Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-08-25 / 34. szám

' * „Érzelmes utazás 99 Saáry Éva Müncheni utam — ha lehet így mondani, — „Kegyelem” jegyében zajlott le. Hogy miért? Mert a „csodás elemek” már a zürichi állomáson bekapcsolódtak, ami­­koris a kioszkok állomá­nyát böngészve, a sok bűnügyi és erotikus re­gény halmazában, rá­bukkantam Julien Gre­en (elfranciásodott amerikai katolikus író) ,,A szép jelen” című 1955—58-as naplójára. Hogy ne is mondjam, el­ső dolgom volt fellapozni az 56 októberi bejegy­zéseket (de akkor már robogott a vonat velem a bajor főváros felé). Az író befelé forduló, sa­ját lelki problémáit (és olvasmányait) boncol­gató ember, aki szinte tudomást sem vesz a kö­rülötte zajló (pláne poli­tikai értelemben „zaj­ló”!) eseményekről. De a magyar forradalmat mégsem állhatja meg szó nélkül. Az első be­jegyzés, október 27-én: „Felkelés Magyaror­szágon.” — S a követ­kező, november 7-én: „Az oroszok által legá­zolt Magyarország sor­sa itt mindenkit nagyon megrendített. Ez az ese­mény éppoly kevéssé fog feledésbe merülni, mint Lengyelország 18. száza­di felosztása.” — És vé­gül, november 9-én: „Magyarország kivég­zése folytatódik. Pedig ez a bátor nép nem akar meghalni. A harc válto­zatlanul dúl. Nagy tün­tetések Párizsban. Esté­re ugyan helyreállt a nyugalom, de a hírek ir­tózatosan felkavarták a kedélyeket.” A „Kegyelem” záró fejezete? — Fiatal né­met papnövendékkel utaztak Münchenből — pár nap múlva — haza­felé. (Már szóbaelegye­­désünk előtt sejtettem, hogy lelkész, réveteg te­kintettel, diszkréten morzsolgatta a rózsa­füzért.) A szokásos, ta­pogatózó érdeklődések: „Hová utazik?”, „Mi­lyen nemzetiségű?”, „Mivel foglalkozik?” stb. Mikor mondtam, hogy könyveim, cikkeim jelennek meg (láthatta is útközben, hogy dolgo­zom), mohó érdeklődés­sel csapott a szóra. — És mit ír? — Többek közt verse­ket. — Milyen verseket? — Filozófiai hangvé­telűeket. — Vallásosakat is? — Nem kimondottan vallásosakat, de elmél­­kedőket. Sok pap és apá­ca olvasóm van... meg buddhista is... Egy darabig hallga­tott, emésztgette a hal­lottakat. Aztán — st. gal­­leni leszállása előtt, — az utolsó pillanatban, kezembe nyomott egy birkensteini, megszen­telt Mária-érmet: — Azért adom magá­nak, mert verseket ír. A költőnek mindig nagy szüksége van égi olta­lomra­ .• A két fenti epizódnak még nem tudom, hogy mi az „értelme”, de idő­vel biztosan kiderül (a „véletlenek majd min­dig szükségszerűségek és minden mindennel összefügg!). A lényeg azonban most számom­ra a két „csoda” közé eső, a bajor fővárosban töltött pár nap, mely­nek eseményei, találko­zásai, mint egy színes kavalkád... Utoljára 83 januárjá­ban, Gábor Áron teme­tésén voltam München­ben (sajgó az emlék), most azonban — és sze­rencsére! — vidámabb esemény csalt oda: Új­­váry Sándor — „pezs­gés” reggelivel egybe­kötött — 80-ik születés­napja. A Titurelstrasse-i panorámalakás tele vi­rággal. S milyen kelle­mes meglepetés: az utolsó alkalommal nem látó, nem halló, erőtlen aggastyánból újra dina­mikus fiatalember lett! A német feleség, Uschi, világító piros ruhájá­ban, a maga örök üde­­ségével, csak kihangsú­lyozza ezt az örvendetes változást. Szombaton német ven­dégek voltak (írók, ki­adók), ma meg a magya­rok, már akik helyben élnek, vagy rá tudták szánni magukat az uta­zásra. Természetesen, jelen van az „első” író, Ha­lász Péter, akinek regé­nyét még jóformán rö­­vidnadrágos korában adta ki a Griff, aztán­­ Tollas Tibor, akinek el­ső verseskötete („Csak ennyi fény maradt”), szintén Újváry segítsé­gével látott napvilágot, sokkal később (de más dolgokban is állandó és gyümölcsöző köztük az együttműködés). Itt van Zathureczky Gyula, — akit most ismerek meg, de elsodor tőle a társa­ság, — Csernohorszky­­ék... meg mások, szá­momra ismeretlenek is. Cseng a pohár. A kö­vetkező — ha nem is 80, de legalább 10-20 eszten­dőre ! És a munkára!! A tervekre!! (Mert azok változatlanul vannak!) — Noha Sándor egyre­másra hangoztatja, hogy „ez az utolsó könyv” amit kiad, és aztán „nyugalomba vonul”. (Nyugalomba??! Ö! Hm.) Külön téma látogatá­som a Magyar Intézet­ben, ahol szintén egy if­jú (örökifjú!) tudós, a 75-ik évét épp most be­töltött Bogyay Tamás fogad (igaz, közben meg­ismerkedem — a már sokszor olvasott — Dar­­nóy Pállal, Borsányi Ju­liánnal is). Vele és az in­tézet fiatal kutatójával főleg Dénes Tibor ha­gyatékáról beszélge­­­tünk. (Az anyag egy ré­sze nálam van, más ré­szét pedig fokozatosan küldözgetem fel nekik.. Ez utóbbiban olyan ér­dekes és fontos­ t­nku­­mentumok vannak, mint Rákóczi francia titká­rának, Saussure-nek — máig sem megfelelően lefordított és feldolgo­zott! — levelei (persze, fotókópiában). Dénes Ti­bor, kinek kedves témá­ja volt a Nagyságos Fe­jedelem, közvetlen ösz­­szeköttetésben állt, a most is létező család­dal.• Természetesen, sokat beszélgetek Tollas Ti­borral (segítek korri­gálni a Nemzetőr utol­só számát), de a brüsz­­szeli Töttösy Ernővel s másokkal is, akik a Pán­­európa Unió kongresz­szusára érkeztek Mün­chenbe. Mennyi gondo­lat, mennyi ötlet... és mennyi értékes, érdekes ember!• Szamosi Józsefről — akinél egy délutánra ott­­felejtődöm — egyszer külön riportot kellene írni! Ő is a „nagy öre­gekhez” tartozik: ahhoz a generációhoz, mely bámulatos (a miénknél sokkal nagyobb!) tu­dásanyaggal, művelt­séggel indult az életbe. Noha Magyarországon színházi lektor, majd a Szabad Európa Rádió­nál rendező volt, mégis inkább kultúrtörté­­nésznek nevezném. Min­den érdekli: a botani­kától az irodalomig, a művészetig. És ren­geteg verset tud fejből, rengeteg verset... • De nemcsak beszél­getek, látványosságok­ban is van részem. Meg­tekintettem a Magyar­­országról kilátogató TÉKA-táncegyüttes mű­sorát, Kecskéssy Maja, a Néprajzi Múzeum he­lyettes igazgatója pe­dig elvisz az éppen ak­kor kezdődő indiai kiál­lítás megnyitójára. Leírtam mindent? Biztosan nem, de lehe­tetlen is lenne... Való­színűleg hetekig fogom még emészteni idehaza párnapos müncheni tar­tózkodásom élménye­it... •­­ • row® VÍZSZINTES: 1. A kis Ildi­kó így figyelmezteti a mamiját a megállóban (zárt betűk: H, S, T, L, A). 17. Francia filozófus. 18. Kertlény szőrű kefével tisz­togat. 19. Szovjet-orosz regény­író. 20. Hosszú ideje. 22. El­takar. 23. A rádió- és tv-újság­­ból ismert rövidítés. 24. Rang­jelző szócska. 25. Kiejtett betű. 27. Határon fizetett illeték. 28. Biztonsági Tanács. 30. Vala­mely szerkezet működésében bekövetkezett rendellenesség. 32. SYT. 33. Kerámia bevonata lehet. 35. Nyugtalan állapotot idéz elő. 37. Eszköz bizonyos munka elvégzésére. 38. Har­sány, szaggatott hangon szól 40. Betakarítja a termést. 41 Enyhe lejtésű hegyoldal. 43 Vezérkari főnök volt a Mo­narchia idején. 44. Zamata. 44 Kényelembe helyezkedett. 47 Angolai folyó. 48. Csak név betűiről ismert festő. 52. A nát­rium vegyjele. 53. Olyan mint a borotva. 54. Őseink sokak által rettegett fegyvere. 55. Tes­tét nyugalmi helyzetéből kimoz­dítja. 56. Rács mögött van. 58. A római mitológiában a családi tűzhely védelmezői. 60. Női becenév. 62. Tekefigura. 63. A megjelölt helyen. 65. Régeb­ben a tejet házhoz vivő asszo­nyok elnevezése volt. 67. Na­gyon elhízott. 68. Veteményes­­­kertekben is kinő. 69. Nyolc­pontos betűnagyság a nyomdá­szatban. 70. Keleten elterjedt, sakkhoz hasonló táblajáték. 71. Színes televíziózási rendszer. 72. Metzi városrész. 73. NDK- beli motorkerékpár-márka. .74. Tudományos tétel. 75. Bruttó­­regisztertonna, rövidítve. 77. Si­ratóének. 80. Szálhúzásos kézi­munka. 82. Költészet jelzője lehet. 84. Történeti mű. FÜGGŐLEGES: 2. Az egyik vércsoport. 3. Kettétörött zsa­nér! 4. Megelőz. 5. Nincs vele pertu viszonyban. 6. Vörösmar­­ty-mű. 7. Idegméreg volt. 8. Kettős betű. 9. Nálunk is nép­szerű francia gyerekmagazin. 10. Írásjel. 11. Egyfajta vizi növénnyel borított terület. 12. A lengyel pénz rövidítve. 13. A víz hőmérséklete a 100 °C-ot elérte. 14. Női hang. 15. Múlt századi orosz festő. 16. Világ­hírű belga hegedűművész. 17. A kislány fenyegetésének a foly­tatása (zárt betűk: K, H, Y, A, C, B). 21. Itt hunyt el Radnóti Miklós. 23. Legendás hírű kém­nő volt. 26. Mosószer-márka. 29. Elnyúlva fekszik. 31. Férfi becenév. 32. Nemesi katonai kaszt volt a hűbéri Japánban. 34. Szervezett politikai tevé­kenység valamilyen cél elérésé­re. 36. Az aluminiumcsoportba tartozó vegyi elem. 37. Névalá­írás után álló rövidítés. 39. A szarufákat alátámasztó, víz­szintesen elhelyezkedő tartó­­szerkezet. 42. A moziban ül. 44. Az ókorban a Pireneusi-fél­szigeten élő nép volt. 45. Oko­sabbá tesz. 47. A bór és a nit­rogén vegyjele. 49. ... Mater; egyházi népének zenei feldol­gozása. 50. Forgatja a földet. 51. Napilap. 57. A figyelmezte­tés befejező része (zárt betűk: N, M, F, SZ, I). 59. Harun ... Rasid; híres kalifa.­ 60. Ciánt és nitrogént tartalmazó szerves csoport. 61. A ceruza régebbi elnevezése. 62. Férfinév. 64. Közvetlen közelébe. 66. Köny­­nyed mozgással ide-oda hajla­dozik. 67. Vietnam fővárosa. 69. Nagyobb zöldterület a ház­rengetegben. 71. ötpontos betű­nagyság. 74.... rés agitár, rólad van szó. 76. Trombitahang. 78. Vidékenként változó régi űr­­mérték. 79. Karika egynemű betűi. 81. Az én vegyjele. 82. Az öttusában nélkülözhetetlen. 83. Indok. 85. Tömegközleke­dési járművek oldalán olvasható rövidítés. Aratódal: Szép hullámzó búza­tábla, / Itt az idő aratásra. / Vágd a rendet hosszú sorba! / Dicsőség az ember dolga. Egy különleges rendőr, aki azért harcol, hogy 3 felesége lehessen Roy Potter, az ameri­kai Utah állam Murray nevű kisvárosának rend­őre és karrierje megle­hetősen különleges. Officer Pottert egyidős­ben elbocsátották a rendőrségtől, azután is­­­mét visszavették. Elbo­csátásának oka az volt,­­ hogy Potter állhatato­san ragaszkodik ahhoz, hogy legalább három fe­lesége legyen. Vissza­vételének oka az volt, hogy Utah államban nincs olyan törvény, amely hivatalosan meg­tiltja, hogy valakinek egynél több felesége le­hessen ugyanabban az időpontban, ezenkívül pedig Utah állam lako­sainak túlnyomó többsé­ge mormon és a mormon egyház még ma is elis­meri a többnejűséget. Officer Potternek je­lenleg már csak két fele­sége van. Első felesége elhagyta, elvált tőle és hozzáment egy olyan férfihez, aki hajlandó arra, hogy mindössze egyetlen felesége le­gyen, legalábbis, egy­szerre. Baj van azonban a megmaradt két feleség­gel is. Egy federális bí­róság ugyanis úgy dön­tött, hogy függetlenül a mormon egyház esetle­ges álláspontjától, a többnejűség illegális Amerikában. Roy Potter ezt a dön­tést megfellebbezte a US Legfelsőbb Bírósá­gához, amely minded­dig még nem hozott ha­tározatot az ügyben. A főbírák döntése három fajta határozat lehet: Elismerik, vagy nem is­merik el a többnejűséget , vagy úgy döntenek, hogy nem foglalkoznak a kérdéssel. Ha a főbírák úgy dön­tenek,­­hogy­ nem hoznak határozatot, Potter je­lenlegi két házassága azért érvénytelen, mert az alsóbbfokú federális bíróság Potter ellen döntött. Ha a főbírák Potter ellen döntenek, szintén érvénytelen a két házasság. Potter vi­szont továbbra is együtt élhet a két nővel, mert arra viszont sem fede­rális, sem állami tör­vény nincs, hogy egy férfi nem élhet együtt egy, vagy több nővel — házasság nélkül, — ha­ a nők hajlandók érte. A két nő előbb-utóbb ösz­szeverekedik, — vagy Pottert verik agyon (Szerk.) COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLINO Férfi női és gyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 9. oldal Mindent szakmai szemmel Vajda Albert A­­szakma mindenki­re rányomja bélyegét. Nem találkoztam még olyan szabóval, aki elő­ször ne a ruhámat néz­te volna meg és csak utá­na a benne rejtőző férfi­as alakot. Azután — az esetek 99 és fél százalé­kában — azt mondta: „Ha nem vagyok indisz­krét, elárulná, hogy ki csinálta ezt a ruhát? Tulajdonképpen nem is lehet ruhának nevezni, hanem testtakarónak. Az biztos, hogy az illető nem volt szabó. Ez a ru­ha, uram, vállban szűk, mellben húz, hasban bő, a zakó hátul felkap, a nadrág mint a zsák... Nem uram, ezt nem sza­bó csin­álta, hanem suszter!”­­ Szerencsére a susz­terek nem azt mondják a cipőmre, hogy ezt meg szabó tákolta össze, de ennek az a fő oka, hogy kész cipőket hordok, így azután sohasem kerülök kapcsolatba suszterrel, kivéve azo­kat a hivatalos szemé­lyeket, akiknek mun­káját nézve mindig arra kell gondolnom: miért nem marad a suszter a kaptafánál? Egyszóval a szakma, a hivatás rányomja bé­lyegét az emberekre. Az építész azonnal a falakat nézi, a lakás be­osztását és ha nem ő építette a házat, azon­nal lehordja a sárga föl­dig. Persze csak elmé­letben. Legszívesebben a gyakorlatban is ezt tenné, mert akkor a le­hordott ház helyébe ő húzhatna fel a sárga földre új épületet, amit azután egy másik épí­tész ócsárolhatna. Így van ez minden szakmával. A műsze­rész előbb veszi észre az írógépet és csak utána látja meg a gépírónőt, főleg, ha a lány nem fel­tűnően csinos. Mi, humo­risták, mindennek előbb a torz oldalát fedezzük fel és csak azután ka­pok gyomoridegessé­get amiatt, hogy ami igazán humoros, azt po­litikai okokból nem le­het megírni. Egy arche­ológus, ha szenvedélye a régészkedés, akkor minden területen — még a szerelemben is — a szakmájához illően vi­selkedik. Nemrégiben kezembe került egy fia­tal angol régész napló­ja, ebből szeretnék né­hány részletet leközölni annak előrebocsájtásá­­val, hogy nem az én nap­lómról, hanem egy ar­cheológus naplójáról van szó. Tehát kezdjük: Június 10. Lola szép volt, mint egy régi et­ruszk váza. Amikor megismerkedtünk, azon­nal közel hajoltam hoz­zá, hogy megvizsgál­jam: melyik korból származik? Jegesen vé­gigmért és otthagyott... Ez volt a jégkorszak. Június 15. Szakmám, a régészéig kilát­ált "é­s erős" id­egeket kívátt. Tudtam, hogy fel fogom tárni Lola titkait ugyan­úgy, ahogyan a szaracén IvataUraival * r, h­í A pl A , sőt, meg is fejtettem, pedig előttem ezt senki sem tudta megoldani. Gyakorlott vagyok, tu­dom, hogyan lehet hat­ni a női szívre. Küld­tem neki 20 szál piros ró­zsát és egy kedves kis gyűrűt, gyémánttal a közepén. Azonnal vá­laszolt. Azt írta: kö­szöni, de a jövőben elég, ha 1 szál rózsát küldök és 29 gyűrűt, mert ra­jong a brilliánsért és egyáltalán a drágakö­vekért... Ez volt a kő­korszak. Június 19. Minden kö­vet megmozgattam, ahogyan az egy régész­nél illik. Fáradozásai­mat siker koronázta. Lo­la végül is igent mon­dott. Boldogságom nem is­­mert határt. Halálosan szerelmes voltam Lolá­ba, bár volt egy kis hi­bája. Nem ismerte a fö­níciaiakat. Ők voltak ugyanis azok, akik a pénzt kita­lálták. Ennek folytán ők, a föníciaiak tudták, hogy a pénznek értéke van. Lola nem tudta. Minden pénzemet el­szedte és amikor egy napon megnéztem a csekkszámlámat, rájöt­tem: nincs egy vasam sem... Ez volt a vas­korszak. Eddig tartott a fiatal angol régész naplója. Valószínű, hogy a „vas­korszakkal” véget ért a szerelem. Legalábbis Lola részéről. Nyilván közölte az angol régész­szel: „Ne is haragudj, de ilyen nyomorúságos körülmények között ma­gamat tovább neked nem adhatom...” Ez Volt az­ atomkorszak. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! ­ Hal ShSkI ? / Kizárólag viszonteladóknak! • Goldenpear — Hubertus likőr. • Fonyódi ásványvíz — Szőlőlé. • Pecsétes barack-pálinka 86 fokos. • Hungária pezsgő — cseresznye. Étteremben, bárban kérje a fenti italokat! STANLEY STAWSKI Distributing Co. Inc. 1136 N. Ashland Ave., Chicago 111. 60622 Tel: (312) 278-4848

Next