Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-04-07 / 14. szám

2. oldal A korrektség nevében... Fekete István Az emigrációban élő és magyar újságokat olva­só honfitársaink előtt ismeretes, hogy a hazai rend­szer — egyesek szerint ma már nem létező — poli­tikai cenzorai „fekete listára” tették Csoóri Sán­dort, vagyis különböző közlési tilalmat foganatosí­tottak vele szemben. A legnagyobb otthon élő köl­tőnek az volt a szörnyű bűne, hogy „Megkapaszko­dás a megmaradásért” címmel előszót írt Duray Miklós „Kutyaszorító” című könyvéhez. (A New Yorkban — Püski—Corvin Kiadó — megjelentette önéletrajz, a csehszlovákiai kisebbségben élő ma­gyarság elnyomásáról, jogfosztottságáról és meg­félemlítéséről számol be megrázó történeteken ke­resztül.) • Duray Miklós kétségbeesett segélykiáltásával vállalt szolidaritást Csoóri Sándor, mert emberi és honfitársi becsülete erősebb volt, mint a következ­ményektől való félelme. És erősebb volt, mint bal­oldali múltja és világnézete, mert Csoóri Sándor — a hazai rendszer hitvány „hajdúival” ellentétben, — nem ismer jobb és baloldali igazságot és hu­manitást! Lapunkban és az emigrációban kiadott Nemzeti Emigrációs nézeteket valló és propagáló újságok­ban természetesen sok szó esett a hazai — egyesek szerint ma már liberális és szalonképes rendszer — Csoóri Sándorral kapcsolatos büntetéséről és megtorlásáról. Sokan támadták az Anyanyelvi Konferenciás lángelméket és egyéb hídépítő cso­portokat, (Magyar Baráti Közösség, Itt-Ott folyó­irat etc...) hogy nem emelték fel tiltakozó hang­jukat Csoóri Sándor védelmében. A fair zsurnalisztika­­ és az ellentábor által gyakran megkérdésezett emberi tisztességünk megköveteli, hogy számot adjunk dr. Éltető J. La­jos egyetemi tanár Itt-Ott-ban megjelent írásáról. A Magyar Baráti Közösség vezetőségi tagja és az Anyanyelvi Konferenciák résztvevője tíz oldalas nyit levélben vette védelmébe Csoóri Sándort. A hosszú és részletes írás Hajdú Jánosnak szól. A hazai rendszer szolgálatkészen csaholó házőrző­je az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16-i szá­mában élesen megtámadta Csoórit a „Kutyaszorí­­tó”-hoz írt előszava miatt. Hajdú, janicsár-írása természetesen tele van a Rákosi idők szocialista ideológusai által meghono­sított frázisokkal, féligazságokkal és arcátlan, cél­irányos hazugságokkal. Az erőltetett mesterkélt­séggel gyártott mondatok zagyvaságai erősen em­lékeztetnek a véres Rákosi idők írással foglalkozó párt­ zsoldosainak stílusára. Ezek a szocialista jellembajnokok akkoriban egymást túllicitálva nevetséges és gusztustalan dicshimnuszokat zengtek Sztálinról és Rákosiról: „Bölcs tanítóinkról, a világbéke acélos őreiről, a kommunizmus iránytűiről, a szocializmus világí­­tótornyairól,-jóságos apáin­król-eh­, ele. .­.­" Ami­­kor aztán kitudódott, hogy a két csodálatos élkom­munista a világtörténelem legeszelősebb tömeg­gyilkosai közé tartoztak, a régi idők hajdú jánosai szocialista szerénységgel hallgattak! Amennyiben Hajdú előbb születik, biztos éljani­csárja lett volna Révainak, a „felszabadulás” utáni borzalmas másfél évtized sztár ideológusá­nak. A hírhedt kultúr­báró, drága külföldi szivaro­kat szíva gyártotta aberrált ideológiai doktrínáit és téziseit a marxizmus nagyszerűségéről. (Mely­nek gyakorlati megnyilvánulásait az ÁVÓ kínzó­kamrái és akasztófái kommunistáknak és reakci­ósoknak egyaránt ékesen bizonyították.) Révai út­mutatását az összes kis és nagy kommunisták, valamint a gyáva talpnyalók természetesen alá­zatos ámulattal és extázissal ünnepelték. Ellenke­ző esetben ugyanis a fent említett kínzókamrák és akasztófák politikai továbbképző tanfolyamára küldték volna őket. Ami persze nem csodálható, mert amint tudjuk ebben a rendszerben „az em­ber volt a legfőbb érték!”,­­ amint azt Rákos „bölcs apánk, tanító mesterünk, etc...” áll­totta. Révai annak a moszkovita négyesfogatnak (Rá­kosi, Gerő, Farkas, Révai) volt a legművelteb tagja, akik 1945 után a szovjet szuronyok jóvoltá­ból hazánkban a politikai, gazdasági és kulturált hatalmat bitorolták. Hajdú minden vonatkozásba­n­ nagyszerűen beleillett volna ebbe a magyarságé­t, és nemzeti érdekeinket meggyalázó bűnszövetke­zetbe! Az alábbiakban néhány általunk fontosnak tar­tott részletet közlünk dr. Éltető írásából: „... Mondanom sem kell, hogy cikked nagy por­t vert fel ezen a tájon és hogy mély felháborodás­t keltett. Engem csak elszomorítottál vele; azonban­­ mielőtt a tárgyra térnék, hadd köszönjem meg ne­­­ked őszintén azt, hogy Sanyi előszavának lényegé­­­vel megismertetted magyarországi olvasóid ezre­­­it, akik egyébként aligha szerezhettek volna töm­e­gesen tudomást kiváló esszéjéről.” ... Először, miután biztosítod az olvasót, arról hogy Csoóriról, az íróról nem szándékozol bírálatot mondani, megjegyzed: „Az irodalomtörténészt bi­zonyára foglalkoztatja majd, hogy a politikai né­zetrendszer tükrébe helyezve őszintének és hiteles­nek minősül-e a költői életmű.” Ez persze szósze­gés, de kérdem: milyen politikai nézetrendszer tükrébe kell Csoórit „helyezni”? Még akkor is, ha csak a szocialista politikai nézetrendszert fogad­nánk el egyedül üdvözítőnek, melyik tükrébe te­kintsen majd az irodalomtörténész? Az ötvenes évekébe, melyre eszmefuttatásod nagyon emlékez­tet? A maiba? A holnapiba? És az milyen lesz? De van a politikainál maradandóbb, magasabb nézet­rendszer is: az erkölcsi. A tudós, ha őszinte, és ha őszintén írhat is, bizonyára ennek a rendszernek a tükrébe helyezi majd Csoóri életművét. Meg fogja érteni, mint ahogy Te nem akarod vagy nem tudod, hogy Csoóri sorait a mai nézetrendszer igazságta­lansága elleni felháborodás és az elkeseredés szülte. ... Persze nálatok valóban nem érdemes a több­pártrendszerről vitatkozni, mert tényleg nem vezet semmiféle eredményre, a kérdés szerintetek vég­érvényesen el van döntve. A lényeg nem is ez, hanem hogy ahol igazi politikai szabadság van, ott a társadalom — így avagy úgy pluralisztikus. El­képzelhető a valódi szabadság egypártrendszer­­ben is (bár jó példáról nem tudok), ha biztosítva van benne a legkülönfélébb érdekek reprezentálá­­sa a hatalom gyakorlásában. Ha nincsen, akkor ilyen, vagy olyan előjelű diktatúrával állunk szem­ben, az pedig előbb-utóbb zsarnoksághoz vezet. Az eddigi történelmi tapasztalat mindenesetre azt lát­szik bizonyítani, hogy a többpártrendszer általá­ban nem diktatórikus, és hogy ezért minden töké­letlensége mellett bizonyos garanciát nyújt min­denféle kisebbség érdekvédelmére is. Konkrétan, ahol Ti éltek pedig durva leegyszerűsítése a té­nyeknek amit a történelmi Magyarországról, múlt­beli bűneinket bevalló buzgalmadban állítasz. A történelmi Magyarországon, s az Osztrák-Magyar Monarchiában hiába szerették volna egyes politiku­­­saink beolvasztani a kisebbségeket:'» pluhMl^m­tlS^ nak köszönhetően olyannyira nem sikerült ezt elér­niük, hogy a végén odalett Magyarország kéthar­mada. S mert a mai nézetrendszer, melynek a ke­nyerét eszed, önmagát csak a­ magyar múlt taga­­dásával véli igazolni tudni (nagyon helytelenül, mert erre már régen nem szorulna rá), képes vagy arra, hogy ugyanakkor, amikor a magyar történel­mi múltat szigorúan elítéled, a „hatalmat ma gya­korló kommunista pártoknak” csak melléfogást, eszmei pozícióról való lecsúszást vesz fel. Pedig ezek ezerszer bűnösebbek, mint mi voltunk, mert amit praktizálnak, az nem más, mint a magyar néppel szemben elkövetett higgadtan kitervezett, hidegvérű genocídium. Egyébként is: a múlt le­gyen a múlté. Hogy mi volt, az lehet szomorú, akár ná­lunk, akár a szomszédban. ... Maga Csoóri nem fogalmazott helyesen e téte­lében. A marxizmusnak nem az ideológiai kartács­­tüze tépázta meg a vallásos életet: a szervezett vallásos életet a marxista elveket hirdető, szerve­zett erőszak támadta meg s rombolta szét. Nem a marxista hitvitázók győztek, hanem a leninista ink­vizíció. De hogy a tárgyra térjek: te nagyon is jól tudod, hogy Csoóri pontosan mire gondolt az egyhá­zak kisebbségvédő szerepének említésekor: a két háború közti időkre, amikor mind a katolikus, mind a protestáns egyházi szervezetek, iskolarendsze­rek sok tekintetben meg tudták védeni a magyar kisebbségek jogait, nemzetközi kapcsolataik fel­­használásával is. Nagyenyed, Székelyudvarhely, a marosvásárhelyi kollégium, a kolozsvári iskolák, hogy csak egy párra emlékeztesselek, bástyái ma­radtak a magyarságnak abban a korban, s ugyan­úgy megmaradtak hasonló egyházi intézményeink a többi elcsatolt területen is. Ezek tartották fenn a magyarság létét, meg kereteikben siralmas kö­rülmények között dolgozó papok, tanítók százai, akik az elnyomás dacára a mai állapotokhoz ké­pest aránylag szabadon gyámolíthatták az árván maradt népet. Ma? Hisz tudod, hogy mi a helyzet. Ahelyett azonban, hogy ezt vallanád be, azt hányod szemünkre, hogy a magyar katolikus papság a kis­­ujját sem mozdította volna (feltételes módban!) az erdélyi ortodox románságért. (Ez mellesleg nem igaz. A katolikus egyház, a maga módján, kereste a modus vivendit a románsággal és pozitív hatás­sal volt rá.) De hogy az Erdélyben domináns re­­formátusság mit tett annak érdekében, hogy euró­pai szintre emelje a románságot a szellemi élet terén, megemlíthetted volna, ha már leírtad, hogy „pontosan tudjuk­..”. Ide tartozna, mert monda­tod enélkül úgy hat, mint a „Világnézetünk alap­jai” gimnáziumi óra tankönyvére való utalás. És a szászokat nem egyházuk éltette kisebbségi létük­ben nyolcszáz esztendőn át? Most ők is kipusztul­nak, mert az ő oltárkájukat is ledöntötte Baálnak új papsága. És másutt, a lengyeleknél, íreknél? Nem népet-nemzetet fenntartó szerepe volt (s ahol és ahogy lehet, van is még) sok helyen az egyhá­zaknak? ...A Szabad Európa Rádióról s a Nemzetőrről írott, Csoóri Sándor esszéjével kapcsolatos meg­jegyzéseidre csak annyit, hogy nem vagy itt sem igazságos. Sanyinak esze ágában sem volt ezeknek a propagandáját támogatni amikor sorait írta. S hogy felhasználják előszavát? A szomorú nem ez, hanem hogy Magyarországon nem adhatta volna ki, hogy a magyarországi olvasók csak a Te torz válaszod, kommentárod által juthatnak hozzá. Ez persze mindenkit felbőszít. Okosabb, bölcsebb lett volna Magyarországon megjelentetni és nyíltan megvitatni. Ami viszont a Szovjetuniót illeti: soraid inkább a Nemzetőr elmefuttatásáh­oz, mint Csoóri megjegy­zéseihez fűződnek, ezért nem foglalkozom velük. De persze sem a „felszabadulás” tényét, sem an­nak körülményeit nem fogjuk itt, Nyugaton úgy el­fogadni, ahogy nálatok illik, s tudjuk, hogy ebben nemcsak véreid, de honfitársaid többsége is osztja véleményünket, különösen ha a ,,felszabadulás ”­­nak a kisebbségi magyar sors determinálásáról van szó. .. .A baj csak az, hogy Ti ebből arra a következ­tetésre jutottatok, hogy minden olyan megnyilvá­nulás, mely a status quo megváltoztatását céloz­za, eleve veszélyes és elnyomandó. Ezért kell sze­rintetek Csoórit erkölcsileg megsemmisíteni, a Mozgó Világ szerkesztőségét leváltani, az ELTE bölcsészkarának működésébe erőszakkal beavat­kozni, vízumokat megtagadni s­­r- állítólag — né­ha egy-egy "kellemetlenül szájaló értelmiségit ’is­meretlen tettesekkel­ megvéretni.­­Nem akarom ' ' elhin­ni',hogy ‘ilyesmi'­sen Ha 1984 lehetséges, a­zoh­at Magyarországon, amelyre egyébként már-már so­kan büszkék voltak, de magam három olyan nem magyar állampolgárságú személlyel beszéltem eddig, aki ezt saját bőrén tapasztalta Budapesten, bár a brutalitást elkövetők hivatalos s­tátusza egyik esetben sem bizonyítható), s ezért kell a ma­gyar sajtóban olyan türelmetlen cikkeket megje­lentetni, mint a tiéd, vagy pl. a Tóth Dezső minisz­terhelyettessel készített interjú az ÉS egyik számá­ban. A „rendszer” válasza az általa szavatolt na­gyobb szólásszabadsággal élni akaróknak a sza­badság korlátozása? Mégsem tanultatok 1956-ból? Itt csak a nagyobb szólásszabadság, a nyíltság ga­rantálhatná a bajok elkerülését, ehelyett berezel­­tetek, s erőszakot alkalmaztok, ha egyelőre enyhét is, az „indiszkréciót” elkövetőkkel szemben. Hely­telen a hozzáállásotok, bármennyire vitattátok meg a kérdést pártkörökben. Ismétlem: a költők fellépése nem ok, hanem okozat, s az egyetemi if­júság mozgolódása is csak tünete egy mélyen fek­vő bajnak. Ma már nem elég a magyar kormány nemzeti érdekérvényesítő cselekvőképességéről beszélni. A magyar kisebbségek kérdésében bizonyítani kell, az adott korlátok közt is, hogy a magyar kormány valóban cselekedik is. Amíg semmi sem történik, addig csak nő az elkeseredettség, az elégedet­lenség, s ha a legitim morgolódásra, kérdőrevo­­násra a válasz az erőszak fokozása, akkor előbb­­utóbb komollyá válik a helyzet. Az sem elég, ha a kulisszák mögött történik ugyan valami, de a nem­zet elől eltitkolják, ilyen vagy olyan meggondolás­ból. Az eredmény ugyanaz lesz. Mert hiába írták, beszéltek demokráciaerősítő tervekről: ha a veze­tőség, az „irányítás” nem bízik meg a vezetett nép józanságában s jóindulatában, akkor nincs szo­cialista egység, nincs és nem is lesz valódi demok­rácia soha, mert a jelszavakkal továbbra is csak az arrogancia diktatúrája takaródzik. Ha a magyar kormány ebben a mindenkit fog­lalkoztató kérdésben azonban nem cselekvőképes, magyarázza ezt meg mindannyiunknak — vérei­teknek, honfitársaitoknak egyaránt — nyíltan ad­jon lehetőséget a kérdés megvitatására. De ne úgy magyarázzon a vezetőség, amint Te tetted cikked­ben, a magyar múlt rágalmazásával, mellverege­­téssel régi bűneinkért, mert már elege van min­denkinek a sok mellébeszélésből. Ha nem vagytok őszinték, senki nem hisz nektek — de talán ti sem hisztek már magatoknak. Sokszor az a benyomá­som. Látod, itt egy konkrét példa arra, hogy cikkeddel mit értél el: azt, hogy valamiben egyetértsek Tol­las Tiborral. Ki hitte volna? De vele együtt kiál­tom Csoóri Sándorról: nolime tangere! — Üdvözöl — Éltető J. Lajos. Nem kétséges, hogy dr. Éltető kitűnő, és a maga nemében tárgyilagos írásának csak a szavait érti meg Hajdú,­— de a lényegét nem! A lényeg meg­értéséhez ugyanis arra lenne szükség, hogy ez a gyökértelen politikai zsoldos, Nemzeti, Faji, és Honfitársi közösséget érezzen az összmagyarság­­gal! Éltető Lajos írásának értékét, szerintem nem csökkenti, hogy sok dologban nem értek egyet vi­lágnézetével. Nem csökkenti, hogy Hajdút, ezt a Csoóri Sándort támadó és az elszakított területen élő magyarság szenvedését és tudatos elsorvasztá­sát nem érző álmagyart „kedves barátjaként” szólítja. És az sem csökkenti a nyílt levél értékét és szépségét, — hogy bennünket, tehát a ma­gunkat ma is politikai menekültnek valló nemze­ti emigránsokat — „értelmetlenebbnek” és „rosz­­szabbnak” tart, mint hídépítő társait. Amint Éltető írta: „Én nem a Nemzetőrnek írom e sorokat, csak pár száz Nyugaton élő magyar olvasónak az értel­mesebbek, s a jobbak közül. S épp ezért nehezebb nekik írni, mint a Nemzetőr olvasótáborának. Tol­las Tibor pontosan tudja, mi kell az övéinek — s azt is, hogyha nem azt adja nekik, amit várnak tő­le, ,megbukik a­ cég. A R^agyai- ^ajáti J^ö^gég,, másfaj^( tárasági. Az ember megjjrhatja­ e azt is, , amivel olvasói többsége nem ért egyet, de a bé­kességükkor is megmarad.”( A fenti sorok csak azt igazolják, hogy Éltető Lajosnak néhány hete írt nyílt levelünk erre a témára vonatkozó állításai mennyire megfeleltek a valóságnak. Befejezésül emlékeztetni szeretném Illyés Gyula szavaira azokat, akik különböző megokolások alap­ján soha nem foglalnak nyíltan állást a hazai rend­szer belső és nemzetközi politikája ellen. Szeret­ném emlékeztetni azokat, akik soha nem „döröm­bölnek”, hogy a magyar irodalom 41ő és nemzeti lelkiismeret — általuk is nagyrabecsült óriása, rö­viddel halála előtt, ezt a „végrendeletet” hagyta ránk: „Ha valamit kérhetek a külföldi magya­roktól, az az, hogy kivételes helyzetüknél fogva adják tudtára a világnak az elnyomottak sérel­meit!” Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Newspaper Published weekly, exept the first to weeks of August. Üzleti iroda — Business office. 4125 N. Central Park Ave. Chicago 111. 60618 Tel: (312) 478-0850 Szerkesztőség — Editorial Office 2923­ C W. Argyle St. Chicago 111. 60625 Tel: (312) 989-8242 Szerkesztő — Editor Fekete István Üzletvezető — Sales manager Koós László Kiadó — Publisher F & F Publication Inc. Second Class postage, paid at Chicago, 111. Printed in Canada. Megrendelem lapjukat . Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.....évre mellékelem.­­ □ Előfizetés egy évre $ 25.00, Félévre ! Nyugdíjasoknak egy évre | 20.00 15.00 Név: Házszám és utca: Vár .Állam...........Zip Code.. • Sajnálattal közöljük, hogy az állandó heti rovataink, cikkeink és hirdetéseink miatt helyszűkében vagyunk, így csak a legritkább esetben tudunk helyet szorítani másoktól kapott írásoknak. • A magas szedési költségek következtében, előzetes megállapodás nélkül küldött kéziratok maximum egy gépelt oldal terjedelműek lehetnek (2-es sortáv). • Fényképet és kéziratot nem küldünk vissza. • A lapban megjelenő cikkek nem egyeznek minden eset­ben a szerkesztőség nézeteivel, s azok tartalmáért a cikkíró felelős. EGYHÁZI NAPTÁR Szent István Király Egyházközség 2015 V. Augusta Blvd. Chicago, 111. 60622 — Tel: HUG-1896 Lelkipásztor: Ft. dr. Mihályi Gilbert plébános 1934 — 1984 Április 15. bárkavasárnap: Templomi Ének­karunk énekli Szent Máté passióját. Április 19-22: plébániai misszió aranyjubileu­­munk lelki előkészítésére nagy­csütörtök, nagypéntek, nagyszom­bat estéin a nagyheti szertartáso­kon és húsvétvasárnap az ünnepi szentmisén. Lelkivezető: Főtiszte­lendő Békési István, jezsuita atya, a torontói magyarországi Szent Erzsébet templom társplébánosa. Május 6, vasárnap: Az Oltáregyleti regge­lin,­­aranyjubileumi műsor-soroza­tunk keretében ifj. Fekete István író tart előadást. A Chicago és Környéke szerkesztője előadása második részében rövid bemuta­tást ad a Zártszámadás című tör­ténelmi regényéről, mellyel a dr. Nyisztor Zoltán pályázatot nyerte. Május 13. vasárnap: Édesanyák napján plébániai vacsora, amelyen a Hét­végi Magyar Nyelv Iskola Néven­­__________dékei köszöntik az Édesanyákat. Halász Péter, a „Tatárok a Széna-téren”, „Második Avenue” „Miszter Honfitárs”, „Eltévedt utas”, „Köl­csönkapott élet” és más nagysikerű regények írója Kádártánc címen írt új regényt. Tíz dollár, vagy annak megfelelő összeg csekken, nemzetközi posta­­utalványon történő beküldése ellenében meg­rendelhető a kiadónál. Újváry „GRIFF” Verlag, Titurelstrasse 2, D-8000 München 81 Irodalmi Kávéház 5101 W. Devon Ave., Chicago Sti Richards’ Church különtermében Műsorvezető: Mózsi Ferenc Április 7-én, szombaton este 7 órakor A ZENI... ki érti? Kaslik Péter (Toronto) a Szivárvány Könyvek sorozat 5. kötet írójának és Hajós Tamás (Toronto) költőnek előadása. ElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElEl El­­El Sebők Utazási Iroda 1§ Új kompjúterizált fiókirodát nyitottunk a Grove Shopping Centerben. 1023 Grove Mail Elk Grove Village, IL 60007 312/439-8930 MÓZSI FERENC BALOGH ILDIKÓ Rokonkihozatal akár egy évre is! BUDAPEST-CHICAGO-BUDAPEST I APEX: $621.00 CHICAGO-BUDAPEST-CH1CAGO I APEX: $814.00 j Hitelkártyára is válthat jegyet! Útlevél- és vízumfénykép. Pénz,- csomag- és gyógysz­erküldés. 1$­­ 45.05 Ft. Fordítás — okmányhitelesítés. SEBOK TRAVEL SERVICE j 561 W. Diversey Pkwy. Chicago, IL 60614 . 312/477-1484 M(^ZSI ÁGNES NOÉ ZOLTÁN l_M EJ EEEEEEEEEEEEEE E El

Next