Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-02 / 5. szám
6. oldal Változások a Fehér Házban: Fenti kép: Donald Regan, amerika volt pénzügyminisztere, aki most a Fehér Ház személyzeti osztályvezetője lett. Alsó kép: James Baker III, a Fehér Ház egykori személyzeti osztályvezetője, aki most az Egyesült Államok pénzügyminisztere lesz. Baker kinevezéséhez a szenátusnak hozzá kel járulnia, a hozzájárulás azonban kétségtelen: a szenátusban GDP többség van és különben sincs semmi oka arra, hogy Bakert elutasítsák. A különleges személycsere oka: Mindketten megunták eddigi feladatukat és újabb munkakört akartak. Ez a hivatalos magyarázata ennek a különleges személycserének — az igazi okot senki sem tudja. Tutu, Nobel békedíjas püspök Ted Kennedy látogatásáról Edward M. Kennedy, massachusettsi demokrata szenátor, legutóbbi délafrikai látogatása, néhány kedvező és jónéhány kedvezőtlen kommentárt váltott ki az amerikai sajtóban. Voltak olyanok, akik úgy vélték, hogy Kennedy dél-afrikai látogatása és az azt követő apartheid-ellenes nyilatkozatok csupán a szenátor egyéni politikai céljait szolgálták. Desmond tutu püspök, a Nobel békedíj jutalmazottja, világkörüli útját megszakítva, a közelmúltban rövid időre hazatért Johannesburgba, ahol egy kanadai újságíró a híres és hírhedt Kennedy-látogatás felől interjúvolta meg. Tutu püspök az interjú során többek között a következőket mondta: — Kennedy szenátort én hívtam meg Dél- Afrikába. Éppen ezért, személyesen rendkívül kellemetlen számomra, hogy dél-afrikai látogatása miatt támadások érték az Egyesült Államokban. Hivatalosan Kennedy szenátort a „South African Council of Churches” hívta meg. Az igazság az, hogy akik a Kennedylátogatást és Kennedy nyilatkozatait ellenzik, nincsenek tisztában azzal, amit reálpolitikának nevezünk. Az apartheid politikának meg kell szűnnie, különben Dél-Afrika forradalmi állapotba kerül. A Reagan-adminisztrációra mindenképpen nyomást kell gyakorolnunk annak érdekében, hogy az apartheid politikával nyíltan és erőteljesen szembeforduljon. — A Kennedy látogatás óta, hirtelenül tüntetéseket kezdtek Dél- Afrika ellen szerte az Egyesült Államokban. Miért? A tüntetők az apartheid politika fenntartása érdekében, vagy az ellen tüntetnek? Az izraeli kivonulás Libanonból nem akadálytalan Az izraeli katonai egységek, kormányuk határozata értelmében, megkezdték Libanonból való, három fázisban történő kivonulásuknak első fázisát. A kivonulás azonban korántsem történik akadálytalanul. Sidon kikötővárosban bomba robbant. A robbanás következtében haláleset ugyan nem történt, de harminc személy megsebesült, közöttük Mustafa Saad, Sidon Sunni mohamedán szervezetének vezetője is.' ’ Saad súlyos koponya szemsérüléseket szenvedett, kezdetben egy libanoni kórházban kezelték, majd repülőgépen Párizsba szállították. A párizsi kórház jelentése szerint állapota súlyos. Az incidens után többszázan gyűltek össze Sidon utcáin és tüntettek Izrael ellen, akit felelősnek tartanak a bombarobbantásért. Rashid Karami, libanoni miniszterelnök is Izraelt hibáztatta a robbanásért, kijelentve, hogy Izraelnek „valószínűséig” része van a bombarobbanásban, mivel Izrael ilyen módon akar ellentétet szítani a különböző vallási szekták között, kivonulása után. Az izraeli külügyminisztérium hivatalos nyilatkozatban nevetségesnek minősítette a libanoni miniszterelnök vádját. Érdemes egyébként megjegyezni: Mustafa Saad kezdettől fogva nem volt hajlandó együttműködni az izraeliekkel és az 1982-es izraeli megszállás után csak nagyon ritkán hagyta el otthonát, kijelentve több izben, hogy az izraeliekkel nem lehet együttműködni. Magasrangú filipino tisztek kerülnek a vádlottak padjára Bernardo Fernandez bíró befejezte vizsgálatát Benigno Aquino, a filipino politikai ellenzék meggyilkolt vezetője ügyében. Fernandez Fabian Ver tábornokot, a filipino hadsereg vezérkari főnökét 25 más személlyel együtt azzal vádolja, hogy meggyilkolta Aquinot, amikor az ellenzéki politikus, három éves önkéntes száműzetés után, 1983. augusztus 21-én hazatért és Manilában lelépett a repülőgépről. A gyilkossággal vádolt személyek között összesen három tábornok van. Bernardo Fernandez bíró többek között a következőket mondta egy sajtóértekezleten: — Vizsgálatom alapvetően igazolja annak az öttagú bizottságnak a véleményét, amelyet Fernandez Marcos elnök jelölt ki annak idején. Az igazi munka most kezdődik: a gyilkosoknak bíróság előtt kell felelniük tettükért. Ver tábornok ügyvédje kijelentette: Fabrian Ver nem kívánja az eljárás megszüntetését, mert bíróság előtt kívánja igazolni „teljes ártatlanságát”. Ferdinand Marcos ,elnök 1965 óta van hivatalában, kormányzásának demokratikussága meglehetősen kétséges, a Fülöp Szigeteken egyre népszerűtlenebb és már hosszú ideje sokan kívánják lemondását. Marcos azonban nem hajlandó erre. A Fülöp Szigeteken 1987-ben kerül majd sor új elnökválasztásra és általános a vélemény, hogy Benigno Aquino könnyen győzhetett volna Ferdinand Marcos ellen. Bernardo Fernandez bíró nyilatkozata rendkívül kényes helyzetet teremt Marcos elnök számára, akinek a fővádlott, Fabian Ver tábornok, nemcsak közvetlen munkatársa, hanem sok év óta személyes barátja is. Marcos nyomban Fernandez nyilatkozata után, az elnöki palota szóvivője útján, kijelentette: — Amennyiben Ver tábornok valóban a gyilkosok egyike volt, ilyenirányú tevékenységéről sohasem tudtam. Számomra a vád a legnagyobb meglepetés. Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség manilai irodavezetője szerint azonban ezt senki sem hiszi,el a Fülöp Szigeteken. Jelenleg bizonytalan Ver tábornok sorsa, de bizonytalan az is, hogy a bírósági eljárásnak milyen következményei lesznek Ferdinand Marcos számára. A hideg idő halálos lehet Csernyenko számára Konstantin Csernyenko, a Szovjetunió 73 esztendős elnöke, ismét több, mint egy hónapja nem mutatkozott a nyilvánosság előtt és személyes megjelenés helyett üzeneteket küld a szovjet sajtó útján. Washingtoni megfigyelők, ezzel kapcsolatban, a következőket mondják: — Csernyenko olyan beteg, hogy a jelenlegi tél, amely különlegesen erős és kemény volt szerte a világon, a Szovjetunióban is, könnyen megölheti. Ez az oka annak, hogy a szovjet elnök hosszabb idő óta nem mutatkozik a nyilvánosság előtt. — Az egészségével kapcsolatos híreszteléseimek újabb tápot adott az a körülmény, hogy Csernyenkó nemrégiben üzenetet intézett a szovjet polgárokhoz a Pravdán, a szovjet Kommunista Párt hivatalos napilapján keresztül. Az efajta üzenetek olykor groteszkül hatnak: Csernyenkó például a Krasnaya Zvezdában, a szovjet hadsereg napilapjában, üdvözölte Dimitri Ustinov, honvédelmi minisztert és az üzenet egy nappal Ustinov halála után jelent meg. Az efajta üzenetküldés akkor szokás a Szovjetunióban, amikor a diktátor már nagy beteg. Az üzenetek mindig a szovjet vezető hanyatló egészségét jelentik. A Varsói Paktum országainak találkozójára január 14-én került volna sor, de Csernyenko hanyatló egészségére való tekintettel elhalasztották. Túlságosan hideg volt és a szovjet forradalom aggastyán vezetőjét nem engedték utazni orvosai. Szudán felé tartó ethiopiai menekültek. Eddig mér 600.000 ethiopiai menekült érkezett Szudánba, amelynek 21 millió lakosának a száma alig hetek alatt ennyivel emelkedett. Szudán egyáltalában nem gazdag ország és attól lehet tartani, hogy az ethiopiai menekültek beszönlése végső fokon csak annyit jelent majd: az ethiopiaiak egyik éhező országból a másikba menekültek. Robert Dole, szenátor (R-Kan.) a szenátus többségi csoportjának új vezetője, aki nyíltan ellenzi az Elnök pénzügyi politikáját és ez annál is jelentősebb, mert Mr. Dole 1988-ban a Republikánus Párt elnökjelöltje akar lenni. Legveszélyesebb ellenfele Howard Baker szenátor (R-Tenn.) a szenátus többségi csoportjának volt vezetője, aki ugyancsak a Fehér Házra pályázik. Kettejük mögött a háttérben van George Bush alelnök. A politikai megfigyelők szerint a GOP elnökjelöltségért folyó küzdelem Dole és Baker között fog eldőlni, Bush nem jöhet számításba. Sharansky életben van — édesanyja Ida Milgram, Anatoly Sharansky édesanyja, mondta nemrégiben a következőket Moszkvában a Reuter, angol hírszolgálati ügynökség munkatársának: — Fiam életben van és jelenleg egy kórházban lábadozik betegségéből. Előzőleg kilenc hetet töltött egy kórházban, a munkatáborban. Január közepén két napra meglátogathattam az Uraiban. A fiam súlyos szívbeteg és a munkatábor nehéz fizikai munkája bármikor megölheti. Sharansky felesége, Avital, jelenleg Kanadában van előadókörúton és az újságíróknak ezeket mondta egy interjú alkalmával: — Férjemmel 1974. július negyedikén kötöttünk házasságot Moszkvában és azóta nem láttuk egymást és nem is beszéltünk egymással. Én már akkor rendelkeztem az Izraelbe szóló kiutazási vízummal és mindenképpen el kellett hagynom a Szovjetuniót, mert a kiutazási vízum 12 órával később elvesztette volna hatályát. Férjem is kért kiutazási vízumot — kérését nemcsak elutasították, de nyomban letartóztatták az esküvő után. Nemsokára visszatérek Jeruzsálembe, ahol egy rendkívül szerény állami nyugdíjból élek. Sharansky, aki zsidó, az 1970-es években a szovjet disszidensek egyik vezetője volt, 1974-ben letartóztatták és 1977-ben kémkedés miatt 13 évi nehéz munkaszolgálatra ítélték. A tárgyalás, mint minden ilyen jellegű szovjet bírósági tárgyalás, titkos és zárt és részleteket lehetetlen megtudniuk a nyugati újságíróknak. Oe Rene Levesque — egy szobor, „aki” ledőlt Rene Levesque, québeci miniszterelnök, nem is olyan régen, a kanadai politika „fenegyereke” volt: az egyetlen olyan provinciális kormányfő, aki az Alkotmányt nem írta alá és változatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy Quebecnek ki kell válnia a kanadai konföderációból. Trudeau majdnem könyörgött Levesquenek, Mulroney tárgyalni akart vele, sőt engedményekre volt hajlandó azért, hogy Levesque aláírja az Alkotmányt. A provinciális választások közeledtén azonban Rene Levesque, hirtelenül megváltoztatta álláspontját és kijelentette: a québeci függetlenség nem lehet az elkövetkező provinciális választás kulcskérdése, a függetlenségét azonban „fokozatosan” meg kell valósítani. Egy viharos politikai gyűlés után ezt a politikát a helyi pártvezetők többsége endorzálta. A közelmúltban Montreálban a Parti Quebeco is politikai konvenciót tartott és ez alkalommal a delegátusok döntése a következő volt: 65 százalékuk egyetértett abban, hogy a függetlenségi kérdést, mint kulcsproblémát, egyelőre el kell napolni, vagyis igazat adott Levesquenek. Ugyanekkor azonban a delegátusok többsége úgy szavazott, hogy Levesquenek távoznia kellene pozíciójából, mert az elkövetkező provinciális választáson a Parti Quebeco is csak akkor győzhet, ha nem Levesque vezeti. A küldöttek groteszk döntése tehát ez volt: Levesquenek igaza van, de mennie kell. A kérdéshez, Robert Bourassa, a québeci Liberális Párt vezetője is hozzászólt, kijelentve: a Parti Quebecois küldötteinek döntése, amely szerint az elkövetkező provinciális választáson a függetlenség nem lehet kulcskérdés, de végső megvalósítása mindenképpen a párt célja, nem egyéb képmutatásnál, tisztességtelen politikánál és a jelenlegi québeci kormánynak le kellene mondania. Monsieur Bourassa hozzászólása a történtekhez mindenképpen indokolatlan: egyetlen politikai párt álláspontját sem határozhatja meg egy másik politikai párt vezetője. Rene Levesque egyelőre nem döntött afelől, hogy mit tesz a közvetlen jövőben. Ez a lánccigarettázó, középkorú férfi, aki valamikor kiváló újságíró és hírmagyarázó volt, különleges személyi válságba került: az évek során a kanadai politikai élet valóságos szobrává vált, akinek véleménye jelenttős volt és akivel a federális miniszterelnökének is számolnia kellett. Ez a „szobor” most, jelentős ingadozás után, ledőlt." Rene Levesque, az egykori „politikai szobor” sorsa groteszk és majdnem tragikus. Lloyd Axworthy konzervatív lett? Lloyd Axworthy, liberális parlamenti képviselő, aki egyike azoknak a kevés liberálisoknak, akik az elmúlt federális választást túlélték és a Trudeau kormányban számos különböző miniszteri tárca birtokosa volt, nemrégiben beszédet mondott Edmontonban, a helyi Liberális Párt politikai konferenciáján. Mr. Axworthy ez alkalommal — többek között — a következőket mondta: — Ha a Liberális Párt vissza akarja nyerni a kanadai polgárok bizalmát, nemcsak politikai irányvonalán kell alapvető módon változtatnia, de jelszavain is. A jövőben hangsúlyoznunk kell a szabad verseny szükségességét, az üzleti vállalkozások teljes szabadságát. Nem kell visszariadnunk attól, hogy ilyen szavaikat használjunk: üzleti beruházás — a kormánytámogatás mellőzése — teljes gazdasági szabadság — üzleti kockázat. Mr. Axworthy programja, érdekes módon, azonos a konzervatív programmal. Javaslata egyáltalában nem észszerűtlen és a Liberális Párt számára mindenképpen megfontolást érdemel a legutóbbi katasztrofális választási vereség után. Mr. Axworthy valamiképpen azt reméli, hogy ha a Liberális Párt konzervatívabbá válik, nép szerűbb lesz."