Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-02-11 / 6. szám

6. oldal A Kínai Népköztársaságban széleskörű bűnözés elleni kormány­kampány kezdődött, amelynek során már eddig is legalább százezer személyt tartóztattak le és körülbelül ötezer személyt végeztek ki. A kivégzések — elrettentő például — a nyilvánosság előtt történnek. Újabban a pekingiek legnépszerűbb szórakozása a tömegkivégzés. A két fénykép tizenkét személy kivégzését mutatja. Mindegyiküket gyilkossággal, nemi erőszakkal, vagy lopással vádolták. A bírósági tárgyalás nem egészen egy óra hosszat tartott, ezután félóra múlva mindegyik elítéltet kivégezték. Az izraeli koalíciós kormány kötéltánca Az izraeli kormány tárcanélküli minisztere, Mordechai Ben-Porat, a közelmúltban lemondott és lemondását azzal in­dokolta, hogy nem ért egyet a kormány politi­kájával. Mr. Mordechai Ben-Porat lemondó le­velében felsorolta, hogy mi az, amivel nem ért egyet Yitzhak Shamir miniszterelnökkel. A lemondott miniszter ellenzi a kormány liba­noni politikáját, ellenzi a miniszterelnök gazda­sági és pénzügyi politi­káját és nem helyesli, hogy Mr. Shamir akkor, amikor kormányát, a Li­kud koalíció újabb kabi­netjét megalakította, visszautasította a Mun­ka Pártnak azt a javas­latát, hogy az ellenzék­kel (tehát a Munka Párt­tal) együtt széleskörű nemzeti koalíciós kor­mányt alakítson. Annak ellenére, hogy Ben-Porat továbbra is megtartja képviselői székét a Knessetben, az izraeli parlamentben, kiválása a húsz tagú kor­mányból és a miniszter­­elnökkel történt nyílt szembefordulása azt je­lenti, hogy Mr. Shamir a jövőben nem számíthat szavazatára. — Ezentúl kizáróla­gosan lelkiismeretre hallgatva fogok szavaz­ni — írta a miniszterel­nökhöz intézett lemondó levelében Mordechai Ben-Porat. A tárcanélküli minisz­ter lemondása még bi­zonytalanabbá tette a Likud kormány­koalíció helyzetét a Knessetben, mint amilyen az már kezdettől fogva. A 120 tagú izraeli képviselő­házban a Likud koalíció­nak a miniszter lemon­dása előtt 8 tagú többsé­ge (64-56) volt. A lemon­dás előtt három nappal a koalíció éppen csak túl­élt egy bizalmi szava­zást a parlamentben 62-56 szavazat arány­ban. A két szavazat vesz­teséget az okozta, hogy a koalíció két képviselő­je nem jelent meg a Knessetben a szavazás alkalmával. Egyikük Menachem Bégin, egy­kori miniszterelnök, volt aki hanyatló egész­ségi állapotával indokol­ta távolmaradását. Ér­demes egyébként meg­jegyezni, hogy Mor­dechai Ben-Porat az első izraeli miniszter, aki kivált Yitzhak Shamir három és fél hónappal ezelőtt megalakított koalíciós kormányából. Mr. Shamir helyzete külpolitikai vonalon sem alakult kedvezően: nem­régiben Izraelben járt hivatalos látogatáson Helmut Kohl, nyugat­német kancellár. A Kohl-Shamir megbeszé­lésen az izraeli minisz­terelnök olyan ígéretre s­­erette volna rábírni a nyugat-német kancel­lárt, hogy Nyugat-Né­­metország semmiféle fegyvert és hadfelszere­lést nem fog szállítani Izrael arab ellenségei­nek — elsősorban Szaudi Arábiának. Herr Kohl azonban nem volt haj­landó ilyen ígéretre és a távozása előtti jeru­­zsálemi sajtóértekezle­ten kijelentette: — A Szaudi Arábiá­nak esetleg szállítandó fegyverekről még nem döntött a Bundestag (a nyugat-német parla­ment), de kétségtelenül nincs kizárva, hogy szál­lítani fogunk fegyvere­ket és hadfelszerelési cikkeket Szaúdi Arábiá­nak. A Kohl—Shamir meg­beszélésen a nyugat­német kancellár állás­pontja ez volt: Izrael­nek nem szabad a náci vészkorszakot felhasz­nálnia arra, hogy Bonnt bizonyos politikai kérdé­sekben befolyásolja. Az izraeli miniszterelnök véleményének összege­zése: „Nyugat-Német­­országnak különleges morális erkölcsi kötele­zettsége az, hogy lehe­tetlenné tegye nyugat­német fegyverek alkal­mazását bárhol a vilá­gon a zsidó állam ellen.” Sajtó­ korlátozásokkal­­ a sajtó­szabadságért Jakartában (Indoné­zia) a közelmúltban ér­tekezletet tartottak az úgynevezett politikailag semleges ország sajtó és propaganda miniszte­rei. (Annak ellenére, hogy ezek az országok politikailag semleges­nek mondják magukat, a letagadhatatlan tény az, hogy többségük ha­tározottan baloldali. Az egyik „politikailag sem­leges” ország például Jugoszlávia, amely kommunizmusát függet­lennek nevezi ugyan a Szovjetuniótól, de min­den UN szavazás alkal­mával a Szovjetunió mellett szavaz. ( Szerk.) A politikailag semle­ges országok sajtó és propaganda miniszterei a különleges értekezle­ten a következő különle­ges határozatot hozták: — A nyugati sajtó új­ságírói általában elfo­gultak a nem-kapitalista országokból származó híradásaikban. Ezért te­hát, a sajtószabadság és a tárgyilagos hírközlés érdekében bizonyos megszorításokra kell őket kényszeríten. Hi­vatalosan ellenőrizni kell külföldre továbbí­tott híranyagokat és kö­telezni kell őket arra, hogy „Izrael” helyett ezt a meghatározást használják. A Fajgyű­lölő Cionista Ország. A ha­tározathoz aligha kell kommentárt fűznünk. A Vatikán a politika reflektor-fényében A Vatikán a közel­múltban, érdekes mó­don, hirtelen­ül a nem­zetközi politika reflek­tor-fényébe került. Az egyik hír arról számolt be, hogy az olasz képvi­selőház megszavazta a kormány javaslatát, amelynek értelmében Olaszország változtatni akar az 1929-es konkor­dátumon, amelyet an­nak idején a pápa és Be­nito Mussolini írt alá. A változtatás lényege az olasz kormány javaslata és a parlament határoz­­zata értelmében a követ­kező lenne: Olaszországban meg­szüntetik a katoliciz­mus hivatalos államval­lás jellegét. (Az olasz kormány ezzel a javas­lattal nyilvánvalóan a korszerű demokráciák sorába kívánta emelni Olaszországot. A „mo­dern demokráciák” egyikében sincs ma már hivatalos államvallás, az egyetlen kivétel Ang­lia, ahol hivatalos „ál­lamvallás” továbbra is az anglikán egyház, amelynek feje a minden­kori uralkodó.) A másik javaslat: Az olasz kor­mány (és az olasz parla­ment) meg akarja szün­tetni Róma „Szent Vá­ros” jellegét. A máso­dik javaslat szükség­képpen következik az el­sőből: amennyiben nem lenne hivatalos állami vallás a katolicizmus Olaszországban, nincs értelme annak, hogy Ró­mát továbbra is Szent Városnak nevezzék, mi­vel ennek az elnevezés­nek kizárólagos és hiva­talos magyarázata az, hogy Szent Péter utóda, a mindenkori pápa (aki egyébként Róma püspö­ke is) Rómában lakik. Amikor, ezeket a soro­kat írjuk, a Vatikán még nem válaszolt az olasz parlamenti határozatra. Amennyiben a javaslat­tal egyetért, az új tör­vényt Olaszország és a Vatikán megbízottai még februárban aláír­ják és ezzel megszűnik az 1929-es konkordá­tum érvénye. Az olasz kormány hangsúlyozta: amennyiben a Vatikán nem hajlandó az aláírás­ra, Olaszország egyelő­re nem fogja egyolda­lúan kierőszakolni a vál­tozást. A másik hír a New York Times szerint: Az amerikai külügyminisz­­tériu­m a­­közelmúltban nyilvánosságra hozott néhány olyan dokumen­tumot, amelyek minded­dig hivatalosan titkos­nak voltak minősítve. Az egyik ilyen doku­mentum, amelynek dá­tuma 1947, a következő­ket állítja: A Második Világháború befejezése után a Vatikán segítsé­get nyújtott abban, hogy egykori fasiszta mene­dékjogot találhassanak az Egyesült Államok­ban, függetlenül egyko­ri politikai meggyőző­désüktől és szerepüktől. Az egyetlen követelmény az volt — állítja az ame­­rikai State Department dokumentuma, — hogy az illető személy katoli­kus legyen. A közlés utáni máso­dik napon, a Vatikán hi­vatalos lapja, a L’Osser­­vatore Romano, vezér­cikkben válaszolt a hír­re. A vezércikk lényege:. Mindebből egyetlen szó sem igaz, a Vatikán so­hasem vett részt „náci­mentő” tevékenységben és a New York Times­­ben megjelent cikk csu­pán a lap általános kato­likus-ellenes magatar­tását tükrözi. A libanoni Amerikai Egyetemet állandóan keresztény falangista katonák őrzik, amióta az egyetem amerikai elnökét ismeretlen tettesek meggyilkolták. Rev. Jackson bajban van az arab támogatás miatt Az amerikai Demok­rata Párt nyolc elnök­­jelölti aspiránsainak egyike Rev. Jesse Jack­­son, aki valamikor a né­hai Dr. Martin Luther King munkatársa volt, mindaddig, amíg Dr. King el nem távolította őt Civil Rights csoport­jából. Ezután Rev. Jesse Jackson, baptista fun­damentalista lelkész, megalapította saját Ci­vil Rights csoportját, ez­zel az elnevezéssel: PUSH Foundation. Ennek a csoportnak az élén működött, mindad­dig, hivatalosan be nem jelentette, hogy pályá­zik a Demokrata Párt el­nökjelöltségére. Ezután megszüntette a csoport­tal való kapcsolatát. Helyzete az elnökje­löltségért folyó küzde­lemben különlegesen sa­játságos. Annak ellené­re, hogy semmiképpen sem remélheti azt, hogy a Demokrata Párt el­nök­jelöltje lesz, kétség­telenül jelentős számú­­ szavazatot vehet el a de­mokrata aspiránsok leg­esélyesebbjétől, Walter Mondalétól. A közelmúltban azon­ban olyan váratlan fej­lemény történt, amely esetleg kedvezőtleneb­bé, vagy még kedvezőb­bé teszi Rev. Jackson politikai küzdelmét. A New York Times nevű napilap közölte, hogy a „PUSH Foundation” 1978 és 1981 között ösz­­szesen százezer dollár­nyi támogatást kapott az Arab Ligától. Ez volt az az időszak, amikor Rev. Jackson az általa alapí­tott Civil Rights szerve­zet vezetője volt. Ez a hír­ nyilvánvaló­an azt eredményezi, hogy Rev. Jackson nem szá­míthat az amerikai zsidó szervezetek támoga­tására, akikre egyéb­ként sem számíthatott és esetleg elveszti a ke­resztény fundamenta­lista néger szekták tá­mogatását is­. Ezek a szervezetek ugyanis — vallási meggyőződésük­höz híven — többnyire Izrael-barátok és arab­ellenesek. 4 . Az amerikai Demokrata Párt elnökjelölti aspiránsainak első nyilvános vitája New Hampshire államban (ahol a hagyományoknak megfelelően, az első elnökjelölti előválasztásokat fogják tartani) heves szó­csatával végződött Walter Mondale és John Glenn között. Mr. Mondale vezet népszerűségi százalékban, Mr. Glenn a második. A baloldali kép Mondale, a jobboldali kép Glenn. A modern Monte Cristo levele a börtönből... George Papadopoulos, ezredes, egykori görög diktátor, aki jelenleg életfogytiglani börtön­­büntetését szolgálja az athéni, Koryddalos Bör­tönben, a közelmúltban, egyik látogatója útján, levelet csempészett ki és levelét a görög újságok azonnal közölték. Papadopoulos azt ál­lítja levelében, hogy el­érkezett az idő egy új, jobboldali görög politi­kai párt megalakítására és ő maga elhatározta, hogy ezt a feladatot ma­gára vállalja és az új politikai pártot egyelő­re a börtönből fogja irá­­nyítani.­­ Az ország politikai és gazdasági hanyatlása nyilvánvaló és elhatá­roztam, hogy ennek a fo­lyamatnak véget vetek — írta levelében az egy­kori görög vezér. Mr. Papadopoulos nem részletezi levelé­ben, hogy miképpen lát­ja lehetségesnek egy el­lenzéki politikai mozga­lom irányítását a bör­tönből. A miniszterelnö­ki sajtóosztály szóvivő­jének a kommentárja: — A Koryddalos Bör­tönből kicsempészett le­velet olvastuk és az egész ügyet nevetséges­nek tekintjük. George Papadopoulos már öreg­ember és nyilvánvalóan elvesztette a valóság iránti érzékét. Gon­­doskodni fogunk arról, hogy, ez a nevetséges­­kí­sérlet továbbra is kísér­let maradjon és biztosít­hatom önöket, hogy Pa­­pandopoulos ezredes nem lesz új Monte Cris­to. 1984 Amerikában a terrorizmus éve E héttől kezdve az ösz­­szes elnökségre pályázó kandidátust a titkos­szol­gálat tagjai őrzik, egé­szen addig amíg be nem következik a választás. Jesse Jackson a fekete tiszteletes, az­ egyik kan­didátus ugyanis fenye­gető leveleket kapott és ezt a figyelmeztetést az amerikai hatóságok na­gyon is komolyan vet­ték. Az elnökjelöltek szállodai szállásait mos­tantól fogva elektroni­kus úton ellenőrzik, a helyi kórházak felé való leggyorsabb utat, min­denütt gondosan kijelö­lik. • A Reagan merénylet­ből a titkos­szolgálat a­ következő tanulságokat vonta le: Készülj fel az elkép­zelhetetlenre! Minden pillanatban várd azt, hogy valami szörnyűség történik! Tavaly április óta az FBI lefogja mindazokat akik az elnök vagy el­nökjelöltek életét fenye­getik. De 125 személyt, aki ilyen fenyegetést küldött a vezetők címére mind­eddig nem sikerült felfe­dezni, ők továbbra is bújkálnak valahol. Az elnökjelöltek soka­sága lesz 1984-ben a ter­roristák egyik célpont­ja. A második nagyon va­lószínű célpont a los an­gelesi olimpiai játékok és ezeknek megszakítá­sa, valamint a különböző nemzetiségű atléták le­mészárlása, amint tör­tént ez Münchenben 1972-ben. Jugoszlávia és Egyiptom Sihanuk herceget ismeri el Kambodzsa törvényes urának korábbi kambodzsai államfő, majd még előbb Kambodzsa kirá­lya, Norodom Sihanuk herceg, aki ellenkor­mányt alakított a Tay határ közelében lévő kambodzsai dzsungel borította területen (ko­alíciós ellenkormányt, amelyben a Khmer Ro­uge nevű Kína-barát kambodzsai kommunis­ták is résztvesznek!) — Jugoszlávia és Egyip­tom támogatásával gya­rapodott ezen a héten. Eddig összesen 8 ál­lam ismerte el Sihanu­­kot Kambodzsa vezető­jeként, szemben a viet­nami kommunisták megszállása óta Kam­bodzsára kényszerített és a fővárosban Khom Phen-ben működő báb­kormánnyal szemben. A herceg, aki a fran­cia gyarmati időkben ki­rálya volt Kambodzsá­nak, most hazafias ellen­állási mozgalmat vezet és újabban titkos rádió­­állomáson sugároz a megszállott Kambod­zsába. Hétszáz lengyel turista ottragadt Nyugat-Németországban A hamburgi hatósá­gok szerint a tavalyi esztendő folyamán 700 lengyel akiknek jóré­sze a lengyel kompha­jón, a Rogalin­on érke­zett Zubek-Travemün­­débe, menedékjogot kért és Nyugat-Német­­országban maradt. A Rogalin 400 utast szállít fedélzetén és né­ha utasainak 20 %-a a hazatérés helyett a sza­­badságot választja. A Stefan Báthory ne­­­vű lengyel utasszállító hajó karácsony­kori ki­rándulásáról 36 utasa nem tért vissza Lengyel­­országba.

Next