Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-30 / 48. szám

Török Útinapló Rónai Zoltán III. Remetelakok és szőnyegek Gyorsan fut a két autó­busz dél felé. Az első meglepetés: Anatólia meghökkentően hason­lít Ó-Kasztíliára. Sárga tarlók, alacsony hegyek, hasonló növényzet. Vég­tére is fennsík mind a kettő és fekvésük is azo­nos: Ankara is, Toledo is a 40-es szélességi kö­rön fekszik. (Toledo ugyan már Új-Kasztília, de ez mit sem változtat.) Háziállatokat is látni, de a távolból szórako­zottan a szarvasmarhá­kat kecskéknek nézem! Kicsik és soványak s úgy legelnek a tarlón, mint a juhok. A közsé­gek" egymástól messze fekszenek. Az út több­ször temető mellett ve­zet el. Nehéz volna szo­morúbbat elképzelni, mint egy falusi temetőt Anatóliából. A száraz gazból alig faragott, dü­löngélő sírkövek emel­kednek ki. Emlékezés­nek, kegyeletnek sem­mi nyoma. Csak később, sűrűbben lakott és a ten­gerhez közelebb fekvő vidékeken látunk gondo­zott temetőket. Egy nagy különbség Kasztília és Anatólia között: a tavak. Utunk éppen a Tűz Gölü, a Sós tó mellett visz el. A má­sodik legnagyobb török tó, hossza meghaladja a 90 km-t. Meg is állunk a partján. Mögöttünk kopasz hegy, előttünk a tó. A víz elég messze van, mert nyaranta ki­terjedése erősen csök­ken. Száraz, repedezett, majdnem fehér iszapon járunk. Felszedünk egy pár szép gipszkristályt: otthon évekig fiókok­­ban­, dobosokban fognak hányódni, ha csak nem adja majd Isabel az is­kolának. Akszarajban alszunk, onnan már csak 70 km, következő úticélunk, Kappadócia szíve. Akik még nem jártak a hol­don, „holdbéli tájak­ról” beszélnek. Kis­­ázsia kellős közepén va­gyunk, 1100 m-rel a ten­gerszint fölött. A legkü­lönösebb, hogy ilyen táj csak ezen az 5000 négy­zetkilométeres területen van és sehol másutt a föld hátán. Megpróbá­lom leírni! A háttérben, felhőtlen ég alatt meztelen, lapos hegy, mintha késsel vág­ták volna vízszintesre. Nyilvánvalóan évmilli­ók előtt az volt a fenn­sík szintje. A hegyoldal majdnem függőleges, jól látni a kőzetek réte­­geződését. Előtte, má­sik övezetben a kövek színe világosabb, a for­mák lágyak, lekerekítet­tek, mintha egymáshoz ragasztott cukorsüveg­­darabokból rakták vol­na össze az egészet. Még közelebb kis, zöld síkság szétszórt, magas szikla­ormokkal, melyekbe jobban beleharapott az erózió vasfoga. Mert mindez a víz és a szél munkája. Egy másik völgyben emelkednek „a tündérek kémé­nyei”: 35-40 méteres, vastag kőoszlopok, mindegyik süveggel a tetején. Ezek a kupakok ugyanis keményebb kő­ből vannak, mint az alábbi rétegek s így na­gyobb ellenállást tanúsí­tottak. Mindez csak futó fi­gyelmet érdemelne, mint a természet szeszé­lye, ha a középkor ele­je óta nem kerestek vol­na itt hajlékot a világ hívságairól lemondó keresztények. Az első remeték bizonyára ter­mészetes barlangokba húzódtak, de hamar fel kellett fedezniük, mi­lyen könnyen lehetett ."Vágni, fáradni a lávát és a tufát, így a hegy gyom­rában templomok, ká­polnák, kolostorok szü­lettek, a falakat fest­ményekkel borították s a kőbe kupolákat, apsziso­kat, boltíveket vájtak. A külső általában dísz­telen, többnyire csak ajtó- és ablaknyílások, a kőfalba vágott lépcsők és galambdúcként szol­gáló, kis üregek látha­tók. A külső falak néha nem álltak ellen az ele­meknek, — a földrengé­seknek is részük lehetett benne, — s így már kí­vülről is látni a festmé­nyeket. Állapotuk a vé­dett helyeken jó, de kar­colások szándékos kár­tevésre engednek követ­keztetni. Részben kép­rombolók műve lehet,­­ beleértve a modern iko­­noklasztákat, a nevü­ket megörökítő turistá­kat, és talán az elmúlt századok hithű moha­medánjait is. A falfest­mények nagy része min­den esetre 843, a kép­rombolás befejezte után született. A művészi színvonal, a stílusok vál­tozók. Nagy mesterség­beli tudással megoldott, sokalakos kompozíciók és felette egyszerű, szin­te műkedvelőkre valló kísérletek: egy sárkány­ölő Szt­ .György, vagy Nagy Konstantin és Szt. Ilona a megtalált ke­reszttel. Emlékezetemben a képek összefolynak: nem is vagyok benne biztos, melyik temp­lomban voltam, melyik­ben nem. A Tokaji Ki­­liszi-re azonban em­lékszem. Göremeben, az út mentén van, a legtá­gasabb és a legjobb ál­lapotban lévő. De vol­tam a Szt. Borbála és a „sarus templomban” is. Egyszer olvastam va­lahol: a virágzó észak­afrikai kereszténység el­tűnte a történelem-teoló­gia egyik fogas kérdése. Hogyan engedhette meg Isten pusztulását? Ugyanezt a kérdést le­hetne feltenni Kappadó­­ciával kapcsolatban is. A közeli Kajszeri, az egykori Caesarea a ke­reszténység egyik bás­tyája volt. „A török köz­társaság idejében az utolsó keresztény kö­zösségek is elhagyták ezt a vidéket” —írja egy vezetőkönyv. A nyáron hűvös, télen langyos barlanglakásokat, — ha ugyan így lehet ne­vezni őket, — egyes he­lyeken még 1950-ig lak­ták. Zelve völgyében hegybe vágott, kis me­cset is van, előtte a mi­­narettet kecses bal­dachin helyettesíti. Az ottomán időkben, — mondja a könyv, — a mohamedánok és ke­resztények békésen él­tek egymás mellett. — De nem mindig volt ez így. Bizonyítékok rá Kajmakli és Derinkuju földalatti városai. A VII. században szület­tek és a IX.-ig nőttek az arab támadások kö­vetkeztében, bár a török források a „bizánci el­nyomást” is emlegetik. A menedékhelyekből az­után állandó lakóhelyek lettek: több emelet a föld alatt templommal, iskolával, éléstárral, konyhával, hálóhelyek­kel, temetővel. Este hat óra felé jár, amikor Kajmakliba ér­kezünk, nem sokkal zár­óra előtt. Diego figyel­meztet rá, hogy akinek nem jó a szíve, marad­jon kint. ő hét emelet­ről beszél, a vezetőkönyv négyről. Valószínűleg a nagyobb Derinkujuval tévesztette össze. De a negyedik emeletig sem megyünk le, a templo­mot nem is látjuk. Min­den esetre hihetetlen. Az összekötő folyósokon majdnem csak négykéz­láb lehet járni. A bejá­ratokat malomkőszerű, kerek kövekkel zárták le. Vannak az üldözők megtévesztésére szolgá­ló zsákutcák. A szellőz­tetést kéményrendszer biztosítja. Derinkuju­­ban 9 km-es alagút is van, s úgy számítják, a nyolc emeleten 20.000 ember találhatott he­lyet. Mekkora hit, kitar­tás és félelem kellett az ilyenhez!• Késő érkezésünkért a szőnyegvásár volt fele­lős. Az ebéd és Zelve völ­gyének meglátogatása után,­­ ahol egy külföl­di fiatalember bemutat­ta, hogy lehetett mezít­láb ezeken a kőfalakon közlekedni, a szőnyeg­üzletbe visznek. Nem örülünk neki, de a vé­gén elismerjük, hogy megérte. Tágas szobában a fal mentén foglalunk he­lyet. Kávéval, teával, koka-kolával kínálnak, „aminek a vásárlási szándékokhoz nincs semmi köze”. A deres szakállú üzletvezető ki­tűnően beszél spanyo­lul, szellemes és jó pszi­chológus. (Később hal­lom, hogy az anyja spa­nyol volt.) Megismertet a szőnyegkészítés titkai­val, beszél az anyagok­ról (gyapjú, gyapot, se­lyem, műselyem), a fes­tékekről (természetes és mesterséges színező anyagok) és a techniká­ról (csomózás). Minden itt készül Göremében 8—18 éves lányok kezén. Később már nem elég vékonyak az ujjaik. — Itt minden házban van­nak szép szőnyegek: a jómódúak vesznek ma­guknak, a szegényebbek készítik. Az eladó lány is könnyebben jut férj­hez, ha van szép szőnye­ge. — Veszünk valamit? — Feleségemnek nem volt szándékában, az én fogam azonban már ré­gen fájt egy kis, keleti szőnyegre a szalonba. S már itt nem számíthatok dr. T. J. állatorvos és tör­vényszéki szőnyegszak­értő barátom segítségé­re, kísértésbe esem. Mindenek előtt azért, mert azzal kezdik, hogy ez mind itt, Göremében készül, tehát nem után­zat, hamisítás. Külön­böző motívumok, színek, árak. Sok a szép darab. Valaki a tartósságuk iránt érdeklődik. — Száz év, — mondja Ali, aztán hozzáteszi: Ez a másik nem olyan tartós, csak 99 évet ga­rantálhatok ... Kiválasztunk egy sző­nyeget. Alkuszunk is, mert keleten vagyunk s az itt kötelező. Az ár le­megy 200 dollárra. S ak­kor bebizonyítjuk, hogy mi „nyugatiak” más­ként gondolkozunk. — Mutasson még egy pár 200 dollárost. — mond­juk s persze azt hoznak, amit akarnak. Egy ima­szőnyegre­­esik a végső választás az örök fény mécsesével. Leszurkol­juk a 200 dollárt, meg­kapjuk a garancialeve­let, egy fiatalember gyorsan becsomagolja. Ali a végén meg is csó­kolja a feleségemet és megköszöni neki az „ajándékot”. Talán nem 160 dolláros szőnyeget adott el nekünk 200-ért az alku után? A szőnyeg-ügy ezzel sajnos még nem fejező­dött be. Mivel nem nagy a csomag belefér egy ál­latvetőbe, így hurcol­juk magunkkal két hé­tig. Madridban jön az után a meglepetés. A „szakszerűtlen kezelés” következtében elvesztet­te szabályos alakját egyik sarka derékszögű bőr hegyesszögű lett! No, majd oda tesszük rá az állólámpát... (Folytatjuk 24. Rejtvényünk vizsz. 2., 56., függ. 1. és 16. sz. soraiban Csajkovszkij négy operá­jának címét olvashatják. Vízszintes: 2. Az első opera; zárt betűk: O, L, I. 13. Amikor. 14. Erős­ségét amperrai mérik. 15. Vőlegé­nye van. 17. Kórus. 18. Csökken a víz­állása. 19. A vérkeringés központi szerve. 20. Leszármazott. 21. Autómárka. 23. A Tisza mellékvize. 24. Taszít. 25. Kopasz. 26. Svájci pszichológus, ki azt állította, hogy az arcvonásokból következtetni lehet a jellemre. 29. Szivarvég! 30. Városrész rövidítése. 31. Károly — Prágában. 32. Morse hang. 33. Kenőolajként, de orvos­ságként is használják. 35. Kicsinyítő kép­,­ző. 37. Jó bornak nincs szüksége rá. 38. Mialatt. 39. Egyik képeslapunk névjele. 40. Röviden mond valamit a közelében levőnek. 42. Ógörög pásztoristen. 43. A magasba. 44. Erődítmény. 45. , faciunt collegium" , hárman alkotnak gyűlést (latin mondás). 47. Ásvány. 48. Emelke­dik a vízállása. 49. Egykor rabszolgasor­ban tartott mezőgazdasági munkás, fő­leg Latin-Amerikában. 51. Ipari felhasz­nálásra kerülő növény. 52. Kubai, NSZK, és a v­éd' gépkocsik jelzése. 53. Elmesport. 54. Gonosztevő. 56. A második opera: zárt betűk: O, N, Z. A 23. sz. rejtvény helyes megfejtése: — A hegedű — Katalin — Vörös Rébék — A hamis tanú — Hídavatás — Ágnes asszony. Függőleges: 1. A harmadik opera; zárt betűk: V, A, S. 2. Műkedvelő. 3. Ipari nö­vény. 4. Juttat — tájszóval. 5. Vörhenyes. 6. Ismeretlen névjele. 7. Vízi ragadozó. 8. A hagyománytól szentesített. 9. Ülő­bútor. 10. Kiejtett betű. 11. Utánaenged. 12. Felügyelet. 16. A negyedik opera; zárt betű. ”. 18. „Plein festési irány. 21. Világhírű magyar vízilabda-játékos. 22. Női név. 25. „ ... mama". Jókai Mór „Az arany ember" c. regényének egyik nőalak­ja. 27. Zamatos. 28. Bím­akeszivel egyesült. 30. Kúszó növényel­ kapaszkodója. 31. Kiránt — de csak félig! 34. Félgömb. 36. Egykori szúrófegyver, névelővel. 39. Jó­zsef Attila verse. 41. Kézmérték. 42. Írók nemzetközi klubja. 43. Leszedi a tej fölét. 46. Ravasz állat. 49. Újság (ford.) 50. Ro­mán pénz többes száma. 53. Szomszédos betűk. 54. Fordítva: az antimon vegyjele. 55. A régi „cs". / 2 3 a 5 6 7 6 9 /on 12 /» J■ /4■l 'G 179 \d■ /6■ '9 2o■ 2/■ ■1 24■ ■ 26 27i 2e 29 _ ■ ” _ ■ * ■ ■ “ 54 i■m 55 56i ■ “ ■ 4o 6/i ■ ■ A4■ AG I■ “ 45■ ■i■E 52 ■rF ■1 55 56 Mindenki autószakértő! Nagynevű költőnk, a remek humorú Csokonai Vitéz Mihály egyik írá­sában leleplezte, hogy mindenki orvos. Ami­kor ugyanis felkötötte állát egy kendővel és úgy ment sétálni a vá­rosban, mindenki vala­miféle orvosi tanáccsal szolgált, hogyan szaba­dulhat meg legjobban a kínzó fogfájástól. Modern időket élünk, ennek megfelelően én arra a felfedezésre jutot­tam, hogy mindenki autószakértő. Megtör­tént ugyanis életem­ben az a fordulat, hogy feleségem letette az autóvizsga elméleti ré­szét és a gyakorlat elsa­játítása érdekében az autóiskolai oktatással egyidejűleg elhatároz­ta, hogy veszünk egy kocsit. Nem tagadom, én változatlanul a taxi híve vagyok és mara­dok, hiszen fiatal hír­lapíró korom óta meg­szoktam, de kénytelen voltam elismerni, hogy Vajda Albert Amerikában az autó e­gyszerűen nélkülözhe­­etlen kelléke az élet­­t­­ek. Ebben a társadal­­­omban, ha valakinek­­ légy kerékkel kevesebb- j­e van, úgy érzi magát, m mint a béna teknősbéka, a­­mely benevezett az­­ igazak futóversenyére. — Hallom autót vesz­­i­tek — hívott fel egy ba­­rátunk, körülbelül fél órával azután, hogy fele­ségemmel, a magunk négy fala között eldön­töttük ezt a tényt. — Igen—feleltem vo­nakodva, mert megle­pett a sarasotai hír­­szolgálatnak ez a gyors teljesítménye. — Nem akarok bele­szólni — folytatta ba­rátunk, — csak annyit mondok, mint aki már 40 éve vezet: nehogy új kocsit vegyetek el­sőnek! Csak használtat. — Áhá — feleltem, minden nagyobb lelke­sedés nélkül. Letettem a kagylót, de csak azért, hogy újra felvegyem. — Gratulálok — kezd­­, barátnőnk lelkendez­­e. — Hallom, Lucy le­ette az elméletit. Gon­­d­om vesztek kocsit! Nem akarok beleszólni, le van egy tanácsom. Csak használtat ne! )­ kocsit vegyetek, azzal nem lesz baj pár ívig. — Áhá — mondtam. — Jó ötlet. Köszönöm a tppet, így indult... És ugyan­így folytatódott. Minden ismerős, barát, sőt egé­szen futó ismerős is be­bizonyította, hogy kiváló autószakértő. — Nem akarok bele­szólni ... — így kezdte mindenki, hogy ezzel is bizonyítsa: igenis, bele akar szólni. — Egy a lényeg — hangzott a sok tanács kö­zött az egyik. — Ameri­kában éltek, ne vegye­tek külföldi kocsit, nincs szerviz, nincs alkatrész, csak amerikait szabad venni! — Ha rám hallgattok — mondta a következő, — csak külföldi autót vesztek. Az amerikai ko­csik drágák, gyenge a minőségük. Vegyetek japán kocsit, vagy Volks­wagent, csak amerikait ne! — Egy új, gyakorlat­lan vezetőnek kis kocsi­ra van szüksége — ta­nácsolta a harmadik szakember. — Világért se vegyetek nagy kocsit, azt nehéz vezetni, ne­héz vele parkolni, amel­lett sokat fogyaszt. — Legfontosabb a biz­tonság — így a negye­dik. — Eszetekbe ne jus­son kis kocsit venni! Új vezetőnél elkerülhetet­len valami kis összekoc­canás, a kis kocsi úgy megy össze, mint a har­monika. Kezdő vezető csak nagy kocsit ve­gyen! Ezután elhadart né­hány rémes esetet, ami­kor egy friss vezető pa­lacsinta lett egy japán kiskocsiban, míg a ve­le összeütköző Merce­des vezetőnek a rúzsa se görbült meg a száján. Lelkünkre kötötték, hogy csak Diesel mo­toros autót szerezzünk be, mert azzal rengete­get spórolunk, keveseb­bet fogyaszt és olcsóbb az üzemanyag. Figyelmeztettek, hogy a világ minden kincsé­ért se vegyünk Diesel motoros autót, mert az hangos, akár a traktor, ezenkívül lassan gyor­sul fel, vagy gyorsan lassul le, most hamar­jában nem is tudom. Csak azt tudom, hogy hála annak a ténynek, hogy környezetünkben mindenki szakértő, most már tisztán látjuk, hogy nekünk, mint kezdő ve­zetőknek, olyan használt kocsira van szükségünk, amely teljesen új, és úgy kiskocsi, hogy azért nagykocsi, amely úgy készült külföldön, hogy amerikai gyártmány és olyan Diesel motor van benne, ami nem Diesel. Ilyen felkészültség­gel keressük fel azt a becsületes autókeres­kedőt, aki nem létezik. Moszkvában nincs telefonkönyv Miután az 1980-as moszkvai olimpia ide­jén bevezették a köz­vetlen telefonhívást külföldre, majd két év múlva szépen beszün­tették ezt a lehetőséget, most újra bevezetik — kizárólag a külföldiek számára. Kormányszintű keres­kedelmi tárgyalások so­rán állandó téma volt a közvetlen telefonhívás: nyugati üzletemberek próbálták megértetni a szovjet hatóságokkal, hogy enélkül az alap­vető munkaeszköz nél­kül meglehetősen nehéz a kereskedelmi kapcso­­­latok fenntartása. A moszkvai telefon­­központ legkevesebb egy, de időnként 3-4 órán át is váratja a hívó felet, amíg végre kapcsolja a külföldi számot. Az elmúlt hónapok­ban a helyzet javult és további javulás várható. A nyugat-németek a leg­szerencsésebbek: 34 moszkvai kereskedelmi létesítményüknek már a kétharmada rendelke­zik közvetlen külföldi vo­nallal. A 25 amerikai cégből jelenleg háromnak áll rendelkezésére ez a mű­szaki könnyítés és továb­bi öt ígéretet kapott, hogy hamarosan náluk is bevezetik a közvetlen külföldi hívás lehető­ségét. A belföldi telefonhá­lózatot is bővíteni kí­vánják a Szovjetunió­ban. A Pravda bejelen­tette, hogy a század vé­géig ötszörösére növeli a telefonkészülékek szá­mát. Jelenleg a Szovjetunió 276 millió lakossára mindössze 28 millió tele­fon jut. Ahogy egy nyu­gati újságíró megje­gyezte: ha ötször több telefon lesz, várható, hogy ötszörösére növek­szik a téves kapcsolá­sok, és­­ az érthetetlen telefonhívások száma. Nyugati tudósítók gyakran panaszkodnak, hogy óriási mennyiségű zavaros hívást kapnak: ismeretlen emberek zaklatott és összefüg­géstelen történeteket adnak elő nekik a tele­fonban. Többen azt hi­szik, hogy ez csak a nyu­gati újságírók bosszan­tására szervezett akció, de legalább ugyanennyi­re valószínű, hogy való­di bolondokról van szó. Rejtély, hogy ezek az emberek hogyan szerzik meg a telefonszámot, mivel Moszkvában tele­fonkönyv nem létezik. Ha egy suttogó hang azt mondja a telefonba: „Személyesen kell talál­koznunk” — az újságíró nem akar nemet monda­ni, mert hátha valódi, fontos történetről van szó. Előfordul, hogy órákig rója egy park sé­tányait, egy ismeretlen­nel az oldalán, aki előad­ja, hogy az egész világ összeesküdött ellene: az is előfordul, hogy az új­ságíró nem meri meg­írni az összefüggéstelen­nek látszó történetet, mert túlontúl bizonyta­lan a forrás — azután né­hány hét múlva kiderül, hogy valódi ügyről, való­di botrányról volt szó. Hairmasters FRISEUR Mr. Peter Kraemer 8852 N. Milwaukee Ave., Niles, IL 60648 Tel: 824-8686 TAILORING AND ALTERATIONS COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLINO Hi mp-vT-j r t-k­i női és­­J gyermekruhák: • Átalakítás • Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 FODRÁSZ üzlet A férfi, női és gyermek hajvagás és az összes modern hajstilus mes­­tervizsgas szakértője STEVEN ÁRVÁI tulajdonos By appointment only I Előzetes bejelentés szükséges.» Classic D’Miil 8852 Milwaukee Ave. NILES, ILL. Tel: 296-8585 LA. 5-8121 Évfordulók és esküvők rendezése. LA 5-8389 Nemzetiségi ételkülönlegességek. Zum Seutsdjen ÍEcb CHICAGO’S BEST DEAL FOR NEW YEAR’S EVE Serving complete Prime Rib Dinner Unlimited Wine & Champagne — Open Bar — Live Music — Hats — Noise Makers $40.00/person (tip & tax incl) Call Lucy for Reservations 2924 N. SOUTHPORT AVE (1400 WEST) CHICAGO. IL 60657 AL WIRTH FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Dr. Lukáts György Szülész — Nőgyógyász Tel: (312) 869-7555 St. Francis Prof. Bldg. 800 Austin St., Evanston, IL 60202 Előzetes bejelentés szükséges. L. Újra kapható! DOMÁNY KLÁRA nagysikerű angol nyelvű regénye: Sweet love, bitter honey A 240 oldalas kötet ára szállítással együtt $9.­Megrendelhető: Domány Klára 1236 W. Farwell Chicago, IL 60626 Kívánságra a szerző dedikálja művét. 9. oldal

Next