Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-12 / 2. szám

Látószög írta: Hajnal László Gábor Cigánykérdés Magyarországon Akadnak még kényes témák. Az előítéletek há­lójába belegabalyodott emberek éppúgy finto­roghatnak a cigány szó hallatán, mint a szoba­humanisták, ha valódi közelségbe kerülnek (pl.: utcán, villamoson) a nem kimondottan szappan illatú „romák­kal”. Az elv és gyakor­lat csatározása nem mai keletű probléma, de nap­jainkban mind gyakrab­ban kerül terítékre a ha­zai sajtóban az úgyneve­zett „cigánykérdés Különböző szintű fóru­mokon döntenek sorsuk­ról — nélkülük­, — ám a megvalósításkor szélső­ségesen ellentétes véle­mények ütköznek. Azt ugyan majd mindenki elismeri, hogy a cigány­ság Magyarországon egyértelműen hátrá­nyos helyzetben lévő népcsoport, de azért el­sősorban őket hibáztat­ják, mert képtelenek, vagy nem akarnak kitör­ni a putrik világából. A sommás ítéletek mögött azonban, ha egy kicsit megvakarjuk, általá­ban ott találjuk a „ fehér ember mentalitást”, ami bár nem azonos a rasz­­szizmussal, de rokon az „idegen fajtával” szem­ben öröklötten gyanakvó szemlélettel. Ez a magatartás egyé­neknél még úgy ahogy érthető. Ízlést, rokon­­szenvet senkire nem le­het hivatalból ráparan­csolni, ám ha azt vizs­gáljuk, hogy azokban az országokban, ahol a leni­ni nemzetiségi politika elveinek jegyében intéz­kednek a nyelvi-etnikai kisebbségek helyzeté­ről, nos, ott és akkor súlyos hiányosságokat tapasztalhatunk. A Kozmosz Könyvek so­rozatban 1984-ban adtak ki egy kötetet, Cigá­nyok, honnét jöttek — merre tartanak? — cím­mel. Az mindenképpen jó, hogy egy ilyen válo­gatás megjelent, ám a terjedelmében vaskos­nak mondható mű (400 oldal) a lényeget tekint­ve vékonyka és hasznos­ságát nézve erősen vitat­ható antológia. Hogy ez kinek a hibája? A kérdés korántsem költői, hiszen joggal hihetnénk: a sok cikk, tanulmány, szocio­lógia felmérés után va­lami olyasmi lát napvi­lágot, amely egyfajta katalizátorként előse­gíti a „cigányügyben” tapasztalható ellentétes nézetek közeledését. Er­ről azonban szó sincs! Ha a szokásosnál több időt szentelünk az olva­sásra, a tétovázás, el­lentmondás jól tettenér­­hető. A könyv bevezető­jét 1979. novemberében írták, a szerkesztést 1982. januárjában zár­ták le, s még egy esz­tendő múltán hagyta­ csak el a nyomdát. Azt pusztán találgathatjuk, hogy közben milyen kéz­iratokat adtak vissza, hányat írattak át, a szer­zők között miért nem szerepel Choli Daróczi József és Osztojkán Bé­la, s lehetne még sorol­ni a témához értő ci­gányértelmiségiek ne­veit. A kapkodást mi sem jellemzi jobban, hogy idéznek a Magyar értelmező kéziszótár­ból, mely szerint a cigány­ság: „Az államon belül kisebbségben élő, nem a többség nyelvét beszélő népcsoport.” Másutt vi­szont azt olvashatjuk, hogy a cigányok 75 szá­zaléka csak magyarul beszél. Ez nem nyelv­botlás, lektori felületes­ség. A valódi ok sokkal mélyebb gyökerű. Ne menjünk túlságosan vissza az időben, ma­radjunk a szocializmus építésének mondott esz­tendőknél. Hogy 1945. után a 3 millió 260 ezer holdnyi, szétosztott föld­ről sem­mit nem kaptak a cigá­nyok, még így-úgy meg­magyarázható. Az már kevésbé, hogy a II. Vi­lágháború végén depor­tált, körülbelül 30 ezer elgázosított cigányért kifizetett jóvátételi pénz nagyobbik része szőrén-szárán eltűnt, s a Nácizmus Üldözöttei­nek Bizottsága vezetői között nemigen találni „romát”! A fonalat gom­bolyítva még egy nagy csomó: miért csak 1957- ben engedélyezték, hogy megalakuljon a Magyar­­országi Cigányok Kultu­rális Szövetsége. Ám ez sem működhetett so­káig, mert az MSzMP Politikai Bizottsága 1961-ben meghozta má­ig is érvényes határoza­tát, s a szövetség fel­oszlatásával egyidejű­leg mindennemű ügyek intézését a Művelődés­ügyi Minisztérium kere­tein belül működő Tár­caközi Koordinációs bizottságra testálták, ki­véve a cigányok kezéből sorsuk intézését. Alkalmanként, mint­egy por­hintés-szer­űen, tűzközelbe engednek né­hányat, publikálhatnak az arra érdemesek, de elsősorban magyarul. Pedig kezdetben a ROM­SOM (Cigány vagyok)­­ című, időszaki kiad­ványban anyanyelvükön mondták el örömeiket, bánataikat, ám hosszas harcok után belátva, hogy így az önálló kötet­ről kénytelenek lemon­dani, abbahagyták és át­tértek a magyar közlés­re. A hatalom asszimi­­lálási és integrálási módszerei azonban sok cigány értelmiségit tet­tek makaccsá, s a hetve­nes évek elejétől konok és következetes­ harc kezdődött. (Most ismét arról vitáztak a JEL­KÉP folyóirat 1984/1. számában, hogy kell-e cigánylap, s az egy-, vagy kétnyelvű legyen!) A bevezetőben említett kötetet lapozgatva azt kerestem, hogy az 1978. július 3-6 között, Békés­csabán, a cigányság mű­velődési problémáiról tartott konferencián el­hangzottakból mit közöl­tek a könyvben, talál­ni-e új, konstruktív ja­vaslatokat. De nem, ezek valahogy kimarad­tak! Ehelyett az ezerszer megcsócsált adatok, hogy a purdék 70 száza­léka nem végzi el a to­vábbtanuláshoz szüksé­ges nyolc osztályt, a fel­nőttek alig 10-12 százalé­ka szerzett valamilyen szakmát (2-3 százalékuk értelmiségi!), és a mun­kaképeseknek alig fele dolgozik rendszeresen. Mindez valóban gond, de az érem másik oldalát nézve azt sem árt tudni, hogy még 1964-ben, a putrikban, barakkokban élő 220 ezer személy 70 százaléka volt cigány. A nagyhangon behirde­tett lakásépítési akció keretében az utóbbi ti­zenöt évben 28 ezren ke­rültek valamivel jobb körülmények közé. Ne legyünk álszemérme­sek, említsük meg azt­­ is, hogy a tanácsi laká­sokkal való üzérkedés, a parketta felszedése és eltüzelése nem merő ki­találás, rosszindulatú pletyka. Előfordulnak ilyen esetek, de nem úgy és annyiszor, amilyen nagy ennek a mítosza. A suttogó hírek: „Azért nem kapunk lakást, mert a romáknak adják!” — elérik céljukat, és a hul­lámok csitítása helyett időről-időre felerősödik az acsarkodás. Az irányított, föntről szított „népharag” mód­szere ismerős. Az előíté­letek nyesegetése he­lyett praktikusabb az el­lenségeskedés akár mesterségesen történő fenntartása, olykor fel­tűnő helyen idézni az Al­kotmány 14. par. 1. be­kezdését: „A Magyar Népköztársaság társa­dalmi rendjének alapja a munka.” Ez így van szerte a világban, aján­latos dolgozni, ám az erősen kétségbe vonha­tó, hogy az ország lakos­ságának mintegy három és fél százalékát kitevő cigányság minden baj okozója. Aki már sok pofont kapott, az üdvöz­lésre emelt kéz láttán is hátrébb lép. Vagy fordítva: hiába van meg a cigányok egy ré­szében az asszimiláló­dás igénye, ha a másik oldal befogadói készsé­ge alacsony. A toleran­cia hiánya is lehet aka­dály, amiért a kölyök nem akar iskolába men­ni, a felnőttek kevés ideig bírják egy mun­kahelyen, hiszen örökö­sen ők a heccelődések céltáblái. Jó lett volna a könyv­ben ilyesmikről is olvas­ni, nemcsak a különbö­ző „kópéságokat” ecse­telni. Természetesen akad néhány tárgyila­gos hangú tanulmány. A humánusan fogalmazott mondatok, a reálisa felvázolt helyzetjelenté­sek azt bizonyítják, hogy nem csupán szélsősége­sen lehet gondolkodni. Okos ötlet, hogy a kötet végén közreadták a ro­­mológia magyar nyelvű irodalmának válogatott bibliográfiáját, s nem felejtették­ el megem­líteni a most Párizsban élő Kemény István mindmáig alapműnek számító tanulmányát. A Zárószó azonban ponto­san igazolja a rezsim va­lódi gondolkodását, hogy „haverkodás” csak papíron van: „Ami hazai cigány sze­paratista törekvéseket il­leti, jó ha az érdekeltek idejekorán tudomásul veszik: egyrészt Magyar­­országon azokat a nép­csoportokat deklarálták nemzetiségnek, nemzeti kisebbségnek annak ide­jén, amelyek anyaor­szágában számottevő lé­lekszámú magyar kisebb­ség él. (...) Ugyancsak nem árt, ha a cigány sze­­paratisták tudomásul ve­szik: napjainkban Ma­gyarországon a fejlett szocializmus építése fo­­­lyik. Aminek egyebek kö­zött célja az is, hogy ál­lamunkat végül is való­ban össznépi állammá tegyük. (...) Ma még si­kert arathat egy-egy na­iv festő, egy-egy írni, ol­vasni alig tudó, de vala­hogyan mégis,lánglelkű­ poéta, de most már nem sokáig. És igen valószí­nű, hogy azok az írók­­költők sem fognak mara­dandót alkotni, akik nem cigány nyelven, ha­nem csupán csak cigány származásukkal büszkél­kedve írnak. (...) Arra kérjük az Olvasót, hogy a cikkek végső konklúzióit, utolsó mondatait, olykor­olykor elhamarkodot­tan romantikus pátoszát inkább a Zárószóban el­mondottak prizmáján át szemlélje, mintsem hogy szó szerint vegye...” Vagyis: a szerkesztő tolmácsolja a Párt üze­netét, hogy a „romák” ne ugráljanak, az Olva­só pedig ne higgyen az egésznek, mert a köny­vecske csupán mese, a hatalom azévt jócseleke­dete. Ám joggal vélhető, hogy az eféle parolázás elől hasznosabb jó mesz­­szire futni, akár vissza a nyomorúságos vis­kókba, hiszen azokat legalább önmaguknak építették, lakat nélküli ajtókkal. Teljes fogászati ellátás­t nyújtok nagyon kedvező es­ti és szombati fogadó­órák-1 Kdl Dr. PAUL INCZE 2340 W. Touhhy Ave., Chicago Ill. 60645, Tel: 761-7900 n£gy Nyelven a magyar . .. SZABADSÁGÉRT! , ( ‘ j MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Postf. 70, Grarmaoy Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉS!-TOLLAS TIBOR— anssau­—s lÉsamos Magsai Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti, kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet k­éll meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot­. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)......................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 • Mindig gyanúsak voltak nekünk az eszpe­­rantisták. Lám most kü­lön „békegyűlést” tar­tottak Budapesten. .A szakelőadó kiemelte be­szédében: „Az eszpe­­rantista mozgalom a né­pek kölcsönös szótérté­­sét, a békés egymás mel­lett élést szolgálja és a­ilág békemozgalmá­nak is sajátos aktív ré­szese.” Viszont jobb he­lyen nem is tarthatták volna, mint Magyaror­szágon, amely a béke ér­dekében még ma is szov­jet megszállás alatt nyög. • Pacsek József lett a magyar néphadsereg új vezérkari főnöke, Nárai Istvánt pedig a honvédelmi miniszter helyettesévé nevezték ki. • Az iskolák államo­sításáról ír a hazai lap­ban Kardos József elv­társ, aki többek között a következőket írja: „1947—48 nagy fordula­tot hozott. A politikai erőviszonyok átrende­ződtek — ilyen körülmé­nyek közt az iskolák ál­lamosítása már nem vá­rathatott magára”... „A protestáns egyhá­zakkal és az izraelita hitfelekezettel viszony­lag hamar sikerült meg­egyezésre jutni, a kato­likus egyház legfelsőbb vezetése azonban, Mind­­szenty Józseffel az élen elzárkózott a tárgyalá­sok elől, követelték az államosítás napirendről való levételét. A megbeszélések kö­zepe táján azonban a hercegprímás beszün­tette azokat. Mindszen­tyék a tárgyalások he­lyett a konfrontációt vá­lasztották. A hivatali és a lelki terror eszközei­vel élve — állásvesztés­sel és kiközösítéssel fe­nyegetőzve — a katoli­kus iskolák pedagógusa­it, a szülőket, a diáko­kat tiltakozásra próbál­ták rávenni. A pásztor­levelekkel irányított po­litikai agitáció a temp­lomokban, az egyházi is­kolákban, a Katolikus Szülők Vallásos Szövet­ségében, a diákok között folyt, és nem is ered­ménytelenül. Különösen az elmaradottabb hely­ségek lakossága — ahol az egyházi befolyás erős volt — tiltakozott az ál­lamosítás ellen. Rögtön­zött gyűlések, szülői ér­tekezletek, diákösszejö­vetelek, alkalmából le­velek százait és ezreit küldték a vallás- és köz­oktatási miniszterhez, követelve az államosí­tás kérdésének levételét. Az iskolák államosí­tásáért folytatott küz­delem az egyik legke­ményebb politikai és ideológiai ütközetet hoz­ta a műveltség, a kultú­ra demokratikus és szo­cialista birtokbavéte­léért folytatott harcban. A haladás erői felvették a klérus és a politikai jobboldal által bedobott „kesztyűt”, nehéz har­cot folytattak igazsá­gukért.” Mi még nagyon is jól emlékszünk ezekre az időkre. Papok és apácák ezreit börtönözték be a hercegprímással az élén. Az egyházi iskolák azóta sem működnek. Ennek tudható be, hogy a fiatalokat nem keresz­telik meg, gyónni- áldoz­ni nem járhatnak és még a Miatyánkot sem tud­ják a mai Magyarorszá­gon. Erre ezer éves tör­ténelmünk során nem volt példa, így fest a val­lásszabadság a Kádár rendszerben. COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING irfi női és ' gyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés - szükséges. Tel: 463-4898 (APT. BLDG. (BY OWNER) 6 Flat Bldg. In Excellent Condi­tion. Two (2) C/Garages, Swimming Pool, BBQ, Lrg. Back Yd., New Furnace, New Roofs, Back Porch, Elec. & Water Heater, Clean, Quiet No. Loc. Nr. Everything. Ideal Inc. Oppty. Ph: 312/761-6206. (2) LONG GROVE, ILLINOIS Over 4,000 Sq. Ft. of Palatial Splendor on 1-plus land­scaped acre adjacent to golf course. Gourmet kitchen, elegant bathrooms, skylights, Jacuzzis, Courtyard with Fountain. 3-C/Garage. Full Basement with 9’ ceiling, more! Tax Investment. Asking $335,000. C and R Sales. Ph: 312/669-3273. (2) 5. oldal Kis cigaretta, valódi finom... Mi legyen a neve az első közös amerikai— kínai cigarettának? Ha nem tudnák, ilyen is ké­szül. Az Egyesült Álla­mok legnagyobb ciga­rettagyára, a Reynolds vállalat, amely sok más gyártmány mellett a vi­lághírű Camel cigaret­ták készítője, szerződést írt alá Pekingben a vi­lágszerte ismeretlen Xiamen állami dohány­gyárral, hogy közös erő­vel újfajta cigarettát hoznak forgalomba. Ez lesz az első ilyenféle vál­lalkozás, amely újabb jele annak, hogy Peking igyekszik minden terü­leten hátat fordítani a marxizmusnak. Elképzelem, hogy az alaposan megkisebbí­tett,,Nagy” Mao hogyan foroghat sírjában, hogy az egykori Nagy Lépés Előre mozgalomból mi­csoda óriási Nagy Ug- Vajda Albert rás lett — hátrafelé. Hová tűnt az élesen kapitalista-ellenes for­radalmi lendület, amely vaskohókat hívott életre a kínai dolgozók kony­háiban, azzal az ígéret­tel, hogy most naponta tíz kiló vasérc fő a ko­hókká kinevezett faze­kakban, de eljön az idő, amikor érc helyett jérc.. akarom mondani jérce fog ott fortyogni. Változnak az idők, vál­toznak az ideológiák. Kí­na rálépett a szocializ­mus építéséhez vezető kapitalista útra. Mao Ce-tung egy milliárd szürke hangyájából egyelőre még csak pár százezer vált tücsökké, de az átalakulás folya­mata megindult. Röviddel ezelőtt a kí­nai illetékesek hivatalo­san lepocskondiázták az elavult marxizmust. És most jön a közös ameri­kai—kínai cigaretta, amely a Reynolds gyár elnök-igazgatója szerint 1985 második felében jut majd el a kínai dohányo­sok szájához. Mi legyen a neve? Ezen törik már most a fejüket az érdekeltek. Érdemes, mert az ame­rikai elnök-igazgató azt is elmondta, hogy a kínai piac óriási, mert évente 950 milliárd do­hányrudacskát szív mellre egy milliárd kínai. Nem kértek fel a cím­adásra, de soha sem le­het tudni, hátha felfi­gyelnek Pekingben ötle­teimre. A népszerű Ca­mel cigaretta mintájá­ra a közös amerikai— kínai gyártmányt elne­vezhetnék Pandának. A Camel tévét jelent, a Panda pedig fekete­fehér foltos kínai panda­mackót. Nem lenne rossz elne­vezés a Teng Leng sem, egyrészt mert kínai hangzású, másrészt, mert Kínában is egyre nagyobb problémát je­lentenek azok, akik nem dolgoznak, csak tengnek lengnek, biztosan nép­szerű lenne az új ciga­retta, ha Ruszki névre keresztelnék, mert a kí­naiak hatalmas többsé­ge szívesen gyújtana rá minél több Ruszkira. De, ha valóban találó és politikailag is helyt­álló nevet kívánnának adni az első amerikai— kínai cigarettának, ak­kor a Piros Könyvecs­ke nevet kellene adni neki. Mert a cigaretta ha rágyújtanak, éppen úgy füstté válik, mint a Mao Ce-tung ütött-ko­­pott gondolatait tartal­mazó piros könyvecske. Románc-írók tanácsai a romantikus szerelemre Érdekes, hogy mo­dern korunkban, az úgy­nevezett „kemény rea­litás” korábban, egyre népszerűbbek a roman­tikus, érzelgős, érzel­mes regények. Vannak olyan írók, akik szinte futószalagon képesek az efajta regényeket „gyár­tani”. Nemrégiben négy rendkívül sikeres ro­­máncregény-író, Linda Dano, Janelle Taylor, Elaine Barbieri és Bobbi Smith, a következő ta­nácsokat adták egy saj­tóértekezleten az új­ságíróknak: — (A most felsorolt tanácsok mindegyike nőkre vonatkozik.) Tedd fényképedet feltűnő helyre: ragaszd autó szerelvényfalára, ra­gaszd a fürdőszoba tük­rére. Gondoskodj arról, hogy férjed, állandóan érezze jelenlétedet. Gon­doskodj arról, hogy a férfi, akit szeretsz, ál­landóan legyen tudatá­ban annak, hogy — sze­reted és gondolsz rá. — Csókold meg gyak­ran, a férfit, akit sze­retsz és ne szégyeld megcsókolni akkor sem, ha mások is látják. Tedd nyilvánvalóvá, hogy — együvé tartoztok. — Tedd a hálószobát romantikussá. A lágy, nem túlságosan erős vi­lágítás rendkívül ro­mantikus hangulatot kelt. Hálóinged sohase legyen harsány színeze­tű, a lágy színek a leg­megfelelőbbek. — Ragaszkodj ahhoz, hogy minden évben utaz­zatok el egy második (vagy harmadik, vagy ti­zedik) „nászútra”. Utaz­zatok el arra a helyre évenkint egyszer, ahova első nászutatok alkal­mával utaztatok. Ezzel szinte újra felfedezitek a múltat és a múltban önmagatokat, azt az időt, amikor először ta­láltatok egymásra. — Vásárolj időnkint apró, jelentéktelen aján­dékokat a férjed számá­ra: egy nyakkendő, egy kézelőgomb is elegendő, annak a jeléül, hogy gon­dolsz reá. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! A Delicatessen Meyer 4750 N. Lincoln Ave-n lévő EGYEDÜLI üzletében kaphatók a neves Bende & Son Salami Co. készítményei: • Téli Szalámi • Csabai Paprikás Szalámi • Gyulai Kolbász • Cserkész Kolbász A fenti áruk ÜZEMI ÁRON kaphatók, amennyiben egész rúdban vásárolja azokat­­ a vevő. Classic DELICATESSEN MEYER “Sir 4750N.lincoln NÍARUWREIKEfWKTERIf sro OPEN QA1LY AND SDR DAY RRTHMOBL,

Next