Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-26 / 43. szám
A német egységesítés Nagy György Sztálinnak két zseniális politikai húzása volt a második világháború végén: az egyik Németország kettéosztása volt, a másik az, hogy a lengyel határt Nyugatra tolta, úgy hogy ne lehessen közeledés Lengyelország és Németország között, az elsővel elérte, hogy Európa szívén vasfüggönyt húzzon át, amely megosztotta az egész kontinest. Kezdetben olyan nagy volt a németgyűlölet Nyugat-Európában, hogy senki sem törődött Németország kettéosztásával, sőt örültek neki legalább nem lesz többé „német veszély”. Elsőnek Adenauer hívta fel a világ figyelmét arra, hogy ez a természetellenes helyzet milyen súlyos következményekkel jár egész Európa jövőjére nézve. Ő állította fel az elvet, hogy Bonn soha sem ismerheti el a németség megosztottságát és hogy a nyugatnémet politika legfontosabb politikai célja Németország egyesítése. Az ő életében a többi nyugati hatalom is elvben elfogadta ezt a koncepciót, de anélkül, hogy bármilyen kezdeményezést tett, vagy támogatott volna annak megvalósítására. Moszkva viszont gyorsan cselekedett. Felépítette a berlini falat és mintacsatlóssá tette Kelet-Németországot. Hruscsov Magyarországon 56 után megengedte a gulyáskommunizmus bevezetését, Nyugat- Németországot viszont saját bomlasztó hatalma faltörő kosává építette ki. Pankowban (Kelet-Berlin) megszervezte a világ egyik legeredményesebben működő kémközpontját, amely elárasztotta Nyugat-Németországot kommunista ügynökökkel. Ugyanakkor munkába állította az alaposságukról amúgy is híres, főleg porosz németeket, hogy felépítsék a kommunista világ legerősebb ipari hatalmát. Moszkva propagandagépezete ezenkívül teljes erővel ráfeküdt arra, hogy minél több nyugatnémet politikust nyerjen meg a maga céljaira. Legnagyobb fogása Willy Brandt megnyergelése volt. Ez az ember, egy német politikus megállapítása szerint „már mint kancellár mindent megtett, amit tőle az oroszok kértek. Szerződéseket írt alá, megindította hírhedt „Ostpolitik”-áját és papagájy módjára szajkózta a Kreml Amerikaellenes szólamait. Ennek fejében azt kapta, hogy a kelet-németek kémet csempésztek irodájába, ami miatt le kellett mondania. De mintha csatlós, Brandt nem tanult ebből a leckéből sem és a nyár elején újra Moszkvába látogatott, ahol több órán át folytatott titkos tárgyalásokat Gorbacsovval. Vagyis Moszkva német politikája rendkívül eredményes volt. Viszont idővel az a különös helyzet állott elő, hogy a kelet-németek túlteljesítették a normát: gazdaságilag oly erősek lettek a KOMEKON-on belül, hogy az már nem tud meglenni nélkülük és a KGB is nehezen bírná ki pankowi alvállalatának leválását. A Kreml törököt fogott, amely nem engedi őt. Kisebb mértékben ez a helyzet alakult ki Nyugat-Európában is. Bonn, ha politikailag nem is, de gazdaságilag olyan erős, hogy Kelet- Németországgal való egyesülése esetén teljesen dominálná az Európai Közösséget. Ezt sem Párizs, sem London, sem Róma nem látná szívesen. Vagyis a két Németország demokratikus formában való egyesítését nemcsak szovjet részről ellenzik a lehető legélesebben, de nyugati részről sem támogatják. A németek túl jók úgy Moszkva, mind Nyugat-Európa számára. Viszont egységes Németország nélkül nincsen egységes Európa, nincsen felszabadulás a Vasfüggönyön túl és nem lehet tartós béke a világon. Levél egy hazatelepült nyugdíjastól Kedves Barátom, hát ahogyan megígértem neked, időnként jelentkezem, hogy tudd, hogyan él egy amerikai nyugdíjas, a Social Security dollárjaiból, Magyarországon. Jól emlékszem, hogy egy évvel ezelőtt, amikor mondtam neked, hogy visszavándorolok, akkor te azt mondtad, majd meg fogom bánni, mert aki több, mint harminc évet töltött Amerikában, az már nem tudja megszokni a mai magyar életformát. Hát öregem, csak anynyit mondhatok neked, hogy vettünk egy kis lakást, két szobás, ami nem azt jelenti, hogy „two bedrooms”, mint Amerikában, hanem van egy kiselőszoba, konyha, fürdőszoba, WC-vel és két szoba, nem túl nagy, de nekünk, két nyugdíjasnak, pontosan elég. Legalább nem kell nagy felületet takarítania a feleségemnek. Telefonunk is lesz rövidesen, tudod itt a telefon más, mint Amerikában, vannak akik öt év óta várnak arra, hogy bevezessék, de ezt meg kell érteni, a technikai fejlődés Magyarországon még nem áll olyan fokon, mint Amerikában. Szerencsére az utcánk sarkán van egy telefonfülke, azt szoktuk használni, ha telefonálni akarunk. Most két napja például, remek állapotban van, előzőleg Vajda Albert ugyanis három hónapon át hiányzott róla a kagyló, mert huligánok levágták. Most azonban a posta helyreállította és felszerelt új kagylót. Reméljük, hogy rövidesen a tárcsát is belehelyezik a készülékbe, — mert az egyelőre még hiányzik — és akkor tudunk majd telefonálni is. De ez igazán semmiség. Maga a lakás nagyon kedves, most már az ablakokat is ki tudjuk nyitni, mert amikor egy évvel ezelőtt beköltöztünk, akkor az ablakkeretek bedagadtak és emiatt nem nyílt az ablak. Ilyen apró kis hibák mindenhol vannak a világon. Amerikában ilyen esetben hív az ember egy javító céget és az dollárért megjavítja. Magyarországon is pontosan ez a helyzet. Itt is mindent megtesznek dollárért. Az amerikai dollárnyugdíjamért olyan sok forintot kapunk, hogy nem merjük bevallani a teljes összeget itteni barátainknak. Minek irigykedjenek még jobban, nem igaz? Azt kérdezted legutóbbi leveledben, hogyan élünk? Mondhatom neked, hogy nagyszerűen érezzük magunkat. Amíg Amerikában éltem, állandóan kínozott a honvágy, magyar tájat akartam látni, magyar ételeket akartam enni! Amióta visszatelepültem Magyarországra, azóta ezek a vágyaim teljesültek. Igaz, hogy vigyáznom kell arra, amit eszem, mert a gyomrom elszokott a zsíros ételektől, úgy, hogy ha vendéglőbe megyünk, akkor nem merek sertéspörköltet rendelni, mert csepeg a zsírtól. Dehát nem a gyomráért él az ember, Amerikában csirkét ettem, meg marhasültet, hát ezeket itt is megkapom és legalább nem jön rám eperoham a túl zsíros magyar ételek miatt. Ami a magyar tájat illeti, hát abból kivettem a részem. Voltunk három napig a Balaton mellett, rengeteg az új épület, majdnem minden be vanépítve, úgy hogy a tájból éppen csak hogy lát valamit az ember. De ez se baj, mert az alatt az egy év alatt, amióta amerikai nyugdíjas vagyok Magyarországon, négy hetet töltöttünk a bolgár tengerparton, azután elutaztunk egy hathetes IBUSZ körutazásra: Moszkva, Leningrád, Szocsi, Tbiliszi. Amikor visszaértünk Budapestre, befizettem egy csehszlovák-keletnémet útra, három hétig voltunk el, utána ismét vissza a mi kis otthonunkba Budapestre, ahol három napot töltöttünk, mert akkor repültünk Kubába, ugyanis az IBUSZ- nál sok-sok forintért lehetett kubai utat rendelni, négy hét, Havannában, luxushotelben, látogatás a cukornád ültetvényeken és a kubai szivargyárakban. Tegnapelőtt értünk vissza és most azért írok Neked, hogy megkérdezzem: alkalmas lenne-e Nektek, ha a jövő héten meglátogatnánk Benneteket? Úgy tervezzük, hogy három hónapig maradnánk az Egyesült Államokban, ebből két hétig a sógornőnknél laknánk Wisconsinban, egy hétig pedig egy jó barátunk házában Virginiában, úgy hogy a Tiven-idégszerető otthonotokban nem lennénk tovább csak nyolc-kilenc hétig. A repülőjegyünket már megvettük forintban, úgy hogy nem lehet viszszamondani, de biztosra vesszük, hogy nem okozunk Nektek semmiféle kényelmetlenséget, az a nyolc-kilenc hét gyorsan elmúlik és akkor mi már ismét visszarepülünk a mi hőnszeretett Budapestünkre, hogy élvezzük mindazt a jót, amit a mai magyar rendszer nyújt egy dollár-nyugdíjjal rendelkező amerikai állampolgárnak, akit hazahajtott a honvágy... és emiatt, ha csak lehet, gyorsan elutazik külföldre. A közeli viszontlátásig azzal zárom levelemet, hogy előre is köszönetet mondunk a szíves vendéglátásért. Mondanom sem kell, hogy ha Ti ellátogattok Budapestre, akkor természetesen rendelkezéstekre áll... a budai Hilton, vagy a dunaparti Fórum, mindkettő igazán jó szálloda. Sokszor ölel Hazatelepült Barátod BilPs and Tony’s Auto Repairs • Tune-ups • Mufflers • Complete engine service • Brakes and front end. LASSÚ VILMOS és RESCH ANTAL 4338 N. Kedzie Ave., Chicago, 11.60618 PH: (312) 588-0739 Attica Body Shop, Inc. roMPLETE AUTO REBUILDING . BODY AND FRAME ALIGNMENT SYSTEM PHONE: 588*0730 Ted 4340 N. KEDZIE AVE. CHICAGO. ILL. 60618 Precision Collision Repair Chief E-Z-Liner Systems CHIEKBÍ FÁY FERENC Összegyűjtött versei 668 oldal. Ára: $30.00, plusz portó. Megrendelhető: Mrs. T. Fáy 285 Shutter St. Apt. 1503, Toronto, Ont M5A Iws Telefon: (416) 367-4281 vagy Mr. István Fáy 672 Clare Avenue, Welland, Ont., L3C 3C1 Dr. Lukáts György Szülészt— Nőgyógyász Tel: (312) 869-7555 St. Francis Prof. Bldg. 800 Austin St., Evanston, IL 60202 Előzetes bejelentés szükséges. Moszkva ipari kémei veszélyeztetik a nyugat biztonságát Nyugaton régóta ismert tény, hogy a Szovjetuniónak sokkal több rakétája, repülőgépe, harckocsija és hadihajója van. Ez a szovjet számbeli fölény azonban évtizedeken át nem zavarta túlságosan az amerikai katona- és politikai vezetőket. Azt mondták, a Szovjetunió mennyiségi előnyét kiegyenlíti az amerikai fegyverek minőségi fölénye. Az volt ugyanis az általános nézet, hogy a fegyverek fejlesztése tekintetében az Egyesült Államok tíz évi előnyben van. Most kiderült, hogy az előny tízről négy évre csökkent, mégpedig nem a szovjet kutatók és haditechnikusok tehetsége és szorgalma folytán, hanem Moszkva ügynökeinek a kémkedése következtében. A Szovjetunió óriási erőfeszítéssel rendszeresen kémleli ki az amerikai technikai, illetőleg haditechnikai eredményeket. Ezt bizonyítja egy olyan okirat, amelyhez a francia hírszerzők jutottak egy moszkvai kettős ügynök révén. Az okirat a KGBT-jelzésű igazgatóságától származik, amely az ipari kémkedésért felelős. Az iratot a franciák az amerikaiak rendelkezésére bocsátották, akik ennek alapján 34 oldalas jelentést adtak ki. A jelentésből kiderül, hogy szoros együttműködés van a szovjet kémközpont, és a hadiipar között. A szovjet haditechnikusok szabályszerű megrendeléseket adhatnak a kémeknek, valamilyen amerikai iparcikk, vagy találmány jogtalan eltulajdonítására. Például az 1970- es években a moszkvai légügyi minisztérium megbízta a KGB-t az amerikai szárnyas rakéták egyik elektronikus berendezésének ellopásával. Egy másik alkalommal az elektronikus ipari minisztérium az Egyesült Államokban használt komputer-emlékezetek kifürkészését rendelte el. Az említett jelentés szerint a Szovjetunió ilyen módon évente tízezer amerikai fegyver-, illetőleg gépalkatrészhez, és százezer műszaki leíráshoz jut. A szovjet kémeknek, persze, viszonylag könynyű dolguk van Amerikában. Az Egyesült Államokban nemcsak az elméleti kutatási-, de a techikai- és haditechnikai fejlesztési munka jelentős része is az egyetemeken folyik. Az egyetemeken dolgozó kutatók pedig hozzászoktak ahhoz, hogy szabadon beszélnek munkájukról és eredményeikről. Eredményeiket szaklapokban nyilvánosságra hozzák. A szakfolyóiratok pedig gyakran a gyárakban elért sikereket is közzéteszik. Ezért Richard Perle, a washingtoni honvédelmi minisztérium államtitkára egy múlt héten tartott sajtókonferenciáján kijelentette, hozzá kell szoktatni az amerikai kutatókat ahhoz a gondolathoz, hogy mindenhol jelen lehetnek a szovjet kémek, akik ki akarják őket használni saját katonai céljaikra. Perle főnöke, Weinberger miniszter pedig az utolsó időkben többször beszélt arról is, hogy az ipari kémkedésben a Szovjetunió hivatalos külképviseleteinek a tagjai is nagy szerepet játszanak. A szovjet diplomatáknak általában 25-30 százaléka a valóságban a KGB kémje. És a Szovjetuniónak az Egyesült Államokban lévő diplomáciai képviseleteinek összesen 980 tagja van. Ezzel szemben mindössze 214 amerikai diplomata tartózkodik a Szovjetunióban. Weinberger szerint a szovjet kémkedés elleni harc egyik fontos lépéseként ezt az aránytalanságot is ki kell egyenlíteni. Csökkenteni kell az Amerikában hivatalos minőségben lévő szovjet polgárok számát. ...az amerikai „National Wildlife” nevű folyóirat írta a közelmúltban: statisztikai adatok bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban naponkint több, mint 200,000 tonna teljesen ehető élelmiszert dobnak ki a szemétbe. • ... Waynesvilleben (Mos.) Rebecca és Melinda Norris, húszéves ikrek, nemrégiben olyan különleges ismerkedési irodát alapítottak, amelyen keresztül ikrek ismerkedhetnek meg egymással. A Norris ikrek szerint az ikrek egész lelki beállítottsága más, mint azoké, akik nem ikrek. Clevelandi krónika Egy elkésett számla margójára Az amerikai postahivatalt, e tisztes közintézményt igazán nem lehet felületességgel, hanyagsággal, vagy türelmetlenséggel vádolni. Mert aki ezt teszi... mint ahogy ezt valamikor Pesten mondották, az vagy csal, vagy festi magát. Hogy az amerikai postahivatal türelmét igazoljam, ehhez egy rövid kis rémtörténetet kell elmondanom a Kék Újság tisztelt olvasóinak.• A naptár 1949 október második napját mutatta, amikor is a „General Taylor” nevű második világháborús egykori csapatszállító hajó fedélzetéről úgy rúgtak ki, hogy a lábam sem érte a tengert. New Yorkban pottyantam ki Columbus atya földjére. Pottyanásom után perceken belül tőrőlmetszett amerikai, nem tőről metszett amerikaimagyar és amerikai fekete sótét lelkek vettek körbe. Zuhogtak rám a kérdések magyarul, amely nyelvet elég jól beszéltem, majd angolul, németül és négerül, amelyeket viszont törten, sőt megtörten beszéltem. Vettem-e részt üldözöttek tömegmészárlásában? Igen uraim, feleltem megszeppenten, de csak nagyon ritkán. Ettől megnyugodtak. Én is. Ekkor egy tűzről pattant igen szexi fekete lány az összes motyóimmal együtt betuszkolt egy nagy halottvivő elegáns kocsiba és rövid furikázás után egy sötét kis mellékutcában egy zugszálló előtt állottunk meg, ahova szintén betuszkolt. Na... gondoltam magamban, kissé megszeppenten, mit akarhat ez itt velem? Talán csak nem? Hát nem... sült ki a végén a dolog. Azon időkben még megszeppenős ürge voltam. Ma már nem vagyok az, de viszont most meg az a nagy testhelyzet, hogy nincs a világon egy olyan nő, aki engem szállodába akarna betuszkolni. A szállodában bábeli zűrzavar volt, ahol legalább 200 darab hontalan gágogott a világ minden ékes nyelvén, akik velem együtt mind vártak valamire, csak épp Molnár Zsigmond ben azt nem tudták, hogy mire. Engem egy kis szobában helyeztek el, ahol az összes berendezés egy poloskás fotel és egy litván őrgróf volt. Én a fotel alatt helyezkedtem el mint társbérlő. Szerencsémre a litvánt másnap ismeretlen litván kezek elragadták valamerre s így én a poloskás fotelt főbérlőként vettem igénybe. Így történt aztán, hogy három-négy nap múlva, egy konyakszagú őszi délután a szállóban megjelent nálam három félelmetes karitatív öreglány. Mivel bejelentés nélkül törtek rám, így a fogadásukhoz igazán nem voltam a protokol szabályainak megfelelően öltözve, mert csak egy bajuszkötő nagyságú mini gatyeszben, egy huszárcsizmából átrennovált papucsban, egy olasz napszemüvegben és talpig kubai szivarfüstben tartózkodtam. Na és természetesen enyhe francia konyakszagom volt. Az volt a gyanúm, hogy eleganciámtól nem voltak elragadtatva, viszont én sem állíthattam róluk, hogy öltözködésükkel erkölcsrendészeti kihágást követtek volna el, vagy látásuktól valaki is szexrohamot kapott volna. Oly soványak voltak, mint a nótában a vékony deszka kerítés, amelyen átlátszik az ölelés. Hoszszú, fekete-fehér apácás ruhában voltak elhelyezkedve, amiben néhány pohár konyaktöbblet után nagyobb méretű pingvinekkel tudtam volna összetéveszteni őket. Szigorú nézést, hegyes orrot, hegyes állat, villogó drótkeretes üveget öltöttek s arcukon a sok szemölcsön kívül az örök szeplőtlenség mennyei glóriája fénylett. Hozzájuk képest egy fancsali skót miszszionárius-ne vetkező hastáncos leányka lehetett volna akármelyik harlemi néger késdobáló kobangóban. Tört, sőt megtört németséggel beszélgettük agyon egymást. Csókdosom a kisztihandjaikat, bokáztam rájuk oly negédesen, mint egy régi békebeli hölgyfodrászsegéd. Hagyja fiam, nem szabad, bokázott vissza az egyik öreglány. Hagytam. Aztán kérdőívet vettek fel velem százféle kérdéssel, miközben folyton azzal ijesztgettek, hogy napokon belül munkát találnak számomra. És ha találnak, akkor be kell lépnem egyesületükbe pártoló tagnak, mert csak így juthatok el majdan Ábrahám kebelére. Tudják mit cicukáim... itt van 5 dollár. 1 évre belépek magukhoz, de munkát ne keressenek számomra, a Mr. Ábrahámot viszont hagyjuk ki a buliból, mert gőzöm sincs, ki ez az ürge s nem akarok a kebelére eljutni. Végül nagy nehezen leléptek rólam azzal, hogy a mai beszélgetésért meg fogják küldeni a számlát. Aztán jöttek- mentek az évek s én már régen Clevelandban voltam és remekül éltem a munkanélküli segélyből. Már régen elfelejtettem a szentegyletes öreglányokat, a Mr. Ábrahámot az összes kebeleivel, amikor e fent elmondott eset után kaptam egy félcsinos számlát az öreglányok egyletétől, amit százrétű íróasztalom egyik fiókjába süllyesztettem el. A borítékon százféle pecsét és jegyzet volt, bizonyítékául annak, hogy a becses számla körbejárta értem a fél világot. És rámtalált. Íróasztalom fiókjait kb. 10 évenként rendezem át. A közelmúltban is átrendeztem s megtaláltam az ütött-kopott borítékot. Előbb arra gondoltam, hogy beadom az amerikai postamúzeumba, mint az amerikai posta megbízhatóságának és türelmének bizonyítékát. De ilyen múzeumról senki se tud, így végleg ki lett dobva ez az Ábrahám ügy. És még valaki szidja nekem az amerikai postát. És én is bocsánatot kérek e nemes intézménytől, hogy soksok régi riportomban szidtam és hanyagsággal gyanúsítottam őket. 9. oldal