Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-12 / 2. szám
Látószög írta: Hajnal László Gábor Cigánykérdés Magyarországon Akadnak még kényes témák. Az előítéletek hálójába belegabalyodott emberek éppúgy fintoroghatnak a cigány szó hallatán, mint a szobahumanisták, ha valódi közelségbe kerülnek (pl.: utcán, villamoson) a nem kimondottan szappan illatú „romákkal”. Az elv és gyakorlat csatározása nem mai keletű probléma, de napjainkban mind gyakrabban kerül terítékre a hazai sajtóban az úgynevezett „cigánykérdés Különböző szintű fórumokon döntenek sorsukról — nélkülük, — ám a megvalósításkor szélsőségesen ellentétes vélemények ütköznek. Azt ugyan majd mindenki elismeri, hogy a cigányság Magyarországon egyértelműen hátrányos helyzetben lévő népcsoport, de azért elsősorban őket hibáztatják, mert képtelenek, vagy nem akarnak kitörni a putrik világából. A sommás ítéletek mögött azonban, ha egy kicsit megvakarjuk, általában ott találjuk a „ fehér ember mentalitást”, ami bár nem azonos a raszszizmussal, de rokon az „idegen fajtával” szemben öröklötten gyanakvó szemlélettel. Ez a magatartás egyéneknél még úgy ahogy érthető. Ízlést, rokonszenvet senkire nem lehet hivatalból ráparancsolni, ám ha azt vizsgáljuk, hogy azokban az országokban, ahol a lenini nemzetiségi politika elveinek jegyében intézkednek a nyelvi-etnikai kisebbségek helyzetéről, nos, ott és akkor súlyos hiányosságokat tapasztalhatunk. A Kozmosz Könyvek sorozatban 1984-ban adtak ki egy kötetet, Cigányok, honnét jöttek — merre tartanak? — címmel. Az mindenképpen jó, hogy egy ilyen válogatás megjelent, ám a terjedelmében vaskosnak mondható mű (400 oldal) a lényeget tekintve vékonyka és hasznosságát nézve erősen vitatható antológia. Hogy ez kinek a hibája? A kérdés korántsem költői, hiszen joggal hihetnénk: a sok cikk, tanulmány, szociológia felmérés után valami olyasmi lát napvilágot, amely egyfajta katalizátorként elősegíti a „cigányügyben” tapasztalható ellentétes nézetek közeledését. Erről azonban szó sincs! Ha a szokásosnál több időt szentelünk az olvasásra, a tétovázás, ellentmondás jól tettenérhető. A könyv bevezetőjét 1979. novemberében írták, a szerkesztést 1982. januárjában zárták le, s még egy esztendő múltán hagyta csak el a nyomdát. Azt pusztán találgathatjuk, hogy közben milyen kéziratokat adtak vissza, hányat írattak át, a szerzők között miért nem szerepel Choli Daróczi József és Osztojkán Béla, s lehetne még sorolni a témához értő cigányértelmiségiek neveit. A kapkodást mi sem jellemzi jobban, hogy idéznek a Magyar értelmező kéziszótárból, mely szerint a cigányság: „Az államon belül kisebbségben élő, nem a többség nyelvét beszélő népcsoport.” Másutt viszont azt olvashatjuk, hogy a cigányok 75 százaléka csak magyarul beszél. Ez nem nyelvbotlás, lektori felületesség. A valódi ok sokkal mélyebb gyökerű. Ne menjünk túlságosan vissza az időben, maradjunk a szocializmus építésének mondott esztendőknél. Hogy 1945. után a 3 millió 260 ezer holdnyi, szétosztott földről semmit nem kaptak a cigányok, még így-úgy megmagyarázható. Az már kevésbé, hogy a II. Világháború végén deportált, körülbelül 30 ezer elgázosított cigányért kifizetett jóvátételi pénz nagyobbik része szőrén-szárán eltűnt, s a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága vezetői között nemigen találni „romát”! A fonalat gombolyítva még egy nagy csomó: miért csak 1957- ben engedélyezték, hogy megalakuljon a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége. Ám ez sem működhetett sokáig, mert az MSzMP Politikai Bizottsága 1961-ben meghozta máig is érvényes határozatát, s a szövetség feloszlatásával egyidejűleg mindennemű ügyek intézését a Művelődésügyi Minisztérium keretein belül működő Tárcaközi Koordinációs bizottságra testálták, kivéve a cigányok kezéből sorsuk intézését. Alkalmanként, mintegy porhintés-szerűen, tűzközelbe engednek néhányat, publikálhatnak az arra érdemesek, de elsősorban magyarul. Pedig kezdetben a ROMSOM (Cigány vagyok) című, időszaki kiadványban anyanyelvükön mondták el örömeiket, bánataikat, ám hosszas harcok után belátva, hogy így az önálló kötetről kénytelenek lemondani, abbahagyták és áttértek a magyar közlésre. A hatalom asszimilálási és integrálási módszerei azonban sok cigány értelmiségit tettek makaccsá, s a hetvenes évek elejétől konok és következetes harc kezdődött. (Most ismét arról vitáztak a JELKÉP folyóirat 1984/1. számában, hogy kell-e cigánylap, s az egy-, vagy kétnyelvű legyen!) A bevezetőben említett kötetet lapozgatva azt kerestem, hogy az 1978. július 3-6 között, Békéscsabán, a cigányság művelődési problémáiról tartott konferencián elhangzottakból mit közöltek a könyvben, találni-e új, konstruktív javaslatokat. De nem, ezek valahogy kimaradtak! Ehelyett az ezerszer megcsócsált adatok, hogy a purdék 70 százaléka nem végzi el a továbbtanuláshoz szükséges nyolc osztályt, a felnőttek alig 10-12 százaléka szerzett valamilyen szakmát (2-3 százalékuk értelmiségi!), és a munkaképeseknek alig fele dolgozik rendszeresen. Mindez valóban gond, de az érem másik oldalát nézve azt sem árt tudni, hogy még 1964-ben, a putrikban, barakkokban élő 220 ezer személy 70 százaléka volt cigány. A nagyhangon behirdetett lakásépítési akció keretében az utóbbi tizenöt évben 28 ezren kerültek valamivel jobb körülmények közé. Ne legyünk álszemérmesek, említsük meg azt is, hogy a tanácsi lakásokkal való üzérkedés, a parketta felszedése és eltüzelése nem merő kitalálás, rosszindulatú pletyka. Előfordulnak ilyen esetek, de nem úgy és annyiszor, amilyen nagy ennek a mítosza. A suttogó hírek: „Azért nem kapunk lakást, mert a romáknak adják!” — elérik céljukat, és a hullámok csitítása helyett időről-időre felerősödik az acsarkodás. Az irányított, föntről szított „népharag” módszere ismerős. Az előítéletek nyesegetése helyett praktikusabb az ellenségeskedés akár mesterségesen történő fenntartása, olykor feltűnő helyen idézni az Alkotmány 14. par. 1. bekezdését: „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.” Ez így van szerte a világban, ajánlatos dolgozni, ám az erősen kétségbe vonható, hogy az ország lakosságának mintegy három és fél százalékát kitevő cigányság minden baj okozója. Aki már sok pofont kapott, az üdvözlésre emelt kéz láttán is hátrébb lép. Vagy fordítva: hiába van meg a cigányok egy részében az asszimilálódás igénye, ha a másik oldal befogadói készsége alacsony. A tolerancia hiánya is lehet akadály, amiért a kölyök nem akar iskolába menni, a felnőttek kevés ideig bírják egy munkahelyen, hiszen örökösen ők a heccelődések céltáblái. Jó lett volna a könyvben ilyesmikről is olvasni, nemcsak a különböző „kópéságokat” ecsetelni. Természetesen akad néhány tárgyilagos hangú tanulmány. A humánusan fogalmazott mondatok, a reálisa felvázolt helyzetjelentések azt bizonyítják, hogy nem csupán szélsőségesen lehet gondolkodni. Okos ötlet, hogy a kötet végén közreadták a romológia magyar nyelvű irodalmának válogatott bibliográfiáját, s nem felejtették el megemlíteni a most Párizsban élő Kemény István mindmáig alapműnek számító tanulmányát. A Zárószó azonban pontosan igazolja a rezsim valódi gondolkodását, hogy „haverkodás” csak papíron van: „Ami hazai cigány szeparatista törekvéseket illeti, jó ha az érdekeltek idejekorán tudomásul veszik: egyrészt Magyarországon azokat a népcsoportokat deklarálták nemzetiségnek, nemzeti kisebbségnek annak idején, amelyek anyaországában számottevő lélekszámú magyar kisebbség él. (...) Ugyancsak nem árt, ha a cigány szeparatisták tudomásul veszik: napjainkban Magyarországon a fejlett szocializmus építése folyik. Aminek egyebek között célja az is, hogy államunkat végül is valóban össznépi állammá tegyük. (...) Ma még sikert arathat egy-egy naiv festő, egy-egy írni, olvasni alig tudó, de valahogyan mégis,lánglelkű poéta, de most már nem sokáig. És igen valószínű, hogy azok az írókköltők sem fognak maradandót alkotni, akik nem cigány nyelven, hanem csupán csak cigány származásukkal büszkélkedve írnak. (...) Arra kérjük az Olvasót, hogy a cikkek végső konklúzióit, utolsó mondatait, olykorolykor elhamarkodottan romantikus pátoszát inkább a Zárószóban elmondottak prizmáján át szemlélje, mintsem hogy szó szerint vegye...” Vagyis: a szerkesztő tolmácsolja a Párt üzenetét, hogy a „romák” ne ugráljanak, az Olvasó pedig ne higgyen az egésznek, mert a könyvecske csupán mese, a hatalom azévt jócselekedete. Ám joggal vélhető, hogy az eféle parolázás elől hasznosabb jó meszszire futni, akár vissza a nyomorúságos viskókba, hiszen azokat legalább önmaguknak építették, lakat nélküli ajtókkal. Teljes fogászati ellátást nyújtok nagyon kedvező esti és szombati fogadóórák-1 Kdl Dr. PAUL INCZE 2340 W. Touhhy Ave., Chicago Ill. 60645, Tel: 761-7900 n£gy Nyelven a magyar . .. SZABADSÁGÉRT! , ( ‘ j MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Postf. 70, Grarmaoy Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉS!-TOLLAS TIBOR— anssau—s lÉsamos Magsai Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti, kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kéll meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)......................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 • Mindig gyanúsak voltak nekünk az eszperantisták. Lám most külön „békegyűlést” tartottak Budapesten. .A szakelőadó kiemelte beszédében: „Az eszperantista mozgalom a népek kölcsönös szótértését, a békés egymás mellett élést szolgálja és ailág békemozgalmának is sajátos aktív részese.” Viszont jobb helyen nem is tarthatták volna, mint Magyarországon, amely a béke érdekében még ma is szovjet megszállás alatt nyög. • Pacsek József lett a magyar néphadsereg új vezérkari főnöke, Nárai Istvánt pedig a honvédelmi miniszter helyettesévé nevezték ki. • Az iskolák államosításáról ír a hazai lapban Kardos József elvtárs, aki többek között a következőket írja: „1947—48 nagy fordulatot hozott. A politikai erőviszonyok átrendeződtek — ilyen körülmények közt az iskolák államosítása már nem várathatott magára”... „A protestáns egyházakkal és az izraelita hitfelekezettel viszonylag hamar sikerült megegyezésre jutni, a katolikus egyház legfelsőbb vezetése azonban, Mindszenty Józseffel az élen elzárkózott a tárgyalások elől, követelték az államosítás napirendről való levételét. A megbeszélések közepe táján azonban a hercegprímás beszüntette azokat. Mindszentyék a tárgyalások helyett a konfrontációt választották. A hivatali és a lelki terror eszközeivel élve — állásvesztéssel és kiközösítéssel fenyegetőzve — a katolikus iskolák pedagógusait, a szülőket, a diákokat tiltakozásra próbálták rávenni. A pásztorlevelekkel irányított politikai agitáció a templomokban, az egyházi iskolákban, a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségében, a diákok között folyt, és nem is eredménytelenül. Különösen az elmaradottabb helységek lakossága — ahol az egyházi befolyás erős volt — tiltakozott az államosítás ellen. Rögtönzött gyűlések, szülői értekezletek, diákösszejövetelek, alkalmából levelek százait és ezreit küldték a vallás- és közoktatási miniszterhez, követelve az államosítás kérdésének levételét. Az iskolák államosításáért folytatott küzdelem az egyik legkeményebb politikai és ideológiai ütközetet hozta a műveltség, a kultúra demokratikus és szocialista birtokbavételéért folytatott harcban. A haladás erői felvették a klérus és a politikai jobboldal által bedobott „kesztyűt”, nehéz harcot folytattak igazságukért.” Mi még nagyon is jól emlékszünk ezekre az időkre. Papok és apácák ezreit börtönözték be a hercegprímással az élén. Az egyházi iskolák azóta sem működnek. Ennek tudható be, hogy a fiatalokat nem keresztelik meg, gyónni- áldozni nem járhatnak és még a Miatyánkot sem tudják a mai Magyarországon. Erre ezer éves történelmünk során nem volt példa, így fest a vallásszabadság a Kádár rendszerben. COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING irfi női és ' gyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés - szükséges. Tel: 463-4898 (APT. BLDG. (BY OWNER) 6 Flat Bldg. In Excellent Condition. Two (2) C/Garages, Swimming Pool, BBQ, Lrg. Back Yd., New Furnace, New Roofs, Back Porch, Elec. & Water Heater, Clean, Quiet No. Loc. Nr. Everything. Ideal Inc. Oppty. Ph: 312/761-6206. (2) LONG GROVE, ILLINOIS Over 4,000 Sq. Ft. of Palatial Splendor on 1-plus landscaped acre adjacent to golf course. Gourmet kitchen, elegant bathrooms, skylights, Jacuzzis, Courtyard with Fountain. 3-C/Garage. Full Basement with 9’ ceiling, more! Tax Investment. Asking $335,000. C and R Sales. Ph: 312/669-3273. (2) 5. oldal Kis cigaretta, valódi finom... Mi legyen a neve az első közös amerikai— kínai cigarettának? Ha nem tudnák, ilyen is készül. Az Egyesült Államok legnagyobb cigarettagyára, a Reynolds vállalat, amely sok más gyártmány mellett a világhírű Camel cigaretták készítője, szerződést írt alá Pekingben a világszerte ismeretlen Xiamen állami dohánygyárral, hogy közös erővel újfajta cigarettát hoznak forgalomba. Ez lesz az első ilyenféle vállalkozás, amely újabb jele annak, hogy Peking igyekszik minden területen hátat fordítani a marxizmusnak. Elképzelem, hogy az alaposan megkisebbített,,Nagy” Mao hogyan foroghat sírjában, hogy az egykori Nagy Lépés Előre mozgalomból micsoda óriási Nagy Ug- Vajda Albert rás lett — hátrafelé. Hová tűnt az élesen kapitalista-ellenes forradalmi lendület, amely vaskohókat hívott életre a kínai dolgozók konyháiban, azzal az ígérettel, hogy most naponta tíz kiló vasérc fő a kohókká kinevezett fazekakban, de eljön az idő, amikor érc helyett jérc.. akarom mondani jérce fog ott fortyogni. Változnak az idők, változnak az ideológiák. Kína rálépett a szocializmus építéséhez vezető kapitalista útra. Mao Ce-tung egy milliárd szürke hangyájából egyelőre még csak pár százezer vált tücsökké, de az átalakulás folyamata megindult. Röviddel ezelőtt a kínai illetékesek hivatalosan lepocskondiázták az elavult marxizmust. És most jön a közös amerikai—kínai cigaretta, amely a Reynolds gyár elnök-igazgatója szerint 1985 második felében jut majd el a kínai dohányosok szájához. Mi legyen a neve? Ezen törik már most a fejüket az érdekeltek. Érdemes, mert az amerikai elnök-igazgató azt is elmondta, hogy a kínai piac óriási, mert évente 950 milliárd dohányrudacskát szív mellre egy milliárd kínai. Nem kértek fel a címadásra, de soha sem lehet tudni, hátha felfigyelnek Pekingben ötleteimre. A népszerű Camel cigaretta mintájára a közös amerikai— kínai gyártmányt elnevezhetnék Pandának. A Camel tévét jelent, a Panda pedig feketefehér foltos kínai pandamackót. Nem lenne rossz elnevezés a Teng Leng sem, egyrészt mert kínai hangzású, másrészt, mert Kínában is egyre nagyobb problémát jelentenek azok, akik nem dolgoznak, csak tengnek lengnek, biztosan népszerű lenne az új cigaretta, ha Ruszki névre keresztelnék, mert a kínaiak hatalmas többsége szívesen gyújtana rá minél több Ruszkira. De, ha valóban találó és politikailag is helytálló nevet kívánnának adni az első amerikai— kínai cigarettának, akkor a Piros Könyvecske nevet kellene adni neki. Mert a cigaretta ha rágyújtanak, éppen úgy füstté válik, mint a Mao Ce-tung ütött-kopott gondolatait tartalmazó piros könyvecske. Románc-írók tanácsai a romantikus szerelemre Érdekes, hogy modern korunkban, az úgynevezett „kemény realitás” korábban, egyre népszerűbbek a romantikus, érzelgős, érzelmes regények. Vannak olyan írók, akik szinte futószalagon képesek az efajta regényeket „gyártani”. Nemrégiben négy rendkívül sikeres románcregény-író, Linda Dano, Janelle Taylor, Elaine Barbieri és Bobbi Smith, a következő tanácsokat adták egy sajtóértekezleten az újságíróknak: — (A most felsorolt tanácsok mindegyike nőkre vonatkozik.) Tedd fényképedet feltűnő helyre: ragaszd autó szerelvényfalára, ragaszd a fürdőszoba tükrére. Gondoskodj arról, hogy férjed, állandóan érezze jelenlétedet. Gondoskodj arról, hogy a férfi, akit szeretsz, állandóan legyen tudatában annak, hogy — szereted és gondolsz rá. — Csókold meg gyakran, a férfit, akit szeretsz és ne szégyeld megcsókolni akkor sem, ha mások is látják. Tedd nyilvánvalóvá, hogy — együvé tartoztok. — Tedd a hálószobát romantikussá. A lágy, nem túlságosan erős világítás rendkívül romantikus hangulatot kelt. Hálóinged sohase legyen harsány színezetű, a lágy színek a legmegfelelőbbek. — Ragaszkodj ahhoz, hogy minden évben utazzatok el egy második (vagy harmadik, vagy tizedik) „nászútra”. Utazzatok el arra a helyre évenkint egyszer, ahova első nászutatok alkalmával utaztatok. Ezzel szinte újra felfedezitek a múltat és a múltban önmagatokat, azt az időt, amikor először találtatok egymásra. — Vásárolj időnkint apró, jelentéktelen ajándékokat a férjed számára: egy nyakkendő, egy kézelőgomb is elegendő, annak a jeléül, hogy gondolsz reá. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! A Delicatessen Meyer 4750 N. Lincoln Ave-n lévő EGYEDÜLI üzletében kaphatók a neves Bende & Son Salami Co. készítményei: • Téli Szalámi • Csabai Paprikás Szalámi • Gyulai Kolbász • Cserkész Kolbász A fenti áruk ÜZEMI ÁRON kaphatók, amennyiben egész rúdban vásárolja azokat a vevő. Classic DELICATESSEN MEYER “Sir 4750N.lincoln NÍARUWREIKEfWKTERIf sro OPEN QA1LY AND SDR DAY RRTHMOBL,