Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-11-26 / 48. szám

4 A katasztrófális török földrengésről készült fénykép: egy anya öt halott gyermekét siratja a romok között Miben töri a fejét Trudeau? Trudeau visszatért öt napos nyugat-európai utazgatásaiból és a liberális párt pénzalapot gyűjtő montreáli fogadásán 4 ezer jelenlévőhöz szólva kijelentette: ,,Bíztató fogadtatásra lelt Nyugat-Európában, habár jobb hogy ha a részleteket nem kiabáljuk el egyelőre!” Trudeau arra keres utat, hogy közvetítő lehessen Washington és Moszkva között. Azt sürgeti, hogy ne csupán a két szuperhatalom, hanem az öt nukleáris hatalom, Angliát, Kínát és Franciaországot is beleértve tárgyaljanak egymással és közvetítsenek a szuperhatalmak között. Trudeau útja során Franciaországot, Olaszországot, Hollandiát, Nyugat- Németországot, Angliát és Belgiumot érintette, ennek vezetőivel tárgyalt és a pápa is fogadta őt Rómában. Trudeau útja során azt hirdette, hogy a világ az erőszak felé sodródik, itt az ideje hogy visszatérjen az ideálok útjára és a katonai megoldások helyett a politikaira szorítkozzon. A kanadai miniszterelnök legközelebb Japánba készül, ott hirdeti majd elvét, utána Indiába repül és itt résztvesz a Commonwealth értekezletén és ezen fog tovább téríteni. Időközben Trudeau a Reagan kormánnyal is tárgyal majd elképzeléseiről. Washington, valamint a kanadai miniszterelnök által meglátogatott nyugati szövetségesek mind azon aggódnak most, hogy Trudeau utazgatásai ne keltsenek kételyt aziránt, hogy a NATO továbbra is egységes és szilárd elhatározása, hogy nem változtat a Pershing és a Cruise rakéták elhelyezésének dátumán. Akadnak azonban olyanok akik Trudeaut ismerve azt gyanítják, hogy ki nem mondottan, de pontosan ezen mesterkedik most, haladékot szeretne nyerni a rakéták elhelyezésének dátumára. Kanadai kritikusai viszont azzal vádolják a szektát szerető, öregedő politikust, hogy saját és a liberálisok hallatlan népszerűtlenségét kívánja most az atomháború ellenes ágálással ellensúlyozni és ez tulajdonképpen nem más, mint egy politikai trükk. Iona a computerek mellett A Liberális Párt legutóbbi saskatchewani értekezletén, amelyet Reginában tartottak, a kulcsbeszédet Iona Campagnolo, a Liberális Párt elnöke, mondta. Beszéde azért érdekes, mivel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a liberálisok 1984-es választásra készülnek. Pierre Trudeaunak tisztáznia kell, hogy mi a helyzet Brian Mulroneyval Quebecben és mi a helyzet a Parti Quebecois-val, amennyiben a párt valóban indul az országos választáson. Mrs. Campagnolo, természetesen, ezzel a problémával foglalkozott beszédében, amelynek lényegesebb részletei a következők: — A Liberális Pártnak a legközelebbi országos választáson szembe kell néznie egy olyan konzervatív párttal, amely egyre határozottabban a modern elektronikus kor módszereit használja. — Ez az elektronikus rendszer elsősorban 1982-ben került alkalmazásra Saskatchewanban, ahol a konzervatívok jelentős választási győzelmet arattak és azután pedig British Columbiában, ahol az elmúlt májusban — az elektronikus computerek segítségével — a Social Credit Párt került kormányra. — Ezeken a választásokon a konzervatív és a Social Credit Párt jelöltek computerek által irányított telefon-üzeneteket közvetítettek a választók számára. Ez a módszer csupán Kanadában új: a módszert már hosszú idővel ezelőtt Californiában alkalmazták. Tudjuk például, hogy Brian Mulroney, az elmúlt júniusban, egy computer-hálózatot vett igénybe, hogy megszerezze a Progresszív Konzervatív Párt vezetői pozícióját. ,,— A computerek egyre jelentősebb és egyre elkerülhetetlenebb szerepet játszanak életünkben és igénybe vételüktől mi, liberálisok, sem tekinthetünk el teljesen. Éppen ezért, a legközelebbi országos parlamenti választáson mi is igénybe fogjuk venni az új elektronikus módszert, a modern computereket” — mondta Iona. A szenátus a Mata Hari törvényjavaslat ellen A szenátusi bizottság, több hónapi meghallgatás és vizsgálat után, elkészítette és eljuttatta véleményét és javaslatait a miniszterelnökhöz annak az igazságügyminisztériumi javaslatnak az ügyében, amely szerint az RCMP- től el kell venni a kémelhárító ellenőrzést és azt egy független, polgári szervnek kellene intéznie, amelynek különleges ellenőrzési és intézkedési jogai lennének. Érdekes, hogy a szenátusi bizottság véleménye szinte teljesen azonos a parlamenti ellenzék (konzervatívok és NDP egyaránt) és a provinciális igazságügyminiszterek véleményével, amit egyáltalán nem értünk. A szenátusi bizottság memorandumának leglényegesebb részletei: — Annak ellenére, hogy a nyilvánosságra hozott adatok szerint a múltban az RCMP számos esetben visszaélt hatalmával és nem egyszer törvényellenes cselekedeteket követett el, ez a törvényjavaslat szemmel láthatóan nem fogja tisztázni a helyzetet. Az új, polgári kémelhárító csoportnak viszont olyan előjogai lennének, amelyek minden kétség nélkül veszélyeztetnék az állampolgárok szabadságát. Nem látjuk biztosítottnak azt, hogy a levelek magánjellege továbbra is fenntartható lenne. Ezenkívül, nem látjuk feltétlenül szükségesnek egy ilyen új, polgári kémelhárító szervezet felállítását. Ez a szervezet nemcsak az RCMP-től, de a kanadai polgároktól, is független lenne. Felállításával a kanadai Alkotmányban biztosított polgári szabadságjogok komoly veszélybe és még több dollárba kerülnének. (Mark McGuigan, federális igazságügyminiszter, kijelentette, hogy hajlandó tárgyalni a provinciális szakminiszterekkel a törvényjavaslat módosításáról.) Kétséges jelentőségű „változás” Dél-Afrikában Három hónapi politikai küzdelem után, a délafrikai polgárok szavaztak Pieter W. Botha miniszterelnök alkotmány-változtatási javaslata felett. A 30 millió lakosú Dél-Afrikában 2,1 millió szavazó járult az urnákhoz és 2:1 arányban megszavazta a miniszterelnök javaslatát. Mr.. Botha azt állította nyilatkozatában, hogy javaslatának elfogadása „gyökeresen” fogja megváltoztatni Dél-Afrika belpolitikai jellegét. A helyzet azonban az, hogy a miniszterelnök meglehetősen eltúlozta a várható változás mértékét, habár kétségtelen, hogy javaslatának elfogadása következtében Dél-Afrika elindult azon az úton, hogy belpolitikai és társadalmi berendezettsége fokozatosan korszerűvé váljék, — írják a lapok. Maga a referendum feltétlenül Mr. Botha személyes politikai győzelmének tekinthető: amikor a miniszterelnök 1978-ban hivatalába lépett, egyik legelső nyilatkozatában kijelentette: Dél-Afrikának meg kell szüntetnie azt a faji szegregációt, amely az országot évek óta „kitaszítottá” teszi a nemzetközi diplomáciában és a nemzetközi politikában. Javasolt és elfogadott referenduma — amely a múlthoz képest kétségtelenül haladást jelent, — semmiféle politikai jogot nem biztosít az ország 21 millió','fekete” polgára számára, — írja a Time magazin. A javaslat következtében a 2,8 millió „színesbőrű” (a kevert falvakat nevezik így Dél-Afrikában) és a 900.000 ázsiai kap bizonyos, politikai hatalmat. Az ország fehér lakosainak a száma 4,5 millió, egyedül ez a kisebbség biztosítja a rendet és a jogot. Mr. Botha 1984-ben szándékozik életbe léptetni az új belpolitikai rendszert, amelynek lényege a következő : Az eddigi parlamentet, amelynek tagjai kizárólagosan fehérek voltak, fel fogja váltani egy „háromszínű” parlament. A fehér parlamentnek 178 tagja lesz, a színesbőrűek parlamentjének 85, az ázsiai parlamentnek pedig 45 tagja lesz. Mindegyik parlamentnek joga lesz ahhoz, hogy „saját” ügyeit intézze, az elektorális kollégium azonban továbbra is a fehér parlament hatáskörébe tartozik majd. Annál is jelentősebb ez, mivel az elektorális kollégium választja meg az ország új elnökét, aki viszont a miniszterelnököt nevezi ki. A helyzet tehát az, hogy ámbár a színesbőrűek és az ázsiaiak bizonyos parlamentáris jogokat kapnak, az ország sorsát eldöntő intézkedések továbbra is a fehér kisebbség kezében maradnak, a hivatalosan feketéknek minősített személyek pedig továbbra sem rendelkeznek teljes politikai jogokkal. A dolog különleges érdekessége az, hogy a miniszterelnök referendumát teljes egyetértésben ellenezték azok, akik a faji szegregáció további fenntartását kívánják és azok, akik a faji szegregáció teljes megszüntetését akarják. A faji szegregáció hívei azzal érveltek a kampány során, hogy a miniszterelnök javaslatának elfogadása a fehér uralom megszűnésének kezdete lesz és ez előnytelen Dél-Afrika szempontjából. És ez igaz is. A faji szegregáció ellenzőinek érve: Mr. Botha javaslata és annak elfogadása azt jelenti, hogy a faji szegregációt hoszszú időre stabilizálják Dél-Afrikában. Az 5,5 millió Zulu törzsbeli azzal a gondolattal foglalkozik, hogy mivel a feketéknek továbbra sincsenek politi- „progresszív” fehér tagjai jogaik Dél-Afrikában, feladja eddigi „békés ellenzéki jellegét” és együttműködik majd a délafrikai társadalom faival, vagyis a marxistákkal és ha szükséges, az erőszakos eszközöktől sem fognak viszszariadni. Pieter W. Botha, délafrikai miniszterelnök, akinek memoranduma belpolitikai változásokat eredményezhet Dél-Afrikában II. János Pál pápa a tudósok felelősségéről A Vatikáni Tudományos Akadémia tagjai a közelmúltban értekezletet tartottak Vatikán Városban. Az értekezleten az Akadémia 45 tagja vett részt, mindegyikük világhírű tudós, közöttük 15 Nobel díjas. Az értekezlet kulcsbeszédét maga II. János Pál pápa mondta. Rendkívül érdekes, nem ritkán drámai beszédének leglényegesebb részletei a következők voltak: — A világ tudósait óriási felelősség terheli és ez a felelősség nem kisebb, mint a háború, vagy a béke felelőssége. Felkérem a tudósokat, hogy távozzanak el a halál laboratóriumából és alapítsák meg az élet laboratóriumait. Ha a politikusok háborúra hajlandók és háborúra készülnek, ez csak azért lehetséges, mert a tudósok — különböző találmányaikkal — lehetővé teszik ezt számukra. — Az Emberiség halálosan beteg és a tudósok egyik legfontosabb feladata az, hogy meggyógyítsák. Az orvosoknak valamikor esküt kellett tenniük arra, hogy minden lehető eszközzel és minden képességükkel betegeik meggyógyítására fognak törekedni. Elérkezett az ideje annak, hogy a tudósok is esküt tegyenek arra, hogy minden igyekezetükkel az Emberiség javát, nem pedig pusztulását szolgálják. A világ tudósainak kötelessége arról gondoskodni, hogy újabb felfedezéseik ne a háború, a zsarnokság és a terror szolgálatába kerüljenek. A tudósok feladata az, hogy „lefegyverezzék” a tudományt és visszautasítsanak minden olyan kutatást, amelynek eredménye kétségtelenül háborús célokat szolgálna. — A jelenlegi nemzetközi helyzet mélységes aggodalommal tölt el. A világ minden pillanatban megsemmisítheti önmagát. A történelem súlyos napjait éljük és a tudósok felelőssége legalább olyan óriási, mint a politikusoké. Az Emberiséget a tudósok elpusztíthatják, vagy megmenthetik. John Glenn élesen támadja Mondale-t Az ex-űrrepülő, John Glenn, ohioi szenátor a demokrata elnökjelöltségért folyó versenyfutásban a második helyen járó kandidátus, ezen a héten két beszédet mondott és mind a kettőben alaposan „kikészítette” az élenjáró Walter Mondale volt alelnököt. Keddi beszédében Glenn azzal vádolta vetélytársát, hogy Mondale nem eléggé erőteljes a honvédelem tekintetében és megválasztása gyengítené Amerikát. Szerdán Glenn Mondale gazdasági politikájába kötött bele, tékozlónak nevezte őt. „Az amerikai népet nem téveszti meg az olyan jelölt, aki mindenkinek mindent megígér és a tetejébe azt is ígéri, hogy Amerika deficitjét csökkenteni fogja. Glenn éles beszédét röpcédulák szétosztása kísérte, ami Mondale ígéreteinek árait öszszegezte. Húszmilliárd dollárba kerülne a Mondale által beígért új munkalehetőségek megteremtése. Negyvenöt milliárdot költene a nevelésügyre, ötven milliárdot a kereskedelem finanszírozására, nyolc milliárdot a Reagan által megnyirbált egészségügyi programok visszaállítására. Ez azt jelenti, hogy Mondale megválasztása esetén az állami költségvetés 123 milliárd dollárral duzzadna! És mit tenne ő, John Glenn? Tíz százalékos progresszív extra adót vetne ki az egyéni és vállalati jövedelmekre és az így befolyt összeget kizárólag az állami deficit csökkentésére fordítaná, 1988-ra így a deficitet 80 milliárddal csökkentené. Glenn arról nem beszélt, hogy egy esztendővel ezelőtt ő miért szavazta meg a szenátusban Reagan gazdasági programját. Ezt nem kell említenie, ezt Mondale vágja úgyszólván minden héten Glenn fejéhez. Afganisztán készül a télre Még néhány nap és megindul a nagy hóesés Afganisztánban. A szovjet megszállók és az afgán ellenállók most beássák magukat, megerősítik állásaikat és készülnek a hosszú télre. Kettőjük háborúja ötödik esztendeje folyik. Eddig 156 ezer ember életébe került. A megszálló Szovjet Hadsereg létszáma jelenleg 105 ezer ember, Afganisztán városai az övék, a vidék túlnyomó része a felkelők kezében van. Újabban Kabul, a főváros környékén a kopár hegyek után a szabadságharcosok gazdag termőföldeket kerítettek hatalmukba. Az ellenállók főgondja az élelem és a szállás. A szovjet csapatok újabban légiháborút folytatnak ellenük, teljesen felégetik falvaikat és megakadályozzák a termés betakarítását. Az ellenállók több eredményt értek volna el, hogy ha a megszállók mellett nem harcolnának egymás ellen is a különböző csoportok. Egy menekült afgán közgazdász kijelentette, hogy amennyiben a felkelők támogatói, az Egyesült Államok, Kína és Szaúd- Arábia és újabban Irán, egymással összehangolnák adományaikat és támogatásukat, úgy ezzel egységre kényszerítenék az ellenállók különböző csoportjait és ezek még súlyosabb csapást mérnének Babrak Karmai bábkormányára. Ez a kormány ügynökei révén beférkőzött egyes ellenálló csoportokba és most további széthúzásukon mesterkedik. Ugyanakkor a megosztott partizánok eredményekkel is dicsekedhetnek. Számuk 20 ezerről 100 ezerre nőtt, harcaikkal az afgán bábkormány termését erősen visszavetették, Babrak Karmai élelembehozatalra kényszerül és talán arra hogy politikai kiutat keressen szovjet mestereivel egyetemben az afgán háborúból. Az 1973-ban elűzött és most Rómában letelepedett afgán király kapcsolatot tart fenn az összes ellenálló csoporttal és nemrégiben a Babrak Karmai kormány volt hadügyminisztere is járt nála látogatóban és állítólag szovjet küldöttek is felkeresték az ex afgán királyt. Mindez halvány reménysugár az ellenállóknak, habár egy korábbi bíztató remény az ENSZ megbékéltető szerepe kudarc lett a Szovjetunió merev elutasítása miatt. Egy bizonyos, küszöböt áll a hosszú és kemény afgán tél, mindkét küzdőfélnek szembe kell nézni vele. Lengyel választási lehetőség: enni, vagy nem enni? A lengyel közélelmezésügyi minisztérium nemrégiben hivatalos nyilatkozatban közölte a lengyel polgárokkal: 1984 január elseje után az élelmiszer-árak ismét emelkedni fognak. Ezúttal a lengyel polgárok saját maguk dönthetnek afelől, hogy az élelmiszer-árak egyszerre, vagy pedig fokozatosan emelkedjenek — hangzik a minisztériumi nyilatkozat egyik mondata. Az áremelkedések a következők lesznek: Az átlagos áremelkedés 10-15 százalék lesz, kivéve a vajat, amelynek árát 40 százalékkal fogják emelni és a csirkét, amelynek ára körülbelül 70 százalékkal fog emelkedni. A Reuters angol hírszolgálati iroda városi irodavezetőjének kommentárja: " A lengyel kormány kétségtelenül változtatni akar azon a helyzeten, amelynek lényege jelenleg az, hogy az élelmiszer-árakat a kormány állandó támogatása tartja viszonylagosan „alacsony” szinten. Lengyelország nemzetközi adóssága óriási és az Andropov-rezsim semmi jelét nem mutatja annak, hogy Moszkva hajlandó volna segíteni ennek kifizetésében. Érdekes, hogy a lengyelminisztérium közlése egyáltalában nem tesz említést arról, hogy az átlagos munkabéreket valamiképpen is emelnék. Az" úgynevezett , ,választási lehetőség” arra vonatkozóan, hogy egyszerre, vagy fokozatosan emeljék az élelmiszer-árakat, önmagában is groteszk. A lengyelek csak a között „választhatnak”, hogy — bármilyen drága lesz is az élelmiszer — esznek, vagy nem esznek?