Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-06-11 / 24. szám
10. oldal A Legügyesebb és Legszerencsésebb „Apparatcsik” Születésnapjára Ormay József A Yuri Andropovról szóló leírásokból nehéz eldönteni, hogy valóban olyannak látják-e az alattvalói a minden oroszok teljhatalmú urát, amint azt a szavak és mondatok jellemzik, vagy pedig a leírtak szerinti „homo politicus” (politikus embertípus) képét próbálják láttatni az olvasóval. Valamilyen önámító ösztön hajtja a nyugati újságírókat és kommentátorokat is, hogy olyan képet vetítsenek a nyugati világ olvasói elé amilyet az optimistán naiv és hiszékeny kapitalista világ átlagembere számára kívánatosnak tartanak. Olvashatjuk, hogy Andropov jól szabott ruhákat hord, hogy érdekli az amerikai kultúra, hogy Andropov lelki beállítottsága „liberális reformok” felé hajlik. Keveset olvashatunk arról, hogy mit csinált Andropov az alatt a 15 év alatt, mialatt a KGB (Komitet Gosudartsvenog Bezopasnosti — magyarul „Államvédelmi Tanács”) főnöke volt. Köztudomású dolog, hogy a KGB képezi ki a kommunista országok titkosszolgálatainak a kiképző keretét. Tanítványaik kulcspozíciót töltenek be Kubában, Angolában, Keletnémetországban, Nicaraguában és mindenütt, ahol kommunista politikai rendszer létezik. A KGB parancsát végre kell hajtani a bulgár titkosszolgálat emberének, ugyanúgy, mint a magyar, vagy afgán, vagy bármi más kommunista ország titkos szolgálatában álló emberének. Keveset írnak és keveset beszélnek arról, hogy az elmúlt 15 év folyamán végrehajtott KGB vállalkozásokról a KGB főnökének nemcsak, hogy tudnia kellett, hanem hogy parancsa nélkül ilyen vállalkozások meg sem történhettek. Andropov apja vasutas volt. Egyetemi tanulmányait a Finn-Karéliai Köztársaság fővárosában végezte el. Itt kezdődött el politikai karrierje is. Különböző pártbeosztásokban bebizonyította politikai ügyességét. 1951-ben Moszkvába rendelték, ahol a Párt Központi Tanácsában annak az osztálynak lett a vezetője, amelyik a keleteurópai kommunista pártokkal való kapcsolatok irányítását végezte. 1953-57 között a budapesti követségen szolgált. 56-ban ő volt a Szovjetunió követe, ő volt az, aki utolsó pillanatig állította, hogy a szovjet csapatok csak azért jönnek az országba, hogy leváltsák a szabadságra hazatérő csapatokat. Ő volt az aki azzal hitegette az eléggé hitetlenkedő forradalmi vezetőket, hogy mindent békésen el fognak rendezni. 56 előtt állítólag megkedvelte a magyar szokásokat, a magyar nőket, a magyar ételeket és a magyar zenét. Sokat utazott az országban. Igyekezett kellemes idegen vendég benyomását kelteni. Az 56-os Forradalom leverése Hruscsov parancsát Mikojan és Suslov adta át Budapesten Andropovnak. Nyugati újságírók írják, hogy nem lehet tudni, hogy rosszalással-e vagy lelkesedéssel teljesítette a parancsokat. Mi magyarok úgy tudjuk, hogy a parancsot kíméletlenül végrehajtották. Azt is tudjuk, hogy a pusztítás és öldöklés meghaladta a rendcsinálás követelményeit. Valószínűleg Andropov vette rá a Politbürót arra, hogy Kádár Jánost tegyék meg Magyarország új moszkvai helytartójává. . Annak ellenére, hogy főként csak a moszkvából jövő parancsok végrehajtása volt a feladata, mégis olyan jól látta el a feladatát (orosz szempontból) és olyan jól ítélte meg a mindenkori magyar helyzetet, hogy véleményét irányadónak tekintették. 1957-ben újra Moszkvába rendelték. A következő tíz évben a Párt Központi Titkárságán dolgozott. Esetenként diplomáciai megbízatásokkal utazott „külföldre” de csak a „baráti” kommunista országokba. 1967-ben nevezték ki a KGB főnökévé. Ez nagyon „kényes” megbízatásnak számított. Elődei általában „elragadtatták” magukat a rendkívüli hatalmat adó beosztásuk folytán. Andropov személyében olyan főnököt óhajtottak a KGB élére állítani, aki ellent tud állni a titkosszolgálat által számára biztosított rendkívüli hatalmi csábításnak. Azt írják, hogy Andropov nem adott csalódásra okot. Szovjet és szovjetbarát újságok ilyeneket írnak ekkori ténykedéséről. Kiváló szervező képességgel rendelkezett. Át tudta tekinteni és biztos kézzel tudta irányítani a KGB ezernyi részletekbe menő munkáját. Megvesztegethetetlen, káros szenvedélyek nélküli puritán ember hírében állott. Andropov a szovjet szuper-bürokrata típus megszemélyesítője, egy igazi „Apparatchik”. Ezt a nevet adják a párt által kreált vezetőszerepet betöltő politikusoknak. 1982 májusában Andropov feladta a KGB főnökségét és a Párt Központi Titkárságához csatlakozott. Innen szemlélte és várta a Brezsnyev várható halálával megnyíló lehetőségeket és fejleményeket. Nem kellett sokáig várnia. November 10-én Brezsnyev meghalt. Két nap múlva Yuri Andropov lett a Szovjet Kommunista Párt Főtitkára. Pedig nem ő volt Brezsnyev utódának kiszemelve. A következőkről a szovjet újságok nem írnak. Nem lehet tudni, hogy véletlen történések sorozata, vagy pedig egy gondosan kitervelt eseménysorozat tette meg Andropovot 270 millió orosz teljhatalmú „uralkodójává”. Moszkvában suttogva terjesztették Andropov hatalomrajutásának a történetét. 1981/82 telén történt. Amíg Brezsnyev lánya, Galina és barátnője egy cirkuszi előadáson vettek részt, addig a barátnő ékszereit — cári időkből származó gyémántokat — ellopták a barátnő lakásából. Galina nagy lábon élt. Harmadik férje mellett egy feltűnően költekező szeretőt is tartott. Rövidesen a szeretőt letartóztatta a KGB az ékszerlopások vádjával. Fékezhetetlen pletykaáradat indult el Moszkvában. Azt híresztelték, hogy Galina nem akart Nikita Hruscsov lányának a sorsára jutni, aki apja halála után nincstelen lett. Galina ezért gyűjtögette a földi javakat, ékszereket, gyémántokat, drága prémeket és luxus berendezéseket. Andropov helyettesére, Semyon Zvigunra hárult a bűnügy felgöngyölítése. Zvigun Brezsnyevnek volt a sógora. Kiállt a Brezsnyev család érdekei mellett. Szabadlábra helyezte Galina szeretőjét. Pár hét múlva, Zbigun váratlanul meghalt. Öngyilkos lett volna? Természetes halál lett volna? Nem valószínű, hogy ez kiderüljön. Zvigun halála után negyedik napon a szeretőt újra letartóztatta a KGB. Tudomásul vették az oroszok, hogy egy olyan új hatalmi megnyilvánulásnak lettek a tanúi, amelyik képes szembeszállni a Brezsnyev família érdekeivel. Állítólag ekkor és így dőlt el Brezsnyev utódlásának a kérdése. Andropov hatalomratörését nem lehetett feltartóztatni. Mit várhatunk az új szovjet vezetőtől? Kijelenthetjük, hogy egy ilyen embernek reálpolitikusnak kell lennie. Ez az ember nem fog rizikós politikai kalandokba belekeveredni. Nincs sok ideje hátra, hogy politikai elképzeléseit megvalósíthassa. Június 15-én lesz 69 éves. Cukorbajos, váltóláz szerű hőemelkedései vannak, szív operáción is átesett (amiről közelebbi felvilágosítást nem adnak.) Személyes tapasztalatok alapján meggyőződhetett arról, hogy mi történhet, ha a politikai fegyelem meglazul, amint az 56-ban bekövetkezett Magyarországon. Nem fog „enyhülést” megengedni. Nem fog politikai mártírokat, vagy szamizdat csoportokat megtűrni. Mint a KGB volt főnöke tisztában van azokkal a módszerekkel és eljárásokkal amelyekkel csírájában el lehet fojtani a reform törekvéseket. Tudomásul kell vennünk (akár tetszik, akár nem) hogy Andropov alatt a Szovjetunió belső rendjének a megerősödésével kell számolni. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy Andropov a kommunista csatlós államokban is érvényesíteni fogja a Szovjetunió és a Kommunista Párt politikai célkitűzéseit. Kérdés csak az, hogy meddig lehet a húrt feszíteni. Nem valószínű, hogy Andropov hinné a többször is átalakított marxi-lenini tanok csalhatatlanságát. Kétségtelen azonban, hogy tisztában van a marxi-lenini ideológiába burkolt szovjet hatalom jelentőségével és lehetőségeivel. Nem lehet még tudni, hogy mennyi az igazság a szovjet sajtó és a szovjet-barát nyugati sajtó Andropovról szóló beszámolóiban. Szinte fáj azonban az a tudat, hogy egy ilyen politikailag iskolázott apparatchikkal szemben a nyugati vezetők naiv amatőrök benyomását keltik. Utolsó vizsga a menyországban A Jaruzelski diktatúra gyülekezési tilalma ellenére 20 ezer lengyel kísérte útjára a ZOMO rohamrendőrség áldozatát a 18 esztendős diákot Gregorz Prezmyk-et 8 ezer ember vett részt a gyászmisén. A templomtól a temetőig 20 ezren kísérték a virágokkal borított egyszerű fenyőfa koporsót. A vasrácsos bejáratnál pap várta a tömeget és figyelmeztette a népet, hogy egyetlen pisszenés és máris provokációt kiálthat a ZOMO és az alkalmat adna arra, hogy tüntetésnek nyilvánítsa a temetést. A tömeg tökéletes csendben és rendben vonult fel a sírhoz, ahol Varsó püspöke Vladislav Mizidek beszélt: „A gyász és fájdalom vezetett ide mindannyiunkat, hogy belső tiltakozásunknak kifejezést adjunk és elbúcsúzzunk fiatal testvérünktől, aki ezen a földön olyan jól állta meg helyét, hogy túl korán kellett azt elhagynia. Gregorz utolsó vizsgáját már a Mennyországban teszi le.” Ezeknél a szavaknál a csend megszakadt és a tömeg zokogásban tört ki. Az általános felháborodás miatt a Jaruzelski kormány, vizsgálatot rendelt el Gregorz halála ügyében. De a fiú anyja Barbara Sadowska az ismert költőnő révén egész Varsó tudja a történteket. Május 3-án, egy katolikus körben a rendőrség Sadowskát összeverte öt másik felnőttel egyetemben. Egy héttel később a régi városrészben Sadowska fiát verték össze a ZOMO-k. Egy diáktárs szemtanúja volt az esetnek. Utána a fiatalembert hordágyon elmegyógyintézetbe szállították. Anyjának sikerült onnét kiszabadítania és hazavitetnie a fiút, de már másnap újra kórházba kellett őt bevinni. Vért hányt, vizelni nem tudott és szörnyű fájdalmak gyötörték. Gregorz a műtőasztalon halt meg, a sebészek a gyomor és belső részek helyett véres cafatokat találtak, csoda hogy a verést egyáltalában túlélte. Az orvosok zokogva távoztak a műtőből. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. _______________a Chicago és Környéke Szerkesztősége FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Izgalmas film készül t. — Volna nekem egy filmtémám, ha meg tetszene hallgatni, kedves mester... — Arra nem vállalkozhatom, fiatal barátom, de ha leírja, szívesen elolvasom. — Kérem szépen. Le fogom írni, és elhozom. — Jó. Csak annyit áruljon el, hogy ki vetkőzik benne? — Hogy ki vetkőzik? — Miért csodálkozik? Nem érti? Ki vetkőzik benne, azt kérdeztem. Miféle nő és miért? — Egyelőre nem vetkőzik benne senki. A történet ugyanis... — Várjon, drága barátom. Én csak sikert vagyok hajlandó csinálni. Ez manapság vetkőzés nélkül nem megy. — Nőnek kell vetkőzni? — Világos. Lehet lány, lehet anya, lehet leányanya, az nekem mindegy. Valamilyen okból le kell vetkőznie, esetleg többször is. Vagy önként, vagy levetkőztetik, ami még jobb is olykor. — Csakhogy az én filmtémámban a nők ... — Sok a dolgom, ne haragudjék. Különben is megbeszéltük, hogy írásban nyújtja be. — Jó. Holnapra hozom. .. — Elolvastam. Kolosszális. — Ugye. Pedig nem vetkőzik benne senki. — Maga őrült! Hogyhogy nem vetkőzik senki? Hiszen éppen az a zseniális benne, hogy mindenki vetkőzik! Nem vette észre? — Bocsánat, valami tévedés lehet... — Hogyhogy tévedés? Nem a „Heten a Himalája ellen” című filmnovelláról van szó? — De igen. — Kolosszális. Az alapgondolat is. Hét pesti nő, lányok, asszonyok vegyesen elhatározzák, hogy megmásszák a Himaláját. — Igen. De miért? — Ha jól értettem azért, mert úgy érzik, hogy a nők ma még csak névlegesen egyenjogúak. Be akarják bizonyítani, hogy... _ ügy van. De mért kellene ebben vetkőzniük? Hiszen férfiak nem szerepelnek a történetben ! — A történetben nem. Éppen ez a koloszszális. De a nézőtéren igen! Az a jó, amikor a nők egyenesen a nézők számára vetkőznek. Vérbeli sztriptíz! — Igen, igen, de mért vetkőznének? — Mondja, maga őrült? Hogyhogy miért? Hiszen, amint másznak felfelé a Himalájára, és harcolnak minden méterért, egyre nagyobb a meleg, s emiatt vetkőznek. Mire a csúcs közelébe jutnak, már csak a kombiné van mindegyiken. S amikor felérnek a csúcsra, hogy kitűzzék a magyar zászlót, már csak bikini van rajtuk. Némelyiken az sincs, de azok háttal állnak a nézőnek. Kolosszális. — De kérem, mester, mennél feljebb jutnak a nők a Himaláján, annál hidegebb van. Tehát nem hogy vetkőznek, de egyenesen öltöznek. Mire feljutnak, teljesen be vannak bugyolálva. — Ez komoly? Egyre hidegebb van felfelé?. — Hát persze. Baj? •. — Nagy baj. De tudja mit? Ha felfelé egyre hidegebb van, akkor lefelé egyre melegebb van. A nők tehát nem fel fognak mászni a Himalájára, hanem le fognak mászni a Himalájáról. És mire leérnek, bikiniben lesznek. Írja át ebben az értelemben. Rendben van? — Kérem. De mi lesz a mondanivalóval? — Az maradhat úgy, ahogy volt. HUMOR Két tizenéves kislány beszélget szüleiről. Az egyik kijelenti: — Az én apám úgy kiabál velem,, mintha én lennék a felesége. Nagy nehezen talál a mama cipőt a fiának. Az eladó udvariasan megkérdi: — Becsomagoljam? — Nem szükséges — mondja a mama. — Vedd csak fel gyorsan, fiam, amíg ki nem növöd. MAGÁNY '— Már olyan barátot is elfogadnék,aki később ellenségemmé válik. DICSEKVÉS — Az én házasságom remekül sikerült'. 'Már az első napra elszökött a ' feleségem, azóta nyugodtan, kiegyensúlyozottan átért egyedül . ítélet A garázda férjet kötelezték, hogy harminc éven belül hagyja el a közös lakást, de ő egy kis haladékot kért. ELVÁLT SZÓLÓK — Én vasárnap huszonháromszor ültettem fel agyerekünket a hullámvas- útra. — Én meg hétfőn huszonnégyszer. Én is tudom,e is tudod, ő is tudja, hiszen mindannyian "ottvoltunk: a Sírva vidám Színpad nemrégiben mutatta be Petőfi—Holndonner—Kufcsák zenés játékát, a Neojános vitézt. Közülük Petőfi klaszszikus magyar ízóöltő volt, Holndonner kevésbéklasszikus pestis lilbretttista, a Kufcsák csak egy dramaturg. A bemutató ennek ellenére nett sikert aratott és a Sírvavidám Színpadot a jóisten nem menthet,te volna meg egy újabb ötezres szériától, amikor furcsa dolog történt. Az történt, hogy a vizsgálóbíró magához szólította a szerzőt. — Jöjjön csak, jöjjön csak!* — szólt rá, ahogy az illetékes törvényház kis szobájába toppant. — Hát íme asszonyom, ő a szerző. Az asztaltúlsó végén minden idők legrondább agg hölgye ült. Ez az agg hölgy olyan ronda volt, hogy egyetlen pillantásától fonnyadnikezdett a szerző szakálla. — Áhá, áhá — kár állta —, szóval maga az a Petőfi, he? — Gott über die Wellt! — feledkezett meg magáról a szerző. — Dehogyis kérem. Én Holndonner Benjámin vagyok. — Mindegy! — legyintett az agg hölgy és ezzel újabb vál *ágrekordot állított fel. Egyetlen szóvalsikerült bebizonyítania, hogy ostobasága még a rútságát is körökkel veri. — A hölgy Franciaországból érkezett — magyarázta a vizsgálóbíró. — Név szerint madame GonoszMostoha. Bizonyos jelekből arra kell következtetnem, hogy vélhetőleg sérelmezi az ön darabjának egyik-másik részletét. —Hogyhogy bizonyos jeleknél? — fortyant fel a Gonosz Mostoha. — És micsoda beszéd az, hogy vélhetőleg? Ez a darab úgy ahogy van, az én személyiségem lábbal tiprása és addig el nem megyek, amíg elégtételt nem kapok. — Kérem, kérem — mondta a vizsgálóbíró —, gyorsabban haladhatnánk, ha egy kissé részletesebben ,és kifejtené...___,______ — Először is! — kiáltotta ,a Gonosz Mostoha. — A darab úgy állítja be, mintha én a man kávéd dim. előírásoknak fittyet hányva, erejét meghaladó, robotra kényszerítettem volna nevezett, állalmi gondozásban lévő kiskorú Husikat. „A kis patakiban, a leányka fehér ruháját mossa, mossa ...” Szamenszedett hazugság, kérem. Az avignoni kórház zárójelentésével igazolhatom, hogy akkor én éppen he■ vény mumipszbetegséggel fetrengrtam nevezett gyógyintézet kezelésében, Iluska pedig jazzbalettra járt a charentoniSzürke Nénék monostorába. — Érdekes — mondta a vizsgálóbíró. — Még nem fejeztem be! — 'kúrálta a Gonosz 'Mostoha. — Itt van a második rágalom. Hogy én pipafüsttel a tilosba kergettem volna monsieur Kukoricanyálját és ezzel őtbujdoklásra késztettem volna. Tiszta őrület. Módomban áll bemutatni a lyoni képernyőszűrő-állomás igazolását arról, hogy sosem pipáztam. Birtokomban van továbbá a marseille-i Nézgevonasz gyár írása arról, hogy monsieur kukorica abban az időben önkéntes tűzooltóként állt az üzem alkalmazásában, szabad idejében pedig a dolgozók kerékpárját őrizte.Na és, hogy én Iluskát kegyetlen bánásmódommal a halálba kergettem volna ... 'hát ez mindennek a teteje. "Pecsétes írásom van arról, hogy nevezett Iluska ma is él és mint a metzi nyilvánosház direktmisze fejti ki áldásos tevékenységét. „Na? — Érdekes — mondta a vizsgálóbíró, akinek a szókincse nem vetekedett Petőfi Sándoréval. — Kívánja telhát Holndonner Benjámin megbüntetését? — Még gyönyörű! — pikodtozott a Gonosz Mostoha. — Hiszen egész Bretagne ujjal mutogat rám. Ghamrousseban sárralhajigálnak az utcagyerekek. Kártérítést követelek. Az Ingét ráfizeti, magasvihák. Méghozzá konvertibilisban. Qsibészt — De kérem — 'hebegte a szerző —, nekem fogalmam sem volt ... hogy is gondolhattam volna... esküszöm, sosem állt szándékomban, hogy... ' , I — Háhál — vijjogott a Go- I nősz Mostoha. — Ezt azonban bizonyítani is kéne... Az ügy gyorsan haladt a maga útján, Holndonner Benjámin szénája rosszul állt. Közvetlenül az ítélethirdetés előtt azonban érdekes fordulat állt be. Az ügyész elejtette a vádat és perújrafelvételt javasolt. Kisült, hogy a felperes csak két héttel a darab bemutatója után változtatta nevét Gonosz Mostohára. Addig Sóbajtó Vencelnek hívták és éjjeliőr volt Kötegyánban. — Drágám, az urak a Vízművektől azért jöttek, hogy tippeket adjanak az energiatakarékossághoz... CSODÁLAT — Uram, megmondom őszintén, csodálom önt, hogy ezzel a becsületes képével, bizalomgerjesztő külsejével, nem csapott fel szélhámosnak. KÉRÉS ■ Sem tud ajánlani egy nálam gyengébb férfit, akivel garázda módon viselkedhetnék? . KÜLÖNBSÉG A házas ember és az agglegény közöl az a különbség, hogy az agglegény önmagával osztja meg a boldogtalanságot. — Rég élveztem így egy könyvet. Képzeld, egy férj már a harmadik feleségét fojtja bele a fürdőkádba ...