Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-01 / 22. szám

Clevelandi krónika Utóhang a kuruc-korról szóló két írásomról. Molnár Zsigmond Török bársony süvegem... Most élem gyöngy életem. Béri Balogh Ádám a nevem Ha vitéz vagy jössz velem. Béri Balogh Ádám kuruc-kapitány nótája. A Kék Újság 1985. március 30 és április 6-i számában 2 folytatóla­gos írásom jelent meg, amelyeket a nagymajté­­nyi síkon 1711-ben tör­tént kuruc fegyverleté­telről, a kuruckor vég­romlásáról, a kuruc-kor legendájáról és Rodos­tóról, mint a kuruckor végső és szomorú állo­másáról írtam. Nem vagyok és nem voltam hivatásos törté­nész és semmiféle for­rásmunkát igénybe nem vettem, mivel kisdiák korom óta a kuruc-kor­­szak szerelmese voltam, vagyok és leszek mind­halálomig, így az ada­tok, nevek és dátumok mélyen el vannak ben­nem „raktározva”. A történelem és az iroda­lom mindig jobban érde­kelt, mint pl. a fizika és a matematika, s a fele­ségem nagyobb örömére még ma sem tudok tisz­tességesen összeadni, kivonni és szorozni. Nos, megírtam a ku­ruckor legendáját két cikkben, ahogy tudtam, természetesen mint új­ságíró és riporter, nem pedig mint egy hivatá­sos oknyomozó törté­nész. Hogy hány Kék Újság olvasó nyelte le, azt természetesen nem tudhatom, mint ahogy egyetlen újságíró sem tudhatja, hogy írásait kik olvassák el sírva­­zokogva, nevetve és káromkodva és küldik az újságíróddá, ahova azok általában nem­ sze­retnek menni. A Kék Újság május 4-i dátumozású számában írtam egy másik cikket, „Újságírók — Újságol­vasók” címen. E cikk­ben kategorizáltam fő­ként az újságolvasók kü­lönböző fajtáit, akik va­lamilyen titokzatos mó­don azonnal „feldörzsö­lik” a cikkíró címét, a cikkíró nagymamája új­­raoltási bizonyítványá­nak a számát és más egyéb lényeges dolgo­kat. Aztán kelevért öl­tenek (nem tüdővészt) kardot rántanak és neki a cikk írójának. Meg­dicsérik, (ami ritka eset) letolják, ledorongolják, kioktatják, agyon ma­gyarázzák és kiadják magukból a magyar és francia tudományos akadémiát. Aztán liheg­nek egyet-kettőt és meg­nyugszanak. Nos... egy ilyen le­velet kaptam a kuruc­­korról összenyögött két írásom után. A küldő ne­ve és címe nem volt a borítékon. De benn a le­vélben az olvashatatlan aláírás alatt a foglalko­zás oly hetykén virított, mint a piros pipacs a zöld búzarengetegben. „Hivatásos magán­történész”. Én ma már semmin sem lepődöm meg, de ezt a „szakmát” eddig még nem hallot­tam. A „magántörténész” úr óriási előadást tar­tott nekem és fel­okosí­­tott, hogy az ilyen írás­hoz miért nem veszem igénybe a Szegfű Gyulát, született Schüttelhe­­im-ot, stb., stb. Hát nem vettem igénybe, mert ez felesleges volt. Nem so­kat tudok róla, mindös­­­­­sze annyit, hogy az Öreg Hóman Bálinttal, aki Rákosi börtönében halt meg, együtt írták a, ,Ma­gyar történet” című ha­talmas történelmi mű­vet. Egyébként igen te­hetséges, de gátlásta­lan karrier­vadász, aki fiatal korában a bécsi udvari levéltárban dol­gozott mint történész, telítve dinasztia imádat­tal. A Monarchia szét­hullása után hazatért a nemzeti Magyarország­ra és elszánt zsoldos vi­téze lett a Horthy kor­szaknak. Már háborúban állottunk a Szovjet­unióval, amikor is balol­dali földalatti mozgal­mak tagjaként a szovjet­tel való együttműködés mellett szállott síkra. De sikerült elbújnia, mielőtt az illetékes po­litikai elhárító szervek fülön csípték volna. Rá­kosi atya nem is volt há­­ládatlan vele szemben, mert az ún. „felszaba­dulás” után Szegfű Gyu­lát nevezte ki Moszkvá­ba a magyar népköztár­saság első nagyköve­tévé. Meg kell még emlé­keznem a bécsi, udvari levéltárbeli évei alatt 1906-ban írt, de csak 1913-ban kiadott „A száműzött Rákóczi” című gyengyei kis kiad­ványáról, amelyben majdnem a gyalázásig leszólta a Nagyságos Fe­jedelmet és az egész kuruc-korszakot, amely méltán váltott ki úgy a sajtóban, mint az újból feléledt kuruc rene­szánsz éveiben nemze­ti felháborodást. Igen tisztelt „magán­történész” úr... én te­hát részben a fentiek, részben a moszkvai nagykövetsége miatt nem akarom enni-inni, de főként szagulni ezt a Szegfű elvtársat. És ezzel be is fejezem a szegfűzést, mert így én is abba a hibába es­nék, hogy nekem kelle­ne teleírnom a Kék Új­­ság­ot, ami miatt sok előfizető lemondaná a lapot, amelyet Vörös­­váry István laptulajdo­nos kiadó-főszerkesztő mélyen tisztelt barátom nem kimondottan az én számomra alapított an­nak idején. Tehát a tisztelt „ma­gántörténész” úr csak szegfűzzön tovább, de közben gondoljon bol­dog és áldott emlékű Rákosi atyánkra is, aki különb és jobban helyez­kedő moszkvai magyar nagykövetet nem talál­hatott volna magának Szegfű Gyulánál. Magyar központ 1985 évi programja: Piknik (Hudbart Park)Augusztus 4, vagy 11 Szent István ünnep Augusztus 18 Haraszty Piknik (Sanoma) Szeptember 8 Szüreti Bál (Cser László) Szeptember 28 56-os ünnepély Október 20 Katalin bál November 23 Karácsonyi vásár December 1 Karácsonyi ünnep December 22 Szilveszter (Cser László és Mária) December 31 Általános programok a Magyar Központban: Minden vasárnap magyaros ebéd 1 órától 6 óráig Magyar mise: minden második és negyedik vasárnap Magyar mozi minden második pénteken (Dr. Fabó László) Vita­est: minden harmadik pénteken (Dr. Szabó Károly és Magda) Vívás: minden hétfő és szerda este (Pannónia Klub) Program­ tervek: Ifjúsági tánc, Zenei oktatás gye­rekeknek. Ping-pong versenyek. Hungarian Center 1052 Geary Street, San Francisco, California 94109 (415) 775-8416 Európába utazók figyelem! Autót bérelhetnek, vagy vásárolhatnak AUTO-BENKŐ-nél. Tulajdonos: Dr. Benkő Zoltán Minden európai gépkocsi kaphatói Mercedes, Porsche, vagy VW kocsikat rendelésre azonnal szállítunk az USA- ba, vagy Kanadába. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Várjuk a repülőtéren és szállásról gondoskodunk. Levelezési cím: Dr. Benkő Zoltán, P.O. Box 144, München 1, West-Germany lakás 08021/7150 v. 089/188 692 (este, vagy kora reggel) napközben: 141 30 30, v. 15-50-40 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Joga csak annak lehet, aki kötelezettséget is vállal Nyílt levél Kanada külügyminiszteréhez Fáy István Napilapjaink április 30-án jelentették, hogy előző nap a parlament kérdés-felelet periódu­sa alkalmával von. She­ila Finestone liberális párti képviselő feltette a kérdést, hogy mit szán­dékozik tenni a Helsinki Okmányt ratifikált nem­zetek ottawai konferen­ciáján azoknak az ér­dekében, akik a Szov­jetunióban és más kom­munista országokban bejelentették kivándor­lási szándékukat és ezért retorzióképpen ül­dözésben részesülnek. Ön erre gondolkozás nél­kül megadta azt a vá­­laszt, amit egy felelős államférfitől várni le­hetett. Ez nyilatkozatá­ban így hangzik: „I give her my commitment that we will find ways to raise individual cases with the Soviet Unioil and with others in a way that will lead to a suc­cessful conference”. Nagy örömmel olvas­tam a fenti sorokat, mert hatalmas orszá­gunk külügyminiszte­reként arra az oldalra állt, amelyik nemcsak ratifikálja a nemzetkö­zi szerződéseket, de azoknak a végrehajtá­sához is ragaszkodik. Ez esetben az Emberi Jo­gokhoz. Igen nagy kár azonban, hogy amikor ennek az egyezménynek a pontjait megfogalmaz­ták, nem beszéltek az „emberi felelősségről és kötelezettségekről” is, mert joga csak annak lehet, aki kötelezettsé­get is vállal. Egy pillanatig sem le­het vitás, hogy olyan ál­lam, amely faji, vallási, vagy politikai nézeteiért bárkit is üldöz, megszeg­te azt az egyezményt, melynek megtartására , aláírásával ígéretet tett. Én e levelet, mint olyan ember írom, aki semmiféle társasághoz, szövetséghez, vagy egyéb tömörüléshez nem tartozom, tehát csak a magam nevében beszélek. Kérelem ré­szemről az, hogy amikor fővárosunkban több he­tes konferencia vizsgál­ja felül vajon a Helsin­kiben aláírt Emberi Jo­gokról szóló megegye­zést az aláírók meg­tartották-e? Kanada lojális pol­gára vagyok harminc esztendeje, de Magyar­­országon születtem, vé­geztem iskoláimat és gyökereim a több, mint ezer éves magyar kul­túrába kapaszkodnak, tehát mindig nagy aggo­dalommal figyelem, hogy mi történik azzal a néppel, amelyhez vérsé­­gileg és lelkileg tarto­zom. A magyarság 1.100 éve él a Kárpátmeden­cében, 1945-ig önálló ki­rályság volt és mint az európai keresztény kul­­túrközösség tagja köte­lességének tartotta a Nyugat védelmét, elő­ször a népvándorlás utolsó hullámai, majd a tatárok, törökök, végül pedig az Európát fenye­gető bolsevista veszély ellen. Voltak olyan ál­lamférfiak akik ezt az évszázadok folyamán hozott áldozatot ismer­ték. Ezek egyike Theo­dor Roosevelt, az Egye­sült Államok elnöke, aki 1910. április 2-án a buda­pesti parlament közös díszülésén a következő­ket mondta: „Mikor még Amerika Európa méhében volt, akkor már Magyarország meggátolta a barbariz­mus terjedését, meg­védte a civilizált világ biztonságát, s ezért az egész civilizáció adósa Magyarországnak. Eb­ben a korban az állam­férfiak ismerték a törté­nelmet és tudták, hogy a politika­i becsület kér­dése is. Sajnos az első és a má­sodik világháború felda­rabolta az ezer­éves ki­rályságot olyan orszá­gok létrehozásával, me­lyek azelőtt soha nem lé­teztek a térképen és nem számoltak velük, mint államalkotásra képes népekkel. Ezekhez csa­toltak hozzávetőlege­sen 4.000.000 magyart. A Párizs-környéki bé­kediktátumokat kizáró­lag a bosszú és a ha­zugságokra épített vá­dak sugallták, így fog­ták rá Magyarországra, hogy „elnyomta nem­zetiségeit”, nevezete­sen a szlovákokat, ro­mánokat és a délszlá­­vokat. Engedje meg a mi­niszter úr, hogy meg­kérdezzem: el lehet-e hinni józan ésszel ezt a vádat, amikor ezek a népek ezer esztendőn át meg tudták tartani anyanyelvüket és nem­zeti kultúrájukat, bib­liájukat, első tanköny­veiket, iskoláikat Ma­gyarország adta a szlo­vákoknak. A XIV. szá­zadtól beszivárgó vlach (oláh) pásztornépek pe­dig Erdély fejedelmei. Mégis a magyarokat tartották és hazudtak elnyomóiknak. Mikor ezek a népek megalkották államai­kat a két világháború győztes hatalmai segít­ségével, aláírták: min­den nemzetiségük részé­re biztosítják a jogot, hogy saját kultúrájuk­ban, anyanyelvükben és vallásukban éljenek és fejlődjenek teljes za­vartalanságban. Mindebből egy szót sem tartottak be és ma már ott tartunk, hogy mind Románia, mind Csehszlovákia az egész világ szeme láttára sza­bályszerű fizikai és kul­­turális gyilkosságot, sőt tömeggyilkosságot hajt végre pontosan ki­számított terv szerint. Ez ugyanolyan nemzet­gyilkosság, mint 6 millió zsidó elpusztítása a kon­centrációs táborokban. Az előbb említett két országban odáig me­részkedtek, hogy meg­szüntették a több évszá­zados, magyar alapítá­sú egyetemeket, sőt ma már középiskola is alig van, melyben magyarul tanítanak. Ennek a cél­ja semmi más, mint a magyarság megsemmi­sítése, mert jól tudják, hogy művelt társada­lomréteg nélkül egy nép sem lehet államalkotó. A csehszlovákiai és ro­mániai magyarság pap­jai, tanárai és általában az értelmiség állandó üldözésnek van kitéve és bármely megnyilatko­zásukkal az életüket kockáztatják. Mindeze­ken túl ott áll fölöttük a kommunizmus réme. Helyzetük kétségbejtő és ha erélyes nemzetkö­zi beavatkozás nem tör­ténik, számolni lehet az­zal, hogy négy millió magyar egyszerűen el­tűnik más népek, sokkal alacsonyabb kultúrájú népek tengerében. Hazánknak most is van titkos szolgálata és biztos vagyok benne, hogy a külügyminisz­térium illetékes osztá­lya mindezeket jól tud­ja annál is inkább, mert az emberi jogokért har­coló nemzetközi szer­vezetek jelentéseikben állandóan foglalkoznak ezekkel az atrocitások­kal. Innen tudjuk hiva­talosan, hogy Romániá­ban elkobozták az ösz­szes egyházi és muni­­cipális anyakönyveket. Megsemmisítették a nagy könyvtárakat, le­­döntötték az emlékmű­veket és olyan nemzeti zarándokhelyeinken, mint pl. a Házsongárdi temetőben Kolozsvá­rott, melyet ma Clujnak hívnak, a legnagyobb erdélyi magyarjaink sírköveit is kidöntö­gették. Néhány héttel ezelőtt járt Ottawában a mo­dern kor egyik legna­gyobb tömeggyilkosa, az egyetlen európai sztá­linista, Ceausescu, Ro­mánia elnöke, akit mi­niszterelnökünk a leg­nagyobb szívélyesség­gel fogadott. Izgalom­mal olvastuk a találko­zásról kiadott hivatalos jelentéseket, hátha meg­említette a magyarság elnyomásának ügyét. Szomorú, de erről szó sem volt. Tudom, hogy az otta­wai konferencián a kom­munista Magyarország küldöttsége is részt­­vesz, de nem várunk tő­lük semmit, mert az 1946-ban kötött béke­­szerződésben aláírták azt az egyezményt, hogy a szomszéd országok­ban élő magyarság kér­dése, az ilető államok belügye. Ezek az egyre nyomo­rultabb milliók, akiktől elvették a hazájukat, el­vették az Istent,­ elvet­ték a történelmüket, el­vették a kultúrájukat és csak idő kérdése, hogy mikor veszik el az éle­tüket, nincs akihez fo­lyamodjanak segítsé­gért. Ők nem akarnak sehova sem kivándorol­ni, egyetlen igényük, hogy azon a földön ahol több, mint ezer eszten­deje élnek, saját anya­nyelvüket, saját nem­zeti kultúrájukat, saját vallásukat és hagyomá­nyaikat ápolhassák­ anélkül, hogy ezért bün­tetnék őket. Olyan igény, amely azt hiszem sem­mivel sem lépi át a Hel­sinki Egyezményben biztosított „alapvető emberi jogokat”. Kérem miniszterelnök úr hallgassa meg sze­rény kérésemet és vegye pártfogásába ezt a jobb­sorsra érdemes népet, mely annyi vért ontott évszázadok folyamán, hogy a nyugati világban az a magas kulturális nívó és anyagi jólét ki­alakulhasson, amelyben élünk. Hiszem és remé­lem, hogy nem tagadják meg ettől a szerencsét­len 4.000.000 halálraítélt emberi lénytől Kanada pártfogását — az „Em­beri Jogok” védelmé­ben. — A modern korban is vannak még fejvadászok A fejvadászokról ser­dülőkorunkban olvas­tunk könyveket borzong­­va és azóta meggyőződé­sünk, hogy ma már nem léteznek. (Egyesek sze­rint az adóhivatali tiszt­viselők az egyedüli kivé­telek.) Renato Ronaldo, az amerikai Stanford Uni­versity anthropológusa azonban nemrégiben ki­jelentette az újságírók előtt, hogy fejvadászok a modern korban is lé­teznek, mégpedig rend­kívül közel a civilizáció­hoz. Ronaldo professzor ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket mondta az újságíróknak: — Én magam majd­nem huszonöt évig éltem a Fülöp Szigeteken és körülbelül három esz­tendőt töltöttem az Hon­got nevű törzs tagjai kö­zött, velük együtt élve. . . Ennek a különös, fejvadász törzsnek 3.500 tagja van. Azok, akiknek a fejét veszik, sohasem tartoznak ugyanahhoz a törzshöz, saját törzsbe­lijeiket tehát nem feje­zik le. Amikor az Hon­got törzs tagjai fejvadá­szatra indulnak, általá­ban lefejezik az első, más törzshöz tartozó személyt, akivel talál­koznak.­­ A fejvadászatnak különböző okai vannak. Az egyik ok lehet egy szeretett személy el­vesztése. Az Hongot törzs tagjai felkutat­ják a személyt, akit a ha­lálért — joggal, vagy jogtalanul — felelősnek tartanak (nem ritkán egy orvost) és lefejezik. Az Hongot törzs akkor is fejvadászatra indul, ha egy másik törzzsel valamilyen vitája van — ezek a viták a legtöbb esetben területi jelle­gűek.­­ — 1959-ben és 1960- ban például, amikor az Hongot törzs tagjai harc­ba keveredtek az alsóbb helyi területeken élő parasztokkal a szántó­földek és a legelők mi­att, a statisztikai ada­tok szerint több, mint ötven személyt lefejez­tek ellenségeik közül.­­ Az Hongot törzs fej­vadászata korai tizen­nyolcadik században kezdődött. A filipino kormány tud a fejvadá­szatról, azonban — akár­csak számos más, külön­leges törzsi szokás felett — szemet huny. ______ STOP LEGAL ISERVICESI Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc___ Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 1550 N. Northwest Highway Suit 311 Park Ridge, II. 60668 Tel: (312) 296-4900, vagy 692-7863 Black Forest Meat Market tulajdonos MOHAPP BÉLA Top quality meats Specializing in home made sausages Imported and domestic delicatesen * Importált és belföldi csemegeáruk * Igazi magyar fűszerek és savanyúság Nyitva minden nap: 99 6-ig, vasárnap zárva. Tel: 348-3660 2002 W. ROSCOE 472-7720 Chicago, III. 9. oldal MEGJELENT! George Orwell ÁLLATI GAZDASÁG — tanmese — AB FÜGGETLEN KIADÓ FORDÍTÁSA (BUDAPEST) Történelmi jelentőségű könyvet tart kezében az olvasó. George Orwell Animal Farm (Állati Gazdaság) c. műve 1945. augusztusában, szinte abban a pillanatban került piacra, mikor Japánban ledobták az atombombát. Nem túlzás azt állítani, hogy ennek a vékony kötetnek megjelenése hasonló sorsdöntő esemény volt. Orwell tanmeséje le­rombolta a szovjet rendszer csalhatatlanságának mítoszát, leleplezte a forradalom elárulását, a szocialista elvek megcsúfolását s drámai erővel vázolta fel Sztálin sátáni uralmát. Részben a könyv hatására, Churchill elmondja híres „Vasfüggöny" beszédét, mellyel kezdetét veszi a nyugati hatalmak szembeszegülése az orosz imperializmussal. (Részlet Györgyey Klára előszavából.) A 96 oldalas illusztrált könyv ára: US$7.50_____________________ SPECIÁLIS AJÁNLAT! 3 db könyv megrendelési ára: US$15.00, postaköltséggel együtt! Megrendelhető: FRAMO PUBLISHING 561 W, Diversey Pkwy., Chicago, IL 60614, U.S.A.

Next