Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-09-22 / 38. szám
6. oldal A kanadai látogatás bizonyítja: a pápa abszolút konzervatív II. János Pál pápa az Ancienne-Lorette nemzetközi repülőtéren (Quebec City) érkezett először kanadai területre. Megérkezés alkalmával Jeanne Sauve, főkormányzó üdvözölte, aki többek között kijelentette : — Úgy üdvözöljük Önt, mint a béke és a szeretet zarándokát. Úgy üdvözöljük Önt, mint prófétát. A pápa részint francia, részint angol nyelven válaszolt az üdvözlésre. A későbbiek folyamán a pápa Quebecben, repülőgépe fedélzetén és Kanada más részeiben részletesen ismertette álláspontját és néhány nyilatkozatát alább közöljük: — A katolikus egyház gerincét a papok nőtlensége jelenti és ezen az alapvető követelményen nem vagyunk hajlandók változtatni. — A magzatelhajtás bűn és azt a római katolikus egyház sohasem hagyhatja jóvá. — Ne fogadjunk el olyan alapelvet, ame-lyet főként az úgyneve- zett „humanisták” hirdetnek és amelynek lényege : a hit és a kultúra összeegyeztethetetlen. Ez nem igaz. — Szeretném felhívni a fiatalok figyelmét arra: ne kövessék a kábítószerek és a szex csábítását. Mindez csupán „mesterséges Paradicsomba” vezet. Azok, akik kábítószert és szexuális élvezetet árusítanak, hazudnak a fiataloknak. A Paradicsomba nem lehet könynyen bejutni. — Amikor fiatalok és a magamhoz hasonló idősebb emberek találkoznak és barátok lesznek ez az igazi boldogság a Földön. (A pápa Montreálban mondta ezt, 2,500 gyerek előtt, akik soha nem látott kitörő örömmel ünnepelték.) A pápai látogatás csúcspontja, természetesen, a North York-i Downsviewben celebrált mise lesz, amelyet körülbelül másfél — kétmillió személy hallgat végig. II. János Pál pápa számos külföldi ura közül a kanadai látogatás lesz a leghoszszabb, összesen tizenkét napig tart. Érdekes, hogy a pápa ezúttal nem beszélt a nők szerepéről az egyházban és az élet egyéb területein. Az új kanadai képviselőháznak annyi nőtagja van, mint még soha ezelőtt Kanadában és talán ez az oka annak, hogy II. János Pál pápa, aki a politikai nüanszokra ügyel, ezúttal mellőzte a nő kérdést. Amikor megkoronázták, sokan arra számítottak, hogy I. János Pál úgynevezett liberális pápa lesz, hiszen egyike a legfiatalabb korban pápává választott katolikus főpapoknak. (Megválasztásakor mindössze hatvan esztendős volt.) A liberális kardinálisok azonban csalódtak: II. János Pál a modern idők egyik legkonzervatívabb pápája. A katolikus egyház struktúrájában az ő uralkodása alatt változás nem várható. A pápa tizenkét napot tölt Kanadában és igyekszik bebizonyítani, hogy az egy házban csak egy út járható, a másik út marxisták útja járhatatlan. Mi van a „Vörös Napóleon lemondása mögött... Moszkvai körökben Vörös Napóleonnak nevezték. Ez a különleges becenév korántsem jelenti azt, hogy annyi háborút és annyi csatát nyert, mint a francia Napóleon. Sőt, az igazság az, hogy egyetlen háborúja, az afganisztáni invázó, kétségtelen kudarc és a Kreml drága árat fizet ezért a háborúért, miután a költségek óriásiak. A „Vörös Napóleon” igazi neve Nicolai Ogarkov, korábban a szovjet haderő vezérkari főnöke volt és működésének jelentősége az, hogy a szovjet haderőt bevezette a computer korszakba, modernizáltak amellett, rendkívü ügyesen manőverezet a hadsereg és a Pár között. A szovjet hadsereg és a Kommunista Párt-aparátus közötti ellentét Yuri Andropov adminisztrációjának idején vált világossá: Csernyenko kormányzása alatt kétségtelenü folytatódott. Talán nem érdektelen felfigyelnünk arra, hogy Ogarkov lemondása pontosan egybeesik a koreai személyszállító repülőgép lelövésének egyéves évfordulójával A hivatalos szovjet hírügynökség, a TASS Iroda, azzal indokolja a lemondást, hogy Nicolai Ogarkov „új feladatot kapott”. Az új feladatot a TASS egyáltalában nem részletezi, tény viszont az, hogy Ogarkov egyszerűen eltűnt a színtérről. Ezenkívül mindazok, akik a Szovjetunió belső hatalmi felépítettségét és szerkezetét ismerik, tisztában vannak azzal, hogy mindenfajta „új feladat” csupán leminősítést jelenthet Ogarkov számára. Ogarkov a Szovjetunió első miniszterelnök helyettese és a szovjet hadsereg vezérkari főnöke volt. Ennél magasabb katonai pozíciót senki sem érhet el a Szovjetunióban. Számos jel mutat arra például, hogy egy évvel ezelőtt, Ogarkov parancsára, titkolta el a hadsereg vezetősége a Kommunista Párt központi bizottsága és a kormány előtt, hogy valójában mi történt a délkoreai repülőgéppel. Ennek következtében számos olyan hivatalos szovjet nyilatkozat jelent meg, amelyek mindegyikét később vissza kellett vonni. Ogarkov lemondatása azt látszik bizonyítani, hogy a Kommunista Párt központi bizottsága győzött a hadsereg ellen. A győzelem azonban számos jel szerint, pyrrhusi győzelem volt. Magán a Párton belül is folyik a harc és ennek egyik jelentős tényezője az életkor-probléma lesz, amikor elkövetkezik majd a Kreml falain belül az elkerülhetetlen hatalmi változás. Jelenleg még az aggastyánok vannak hatalmon: Csernyenko 73 éves, Gromiko kül-ügyminiszter 75, Dimitri Ustinov honvédelmi miniszter 76, Vladimir Crishin a moszkvai pártszervezet titkára 70, Nikolai Tikhonov miniszterelnök pedig 78 esztendős. Velük szemben azonban emelkedőben vannak a Politbüro fiatalabb tagjai: Mikhail Gorbacsev 53, (a szovjet hagyományokhoz viszonyítva valóságos csecsemő) és a 62 esztendős : Grigori Romanov. I Roy Medvedev, a világszerte ismert szovjet történész, akinél munkáit már régóta csak Nyugaton adják ki Andropov halála után a következőket írta: — A Kreml fiatalja, még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy Andropov halála után uralomra kerüljenek. Velük szemben az öregek, az „ideológiai szörnyetegek” győztek. A változás azonban nem várathat magára hosszú ideig. Ilya Gerol, szovjet újságíró, akit 1976-ban „hazafiatlan magatartása” miatt kiutasítottak a Szovjetunióból és azóta Vancouverben (Kanadában) él, így látja a jövőt. — Csernyenko halála után az úgynevezett fiatalok azonnal kezükbe veszik a kormányzást, amelyre már évek óta készülődnek: Gorbacsev lesz a Párt főtitkára és Romanov lesz a miniszterelnök. Gorbacsev célja egy különleges és bonyolult gazdasági reform-programmal az, hogy megakadályozza a Nyugat és a Szovjetunió közötti gazdasági és technológiai szakadék további mélyülését. Nyugatnak türelemmel kell várnia addig, amíg Csernyenko halála bekövetkezik. Ne tévedjünk: Gorbacsov nem demokrata, de ha a Kreml ura lesz, szükségképpen elkövetkezik egy reálisabb szovjet külpolitika Nyugatot, elsősorban Amerikát illetően. A hadseregnek mindebben nem lesz szerepe. Az öregek, az „ideológiai szörnyetegek”, megtették azt a szívességet az utánuk következő fiataloknak, hogy a Kreml fölényét biztosították a hadsereg felett. Most már csak arra kell várnunk, amíg Csernyenkó meghal és ez, hanyatló egészségi állapotára való tekintettel, rövidesen elkövetkezik. — A néhai Mao Cetung, aki sokkal intelligensebb volt, mint moszkvai kollégái és ezenkívül nagyszerű humorérzéke is volt, nemsokkal halála előtt kijelentette: — Tudom, hogy rövidesen meghalok és Marxban megdicsőülve fogom örök álomra hajtani fáradt fejemet. — Csernyenko és a Kreml aggastyánjai számára rövidesen elkövetkezik a Marxban való „megdicsőülés” állapota és ezután egy új korszak következik el Moszkvában. A korszak nem lesz demokratikus, de új és külpolitikailag és gazdaságilag reálisabb lesz, mint a jelenlegi. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Az amerikai választási kampány során Walter Mondale kijelentette a University of Illinois campusán: Az igazi intellektuelek nem szavazhatnak Reaganra. A „Kétfejű Sárkány” elindult izraeli útjára Izraelben, végülis, megalakult az új, nemzeti egységkormány, a Munka Párt és a Likud Tömb koalíciójával. Shimon Peres, a Munka Párt vezetője, végülis megkapta pártja központi bizottságának hozzájárulását a különleges kormányhoz. A Párt központi bizottsága, négy órai, nem egyszer szenvedélyes vita után, 394 szavazattal 196 szavazat (198) ellenében megadta Peresnek az engedélyt a nemzeti egységkormány megalakításához. Peres legdöntőbb érve a következő volt: " Amennyiben önök lehetetlenné teszik a nemzeti egységkormány megalakítását, nem marad más hátra, mint egy új választás. Tekintettel arra, hogy legutóbbi győzelmünk csak hajszálnyi volt (három képviselői mandátum), könnyen lehetséges, hogy egy választáson a Likud koalíció győzne az utána alakítaná meg az új kormányt. Yitzhak Shamir pártja, a Herut Párt, amely a Likud koalíció legnagyobb frakciója, úgyszólván vita nélkül hozzájárult a nemzeti egységkormány megalakításához. Shimon Peres bemutatta kormányát a parlamentnek. Huszonöt hónapon keresztül ő lesz a miniszterelnök, ebben az időszakban Shamir lesz a helyettes miniszterelnök és külügyminiszter. Huszonöt hónap után, a szerepek megcserélődnek, a törvényhozás második huszonöt hónapjainak a tartamára. A megegyezést rendkívül éles belső harc előzte meg a Munka Pártban és néhány napig úgy tűnt, hogy a nemzeti egységkormány megalakítása lehetetlen lesz. A Munka Párt baloldali frakciója, az úgynevezett „Mapam” ugyanis azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a Munkapártot. Victor Shem-Tov, a Mapam főtitkára, a következőkkel indokolta szándékát az Associated Press nevű amerikai hírügynökség jeruzsálemi irodavezetője előtt. Shamir javasolta, amibe Peres beleegyezett, hogy az új kormány kereskedelmi és iparügyi minisztere Ariel Sharon legyen. (Sharon korábban Izrael honvédelmi minisztere volt és 1983-ban lemondásra kényszerítették, amikor egy politikailag független bizottság úgy döntött, hogy Sharont „közvetett felelősség” terheli azért, hogy 1982 szeptemberében a libanoni keresztény falangisták tömegmészárlást hajtottak végre két beiruti menekülttáborban. ( Szerk.) — Sharon jelentős pozíciója a kabinetben gyakorlatilag azt jelenti, hogy ez az ember egy nap Izrael miniszterelnöke lehet és ezt károsnak tartjuk, valamint károsnak tartjuk bármiféle részvételét is a közéletben. A Mapam kiválása a Munka Pártból azt jelentette volna, hogy a Munka Párt 44 parlamenti képviselőjének a száma 37-re csökkent volna, a Likud Tömb 41 képviselőjével szemben. Ilyen körülmények között, a Likud Tömb aligha lett volna hajlandó, előnyös pozícióját feláldozva, nemzeti egységkormányt alakítani a Munka Párttal és nyilvánvalóan új választásra került volna sor. A Mapam frakció azonban, végülis, úgy döntött, hogy nem hagyja el a Munka Pártot. Victor Shem-Tov meglehetősen keserű zárónyilatkozata az újságírók előtt, így hangzott: " Ez a különös kormány valóságos szörnyeteg lesz, két fejjel és mindegyik fej képes lesz a másik fej döntését megvétózni. Ez a kormány nem más, mint egy — Kétfejű Sárkány — állapították meg. Az amerikai választási kampány során Ronald Reagan kijelentette: A va . P ... elválaszthatatlan. Megjegyzése heves vitát váltott ki a republikánusok és a soraiban egyaránt. Turner helytelenül értékelte Mulroneyt — Mr. Turner kezdettől fogva rendkívül alacsony színvonalú politikai ellenfélnek tekintette Mulroneyt, akit korábban csupán, mint üzletembert ismert. Kiderült azonban, hogy Brian Mulroney — tanulékony és ezt be is bizonyította. — A Liberális Párt rendezetlenül, határozatlanul és tervszerűtlenül indult a választási kampányba. A konzervatívok sorai rendezettek voltak, a konzervatív politikai álláspont egységes volt, a Progresszív Konzervatív Párton belül — szemben a Liberális Párttal — nem voltak egymással szembenálló politikai frakciók. — Talán nem érdektelen most visszaemlékeznünk arra, hogy 1979-ben egy úgynevezett „ellenzéki csoport” a liberális párt hivatalos irányvonalának a megváltoztatását kívánta. A „palotaforradalmat” azonban elfojtotta az 1980-as választás, amikor Pierre Trudeau parlamenti többséget kapott. Ezután a Liberális Párt a gyakorlatban megszűnt létezni, egyedül Pierre Trudeau maradt, Liberális Párt, szervezetten és egységesen nem létezett. A Liberális Párt egységes, világos politikai program nélkül indult egy olyan választásba, amelynek már kezdete előtt is a szavazók többsége elhatározta, hogy elérkezett a változás ideje. (A fent közölt elemzés Mr. Jeffrey Simpson véleménye. Az elemzés magyar nyelvre fodított részletei a lehető legpontosabban tükrözik az angol eredetit. Az alcímek tőlünk száz- A Liberális Párt fejfájára... Az elmúlt választást mindegyik kanadai újság részletesen elemezte. A legérdekesebb és a legalaposabb elemzést azonban — véleményünk szerint — Jeffrey Simpson, a torontói „The Globe and Mail” nevű napilap politikai hírmagyarázója végezte. Elemzése túlságosan hosszú ahhoz, hogy teljes egészében közölni tudjuk lapunkban. Elemzésének lényegesebb részei a következők: — A Liberális Párt, amely legsúlyosabb vereségét szenvedte a közelmúltban Kanada történetében, az utóbbi néhány esztendőben sokkal inkább túlméretezett illúzió, mint hatékony politikai párt volt. Amikor végülis, egy fegyelmezett és intelligens politikus próbára tette, a Liberális Párt egyszerűen összemlott, politikai zavarossága és a belső ellentétek következtében. Most következnek majd belső számadás évei. Olyan kérdésekre kell majd válaszolniuk a liberális vezetőknek, amely kérdéseket már évekkel ezelőtt kellett volna feltenniük — önmaguk számára. — Az első kérdés, feltétlenül a rendkívül tehetségtelenül megszervezett és lefolytatottálasztási kampány lesz. Ennek teljes megértéséhez a liberálisoknak vissza kell menniük a legutóbbi vezető-választó kampányhoz, amely Pierre Trudeau lemondásának volt a következménye. Kétségtelen, hogy a delegátusok tévedtek, amikor azt hitték, hogy John Turner megmentheti a pártot. A kutatásnak azonban ennél messzebbre kell visszanyúlnia... vissza kell nyúlnia a Trudeau érára. Trudeau eltűrte és megengedte, hogy a Liberális Párt - UClOU Ulgdliuaduja elsatnyuljon. Liberális Párt már régóta nem volt — csupán Pierre Trudeau volt. Trudeaut nem érdekelte, hogy a Liberális Párt négy nyugati provinciában impotens lett. Trudeau túlságosan hosszú ideig maradt hivatalában, utódjának ezáltal csupán korlátozott lehetőségeket hagyva az elkövetkező választásra. — Annak ellenére, hogy egyesek John Turnert okolják a vereségért, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy Mr. Turner súlyos hátránnyal indult a választási küzdelembe: a konzervatívok népszerűségi százaléka már kezdetben is sokkal magasabb volt, mint a liberálisoké. Letagadhatatlan tény azonban, hogy Mr. Turner úgyszólván minden egyes stratégiai és taktikai döntésében tévedett. Ámbár a párt vezető-választó konvencióján sikeres volt, győzelme nem gyújtott tüzeket saját pártjában sem. Úgy láttam akkor és ma is úgy látom, hogy inkább Jean Chretien dobogtatta meg igazán a szíveket, de nem tudott elegendő számú delegátust összeszedni a győzelemhez. — Mr. Turner korai választást tartott, holott a Liberális Párt belső organizációja romokban hevert, — mondja a tudósító. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Duarte, El izgalom mentes volt'A fenti fénykép «Salvadd etock SS látogatott