Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-10-29 / 44. szám
U Lr Marcosnak nem sikerül feledtetni a gyilkosságot Ferdinand Marcos helyzete egyre nehezebbé válik. A filipino elnöknek nem sikerül feledtetni a politikai ellenzék vezetőjének meggyilkolását és széleskörben változatlanul tartja magát az a meggyőződés, hogy Benigno Aquinot, Marcos gyilkoltatta meg. A közelmúltban Marcos kénytelen volt a filipino pesot 21,4 százalékkal devalválni. A filipino üzletemberek, akik egyre határozottabban kerülnek szembe Marcossal, csak vonakodva adták ehhez beleegyezésüket. Ronald Reagan november 10-ikén Japánba és Dél-Koreába látogat. Az eredeti terv az volt, hogy ugyanekkor a Fülöp Szigetekre is elutazik. A Fehér Ház sajtóosztálya azonban nem-régiben közölte Marcossal: az Elnök útiterve olyan zsúfolt, hogy a Fülöp Szigetekre történő látogatástól, el kell tekintenie. Bármi is azonban a kifogás, tény az, hogy ez a döntés azt jelenti, hogy a Reaganadminisztráció hivatalosan távol akarja magát tartani a filipin eseményektől. Ezzel egyidejűleg William H. Sullivan, aki Amerika nagykövete volt a Fülöp Szigeteken 1973-tól 1977-ig, majd azután iráni nagykövet lett 1979 áprilisáig, interjút adott a „Time” nevű amerikai politikai hetilap munkatársának és ez alkalommal — többek között — a következőket mondta: — Az amerikai dilemma a jelenlegi filipin eseményekkel kapcsolatban ugyanaz, mint ami az amerikai dilemma Iránnal kapcsolatban volt 1978-ban. Az amerikai magatartás mindkét esetben veszélyes volt. Helytelen volt akkor és helytelen lenne most is Amerikának egy olyan authoritatív vezetőt támogatni, akinek saját hazájában bizonytalan a jövője és a többség ellenzi. — Amerikának rá kell bírnia Marcost arra, hogy kössön politikai egyezményt a mérsékelt ellenzékkel abból a célból, hogy az országban ismét visszaállítsák a demokráciát, semlegesítsék jelenleg kislétszámú, de állandóan erősödő radikálisokat és így elkerülhető legyen egy esetleges filipin polgárháború. A Fülöp Szigeteken változatlanul az a többség meggyőződése, hogy Ferdinand Marcosnak távoznia kellene ahhoz, hogy béke és nyugalom legyen — ami azonban kétséges, hogy bekövetkezik. Ez a fénykép az amerikai televízió „Odd Couple” című sorozatát juttatja eszünkbe. A képen az ultraliberális massachusettsi szenátor, Edward M. Kennedy és a „Moral Majority” , ultrakonzervatív vezetője és alapítója, Jerry Falwell látható. Hogyan kerültek össze? Úgy, hogy a „Moral Majority” adminisztrációja, tévedésből, Kennedy szenátortól is támogatást kért levélben. Amikor Kennedy tiltakozott az ellen, Jerry Falwell meghívta, hogy mondjon beszédet a „Moral Majority” székhelyén, Lynchburgban (Va.). Kennedy szenátor eleget tett a meghívásnak. 6. oldalonSffors Új vezetővel az élén szedi össze az angol Labour Party a romokat Az angol Labour Party új vezetőt választott és ez elkerülhetetlen volt. A legutóbbi, júniusi parlamenti választás olyan kudarcot jelentett a Labour Party történetében, amelyhez hasonlóra 65 esztendeje nem volt példa. A választási kudarcnak több oka volt. Az egyik állítólag az, hogy Michael Foot, a Labour Party vezetője, nemrégiben töltötte be hetvenedik életévét. A nyugati demokráciák alapvető szabálya az, hogy egyetlen „forradalmi párt” sem lehet sikeres aggastyán vezetővel. (A Szovjetunió ennek ellenkezőjét próbálja bizonyítani. ( Szerk.) Ezenkívül, Mr. Foot vezetése alatt, amely kétségtelenül nem volt erőskezű és határozott, megerősödtek a párton belüli frakciók. A bal- és a jobboldali frakció egyaránt erőre kapott. A politikai megfigyelők gyakran hangoztatták, hogy a Labour Párt balfelé tolódott. Az igazság az, hogy a pártnak — a különböző frakciók belső harca következtében — egyáltalában nem volt politikai iránya. A katasztrofális választási vereségnek, ezenkívül volt egy másik oka is, amely teljesen független volt a Labour Party politikai irányvonalától és belső válságától. Ez pedig Margaret Thatcher miniszterelnök, a „Vasasszony”. Az argentin háború előtt Mrs. Thatcher (a Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint) az utolsó félszázad legnépszerűtlenebb miniszterelnöke volt. Az angol font állandóan zuhant a nemzetközi pénzpiacokon, a munkanélküliség viszont emelkedett és az inflációt csak a munkanélküliség által okozott vásárlóerő csökkenéssel lehetett úgy-ahogy kordában tartani. A hagyományos ír problémában a „Vasasszony” vaskezű politikája eredménytelennek bizonyult és Írország egyre inkább Anglia Vietnamjává vált... Ez volt Margaret Thatcher, az Argentína ellen viselt háború előtt. Az argentin junta azonban hirtelen elhatározta a Falkland Szigetek visszafoglalását Angliától. Talán nem érdektelen itt megjegyeznünk, hogy a Falkland Szigetcsoport valamikor történelmileg Argentínához tartozott. A rövidlejáratú háborút Anglia elég kemény küzdelem után megnyerte és akkor éledt újjá a „Vasasszony”. Anglia, az évekig tartó munkáskormányok után, — először végre, háborút nyert. Igaz, hogy a háború meglehetősen értelmetlen volt, de a győzelem mégis katonai győzelem volt. A parlamenti választás eredménye azután biztos volt: az angol dicsőséget viszszaállított Margaret Thatcher ellen nem lehetett győzni. S habár a veszteség nemcsak Michael Foot tehetségtelenségének eredménye volt, az öreg megcsontosodott „forradalmárnak” távoznia kellett a Labour Party éléről. Utóda a 41 esztendős Neil Kinnock lett, aki 13 esztendeje parlamenti képviselő. Kinnock önmagát, meglehetősen érdekes módon, így jellemzi: pragmatikus baloldali és valójában munkás családból származik. Dél Walesben született, apja szénbányász, édesanyja pedig körzeti ápolónő volt. Megválasztása után, ugyanazon a választási gyűlésen, öszszecsapott a Labour Party jobb és baloldala és a baloldal győzött. Az elfogadott és megszavazott programok egyáltalában nem veszélytelenek a Labour Party és Kinnock számára. Az egyik ilyen program az volt, amelyben a küldöttek felkiáltással megszavazták azt, hogy a Labour Party „továbbra is Anglia egyoldalú és teljes nukleáris lefegyverzését követeli”. A másik határozat szerint a Labour Party szerint „nem kívánatos, hogy Anglia továbbra is tagja legyen a NATO- nak, amely nem más, mint a Pentagon által irányított fegyveres csoportosulás. „A Labour Party követeli, hogy minden külföldi katonai támaszpontot szüntessenek meg Angliában.” Ezzel egyidejűleg azonban a „Gallup Közvéleménykutató Intézet jelentette, hogy az angol szavazók 74 százaléka és a Labour Party tagjainak 51 százaléka szerint Anglia teljes és egyoldalú nukleáris lefegyverzése veszélyes és hátrányos lenne az ország biztonsága szempontjából. A nagy múltra visszatekintő angol „Labour Party” tehát új, fiatal vezetővel, új útra indult. Az új parlamenti választásokat legkésőbb 1988- ban meg kell tartani. Sokan kérdésesnek tartják, hogy a Labour Party jelenlegi álláspontja tudomásul veszi-e a nemzetközi realitásokat és ezért újból kormányra kerülhet-e 1988-ban? Az általános közvélemény szerint: nem! Neil Kinnock, az angol Labour Party As vezetője és felesége, Glenys. C. Kanadai bíró döntése a meg-nem-születettekről Figyelmet érdemlő döntést hozott a közelmúltban Reginában egy saskatchewani provinciális bíró, W.R. Matheson. A kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy a kanadai alkotmány védelme az egyéni szabadságra vonatkozóan, vonatkozik-e a magzatokra, vagyis, a meg-nem- születettekre? A probléma, a magzatelhajtás problémája volt. Matheson bíró, 31 oldalas bírói határozatában, többek között, a következőket mondja: A kanadai alkotmányban egyetlen olyan paragrafus sincs és egyetlen olyan federális törvény sincs, amely a magzatot, vagyis a megnem születettet, törvényesen élő személynek tekintené. Ennek figyelembe vételével, meg kell állapítanom, hogy az alkotmánynak az a kitétele, amely „mindenki” törvényes védelmére vonatkozik, nem vonatkozik a magzatra. Következésképpen, a magzatelhajtás nem tekinthető törvényellenesnek. Az orvosi tudomány gyors fejlődése következtében, a jövőben, esetleg kívánatos lehet társadalmi és orvosi szempontból az, hogy a magzatot törvényes védelemben részesülő „személynek” ismerjék el, ennek eldöntése azonban nem a bíróságra, hanem a federális parlamentre tartozik, amelynek adott esetben ilyen törvényt kell majd hoznia. Talán nem érdektelen itt megjegyezni azt, hogy a US Legfelsőbb Bíróság néhány héttel ezelőtt, a következő döntést hozta a magzatelhajtás kérdésében. — .Az orvosok között sem teljes az egyetértés arra vonatkozóan, hogy a „funkcionális élet” valójában mikor kezdődik. Mivel a főbírák nem orvosok, természetesen, nem dönthetnek ebben a kérdésben, amely kizárólagosan orvosi jellegű. Ezért tehát úgy kell határozniuk, hogymindaddig, amíg ezzel ellenkező értelmű alkotmánymódosító paragrafus nem érkezik hozzájuk, a magzatelhajtást az Alkotmány értelmében nem tekintik törvényesnek. Matheson bíró döntése nyilvánvalóan hatással lesz a hírhedt Dr. Morgenthaler-féle magzatelhajtó klinikákra. (Mi csak azt nem értjük, minek van szükség külön abortusz-klinikára? Ez sehol a világon nincs! A terapikus magzatelhajtást elvégzik a kórházakban mindenütt a világon. Ez Morgenthaler „külön businesse”? — Szerk.) Az Elnökasszony berúzsozta a száját és azután hadat üzent.. Ann Lewis, a „Demokratic National Committee” (DNC) politikai bizottságának igazgatója: — A modern amerikai nők úgy vélik, hogy a politikai életben az alelnöki pozíció lenne a leglogikusabb lépés a női egyenjogúság terén. Tény az, hogy a nők egyre jelentősebbek az amerikai politikai életben. Mindenekelőtt, a szavazásra jogosult amerikai, polgárok 53 százaléka nő és ezt egyetlen elnökjelölti aspiráns sem hagyhatja figyelmen kívül. Ms. Lewis néhány, a nők szempontjából jelentős adatot nem említett: ezek egyike, hogy az 1980-as elnökválasztáson, amikor az amerikai polgárok 59 százaléka járult az urnák elé, a 45 évesnél fiatalabb szavazók között a nők száma 3 százalékkal felülmúlta a férfi szavazók számát. A konzervatív „American Political Report” nevű, havonként megjelenő politikai hírelemzés becslése szerint 1984-ben 6 millióval több nő fog szavazni, mint 1980-ban. A nők felkészültek arra, hogy valamelyikük, először az Egyesült Államok több, mint 200 éves történetében, alelnök legyen. Sőt, szemmel láthatóan, az egész ország is olyan hangulatban van, hogy ezt hajlandó legyen, elfogadni. (Mic^a^l-Stqe^,, a D .N.. C. országos igazgatója.) Amennyiben 1084-ben valóban lesz női alelnökjelölt valamelyik nagy párt ticketjén, ez kétségtelenül a Demokrata Pártban fog megtörténni. A női egyenjogúságért folytatott politikai mozgalomban résztvevő nők kétharmadrésze demokrata és csupán egyharmadrésze vallja magát republikánusnak. Ezenkívül, a Demokrata Párt kezdettől fogva az, amely az „Equal Rights Amendment” (ERA) néven ismeretes alkotmánymódosító javaslatot támogatja (a javaslatot két izben sem volt hajlandó az amerikai államok kétharmadrésze megszavazni), a Demokrata Párt az, amely a magzatelhajtás kérdésében a feminista szervezetek mögött áll. A nők hátránya az, hogy az eddigi politikai gyakorlat szerint az elnökjelöltségi, vagy alelnökjelöltségi pozícióra a legjobb ugródeszka az, ha valaki előzőleg állami kormányzó, vagy US szenátor volt. Jelenleg azonban sem női demokrata állami kormányzó, sem női demokrata US szenátor nincs az amerikai politika színterén. J Ennek hiányában, a politikai megfigyelők általában három nőt tartanak esélyesnek arra. Az amerikai Demokrata Párt hat elnökjelölti aspiránsa a közelmúltban beszédet mondott a „National Organization for Women’’ (NOW) szokásos évi közgyűlésén. A demokrata aspiránsok részvétele a közgyűlésen mindenképpen érthető volt: az 1984-es elnökválasztásra meg akarják szerezni az egyre nagyobb számú és egyre döntőbb női szavazatokat. Az aspiránsok egymást múlták felül abban az igyekezetükben, hogy a nőket biztosítsák támogatásukról, sőt, a fő téma ezen a konvención az volt, hogy 1984-ben a Demokrata párt alelnökjelöltje — nő legyen. A NOW tagjai, mindenesetre, ezt szeretnék és a demokrata aspiránsok igyekeztek őket nem kiábrándítani. — Büszke volnék, ha a demokrata ticket bármelyik tagjaként (tehát elnök, vagy alelnökjelöltként. — Szerk.) indulhatnék 1984-ben — jelentette ki Gary Hart, coloradói szenátor, a demokrata aspiránsok legfiatalabbja, hogy valamelyikük 1984- ben a Demokrata Párt alelnökjelöltje lehessen. A három nő a következő: Corinne Lindy Boggs, louisianai kongresszusi képviselő. Annak ellenére, hogy fehér, egy néger többségű new orleansi szavazókörzet már eddig hatszor választotta meg kongresszusi képviselőül. Ms. Boggs a Reagan-költségvetés ellen szavazott és természetesen a teljes amerikai nukleáris lefegyverzés támogatója. Alelnökjelöltsége esetén segíteni tudná az elnökjelöltet a déli államokban, következetes ellenző álláspontja azonban a magzatelhajtás liberalizálásával kapcsolatban, elvehetné saját elnökjelöltjétől a női szervezetek nagy részének a támogatását. Ezenkívül, Ms. Boggs 67 esztendős. Dianne Feinstein, 50 éves. Ms. Feinstein 1978 óta San Francisco polgármestere. Tehetséges adminisztrátornak bizonyult és általában politikailag „mérsékeltnek” tartják. Kétségtelenül képes arra, hogy California államban szavazatokat biztosítson elnökjelöltjének, hátránya lehet azonban az, hogy országos vonalon nincs politikai gyakorlata. Geraldine Ferraro, egy queensi (N.Y.) szavazókörzet kongresszusi képviselője, 47 esztendős. Előnye az, hogy viszonylagosan fiatal, tehát a középkorú és még a fiatalabb szavazók is könnyen tudják azonosítani magukat vele és az, hogy olasz származású. Sokan úgy vélik, hogy elnökjelöltje számára ő lenne képes a lehető legtöbb etnök szavazatot biztosítani. Konzervativizmusa, vagy liberalizmusa homályos és ő maga így jellemezte helyzetét: — Archie Bunker szavazó körzetéből származók, de Edith Bunker volt az, aki rám szavazott. Egy konzervatív new yorki újságíró megjegyzése:* My God! Lehetséges, hogy a következő alelnök nő lesz! És azután esetleg elnökké választják és egy későbbi tudósítás így kezdődik majd: — Az Elnökasszony berúzsozta a száját és azután hadat üzent a Szovjetuniónak. A helyzet azonban talán mégsem ilyen groteszk. Legalább is, ez a véleménye Jacob Javits, egykori new yorki demokrata szenátornak, aki most béna és évek óta tolószékben ül. Nemrégiben ellátogatott Washington, D.C.-be. Mr. Javits, egy interjú alkalmával, a következőket mondta az újságíróknak: — Az alelnöki pozícióban? Nem is tudom, hogy ez nem lenne-e kívánatos? Sokszor egy okos nő tíz férfivel felér... * A politikai megfigyelők szerint ennek a három nőnek van a legtöbb esélye arra hnw i«u _____.. , „ alelnökjelöltje legyen A nők a következők: Lindy Corinne Boggs, ff"* San Francisco polgármestere, Geraldine Ferraro, new yorki kongresszusi képviselő ’ Furcsaságok... ...a Johnson County Hall (Olathe, Kansas) fegyencei nemrégiben úgy döntöttek, hogy saját fehérneműk kimosása és szárítása méltánytalan és „kegyetlen és szokatlan büntetésnek” tekinthető és éppen ezért, alkotmányellenes. A fegyintézet igazgatósága ezután külön mosónőket alkalmazott a fegyencek fehérneműinek kimosása céljából és egyúttal (és a történetben talán ez a leggroteszkebb) beperelte a fegyenceket, azzal érvelve, hogy a fehérnemű kimosása a börtönben nem alkotmányellenes. A kérdés először egy állami federális bíró elé kerül, majd és csak azután, amenynyiben a felek fellebbeznek, Kansas állam Legfelsőbb Bírósága elé és ha a döntés kedvezőtlen a fegyencek szempontjából, a US Legfelsőbb Bírósága előtt ér majd az ügy véget. A fegyencek kijelentették, hogy hajlandók az ügyet ilyen fokra is elvinni. Máris vannak ügyvédeik. Amennyiben ez megtörténik, ez lesz az első eset az amerikai történelemben, hogy a US Legfelsőbb Bíróság az alsónadrágok kimosása ügyében fog dönteni.