itt csoda, mert arra nagy baj következne. Bizony, ha megindulna az a tömeg... No, de nem lett semmi baj. Simán ment minden. Csak a Szentatyát sajnáltam, aki hangsúlyozottan mint zarándok jött Lourdes-ba, Szűzanyához, imádkozni, könyörögni az emberiségért, ébredjenek, térjenek Isten útjára, keressék, kérjék bűnbocsánatukat. Biztos ezt akarta, de nem hagytak rá időt. Amint megérkezett a Tarbes-i repülőtérre, vörös szőnyeges elnöki fogadtatásban részesült. Azután helikopterekbe szálltak, melyeket katonai gépek kisértek, így röpültek be Tarbes-ba ahol a városházán ismét fogadás volt. (Eközben terroristák föl akarták gyújtani a Tarbes-i templomot!) A fogadás után — végre — elindultak kocsikon a kb. 25 km-re fekvő Lourdesba. Ott ismét fogadás a Lourdes-i vezetők részéről. (Mitterrand elnök ott már nem volt.) Itt már beszállt a Szentatya a közismert „Papamobilba” így érkezett meg Mária jelenési helyére. Gyalog ment a sziklakápolnához, ahol mint fáradt vándor rogyott le az előkészített térdeplőre. Kis ideig csönd volt körülötte, de pár perc utánmár megérintették vállát: Atyám, várnak az emberek! S ez így ment, másnap boldogasszony Anyánk fölvétele napján, hétfőn is. Kora reggel misét mondott, pedig előző este a rózsafüzér litánia, majd a fáklyás körmenet későig tartott, a magánmise után, ki az emberek közé a folyó túloldalára, ahol szabadtéren épített oltárnál celebrálta a nagymisét. Gondoljuk el milyen óriási tömeg lehetett, ha csak áldoztató pap hétszázötven volt! A jelenlevőkről nem is tudtak pontos számot adni, körülbelül 250-300 ezren lehettek. Nem parancsszóra mentek, kizárólag lelki parancsra. Ezekben a napokban zárva maradtak a Lourdes-i kegyárusok boltjai is, mert mindenki részt akart venni, ott akart lenni a pápa közelében. A nagymise után, melyben hosszan beszélt az ember életének lényegéről, felkészülni az örök életre, mert az elkerülhetetlen halál után az következik, s mi lesz velünk amikor ott szembetaláljuk magunkat Istennel, akire életünkben ügyet sem vetettünk?... Úgy beszélt mint mindig, nagy hatással. Sokan könnyekre fakadtak és máris a bűnbánat útjára tértek. A nagymise után ebédelt (elmesélték a menüt is) s talán kicsit le is pihent. Szerencsére az idő a lehető legideálisabb volt. Állandóan fátyolfelhők takarták a napot. Ebben a hőségben tűző napsütésben sok baj lett volna. Az időjárás kellemes volt, egész addig, amíg este nyolc órakor (ismét Tarbes-ből) el nem röpült. Akkor, mintha pokol szabadult volna el, oly nagy vihar tört ki. Visszatérve pápai beszámolómra, a déli pihenő után (talán órácska lehetett) kora délután, már a fiatalokkal volt találkozója a Lourdes-i altemplomban, melynek 12000 négyzetméteres területe egyezik a Szent Péter bazilikáéval. (Csak sokkal alacsonyabb, amolyan barlanghatást kelt.) A fiatalok műsort adtak, majd a Szentatya mondott hosszú beszédet. Ezután gyors tempóban (mert az örökös lelkesedés miatt késés volt) a tolókocsikban várakozó betegekhez hajtattak, kik ott sorakoztak a jelenési hely előtt. Gyalog, mindenkit megsimogatva, megáldva ért lassan, lassan ismét és most már búcsúzóra a Szűzanya jelenési helyét jelölő szobor elé. A nagy zarándok, pár percre, ismét céljánál lehetett. Egy halálraítélt, aki túlságosan beteg ahhoz, hogy — kivégezzék Az amerikai igazságszolgáltatásnak — különleges, technikai jogi követelmények következtében — nem egyszer különös buktatói vannak. Az egyik legérdekesebb ilyen technikai jogi buktató a 30 éves Manuel Quintana esete, akit Fairfaxban (Wa.) akarnak kivégezni, miután a bíróság halálra ítélte és fellebbezését minden felsőbb fórum elutasította. Quintana 1981-ben halálra vert egy 72 esztendős öregasszonyt, akinél pénzt sejtett. Az öregasszonynak azonban összesen 32 centje volt. Az utolsó fellebbezés elutasítása után Quintana közölte a halálcella orvosaival, hogy szívbántalmai vannak. Az orvosok megvizsgálták és kiderült, hogy Quintana igazat mondott: szívbántalmai megszüntetéséhez szívműtétre van szüksége. Ez alapvetően fontos, mivel egy amerikai federális törvény értelmében senkit sem lehet kivégezni, aki az orvosok szerint fizikailag és szellemileg nem tekinthető egészségesnek. Quintana viszont nem "hajlandó magát alávetni a műtétnek, egy másik amerikai federális törvényre hivatkozva, amely szerint senkit sem lehet megoperálni, ha az illető nem egyezik bele a műtétbe. A különleges helyzet tehát az, hogy Quintana, törvényes jogaival élve, a végletekig meg tudja akadályozni saját kivégzését. A halálcellából a börtön kórházába szállították, ahol az orvosok igyekeznek őt rábeszélni arra, hogy a szívműtétnek vesse alá magát — Quintana azonban, természetesen, nem hajlandó erre. Tény az, hogy ha szívbaja következtében meghalna, csupán az történnék vele, ami a műtét végrehajtását követő néhány héten belül amúgy is bekövetkezne. Manuel Quintananak tehát semmi oka és semmi érdeke, hogy saját halálát „siettesse.” A dologban az a legérdekesebb, hogy az orvosok — hippocratesi esküjükhöz híven — különböző gyógyszerekkel hosszabbítják meg Quintana életét, mivel feladatuk az emberi élet védelme és meghosszabbítása. A kórház főorvosának a véleménye: Quintana száz évig is élhet és ha nem hajlandó magát a szívműtétnek alávetni, könnyen előfordulhat, hogy végelgyengülésben fog meghalni a halálcellában. VENDÉGLÁTÓIPAR — Miképpen lehetséges az, hogyönöknél a mosdó mindig tiszta, és mindig van szappan és hófehér törülköző? — Egyszerű. A mosdón egész nap kint van a tábla: TAKARÍTÁS MIATT ZÁRVA. %0 e.7i Mondja, az ég szerelmére, mi van magával? Nem aludt három napja? Családi gondok gyötrik? Anyagilag ment tönkre? Vagy egyszerűen csak dögrováson van? — Látszik valami az ábrázatomon? — Hogy látszik-e? Ne vicceljen, uram. Könnyek szöknek a szemembe, ha az arcára pillantok. Mi baja van? — Itt a karácsony. — Na és? Már túléltünk néhányat, nemde? __ Ha uraságod a szeretet ünnepéről így beszél» akkor nem fog en * gém megérteni. ‘ — Az lehet De azért csak sírja ki magát Nos? — Én karácsony előtt mindig összeomlok idegileg. Mert a mi családunk eléggé kiterjedt és belerokkanok* az ajándékvásárlás gyötrelmeibe. Már abba is, hogy kinek mit vegyek. S aztán amikor bemegyek egy üzletbe! Már egyetlen üzlettől is kikészülök, hát még hetvenhattól... Tavaly karácsony után hat hétig feküdtem az ideggyógyintézetben, ha mindent akar tudni... Éppen tegnap foglaltattam ágyat az egyikben — — Mért nem követi az én módszeremet? — Maga szívtelen ember. Nyilván nem vesz senkinek, semmit. — Félreismer. Nem szívtelen vagyok, hanem praktikus. Az én családom sem kicsi éppen, mégis kap és ad ajándékot mindenki. Minden gyötrelem nélkül. Sőt, mindannyian remekül szórakozunk.— Hogy csinálja? És mióta? —. Már sok éve. Szép ajándék egy iparművészeti majolika váza? — Nem mondom, szép. És? — Nos, én ezt már november elején megvettem. És karácsony estéjén átadom a feleségemnek. Aki nagyon örül neki. — És a többiek? — Várjon. Ezt a szép vázát a nejem másnap reggel elviszi az anyjának, vagyis az anyósomnak. Aki nagyon örül neki és egy óra múlva ajándékba adja a férjének, vagyis az apósomnak, aki nagyon örül neki és egy óra múlva elviszi ajándékba a lányának, aki délben elviszi MZ öccsének. Az öccse ebéd után elviszi az én apámnak, aki persze szintén nagyon örül neki s egy félóra múlva tovább adja az édesanyámnak. Tőle délután megkapja az öcsém, aki nem sokkal utóbb odaajándékozza a húgának, vagyis a másik testvéremnek. — Meddig akarja ezt még folytatni? — Mondtam, hogy nagy a család. Nem is számítva a barátokat. — Szóval ugyanaz a váza vándorol körbe? — Természetesen, összesen tizenhat helyre. De ebben már benne van a háziorvosunk, a házfelügyelőnk és a főnököm is. A főnököm odaajándékozza a feleségének, aki elküldi az én feleségem-' nek, aki karácsony második napján nekem ajándékozza, hogy én is kapjak valamit. — Ha meggondolom, tulajdonképpen nem is rossz módszer. . — Mindannyian boldogok vagyunk vele. Nem annyira a vázával, mint azzal, hogy megoldottuk az ajándékozás gondjait. — Dehát mindannyian tudják, hogy ugyanaz a váza megy körbe ... — Hát persze. Nem suttyomban csináljuk. Annak idején így beszéltük meg a dolgot És boldogan ment bele mindegyikünk. Semmi gond, nix ideggyógyintézet semmi gyötrelem. Kényelmes, kedves és olcsó. — Olcsó? Mibe kerül egy ilyen váza? — Ezerhétszáz forint — Nem is olyan nagyon olcsó. Ezt maga fizeti? — Ne vicceljen. Karácsony után mindenkitől megkapom a ráeső részt vagyis száz-száz forintot — Ez tényleg jó módszer. És magának mindössze száz forintjába kerül. — Még annyiba se. — Miért nem? — Mert karácsony után a vázát visszaviszem abba a boltba,ahol vettem, azzal, hogy lepattogzott róla a zománc. . . — És tényleg lepattogzik? — Hát persze. Ha két nap alatt, annyi tripla megy keresztül... Egy estélyen az egyik férfi hosszú pohár köszöntőt mond, aminek nem akar vége szakadni. Egyik vendég odasúgja a mellette ülő hölgynek : — Nem lehetne ezt az urat hallgatásra kényszeríteni? — Nem valószínű. Én már 15 éve próbálkozok vele. A felesége vagyok. Izgalmas újság a Pshychology Today című tudományos lapból: — Az idős férfiak többsége nős. Ezzel szemben az idős nők legnagyobb része özvegy. Egy hirdetés a Dallas Newsból: „A Delta óriásgépe mától leszállás nélkül repül Jacksonvillebe is vissza." A Reader's Digest jelenti: „Egy fiatal tajvani férfi az elmúlt év során 700 szerelmes levélben kérte az imádott lányt, hogy legyen a felesége. A kitartás végül is eredmény— Én olyan nyugtalan vagyok. — Miért? — A feleségem miatt. Azt mondja, hogy a szabónőjéhez megy délután. Hátha görbe utakon jár. —Tönkreteszi magát ezzel az állandó gyanúsításokkal. — Gondolja? — Igen. Vegyen példát rólam. Én tökéletesen megbízom az asszonyban, ő még soha nem hazudott nekem. Ha ő egyszer azt mondja, hogy megcsal, arra mérget lehet venni. S ez olyan megnyugtató. — Öregem, gratulálhatsz. — Mihez? — Kineveztek főraktárainak az Arany- és Gyémántelosztó központjába. — Ez azt jelenti hogy most már nem vagy hajlandó velem részt venni betöréses lopásban? — Dehogynem, összekötnek minket a régi szép idők. Emlékszel, amikor abból a kastélyból egymagam elvitnyel járt. A lány férjhez ment a postáshoz." Megdöbbentő ajánlat a kaliforniai Orange Coast Pilot hasábjairól: „November 10-től bolti tolvajlásból indítunk tanfolyamot azok részére, akik jókor óhajtanak a karácsonyra felkészülni.’’tem egy százszemélyes rendi étkészletet? — Hogyne emlékeznék. — És amikor kétszázezer forintot loptam egy lottónyertes aktatáskájából? — A szakma sokáig tisztelettel beszélt rólad. — És amikor öröklakást ígértem kedvezményesen ötvenezer forintért. Az előleget, 49 ezer forintot előre kellett kifizetni. — Bravúrosan csináltad. De mondd, hogyan lehet, hogy ezzel a múlttal felvettek főraktárosnak az Arany- és Gyémántelosztó központba? — Egyszerűen. Bemutattam a makulátlan erkölcsi bizonyítványomat. — Neked van erkölcsi bizonyítványod? — Igen, mert eddig hála az égnek, nem kaptak el... — Tud ön titkot tartani? — Meghiszem azt! — De nem ám, hogy csak ígéret, aztán holnap visszahallom egy társaságban. — Ami a fülemen be, arról mélységesen hallgatok egy életen át. — Tehát megbízhatom önben? — Esküszöm. De mondja már a titkot. — Rendben van. Tehát bizalmasan elárulhatom, hogy ön egy tökkelütött buta ember! De kérem, hogy ezt saját érdekében ne terjessze" — Uram, miért olyan rosszkedvű? — Egy ostoba tréfának vagyok az áldozata. — Mesélje el — Képzelje, a kollégáim munkahelyemen bedugtak zsebembe egy női nadrágot vagyis egy bugyit — Hahaha! Képzelem, hogy röhögött, amikor megtalálta! — Csakhogy ennek a fele sem tréfa. Nem én találtam meg, hanem a feleségem, amikor a zakómat tisztította. — Botrányt csapott? — Egyáltalán. Azt mondta, mi modern eryberes vagyunk, ebből nem csinálunk nagy ügyet. S rögtön bevallotta, hogy minden kedden és pénteken megcsal egy jóképű gázleolvasóval! — Maga olyan érzékeny. Azért, mert kést szúrtam a hátába, nem, kell mindjárt megsértődni! MODERN IDŐK — Nem szeretem pírzsebkendőt. — Miért? — Nagyon feledékeny vagyok és papírzsebkendőre nem lehet csomót kötni. — Anyád meglepetést tartogat számomra? MN? — Drágám, megjött Novák úr, aki két éve járt nálunk. Emléknél rá? . UNALMAS SZÓNOK Jimmy Connors new yorki tenisz-győzelme az akaraterő diadala Az a vagy 80 ezer ember, aki vette magának a fáradtságot és bátorságot, hogy kifáradjon Queens-be, New York déli városrészébe, a tenisz-stadionba, ahol a US Open nevezetű amerikai nemzetközi tenisz mérkőzés utolsó és legizgalmasabb összecsapására készültek, nem bánta meg, hogy eljött ide a múlt vasárnap. Igaz, hogy a hőmérő 107 fok Fahrenheitet mutatott, de a nézők ezt hamarosan feledték, mert a két bajnok aki a győzelemért küzdött, az amerikai Jimmy Connors és a cseh Ivan Lendl ugyancsak felsűtötték a kedélyeket. Az időjárás szeszélyére a szeptember közepi kánikulára az idei kegyetlen nyár legkomiszabb napjára az emberek ügyet sem vetettek. Jimmy Connors 31 esztendős, 4 ízben nyerte eddig Amerika férfi bajnokságát a férfi egyesben. Lendl mindössze 23 esztendős, tavaly csakis Connorsnak köszönhette, hogy nem ő nyerte el ugyanitt a pálmát. Ezúttal azonban Lendl volt a favorit. Mindenki az ő győzelmére fogadott, mondhatnánk majdnem mindenki neki drukkolt. Kettőjük közül ő az elegáns játékos, lobogó sörényével, az erőfeszítéstől eltorzult arccával, Jimmy Connors kissé a new yorki utcagyerekekre emlékeztet, akik bandába verődnek és életre- halálra küzdenek, késsel kővel a másik banda tagjaival. És pontosan ez volt ez a múlt vasárnapi mérkőzés. Lendl nem játszott hibátlanul. Szervái nem mindig sikerültek, de a döntő mérkőzésben úgy tűnt mégis ő van fölényben. Connors kissé sántított is. Egyik lábán megrándította kisujját egy korábbi mérkőzésen. És tetejébe gyomorgörcsök gyötörték, gyomorinfluenza. Emiatt a mérkőzést egy izben félbe kellett szakítani. Amenynyiben ez mégegyszer előfordul és újból rájön a hasmenés, úgy diszkvalifikálják. Ilyen előzmények után, majdnem a győzelem küszöbén Lendl elhibázta egyik első szerváját, majd a másodikat is. A háló túloldaláról a lobogó hajú 31 esztendős amerikai süvölvény hirtelen vért szagolt. Ettől kezdve a tenisz többé nem volt tenisz, hanem könyörtelen harc a gyengébb, a sebzett ellen. Lendl a következő 10 game-t elvesztette. Az utolsó játszmában Connors a hihetetlen 6:0-ra verte őt. Kiderült az, amit a teniszjátékosok és a vérbeli drukkerek mindig tudtak. A tenisz több, mint tudás és tehetség, az akaraterő és a kitartás, az önhipnózis és a figyelem öszpontosítás szintén számít. Lendl a vereség után beismerte, hogy a két téves szerva teljesen tönkre tette őt. Ettől kezdve figyelme megoszlott, agya egyik rekeszével tévedése felett morfondírozott, miközben ellenfele rapityára verte őt, még mielőtt befejezték volna a játékot. Különös módon ami Lendl-vel most történt, az ex-honfitársnővel, Martina Navratilovával, aki időközben diszszidált és most cseh színek helyett az amerikaiakban játszik, már szintén megesett. Martina minden valószínűség szerint a világ legjobb teniszbajnoknője. New Yorkban azonban sohasem tudott nyerni. Ez valósággal rögeszméje lett, ami továbbra bénította őt. Ez idén azonban akaratereje győzött, túltette magát az átkon és végtelen erőfeszítéssel toldotta meg tudását és idén végre ő lett Amerika bajnoknője. Most mindenki azon töpreng, vajon Ivan Lendlnek sikerül-e New Yorkban itt jövőre? Lehetséges, hogy a 32 esztendős Connors addigra már túl öreg lesz és nem áll ki újból ellene. De ott a másik amerikai utcagyerek, a méginkább süvölvény John McEnroe, aki idén mindenki és valószínűleg saját legnagyobb meglepetésére korábban kiesett és most valószínűleg fortyog a méregtől és a jövő esztendei mérkőzésre készül, hogy bosszút álljon. A tenisz, — mondják, — többé nem az elegáns, udvarias fehér sportja a kiváltságosoknak! Valami egész más lett. Lehetséges, de ki tudna elképzelni egy izgalmasabb mérkőzést, mint azt, amit múlt vasárnap Lendl elvesztett és Jimmy Connors nyert meg? 9. oldal