Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-05-05 / 18. szám

Lassan gyógyuló — halálos sebeink (A megíratlan idő...) Hajnal László Gábor A következő csoportosítás is eltérő „súlyú”. Bán (Rotmayer) Antalra ma már kevesen emlékeznek, aki az SzDP tagjaként 1945. júniusában iparügyi miniszter lett, így nemcsak előkészítője, hanem végrehajtója volt a gyárak, bányák államosításá­nak és őszintén hitt a tervgazdálkodásban. Első külföldi útja a Szovjetunióba vezetett, ahol (Gerő Ernővel) 1945. augusztusában aláírta az első szov­jet—magyar kereskedelmi egyezményt, misze­rint: 30 millió dollár értékben az oroszok gyapotot, gyapjút, érceket szállítanak, s ezt a magyarok bér­munkával, mezőgazdasági termékekkel honorál­ják.29 Érdekes, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány­párton kívüli és a Kisgazdapárt tagjai ezt ellenezték, s még azt is kétségbe vonták. Gerő Ernőnek (Kereskedelmi­ és Közlekedésügyi mi­niszter volt) van-e joga ilyen szerződést aláírni.30 Az SzDP-n belül 1947-ben a baloldal egyre jobban követelte, hogy egyesüljenek a kommunistákkal, de ezt Bán ellenezte, ezért az MKP támadni kezd­te az­ Iparügyi Minisztériumot. Valójában ő volt a célpont, s 1948. februárjában nem látott más meg­oldást, mint elhagyni az országot. Az emigráció­ban még megalakította az SzDP külföldi képvise­letét, s ezt a COMISCO (Nemzetközi Szocialista Konferencia Bizottság) felvette tagjainak sorába, de 1951-ig, haláláig nem ért el komolyabb ered­ményeket. Az életét felvázoló írás így fejeződik be: „Szembekerült nemcsak a kommunista világmoz­galommal, hanem a baloldali szociáldemokratákkal is. Meghasonlása és pálfordulása ellenére sem feled­kezhetünk meg azonban a népi demokratikus átala­kulásban, az újjáépítésben, a tőkés magántulajdon kisajátításában, a két munkáspárt akcióegységében játszott pozitív szerepéről.”3­ A folyóiratban társául passzízott Dobi Istvánról viszont még ma is legendák keringenek. (Főleg az alkohol szeretete és kártyaszenvedélye miatt!) Az igazi szegénységből jutott el az Elnöki Tanács el­nökének tisztébe. Mondják róla, hogy elvtelen, op­portunista és karrierista volt. Tény, hogy az SzDP- ből átlépett a Kisgazdákhoz, majd onnét a kommu­nistákhoz. Amikor a négy nagy párt megegyezése alapján 1945. november 15-én új koalíciós kormány alakult, államminiszterré nevezték ki, s 1946. feb­ruárjában a földművelésügyi miniszter tárcáját kapta.32 Amikor Nagy Ferenc nem tért vissza Svájc­ból, a Kisgazdapárt megüresedett elnöki székét is Dobinak adták. Ide-oda lépegetését, iszákosságát hősivé avatják, árulásaira az a magyarázat, hogy mindig a „néphez való hűség vezette”.33 A róla szóló cikkben azonban hiába keressük a forradalom leve­rése után megjelent nyilatkozatát: „Ha ország-világ jogszerűnek ismeri el Nagy Imre megbizatását,ugyanazon szempontok alapján tör­vényesnek é­­ hivatalosnak kell elismerni a Kádár­kormány kinevezését is. Mindkettőt az Elnöki Ta­nács nevében én írtam alá... Ahogy Nagy Imre fel­bontotta a Varsói Szerződést és a nyugati imperia­lista hatalmakhoz fordult segítségért, habozás nélkül ellenjegyeztem az Elnöki Tanács nevében Nagy Imre kormányának felmentését és a Kádár-kormány ki­nevezését.”34 A képek felrajzolásakor, de kizárólag az emig­ránsok esetében gyakoriak az anekdoták, pletykák. Kovács Imréről azt állítják, hogy: „Igen becsvágyó és hiú ember volt. Roppant megnyerő külseje és mo­dora miatt mindenütt szívesen látták, otthonosan mozgott a főúri szalonokban és Karády Katalin kö­reiben is.”36 Ám ő ellenállt a kísértésnek, s ezért ide-oda csapongva támadják, kihangsúlyozva, hogy fantaszta és mindvégig megmaradt az emig­ráció jobboldalán, zászlajára a szovjetellenesség jelszavai voltak írva. Röviddel ezelőt említettük a párosítások — lát­szólagos — logikátlanságát. Ám aki ismeri a ma­gyarországi lapok szerkesztési módszereit, az a kapkodásból képes kikövetkeztetni a mögöttes szándékot. Amikor Rajk László és Révai József életútjáról külön-külön számban olvastunk, egy pillanat alatt világos lett minden. Ha ugyanis en­nek a két kommunistának pályafutását összerak­ják, s reálisan bemutatják, hová vezet a párthű­­ség, a diktatúra kiszolgálása, az eredmény döbbe­netes és riasztó lenne. Mindketten értelmiségiek voltak, a két világháború között ültek elveikért, s 1945. után a hatalomért küzdő MKP élcsapatá­hoz tartoztak. És ezért mi a hála? Rajkot 1949. október 15-én kivégezték. Az őt bemutató cikk szer­zője megkérdőjelezi, hogy elhangzott olyan ígéret, miszerint, ha vállalja a koncepciós per fővádlott­­jának szerepét, nem kell meghalnia. „Ezt a felté­telezést semmiféle dokumentum nem bizonyítja!” — jelenti ki.32 Csak az a baj, hogy folyóiratban egyet­len forrást sem jelöltek meg, aminek alapján a dol­gozat készült, így joggal gondolhatunk arra, hogy dokumentumok aktaszám vannak — s miért ne len­nének? !, — de nem hozzák nyilvánosságra, mert néhány, még most is hatalmon lévő politikusnak kellemetlen lenne a szennyes teregetése. Az viszont már szinte nevetséges, ahogy Rajk életrajzából minden olyan adatot kínos pedantéri­ával kigyomlálnák, amely ártana a kommunista mártír emlékének. Nem említik, hogy egyik test­vére, Endre, a nyilas párt képviselője volt, s ami­kor Lászlót 1944-ben letartóztatták, bátyja közben­járására engedték ki a börtönből. Ezért cserében 1945. után László mentette meg Endrét a felakasz­tástól. 33 Rajk ártatlanságát nem győzik hangsúlyoz­ni, kivégzéséért Rákosit, Péter Gábort és Farkas Mihályt teszik felelőssé. A hazai lapokban mostan­ság időről-időre megjelenik valamiféle emlék­elemzés, gáncsnélküli lovagnak mutatva be azt, akiről a főtárgyaláson úgy beszéltek, hogy „kraj­­cáros rendőrspicli”, „hazaáruló bandafőnök”, „a külföldi imperialisták cselédje” 33 Révai József — ellentétben Rajkkal — az ideo­lógia területén töltött be magas pozíciót, gyakor­latilag semmiféle kritikát, bírálatot nem tűrt. Hír­hedté akkor kezdett válni, hogy a második világ­háborút követő esztendőkben több tízezer volks­­bundistát telepítettek ki Magyarországról. A de­portálásban a kommunisták kollektív felelőssége pontosan kimutatható, hiszen az MKP globális megoldásra törekedett. Révai József 1945. augusz­tus 21-én az egyik pártaktíva értekezleten azt hang­súlyozta, hogy „A sváb kérdésben álláspontuk két szóban kifejezhető: ki velük!”40 Ha az érdeklődő ol­vasó fellapozza mindazon újságokat, folyóiratokat, könyveket, amelyek Révai írásait, beszédeit tar­talmazzák, akkor olyan mondatokat talál: „Rákosi Mátyás és vele mi magyar kommunisták egyszerre vagyunk magyar patrióták és a Szovjet­unió patriótái.”4' ).A nyugati kultúra és tudomány népszerűsítése és terjesztése Magyarországon mindig egyben kísérletet is jelent a demokráciaellenes pro­pagandára, aknamunkára, sőt kémkedésre. Holly­woodból csak szemetet kapunk, Moszkvától ember­nevelő filmeket.42 Bár Rákosinál ő is kegyvesztett lett, de nem vé­geztette ki. Az 56-os forradalom leverése után a „moszkovita négyesfogatból” egyedül őt hívták visz­­sza a Szovjetunióba menekült bukott vezetők közül. Gyorsan tollat ragadott, s az „Eszme tisztaságáért” című cikkében megtámadta az MSzMP politiká­ját 43, s az 1957. júniusi pártértekezleten kijelentet­te: „Minden kommunistának az egysége, mínusz árulók!” Ezért ugyan nem küldték bitóra, de poli­tikai öngyilkosságot követett el. Ha tehát a Társa­dalmi Szemlében Rajk Lászlóval társítják, még a naiv olvasó számára is világossá válik, hogy Ré­vait erkölcsileg fejeztette le az a Kádár János, aki Rajk kivégzésekor belügyminiszter volt. (Folytatjuk.) A kommentárok és forrásmunkák jegyzéke 29. Magyar—szovjet kapcsolatok 1945—1948. Bp., 81. old. 30.­­Nagy Ferenc: The Struggle behind the Iron Curtain, 138. old. A történetből kiderül, hogy a kommunista Gerő meg­szerezte a Kormány elnökének, Dálnoki Miklós Bélának en­gedélyét, amit ezen a vitán felmutatott. Ekkor valóságos pánik tört ki, s Nagy Ferenc az USA és Anglia segítségét kérte, hogy „semlegesíteni” tudják az oroszokat. 31. Straenreiter Erzsébet: Társadalmi Szemle, 1983/3. sz. 88-98. old. 32. Dobi István ekkor terjesztette elő azt a törvényjavaslatot, amely kimondta: az 1946. január 1. előtt kisajátított földe­ket nem vehetik vissza a régi tulajdonosok, ugyanakkor az 50 holdnál kisebb birtokkal rendelkező középparasz­­toknak vissza kell adni a tőlük szabálytalanul elvett terü­leteket. 33. Dancs József: Társadalmi Szemle, 1983/3. sz. 80. old. 34. Lengyel István interjúja ,,a kibontakozás útján” címmel a Magyarország 1957. augusztus 28-i számában jelent meg 35. Hovanyecz László: Társadalmi Szemle, 1983/6. sz. 96. old 36. A beszélgetést Bokor Péter készítette, és a szöveg megje­lent a Kritika 1981/3. sz. 7-10. old. 37. Sipos Péter: Társadalmi Szemle, 1983/5. sz. 86. old. 38. Gyurkó László: Arckép — történelmi háttérrel, Magvető Könyvkiadó, 1982, Bp., 138. old. 39. Az Új Forrás 1982/12. számában egy figyelemre méltó tanulmány jelent meg ,,A­­kegyes csalás’ pszichológiája a Rajk per nézőpontjából”­­ címmel. A Kritika 1983/11 számában Fekete Mihály, aki Borsod megye első munkás főispánja volt, írja le emlékeit Rajkról. Mindketten föld­reszállt angyalként beszélnek róla. 40. Párttörténeti Intézet Archívuma, Bp. 2/15­9/A. Idézi még Balogh Sándor ,,A népi demokratikus Magyarország kül­politikája 1945—1947” című könyvében a 308. oldalon. 41. Révai József: Társadalmi Szemle, 1952/11. sz. 108. old. 42. Révai József: Irodalmi tanulmányok c. kötet 270-276. old 43. Révai József: Népszabadság, 1957. március 7. Hetekkel ezelőtt egy másodgenerációs fiatal magyar rendőr, Kovács István életét vesztette, amikor járőr­társával, éjszakai sötét vagányok­kal került pisztoly tűz­harcba. Városszerte iszonyú volt a felháboro­dás s valaki javasolta a clevelandi városházán, hogy a clevelandi rend­őrséget nagyobb kali­berű, mondjuk 9 mm-es pisztolyokkal lássák el, mert amit most használ­nak, az legfeljebb csak verebek, vagy szúnyo­gok ellen hatásos, de semmi esetre sem me­nekülő bankrablók, ut­cai szexmerénylők el­len, akik az őket üldöző rendőrökre vadnyugati 45-ös Colt pisztolyok­kal tüzelnek. E problé­ma a clevelandi városi tanács elé került, ahol a tanács nagy része néger, élükön a néger tanácsel­nökkel. A tanács nagy része által napokig el­tartott a vad ,,züm-züm” a 9 mm-es pisztolyok el­len, mert ezeknek hosz-,, szabb a lőtávolságuk, nagyobb az átütő erejük és a rendőrök hamarabb eltalálják vele a reájuk tüzelő fekete vagányt, az utcai szex­merénylőt, amit a nagyobbrészt fe­hér közönség röhögve, sőt buzdítva néz végig. De az elnökválasztás évében vagyunk, a feke­tékkel csínján kell bán­nunk, mert esetleg dur­­cásak lesznek a 9 mm-es rendőri pisztolyok mi­att. A fehér rendőrök, mint ez a szegény Ko­vács István is, hullhat­nak a feketék Colt­jaitól, mint az őszi legyek. •­Most pedig, mivel jó­kedvemben vagyok és úgy mozgok, mint egy öreg bolhás kutya, ezért az amerikai császári és királyi postahivatalról, mint federális ügynök­ségről szeretnék néhány zok­szót ejteni. Rosszin­dulatú híresztelések és pletykák szerint ezen nagybecsű hivatalnak nemcsak az a feladata, hogy díjszabásokat emeljen, vagy sztrájkol­jon, a jámbor, vagy ke­vésbé jámbor honpolgá­rok nagyobb örömére, de a küldeményeket, a leveleket, a Kék Újság­ot, vagy a magyar tár­sadalmi életre, bokázá­­sokra szóló meghívókat is pontosan kikézbesít­se. Az utcámban, ahol lakom, van, vagy csak volt egy megbízható öreg magyar levélhor­dóm, egy másodgenerá­ciós magyar, a Sima Fe­ri, olyan jó 60 év körüli, aki azonban hetekkel ez­előtt eltűnt és nyoma ve­szett. Halál pontosan dé­li 12 órakor, mikor az egyik TV. állomáson né­zem a clevelandi tüze­ket, rablásokat, gyilkos­ságokat és a csodálatos előválasztási küzdelme­ket, az öreg Sima ponto­san 12.20-kor jelent meg és a levélszekrényemet telenyomkodta hirdeté­sekkel, magyar újságok­kal, pornó­levelekkel és­ egyebekkel. Felesé­gem minden karácsony­kor szép borravalót adott neki. Aztán vagy 2 hónappal ezelőtt hir­telen, szó nélkül és si­mán eltűnt az öreg Sima. Egy kukkot sem kukkan­tott előtte, hogy kórház­ba vagy nyugdíjba megy, s hogy ki vagy kik lesznek a trónörökösei. Azóta a postámat külön­böző postai szakférfiak és szakhölgyek, bozon­tos és szakállas ifjon­cok és kövér néger if­joncnők hordják, akik kaphattak összesen ket­tőtől negyedháromig postai szakismeretek­ből és levél kikézbesítés­ből oktatást. Ezek aztán úgy teletömik a levél­­szekrényemet más ut­cákba, más városré­­szekbe szóló küldemé­nyekkel, mint a Julis né­ni a fölhizlalandó libát áztatott kukoricával. Most aztán egyebet sem teszek, mint a nekem ho­zott idegen leveleket „átfigerolom” és bete­szem az utcai levélszek­rénybe. Miközben elkép­zelem, hogy mi lehet egy nekem szóló levélnek a sorsa, amit pl. egy feke­te városrészbe kézbesí­tenek ki. Gondolom, a nyájas fekete honpolgár nem sokat törődik vele, de nemes egyszerűség­gel bevágja szemetes lá­dájába. Alig várom, hogy az öreg, megbízha­tó magyar levélhordóm, a Sima Feri előkerüljön valahonnan ebből a nagy demokráciából. Van itt OHIO állam­ban egy kedves kis be­tegbiztosító társaság, a „Blue Cross of North­east Ohio”, akiknek ugyancsak kedvenc fog­lalkozásuk az emelés. Nem a súlyemelés az idei nyári olimpiára, de a tagdíjak emelése a be­cses tagok részére, ne­hogy az alacsony tag­díjaktól alacsony vér­nyomást kapjanak s eb­be betegedjenek bele. Minden ilyen emelés­hez az illetékes kormány vagy nem kormány­szer­vek előzetes hozzájáru­lása szükséges. A Blue Cross f­­ürgéi biztosak voltak benne, hogy a csi­nos kis emeléshez az il­letékes szervek hozzájá­rulnak, s ezzel hivatalo­san is elősegítik az inf­lációt. Ezért az elmúlt év őszén már a felemelt számlákat küldték ki ab­ban a reményben, hogy az illetékesek azt úgyis jóváhagyják. Hát nem hagyták jóvá. A Blue Cross fő­fejesei ezért dü­hükben úgy verték és dörzsölték a feneküket a földhöz, (csicsonkáztak) mint a Nyávogós Balogh Palcsi bácsi pulija ha májusban teleeszi ma­gát cserebogárral. így történt aztán, hogy a Blue Cross-nak a nem engedélyezett többletet, az emelést, vissza kel­lett fizetni, így kaptam én és a feleségem is visz­­sza szerény kis 17 dol­lárt. Viszont ez a visz­­szaküldés gyakorlat­ban mit jelent? Mindösz­­sze új könyvelést, új át­állítását a komputerek­nek, amelyeken jó pár száz tisztviselő és tiszt­viselő leányka dolgozik káromkodva, sírva vagy zokogva. Én és nejem vi­szont a visszakapott ösz­­szeget zsebrevágtuk rö­högve. De biztos vagyok benne, hogy ennek a rö­högésnek még meg fog­juk inni a levét. Befejezésül... mivel már kellemes húsvéti ünnepeket nem kívánha­tok az Olvasóinknak, így csak kellemes pün­kösdi ünnepeket kívánok polgári, katonai és köz­­igazgatási vonatkozás­ban minden magyarnak. Clevelandi krónika Apró jegyzetek Molnár Zsigmond négy nyelven a magyar SZABADSÁGÉRT!.. A fi NEMZETŐRE mbimh —mdumj*)uáwh«ó«mm»a MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pontf. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik:­­ Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenként a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)...........................................................................v Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 9. oldal Syrtash Péter fogáskérdései: Mit tegyünk, hogy ne féljünk a fogorvostól Ezentúl rendszeresen jelentkezem a Kanadai Magyarság hasábjain, hogy szakmámba vágó kérdésekről beszéljek. Rovatom célja nem az, hogy reklámot csináljak a fogászatnak — sokkal inkább, hogy „lebeszél­jem", akit csak lehet. A rossz fogak utólagos kezelésénél lényegesen jobb az elromlás meg­akadályozása. A Kedves Páciensnek feltétlenül. De akármilyen hihetet­len, a fogorvos sem sze­gényedik el közben: prevenció ugyanúgy a mi hatáskörünkbe tarto­zik. Első, rovatindító cik­kemben is azért igyek­szem kibeszélni kedves Olvasóimból a félelmet, mert — ellentmondás­nak tűnik, de így igaz, — minél kevésbé félnek, azaz minél rendszere­sebben, gyakrabban ke­resik fel fogászukat, an­nál kevesebbszer kerül sor arra, hogy kezelni kelljen a fogaikat. Miért? Mert aki fél a fogorvostól, az elkerüli. Aki elkerüli, hagyja, hogy a kis lyuk hatalmas szuvasodássá legyen és a végén, amikor már sem aszpirin, sem kode­in, sem pálinka nem mu­lasztja el a hasogató fáj­dalmat, kis tömés he­lyett a legdrasztiku­­sabb, a foghúzás az or­vos egyetlen választása. A kihúzott fog nem olyan, mint a gyík far­ka: nem nő többé visz­­sza. Pótlása műfoggal­­fogsorral a legköltsége­sebb dolgok egyike. Aki sajnálná a fogpótlásra szánt kiadást—vagy va­lóban nem áll módjában kifizetni — nem is sejti, mennyivel, több kárt okoz magának, mint egyszerű szépséghibát (bár ez sem teljesen fi­gyelmen kívül hagyható szempont, hiszen embe­ri kapcsolatainkat első fokon külsőnk alapján alakítjuk ki, kellemes külsejű embernek sok­kal könnyebben sikerül jó kapcsolatokat terem­tenie hivatali­ vagy ma­gánéletében, mint, mondjuk, egy foghíjas, ápolatlannak tűnő sze­mélynek). Hiányos fogsorral rosszul rág az ember. Aki rosszul rág, fölösle­gesen megterheli a gyomrát. A túlterhelt, ezért rosszul emésztő gyomor értékes táp­anyagokat­ feldolgozat­lanul kienged a szer­vezetből. A rosszul táp­lált ember érzékenyebb a betegségekre. Foly­tassam? A kihúzott fog helyén tátongó űrből más baj is származhat. Például az, hogy a szomszédos fo­gak lassan elvándorol­nak, a fogsor fellazul, esetleg kihull más, egyébként egészséges fog is, és ott vagyunk az előző bekezdés gond­jainál. És még sorolhatnám a kellemetlen következ­ményeit annak a gyáva­ságnak, ami sokakat visszatart a rendszeres fogorvosi felülvizsgá­lattól. Ugyanakkor egyetlen szóval sem ál­lítom, hogy a fogorvos­tól való félelem alapta­lan. Csakhogy alapja a régmúltban, ma már ok­talan, tények helyett emóciókra épült valami. A fogkezelés, amely va­laha egyike volt a leg­több szenvedéssel járó kezelésnek, ma semmi­vel sem fájdalmasabb, mint egy altatásban végzett vakbélműtét. Vagyis cseppet sem fáj. Hogy miért nem, azt legközelebbi cikkemben fogom elmondani a ked­ves Olvasónak. Addig is ajánlom, aki több mint hat hónapja nem járt a fogorvosnál, azonnal hívja föl és beszéljen meg egy felülvizsgála­tot. Az aztán végképp nem fáj! A kezelést ha­lassza addigra, amíg kö­vetkező cikkemmel meggyőztem félelme értelmetlen voltáról. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége Continental Pastry Shop Új magyar cukrászda! Magyar torták — rétesek, válogatott európai sütemények, esküvőkre — összejövetelekre szállítunk. Nyitva: keddtől péntekig 9—5-ig, szombaton 9—3-ig West Forest Plaza 1087 Conway Rd. Lake Forest, 111. 60045 . Tel: (312) 234-5688

Next