Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-01-22 / 4. szám

Néhány hónappal ez­ A Szovjetuniónak mi­­előtt jelentettem, hogy vetendő háborús jóváté­­egy meglágyult agyú telünket talán mi is ki­ausztrál farmer egy írhattuk volna annak­­girhes birkájának oldal idején — mondjuk Ráko­­sára írta ki a tartozása­ii Mátyás hasára... piros tintába mártott he­gyes tollal... Mint oly sok más öt­fejében fizetendő csek­ket. Azt hiszem ezt is az angolok találták ki. Ke­reskedelmi törvényeik­­et, ez is az Egyesült értelmében ugyanis Államokból érkezett csekket nem kötelező ki­ hozzánk. Gépkocsi­rend­­vatalos formulára kiír- számtábláink most már ni. A­ Bank törvényileg itt is nem csak az Álla­­köteles azt elfogadni, mok nevét tüntetik fel, bármilyen anyagra írta hanem azon egy jól még­is ki a kiállító. Rend­ fogalmazott jelzővel szerint azok élnek ezzel büszkén hirdetik is ma­­a szabad lehetőséggel,­gukat. Ahogy Amerika­­akik valamilyen okból van Hawaii az Aloha kifolyólag nem tartják State, úgy lett nálunk jogosnak a fizetést és Queensland a Sunshine így ilyen módon kíván­ State (Napsugár Állam) nak az ellen tiltakozni. Tasmania a Holliday Ezért kap többször a vá- State (Vakáció Állam) Josi Hivatal WC papírra és Victoria a Garden kiállított csekkeket par­ State­­Kertállam. Bur­kolási kihágások miatt egyesek szerint Victori­­kiszabott büntetések ki­­át klímája miatt helye­­egyenlítésére. jebb lett volna Electric Most olvasom azon­ Blanket State-nek ne­­ban, hogy a „bármire” vezni. (Villanypokróc kiállítható csekk azért Állam.) Mi itt New South mégsem vonatkozik Wales Államban sokáig „mindenre”. A staffot­ nem tudtuk eldönteni, me angol Bíróság nem hogy minek nevezzük fogadta el törvényesnek magunkat. Nem tudom azt a 18 fontről szóló Amerika ötven állama csekket amit kiállítója között akad-e még egy egyiptomi hastáncos­ba- olyan szerény, mint mi rátnőjének hasára írt ki, vagyunk. Hosszas top- Az illető ezzel a rendid-­rengés után ugyanis el­vált csekkel a város határoztuk, hogy mi va­­elégtelen parkolási lehe­­gyünk a tőségeire kívánta felhív- Premier State, mi a hatóságok figyel- Ami ugyebár azt jelen­ti, hogy mi vagyunk az elsők, a Krém. De most, hogy nem méz. Milyen kár. Mert ami a tiltakozást illeti, nem is olyan rossz ez a has- csak szerénytelenség­táncos ötlet­­ben vezetünk,­­hanem munkanélküliek számá­ban is élre kerültünk egy megcsömörlött pol­gár házilag készített rendszámtábláján gú­nyosan azt hirdeti: New South Wales What a Stat to be in? Micsoda Állam itt élni? Remélem ez a rend­számtáblás nagyzolási hóbort nem jut majd el a szocialista Államok­ba is. Mert még azt ol­vashatnánk végül a pes­ti kocsikon: Magyarország a legvidámabb Barakk. • A Karácsony szent ün­nepének anyagiassá té­tele, most 1982 év után is még egyre tovább tart. Bár nem volt még sze­rencsém látni, se halla­ni, de már előzetes hir-­­­detésekben olvasom, hogy egyik szemfüles behozatali kereskedőnk muzsikáló karácsonyi kártyákkal készül el­árasztani az idei ünnepi piacot. A Hong-Kongban gyártott lap állítólag megszólalásig hasonlít a régidivatú üdvözlőkár­tyákhoz, de ez egy mik­­ró-kompjuter segítségé­vel karácsonyi szenténe­keket muzsikál. Valószínűleg azért, hogy a 6 dolláros ártól meg ne ijedjen senki, a laikus vásárló közönség­gel azt is közlik, hogy a mikró-kompjuteren kí­vül van benne ,,silicon­­ship”, „ quartz-frequ­ency generátor” é­s egy ostyavékonyságú hang­szóró. Alleluja! Békesség a Földön a jóakaratú em­bernek ... Ez mind szép, de jö­vőre szereáben kér­jük...• Egy tavaszi napsüté­ses novemberi reggelen az ausztrál Királyi Hadi­tengerészetünk OXLEY nevű tengeralattjárója összeütközött a Chiqui­­ta nevű kabin­cirkáló­val. Azt mondják előfor­dul ilyesmi a legjobb Tengeri Erőkkel is. Az Oxley egy tenge­részeti hadgyakorlatról érkezett, visszatérő­ben az Új-Zealandi vi­zekről. A Chiquita mit­­sem sejtve csendesen halászgatott. Az összeütközésben természetesen a Chiqui­ta húzta a rövidebbet. A tengeralattjárónak mindössze csak a fes­ték karcolódott le az or­ráról. A kabin-cirkáló vi­szont az összeütközés után úgy nézett ki, mint egy összegyűrt papír­zacskó. Úgy kellett be­vontatni. E sorok gépelésekor az Ausztrál Királyi Ha­ditengerészet még nem döntötte el, hogy indít-e az ügyben hivatalos vizsgálatot, vagy sem? Az egyik ausztrál új­ságíró viszont felvetet­te, hogy addig is míg döntenek az ügyben, ajánlatos lenne a hadi­­tengerészet hajóit ra­darral ellátni. Vagy leg­alább is periszkóppal... No dehát ki hallgat manapság újságírók­ Valamikor , régen nagyanyáink még „főz­ték” a vacsorát. Ma leg­jobb esetben már csak melegítik. A mai uno­kák nagy része viszont már nem szereti amit a nagymamák főznek. A Mac­Donald-féle dupla­hamburgeren felnőtt Pepsicola-nemzedék in­kább a TV Dinnert ked­veli. Nem mondom a TV Vacsora bizonyos szem­pontból nézve sokkal praktikusabb, ha nem is olcsóbb, de feltét­len munkamegtakarító,­­ mint magyarul a felta­láló vacsora. (Hazajön a barátom a munkából. — Mi van vacsorára — kérdi a feleségét. — Nyisd ki a jégszekrényt — mondja az asszony, — majd találsz vala­mit...) Hát az igaz, ezekkel a TV vacsorákkal nem sok munka­­van. De olyan is. Dobozban árul­ják mint a csokoládét, vagy a levélpapírt. A menü ugyanaz, mindegy ki csinálja a Sara Lee vagy a Scott. Mélyhű­tött sültmarha, mélyhű­tött sültbirka, sültcsir­­ke, vagy sültdisznó. Mélyhűtött sárgarépá­val és zöldborsóval. És az íze? Évek óta ke­resem rá a megfelelő ha­sonlatot. Most végre megtaláltam. Pontosan olyan íze van, mint a papírnak, amibe cso­magolták ... SÓ BERNÁT //. jszám­L ■­ betörd akar lenni? Végezzen tanfolyamot! Amerikában egyre népszerűbbek a levele­zés útján vásárolható árucikkek és levelezé­­­si tanfolyamok. Mindezek a tanfolya­mok és vásárlási lehető­ségek azt a kényelmet nyújtják, hogy ki sem kell mozdulnunk ottho­nunkból és mégis meg­vásárolhatjuk a kívánt árucikket, vagy pedig valamilyen diplomát kaphatunk. A levelezési tanfolya­mok között számos kü­lönleges tantárgy is van. Egyik példa: különböző fundamentalista szek­ták lelkészi „diplomát” ajánlanak fel a levele­zési tanfolyamok részt­vevőinek, nem túlságo­san magas díjazás elle­nében, amennyiben a je­lentkező néhány „alap­vető” kérdésre vála­szolni tud. Az egyik ilyen kérdés: Az Ószövetség állítása szerint Káin gyilkolta-e meg Ábelt, vagy pedig Ábel gyil­kolta-e meg Káint? A do­log különleges érdekes­sége az, hogy az ilyes­fajta lelkészi „felszen­telés” érvényes és legá­lis, egyszerűen azért, mert semmiféle federá­­lis törvény nem szabá­lyozza az erre vonatko­zó feltételeket. Egyre növekszik azok­nak a levelezési tanfo­lyamoknak a száma is, amelyek nyíltan bűn­­cselekményre való „ki­képzést” ajánlanak fel. íme, az egyik hirde­tés: — Páncélszekrényt akar feltörni? Bankrab­lást akar elkövetni? Hi­vatásos betörő akar len­ni? Vegyen részt levele­zési tanfolyamunkon, ahol elsőrangú szakem­berek fogják minderre megtanítani. A sikert garantáljuk — ellenke­ző esetben visszatérít­jük a tandíjat. George Davis, a US Postal Service helyet­tes főügyészének a kom­mentárja : — Bármilyen fantasz­tikusan hangzik is, a tény az, hogy nem tud­juk ezeket a levelezési tanfolyamokat meg­szüntetni, mivel nem törvény­ellenesek. A fe­­derális törvény csupán azt tiltja meg, hogy pos­ta útján a hirdetők olyan ígéreteket tegyenek, amelyeket nem tartot­tak meg. Ezek a levele­zési tanfolyamok azon­ban megtartják ígéretü­ket és valóban hivatásos betörővé, vagy bank­rablóvá képzik ki „tanít­ványaikat”. S a másik probléma: természete­sen, senki sem fog pert indítani ellenük, mert hiszen ebben az esetben a következő nyilatkoza­tot kellene tennie: — Hivatásos betörő akartam lenni és a tan­folyam megígérte, hogy erre képez. Az ígéret nem teljesült, megpró­bálkoztam a betöréssel és rajta vesztettem,­­ ezért hát visszakérem a tandíjat. — Ilyen nyilatkozat, természetesen nem kép­zelhető el. Az igazság azonban az, hogy ezek a különleges, betörésre oktató levelezési tanfo­lyamok — amíg törvé­nyekkel be nem tiltják ezeket — egyáltalában nem illegálisak és saj­nos semmit sem tehe­tünk ellenük. .10 EMBER — Én mindig elfogadom a nálam butább ember tanácsait, csakhogy meg ne sértődjön. MEGFONTOLT Nő — Alaposan meg akarom ismerni Lajost, mielőtt ne­met mondok. HACSEK és SAJÓ Hacsek: fül a kávéházban) Pincér! Pincér! Pincér: (jön) Parancsol, Hacsek úr? Hacsek: Miért hozott nekem egy feketét, amikor én tejeskávét kértem? Pincér: Sajnálom, Hacsek úr, de a tejünk kifutott. Hacsek: Mit csinált a tej? Pincér: Kifutott. Hacsek: Mikor? Pincér: Most egy perce. Hacsek: Itt a feketém, fusson utána, hátha még utóléri. Pincér: (el) Sajó: (jön) Alászolgálja. Hacsek: Jónapot, Sajókám. Hol volt, hogy tegnap nem láttam? Sajó: Otthon. A feleségem nem érezte jól magát. Hacsek: Mi baja volt? Sajó: Azt nála sose lehet tudni. Mindig fáj valamije. Tegnap a fejére panaszkodott. Hacsek: Bevallom, a maga felesége fejére már többen panaszkodtak. Sajó: No ne szemtelenkedjen. Az én feleségem egy gyönyörű asszony volt egykor. Hacsek: Egykor lehet. De én fél­­kettőkor láttam. Sajó: Tudja, hányan versengtek annak idején a kezéért? Hacsek: A kezét azt nem láttam, azon kesztyű volt. Bár a fején lett volna­ egy fejtyű... Mondja Sajókám, de őszintén, mért vette maga azt el? Sok pénze volt? Sajó: Egy vasa se. De remek családból származik. Az ősei Árpáddal jöttek az országba. Hacsek:­Az én őseim is. Sajó: A magáé? Árpáddal? Hacsek: Hacsek Árpáddal. Az volt a nagypapám. Sajó: Vagy úgy. Azt mindjárt gondoltam, hogy nem Vereckén jöttek át. Hacsek: Mi az a Verecke? Sajó: Szoros. Hacsek: Magának! De én egy sovány ember vagyok. És egyáltalán mit henceg maga? Úgy beszél, mintha a felesége egyik őse ügyvéd lett volna a vérszerződésnél. Sajó: Akar mindent tudni? A feleségem déd-dédapja II. Rákóczi alatt harcolt a labancok ellen. Hacsek: És győztek? Sajó: Nem­. Hacsek: Hát akkor mért van olyan oda? Sajó: Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy a feleségem déd-dédapja kuruc volt. Hacsek: A déd-déd­apja? Sajó: Az. Hacsek: Kuruc volt? Sajó: Bizony. Hacsek: Talán a déd-déd anyja? Sajó: Az is. Hacsek: A Rákóczi úton? Sajó: (ordít) Rákóczi alatt! Hacsek: Csekélység. Sajó: Már látom, hogy maga nem hisz nekem. Tudja mit? Jöjjön egyszer el hozzám és én megmutatom a címereket és a pallósokat. Hacsek: (ijedten) Miket? Sajó: Pallósokat! Ott van a falon egy nagy pallós és több kis pallóska. Hacsek: A falon? Sajó: Ott. Hacsek: Hát evvel ne dicsekedjen. Az van nálunk is. De csak nyáron. Sajó: És télen? Hacsek: Akkor eltűnnek. Sajó: Csak nem lopják el őket?’ Hacsek: Bár! Kinek kell az?... De mondja, maguknál állandóan a falon vannak a pallóskák? Sajó: Hát persze. Maguknál hol vannak? Hacsek: Főleg az ágyban. Sajó: Ott tartja őket? Hacsek: Tartja a nehézség. Sajó: Annak a falon a helye. Direkt díszíti a szobát. Nálunk például úgy van, hogy egy kép, egy pallóska, egy kép, egy pallóska. A pallósok száma jelzi, hogy milyen régi a család. Hacsek: Akkor mi sokkal régebbi família vagyunk. Nálunk az úgy van, hogy: egy ágy, húsz pallóska, egy ágy harminc pallóska. Sajó: Érdekes. Én eddig nem tudtam, hogy maguk nemesek. Hacsek: Csak voltunk. Múlt hét óta már nem vagyunk. Sajó: Mi történt múlt héten? Hacsek: Ciánoztattunk. Sajó: Hogy a fene egye meg magát. Most jöttem rá, miről beszél!... Ide hallgasson Hacsek, akárhogy pukkad maga, az én feleségem az, egy előkelő nő. Tudja, milyen társaságban forog az? Hacsek: Az­ már olyan öreg, hogy annak a sírban kellene forogni, nem társaságokban. Sajó: A rászolgálja. Hacsek: Holnap bejön? GÚG : Tolsztoj nekem nem jelentette ki gőgösen a kezdő sze­­­gényeket írok! Most figyeljen, mert most jön az a rész, ahol a bika megunta az ugratást! Kovács meglátogatja lakásán Szabót. Meglepőd­ve látja, hogy Szabó fiatal lánya egy kisbabát szoptat. — Mi az? Szoptat a lányod? — kérdi. Szabó egykedvűen vállat von. — Ideje van, teje van. Miért ne szoptasson? A vendég megkérdi a pincértől: — Mondja, kérem, mit kellene tennem ahhoz, hogy kapjak itt egy pohár vizet?­­ Mire a pincér — Próbálja meg felgyújtani az éttermet. MAI LEÁNYKÉRÉS — Szeretném a leányát egy rövid időre feleségül Férjáram későn jön haza. Már az előszobában leveti a cipőjét. Kezébe fogva settenkedik befelé. Az asszony felébred és megkérdi: — Hány óra van? — Tíz — feleli a férj. . . Rendb­en is lenne minden, ha ebben a pillanatban nem kezdene étni az ingaóra. Néma csendben hallgatják, és az óra egyet üt. — De hiszen az óra egyet ütött, nem fizet — mondja harciasan a menyecske. — Hát mit akarsz? A nullát is üsse? A párizsi szálloda portása így szól az vendéghez: — Uram, ez híres ágy! Napóleon, Balzac és Goethe aludt benne! Az amerikai turista elcsodálkozik: — És hogyan fértek el hárman ebben a szűk ágyban?... *** 1­1 Hova, uram? — kérdezi a portás az ügyfelet a bankban. — A főpénztárost keresem. — A főpénztáros úr házon kívül van. — És mikor jön vissza? — Ezt nehezen tudnám megmondani. Holnap­után van a bírósági tárgyalása. , •*« Egy chicagói lapban a következő hirdetés jelent meg: Elrepült a papagájunk. Könnyen felismerhe­tő, mert ha azt mondják neki, hogy „drágám", azt feleli: „hagyjál békén! konkurrencia­­ — én mai tárgyú te- Keresztrejtvény Rejtvényünk vízsz. 14. és függ. 27. sz. sorában Petőfi Sándor egyik költeményé­nek két sorát találják. VÍZSZINTES: 1. USA állam. 8. Párharc. 14. Az idézet első része. 16. és ekkor. 17. Kártyajáték. 18. Japán hírügynökség. 19. Női becenév. 21. Dajka. 22. A negyedik dimenzió. 23. Santa .... kikötőváros Ka­liforniában. 24. Edzőtábor. 26. Nagyerejű. 27. Személyes névmás. 28. Forgatja. 30. Kézmérték. 31. Étkezéshez készíti az asz­talt. 32. Neves operaénekesnő volt (Anna). 34. Hajszín. 36. Időálló. .38. Savó egynemű betűi. 39. Számára. 41. Minőségellenőrző. 42. Két mutató névmás. 43. Angol sör. 44. Község Borsod megyében. 46. Értékesít­ő tájszóval. 47. Történelmi nagyságunk név­­jele. 48. Ingerlő. 50. Attila hun neve. 51. Híres, régi híd Velencében. 55. Férfiszép­ség. FÜGGŐLEGES: 1. Hegy Belgrád mellett. 2. Olasz kikötőváros, fürdőhely. 3. Orosz fői név. 4. Zadar régebbi neve. 5. A függ. 50. sz. fordítottja. 6. Bíztatás. 7. Tas be­tűi. 8. Az Operaház szólótáncosa volt (Ilona). 9. Hivatali helyiség. 10. Élősdi. 11. Dél-afrikai Köztársaság rövidítése. 11. AAAA! 13. Taszigál. 15. Vörösbor. 20. Idő­szaki. 22. Délnyugat-ázsiai ország. 24. ...­­fere. 25. Cselekedet. 26. Olyan mint a falevél. 27. Az idézet befejezése. 28. Sár­gásbarna szín. 29. Férfinév. 30. Tartozik. 31. Hajó része. 33. Angol egyetemi város. 35. Gyökérnövény. 37. Cremonai hegedű­­készítő család. 38. Ilyen takarmány pl. a széna. 40. Édesség. 42. Kétszeres olimpiai bajnok vívónőnk utónevének kezdőbetű­jével. 44. Ritka fa. 45. A tejgyártás mel­lékterméke. 46. Mint a 33. sz. sor. 48. Fo­hász. 49. Időgép. 50. Én — latinul. 51. Sir. 52. Juttat — tájszóval. 53. Hangtalan tűz! A 9. sz. rejtvény megfejtése: A végzet az akarót vezeti, a nem akarót hurcolja. Anekdoták híres emberekről Albert Einstein, a nagyszerű fizikus és matema­tikus, aki szabad idejében szívesen hegedülgetett, jó barátságban volt Artur Schnabellel, a híres zongora­­művésszel. Egyszer együtt kamarazenéltek, és Mozart egyik nehéz szonátáját játszották. Einstein mindunta­lan kiesett az ütemből. Schnabel idegeskedni kezdett és rászólt: — Nem jó, Albert, ne így! Egy, kettő, három, egy, kettő, három... Hát nem tudsz háromig számot­ A neves angol portréfestő, Sir Joshua Reynolds egy alkalommal egy operaénekesnőről készített port­rét. Megfigyelte, hogy modellje mindig természetelle­nesen csücsöríti a száját, hogy minél kisebbnek tűn­jék. Egyszer aztán Reynolds nem állhatta meg szó nélkül: — Ha úgy óhajtja nagyságos asszonyom, akár egyáltalán nem festek szájat a képre. * Agatha Christiet arról faggatták az újságírók, mikor találja ki azt a rengeteg gyilkosságot, amit könyveiben megír. — Mosogatás közben — felelte a hírneves detek­­tív-regényírónő. — Utálok mosogatni, és valahány­szor mosogatnom kell, oly düh fog el, hogy kedvet kapok gyilkolásra.* Alexander Humboldt német természettudós, a „Kozmosz” című világhírű tudományos mű szerzője, a világmindenségről írt tanulmányát olvasta fel, oly népes hallgatóság előtt, hogy sokan kiszorultak a te­remből. De még a bentlevők is alig tudták figyelem­mel kísérni a magasröptű előadást. A helyi lap tudó­sítója a rendkívül nívós előadásról írván imigyen go­noszkodott: " „...Végezetül meg kell jegyeznem, hogy a hallga­tóság nem fért a terembe, az előadás pedig nem fért a hallgatóság fejébe." Kovács késve érkezik a hangversenyre. —Már rég elkezdték? — kérdi a jegyszedőnőtől. — Most megy a IX. Szimfónia... — Úristen, akkor nagyon elkéstem!...

Next