Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-12 / 2. szám

Mikhail Gorbachev és Margaret Thatcher első találkozása Londonban. Új korszak várható a Kreml falai mögött? Mother Theresa az ethiopiai királyi palota árnyékában — Amikor az ajánla­tot megtettem, az ethi­opiai segélyprogram ve­zetője, jelenlévő munka­társaival együtt, nyil­vánvalóan arra gondolt, hogy egy kicsit ütődött vagyok. Javaslatomra egyáltalán nem adott ér­demleges választ. Mother Theresa meg­lepő válasza az ethiopiai éhínségre a következő: — Az ethiopiai éhín­ség nem más, mint az Úristen leckéje arra vo­natkozóan, hogy mi, em­berek, miképpen szeres­sük egymást. Az Úristen megtanít bennünket, ha­bár a lecke néha kegyet­lennek tűnik. Az Úristen arra is meg akar taníta­ni bennünket, hogy mi­képpen segítsük egy­mást. (Mother Theresa Jijigaból (Ethiopia) jelenti a Reuter nevű angol hírszolgálati ügy­nökség irodavezetője. ) Mother Theresa, a Nobel Békedíj jutalma­­zottja, aki 75 esztendős és a „Missionaries for Charity” segélyszerve­zet itteni vezetője, nem­régiben különös ajánla­tot tett David Wolde Gi­­orgisnek, aki az ethio­piai segély­program ál­lami irányítója. Mother Theresa azt ja­vasolta Mr. Wolde Gior­­gisnak, hogy a nemzet­közi segélyprogram köz­pontját helyezzék át a néhai Haile Selassie egy­kori királyi palotájába. Mother Theresa ezzel kapcsolatban a követke­zőket mondotta: valószínűleg nem tudja, hogy a kommunista kor­mány Ethiopiában az adományok nagy részét a fekete piacon értéke­sítette és a párthíveknek juttatta. ( Szerk.) A legfantasztikusabb az egész dologban az, hogy az ethiopiaiak bé­késen halnak meg, soha­sem kérdezik, hogy mi­,­ért kell meghalniuk, egyszerűen csak meg­halnak. A belenyugvás­nak ez a formája meg­döbbentő, — jegyezte meg Mother Theresa. Ta­lán nem érdektelen meg­jegyezni, hogy a nyugati hírügynökségek egybe­hangzó becslése szerint eddig közel egymillió ember halt éhen Ethio­piában. Rajiv Gandhi belső nyugalmat akar fantasztikus választási győzelme után Rajiv Gandhi, indiai miniszterelnök és a Kongresszus Párt, tör­ténelmi jelentőségű és fantasztikus választási győzelmet aratott a leg­utóbbi választáson. Az eddigi számadatok sze­rint a Lak Sabha, az in­diai parlament képvise­lőinek kétharmad része a Kongresszus Párt kép­viselője lesz. A választás érdekessége az, hogy In­dira Gandhi, Rajiv Gandhi édesanyja, aki mindeddig a legtisztel­tebb és legsikeresebb in­diai politikus volt az­óta amióta India elnyer­te függetlenségét, soha ilyen arányú választási győzelemre nem volt képes. Rajiv Gandhi az első választási eredmények kihirdetése után, három héttel a kötelező időpont előtt, feloszlatta a kép­­viselőházat és felesket­te új kormányát, amely lényegében nem külön­bözik (legalábbis, egye­lőre) néhai édesanyja kormányától. A legutolsó számada­tok szerint a Kongresz­­szus Párt a Lak Dabha, az indiai alsóház 507 kép­viselői mandátuma kö­zül legalább 397 képvi­selői mandátumot ka­pott az elmúlt választá­son és ez jobb eredmény, mint amilyet valaha is Indiában egyetlen politi­kai párt is elért, 1947 óta, amikor India el­nyerte függetlenségét Angliától. Az associated Press nevű amerikai hírügy­nökség New Delhi-i iro­dája szerint azonban Ra­jiv Gandhi rövidesen je­lentős mértékben átala­kítja kormányát és a ré­gi, Indira Gandhihoz személyesen hűséges minisztereket saját em­bereivel, főként fiata­lokkal, fogja felváltani. India legjelentősebb ellenzéki pártja jelenleg az úgynevezett Telegu Párt, amelynek politikai székhelye Andhra Pra­desh államban van és amelynek változatlanul N.T. Rama Rao, egykori filmszínész, a vezetője, akit fiatalabb korában általában az indiai Clark Gablének neveztek. Mr. Rama Rao, Clark Gable pártja azonban alig kap­ja az össz-sza­vazatok 18- 20 százalékát. ­ Arafat szerint Szíria felelős a PLO gyilkosságért Néhány nappal ezelőtt ismeretlen tettesek meggyilkolták Fahd Qawasmit, a PLO „Fe­kete Szeptember” nevű frakciójának egyik ve­zetőjét Ammanban, Jordánia fővárosában. Egy magát megnevez­ni nem akaró csoport üzenetet juttatott el az egyik ammani napilap szerkesztőségébe, az üzenet azzal vádolja Mr. Quamasmit, hogy az állandó összeköttetés­ben állt a „cionista kém­elhárító szervezettel” és azonkívül a nemhivata­los jordániai kémszerve­zet ügynöke is volt. Mr. Quamasmit a Jor­dán Folyó Nyugati Part­ján lévő Hebronnak volt egy ideig a polgármes­tere és egy hónappal ez­előtt a PLO ügyvezető bizottságába választot­ták. Yasser Arafat, a PLO politikai vezetője, a gyilkosság után néhány nappal a következőket mondta az újságíróknak Ammanban: — A politikai gyilkos­ságért a szíriaiak fele­lősek, akik a palesztin forradalmi mozgalmat terrorizálni akarják. Ez azonban nem fog sike­rülni nekik. (Annak ellenére, hogy nem lehetetlen, hogy Fahd Quawasmi meg­gyilkolását valóban a szíriaiak készítették elő, jelenleg nincs olyan ha­tározott bizonyíték, amely Mr. Arafat vád­ját alátámasztaná. A szíriai kormány, termé­szetesen tagadja, hogy része lett volna a gyil­kosságban.) Az OPEC újabb belső ár­válsággal küzködik A közelmúltban feje­ződött be Genfben az „Organization of Petro­leum Exporting Count­ries” (OPEC) olajügyi minisztereinek legújabb értekezlete. Ennek a szervezetnek tizenhá­rom tagja és az olajügyi miniszterek legújabb határozata az, hogy az úgynevezett nehéz nyersolaj hordónkénti árát nem emelik fel 29 amerikai dollárnál ma­gasabbra. Az egyezmény azon­ban bizonytalan és két­ségtelen, hogy az OPEC tagországai között újabb ár­háború tört ki. Algé­ria csatlakozott Nigériá­hoz és a két ország együt­tesen leszögezte: a ne­héz nyersolaj árát leg­alább 1,50 amerikai dol­lárral fel kell emelni, különben ez a két ország nem lesz képes arra, hogy a könnyű nyersolaj egyre hanyatló eladásá­nak deficitjét fedezze. Subroto professzor, az OPEC elnöke, kijelen­tette az újságírók előtt egy sajtóértekezleten: " Legújabb egyez­ményünk alapján a ne­héz és közép nyersolaj árát hordónként 50, il­letőleg 25 amerikai cent­tel emeljük, míg a köny­­nyű nyersolaj árát hor­dónként 25 amerikai centtel leszállítjuk.­­ Ez azonban csupán ideiglenes egyezmény. Következő találkozón­kat ismét Genfben tart­juk, 1985. január 27-én és ekkor fogjuk megköt­ni a végleges áregyez­ményt. Dr. Subroto azonban nem említette az újság­írók előtt, hogy Algéria és Nigéria nem volt haj­landó ratifikálni még az ideiglenes ár­egyet­ A különböző ellenzéki töredékpártok összesen 78 mandátumot szerez­tek, a két kommunista párt, amelyek állandó­an egymással rivalizál­­nak (egyikük Moszkva, a másikuk Peking-ba­­rát) lezuhantak 49 par­lamenti mandátumról 29 parlamenti képviselői mandátumra. A választást bezáró beszédében Rajiv Gand­hi miniszterelnök — többek között — a kö­vetkezőket mondta: — Mindenekelőtt bel­ső nyugalomra van szük­ségünk. Gondolok itt nemcsak a sikhekre, ha­nem a többi indiai nem­zetiségi csoportra is. Tény az, hogy India ma egyetlen ország mögött sem marad el prosperi­tásban és haladásban. (A legutolsó mondat megfogalmazása indo­kolatlan optimizmust mutat a miniszterelnök részéről. — Szerke­­ményt sem. Érdekes az, hogy Bel­­kacem Nabi, algír olaj­ügyi miniszter és Dr. Tom Davis-West, nigé­riai olajügyi miniszter, kijelentette: annak el­lenére, hogy ők maguk nem ratifikálták orszá­guk nevében az új, ide­iglenes ár­egyezményt, a különbség köztük és azok között, aki aláír­ták az egyezményt, va­lóban „nem jelentős”. Dr. Tom Davis-West például ezt a kijelentést tette az újságírók előtt: „ Az árpolitikára vonat­kozó különbség könnyen megoldható lesz a janu­ári értekezleten. Az igazság azonban az, hogy ezt nagyon ne­héz elképzelni, mivel Algéria és Nigéria hajt­­hatatlanul ragaszkodik a nehéz nyersolaj ma­gasabb árához, ugyan­ekkor viszont Szaúd- Arábia, az OPEC orszá­gok legbefolyásosabb tagja, hajthatatlanul ragaszkodik a nehéz és közép minőségű nyers­olaj alacsonyabb árá­nak fenntartásához. Ahmed Zaki Yamani sejk, Szaúdi Arábia olajügyi minisztere, az úgynevezett fegyelmi bizottság elnöke­­a fe­gyelmi bizottság felada­ta az, hogy az ár­egyez­mények megtartására ügyeljen. Yamanin kí­vül a fegyelmi bizottság tagjai meg Mana Seed al-Oteiba, az Egyesült Arab Emirátus olajügyi minisztere az Arturo Arm­andez Grizanti, ve­nezuelai olajügyi mi­niszter) a következő nyi­latkozatot tette az újság­írók előtt az OPEC ér­tekezlet befejezése után: — A legutóbbi érte­kezlet árpolitikai vitá­ja nem jelenti azt, hogy az OPEC országok kö­zött komoly ár­különb­­ségek vannak. Azt hi­szem, hogy a viszony­lagosan jelentéktelen problémákat a januári értekezleten meg fog­juk tudni oldani.­­ Szerintem nincs gyakorlati lehetősége annak, hogy a nehéz nyersolaj hordónkénti árát 26,50 amerikai dol­lár fölé emeljük. Ez sen­kinek sem lenne érdeke. Figyelmeztetem az Északi tenger olajter­melő országait, Angliát és Norvégiát, hogy ne próbálják olaj­áraikat a napi piachoz igazítani, mert ez végső fokon ár­csökkenésre és ár­hábo­rúra vezetne. Ha pedig egy árháború követke­zik be, nem leszünk ké­pesek alacsonyabb és észszerűbb olaj­árakra, hanem a napi ingadozás­nak megfelelően fel és le fogunk ugrálni a pilla­natnyi piaci árnak meg­felelően.­­ — Ez nemcsak Anglia számára lenne hátrá­nyos, de kétségtelen, hogy Amerika számára is káros lenne, hiszen például egy ilyen inga­dozó olaj­árpolitika kö­vetkeztében Mexikó nem lenne képes még adóssága kamatait sem kifizetni az Egyesült Államoknak. Ez a legutolsó fénykép Dimitri Uszinovról, a Szovjetunió volt honvédelmi miniszteréről, aki nemrégiben, 76 éves korában, meghalt és halála a Kreml egész hatalmi struktúráját valószínűleg megváltoztatja. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! A szellem kiszabadult és már nem lehet visszazárni a palackba A szociális programok problémájának szelle­mét azonban Mr. Wilson és Mr. Mulroney már kiszabadította a palack­ból és a szellemet nem lehet egyszerűen vissza­zárni a palackba. A bírálók közül a leg­érdekesebbnek és a leg­inkább megfontolásra érdemesnek tűnik a qué­beci Raymond Garneau nyilatkozata, aki egyéb­ként a federális Liberá­lis Párt úgynevezett pénzügyi bírálója is. Mr. Garneau a követ­kezőket mondta a „Ca­nadian Press” nevű hír­­ügynökség munkatársá­nak: — A szociális progra­mok között nemcsak az időskorúaknak a nyug­díja és a baby bonusz szerepel, hanem például a munkanélküli segély is. Ha megszüntetik, vagy csökkentik a mun­kanélküli segélyt (amire Mr. Mulroney nyilatko­zata következtében le­hetőség van), szerte az országban lázongások fognak kitörni, — mon­dotta Mr. Garneau. A gépek egyre többet termelnek, egyre keve­sebb munkaerővel. En­nek következtében az át­lagos 15-20 százalékos kanadai munkanélküli­ség valószínűnek és el­kerülhetetlennek lát­szik, mint ahogyan a vi­lág más iparilag fejlett országaiban is elkerül­hetetlen lesz a viszony­lagosan magas munka­nélküliségi százalék, a technológiai fejlődés kö­vetkeztében. A konzer­vatív kormány vakon akarja a federális defi­citet csökkenteni és en­nek a következménye a munkanélküliségi arány­szám növekedése lesz, — mondotta a québeci képviselő. Mr. sza: Mulroney vála­— A szociális progra­mok univerzalitását mindenképpen fenn aka­rom tartani, a nyugdí­jakat semmiképpen sem fogjuk megadóztatni, meggyőződésem azon­ban, hogy a magas jö­vedelmű kanadaiak ke­vesebb szociális jutta­tásra jogosultak, mint a közép- és alacsonyjö­­vedelműek, és ezzel a kanadai polgárok nagy többsége egyetért. Lengyelországban új lázongások törtek ki a rendszer ellen. A fénykép középpontjában Lech Walesát, a Szolidaritás nevű független szakszervezet megalapítóját láthatjuk. A rendőrség a tüntetést gumibotokkal és könnygázbombákkal szétverte. CS A szociális juttatások körüli zűrzavar tovább folytatódik A szociális juttatások körüli zűrzavar tovább folytatódik és a Liberá­lis Párt és az NDP egy­re élesebb hangon köve­teli, hogy a konzervatív kormány részletes prog­ramot adjon erre vonat­kozóan. A kérdés volta­képpen két szociális jut­tatásra vonatkozik, az időskorúak nyugdíjára és a családi pótlékra, az úgynevezett „baby bo­nuszra . A választási kampány idején Mr. Mulroney több ízben határozottan leszögezte: ezt a két szo­ciális programot, füg­getlenül a kedvezmé­nyezettek pénzügyi hely­zetétől, meg fogják tar­í­tani. A probléma akkor ke­letkezett, amikor az új pénzügyminiszter, Mi­chael Wilson, kijelentet­te: a konzervatív kor­mány bizonyos felső jö­vedelmi határvonalat fog megállapítani (ami helyes) azokra vonatko­zólag akiknek évi jöve­delme magasabb a meg­állapított határnál, sem nyugdíjat, sem baby bo­nuszt nem fognak kapni. (Miért kapnának a gaz­dag emberek baby­­bónuszt? — Szerk.) Mulroney: Elismerem, hogy nyilatkozataink zűrzavarosak voltak A felső jövedelmi ha­tár megállapításánál egyesek évi 26,000, má­sok évi 40,000 dolláros jövedelemről véltek tud­ni, ez azonban nem volt bizonyos, mivel határo­zottan sem a pénzügymi­niszter, sem a minisz­terelnök nem jelölt meg egy bizonyos felső jöve­delmi határt. Elérkezett az idő, ami­kor maguk a konzerva­tív parlamenti képvise­lők is azt várják, hogy a pénzügyminiszter és a miniszterelnök tegyen határozott nyilatkoza­tot a kérdésben. A dol­got zűrzavarosá tette az, hogy először a mi­niszterelnök azt állítot­ta, hogy Mr. Wilson nem tett ilyen jellegű nyilat­kozatot. Ed Broadbent, az NDP vezetőjének, aki egyre jobban úgy visel­kedik, mint a hivatalos ellenzék, erre vonatko­zó vádjával azonban nem tudott szembeszáll­ni, mert a „Canadian Press” nevű hírügynök­ségnek rendelkezésre állnak, és természetesen­ azonnal az NDP rendel­kezésére bocsátják azo­kat a hangszalagfelvéte­leket, amelyek bizonyít­ják, hogy Mr. Wilson ilyen irányú nyilatkoza­ta megtörtént. Ezután Mr. Mulroney először kijelentette, hogy „megvizsgálják” a problémát és nem lehe­tetlen, hogy valamilyen felső jövedelmi határt meg fognak állapítani. Később viszont úgy nyi­­kozott, hogy a szociális programok univerzali­­tásának fenntartásához nem férhet kétség. Mi­chael Wilson, pénzügy­­miniszter azonban hatá­rozottan leszögezte, hogy nincs meggyőződ­ve arról, hogy a minisz­terelnöknek ezen a vona­lon igaza van. Mr. Mulroney végülis azzal a nyilatkozattal akarta lezárni a kérdést, hogy kijelentette: elis­meri, hogy a Progresz­­szív Konzervatív Párt nyilatkozatai a szociális programokkal kapcso­latban kissé „zűrzavaro­sak” voltak.

Next