Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-02 / 5. szám

­ Forró kutya mustárral reggeltől estig a Borároson Új szenzáció a Boráros téren. ott, ahol már eddig is kapható volt mindenféle, a friss nápolyitól a hevesi dinnyéig.­­ Ezúttal piros csíkos tábla hívja fel magára a figyelmet és egy — sokak számára ismeretlen !— felirat: Hot dog — forró kutya. Van, aki bizalmatlanul, mások szakavatottan nézegetik, azok, akik külföldön már megkóstolták, tudják, hogy ez a kissé furcsa elnevezés nem más, mint forrósított kilyukasztott kifli és a lyukban elhelyezett girsli, amelyet tetszés szerint mázolnak be mustárral vagy paradicsompürével.­­ Újdonság tehát és azonnal hagy siker, a pestiek szeretnek kóstolgatni. Reggeltől estig sorba áll boldog, boldogtalan, éhes és jóllakott, törzstéri és éppencsak arra járó. Miközben ácsorognak, figyelnek is, ki hogyan boldogul a hot doggal. "■ Mert boldogulni kell vele, kétségtelen. A berendezés szokatlan az elárusítóknak, a virsli szokatlan a kiflinek. Némelyik túl nagyra nő a forró vízben s engedetlenül letörik, amikor helyére akarják igazítani, az elárusító halkan szitkozódik s elnézést kér, amikor a kajla hot dogot átadja potom hét forintért. És kóstolgatják, nézegetik, forgatják, hogyan kell elkezdeni, hozzálátni, zavarja őket a közönség is, a kajánul lesők, a nevetésre éhesek, s olykor haragos kacagás pirosítja meg a mustáros arcúakat, a virslit kiejtőket, a paradicsompürével bemázoltakat. Ügyesség kell ehhez és leleményesség. Lám, egy fiatalember, már a kifli csücskénél tart, s milyen szépen, gusztusosan falatozott, úgy is néz körül, mint győztes a finisben. Házaspár jelenik meg, csak­­a férfi vásárol egyet — a feleségének. — Próbáld ki te — ezt jelzi a gáláns, átnyújtó mozdulat. S ugyanezzel a mozdulattal adja át szive hölgyének a hot dog­ot a farmernadrágos fiú, csak a szándék más, kettejüknek valószínűleg nem telik a csemegére, a fiú lemond a lány javára, s a lány mindezt bájos mosollyal és falánk pillantással nyugtázza. — Ezentúl ez lesz a reggelim — mondja az éltes hölgy a­­körülötte állóknak s magyarázza mennyivel jobb ez az étel, mint a hűtőben dermedt parizer. A hallgatóság bólogat, egyetért,­­milyen békésen tudnak beszélgetni a járókelők, ha ételről, gyomorról van szó. És nem fogy a sor, mindig újabbak jönnek, először betűzve a feliratot, van aki úgy véli, ha másnak jó, neki is jó lesz, van, aki mindent kipróbál, amit lehet, van, aki sznob és tudja, hogy Nyugaton ez ugyebár. . . És viszi, tartja kezében a gyerek, szája legörbül, nem tudja, hogyan fog megbirkózni az ismeretlen micsodával, és a mama neveli, utasítja,, így fogd, így harapd. . . És lám, mit jelent a konkurrencia — a szomszéd bódéban friss meleg a, lángos, csak éppen kevés a vevő. . . (Esti Hírlap) 2 /. ^Zdlmii 1 2 5 h­4n am1 a 9 to0 /» 13 J■ 1h1■1 \ /£ I■ /7 16■ i■ 20■ * *■ 2*-■ -1■ 27■ 26 36 *■ i■ 1­55ml ■1 I■ w■ 56*■ ■ *■1 h5 tiH ■1 Afi■ 5*4 **1m «2 5/ 52 ■1 ■ -56—■r■ ■ * Go I ?/ <ZZ■ C3 — 1 A 20. »«..rejtvény megfejtése: Szegény uszony kakasa. Budakeszi erdőrészlet. Rejtvényünk megfejtésében a világhírű szovjet-orosz zeneszerző D. D. Sosztako­­vics két poémáját találják. VÍZSZINTES: 1. Az első poéma; zárt betűk: Z, T, A, S. 13. Eszkábál. 14. Te meg ő. 15. Fújja a kását. 16. Csúcs. 17. Hazai. 1t. Megelőző karbantartás. 20. Ka­rat. 21. Vendéglátóipari üzem. 23. ... Schipa, világhírű oluz operaénekes. 24. Rangjelző. 25. Te meg én. 26. Vicc. 26., Támasztó szerv. 29. Néprajz. 32. Férfinév. 34. A tetejére. 35. Gépies fegyelmezés. 36. Valódi. 38. Indulatszó. 40. Portugál hír­ügynökség. 42. Gyógynövény, névelővel. 44. Felfog. 46. Kilátásba helyezi. 40. Ar­gon. 50. Kiejtett betű. 52. Kossuth-díjú jelmeztervező (Tivadar). 53. Beiktatás. 55. A legifjabbak klubja az odajárók nyel­vén. 56. Rulett része. 50. Innivaló. 50. Te­lefontárs. 60. Finom sütemény, mely egy osztrák városról kapta nevét. 63. Keresz­tül. 64. Hintő. FÜGGŐLEGES: 1. Vállkendő. 2. A for­galomból ideiglenesen kiemelt. 3. Orgona­művész (Lajos). 4. Nagyüzem névjele. 5. Csücsül. 6. A délutáni táncos teák idő­pontja. 7. ... Lantos Sebestyén. 8. Mit nekem Hekuba. 0. Állatövi jegy. 10. Tele­­rekording rövidítése. 11. Tevékeny. 12. Mindenféle kacat gyűjtőhelye. 17. Csapa­dék. 18. Szóösszetételekben egyenlőt je­lent. II. Kétrészes fürdőruha. 22. Óramár­­ka. 25. Természetes gyógyvíz. 27. A gyé­mánt neve az ókorban. 29. A második poéma; zárt betűk: L, T, A, R. 30. Neo­­dim. 31. Balatoni üdülőhely. 33. Kerek szám. 37. Izomkötő. 30. Dísznövény. 41. A legszebbnek mondott mezőgazdasági mun­ka. 43. Róma folyója. 45. Jókai kettőről is írt. 47. Női becenév. 48. Vályú. 51. Vá­ráról ismert község Heves megyében. 54. Hamis. ss. Előidéz. 57. Személyére. 50. Zamata. 61. A szigetvári hős névjele. 62. Azonos betűk. 64. Egymást követő betűk az ábécében. Ki miért hirdet? Vajda Albert Érdemes néha pillan­tást vetni az emigráci­­ós sajtóban megjelent hirdetésekre, hiszen azok is képet adnak ar­ról, mit kínálnak és mit keresnek Nyugaton élő honfitársaink. Félreértés ne essék, a „mit keresnek” alatt nem azt értettem, hogy apróhirdetésben közlik országgal,­ világgal, mennyi a jövedelmük. Ez a téma a nugati vi­lágban „tabunak" szá­mít, itt a legnagyobb il­letlenség megkérdezni valakitől, hogy mennyi a fizetése. Éles ellentét­ben áll ez a mai ottho­ni szokással — legalább­is amennyire ezt én ide­­kintről meg tudom ítél­ni. Lehetséges, hogy ha­zai látogatóim külön csoportot képviselnek, de az esetek többségé­ben, a megérkezés után kifejtett örömöt nyom­ban követik a látogatók szinte kötelező monda­tai, ilyenformán: — Odahaza sokat vál­tozott a helyzet. Minden kapható, csak legyen hozzá pénzed. — Ezután jön a kérdés: — Mondd, te mennyit keresel? Egyszóval a jövede­lem bevallása nem sze­repel az emigráns újsá­gok „mit keres?” hirde­tései között. De sok a magyar iparosok és vál­lalkozók hirdetése, ők magyar vevőket, meg­bízókat keresnek, ezért hirdetnek emigráns ma­gyar lapban. Hadd te­gyem hozzá: nagyon he­lyesen. Nekem nincse­nek nyelvi nehézségeim és angolul is meg tudom mondani, mondjuk, az amerikai vízvezeték sze­relőnek, hogy az általa kért munkadíjat kész­séggel megfizetném, ha hülye lennék. Mégis el­sősorban minden mun­kánál honfitársat kere­sek, mert valahogyan magyarul sokkal ízeseb­ben hangzik, ha azt mon­dom neki: — Nézze csak, mes­ter, ez a nyavajás csap folyton csöpög, fene, aki megeszi! Angolul ezt egyszerű­en nem lehet kifejezni ilyen festőien. Magyar éttermek is rendszeresen hirdetnek — tartsa meg az Isten ezt a jó szokásukat... és jó magyar ételeiket. Ismét csak azt mondha­tom : lassan három évti­zedes nyugati élet és számtalan világkörüli út megszoktatott arra, hogy egyem — és élvez­zem — az idegen kony­hák fogásait. Mégis, ha jó estét akarok szerezni magamnak, magyar ét­termet keresek, legyen akár Stockholmban, akár Bangkokban — mert ott is van ám ma­gyar étterem! Én ké­rem, ha meglátom az emigráns sajtóban egy magyar étterem hirde­tését, hogy „Minden pénteken halászlé, te­pertős túrós csuszá­val” — akkor azonnal a Rákóczi indulót kezdik énekelni gyomornedve­im. És pénteken indu­lok is a los angelesi, vagy torontói magyar vendéglőbe csusza­tolva. Hirdetnek az emig­ráns magyar sajtóban komondor és puli köly­­köket, gondolom azért, mert ez a két magyar kutyafajta csak akkor fejlődik ki szépen, ha magyar szót kap a jó ennivaló mellé. Kiadó lakásokat, szo­bákat is ajánlanak, ki nem mondottan azzal a céllal, hogy a magyar házigazda honfitársnak szeretné kiadni kertre, vagy tengerre nyíló házát. Aki akar, magyar autóiskolában tanulhat meg magyarul vezetni — nagyon remélem, hogy azért a nyugati kö­vetelményeknek megfe­lelően, mert amint hal­lom, a hazai autósok ve­zetési stílusa és a volán mögül alkalmazott nyel­vezete sok kívánni valót hagy maga mögött. Ar­ról nem is beszélve, hogy Nyugaton — nagy álta­lánosságban — az „uta­son” van a hangsúly, nem az „u­tason”. Azt mondanom sem kell, hogy az emigráns magyar újságokban há­zassági hirdetésekre is rábukkan a szemünk. Ez is természetes, hiszen a honfitárssal kötött há­zasságoknál nagyon so­kat számít a közös anya­nyelv és a közös műt. És még valami: a Nyu­gat varázsa. Több olyan hirdetést olvastam, amelyben hazai lány ke­res idekint élő férfit. Természetesen hozzáil­lőt. Hogy ki a hozzáil­lő? Gondolom elsősor­ban az, aki valamelyik nyugati ország állam­polgára és házasságkö­tés után magával hozná kis feleségét Nyugatra. A napokban láttam en­nek ellenkezőjét is. Ott­hon élő, házias özvegy­asszony, erkölcsös, kis családi házzal keresett olyan hazatelepülő nyugdíjast, aki — idé­zem szó szerint a hirde­tés szövegét — „aki sze­reti a nyugodt életet.” Nincs ebben valami kis ellentmondás? Azt elhiszem, hogy — mondjuk — egy ameri­kai nyugdíjat élvező egyén otthon irigyelt krőzusnak számít a dol­lárjaiért kapott hatal­mas forint összegek­kel. De abban már né­miképpen kételkedem, hogy valaki azért tele­pül haza, mert „szereti a nyugodt életet”. Leg­jobb tudomásom szerint a hazai életre sok min­dent lehet mondani, de hogy „nyugodt”, azt még az illetékesek sem állítják. Hogyan is lehet­ne nyugodtnak mondani egy olyan rendszert, ahol állandóan Damok­­les kardként lebeg az emberek feje felett a kérdés: nem tudni kit hoz a jövő? Megjelent: ifj. Fekete István Hajótörött nemzedék című korrajza. Ezt írja a szerző a könyv előszavában: „Olyan formában próbáltam megörökíteni a történteket, hogy senkit ne botránkoztassak meg a szereplők parlagi nyel­vezetével és erkölcstelen tetteivel. Tessék-lássék törekvésem persze nem járt túlzott sikerrel, mert valójában nem is akartam kimosdatni az eseményeket. Irodalmi stílust, és ,virágnyelvet’ használva megközelítőleg,sem tudtam volna visszaadni azt az erkölcsi és világnézeti nihilizmust, amiben az 1945-ös úgyneve­zett felszabadulás’ után hazánk lakosságának jelentős szá­zaléka élt.” „Magyarországról 1956. december 4-én disszidáltam, mint fasiszta ellenforradalmát. Azóta némileg rehabilitáltak, és ,idegenbe szakadt hazánkfiává’ nemesedtem a rendszer sze­mében.” Ez a mű nyerte el a Nyisztor Zoltán Irodalmi pályázat egyik első díját. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. Limited Könyvosztálya, 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario, M5S 1X5, Kanada. A 446 oldalas kemény kötésű könyv ára: $ 15.00, szállítási és csoma­­golási költség: $ 2.00. Tudásunk , bonyolult életünk Kőbaltás emberek ja­varészt rokonokból álló kis közösségének jó nap­ja volt: egy jól megter­mett bölényt sikerült el­ejteniük, amely a nagy­sága ellenére sem volt túl öreg, így igen jó, gyenge húsa volt. Az örö­mükbe azonban kis üröm is vegyült, mert az ál­lat megölése, feldarabo­lása, a bőre tisztítása során sok kőbalta fel­mondta a szolgálatot. Volt amelyiknek csak a nyele vált el a fejétől elszakadván az össze­tartó háncs kötés, de na­gyon sok teljesen tönre­­ment, mert az élesre pattintgatott fej dara­bokra tört, így másnap az egyik hatalmas hát­só combot rúdra fűzve vállaikra vették és el- Megyesy Jenő indultak a pár mérföld­re levő ismerősükhöz, aki a vadászatban nem igen jeleskedett, de an­nál jobb kőbaltákat tu­dott készíteni. Cserélni mentek, hogy a követ­kező vadászat ne érje őket készületlenül. Hogyan alakult ki a balta,vagy a hús ára? Egy légüres térben el­méleti kártyavárakat építő közgazdász azt mondaná, hogy egy bal­táért a készítője mini­mum annyi húst kellett hogy kérjen, amennyi egy balta elkészítéséhez szükséges táperőt tar­talmazott, a vevő pedig maximum annyi húst adhatott, amennyit a baltával meg lehetett szerezni, amíg az tönkre nem ment. Persze egészen más­képp történt az a való­ságban. A balta készítő igye­kezett minél több húst kapni, de nem vihette túlzásba a követelését, mert mások is csináltak kitűnő kőbaltákat. A ve­vő pedig természetesen igyekezett minél keve­sebb húst adni, de annak pedig az szabott határt, hogy mások is jöttek húsért baltát cserélni. (Így van ez pontosan ma is.) Akik lebonyolították ezeket az üzleteket jól ismerték ezt a gazdasá­gi mechanizmust, azt mondhatjuk, hogy köz­­gazdasági tudásuk ki­elégítő volt, tudták pon­tosan, amit tudniok kel­lett. Az azóta eltelt sok ezer év során bonyolultabbá vált az életünk. A gaz­dasági fogalmak régiói­val kellett megismer­kednünk, olyanokkal, mint pénz, tőke, piac, profit, verseny, a tech­nika fejlődésével ed­dig nem látott mérték­ben felfokoztuk a terme­lés ütemét és akkor va­lami csodálatos dolog történt: az óriási terme­lés ellenére, vagy talán éppen annak következ­tében az ember új fogal­makkal kellett, hogy megismerkedjen, ilye­nekkel, mint válság, munkanélküliség, nyo­mor. Egy 1931-ben megje­lent rajz fúrótornyot áb­rázol, melyből égig tör az olaj, a gabonatáro­lók tömve vannak búzá­val és a kép aláírása ez: „Túl sok olaj, túl sok búza, túl nagy sze­génység”. Azóta még bonyolul­tabbá vált minden és a fojtogató komplexitás már szinte kormányoz­­hatatlanná tette gazda­sági életünket. Nemcsak politikusok, üzletembe­rek zavarodtak meg, ha­nem a közgazdászok is zsákutcába jutottak. És így van ez Keleten is, ahol a prosperitás és válság közötti nagy hul­lámzást ugyan kiküszö­bölték, de csak úgy, hogy a válságot állan­dósították. Mi történt a kőbaltás ember pompás vacsorá­ja óta? így fejezhetjük ki ezt röviden különböző szem­pontokból nézve a kér­dést: A kőbaltás ember tud­ta, amit a gazdasági életről tudnia kellett, mi nem tudjuk. Amit tudunk az egyre bonyolultabbá váló gaz­dasági mechanizmu­sunkról egyre kevesebb lesz ahhoz viszonyítva, amit tudnunk kellene. A problémáink így gyorsabban szaporod­nak, mint ahogy meg­oldást vagyunk képesek taláni rájuk. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a légüres térben kártya­várakat építő közgaz­dász is követőkre talál, ami még nehezebbé te­szi a helyzetet. A jövőt fürkésző úgy­nevezett futurológusok nagyon sötét jövőt jósol­nak. Sokan a nehéz idők átvészelésére élelmi­szert halmoznak fel, vannak vállalatok, me­lyek egy, vagy több év­re való készleteket árul­nak úgy állítva azokat össze, hogy egy család teljes szükségletét fe­dezzék, Angliában pedig fiatal fiúk és lányok el­vonultak a világtól és évekig úgy éltek, mint a kőbaltás emberek. Ki akarták próbálni, hogy a civilizációnk áldásai nélkül nem kelleme­sebb-e az élet. Azt mondják, hogy kitűnően érezték magukat. " SZŐKE KLÁRA Négy hét Párizsban.. Megjelent! Szőke Klára: Négy hét Párizsban... titlSlU*'**’’') A Nyisztor Zoltán irodalmi pályázat másik nyertesének Szőke Klárá­nak: Négy hét Párizsban című könyve is kikerült a nyomdából. Az írónő könnyed stílusban, bizalmas együttlétben Olvasójával meséli el mindazt, ami az olvasót érdekli az álomvárosról, Párizsról, amely vala­mikor valamennyiünk álma volt, ahová művészek sóvárogva tekintettek és amit az egész világ mint a pompa, elegancia központját tart számon, ahonnan szellemi áramlatok, forradalmak indultak el valamikor és amelynek Eiffel tornya a Szajna partján még ma is vonzza a turisták millióit... Ugyanakkor rendkívül érdekessen világítja meg a szerző 1956 előzményeit és a felejthetetlen szabadságharc napjait. A 200 oldalas könyv ára: 12.00 dollár + szállítási költség 2.00 dollár. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. Limited Könyvosztálya, 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario, M5S 1X5, Kanada. Bill’s and Tony’s Auto Repairs • Tune-ups • Mufflers • Complete engine service • Brakes and front end. LASSÚ VILMOS és RESCH ANTAL 4338 N. Kedzie Ave., Chicago, 11.60618 PH: (312) 588-0739

Next