Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-06-09 / 23. szám
6. oldal Nemrégiben szavaztak a filipino polgárok. Balról a második Ferdinand Marcos elnök, aki szintén szavazott — természetesen, saját pártjára. Ferdinand Marcos végét jelenti a filippino ellenzék előretörése? A filippino parlamenti választások végső eredményének összeszámolása még mindig folyamatban van, amikor e sorokat írjuk. A késlelkedés oka elsősorban az, hogy a filippino választási számlálás módszere sokkal bonyolultabb, mint a világ bármelyik más országáé, ezenkívül, az egyes területekről lassan érkeznek be a végső számadatok, a filippino közlekedési rendszer hagyományos elégtelensége következtében. Mindenekelőtt, emlékeztetnünk kell arra, hogy a választások kizárólagosan parlamenti képviselői választások voltak, Ferdinánd Marcos, a Fülöp Szigetek el-nökének a pozíciója ezúttal nem került terítékre. A filippino választási rendszer nem követi a klasszikus angol parlamenti választási rendszert, amelynek értelmében egy parlamenti választás egyúttal az államfő sikerét, vagy bukását is jelenti. Ugyanezt az alapelvet láthatjuk egyébként Franciaország esetében, ahol az elnök pozíciója független a parlamenti választásoktól és az elnök hatalma egyébként sokkal nagyobb, mint a miniszterelnöké. A filippino választásokon az eddigi számlálási adatok szerint az ellenzék sokkal jobb eredményt ért el, mint amilyen eredményt Marcos és a nyugati sajtó jövendölt. A Nemzetgyűlés 200 képviselői mandátuma közül az ellenzék korábban mindössze 14 képviselői mandátumot tartott birtokában. A legújabb adatok szerint az ellenzéknek máris 35 képviselői mandátuma van és további 30 szavazási körzetben vezet és szinte ezekben a szavazási körzetekben szinte teljesen bizonyos az ellenzéki győzelem. Annyi bizonyos, hogy az ellenzék nem jut majd parlamenti többséghez, de az is bizonyos, hogy Ferdinánd Marcosnak nem lesz könnyű dolga a jövőben a megerősödött parlamenti ellenzék következtében. Az ellenzék azzal vádolja a kormánypártot, hogy számos esetben, különösen a nagyvárosokban (a mezőgazdasági területeken erre kevesebb lehetőség volt) különböző trükkökkel meghamisította a számlálási eredményeket. Marcos tagadja ezt, az amerikai, angol és francia megfigyelők véletetlen azonban, hogy választási csalások is történtek. Ferdinánd Marcos bajban van. Ami Marcos problémáját okozza, az az ellenzék külföldről hazatért vezetőjének meggyilkolása. Az ellenzék azt állítja, hogy a hazatért ellenzéki politikust Ferdinand Marcos gyilkoltatta meg, Marcos ezt tagadja — egyre több jele mutatkozik annak, hogy Marcos nehezen fogja tudni tisztára mosni magát ebben a kérdésben. Jelenleg úgy tűnik, hogy a legközelebbi elnökválasztáson Ferdinánd Marcos veszíteni fog, mert nem sok lehetősége van a közhangulat megváltozására. menye: — A filippino válasz- mások viszonylagosan Hindu-mohamedán harcosok Indiában Reuter, angol hírszolgálati iroda levelezőjének jelentése szerint lehetetlen megállapítani, hogy melyik fél „kezdte el” a verekedést. Tény az, hogy a hivatalos jelentések szerint a véressé fajult harcokban 225 személy (férfiak, nők, gyerekek egyaránt) halt meg és valószínű, hogy ennél sokkal több és a hivatalos jelentések nem mondtak igazat. Az indiai kormány — mint a legtöbb esetben — tehetetlen volt. Az egyetlen, amit tudott tenni: Bhiwandiban, ebben a textilgyártó városban, amely közvetlenül Bombay mellett van, összesen 54 menekülttábort nyitottak meg, tekintettel arra, hogy a véres harcok és az egyes lakónegyedek felégetése következtében összesen 60,000 személy vált hajléktalanná — hinduk és mohamedánok, egyaránt. A kormány 31 menekülttábort tart fenn kizárólagosan a mohamedánok számára. Ez a körülmény újabb elégedetlenséget okozott a hinduk között, akik a menekülttáborok „arányos elosztását” (tehát 27-27) követelik a két vallás hajléktalanjai között. A United Press International nevű amerikai hírügynökség indiai iro,dájának kommentárja: — A hinduk és a mohamedánok közötti ellentét egyre inkább a katolikus és a protestáns írek közötti ellentét méreteire emlékeztet és ma már majdnem ugyanolyan állandó problémát jelent India számára, mint amilyen problémát az ír probléma jelent Anglia számára. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! India nemcsak a pakisztániakat gyűlöli (akik valójában indiaiak), hanem a legnagyobb probléma az, hogy Indián belül állandó a gyűlölködés hinduk és a mohamedánok között. A legutóbbi ellentét május 17-ikén robbant ki: a Bombayban lakó hinduk és mohamedánok kölcsönösen azzal vádolták egymást, hogy a másik fél „megsértette és megszentségtelenítette” vallásukat. A Andrei Sakharov ismét a világ érdeklődési központjában Andrei Sakharov, a szovjet hidrogénbomba megteremtője, aki a Nobel Békedíj egyik kitüntetettje és egyre határozottabban és nyíltabban száll szembe a szovjet diktatúrával, ismét a világérdeklődés központjába került. Sakharov, nemrégiben arra kérte az illetékes szovjet hatóságokat: engedjék meg, hogy felesége, Yelena Bonner, orvosi kezelés céljából egy időre külföldre utazzék. A szovjet külügyminisztérium a kérést elutasította és Sakharov ekkor éhségsztrájkot kezdett. A szovjet külügyminisztérium hivatalos kommentárja a nyugati újságírók számára: — A szovjet orvosok legalább olyan tehetségesek, mint bármelyik nyugati ország orvosai. Miért kellene Sakharov feleségének orvosi kezelés céljából Nyugatra utaznia? Meggyőződésünk, hogy Sakharovnak ez a kérése nem egyéb szovjet-ellenes propagandafogásnál. Ugyanekkor, a szovjet külügyminisztérium egyik magasrangú diplomatája, (aki, érthető ok miatt, neve elhallgatására kérte a riportereket) a következőket mondta a nyugati újságíróknak: — Az egész Sakharovügy nevetséges. Yelena Bonnert ki kellene engedni Nyugatra és azután nem kellene visszaengedni a Szovjetunióba. Valószínű, hogy Sakharov rövidesen utána menne és ezzel a lépéssel, ezzel az önkéntes hontalanítással, a Sakharov-probléma megoldódnék, mert Sakharov nem lenne itt, hogy továbbra is zavart keltsen éhségsztrájkjaival. Ha Sakharov itt marad, a probléma még egyszerűbb: a felesége iránti „áldozatkészsége" nevetségessé válnék. Az „Agence-France Presse” nevű francia hírügynökség kommentárja : „ A szovjet hatóságok igazi problémája azonban, mindezzel szemben, az, hogy a Szovjetunió semmit sem tud tenni Sakharov ellen, miután az egész világ állandó érdeklődéssel figyeli Andrei Sakharov és felesége sorsát. A szovjet hatóságok már eddig is elmentek a maximumig, amíg elmehettek: belső száműzetésre ítélték a Sakharov házaspárt. Yelena Bonner, Andrei Sakharov felesége, aki orvosi kezelés céljából szerene Nyugatra utazni, de a szovjet külügyminisztérium nem hajlandó erre engedélyt adni. Haitiban fellázadtak a brutalitás ellen Jean-Claude Duvalier, Francois „Papa Doc” Duvalier fia, 13 esztendővel ezelőtt, 1971-ben lett Haiti elnöke. Apjának örökös elnöki címét örökölte és ebben az időpontban sokan abban reménykedtek: Haiti, ha nem is a demokrácia, de valamiképpen a „szelídebb diktatúra” útjára lép. Ez a remény nem vált be. Haiti hírhedt kínzókamrái ma is működnek s a rendőrség ugyanolyan brutális, mint „Papa Doc” életében. Egy angol újságíró, aki két évet töltött a Szovjetunióban és majdnem másfél esztendőt Haitiben, ezt írta egyik beszámolójában: — Haitiben olyan szörnyű a helyzet, hogy ahhoz képest még a szovjet diktatúra is valóságos paradicsomnak tűnik. Jean-Claude „uralkodása” alatt néhány esetben kisebb jelentőségű tüntetések történtek a kegyetlen diktatúra ellen. Ennek az oka nem az volt, hogy Jean-Claude kegyetlenebb, mint apja volt (senki sem lehet kegyetlenebb Papa Doc-nál), hanem az, hogy Jean-Claude tehetségtelenebb, mint apja volt és nem képes a haitii polgárokat teljes mértékben kontrollálni. A közelmúltban azonban komoly lázadás tört ki Haiti Gonaives nevű, észak-nyugati városában. A lázadás közvetlen oka az volt, hogy a város rendőrsége véresre vert egy terhes aszszonyt, minden látható ok és indokolás nélkül. Az asszonyt ezután kórházba szállították, ahol két nap múlva belehalt sérüléseibe. Az incidensben résztvevő rendőrök ellen semmiféle eljárás nem indult. — Ilyesmi egyébként is elképzelhetetlen Haitiban. Ezután többezer főnyi tömeg tüntetett az utcákon a rendőri brutalitás ellen — és ami ennél sokkal fontosabb, Jean-Claude Duvalier ellen. A tömegből ilyen felkiáltások hangzottak: — Vesszen Jean-Claude, aki nem jobb, mint Papa Doc volt! A városi rendőrség azonnal reagált a „hihetetlen arcátlanságra”. (A kifejezés az elnöki palota szóvivőjétől származik.) A géppisztolyos rendőrök éjjel-nappal pásztázták az utcákat és emberekre rátámadtak, sőt a felvonuló tömegbe belelőttek. Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség jelentésének utolsó sorai: — Senki sem tudja, hogy valójában mennyi letartóztatás történt. Viszonylagosan, valószínűleg nem sok. A rendőrök a legtöbb esetben véresre verték az embereket a helyszínen és azután egyszerűen hazaküldték őket. Ez a lázadás nem jelenti még most Jean-Claude diktatúrájának a végét, de feltétlenül annak a jele, hogy a lázadások gyakoribbá válnak majd és Jean-Claude aligha lesz élete végéig Haiti „örökös elnöke”. A Kínai Népköztársaság és Vietnam között ismét kiújultak a határharcok. Ez a fénykép egy vietnami katonai egység felvonulását mutatja a kínai határ közelében A Gallup Közvéleménykutató Intézet a közelmúltban felmérést végzett arra vonatkozóan, hogy a kanadai polgárok mit tartanának egy új kormány (akár liberális, akár konzervatív) legfontosabb feladatának. A felmérés eredménye a a következő: a megkérdezettek 67 %-a szerint egy új kormánynak nem elsősorban a federális költségvetés deficitjének megszüntetése lesz a legfontosabb feladata, hanem a munkanélküliség enyhítése. (Jelenleg a federális költségvetési deficit 29,38 billió dollár, az inflációs áremelkedést is beleszámítva, a legmagasabb federális költségvetési deficit Kanada történetében.) A felmérésből az is kiderült, hogy azok, akik liberálisnak, vagy az NDP híveinek vallják magukat, általában fontosabbnak tartják a munkanélküliség enyhítését, ugyanekkor a konzervatívok többsége a federális költségvetés kiegyensúlyozását tartja egy új kormány legfontosabb feladatának. A Kanadai Statisztikai Hivatal szerint a rendelkezésre álló munkaerő 11,4 százaléka változatlanul munkanélküli. A munkanélküliséget elsősorban megszüntetni akarók száma a legmagasabb Quebecben volt, míg az úgynevezett ,,prairie provinciákban’ csupán a megkérdezettek 61 százaléka vélte ezt a legfontosabb kérdésnek. (Egy ilyen jellegű közvélemény kutatás minden húsz eset közül tizenkilencben négy százalékos pontosságú. — Szerk.) A Gallup Közvéleménykutató Intézet kommentárja: " Kétségtelen, hogy a kanadai polgárok távolabb esőnek érzik maguktól a költségvetési deficitet, mint a munkanélküliség problémáját. Annak ellenére, hogy egy kiegyensúlyozatlan föderális költségvetésnek súlyos következményei vannak egy ország polgárai számára, ez sokkal kevésbé tűnik gyakorlati kérdésnek az átlagpolgár szemében, mint a közvetlenül tapasztalható munkanélküliség. .. A kanadaiak többsége szerint a „kiegyensúlyozott költségvetés” nem a legfontosabb feladat A liberális támadása Vancouverban a közelmúltban az a hét liberális politikus, akiknek mindegyike a Liberális Párt vezetésének elnyerésére törekszik, nemrégiben együttes vitagyűlést tartott. A vitagyűlésen mindegyik aspiráns ismertette saját álláspontját. Érdekes módon, a hét aspiráns mindegyike élesen és határozottan támadta a bankokat. Az aspiránsok általános vádja az volt, hogy a bankok tönkreteszik a kis- és középvállalkozásokat és ezzel jelentős mértékben járulnak hozzá a munkanélküliséghez. John Roberts, alkalmaztatásügyi és bevándorlásügyi miniszter, véleménye: Rá kellene bírnunk a kanadai polgárokat arra, hogy ne helyezzenek el betétet azokban a bankokban, amelyeknek üzleti politikája nem támogatja a kis és középvállalatokat. John Turner: A bankok jelenlegi, központi hitelpolitikáját meg kellene szüntetni. Az egyes területi managereknek kellene dönteniük a hitelkérdésekben, mivel ők ismerik legjobban közvetlen ügyfeleiket. A hu ..-politika központosítása személytelen, káros és a legtöbb esetben nem is igazságos. Jean Chretien: A bankok hihetetlen gyorsasággal gazdagodnak meg, pénzügyi politikájuk képmutató és érzéketlen a mindennapi követelmények iránt. Eugene Wheelan, földművelésügyi miniszter, kommentárja: — A bankok kegyetlenek, állandóan fluktuáló kamatláb-számításuk tönkreteszi a kisembereket. Az átlagember tönkremegy a bankrendszer következtében, ugyanekkor a bankok hatalmas profitszázalékkal dolgoznak és meggazdagodnak. (Tekintettel arra, hogy Gerald Buvey, a Bane of Canada kormányzója, nem tartozik Brian Mulroney „kedvencei” közé, úgy tűnik, akár liberális, akár konzervatív lesz Kanada legközelebbi kormánya, Mr. Buveynek távoznia kell majd pozíciójából. ( Szerk.) aspiránsok a bankok ellen Miguel de la Madrid Hurtado, Mexikó új elnöke és Reagan elnök. De la Madrid egyáltalában nem bizonyult olyan engedelmesnek a Reagan adminisztráció közép- és latin-amerikai politikáját illetően, mint ahogyan azt elvárták tőle. De la Madrid Hurtado az amerikai képviselőház előtt tartott beszédében többek között a következőket mondotta: A demokráciának nem szabad a zsarnokság fegyvereit igénybe venni. A meggyőzés és a megértés mindig, magasabb rendű a fegyverek szavánál. (Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének a kommentárja: A mexikói elnök beszéde „bizonyos mértékben" kiábrándító volt.)