Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-01 / 22. szám
Clevelandi krónika Utóhang a kuruc-korról szóló két írásomról. Molnár Zsigmond Török bársony süvegem... Most élem gyöngy életem. Béri Balogh Ádám a nevem Ha vitéz vagy jössz velem. Béri Balogh Ádám kuruc-kapitány nótája. A Kék Újság 1985. március 30 és április 6-i számában 2 folytatólagos írásom jelent meg, amelyeket a nagymajtényi síkon 1711-ben történt kuruc fegyverletételről, a kuruckor végromlásáról, a kuruc-kor legendájáról és Rodostóról, mint a kuruckor végső és szomorú állomásáról írtam. Nem vagyok és nem voltam hivatásos történész és semmiféle forrásmunkát igénybe nem vettem, mivel kisdiák korom óta a kuruc-korszak szerelmese voltam, vagyok és leszek mindhalálomig, így az adatok, nevek és dátumok mélyen el vannak bennem „raktározva”. A történelem és az irodalom mindig jobban érdekelt, mint pl. a fizika és a matematika, s a feleségem nagyobb örömére még ma sem tudok tisztességesen összeadni, kivonni és szorozni. Nos, megírtam a kuruckor legendáját két cikkben, ahogy tudtam, természetesen mint újságíró és riporter, nem pedig mint egy hivatásos oknyomozó történész. Hogy hány Kék Újság olvasó nyelte le, azt természetesen nem tudhatom, mint ahogy egyetlen újságíró sem tudhatja, hogy írásait kik olvassák el sírvazokogva, nevetve és káromkodva és küldik az újságíróddá, ahova azok általában nem szeretnek menni. A Kék Újság május 4-i dátumozású számában írtam egy másik cikket, „Újságírók — Újságolvasók” címen. E cikkben kategorizáltam főként az újságolvasók különböző fajtáit, akik valamilyen titokzatos módon azonnal „feldörzsölik” a cikkíró címét, a cikkíró nagymamája újraoltási bizonyítványának a számát és más egyéb lényeges dolgokat. Aztán kelevért öltenek (nem tüdővészt) kardot rántanak és neki a cikk írójának. Megdicsérik, (ami ritka eset) letolják, ledorongolják, kioktatják, agyon magyarázzák és kiadják magukból a magyar és francia tudományos akadémiát. Aztán lihegnek egyet-kettőt és megnyugszanak. Nos... egy ilyen levelet kaptam a kuruckorról összenyögött két írásom után. A küldő neve és címe nem volt a borítékon. De benn a levélben az olvashatatlan aláírás alatt a foglalkozás oly hetykén virított, mint a piros pipacs a zöld búzarengetegben. „Hivatásos magántörténész”. Én ma már semmin sem lepődöm meg, de ezt a „szakmát” eddig még nem hallottam. A „magántörténész” úr óriási előadást tartott nekem és felokosított, hogy az ilyen íráshoz miért nem veszem igénybe a Szegfű Gyulát, született Schüttelheim-ot, stb., stb. Hát nem vettem igénybe, mert ez felesleges volt. Nem sokat tudok róla, mindössze annyit, hogy az Öreg Hóman Bálinttal, aki Rákosi börtönében halt meg, együtt írták a, ,Magyar történet” című hatalmas történelmi művet. Egyébként igen tehetséges, de gátlástalan karriervadász, aki fiatal korában a bécsi udvari levéltárban dolgozott mint történész, telítve dinasztia imádattal. A Monarchia széthullása után hazatért a nemzeti Magyarországra és elszánt zsoldos vitéze lett a Horthy korszaknak. Már háborúban állottunk a Szovjetunióval, amikor is baloldali földalatti mozgalmak tagjaként a szovjettel való együttműködés mellett szállott síkra. De sikerült elbújnia, mielőtt az illetékes politikai elhárító szervek fülön csípték volna. Rákosi atya nem is volt háládatlan vele szemben, mert az ún. „felszabadulás” után Szegfű Gyulát nevezte ki Moszkvába a magyar népköztársaság első nagykövetévé. Meg kell még emlékeznem a bécsi, udvari levéltárbeli évei alatt 1906-ban írt, de csak 1913-ban kiadott „A száműzött Rákóczi” című gyengyei kis kiadványáról, amelyben majdnem a gyalázásig leszólta a Nagyságos Fejedelmet és az egész kuruc-korszakot, amely méltán váltott ki úgy a sajtóban, mint az újból feléledt kuruc reneszánsz éveiben nemzeti felháborodást. Igen tisztelt „magántörténész” úr... én tehát részben a fentiek, részben a moszkvai nagykövetsége miatt nem akarom enni-inni, de főként szagulni ezt a Szegfű elvtársat. És ezzel be is fejezem a szegfűzést, mert így én is abba a hibába esnék, hogy nekem kellene teleírnom a Kék Újságot, ami miatt sok előfizető lemondaná a lapot, amelyet Vörösváry István laptulajdonos kiadó-főszerkesztő mélyen tisztelt barátom nem kimondottan az én számomra alapított annak idején. Tehát a tisztelt „magántörténész” úr csak szegfűzzön tovább, de közben gondoljon boldog és áldott emlékű Rákosi atyánkra is, aki különb és jobban helyezkedő moszkvai magyar nagykövetet nem találhatott volna magának Szegfű Gyulánál. Magyar központ 1985 évi programja: Piknik (Hudbart Park)Augusztus 4, vagy 11 Szent István ünnep Augusztus 18 Haraszty Piknik (Sanoma) Szeptember 8 Szüreti Bál (Cser László) Szeptember 28 56-os ünnepély Október 20 Katalin bál November 23 Karácsonyi vásár December 1 Karácsonyi ünnep December 22 Szilveszter (Cser László és Mária) December 31 Általános programok a Magyar Központban: Minden vasárnap magyaros ebéd 1 órától 6 óráig Magyar mise: minden második és negyedik vasárnap Magyar mozi minden második pénteken (Dr. Fabó László) Vitaest: minden harmadik pénteken (Dr. Szabó Károly és Magda) Vívás: minden hétfő és szerda este (Pannónia Klub) Program tervek: Ifjúsági tánc, Zenei oktatás gyerekeknek. Ping-pong versenyek. Hungarian Center 1052 Geary Street, San Francisco, California 94109 (415) 775-8416 Európába utazók figyelem! Autót bérelhetnek, vagy vásárolhatnak AUTO-BENKŐ-nél. Tulajdonos: Dr. Benkő Zoltán Minden európai gépkocsi kaphatói Mercedes, Porsche, vagy VW kocsikat rendelésre azonnal szállítunk az USA- ba, vagy Kanadába. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Várjuk a repülőtéren és szállásról gondoskodunk. Levelezési cím: Dr. Benkő Zoltán, P.O. Box 144, München 1, West-Germany lakás 08021/7150 v. 089/188 692 (este, vagy kora reggel) napközben: 141 30 30, v. 15-50-40 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Joga csak annak lehet, aki kötelezettséget is vállal Nyílt levél Kanada külügyminiszteréhez Fáy István Napilapjaink április 30-án jelentették, hogy előző nap a parlament kérdés-felelet periódusa alkalmával von. Sheila Finestone liberális párti képviselő feltette a kérdést, hogy mit szándékozik tenni a Helsinki Okmányt ratifikált nemzetek ottawai konferenciáján azoknak az érdekében, akik a Szovjetunióban és más kommunista országokban bejelentették kivándorlási szándékukat és ezért retorzióképpen üldözésben részesülnek. Ön erre gondolkozás nélkül megadta azt a választ, amit egy felelős államférfitől várni lehetett. Ez nyilatkozatában így hangzik: „I give her my commitment that we will find ways to raise individual cases with the Soviet Unioil and with others in a way that will lead to a successful conference”. Nagy örömmel olvastam a fenti sorokat, mert hatalmas országunk külügyminisztereként arra az oldalra állt, amelyik nemcsak ratifikálja a nemzetközi szerződéseket, de azoknak a végrehajtásához is ragaszkodik. Ez esetben az Emberi Jogokhoz. Igen nagy kár azonban, hogy amikor ennek az egyezménynek a pontjait megfogalmazták, nem beszéltek az „emberi felelősségről és kötelezettségekről” is, mert joga csak annak lehet, aki kötelezettséget is vállal. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy olyan állam, amely faji, vallási, vagy politikai nézeteiért bárkit is üldöz, megszegte azt az egyezményt, melynek megtartására , aláírásával ígéretet tett. Én e levelet, mint olyan ember írom, aki semmiféle társasághoz, szövetséghez, vagy egyéb tömörüléshez nem tartozom, tehát csak a magam nevében beszélek. Kérelem részemről az, hogy amikor fővárosunkban több hetes konferencia vizsgálja felül vajon a Helsinkiben aláírt Emberi Jogokról szóló megegyezést az aláírók megtartották-e? Kanada lojális polgára vagyok harminc esztendeje, de Magyarországon születtem, végeztem iskoláimat és gyökereim a több, mint ezer éves magyar kultúrába kapaszkodnak, tehát mindig nagy aggodalommal figyelem, hogy mi történik azzal a néppel, amelyhez vérségileg és lelkileg tartozom. A magyarság 1.100 éve él a Kárpátmedencében, 1945-ig önálló királyság volt és mint az európai keresztény kultúrközösség tagja kötelességének tartotta a Nyugat védelmét, először a népvándorlás utolsó hullámai, majd a tatárok, törökök, végül pedig az Európát fenyegető bolsevista veszély ellen. Voltak olyan államférfiak akik ezt az évszázadok folyamán hozott áldozatot ismerték. Ezek egyike Theodor Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, aki 1910. április 2-án a budapesti parlament közös díszülésén a következőket mondta: „Mikor még Amerika Európa méhében volt, akkor már Magyarország meggátolta a barbarizmus terjedését, megvédte a civilizált világ biztonságát, s ezért az egész civilizáció adósa Magyarországnak. Ebben a korban az államférfiak ismerték a történelmet és tudták, hogy a politikai becsület kérdése is. Sajnos az első és a második világháború feldarabolta az ezeréves királyságot olyan országok létrehozásával, melyek azelőtt soha nem léteztek a térképen és nem számoltak velük, mint államalkotásra képes népekkel. Ezekhez csatoltak hozzávetőlegesen 4.000.000 magyart. A Párizs-környéki békediktátumokat kizárólag a bosszú és a hazugságokra épített vádak sugallták, így fogták rá Magyarországra, hogy „elnyomta nemzetiségeit”, nevezetesen a szlovákokat, románokat és a délszlávokat. Engedje meg a miniszter úr, hogy megkérdezzem: el lehet-e hinni józan ésszel ezt a vádat, amikor ezek a népek ezer esztendőn át meg tudták tartani anyanyelvüket és nemzeti kultúrájukat, bibliájukat, első tankönyveiket, iskoláikat Magyarország adta a szlovákoknak. A XIV. századtól beszivárgó vlach (oláh) pásztornépek pedig Erdély fejedelmei. Mégis a magyarokat tartották és hazudtak elnyomóiknak. Mikor ezek a népek megalkották államaikat a két világháború győztes hatalmai segítségével, aláírták: minden nemzetiségük részére biztosítják a jogot, hogy saját kultúrájukban, anyanyelvükben és vallásukban éljenek és fejlődjenek teljes zavartalanságban. Mindebből egy szót sem tartottak be és ma már ott tartunk, hogy mind Románia, mind Csehszlovákia az egész világ szeme láttára szabályszerű fizikai és kulturális gyilkosságot, sőt tömeggyilkosságot hajt végre pontosan kiszámított terv szerint. Ez ugyanolyan nemzetgyilkosság, mint 6 millió zsidó elpusztítása a koncentrációs táborokban. Az előbb említett két országban odáig merészkedtek, hogy megszüntették a több évszázados, magyar alapítású egyetemeket, sőt ma már középiskola is alig van, melyben magyarul tanítanak. Ennek a célja semmi más, mint a magyarság megsemmisítése, mert jól tudják, hogy művelt társadalomréteg nélkül egy nép sem lehet államalkotó. A csehszlovákiai és romániai magyarság papjai, tanárai és általában az értelmiség állandó üldözésnek van kitéve és bármely megnyilatkozásukkal az életüket kockáztatják. Mindezeken túl ott áll fölöttük a kommunizmus réme. Helyzetük kétségbejtő és ha erélyes nemzetközi beavatkozás nem történik, számolni lehet azzal, hogy négy millió magyar egyszerűen eltűnik más népek, sokkal alacsonyabb kultúrájú népek tengerében. Hazánknak most is van titkos szolgálata és biztos vagyok benne, hogy a külügyminisztérium illetékes osztálya mindezeket jól tudja annál is inkább, mert az emberi jogokért harcoló nemzetközi szervezetek jelentéseikben állandóan foglalkoznak ezekkel az atrocitásokkal. Innen tudjuk hivatalosan, hogy Romániában elkobozták az öszszes egyházi és municipális anyakönyveket. Megsemmisítették a nagy könyvtárakat, ledöntötték az emlékműveket és olyan nemzeti zarándokhelyeinken, mint pl. a Házsongárdi temetőben Kolozsvárott, melyet ma Clujnak hívnak, a legnagyobb erdélyi magyarjaink sírköveit is kidöntögették. Néhány héttel ezelőtt járt Ottawában a modern kor egyik legnagyobb tömeggyilkosa, az egyetlen európai sztálinista, Ceausescu, Románia elnöke, akit miniszterelnökünk a legnagyobb szívélyességgel fogadott. Izgalommal olvastuk a találkozásról kiadott hivatalos jelentéseket, hátha megemlítette a magyarság elnyomásának ügyét. Szomorú, de erről szó sem volt. Tudom, hogy az ottawai konferencián a kommunista Magyarország küldöttsége is résztvesz, de nem várunk tőlük semmit, mert az 1946-ban kötött békeszerződésben aláírták azt az egyezményt, hogy a szomszéd országokban élő magyarság kérdése, az ilető államok belügye. Ezek az egyre nyomorultabb milliók, akiktől elvették a hazájukat, elvették az Istent, elvették a történelmüket, elvették a kultúrájukat és csak idő kérdése, hogy mikor veszik el az életüket, nincs akihez folyamodjanak segítségért. Ők nem akarnak sehova sem kivándorolni, egyetlen igényük, hogy azon a földön ahol több, mint ezer esztendeje élnek, saját anyanyelvüket, saját nemzeti kultúrájukat, saját vallásukat és hagyományaikat ápolhassák anélkül, hogy ezért büntetnék őket. Olyan igény, amely azt hiszem semmivel sem lépi át a Helsinki Egyezményben biztosított „alapvető emberi jogokat”. Kérem miniszterelnök úr hallgassa meg szerény kérésemet és vegye pártfogásába ezt a jobbsorsra érdemes népet, mely annyi vért ontott évszázadok folyamán, hogy a nyugati világban az a magas kulturális nívó és anyagi jólét kialakulhasson, amelyben élünk. Hiszem és remélem, hogy nem tagadják meg ettől a szerencsétlen 4.000.000 halálraítélt emberi lénytől Kanada pártfogását — az „Emberi Jogok” védelmében. — A modern korban is vannak még fejvadászok A fejvadászokról serdülőkorunkban olvastunk könyveket borzongva és azóta meggyőződésünk, hogy ma már nem léteznek. (Egyesek szerint az adóhivatali tisztviselők az egyedüli kivételek.) Renato Ronaldo, az amerikai Stanford University anthropológusa azonban nemrégiben kijelentette az újságírók előtt, hogy fejvadászok a modern korban is léteznek, mégpedig rendkívül közel a civilizációhoz. Ronaldo professzor ezzel kapcsolatban a következőket mondta az újságíróknak: — Én magam majdnem huszonöt évig éltem a Fülöp Szigeteken és körülbelül három esztendőt töltöttem az Hongot nevű törzs tagjai között, velük együtt élve. . . Ennek a különös, fejvadász törzsnek 3.500 tagja van. Azok, akiknek a fejét veszik, sohasem tartoznak ugyanahhoz a törzshöz, saját törzsbelijeiket tehát nem fejezik le. Amikor az Hongot törzs tagjai fejvadászatra indulnak, általában lefejezik az első, más törzshöz tartozó személyt, akivel találkoznak. A fejvadászatnak különböző okai vannak. Az egyik ok lehet egy szeretett személy elvesztése. Az Hongot törzs tagjai felkutatják a személyt, akit a halálért — joggal, vagy jogtalanul — felelősnek tartanak (nem ritkán egy orvost) és lefejezik. Az Hongot törzs akkor is fejvadászatra indul, ha egy másik törzzsel valamilyen vitája van — ezek a viták a legtöbb esetben területi jellegűek. — 1959-ben és 1960- ban például, amikor az Hongot törzs tagjai harcba keveredtek az alsóbb helyi területeken élő parasztokkal a szántóföldek és a legelők miatt, a statisztikai adatok szerint több, mint ötven személyt lefejeztek ellenségeik közül. Az Hongot törzs fejvadászata korai tizennyolcadik században kezdődött. A filipino kormány tud a fejvadászatról, azonban — akárcsak számos más, különleges törzsi szokás felett — szemet huny. ______ STOP LEGAL ISERVICESI Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc___ Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 1550 N. Northwest Highway Suit 311 Park Ridge, II. 60668 Tel: (312) 296-4900, vagy 692-7863 Black Forest Meat Market tulajdonos MOHAPP BÉLA Top quality meats Specializing in home made sausages Imported and domestic delicatesen * Importált és belföldi csemegeáruk * Igazi magyar fűszerek és savanyúság Nyitva minden nap: 99 6-ig, vasárnap zárva. Tel: 348-3660 2002 W. ROSCOE 472-7720 Chicago, III. 9. oldal MEGJELENT! George Orwell ÁLLATI GAZDASÁG — tanmese — AB FÜGGETLEN KIADÓ FORDÍTÁSA (BUDAPEST) Történelmi jelentőségű könyvet tart kezében az olvasó. George Orwell Animal Farm (Állati Gazdaság) c. műve 1945. augusztusában, szinte abban a pillanatban került piacra, mikor Japánban ledobták az atombombát. Nem túlzás azt állítani, hogy ennek a vékony kötetnek megjelenése hasonló sorsdöntő esemény volt. Orwell tanmeséje lerombolta a szovjet rendszer csalhatatlanságának mítoszát, leleplezte a forradalom elárulását, a szocialista elvek megcsúfolását s drámai erővel vázolta fel Sztálin sátáni uralmát. Részben a könyv hatására, Churchill elmondja híres „Vasfüggöny" beszédét, mellyel kezdetét veszi a nyugati hatalmak szembeszegülése az orosz imperializmussal. (Részlet Györgyey Klára előszavából.) A 96 oldalas illusztrált könyv ára: US$7.50_____________________ SPECIÁLIS AJÁNLAT! 3 db könyv megrendelési ára: US$15.00, postaköltséggel együtt! Megrendelhető: FRAMO PUBLISHING 561 W, Diversey Pkwy., Chicago, IL 60614, U.S.A.