Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-05 / 1. szám

Étárizs, a Párizs "■ "■~ Szőke Klári A párizsi nőknek örö­mük a piac. Bár nincs minden nap, csak heten­te kétszer, de akkor, hir­telen környékükre vará­zsolják a nyár és az ősz minden gyümölcsét s ha van szükség valamire, ha nincs,­­ a párizsi nő lemegy a piacra. Hosszú sátor­sorok kö­zött sétál az asszonyse­reg. Itt narancs, banán, füge, szőlő, illatozik, anott virág­sátor, az­után halak, csigák, rá­kok kínálják magukat, a húsféle sátrakat kol­­bászfüzérek díszítik, majd ismét karfiol-he­gyek, lila padlizsán, sárga répa... Az ember nem tud betelni a szép látvánnyal és üres kéz­­zel mégsem tudja el­hagyni a piacot. S látnivalót nem egye­dül a sátrak szépen el­rendezett árubősége nyújt, hanem az ott sé­tálgató asszonyok is. Mert a Champs Elysees­­en dámák korzóznak, a Pigalle a „szép lányok” birodalma, de ha valaki a párizsi asszonyt, anyát akarja megismerni, az a piacokon nézzen körül. Mert ott a babakocsit to­ló fiatal asszonyoktól kezdve, az öreg, totyogó nénikékig minden kor­, osztály megtalálható, s bár legyenek a legkülön­félébbek korban és öltö­zékben, egyben mind megegyeznek: Nehéz szatyrokat cipelnek! Elnézem a kezeket és a lépéseket. A fiatal ma­gabiztos, rugalmas lép­tekkel, kemény kézzel viszi kosarát. Az öreg, — már sokat cipelt éle­tében — belekapaszko­dik a karmantyúba, s görnyedt háttal, lassan ballag hazafelé. És most, képzeljük, magunkat egy ilyen zsú­folt, árukínálástól han­gos, vidám délelőtti pi­acra a tizennyolcadik kerületben, vagyis Pá­rizs egyik híres negye­débe, a Montmartre-ra. Egy héten kétszer, ked­den és pénteken a föl­állított sátrak között vi­dáman üdvözlik egy­mást vásárlók és eladók, hiszen a piacon, már mindenki ismeri egy­mást. Sőt az árusok ke­resztnéven szólítgatják vevőiket: „Mivel szol­gálhatok Madame Lili? ... Hogy van Madame Si­mone?” Aztán egyszer elhangzik a kérdés: — Hol marad el Madame Lili, csak nem beteg?... S a következő piaci na­pon Madame Simone hi­ányzik. S egyre több höl­gyet kezdenek hiányolni és talán még föl sem tűnt senkinek, a­hogy ezek az eltűntek, mind öregek. De ki gondolna normális ember olyan szörnyűségre, amely eb­ben a kerületben az el­múlt négy hétben tör­tént. (Október közepétől november közepéig.) A gyilkos megfigyelte a piacon ki a magányos öreg,­ követte, s lakásá­ban (pedig mindegyik ál­dozat bérházban szom­szédoktól körülvéve la­kott!) több késszúrással végzett vele, majd pénz­tárcáját magához vette. A tizedik gyilkossági kísérletnél, mert ez csak kísérlet maradt az elő­szaladó szomszédok jó­voltából, elszaladt a gyilkos. (Mert nyilván ez volt a kilenc öregasz­­szony gyilkosa.) Ezek azonnal értesítették a rendőrséget, hogy itt gyilkossági kísérlet tör­tént. Ők adtak leírást is, hogy jólöltözött, tökéle­tes francia beszédű fia­tal­ember volt. Híre ment a piacon is. S akkor az árusok, a­­kiknél rendelés volt egyik másik eltűnt öreg­asszonytól — jelentet­ték, hogy nem látták a hölgyet. A megadott cí­mekre kiment a rendőr­ség és sorban rátaláltak a kilenc meggyilkoltra. A holttestek közelében mindenhol ott volt a teli piaci kosár, tehát onnan követte áldozatát a gyil­kos. Óriási pánik tört ki az egész kerületben, de egész Párizsban is. A parlamentben napi té­ma „hogy süllyedhetett ide az ország!” S az el­lenzék kijelentette, hogy megválasztása esetén visszaállítják a halál­büntetést... Szégyen a párizsi házmesterekre is, kik csak azt lesik kihez ki megy randevú­ra, de hogy egy öregasz­­szonyt ki követ, azt nem veszik észre... Az elnök is nyilatkozott, mély részvéttel az ügy iránt, a kerületi polgármester rendkívüli őrjáratokra adott utasítást, hogy az idősek egyáltalán utcá­ra merjenek lépni. Ön­kéntesek, természete­sen egyházi szervek tag­jai, az öregeket elkísé­rik vásárlásokra, orvos­hoz vagy bankba. Civil­ruhás detektívek kutat­ják a konzervatívan öl­tözött, elegáns, nyak­­kendős gyilkost. És a kilenc kegyetle­nül meggyilkolt öreg­asszony? Vitték a szatyrot egy életen át. Egyszer egy öreg né­ninek kosara után nyúl­tam, hogy segítsek neki. Rémülten elrántotta. Bocsásson meg, segí­teni akartam.” — mond­tam. Rám nézett és sírni kezdett: ’„Maga bocsás­son meg, de megijed­tem. Az ember fél.” S nem mondhatom azt: Ne féljetek öreg, magányos asszonyok, mert mögöttetek áll a Rend és egy erős és fi­gyelmes ifjúság!... Sajnos — nem mond­hatom. 17./ixamtl / 2 3 ti6 Ha­­ 9 to // ti •Ia & ts 16 B :­J■ ■ /Gr '9■ 20■ 22. 23 i■ Vi: 25Fa2r 2&1...■a ■i ■ 5/ I 33 Ja iaKp 55% ■ 37■ ■ a 38 39 Mo ■ 1 ■pl S3a S5 ■ L SS ■ SO .1 St■ 32 ■ $3■ ssr 56 5? ■CL­ B A 16. sz. rejtvény megfejtése: Kisváro­si utcasor, Oromfalak, A falu bolondja,­ Evezősök. VÍZSZINTES:­­ Tűzbe dobja. 8. A Jö­vőt építgeti magában. 14. Celsus, neves római jogász érdekes mondása, folytatá­sa a függ. 40. sz. sor. 16. Szóvál. 17. Telt.. 18. Nem* németül. 18. Rét 20. Perem. 22. Turné része! 23. Leszúrja (ford.) 24. Zacs­kó. 25. Olasz folyó. 27. Az­ ábécé vége. 28. Gyarapszik. 30. Áthidaló építmény. 32. Ro­mantikus budai városrész volt. 34. Fém­ből készített plasztikus díszítés. 35. Bük- ó fatöltelék. 38. Omszk folyója. 40. Holland gépkocsik felé. 41. Nyugat-szibériai fo­lyó. 42. Itt van eltemetve Székely Berta­lan. 44. Mátka. 45. Angol tévé és rádió­szervezet. 47. Rosta, névelővel. 49. Hegy­ség Ázsia és Európa határán. 50. Csinos. 52. Bantu néger. 54. Szobak­észlet! 58. Sze­rep ,,Ab­bahcsdszeráji szökőkút** c. tánc­játékban. 59. A legnagyobb sivatag. FÜGGŐLEGES: 1. Kiküszöböl. 2. Rét. 3. Táplálékot nélkülöző. 4. Germán­um. 5. Czuczor Gergely írói álneve. 6. Megszólí­tás. 7. Többet ivott a kelleténél 8. Lassan nem fér már semmi bele. 9. Mert, lati­nul­­ (enim). 10. Híres betyár névjele. 11. Agg. 12. Történelmi városunk. 13. A Wes­­sedényi­ összeesküvés egyik vezetője (Pé­ter) . 15. Ad acta tesz. 20. A Kaukázus északi lejtőjén élő, iráni nyelvű nép. 21. „ ... kódex”, magyar nyelvemlék a 15. századból. 26. Orosz férfinév. 29. Az alud­­tejből válik ki. 30. Kérődző emlősök ösz­­szetett gyomrának része. 31. A múlt idő tagja. 32. Téka egynemű betűi. 33. Szü­lésznő. 36. Raktároz. 37. Szülő tájszava. 38. Időegységnyi munkadíj. 34. Boráról és mazsolájáról ismert spanyol kikötő­város. 40. A mondás befejező része. 42. Halevő tengeri madár. 43. Ajakpirosító névelővel. 44. Svájci üdülőhely. 46. Elősdi. 98. Érzékszerv. 51. Zúz. 53. Női név. 55. Kiejtett betű. 56. Mutató névmás. 57. An­gol kettős betű. Dr. Lukáts György Obstetrics/Gynecology megnyitotta szülészet- és nőgyógyászati rendelőjét.1 PH: (312) 869-7555 St. Francis Prof. Bldg. 800 Austin St. Evanston, II. 60202 Visit by appointment Az ősök és hősök nyomában... Móra Ferenc kereste — nagyon szerény esz­közökkel — az ősök csontjait a magyar ho­mokban. A hazai homok jobban megőrzi a cson­tokat. Az idegen agyag nem ilyen izgalmas... Az ősök kutatása, a gyökerekre újra rátalál­ni — divat lett az USA- ban, főleg a nagyhatású Harvey film, „The Roots” után. — A száz­éves kanadai—magyar évfordulóra készülő ma­gyarságnak — de más helyütt is és mindenütt a magyaroknak — hasz­nos lenne az ősök és a hősök felkutatása. Ad­dig, míg a sokszor rejtett sírokat, kereszteket, fej­fákat ki nem dobják a temetőkből, az emléket meg a szívekből. Az új magyar püspök, dr. Irányi László is a hi­vatástudatból írt első körlevelében. A magya­rok között dolgozó emig­ráns lelkipásztorok, missziós magyar veze­tők — évek óta emleget­jük, hogy a papi és a szerzetesi utánpótlás élet és a halál kérdése a magyarságnak. Az egyházi keretekben, plé- Egy sír a határban Igen a határon van, egészen hármashatá­ron, magyar—osztrák— cseh határon, Horvát­­nádalja temploma. A templomkertben egy kö­zel 200 éves sír... Gár­donyi Géza, a nagy re­gényíró fiatal korában Itt fekszik Henics Anna Hét Papok Nevelő Anyja Kik közül 4-nek Édes Szülője báliákon, gyülekezetek­ben maradtak meg leg­tovább magyarnak a külföldre szakadt ma­gyarok. Az ukránok, len­gyelek még szorosabb kapcsolatban élnek, ott tanítóskodott a kör­nyéken. Sárvárról ment át Nádaljára egyik is­merősét meglátogatni... A templomkertben ki­­betűzgette az akkor is már 100 évnél idősebb sír feliratát, 3-nak pedig igaz nevelője. Meghalt 1796. 31 Január Élt 72 esztendőt Nem kellene Kanadá­ban, az Egyesült Álla­mokban és világszerte mindenütt megvallatni a temetőket? Amíg nem késő... Amíg megtalál­hatjuk a Szabó, Kulcsár, Kis és Nagy, Magyar és Németh, a Tóth és Hor­váth, Barilla és Kat­­rinszky, Réti és Rákai sírokat? És a többit? Az ősök és a hősök sír­jait, akik a külföldre ke­rült magyaroknak to­vább adták a hitet. Fr. Békési István Ebből született a vers: Paizs Anna Öreganyám öreganyja a neve volt Paizs Anna. Az ura volt gazdag juhász, nyáron szűrös, télen jubás Mikor jött az első fia, Szólt: „Legyen az Isten fia, első bárány, édes párom! ” „Hát legyen pap, én sem bánom!” Jött a másik, vézna, gyenge. Szenteltvízzel nevelgette. „Istenem, csak ezt meghagyjad, inkább ezt is adom papnak!” A harmadik: jó tanuló, labda helyett könyvet bújó. „No parasztnak nem született!­' Mikor felnőtt, ez is pap lett. Negyedik: jött szőke hajjal. Ájtatos volt, mint az angyal. Mikor játszott, misét játszott. Hogy pap lesz előre látszott. S jött a módos juhász-házba még három kis rokon­ árva. Mit szólna a falu nyelve, ha ezekből paraszt lenne! Mikor meghalt Paizs Anna, hét fiatal pap siratta, S heten mondtak misét érte, Fel is jutott a mennyégbe. Gárdonyi Géza a verset 1894—1904 között írta EURÓPAI mestervizsgás NŐI és FÉRFI FODRÁSZNŐ ANNY SAUER tudatja, hogy a De Bellos Top Unisex üzletben dolgozik. 4345 N. Lincoln A­ve. Chicago, 111. 60618 Tel: 929-8110 Magyarul, angolul, németül, románul beszél! ELŐZETES BEJELENTÉS SZÜKSÉGES! Két háború között Fáy István Ez év tavaszán a fen­ti cím alatt indítottunk egy sorozatot a Nemzeti Újság 1928—29 évi, ma már történelmi értékű cikkeiből. Júliusban Hodzsa Milán Pozsony­ban elmondott beszédét közöltük, melyben el­mondta, hogy színlelt tárgyalásokkal, időhú­zással és a franciák fél­revezetésével hogyan szerezte meg Csehszlo­vákia részére minden fegyver nélkül a Felvi­déket. Ugyanitt a ma­gyar hadsereget felbom­lasztó, beszámíthatat­lan Linder Béla honvé­delmi miniszter utódját, Bartha Albert tábor­nokot a „kapzsi és ki­elégíthetetlen magyar imperialista” prototí­pusának nevezi. Ráadá­sul azt állítja, hogy Bar­­thának 100.000 katona állt Budapesten rendel­kezésére. Bartha, aki nem értett egyet a K.u.K. szellem­mel, de egy későbbi nyi­latkozatában azt állítot­ta, hogy Károlyival sem és csak azért vállalta el a tárcát, hogy megpró­bálja menteni ami még menthető és lemondott, amint látta, hogy a „nemzetgyilkos fan­tasztával’,’ nem lehet együttműködni,. Hodzsa beszédére már a követ­kező napon válaszolt, melyet a Nemzeti Újság az 1929. január 2-án megjelent száma 7. ol­dalán közölt. A levél tel­jes egészében így hang­zik: „Hodzsa Milán cseh ír miniszter úr pozsonyi beszédében foglalkozik az 1918 évi események­kel és ezzel kapcsolat­ban személyemmel. Nem először találkozom világsajtóban Hod­zsa miniszter úrral és minden találkozásunk alkalmával tudatos tévedéseit kell helyre­igazítanom. Hodzsa miniszter úr 1918 novem­berében nem cseh meg­hagyásból, mint mond­ja, hanem saját inícia­­tívájából kezdett tár­gyalásokat Jászi Osz­kárral, amely tárgyalá­sok egyikére engem is meghívtak. Ekkor szó sem volt Csehszlovákiá­ról és Hodzsa úr csupán két-három tót főispánsá­­got, magának egy tót mi­niszteri tárcát és körül­belül két-három gyalog­ezred számára tót szol­gálati nyelvet kívánt. Én akkor ebbe sem men­tem bele azzal, hogy Ma­gyarország hadseregé­ből Bábel tornyát még­sem lehet csinálni. Hodzsa soha sem ve­lem, sem a fegyverszü­neti bizottsággal demar­­kácionális vonalról nem tárgyalt közvetlenül. A demarkácionális vonal­ra vonatkozó tárgyalá­sok mindig Vyxtől (fran­cia ezredes) indultak ki és én egész hivatalos lé­tem alatt megmaradtam azon álláspontom mel­lett, hogy Magyarország és Csehország között nem áll fenn háborús vi­szony, hadüzenet nem következett be, hogy az antant őket hadviselő félnek elismerte, ez az antant dolga és nem a mienk, tehát semmiféle demarkácionális vonal­nak a meghúzásába so­ha bele nem mentem. Vyx utolsó követelése, melyet hozzám intézett, december 6-án, vagy 8- án (1918) volt, én ezt ak­kor visszautasítottam, az előbbi megokolásra való hivatkozással kije­lentve azt, hogy ily te­kintetben, tehát minden fegyverrel - -bevonuló cseh katonát illegális komitácsinak fogok te­kinteni. Az első ilyen cseh benyomulást Nagy­szombatban még no­vember végén ki is ver­tem. Sajnos leköszönésem után a fegyverszüneti bi­zottság ilyen tárgyalá­sokba belement. Abszo­lút tévedés az,­­hogy százezer katona állott rendelkezésemre Buda­pesten. Biztosíthatom Hodzsay ura­t, hogy ha százezer megbízható ka­tonám lett volna, akkor ma vagy Csehszlovákia nem létezik, vagy egy antant által megszállott Magyarországgal kel­lett volna tárgyalnia. Hodzsa úr engem nyi­latkozatában kapzsinak nevez, mert minden talpalatnyi földhöz ra­gaszkodtam. Minek ne­vezzem akkor én Cseh­szlovákiát, aki az ille­gálisan elvett magyar területek jogos vissza­adása elől is elzárkó­zik. Hogy én kielégíthe­tetlen magyar imperia­lista voltam nem taga­dom. De az idő engem igazolt, mert a külön­böző pacifista és wilsoni hóbortok alaposan meg­buktak. Hálás köszöne­tet mondok Hodzsa mi­niszter úrnak azért a gyűlölködő hangért, amellyel engem illet, biztosíthatom, hogy ez kölcsönösségen alapul és mi sem okozna nekem nagyobb bánatot és szé­gyent,, mint ha Hodzsa úr az akkori szereplé­sem miatt szeretne en­gem.”. Bartha Albert nyugalmazott miniszter Eddig a levél, mely ékes bizonyítéka annak az egész világot becsa­pó hazugságsorozatnak, mellyel az ún. „utódál­lamok” áltatták a „győzteseket”, de főleg a hamisan tájékoztatott antanthatalmakat, akik a magyar érveket nem­hogy meg sem hallgat­ták, de eleve kizártnak tartották igazságunkat és történelmi jogain­kat. A Nemzeti Újság két kitűnő történelmi doku­mentumának e sorozat­ban azért adtam első­séget, mert napjainkban úgy a Felvidéken, mint Erdélyben a legsöté­tebb nemzetgyilkosság folyik a „művelt” Nyu­gat szeme láttára és megjegyzése nélkül­ te­hát úgy látszik, hogy a magyarokra nem vonat­koznak az­­„alapvető emberi jogok”. Valószí­nűleg ez a véleménye a Kádár János által ve­zetett mai Magyaror­szágnak is, mert egy szót sem szól több, mint hárommillió magyar ér­dekében. E sorozat következő három folytatásaként azt az erőteljes sajtótá­mogatást fogom bemu­tatni, melyet a keresz­tény magyar sajtó nyúj­tott elszakított véreink magyar nyelvének és kultúrájuknak a meg­tartására. A közlendő három vezércikk mesz­­sze túlmegy azon, hogy csak a megszállt terü­letek magyarságának túlélését kívánja, ezen felül követeli a békekö­tés és a Népszövetség alapokmányában lefek­tetett pontok végrehaj­tását, a nemzetiségek szabad kulturális fejlő­dését saját anyanyel­vükön. Bill’s and Tony’s Auto Repairs • Tune-ups • Mufflers • Complete engine service • Brakes and front end. LASSÚ VILMOS és RESCH ANTAL 4338 N. Kedzie Ave., Chicago, 11.60618 PH: (312) 588-0739 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! 9. oldal Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — " sokszor erejüket meghala­dó —"áldalatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége ! Furcsaságok... London: Még egy ko­ronás főt rehabilitáltak, ezúttal az angol főváros­ban. III. Richárdról van szó, akit tévébírósági tárgyaláson felmentet­tek a gyilkosság vádja alól. A király 1483-tól 1485-ig uralkodott és ál­lítólag két unokaöccsét tette el láb alól a To­­werban, mert trónját féltette tőlük. 500 éve vitatkoznak a történé­szek azon, hogy tényleg vér tapad-e a kezéhez, vagy sem. Nos, az el­múlt hetekben az egyik angol tévéállomáson majdnem négyórás ta­núkihallgatás, kereszt­kérdés, vád- és védőbe­széd után a 12 főből ál­ló esküdtbíróság egy­hangúlag a király ártat­lansága mellett döntött. William Shakespeare drámájában púposnak, sántának és többszörös gyilkosnak nevezte a csatában elesett III. Richárdot. A tárgyalá­son szakértő­ tanukat, okmányokat, króniká­kat, középkori paragra­fusokat és portrékat vo­nultatott fel a vád és a v­édelem. A felmentő ítélet indokolása: „Ri­­chardnak egyáltalán nem volt szüksége ah­hoz, hogy a Towerban meggyilkolja a két her­ceget és semmiféle ko­rabeli, bizonyíték sincs arra, hogy gyilkos. A ki­rály utódai kotyvasztot­ták a rémtörténetet, hogy bemocskolják a nevét.” FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!

Next