Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-02 / 9. szám

Szabó Dezső halálának negyvenedik évfordulójára Fáy István 1945. január 12-én estefelé 28 katonámmal elértük a Magdolna utcai Vasas Székházat. Már napok óta visszavonulásban voltunk. Csapattestem zöme a Baross utcában, az én csoportom pedig, mint balszárny a párhuzamos útvonalon. Senki nem szépítette a helyzetet és tudtuk, hogy az egyenlőtlen erőviszonyok mellett a pesti oldal eleste 6-8 nap alatt bekövetkezik. Embereim kimerültek, éhesek voltak és dideregtek. Bementem a szemben lévő bérház kapuján és az udvar végén egy hosszú, műhelyszerű épületet láttam. Benyitva 10-12 családot találtam ott gyertyafénynél és egy idős úr odajött hozzám mondván, hogy ő a LÉGÓ parancsnok. Kértem, engedjék katonáimat itt megpihenni. Ebbe mindenki szívesen beleegyezett és az asszonyok kis gyorsforralóikon azonnal nekiálltak ateafőzésnek. Az út két oldalán felállítottam az őrszemeket, a többiek pedig bementek az épületbe és ahol tudtak ledőltek. Magam meghívást kaptam a LÉGÓ parancsnoktól hársfateára. Egy ágyuk, két székük és egy kis asztalkájuk volt a sarokban. Feltűnt a kis asztalkán három könyv, éspedig: Anatole France, Romain Rolland és egy Verlaine kötet. Nem nagyon kellett ezután kérdezgetni kivel állok szemben és fesztelenül elkezdtünk irodalomról beszélgetni. Talán félóra sem telt el, mikor az öregúr hosszan rámnézett, legördült egy könnycsepp az arcán és ennyit mondott: „Szabó Dezső meghalt.” Úgy ugrottam fel, mintha kígyó mart volna meg. Hitetlenül kérdeztem, honnan tudja, mikor ki sem tud mozdulni. Bölcs mosollyal válaszolt: „Kedves öcsém, vannak dolgok, melyek fontosabbak a háborúnál és ezeknek a híre a fény sebességével terjed.” Igaza volt. Éppen negyven esztendeje ennek és én most nem beszélek a nagy író életéről, nem beszélek a műveiről, mert teljesen meddő kísérlet lenne. Kizárólag a nagy magyarról beszélek, aki feláldozta karrierjét, népszerűségét, vállalta a meg nem értett zseni magányosságát, hogy maroknyi hívének hirdethesse az igazságot: fajtánk a saját hazájában másodrendű állampolgár. Hívei úgy hallgatták, mint a kinyilatkoztatást, amikor a tetszhalálba korbácsolt magyar milliókról beszélt, vagy ahogyan ostorozta szervilista középosztályunkat, mely fizetési osztályok szerint mérte az emberi értékeket. Bámulatraméltó bölcsességgel és tisztánlátással bizonyította, hogy szellemi életünket, sajtónkat, gazdasági életünket, hadseregünket és az Egyházat a közepes tehetségű, de hangyaszorgalmú, idegenfajú asszimilálódottak vezetik és útjukból elsöpörnek minden tehetséget, minden rátermett magyart. Rendkívül bátor írások ezek és még bátrabbak voltak a Philadelphia kávéházban, majd a Rákóczi téri Hajózási Klubban elhangzott előadások. Ha valaki végigolvassa műveit az Elsodort falutól az Életem-ig megláthatjat, hogy ez a kivételes műveltségű és mindenen átlátó ember egyedül magyar fajtájában hitt és semmi másban. Ennek a hitnek hirdetésére áldozta életét. Kortársai közül ennek meghirdetésére csak kettőnek volt tehetsége és bátorsága: Ady Endrének és Móricz Zsigmondnak. Szabó minden sora, minden mondata életrerázás és sokszor keserves zokogás. Szóljon azonban ő maga, hogy halála negyvenedik évfordulóján ezzel a meghatóan szép írással állítsunk emléket neki. „Ha volna még szavam a magyar ifjúsághoz, mely elfordult tőlem, elfordult, mert ennie kell, elfordult, mert nem vagyok pályanyitó kilátóé és holnapi protekció. Ha volna még szavam ezt mondanám neki: Nézzétek, Magyarországon két tábor van. Helyesebben: csak az első tábor, a másik kis csoport az alkotó emberi szellem kiátkozott magányosaiból áll. A megszervezett tábor a kis zsivány, közepesek, az éhes tehetségtelenek, a falánk meddők csoportja. Ezeknek irtózatos szolidaritása csinál politikát, tudományt, morált az országban: sírásó, harácsoló politikát, szellemet ölő áltudományt, zsebrákságot, szellemi szédelgést védő hazug morált. Ezek szőtték a halált Magyarország számára, ezek pazarolták szét a zsúfolt kincsúfaj erejét, ezek tették felpattant sírokká a jó magyar kenyér földjét. Ezeké az ország, a hatalom és a dicsőség. Azután ott vannak a szellem elhivatottjai, akik arra születtek, hogy fajuk büszke életigazolásai legyenek a világ előtt, hogy legyenek jövőbe rontó építő álom és múlhatatlan gazdag termés. Elátkozottak ők ezen a földön, törvény, Isten irgalom nem védi őket s mindennapi vad hajszában űzik őket a kétségbeesés és megsemmisülés felé. Istenfélő, kegyes vagy: ha mérget keversz ételükbe, erkölcsös vagy: ha rágalmazod őket, lelkes hazafiú vagy: ha megakadályozod, hogy teremjenek fajuk számára. Kész pálya és közelismerés számodra, ha egynek a véres skalpját fel tudod mutatni. Ők az istentelenek, mert fellobbant szent lángjai az ős tűzhelyeknek, ők a hazaárulók, mert fajuk kétségbeesett végtelen szerelme a végzetük, ők az erkölcstelenek, mert örök egészség beszéde az igéjük. Kiengesztelhetetlen és ádáz harc folyik e földön e két emberfajta között, melyek idegenebbek és különbözőbbek egymástól, mint a kígyó és az oroszlán, a tetű és a sas. Ennek a harcnak a kimenetele a magyarság élete, vagy halála. Óh magyar ifjúság, én láttam a nyomorúságok vad kutyáit, melyek harapják fiatal napjaid, látom éhező nappalaid gyötrelmét s éjszakáid sápadt gondját. És mégis, mégis, én, aki átéltem minden szenvedésed, én, a megtagadott védtelek, fájdalmas magányosságomban odakönyörgöm neked: ha van benned még egy szikra fajod életakaratából, ha fiatal erőidben még van vágy az emberi igazság és emberi gondolat széles mezői felé: állj e küzdelemben azok mellé, akik a géniusz vérző csillagát hordják homlokukon.” Tökéletesebb képet nem lehet adni Szabó Dezsőről, mint ez a könyörgés, melyben minden célját, vágyát és keservét elmondta, így csak végtelenül szerető ember képes zokogni és imádkozni. Sokan vádolták és vádolják ma is, hogy gyűlölte az idegeneket. Tagadom. Egyedül fajtáját szerette és ezért tett mindent. Ha kellett ütött, ha kellett simogatott, ha úgy hozta a sors imádkozott, de ha látta az értetlenséget és gerinctelenséget, akkor káromkodott. Nem menekült, pedig nagy tudása mindenütt segítségére lett volna. Ott maradt, mint a pásztor bajban lévő nyája mellett. Várta a véget a Hajózási Klub óvóhelyén egy nyugágyban, betegen és elhagyottan. Nem hagyta sajnálni magát senkitől, nem várta meg az oroszokat, neki a németekből is elég volt. Meghalt olyan árván, mint élt egész életében. Két tisztelője, — házbeliek — temették el egy szekrényben a Rákóczi téren, kis deszkakeresztet ácsolva teteme fölé. És ez volt azigazi jel, az ő jele, mert bizonyos, hogy minden díszsírhely, vagy dísztemetés ellen tiltakozott volna. Elment, de életműve és tanítása napjainkban még véresebben aktuális, mint életében volt. Fogadja halála negyvenedik évfordulóján tisztelőinek koszorúját, mellyel lerójják kegyeletüket. Szabó Dezsőről készült utolsó portré. A jólsikerült rajzot Jánosa Lajos festőművész készítette. A Mesternek annyira megtetszett a rajz, hogy — szokásától eltérően — aláírta és dátumozta. Megjelent Vörösváry István Magyar Ünnep című hetilapjában Budapesten. 274m 27 ♦ 66 7 ■ 9 /o // tZ■ (A1 3___ /_ ■■ /7J■ 491 19■ 7011*■ 22 23■*■£■* ■ 21i 19■ 30 7/ *■ 39 seu■t 76 99■i ■4o■ kX■ ■ kh ■L■1 A?■■ Vő■k9■* 67I fX■ ■ * SS ----117 56■ ■L A 26. sz. rejtvény megfejtője: Amíg jön a hajnal, álmodozom, a hervadozó örömök kévéit karolom. VÍZSZINTES: 1.............bájital", Donizetti operája. 9. Színművész (Katalin). 14. Anatole France szellemes mondása: zárt betűk: S. E. 16. A légnyomás fizikai mértékegysége. 17. Ismert francia divatcég. 18. Tömegközlekedési eszköz népszerű neve. 19. Ilyen a falevél. 20. Hónap nevének rövidítése. 22. Az elejével a végén: alkohol. 23. Kérdő szócska. 25. Szolmizációs hang. 26. Napszak. 28. Csakhogy. 29. Rangjelző. 30. József Attila szép verse. 23. A harc Istene a görög mitológiában. 36. Diósy Antal vízfestménye. 38. Halevő tengeri madár. 40. „A haza bölcseinek nevezeték. 41. Személyes névmás. 42. Régi római pénz- és súlyegység. 43. Szófaj. 44. Zenekezdeti 45. Amerikai helyeslés.46. Oda, hegy, vissza, tornaszer. 48. Övpánt. 50. Rosszadás. 51. A „Gi- Belle" zeneszerzője (Adolphe). 53. Nyersen nem élvezhető gyümölcs. 54. „Für ..." (Beethoven híres zongoradarabja. 59. Belgium egyik legrégibb városa. 60. Szophoklész egyik tragédiájának hősnője. FÜGGŐLEGES: 1. Belga légitársaság. 2. Pénzt követel a hallgatásért. 3. Nagy bankó. 4. Francia sziget La Rochelle közelében. 5. Emésztőnedv. 8. A „Tájfun c. dráma szerzőjének névjele. 7. Zenei utasítás ( mérsékelt gyorsasággal). 8 Azonnal. 9. Dél-afrikai holland telepes. 10. Towa. 11. Válogatott labdarugó. 12. Női becenév. 13. Csilagkép. 15. Építészet, stílus. 21. Elsőrendű feladata a góléves 24. Boráról és mazsolájáról híres kikötőváros Spanyolországban. 27. Ókori balkán nép. 30. Afrikai köztársaság, fővárosa Bamako. 31. Időmeghatározás. 32. Világhírű dán meseíró. 34. Napszak. 35. Ez a mondás is Anatole Francétól ered; zárt betűk- C, Z. 36. Bánat. 37. Kettős magánhangzó. 39. A Fővárosi Operettszínház tagja (Andrea). 41. Ragyogón. 44. „A görög”. 47. Az első világháború gyalogos katonája. 48. Olimpiai bajnok szovjet tornásznő (Nelli). 49. Hamuvá válik. 52. Nagyüzemünk névjele. 53. Több hónap nevének végződése. 54. Ethén része. 55. Talponálló. 56. Szovjet gépkocsik jelzése. 57. Cégtársulás. 58. Kiejtett betű. Pereg a film... Saáry Éva szépek voltak, mélyen kedvence... telkembe vésődtek a német háborús filmek is. Vidám, idealizmussal teli, lenszőke hajú fiúk — a hősiesség glóriájával fejük körül: Lützow sasok, Stukák... vagy éppen az Oroszlánkölykök — rizsporos hajú, önfeláldozó porosz apródjai... Az egyik filmben Victor de Kowa (ifjú volt még akkor!) könnyelmű aranyifjút játszott, aki a végén megtér a Hazához, feláldozza magát érte. A címre már nem emlékszem, csak az utolsó jelenetre: kikötő, magányos, hideg este. A hős szmokingra húzott felöltőben, rojtos fehér selyemsállal a nyaka körül, egy cigaretta elszívása közben számol le életével. Aztán dörren a revolver, s a haldokló utolsó pillantása egy hadihajó csillogó névfeliratára esik: Patria. Hogy aztán mi volt mindez mögött?? Igen, ott volt a Jud Süss is, de az ránk, gyerekekre, nemigen hatott. Mi Ragyogó Eszményeket kerestünk! Aztán az első titokzatos film: Amiről nem beszélünk. Horribile dictu: szexuális kérdéseket feszegetett! De ne feledkezzünk meg a híradókról sem. TV hiányában, a háború idején csak a mozi vásznán jelentek meg a világpolitika szereplői és eseményei: Chamberlain elmaradhatatlan esernyőjével, Hitler csattogó léptű SS-alakulatai, Mussolini s végül az elegáns Ciano gróf — a magyar nők Édesanyám gyakorta felsóhajtott. — Istenem, mit változott a világ a század eleje óta: a lóvasúttól a repülőgépig, az űrutazásig...! Mikor Gagarin szenzációs kalandját hírelték, nem is akarta mindjárt elhinni, „orosz mesének” minősítette. Aztán meg, mikor már beletörődött, határozottan hozzáfűzte: — Ez is katonai célt fog szolgálni, mint minden más! (Pedig, akkor még fennen hangoztatták a kísérletezések ,pusztán tudományos” jellegét!) De nem erről akarok most beszélni, hanem arról, hogy most már én is a fejcsóváló tűnődések korába érkeztem, s nem kevesebb csodálkozással döbbenek rá. — Mit változott a világ az én gyermekkorom óta is! A háború előtt, alatt még nem volt TV, nem volt computer, de penicillin sem, hogy a hirtelen eszembe jutó példákat említsem... és azonnal meg is akadjak a televíziónál, mely előtt manapság elbűvölten, elbutultan, pizsamában- papucsban ül az emberiség, s nyeli-nyeli a képeket (emésztésre semmi idő!) anélkül, hogy vizuális kultúrája bármit is fejlődne! • Az én gyermekkoromban még a mozi járta, ahová időnként (nem többször mint egyszer egy hónapban) el lehetett zarándokolni, s a megváltott rózsaszín „zsöllyejegy” ellenében megjelent a vásznon az UFA egyszerű emblémája, vagy a Metro- Goldwyn-Meyer híres oroszlánja... Egy-egy film élményszámba ment! Napokig kellett rajta meditálni, s bele lehetett szeretni a filmszínészekbe! (Fényképeiket lelkesen gyűjtöttük!) Mi — a Böszörményi úton lakván, — leginkább az Ugocsa moziba jártunk, amely a hasonló nevű szűk utcácskában volt. Plakátját, képes kirakatát iskolából jövet minden nap megbámultam, sőt, emlékszem, egyszer annyira elmerültem a filmcsillagok (akkor még léteztek igazi sztárok!) szemléletében, hogy a légiriadóra sem hederítettem. A közelgő repülőgépek berregésére a szomszéd néni rántott be a kapu alá — két hatalmas pofonnal jutalmazva nemtörődömségemet. Micsoda lelki megrázkódtatások! Gül baba, Beszélő köntös, Szinusz, Halálos csók... Persze, Jávor Pál tetszett a legjobban. A fess Jávor, kackiás, vékony bajuszkájával, aki még az akasztófa árnyékában is csak a szerelemre gondolt: „Az utolsó kívánságom, halljátok meg emberek/ Süvegem fejembe vágom, vérpadra vígan megyek...” Akárki akármit mond, 1945 új élményeket hozott. Nagy szenzációként ismét megjelentek az angol, amerikai, francia filmek, Rita Hayworth testhez simuló, fekete estélyi ruhájában, Hedy Lamarr, Jeanette Macdonald és Nelson Eddy az Orgonavirágzásban, Spencer Tracy Az ördög az emberben kockáin... Majd a híres mesék: A bagdadi tolvaj, Kék madár (Shirley Templevel), Óz, a csodák csodája s Walt Disney felejthetetlen rajzsorozatai... De jöttek, természetesen, a háborús filmek is: Waterloo Bridge... és a Gyertyafénykeringő (no meg a Yankee Doodle, amelyre a rögtönzött bálteremben „lovacskázni” lehetett). Az ideálok is megváltoztak. Jávor Pált szívemben Errol Flynn váltotta fel — a nyalka kakalózkapitány... A Hét tenger ördögét naponta háromszor néztem meg az Ugocsa moziban: valameddig adták! Az Elfújta a szelet 47-ben, belgiumi tanulmányutam alatt láttam, s micsoda irigységet okoztam vele Magyarországra hazatérve, ahol az embereket már szovjet „remekművekkel” traktálták: Megvédjük Gorkint, A volokalamszki országút, Új barázdát szánt az eke... és nem is tudom már. Lényeg, hogy a csillogó amerikai sztárok mosolyát a munkát s a kommunista eszméket szerelemnél, családnál, minden egyéni boldogságnál többre értékelő traktoroslányok, partizánok, üzemmérnökök, párttitkárok váltották fel. Ami pedig az orosz háborús filmeket illeti, a „hősök” nemegyszer csizmásan feküdtek be az ágyba, rugdosták a halottakat s az ellenséget sematikusan, vagy az ördögnél is gonoszabbnak, vagy teljesen agyalágyultnak tüntették fel. Az eszmei- ideológiai szigorúság Sztálin halála után kissé feloldódott. Jöttek a neorealista olasz filmek s hatásukra nálunk is megszületett a Körhinta, a 9-es kórterem... De ez már nem a gyermekkor volt. Az „idő méhében” ott szunnyadt a forradalom mindent elöntő, mindent elsöprő moraja, s valahol az égi műhelyekben ácsolták már a fejfákat, faragták a vándorbotokat... Aztán a szabadság hirtelen villámfénye, majd a csodálkozás, a felocsudás, a munka... Mindnyájunk számára elkezdődött egy egészen más, egy egészen új történet... Bill’s and Tony’s Auto Repairs • Tune-ups • Mufflers • Complete engine service • Brakes and front end. LASSÚ VILMOS és RESCH ANTAL 4338 N. Kedzie Ave., Chicago, 11.60618 PH: (312) 588-0739 Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — örökösödési eljárások etc.... Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 200 S. Prospect. Park Ridge 111. 60068 Tel: (112) 825-1392 vagy 692-7863 9. oldal Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető • Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége Megjelent: ifj. Fekete István Hajótörött nemzedék című korrajza. Ezt írja a szerző a könyv előszavában: Olyan formában próbáltam megörökíteni a történteket, hogy senkit ne botránkoztassak meg a szereplők parlagi nyelvezetével és erkölcstelen tetteivel. Tessék-lássék törekvésem persze nem járt túlzott sikerrel, mert valójában nem is akartam kimosdatni az eseményeket. Irodalmi stílust, és virágnyelvet használva megközelítőleg sem tudtam volna visszaadni azt az erkölcsi és világnézeti nihilizmust, amiben az 1945-ös úgynevezett felszabadulás után hazánk lakosságának jelentős százaléka élt.” „ ...,. . . Magyarországról 1956. december 4-én disszidáltam, min, fasiszta ellenforradalmát. Azóta némileg rehabilitáltak, és ,idegenbe szakadt hazánkfiává’ nemesedtem a rendszer szemében.” Ez a mű nyerte el a Nyisztor Zoltán Irodalmi pályázat egyik első díját. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. Limited Könyvosztálya, 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario, M5S 1X5, Kanada. A 446 oldalas keménykötésű könyv ára: $ 15.00, szállítási és csomagolási költség: $ 2.00.