Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-08 / 23. szám

Magyar központ 1985 évi programja: Piknik (Hudbart Park)Augusztus 4, vagy 11 Szent István ünnep Augusztus 18 Haraszty Piknik (Sanoma) Szeptember 8 Szüreti Bál (Cser László) Szeptember 28 56-os ünnepély Október 20 Katalin bál November 23 Karácsonyi vásár December 1 Karácsonyi ünnep December 22 Szilveszter (Cser László és Mária) December 31 Általános programok a Magyar Központban: Minden vasárnap magyaros ebéd 1 órától 6 óráig Magyar mise: minden második és negyedik vasárnap Magyar mozi minden második pénteken (Dr. Fabó László) Vita­est: minden harmadik pénteken (Dr. Szabó Károly és Magda) Vívás: minden hétfő és szerda este (Pannónia Klub) Program­ tervek: Ifjúsági tánc, Zenei oktatás gye­rekeknek. Ping-pong versenyek. Hungarian Center 1052 Geary Street, San Francisco, California 94109 (415) 775-8416 Európába utazók figyelem! Autót bérelhetnek, vagy vásárolhatnak AUTO-BENKŐ-nél. Tulajdonos: Dr. Benkő Zoltán Minden európai gépkocsi kapható! Mercedes, Porsche, vagy VW kocsikat rendelésre azonnal szállítunk az USA- ba, vagy Kanadába. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Várjuk a repülőtéren és szállásról gondoskodunk. Levelezési cím: Dr. Benkő Zoltán, P.O. Box 144, München 1, West-Germany lakás 08021/7150 v. 089/188 692 (este, vagy kora reggel) napközben: 141 30 30, v. 15-50-40 ­ Földrajzilag kissé északabbra Victoria ál­lamunk a fehér telepü­lés 150 éves évforduló­ját ünnepli. Egymást érik a sajtótudósítások a lezajlott, a folyó, és a közelgő ünnepi esemé­nyekről. Hangverse­nyek, konferenciák, ki­állítások, beszédek, be­szédek és újabb beszé­dek emlékeznek a nagy eseményre, mikor 150­­ évvel ezelőtt déli partvi­dékünkön az első fehér ember lábát megvetet­te. Elmúlt év november 17-én tartotta az állam a legnagyobb születés­­napi ünnepségét, ami­kor John Cain minisz­terelnök ezer és ezer postagalambot eresztett szélnek. Az elszabadult madarak boldog szárny­csapásokkal vitték az évforduló üzenetét az állam négy égtája felé. Az ausztrálok kedvenc születésnapi süteménye a lemington se marad­hatott el. A világ legna­gyobb cukrász csodáját 20 ezer darabra vágták, hogy minden ünneplő­nek jusson egy nyeletre való. A józanabb polgárok a szálló postagalambok láttán postás szakszer­vezeteinkre gondoltak. Néhányan magukban la­tolgatni kezdték. Talán m is lenne rossz. Nem lenne megbízhatóbb és gyorsabb visszatérni ehhez a régi „galamb megoldáshoz”? Egy gyakorlatiasabb polgár írásban is javas­latot tett: — Uraim, — írta az egyik újság ki­adójának, — talán ün­nepeljük meg a 150 évet valami gyakorlati do­loggal. A jövő héttől kezdve 12 hónapon át ne legyen egyetlen egy sztrájk se... Egyik újságírónk most észak-amerikai körútján Clevelandból küldött színes riportot, írásában nem volt túlsá­gosan elragadtatva a he­lyi közbiztonságtól, a bíróságok feddhetetlen­ségétől, a politikusok­ról és a városi közigaz­gatás bürokratáitól. De magáról Clevelandról sem volt valami jó véle­ménye. — A város folyója annyira elszennyeződött — írta, — hogy a múlt­kor kigyulladt. Még jó, hogy nem égett le...• Mióta a Freedom of Information, azaz a Tá­jékozódás Szabadsága elnevezésű törvény élet­be lépett, azóta sok ér­dekes dolgot tapaszta­lunk errefelé. A Can­berra Times című napi­lap nemrégiben közölte például, hogy a követsé­geinken dolgozó diplo­máciai kar tagjai között újabban valamiféle bű­nözési hullám ütötte fel a fejét. A lap a fenti tör­vényre való hivatkozás­sal kényszerítette a külügyminisztériumot, bűncselekmények nyil­vánosságra hozatalára, melyek eddig diplomá­ciai védelem alatt áll­tak. Ezek szerint meg­lehet, hogy a „bűnhul­lám” nem is olyan újke­letű. Megtudtuk, hogy egyiptomi diplomaták is követnek el néha erő­szakos közösülést Can­berrában. Amerikai, brazil és indonéz dip­lomaták gyerekei folya­modtak a közelmúltban „diplomáciai védele­mért” áruházi lopás miatt. Egy líbiai követ­­ségi tisztviselőt letar­tóztattak, mert 212 dol­lár értékű árut lopott a K-MART nevű nagyáru­házból. Ugyancsak a K-MART-ból az indiai követ lánya is lopott 70 dollár 80 cent áru kölnit, egy jugoszláv diploma­ta pedig valami 4 dollár 36 cent értékű csekély­séget. Ezek szerint úgy­látszik a K-MART áru­ház diplomata körökben népszerű lett. Talán lesz eszük és ki is hasz­nálják. Egy kis jó rek­lám nekik se árt. Nem csodálkoznék, ha a tele­vízióban rövidesen ze­nés üzleti hirdetés je­lenne meg: „A K-MART-nál télen nyáron Mindent megkap olcsó áron. Diszkrét, mint egy automata Itt lop minden diplomata...” • Nehéz és fárasztó do­log ez a békeharc. Leg­nagyobb női szerveze­tünk, mely a tartós vi­lágbékéért és az atom­fegyverek általános le­szereléséért harcol, most látványos béke­vonatot készül indítani Cockburn Sound-ba az Ausztráliában lévő tit­kos amerikai katonai tá­maszpontok elleni tilta­kozásul. Újságfelhívásukból ki­derül, hogy békeharcos nőkben nincs hiányuk. Akár féltucat Béke­vona­tot is meg tudnának töl­teni olyan fanatikus nőkkel, akik hajlandók lennének utazni a béke­­vonaton, csak éppen fi­zetni nem akarnak érte. Most tehát a szent ügy érdekében olyan támo­gatókat keresnek, akik viszont utazni nem akar­nak, csupán fizetni sze­retnének a Tartós Világ­békéért. A jelszó tehát: Te csak utazz, én majd fizetem! Amíg ilyen gyakorla­ti gondolkodású, opti­mista hölgyek kezében van itt a béke ügye, ad­dig azt hiszem nyugod­tan elkezdhetjük ásni az óvóhelyeket... • A helyi állami autó­klubunk, röviden NRMA többek között a bizton­ságosabb közúti közleke­désért folytatott har­cunk elhivatott szerve­zete lett. Jobb utakat, észszerűbb útjelzőtáblá­kat és biztonságosabb forgalmi szabályokat követelnek ott és ahol csak lehet. Open Road című hi-ról tudjuk, az átlag­polgár mindig viszoly­­gott a biztosítási társa­ságok csábító ajánlatai­tól, de ez úgy látszik iga­zán megér egy autósze­rencsétlenséget. • Nem tudom milyen messzire nyúlik vissza a történelembe ez a szo­kás, hogy hasonló fekvé­sű, kultúrájú és beállí­tottságú városok közös megegyezés után test­vérvárossá nyilvánít­ják egymást. Az önkén­tes testvéri kapcsolatba készülő városok polgár­­mesterei ilyenkor cere­­moniális ünnepségeken díszes párnákra helye­zett szimbolikus város­kulcsokkal ajándékoz­zák meg egymást, mi­után kölcsönös díszokle­veleket írnak alá. A két város polgárai persze a szürke hétköz­napok látás-futása köz­ben nemigen vesznek tudomást minderről. Eszükbe se jut, hogy pol­gármestereik jóvoltá­ból, valahol az óceán túlfelén ezentúl nekik egy „testvérvárosuk” is van. Itt-ott elejtett új­ságcikkekből értesül­nek a nagy eseményről és ilyenkor valahol egy polgár fejcsóválva ál­lapítja meg magában: „nofene, hát ezt se tud­tam, de most már csak arra lennék kíváncsi hol az ördögbe lehet az a Georgetown? Most így tudtuk meg mi is egyik ügyesszemű újságírónk tollából hogy nekünk sydneyiek­nek is van már egy test­vérvárosunk Ameriká­ban, sőt Kínában is, de fájdalom, a Szovjetunió­ban még nincs. A hiányt pótolva az illető azon­nal körül is nézett szóba­­jöhető jelöltek után ku­tatva. A PRAVDA kelet­vidéki kiadásának augusztusi száma gyor­san segítségünkre is si­etett. Az újságközleményből megtudtuk, hogy Üzbe­­gisztánban, a szovjet kö­zépázsiai köztársaságá­ban az elmúlt három év folyamán 398 rendőrtisz­tet bocsájtottak el meg­vesztegetés vádjával. A gyapottermelésügyi mi­niszter államjavak hely­telen kezelése miatt bukott le, a népügyész és a helyi KGB vezető­je pedig mindketten hi­vatalos lapjuk múlt havi számában most egész­oldalas hirdetés jelent meg: gyelmi eljárás alatt áll­nak, mert államvagyont képező építőanyag fel­­használásával barká­csolták nyaralóikat. Üzbegisztán főváro­sa Taskend. Ezek után most már csak arra vagyunk kí­váncsiak, vajon Tas­kend elfogad-e minket testvérvárosának? Ha ki nem takargatott szennyesünket gondo­sabban, kicsit közelebb­ről megvizsgálják, biz­tos vagyok benne... • „Mindössze évi 90 dollár biztosítási díj ellenében, mi fizetünk önnek, hetenként 700 dollárt, valamint ennek tetejében, 10 ezer dollárig terjedhető kereseti megtérítést, arra az időre amit kórházban tölt, avagy, elhalálozás esetén 100 ezer dollár életbiztosítást.” Rendhagyó emlékezés Június 10-én lesz négy éve, hogy a Nyugat utá­ni nemzedék és emigrá­ciónk nagy költője, Fáy Ferenc, aki negyed szá­zadon át itt élt közöttünk Torontóban, elhunyt. Meghalt, mert nem bírta ki fajtája keresztjét, me­lyet a vállára vett, nem bírta ki a kínzó szellemi magányosságot és fajtá­jának bűnös közönyét minden olyan dologgal szemben, amely első­rendű érdeke. Ilyen évfordulóra nem szokás emlékezni, még­is megtesszük, mert két nyomós okunk van rá. Az első: négy esztendő elég volt hozzá, hogy ne csak az értők, hanem a szépet szeretők is meg­­érezzék azt a pótolha­tatlan űrt, melyet maga után hagyott, így költé­szete iránt egyre növek­szik az érdeklődés. Nagy előadóművészeink, — mint például az elmúlt hetekben Szörényi Éva — állandóan mondják verseit. Másik és legfontosabb okunk erre az írásra az, hogy nemrég jelent meg Márai Sándor ötödik Naplója és ebben meg­emlékezik Fáy Ferenc­ről is. Ennek nemcsak azért nagy a jelentősé­ge, mert véleménye megfellebbezhetetlen, hanem egészen feltűnő, hogy népünk legna­gyobb írója és gondolko­dója, aki emigrációban élő kortárs költőkről név szerint soha nem be­szélt, őról a könyve 172- 173-ik oldalán nemcsak ír, hanem értékelve őt megjelöli helyét irodal­munkban. Olvassuk el ezt a méltatást, mely bármelyikünk részére szilárd talaj lehet az elhunyt értékelésében. „Fáy Ferenc összegyűjtött versei. A költő a közelmúltban húnyt el Torontóban. Hatvan évet élt, emigráns volt. Jó néhány versében a második világháborút követő idő magyar költésze­tének teljes értékű energiája sugárzik. Aztán van a versekben kamaszos keserűség, férfias szókimondás, érzékenység. Nyelvi ereje a klasszikus magyar líra szófu­kar, szemérmes és min­den mesterkéltségtöl mentes példáit idézi. Vallásos és pogány, kóbor nomád és különösen „magyar” — nem magyaros, nem is vitézkötéses, nem a paranoid fellengzéssel megfogalmazott ,mélymagyar’ és ,hígmagyar’ —, úgy ,magyar’, ahogy nem le­het más egy ember, aki évezred előtt több nekiindulással el­bolyongott Lebédiából, mert hajtotta a népvándorlás hullám­verése. Egy napon megérkezett a Duna-Tisza közé, ott találko­zott az avarokkal, akiket néha megölt, néha megölelt, ahogy ezt a népek már szokták, amikor ismerkednek. Később sátrat vert, halászat és vadászat közben megtanult gabonát vetni, megtelepedett és megélte a kereszténységet, a reneszánszot és a reformációt, a Felvilágosodást, az ipari forradalmat, a szocializmust, a fasizmust... és egy napon arra ébredt, hogy Kanadában él, ahova elvándorolt a kommunisták elöl és verse­ket ír magyar nyelven, mert csak így tudja elmondani, amit útközben ezer éven át tapasztalt. Például a­­Keresztút’ tizen­négy szólamában és még sok szépséges poémában, melyekből mindig egy­­magyar’ szól az olvasókhoz. Olyan magányban írja a verseket, amilyen a steppe, vagy az idegosztály rácsos magánya lehet. A könyvnek helye van a polcon, ahol a magyar költészet maradó műveit őrzik.” Tökéletesebb portrét nem lehetett volna adni a költőről. Ezért emlékeztünk a költőre, Fáy Ferencre és soha nem felejtünk el egyetlen magyar érté­künkről sem megemlé­kezni, mert ha ezt nem tesszük, akkor nincs jo­gunk ahhoz, hogy a ma­gyar kultúra nyugati vé­dőbástyájának nevez­zük magunkat. (Számadó) Értékes hajóroncsra leltek British Columbiában Brit Kolumbia partjai közelében találták ezt a történelmi jelentőségű hajóroncsot. Ericsson volt a hajó neve és 1892- ben süllyedt el Vancou­ver sziget közelében. A roncs elég mélyen van, apró szigetecskék kö­zött és csak mostanában fedezték fel. A hajót svéd építőjéről, John Ericsson-ról nevezték el. Arról, aki a „hajó­propellert” feltalálta és aki a Monitor nevű ame­rikai hadihajót tervezte. Mikor New Yorkban si­került elhitetnie, hogy forró levegővel működ­tetett motort lehet ha­jóra építeni, 1852-ben megrendelték nála a 77 méter hosszú Ericsson-t. Csakhogy óriási volt a gép, ötméteres dugat­­­tyúi voltak. A hajó első útjára ri­portereket vittek, akik menetközben himbálóz­tak rajta. Csak az volt a baj, hogy a gép óriási méretei miatt alig ma­radt hely utasoknak és rakománynak. Két év­vel később ki is szerelték és a hajót vitorlásra alakították át. San Francisco és Van­couver sziget között járt épületfával megra­kodva. Amikor a Csen­des Óceánon egyik al­kalommal egy vihar kapta el, amely kité­rítette eredeti irányá­ból, vagy 80 kilométer­nyire és sziklazátonyra sodorta. Legénységének szerencsére nem esett baja, de maga a hajó el­süllyedt. Ezen a tavaszon talál­tak rá az Underwater Archeological Society búvárai és sok fontos al­katrészt szedtek le róla. Munkájukat a brit­kolumbiai Heritage Fund finanszírozta. A kilátó ablakokban még ott volt az üveg, amit felszínre hoztak. Leszereltek róla két csengőt is és a követ­kező felirat volt raj­tuk: „Caloric Ship Eri­csson”. Fazekakat, tá­nyérokat, evőeszközö­ket, rézdíszítéseket is leszereltek róla és ezek majd a restaurálás után a vancouveri Victoria Maritime Museum-ba kerülnek. Az Archeological So­ciety abban bizakodik, hogy ott lesz az 1986-os világkiállításon az Eri­csson roncsainak a má­sa, hogy a látogatók ez­rei megcsodálhassák. Példamutató kötelességteljesítés Nádas János dr. a Ma­gyar Társaság Cleve­­landban székelő elnöke mesélte el az alábbi, igaz történetet: " Mint minden esz­tendőben az idén is meg­rendeztük a nagy érdek­lődéssel kísért szabad­­egyetemi előadás-soro­zatunkat, melynek egyik kimagasló eseménye a május 17-re meghirde­tett Németh Gyula ős­történeti előadása volt. — Az előadó — foly­tatta Nádas dr. — New Yorkban él és a rendes menetrendszerű légijá­rattal kellett volna meg­érkeznie Clevelandba. Közben azonban nem várt fordulat állt be az utazással kapcsolatban. Az United Airlines piló­tái sztrájkba léptek, s így lehetetlenné vált, hogy az előadó a kitűzött időben megérkezzen vá­rosunkba.­­ Németh Gyula azonban nem adta fel a harcot és aznap délelőtt telefonon közölte velem: ha nem is a kitűzött idő­ben, de egy kis késéssel, ha törik, ha szakad, ott lesz Clevelandban és megtartja az erre a nap­ra kitűzött őstörténeti előadását. — Hogy mégis miként jutott el hozzánk? Úgy, hogy New Yorkban de. 11 órakor a felesége ál­tal vezetett kocsiba ült és kettesben nekivág­tak a több mint 650 mér­­földes útnak és az ele­mekkel megküzdve, zu­hogó esőben, este 8 óra tájban befutottak a lakewoodi városháza elé, és ha egy kis késés­sel bár, de eleget tettek a korábban vállalt köte­lezettségüknek.­­ Hozzá kell tennünk, hogy Németh Gyula új utakon járó, őstörténeti előadása a várakozás­nak megfelelően nagy si­kerrel zárult és a mind­végig kitartó, hálás kö­zönség hosszantartó ün­neplésben részesítette a kötelességteljesítés egyedülálló, kiváló baj­nokát. (R.L.) Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc— Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 1550 N. Northwest Highway Suit 311 Park Ridge, II. 60668 Tel: (312) 296-4900, vagy 692-7863 Black Forest Meat Market tulajdonos MOHAPP BÉLA Top quality meats Specializing in home made sausages Imported and domestic delicatesen * Importált és belföldi csemegeáruk * Igazi magyar fűszerek és savanyúság Nyitva minden nap: 99 6-ig, vasárnap zárva. Tel: 348-3660 2002 W. ROSCOE 472-7720 Chicago, III. 9. oldal 1 FÁY FERENC Összegyűjtött versei 668 oldal. Ára: $30.00, plusz portó. Megrendelhető: Mrs. T. Fáy 285 Shutter St. Apt. 1503, Toronto, Ont­oia­ins Telefon: (416) 367-4281 vagy Mr. István Fáy 672 Clare Avenue, Weiland, Ont., L3C 3C1 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! NORTH NORTH­WEST One of Chicago’s Largest Fireproof Warehouses Armored Protection Vault Rooms Upholstery - Rug Rooms . Record Storage Established 1894 -CHICAGO, LOCAL LONG DISTANCE INTERNATIONAL MOVING HOUSEHOLD & COMMERCIAL NE LEGYEN GONDJA A KÖLTÖZKÖDÉSSEL! hívja AZ 1894-BEN ALAPÍTOTT ABC ANDERSON BROS STORAGE & MOVING CO CC # 10868 MC-C ICC 163482 MC-CR312-935-0013

Next